Miut�n Perselus visszat�rt saj�t szob�j�ba - k�rd�s, hogy meglepet�s�ben hogyan tal�lt vissza oda -, bes�t�lt a f�rd�szob�ba, �s a t�k�r el�tt meg�llt. Szemben vele egy, ha lehet, m�g s�padtabb, kiss� k�cos haj� ember �llt.
Ez nem lehet! - gondolta. – Ez egy… rossz vicc. Hogy ker�l ide? J�, persze, � a legokosabb, de akkor is. Az el�bb azt k�v�ntam, b�rcsak l�thatn�m m�g egyszer, erre… itt van. �! �s tan�tani fogom! Te j� Merlin! ITT van!
Ilyen, �s ehhez hasonl� gondolatok kerget�ztek a f�rfi fej�ben. Persze �rthet�, hogy �gy bezsongott ism�t, hiszen a szerelme j�tt vissza.
Szerelme? Oh, igen, ennek is meg van a maga t�rt�nete:

~ Heted�v, az utols�. Hermione gy�ny�r� volt, „feln�tt” kor�ra igencsak n�ies von�sokkal b�rt.
Ebben az �vben rendezt�k meg a v�gz�s di�kok sz�m�ra a b�cs�ztat� kar�csonyi b�lt, ami hasonl� volt, mint a r�gebbi Trim�gus Tusa tisztelet�re rendezett mulats�g. Egyed�l annyi volt a k�l�nbs�g, hogy ide csak a hatod- �s heted�ves tanul�k j�hettek el, mint b�cs�ztat�k, �s mint b�cs�z�k.
P�rral vagy egyed�l, de el kellett menni. A tan�rok is jelen voltak, figyeltek a rendre, �s persze egy kicsit el is engedhett�k magukat. Perselusnak semmi kedve nem volt r�szt venni a b�lon, mert � egy „felesleges rendezv�nynek” tartotta az eg�szet, „melynek csak az ostoba kis tinil�nyok �r�lhetnek”. Nem, Perselus Piton nem volt hideg, elutas�t�, gonosz �s unalmas figura – b�r annak l�tszott -, de a t�ncmulats�gokat �s azok esetleges k�vetkezm�nyeit ut�lta. Esetleges k�vetkezm�nynek �rthet� p�ld�ul a sok szerelmesp�r viselked�se.
Enn�l a gondolatn�l, mikor a sok ny�ladz�, �s egym�st lenyel� fiatal jutott esz�be - undorodva gondolt r�juk -, valaki kopogtatott az ajtaj�n.

- Szabad! – sz�lt ki.

Dumbledore l�pett be a kis lak�helyis�gbe, �s egyb�l r�t�rt k�zlend�j�re:

- Perselus, azt szeretn�m mondani, hogy meg van oldva a b�li programod – mosolygott boldogan a b�jitalmesterre, akinek hirtelen a rem�ny halv�ny sugara kezdett csillogni a szem�ben. – Oh, gondoltam, hogy lelkesen fogadod majd a h�rt. Teh�t: nem kell eg�sz �ll� este a di�kokra figyelned…

- K�sz�n�m, Albus, igaz�n… - kezdte volna, de az id�s professzor m�g nem fejezte be, teh�t nyugodtan mondta tov�bb � is, amit fontosnak tartott.

-… legal�bbis nem a Nagyteremben. Ti�d az udvar, a park �s a Tiltott Rengeteg sz�le, ahov� egy�bk�nt rem�nyeim szerint egy tanul�nak sem �ll sz�nd�k�ban betenni a l�b�t. Elfogadod?

Mit volt mit tenni? A f�rfi elk�ldte az igazgat�t a dolg�ra, hogy „majd m�g eld�nti, �s k�s�bb v�laszt”, de esze �g�ban sem volt fontol�ra venni a dolgot.
M�r �ppen azon gondolkozott, hogy bevesz valami er�sebbnek t�n�, betegs�get okoz� b�jitalt, mikor hirtelen megmakacsolta mag�t. M�gis lemegy a b�lra, m�gis j�l - m�r el�re rossz: J�L - fogja mag�t �rezni. Legal�bbis igyekszik majd. Valahogy egy est�t kib�r ezzel a sok szerelmes balf�c�nnal, vagy ha nem… akkor egy kis �tokkal majd helyre rakja a l�ngol� m�gusifj�s�got. Egy �rd�gi vigyorral a t�k�r el� l�pett, �s most azon kezdett morfond�rozni, hogy milyen ruh�t vegyen fel? Hogy n�zzen ki a haja? Milyenek legyenek az arckifejez�sei? Na, nem mintha valamelyiken is v�ltoztatni szeretett volna, de egy b�lnak… meg kell adni a m�dj�t.
Fekete tal�rban nem mehetek – sz�gezte le gondolatban, majd szeret� �s egyben f�jdalmas pillant�st vetett kis kedvencei fel�, melyek katon�s rendben sorakoztak a szekr�nyben. – Teh�t: fekete nuku.
Akkor m�gis mi? J�form�n csak �jsz�n� ruh�kat hordott, illetve volt m�g egy z�ld-ez�st tal�r - k�pennyel -, de azt meg a Mardek�r kviddicsmeccseire szokta felvenni, mint „szurkol�-egyenruh�t”. Z�ld-ez�st is kil�ve. Nincs m�s, el kell mennie az Abszol �tra, �s venni egyet Madam Malkint�l.
„Oh, kedvesem, b�lra ez �s ez lenne j� mag�nak, ezzel �s ezzel a cip�vel, keszty�vel, zoknival, als�nadr�ggal – �s l�tta, ahogy a puf�k tal�rszab�sz sz�les vigyort �s cs�bos, de egyben kih�v� pillant�st k�ld fel�.
Na neeem, Perselusnak nem kellett ez! M�gis musz�j volt �ldozatot hoznia, ha egy �rtelmes szerel�st akart.

F�l �ra m�lva m�r egy zs�molyon �llt, Madam Malkin pedig a dereka k�z�l szorgoskodott egy m�r�szalaggal. Mellette az asztalon a k�l�nf�le sz�n�, teljes d�sztal�r-k�szlet fek�dt.

- Kedvesem, kedvesem! Hogy mag�hoz mennyire illik a fekete sz�n! Mondja, n�zett m�r t�k�rbe? Ha nem, akkor itt az ideje, fiatalember - �s a szab�szat h�ts� fel�be k�s�rte a f�rfit egy nagyobb �ll�t�k�r el�, hogy az szem�gyre vehesse mag�t benne. Illetve csak k�s�rte volna, mert Perselus, mik�zben egyet l�pett, majdnem h�romszor hasra esett, a kis m�ret�, r�zsasz�n, cikl�men �s egy�b f�rtelmes sz�n� ruhadarabokban, melyek a bok�ja k�r� teker�dtek a figyelmetlen, t�lbuzg� �s zavart szab�szn�nek k�sz�nhet�en.

- Teh�t n�zze meg mag�t, �desem. Gy�ny�r�! A fekete a maga sz�ne. N�zze csak! S�t�t haj… fak� b�r, �s amint l�tom, a szeme is gy�ny�r� fekete!

- Kedves Madam Malkin! – sz�lt inger�lten a f�rfi. – �rtem �n, amit mond, s�t, el is hiszem mag�nak, de pont ez az, hogy NEM fekete ruhadarabot szeretn�k a b�lra. Az olyan… t�l megszokott lenne, semmi �nnep�lyes �s egy kicsit halotti szertart�sra eml�keztetne, nem pedig kar�csonyi mulats�gra. Valami m�s sz�n nem illene hozz�m? – �s mag�ban �tkozta d�nt�s�t, amin m�r nem v�laszthatott, t�rt�netesen, hogy r�szt vesz ezen az id�tlen szerelmes-�jszak�n. �s hogy nem a kast�lyparkban fog tart�zkodni.

- Persze, hogy illik mag�hoz m�s sz�n is, p�ld�ul a z�ld. Palackz�ld. Merlinre, nagyon j�l festene benne!

- Nem j�, mert z�ld tal�rom m�r van. – Aha, egy Mardek�r-szurkol� szerel�sed, gondolta. – Valami… m�s kellene.

- Milyenre gondol kedvesem? – a n�, �gy l�tszott, soha nem vesz�ti el a t�relm�t.

- Nem tudom, nem tudom… �pp ez�rt j�ttem mag�hoz. K�rem, Madam Malkin, szedje �ssze mag�t, ne szerencs�tlenkedjen itt!

- J�l van, nem kell felh�znia mag�t. Esetleg m�g arra gondoltam, hogy a kisl�nynak milyen sz�n� lesz a ruh�ja? Ahhoz igaz�thatn�nk ezt is. Hozz�teszem, a l�nynak nagyon j� �zl�se van, hogy mag�val megy abba a b�lba, fiatalember – �s a szab�szn� elismer�en v�gigm�rte Pitont.

- Micsoda?! Milyen kisl�ny? H�t n�zzen m�r v�gig rajtam… mint valami sz�rnyeteg! - persze ez nem volt igaz, mert a f�rfi igen vonz�an festett, a hat�st egyed�l a l�ba k�r�l �sszegy�lt r�zsasz�n-tenger rontotta. – Nem k�pzelheti, hogy valaki hajland� lenne b�lba menni velem. Egy ilyen v�n cs�nyas�ggal! – �s most el�sz�r hallatszott Perselus Piton hangj�ban az �szinte szomor�s�g. Hiszen f�jt neki, hogy ezt a fajta lehet�s�get, hogy vonz�, f�rfias kin�zete legyen - szerinte - nem adta meg neki az �let.

- �, bizony �n sz�vesen elmenn�k mag�val abba a b�lba, de… sz�val nem megy mag�val egy csinos kisl�ny se?

- Ahogy hallotta - azt persze nem tette hozz�, hogy tan�rt�rsai k�zt v�logatva aligha tal�l „kisl�nyt”, f�leg olyat, aki m�g csinos is, �s pont ez�rt nem gondolt igaz�n ilyen v�laszt�k mellett a p�rv�laszt�sra. - �s most k�rem folyta…

- Micsoda ostoba kis elk�nyeztetett lib�k ezek a mai fiatalok! Meg�ll az eszem! Egy ilyen sz�p emberrel… �rthetetlen, �rthetetlen! – s�p�tozott emelt hangon a Madam. – M�r megbocs�sson, kedvesem, de…

- Adjon m�r egy Merlinverte ruh�t, Madam Malkin, vagy k�l�nben itt v�lok s�b�lv�nny�! – rivallt r� a n�re, aki meglepve �s kiss� megb�ntva elindult a bolt rejtett szakasza fel�, hogy egy perc m�lva visszat�rjen egy gy�ny�r�, fekete-s�t�tz�ld ruh�val.

- Parancsoljon, uram. Pr�b�lja fel! – �s belel�kte a f�rfi kez�be a sz�p tal�rt.

Perselus el�sz�r h�zta a sz�j�t, hogy m�r megint fekete �s z�ld, ahogy azonban felpr�b�lta, �mult egy sort, hogy mennyire fiatalabbnak n�z ki ebben az �lt�zetben. M�r nem t�nt egy morc, harminchatodik �v�ben j�r� professzornak. A ruha majdnem olyan volt, mint a mardek�rosok tal�rjai, de kicsit t�bb volt benne a z�ld, �s jobban felt�nt a sok fekete k�z�tt. Nagyon megtetszett Pitonnak, ment is egyb�l fizetni.

- Kedves Madam Malkin, k�rem sz�pen, ne haragudjon r�m, de �n… sz�val m�r nem vagyok a r�gi…

- Csend legyen, uram! A ruha �rt�ke h�rom galleon �s �t sarl�. K�rem, fizessen!

- Madam Malkin, �n igaz�n nem akartam megb�ntani mag�t. Sajn�lom! – �s Perselus s�hajtott egy nagyot. T�nyleg sajn�lta a szeg�ny, id�s asszonyt, aki csak kedves akart vele lenni.

- Ne b�nja, kedves, meg�rtem �n – l�gyult meg a n� sz�ve. – �s higgye el nekem, kar�csonykor, azon a b�lon biztosan lesz legal�bb egy kellemes meglepet�se. S�t, �gy hiszem, egy nagyobb is, ami eleinte… nem fog tetszeni mag�nak. �gy �rzem, igazam van. Amit mondok, az �ltal�ban bej�n – kacsintott a f�rfira, mik�zben egy szatyorba pakolta a ruh�t �s az aj�nd�k nyakkend�t hozz�, ami szint�n z�ld-fekete cs�kos volt. – Nem vagyok j�s, de ezeket a dolgokat valahogy meg�rzem. A muglik k�z�tt is van ilyen. �k azt hiszem, valami hatodik �rz�knek nevezik. Viszl�t, fiatalember, �s j� sz�rakoz�st a b�lon!

- K�sz�n�m sz�pen, �s k�v�ncsi leszek, t�nyleg bej�n-e, amit mondott. Majd �rtes�tem – �s vigyorogva elb�cs�zott a szint�n mosolyg� asszonyt�l.
Ruha kipip�lva. Haja �s arckifejez�se van csak h�tra.
Bement a legk�zelebbi fodr�szszalonba, a HajazLakk-ba, amely nemr�g nyitotta meg kapuit az Abszol �ton.
Egy �l�nkk�k haj�, r�zsasz�n r�g�gumit r�gcs�l� le�nyz� r�gt�n le�ltette �t egy sz�kbe, �s el�hozta „szersz�mait”: a sampont, a sz�r�t�t, a fest�ket �s a var�zsp�lc�j�t.

- J� napot k�v�nok, �dv�zl�m, a szalonomban, Mary a nevem, milyen hajat szeretne?

- J� napot, kisasszony! Minek mag�nak az oll�? �gy �rtem, hogy ott a p�lca, de… mindegy is. Nos, igen, a hajam. Mit javasolna? – t�rt vissza az eredeti t�m�hoz kedvenc b�jitalprofesszorunk.

- Hajmos�s, s�rg�sen! Azt�n v�g�s, majd barn�ra fest�s, �s bele sz�ke cs�kokat...

- Kisasszony, maga hogyan tette le a fodr�szati vizsg�t? �gy n�zek �n ki, mint aki �ssze-vissza kent hajjal akar boh�ckodni? Felejtse el!

- Nos, rendben, de a mos�st�l nem t�r�thet el – �s vizet kezdett locsolni Perselus haj�ra, samponnal b�ven megkeverve.

Miut�n ezzel k�szen lettek, j�hetett a v�g�s. A f�rfi haja majdnem teljesen megsz�radt, mire kital�lt�k, milyen is lenne a megfelel�. R�vid, maximum f�lig �r� �s sz�t�gaz�. Teh�t fiatalos. A b�jitalmester nem tudta elk�pzelni, hogy az ilyen frizura neki j�l �llhat, de m�gis… ez is fiatal�tott arc�n. M�r minimum t�z �vet letagadhatott volna a kor�b�l. A hajzatnak egyetlen probl�m�ja volt csak, m�gpedig az, hogy k�t nap m�lva vissza�ll r�gi form�j�ra, m�ret�re �s sz�n�re, teh�t nincs kezelve tart�s�t� b�b�jjal, mert ez �gymond „alkalmi frizura”.
Mikor mindennel k�szen lettek, a fodr�szatban is fizetett, azut�n kiszedte a l�nyb�l eme szuperhaj elk�sz�t�s�nek a m�djait �s a hozz� sz�ks�ges tart�s�t� b�b�jokat, majd t�vozott vissza a Roxfortba. ~

~~~~~

Hermione teh�t, miut�n lefek�dt az ismerked�s ut�n, felid�zte mag�ban a heted�ves eml�k�t, a legszebbet, amit valaha �t�lt.

~ Kar�csonyi b�lt rendeztek a Roxfortban, a heted�vesek tisztelet�re. P�rral, vagy p�r n�lk�l, de meg kellett jelenni. A l�ny mindig is romantikus t�pus volt, sokszor �br�ndozott p�ld�ul egy ilyen esem�nyr�l. Boldog volt most, mert elj�tt az alkalom, hogy kettesben elt�lts�n egy romantikus est�t Ronnal. Ugyanis a l�ny �s a v�r�s haj� fi� a hatodik �v v�g�n �sszej�ttek, �s az�ta is egy�tt vannak.

M�r a b�l bejelent�s�nek m�snapj�n kedves kis p�rok s�t�lgattak, vagy �csorogtak kast�lyszerte. A folyos�kon sokszor nagy fennakad�st okozott n�h�ny hatod- �s heted�ves azzal, hogy sz�ve h�lgy�t b�lba h�vta.
A l�ny b�zott Ron felk�r�s�ben, mert att�l, hogy egy�tt voltak, m�gis a fi� feladata lenne ez. Hermion�nak volt egy �rz�se, hogy az eg�sz rosszul fog els�lni, b�r nem tudta, hogy mi�rt gondolja ezt. Igyekezett nem bevallani mag�nak, hogy egyszer-k�tszer megfordult fej�ben szeretett tan�ra is - akit teljes sz�v�b�l im�dott -, arra az esetre, ha Ron megfutamodna. Egyre jobban im�dta professzor�t, de ezt nagyon nagy j�indulattal lehetett volna valami furcsa csod�latnak is nevezni.
Mikor egyik nap a k�nyvt�rban �ld�g�lt, �s j�l el�tkozta mag�ban szerelm�t, ami�rt m�g mindig nem l�pett semmit, egyszer csak azon vette �szre mag�t, hogy elm�ly�lten n�z a semmibe, �s ism�t a b�jitalmester j�r a fej�ben. Amint elh�vja �t, t�ncolnak, �s ut�na a m�zbort�l kiss� m�morosan, egym�s karjaiban fejezik be az �jszak�t.
Ett�l a gondolatt�l olyan er�sen elv�r�s�d�tt, hogy a mindig gyanakv� Madam Cvikker joggal n�zhette volna �t egy t�zcsapnak. M�r persze ha az �reg boszork�ny tudja egy�ltal�n, hogy mi az a t�zcsap. M�g mindig zavar�t pr�b�lta leplezni - persze ez meglepte, hogy tizenh�t �vesen is zavarba j�n -, mikor �szrevette, hogy valaki sz�l�tja �t.

- Hermione, Hermione, hallasz engem? – k�rdezte Ron, mik�zben egy sz�ket h�zott a l�ny k�nyvekkel telezs�folt asztala mell�.

- Oh, ne haragudj! – sz�lt a l�ny m�g jobban pirulva, �s kiss� csod�lkozva, hogy bar�tja bej�tt a k�nyvt�rba, mi t�bb, Harry n�lk�l. – Bocs�ss meg, csak kiss�… belefeledkeztem ebbe a k�nyvbe, ami egy… mantik�rok helyes al�almoz�s�t bemutat� k�zik�nyv? Te j� �g! Hogy ker�l ez ide? M�rmint… jaj, de �rdekes!
Ekkora �g�st – gondolta Hermione. - M�g hogy �rdekes? Egy sz�t sem fogt�l fel bel�le, mert gondolatban a tan�roddal hanc�rozt�l. Meg k�l�nben is, kit �rdekel a mantik�rok al�almoz�sa?

Ism�t r�kv�r�s lett, mire a v�r�s haj� fi� azt hitte, � az oka.

- Bocs, nem akarlak megzavarni, Hermione. De mi�rt tanulsz most is? T�li sz�net van! �n a helyedben laz�tan�k… h�t, �szint�n sz�lva laz�tok is – mosolygott, �s lassan Hermione fel� ny�jtotta a kez�t. – Hermione, �n…
A l�ny egyb�l felkapta a fej�t, �s v�rakoz�n n�zett a fi� k�k szemeibe. Lehet, hogy most k�rdezi meg? – gondolta boldogan, �s k�sz is volt a v�lasszal. Egyed�l a fi� hamar lehervad� vigyora rontott kiss� a kedv�n.

- Hermione, k�rlek, ne haragudj r�m! �n… tudom, hogy most a b�lr�l szeretn�l besz�lni. Igazam van? Mondan�k neked valamit. Nagyon szeretlek t�ged, ugye tudod? – k�rdezte a fi�, de k�zben leemelte a l�nyr�l a szemeit. – Nem… h�vhatlak meg a b�lra. Sajn�lom, t�nyleg ne haragudj!

Hermione alig kapott leveg�t, �gy meglept�k Ron szavai. Hiszen erre nem sz�m�tott, azt v�rta, hogy Ron �r�mmel megh�vja, s�t, k�veteli, hogy vele menjen. Hiszen szerette a v�r�s haj�t.

- De… de mi�rt, Ron? Mi�rt? - �s a kibuggyan� k�nnyeinek nem tudott m�r parancsolni.

- Mert… - dadogta a fi�. – Mert…

- J�, nem is kell magyar�zkodnod, meg�rtem, hogy nem… Nincs probl�ma, Ron. – szomor�an r�n�zett a fi�ra.

- K�sz�n�m, h�t akkor… szia - intett Ron, �s amilyen gyorsan csak tudott, elh�zott a k�nyvt�r k�zel�b�l.

Hermione szipogva elpakolta holmij�t, �s elindult a Griffend�l klubhelyis�ge fel�. Mivel prefektus �s iskolaels� volt, egy k�l�n szob�ban lakott. Miut�n beles�ppedt apr� kanap�j�ba, elkezdte t�rni az okos kis fej�t, hogy milyen is legyen kar�csonykor, m�g ha esetleg p�r n�lk�l is kell mennie. Ezt viszont �szint�n rem�lte, hogy nem k�vetkezik be, valakit csak tal�l. Teh�t: ruha, haj, smink? Mindennek neki kell �llni. Most!

Amilyen gyorsan csak tudott, odaszaladt az �gya melletti kis szekr�nyhez, elkezdett benne kutatni, �s mag�ban foh�szkodott, hogy legal�bb ez legyen elrendezve. Sz�tsz�rta a ruhadarabjait, zoknijai �s a feh�rnem�i is csak �gy r�pk�dtek szerte-sz�t a szob�ban.
Sehol semmi. L�d�j�hoz sietett, let�rdelt mell�, �s abban is m�dszeres �sat�st v�gzett. Ekkor megl�tott az alj�n egy sz�les, vastag, barna valamit. Gyorsan kikapta, �s az �gyra tette a csomagot.
Mikor felbontotta, szeme csillogott a boldogs�gt�l, �s szeretettel gondolt �desanyj�ra, aki most is, mint mindig, el�re felk�sz�lt a nagyobb dolgokra kisl�nya �let�ben. A csomagb�l ugyanis nem m�s b�jt el�, mint Hermione gy�ny�r� d�sztal�rja �s egy dobozka, melyben val�sz�n�leg a ruh�hoz tartoz� �kszerek laktak. A l�ny gyorsan vissza is tette a tal�rt a l�da alj�ra, �s a haj�val kezdett el foglalatoskodni. �r�kig �llt a t�k�r el�tt, m�g v�g�l megtal�lta a neki tetsz� frizur�t. Sok�ig gyakorolta az elk�sz�t�s�t, hogy a b�l est�j�re minden t�k�letes legyen. ~

~~~~~

~ Kar�csony �jszak�ja gy�ny�r� volt. Nagy, s�r� pelyhekben hullott a h�, a sz�l �ppen csak f�jdog�lt valamicsk�t, viszont ann�l hidegebb volt. A Tiltott Rengeteg f�it �s a k�zeli hegyek cs�cs�t h�sapka bor�totta. Azonban bent a kast�lyban minden m�sk�pp n�zett ki. Gy�ny�r� j�gszobrok �lltak szerte-sz�t a Nagyteremben - olvad�sg�tl� b�b�jjal ell�tva -, az �tkez�asztalok a fal mell� tolva, k�z�pen sz�les s�vot hagyva a t�ncol�knak, m�g a terem k�l�nb�z� r�szein n�gy-�t f�s asztalok v�rt�k a le�lni v�gy�kat. Term�szetesen a tan�rt�rsas�g a p�rokra is gondolt, nekik kicsi, k�tszem�lyes asztalk�k voltak eldugdosva itt-ott, hogy a k�v�ncsi szemek ne nagyon vegy�k �szre �ket.

Perselus elkezdett k�sz�l�dni, b�r m�g volt b�ven f�l �ra a rendezv�ny megkezd�s�ig, de gondolta, h�tha elrontja a haj�t, �s kezdheti �jra az eg�szet, teh�t… jobb el�bb, mint k�s�bb. Ezzel nekil�tott a var�zssorozatnak. Mikor k�szen lett, egy �jonnan megfiatalodott Perselus Piton �llt el�tte, �s b�tor�t�an kacsingatott r� a t�k�rb�l. A f�rfi el�gedett volt a l�tv�nnyal. Ezut�n fel�lt�tte vadonat�j z�ld-fekete tal�rj�t, �s miut�n m�g egyszer v�gign�zett mag�n, meg�llap�totta, hogy:

- Ilyen sz�vd�gleszt� se volt�l m�g, �regem! – majd b�tran elindult a bej�rati csarnok fel�, hogy egy kicsit �lvezze a friss leveg�t. A pincefolyos� - mint mindig - most is �res volt, �s Perselus rem�lte, hogy a csarnokot is �gy tal�lja majd. De v�gya kiss� meghi�sult, ugyanis mikor kil�pett a pinc�t takar� ajt� m�g�l, majdnem vissza is zuhant oda, mert hirtelen egy test csap�dott az � test�hez. ~

~~~~~

~ Hermione nagyon szerencs�snek mondhatta mag�t. A b�l el�tt k�t nappal az egyik emeleti folyos�n s�t�lt, prefektusi feladatait teljes�tette, mikor �sszefutott az egyik holl�h�tas fi�val, aki szint�n prefi �s iskolaels� volt. A sr�c barna haj� �s nagyon s�t�t szem� volt, kedves, meg�rt� „gyereknek” ismert�k. A l�nnyal m�r r�g�ta ismert�k egym�st, ugyanis a k�nyvt�rban t�bbsz�r tanultak egy�tt, mikor Harry �s Ron nem voltak ott. Ezt a fi�t Jake Aeblynek h�vt�k.
Elkezdtek besz�lgetni, mik�zben folytatt�k az ellen�rz�st, majd a sr�c r�t�rt az �t �rdekl� t�m�ra. T�rt�netesen, hogy Hermione lenne-e a p�rja a b�lon. A l�ny tudta, hogy ez az utols� es�lye, ez�rt igent mondott.
Ezut�n hamar eltelt a k�t nap, �s hipp-hopp, itt volt a b�cs�ztat� b�l est�je.

Hermione, miut�n fel�lt�tte s�t�tz�ld-fekete, p�nt n�lk�li d�sztal�rj�t, melynek v�kony, fekete csipkeszeg�lye volt, boldogan k�sz�tgette haj�t is. Kisim�totta egyenesre, majd felt�zte, csak egy-k�t tincset hagyott el�l meg hull�mosnak, hogy azok l�gjanak csinos arca k�t oldal�n. Felvitt egy leheletnyi var�zssminket - tart�s, v�z�ll� �s m�g szebb� teszi haszn�l�j�t -, majd miut�n mindezzel k�szen volt, nyak�ba akasztott egy v�kony ez�stl�ncot �s f�l�be egy p�r ez�st f�lbeval�t. Ezut�n viszont csak csod�lta mag�t, a mesterm�vet. Pedig h�rom �r�val ezel�tt m�g csak sir�nkozott, hogy ebb�l a r�t kiskacs�b�l hogyan fog sz�p hatty�t var�zsolni. �r�lt, hogy nem maradt lent Harryvel �s a sz�tlan Ronnal sz�nk�zni, mert ha k�s�bb kezdi el a k�sz�l�d�st, akkor az m�r r�gen rossz lett volna. Ugyanis m�r csak harminc perc maradt a b�l kezdet�ig, viszont � m�r el�bb lent akart lenni, hogy kicsit k�r�ln�zzen a Nagyteremben. Sietve leszaladt a m�rv�nyl�pcs�n, h�la Merlinnek, egy l�lek sem j�rt a folyos�kon, mert mindenki – tan�rok �s di�kok egyar�nt - k�sz�l�dtek az est�re.
Mivel a folyos�kon senki sem j�rt… puff!
Hermion�t az utols� pillanatban k�t er�s kar elkapta, �s gazd�j�hoz h�zta, megmentve att�l, hogy sz�pen a fenek�re �lj�n �j tal�rj�ban.
A l�ny m�g nem nyitotta ki szemeit, mert gondolataiban azonnal megjelent az �lel� k�z, amely csak �t tartja… �s egy bizonyos fekete haj� f�rfi.
Mikor „megment�je” egy id� ut�n sem engedte el, a l�ny kinyitotta szemeit, �s ha m�r eleve nem lettek volna derek�n azok a ment�karok, akkor biztosan ism�t seg�ts�g�l h�vta volna �ket. Ugyanis nem csak gondolataiban, hanem a val�s�gban is b�jitaltan tan�ra �lelgette. Hermione nagyon �lvezte ezt, �s p�r m�sodperc m�lva finoman f�szkel�dni kezdett egy picit, hogy m�g jobban �sszesimulhassanak, de erre Perselus feleszm�lt, elengedte a l�nyt – ut�lta �rte mag�t k�s�bb! -, majd alaposan v�gign�zett rajta, �s a l�tv�ny meglehet�sen tetszett neki.

- Eln�z�st Miss. Granger, nem vettem �szre. Nagyon… csinos ma! – �s ezt teljes sz�vb�l j�v� �rz�ssel mondta, nem csak szimpla udvariass�gb�l. Ezut�n pedig m�g egyszer v�gigm�rte a l�nyt.

Miut�n Hermione kell�en elpirult a tan�r szavait�l �s n�z�s�t�l, gyorsan eldar�lta a magyar�zatot.

- K�sz�n�m sz�pen, maga is nagyon… eleg�ns! �n k�rek bocs�natot, professzor �r, figyelmetlen voltam, de, csak mert sietek - mondta.

- Megtudhatn�m, hogy hova siet, amikor f�l �ra m�lva kezd�dik a b�l? – �s Perselus m�g mindig m�regette �t.

- A Nagytermet szerettem volna megn�zni, b�r tudom, hogy az elvileg meglepet�s. Azt�n vissza is mentem volna, mert nemsok�ra a szob�mhoz j�n Jake, a… a p�rom – s�t�tte le a szemeit, mert hirtelen a f�rfi eddig l�gynak mondhat� tekintet�b�l most csak azt olvasta ki, hogy Perselus m�rges, �s valami m�st is felfedezett a l�ny… de ebben nem volt biztos.

- Teh�t � lesz a p�rja! - Perselus szavaib�l - nem csak a tekintet�b�l - s�t�tt a harag �s a f�lt�kenys�g. – Hogyhogy nem Mr. Weasley? �gy tudtam, �ssze vannak n�ve. Nem, ez nem is fontos. Nos, rem�lem, j�l �rzik majd magukat, j� sz�rakoz�st a b�lon.

Nem �rtette, mi�rt lett f�lt�keny �s m�rges, hiszen semmi k�ze nem volt a l�nyhoz, nem is lehetett volna, �s m�gis… valahogy b�ntotta a dolog, mert hi�ba tagadta, �rzett valamit.

Ne h�zd fel magad, �regem. Mit v�rt�l? Hogy Hermione a karjaidba zuhan, �s azt k�veteli, hogy vidd a b�lba p�rodk�nt? Nah�t, nah�t, Perselus! Ennyire nem lehetsz ostoba! – szidta mag�t gondolatban Piton, mik�zben kis�t�lt a t�lgyfa ajt�n, �s visszapillantva, a m�rv�nyl�pcs�n felfel� somford�l� l�nyt figyelte. Ekkor vigyor ter�lt sz�t az arc�n: v�g�l is a karokba zuhan�s megt�rt�nt, enn�l m�r csak rosszabb lehet ez az este.
Egy darabig m�g �lldog�lt kint a s�t�t udvaron, mikor egy hang megsz�l�totta:

- Perselus, mi�rt �lldog�lsz idekint? Gyere be a Nagyterembe, a b�l hamarosan kezdet�t veszi, �s tudod, hogy nem hi�nyozhatsz r�la - sz�lt Dumbledore.

Piton elindult vissza a terembe, csendesen le�lt – azaz r�zuhant - egy sz�kre, �s v�rt.
Ekkor a bej�rati csarnokban megjelent egy eleg�ns tal�rba �lt�z�tt fi�, p�r percig �lldog�lt, majd boldogan �dv�z�lt egy csinos l�nyt, aki egy m�g csinosabb halv�nyk�k ruh�t viselt. Ez �gy folytat�dott az �nneps�g kezdet�ig, �s Perselus val�sz�n�leg hal�lra unta volna mag�t, ha nem tal�l valami elfoglalts�got addig, m�g a h�sszerelmes ifj�s�g meg nem tal�lja p�rj�t. Az a bizonyos „elfoglalts�g” pedig az asztalter�t� m�dszeres lebont�sa volt. Perselus nem volt rendetlen, pl�ne nem neveletlen ember, hogy az �nnepi asztalt sz�tszedje, de egy ilyen unalmas pillanatban b�rki ezt tette volna a hely�ben.
A tan�rok sz�pen sorban meg�rkeztek, �s helyet foglaltak a teremben, majd megsz�lalt a zene, �s a p�rok bevonultak.
Perselus csak n�zte, �s n�zte Hermion�t, aki l�tsz�lag nagyon boldog volt a vigyorg� Holl�h�tas oldal�n. Pillanatok alatt ellepte az eg�sz termet a kering�-forg� di�ksereg.

Potter a Weasley-l�nyt h�vta meg, �s most boldogan forgatta, a Longbottom-k�ly�k pedig nagyon szerencs�tlen t�ncot j�rt a k�nyszer�en mosolyg� Hannah Abbottal. Perselus �lvezettel v�gign�zte, hogy ki hogyan szenved t�nc k�zben.
F�l�r�nyi akt�v mozg�s ut�n a tanul�k egy r�sze kif�radt. A f�rfi ekkor vette �szre, hogy Hermione – piros arc�b�l �t�lve – egy ideje a v�r�s haj�val kiab�l. Ron oldal�n egy g�nyos arc� l�ny, Lavender Brown �llt, �s folyton besz�lt Hermion�nak. Egy id� ut�n a fi� l�tsz�lag megunta a dolgot, mert elindult a Nagyterem ajtaja fel�, �s p�r pillanat m�lva elt�nt. Hermione pedig elindult, hogy egy kis italt szerezzen mag�nak, �s ezzel el is t�nt a t�megben.
Perselus s�t�lgatott a teremben, de nem tal�lta a l�nyt.
Dumbledore-t viszont igen hamar �szrevette, ugyanis az igazgat� egyenesen fel� robogott, kiss� �reges, de siet� temp�j�val.

- Kedves bar�tom! Gondoltam, hogy ez a nap neked is �nnepnap, b�r ahogy n�ha eln�ztem az arcodat… mi nyomaszt Perselus? Csak nem… - �s k�r�ln�zett a t�megben.

- Semmi sem nyomaszt, tudhatn�, hogy ki nem �llhatom a sz�neket �s a sok pomp�t �s a… -v�laszolta dacosan a f�rfi, de az nem der�lt ki, hogy m�g mit ut�l, mert az �sz haj� a szav�ba v�gott.

- Engem akarsz becsapni Perselus? Engem? L�tom, hogy valami nagyon nem tetszik, de ha nem akarod elmondani, akkor nekem az is j�. �gyis tudom. V�g�l is csak annyit szerettem volna mondani, hogy boldog kar�csonyt!

- K�sz�n�m, Albus, mag�nak is boldog kar�csonyt! – sz�lt kiss� megenyh�lve Piton, b�r zavarta, hogy az id�s var�zsl� tudja, hogy mi a probl�m�ja.

- Igaz�b�l az is eszembe jutott, hogy esetleg megk�stolhatn�d a… citromport – �s k�zben az eml�tett �dess�gb�l k�t csomaggal h�zott el� d�sztal�rja zseb�b�l, �s Perselus kez�be nyomott egy adagot. - J�l j�het m�g.

- K�sz�n�m, de gondolja, hogy meg is fogom enni? U-t�-lom a citromport. Egyszer�en f�rtelmes �ze lehet.

De ezt m�r hi�ba mondta, mert az igazgat� elt�nt. Viszont el�bukkant Hermione �s Ron, aki a l�tottak alapj�n visszat�rt a b�loz�k k�z�. Mintha m�g mindig egym�ssal veszekedtek volna, de ut�na ism�t elvesztek a t�megben.
„�h, nekem m�r �gyis mindegy” c�msz�val Perselus ism�t ledobta mag�t egy sz�kre, k�nyelmesen - sz�tvetett l�bakkal - elhelyezkedett, �s b�natosan n�zegetni kezdte a citromport.

Gusztustalan, undor�t�… pocs�k �s minden egy�b elk�pzelhet� – gondolta, �s pr�b�lta felbontani az �dess�get. – Meg azt�n kinyitni se lehet. R�mes!

F�lpercnyi f�radoz�s ut�n v�gre siker�lt a csomag felbont�sa, �s a f�rfi „v�gre” megk�stolhatta Dumbledore kedvenc�t. M�r azon volt, hogy egy csipetnyit a sz�j�ba tegyen, majd ut�na alaposan elborzadjon, �s v�g�l messzire haj�tsa a zacsk�t, mikor az asztal m�sik oldal�n elhelyezett sz�kek egyik�re egy zokog� l�ny huppant le. Odafordult, �s a s�r� Hermion�t pillantotta meg.

- Mit t�rt�nt mag�val, Miss. Granger? Seg�thetek? – k�rdezte egyb�l, majd megker�lte az asztalt, �s a sz�kr�l f�lig lefordult l�ny el� guggolt. Egy id� ut�n azonban: - Sz�laljon m�r meg, �gy nem tudom, hogy miben seg�tsek.

- Ne..em, kell a seg�ts�g, rajtam nem lehet seg�teee… – �s ism�t zokog�sba fulladt a szava, sz�p arc�n csak �gy peregtek a kis f�nyl� k�nnycseppek.
Perselus - hogy senki ne vegye �szre - megfogta a l�ny kez�t, �s finoman megszor�totta.

- Merlinre, �rulja m�r el, hogy mi t�rt�nt mag�val! Ki b�ntotta? Elkapom, �s meg�l… – kezdte a fenyeget�z�st, de hirtelen elhallgatott, mert a l�ny r� emelte mogyor�barna szemeit, melyek m�g �sztak a k�nnyekben, de benn�k meglepett pillant�s volt.

- Igaz�n �rdekli ez mag�t, professzor �r? – k�rdezte, �s mikor egy b�lint�st kapott v�laszul, elkezdte mondani: – Nagyon j�l �reztem magam Jake-kel, t�ncolgattunk, sz�rakoztunk. Mikor Jake elment inni valamit, �n le�ltem. Eddig minden rendben volt, de ekkor Ron �s a bar�tn�csk�je odaj�ttek. Ron elkezdett cikizni, ami�rt Jake a p�rom, meg hogy nem vagyok hozz� val�, �s ehhez hasonl� �s m�g durv�bb dolgokat is mondott. Meg hogy �r�l neki, hogy nem engem h�vott el, mert �gy sokkal jobb p�rja van… Lavender meg se pr�b�lta csit�tani, s�t, m�g direkt m�rges�tette, pedig � is l�tta rajta, hogy r�szeg, �n is l�ttam, de a szavai akkor is rosszul estek. Az hittem, hogy valami gondja akadt, �s emiatt nem akar a p�rom lenni, de �gy l�tszik… pedig azt hittem, hogy szeret. Mi�rt kell mindent elrontania? – ki�ltott, �s ism�t s�rni kezdett.

A f�rfi k�zben fel�lt a l�ny melletti sz�kre.

- J�l van, na. Nyugodjon meg, �s felejtse el, ami ma t�rt�nt. Neh�z lesz, tudom, hiszen ez mindig neh�z. Keresse meg Mr. Aeblyt, �s t�ncoljanak tov�bb – ezt olyan szomor�an mondta, hogy Hermione egy pillanatra abbahagyta a s�r�st. M�g mindig egym�s kez�t fogt�k, �s Hermione egy picit meg is simogatta Perselus meleg tenyer�t.

- Nem mehetek vissza Jake-hez, mert elmondtam neki azt, amit Ron hozz�m v�gott, �s ut�na… ut�na Jake azt mondta, hogy nem gondolta volna, hogy ilyen gyerekes a bar�tom, nem szereti az ilyen embereket, ez�rt ink�bb visszamegy a h�l�szob�j�ba, mert �N elrontottam az est�j�t… Persze Jake is r�szeg volt m�r. �s vissza is ment, nincs itt – n�zett k�r�l a m�g mindig k�nnyez� Hermione, de p�r m�sodperc m�lva �sszeh�zott szemmel ezt sziszegte: - De igen, itt van… most bezzeg Ronnak semmi baja sincs vele, milyen vid�man besz�lgetnek! Ezt nem hiszem el! Nem hiszem el! De bocs�sson meg, professzor �r, nem is zavarom ezzel tov�bb, csak nem �rtem, mi�rt kell elrontaniuk mindent! – folytat�dott a zokog�s.

Perselus is �sszeh�zott szemmel figyelte az enyh�n sz�lva becs�pett v�r�s haj� egy�nt, �s a m�sikat, aki most is a m�zbort vedelte. � sem �rtette, hogy mi�rt kellett egy ilyen kedves �s r�ad�sul gy�ny�r� l�ny est�j�t �gy elrontani, hacsak nem fogad�sb�l tett�k, de az nem t�nt val�sz�n�nek.

- Weasley csak f�lt�keny, b�r nem �rtem, mi oka lenne r�, hiszen ott van mellette Miss. Brown. Aebly pedig �lvezte, hogy f�lt�kenny� teheti, de akkor sem… - kezdte Piton, de az, hogy a l�ny �vatosan hozz�b�jt, �s a v�ll�ra hajtotta a fej�t, minden gondolatot ki�z�tt a fej�b�l.
Megsimogatta a kis kezet, mely m�g mindig az � tenyer�ben fek�dt, �s csendesen ezt suttogta: - Ne szomorkodj, Hermione, ezek m�g egy m�lyebb s�hajt�st se �rdemelnek meg! Nyugodj meg sz�pen, �s ne s�rj.

A l�ny egyb�l teljes�tette a k�r�seket, mert igencsak meglep�d�tt, hogy tan�ra letegezte.

- Most meglep�dt�l – �llap�totta meg vid�man Perselus. - Nem gondoltad volna, hogy gonosz b�jitaltan tan�rod sz�j�b�l hallod majd egyszer a Hermione nevet ugye? �n ilyenekre is k�pes vagyok, de csak ma est�re, kiv�telesen. Holnapt�l ism�t Miss. Granger leszel. De ha nagyon �hajtod… tov�bbra is tegezhetlek, persze csak titokban, �r�kon k�v�l.
�s mosolyogva a l�ny sz�p szemeibe n�zett.

- Maga egy�ltal�n nem gonosz! Ne is mondjon ilyet! �s gondolja, hogy a tegez�s elfogadott lenne, tan�r �r? Vagy esetleg… �hm, Perselus? Ha ma este kiv�tel van, akkor az nem csak mag�nak sz�l ugye? – � is megcsillogtatott egy halv�ny mosolyf�l�t.

- Term�szetesen neked is sz�l a kiv�tel, de akkor sehogyan se mag�z�dj! Enged el magad, holnap nem fogok �rte haragudni. �s most… Hermione, felk�rhetlek egy t�ncra? M�r persze, ha van kedved m�g ezek ut�n, �s megengeded.

- K�sz�n�m, a felk�r�st, Pito… Perselus. �h, ez annyira szokatlan! Te j� �g, hogy r�z�djak ebbe bele? – �s most m�r Hermione is nevetett.

A f�rfi �pp j�kor k�rte fel a l�nyt, ugyanis egy lass� sz�m k�vetkezett.
Mik�zben �k t�ncoltak, a gyerty�k f�nye is halv�nyulni l�tszott, majd j�form�n teljesen elt�ntek az apr� l�ngok.
Hermione szorosan hozz�b�jt tan�r�hoz, kez�be adta a kez�t, Perselus pedig olyan er�sen szor�totta mag�hoz a l�nyt, am�g az a kellemes �lel�s hat�raiba volt sorolhat�. �gy, �sszeb�jva t�ncolgattak a teremben, �s �gy tett k�r�l�tt�k az a n�h�ny szerelmesp�r is, akik m�g nem kerest�k fel a parkban l�v� bokrok �ldott b�v�helyeit vagy az elrejtett asztalokat. Most senkit nem �rdekelt, hogy tan�r �s di�k t�ncol egy�tt, �s �k simulnak szeretetteljesen egym�shoz. Senki nem sz�lt r�juk, mert mindenki �rezte, hogy ez a kar�csony �jszaka m�s, mint a t�bbi, s�t, ez a k�t boldog ember is �rezte, tudta, hogy valami megv�ltozott. Tudatosult benn�k a m�sik v�gya, �rz�se.

Ekkor egy felismer�s has�tott a l�nyba, ami azzal a bizonyos �rz�ssel p�rosult, amit szerelemnek neveznek. R�g�ta szerette tan�r�t, de eddig, m�g meg nem ismerte err�l az oldal�r�l, a szerelem esz�be se jutott. Vagy ha fel�tl�tt benne, gyorsan elhessegette a gondolatot, mert tudta, semmi es�lye nem lenne, amellett persze, hogy a tan�r-di�k kapcsolat nem megengedett. Most pedig itt �ll, hozz�b�jva a f�rfihez, akit szeret.
Soha nem tetszettek neki a saj�t korabeli fi�k, sem a viselked�s�k, sem a k�lsej�k, t�l gyerekesek voltak. Ez�rt nem volt m�g kapcsolata, szerelme, komolyabb bar�ts�ga egy sr�ccal se, kiv�ve Ront, de � is cserbenhagyta.
Perselus fej�ben a k�vetkez� j�rt: Nem szereted ezt a l�nyt! Nem is im�dod. Szerelmes vagy bel�, �regem! M�ghozz� nagyon szerelmes vagy! Pedig hogy tagadtad. Ejnye, Perselus nem kellett volna. �s most itt �llsz, �s �tkarolod. M�giscsak ti�d ez az este, bej�tt Madam Malkin meg�rz�se.

Mikor elengedt�k egym�st, a f�rfi egyb�l megkereste a l�ny tekintet�t. Hermione szeme ism�t k�nnyes volt, de most m�r a boldogs�gt�l. Perselus ekkor mag�hoz vonta ism�t a cseppet sem tiltakoz� l�nyt, �s finoman egy apr� cs�kot lehelt a sz�j�ra.
Egy �jabb dal k�vetkezett, �s �k a halv�ny f�nyben, egym�st �lelve, �jra t�ncba kezdtek.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s