A kast�lyban �s k�rny�k�n tombolt a csata. Mindenki eszeveszetten harcolt, seg�tett a bajba jutott t�rsakon, vagy menek�lt. N�h�nyan viszont egyetlen l�nyt kerestek. Azt a l�nyt, aki a bar�tjuk volt, aki mindig kitartott mellett�k, aki most sehol nem volt. A l�nyt, aki csattog� l�ptekkel futott v�gig a Roxfort egy kihalt folyos�j�n. Nem tudta, hogy m�g mennyi ideje van h�tra… ha egy�ltal�n van m�g neki, mindenesetre l�lekszakadva rohant � is egy emberhez, akinek a megtal�l�sa most mindenn�l fontosabbnak t�nt. Dumbledore megmondta, hogy vigy�zni kell az id�vel, �s hogy aminek el kell j�nnie, az el is fog… csak nem mindegy, hogy milyen gyorsan. Ezekkel a szavakkal engedte �tj�ra a l�nyt, aki �rtette a professzor c�lz�s�t. Meg kell tal�lnia Perselust! Dumbledore azt is mondta, hogy csak �gy v�ltoztathatja meg Hermione a m�ltat. Csak abban az esetben, ha Piton professzort m�g �letben tal�lja.

Mik�zben Hermione futott, csak a c�l lebegett a szeme el�tt. Gyorsan d�nt�tt, ez�rt nem tudta m�g ekkor, hogy milyen neh�z a feladat, amire v�llalkozott, nem is sejtette, hogy egy apr� hiba miatt tal�n kudarcba fulladhat… Hermione m�g egyszer, utolj�ra v�giggondolta a dolgot, minden egyes l�p�st m�rlegelt, ahogy tudott. Dumbledore tudta m�r, hogy mi a helyzet, tudta, hogy a l�ny b�rmit megtenne, csak hogy Perselus meg�ssza �lve a dolgot. Az igazgat� megb�zta teh�t, hogy mentse meg a f�rfit.

- Csak te tudsz rajta seg�teni – mondta Dumbledore. – Egyetlen es�ly van r�, hogy Perselus �letben maradjon… visszam�sz a m�ltba ennek a szerkezetnek a seg�ts�g�vel. – Felmutatott egy g�mb alak� kis t�rgyat. - Mikor vissza�rsz, tizenegy �ves leszel. Te is els��vesk�nt m�sz a Roxfortba �s Perselus is. Sajnos musz�j ilyen kor�n elkezdeni a mes�t, hiszen a t�rt�netnek csak �gy lesz j� v�ge… felt�ve, ha sikerrel j�rsz. Elv�llalod?

Hermione gondolkod�s n�lk�l r�b�lintott. Dumbledore pedig folytatta:

- Be kell illeszkedned annak az id�szaknak az �gymond divatj�ba, �s a l�nyeg, hogy add ott is �nmagad. Senkinek nem szabad besz�lned a dologr�l, �s a legfontosabb, hogy ne bukj le. De a neheze m�g csak most j�n. Ismered Perselust, tudod, hogy nehezen megny�l�, mag�ba z�rk�z� ember. Ez mindig is �gy volt, neked azonban valahogy meg kell puh�tanod. Sok sikert!

A k�vetkez� pillanatban Hermione m�r a foly�s�n rohant. Nem �rtette, hogy tulajdonk�ppen mi�rt v�llalta el a feladatot… �nzetlens�gb�l, kedvess�gb�l, net�n szeretetb�l? A folyos� v�g�n befordulva v�gre megl�tta, amint a professzor siet�s l�ptekkel j�n vele szemben. A f�rfi arca csupa kosz �s v�r volt.

- Vigy�zzon az �tb�l, Granger! – sz�lt, �s Hermione m�r azon is meglep�d�tt, hogy nem egy hal�los �tokkal kezdte. – T�nj�n m�r el!

A l�ny azonban nem t�g�tott. El�llta a f�rfi �tj�t, jobb kez�vel megszor�totta a g�mb�t, bal kez�t pedig a kiss� meglepett professzor kez�be cs�sztatta. M�g egyszer belen�zett a f�rfi szem�be, �s kimondta hangosan a c�lt:

- 1971, szeptember!

A k�vetkez� pillanatban els�t�t�lt minden, majd mikor Hermione kinyitotta a szem�t, egy hangos, zs�fol�sig telt helyen �llt. El�sz�r fogalma sem volt, hogy hol lehet, azonban miut�n megfordult, a Roxfort Expressz pislogott r� a napf�nyben. Gyerekek kiab�ltak, sz�l�k mosolyogtak, vagy intett�k rendre csemet�j�ket. A l�ny sebt�ben el�var�zsolt egy t�kr�t, hogy legal�bb megn�zhesse mag�t. A l�tv�ny kicsit furcsa volt, hiszen nagyon r�gen l�tta m�r mag�t ilyennek. A r�gi „kisl�nyos” kin�zet… Miut�n alaposan k�r�ln�zett, a feladat�ra kezdett koncentr�lni. A sok ember k�z�tt azonban neh�z volt kisz�rni egyetlen fi�t, �gy tal�lomra elindult a vonat fel�. P�r perces kutakod�s sor�n �gy d�nt�tt, hogy ideje lenne felsz�llni. Sz�nd�kosan v�rt az utols� percekig, hogy j� nehezen tal�ljon mag�nak helyet, �gy legyen alkalma az eg�sz vonatot bej�rni. Tizenegy �ra ut�n – sikeresen elker�lve egy csapat nagyobb fi�t �s a b�f�s boszork�nyt – m�r a harmadik kocsin�l j�rt, de m�g semmi eml�t�sre m�lt�t nem l�tott. Az utols� el�tti kup�ban azonban volt m�g egy hely… �pp egy v�r�s haj� l�ny viharzott ki onnan. Lobog� hajjal �s szikr�z� szemmel elsuhant Hermione mellett, �s a l�ny csak akkor ismerte fel benne Lily Evanst, amikor a v�r�s haj� m�r messze j�rt. T�tott sz�jjal tett m�g n�h�ny l�p�st, �s miut�n bepillantott a kup�ba, sz�ve szerint eliszkolt volna onnan. �gy j�tssza el az ismeretlen l�nyt, akinek fogalma sincs semmir�l? Hiszen a kup�ban ott �lt a fiatal James Potter, legjobb bar�tj�nak az �desapja, Sirius Black, egy kedves ismer�se �s Remus Lupin is… volt SVK-tan�ra, a fiatal Lupin mellett pedig Pettigrew, az �rul� patk�nyember. Mindez azonban m�g nem is lett volna akkora megr�zk�dtat�s a l�ny sz�m�ra… nem! M�g egy szem�ly jelen volt, nem m�s, mint a tizen�ves Perselus Piton.

Hermione sim�tott kett�t a haj�n, �s sz�les mosollyal bel�pett. Az �sszes fi� fel� fordult, Pitont�l azonban csak egy sz�r�s oldalpillant�sra futotta.

- Sziasztok! Bocs�nat, de van itt egy szabad hely? Tudj�tok, az eg�sz vonat tele van, �s az igazs�g az, hogy nem ismerek senkit, akihez be�lhetn�k – ezt annyira j�l adta el�, hogy Pettigrew egyb�l felpattant, hogy �tadja hely�t Hermion�nak. – K�sz�n�m!

Term�szetesen az ablak mell� sz�lt a hely, Pitonnal szembe. Hermione le�lt, r�mosolygott a fi�ra, aki szusszantott egyet, �s s�rt�d�tt arccal kib�mult az ablakon. T�nyleg nem lesz egyszer�… - gondolta a l�ny, de �sszeszedte minden b�tors�g�t, hogy megtehesse az els� l�p�seket.

- Am�gy be se mutatkoztam… Hermione Granger vagyok.

- �n James Potter – sz�lt a szem�veges fi�, majd tov�bb mutatott sorba a t�bbiekre. – Sirius Black, Remus Lupin, Peter Pettigrew. Ja, �s a sz�rnyeteget se hagyjuk ki… � Pipogyusz – intett Piton fel�. – Vele nem igaz�n kell t�r�dni, mert egy pancser.

- �n addig nem �t�lek el senkit, am�g meg nem ismerem – sz�lt erre h�v�sen Hermione. – Tudod, James, nem lehet mindenki t�k�letes.

- Mi van, v�ded a kis Pipogyuszt? Csak nem tetszik neked is? Lily, a v�r�s haj� l�ny is bele van esve – James csak vigyorgott, de arc�n harag l�tszott.

- Sajn�lom, de �n nem vagyok olyan, aki lesz�lja a n�la… hogy is mondjam?

- B�n�bbakat? – A szem�veges Piton fel� intett.

- James Potter! – csattant fel Hermione, amit�l egyr�szt el�llt a fi� szava, m�sr�szt � maga is megijedt. – El nem tudom k�pzelni, hogy k�l�nb�zhetsz ennyire Harryt�l!

Az �rtetlen arcok l�tt�n volt egy olyan �rz�se, hogy elsz�lta meg�t. Perselusra n�zett, de a fi� csak a p�lc�j�t szorongatta.

- Figyelj, kisl�ny, nem tudom, hogy ki a fen�hez hasonl�tgatsz, de j� lenne, ha abbahagyn�d. Ha csak az�rt j�tt�l be, hogy s�rtegess, �s a Pipogyit v�dd, akkor ak�r t�vozhatsz is – pillantott az ajt� fel�. – Vagy tudod mit, van egy jobb aj�nlatom. Kezdj�k tiszta lappal. Teh�t… James vagyok.

Hermione azonban Perselus fel� fordult. Nem sz�lalt meg, csak n�zte, ahogy a fekete tincsek k�r�lveszik a fi� sov�ny, s�padt arc�t. Mikor azonban Piton r�n�zett szikr�z� fekete szemeivel, hirtelen el�llt a l�legzete. Hogy lehet, hogy m�r ilyen fiatalon is hasonl�t a k�s�bbi �nj�re? Hermione elkapta a pillant�s�t, �s kin�zett az ablakon. K�zben fej�ben zakatoltak a gondolatok.
Hogyan puh�tsa meg a fi�t? Mik�nt vegye r�, hogy ne t�rjen �t a rossz �tra? Dumbledore figyelmeztette, hogy neh�z lesz a feladat… de azt m�g tal�n az igazgat� se gondolta, hogy ennyire. Hermione azt k�v�nta, b�r itt lenne legal�bb a b�lcs �reg professzor, hogy n�ha-n�ha beseg�tsen… de ezt saj�t maga tud�s�val kellett v�ghezvinnie, seg�ts�g n�lk�l. Mikor a vonat egy utols� r�ndul�ssal meg�llt, a l�ny felpillantott a csomagtart�ra, �s megv�rta, am�g James, �s kis csapata t�vozott. M�g egyszer r�n�zett Perselusra, aki h�tat ford�tott neki, majd elkezdett ny�jt�zkodni. Azonban r� se kellett j�tszania, mag�t�l se �rte el a csomagj�t.

- Ne haragudj… seg�ten�l levenni a csomagomat? – sz�lt, �s r�n�zett a fi�ra. Az egy pillanat alatt odal�pett a l�ny mell�, �s lekapta a neh�z l�d�t a tart�r�l. Hermione csak figyelte, hiszen nem gondolta, hogy ekkora er� van „professzor�ban”.

- K�sz�n�m. Egy�bk�nt sajn�lom, ami d�lut�n t�rt�nt. Nem is tudtam rendesen bemutatkozni neked. Teh�t Hermione vagyok. Hermione Gran… Francba! – a l�ny be se tudta fejezni mondand�j�t, mivel Perselus a mondat fel�n�l kitrappolt a f�lk�b�l.

Kint h�v�s leveg� csapta meg az arc�t, haj�t meg-meglebbentette az esti szell�. Forgatta fej�t erre-arra, de nem l�tta Pitont. Be�llt az els�s�k k�z�, �s mikor elindultak, akkor l�tta csak meg h�rom sorral el�bb a v�r�s haj� l�nyt… Perselus t�rsas�g�ban. A l�nynak egyb�l az ugrott be, hogy itt valami t�ved�s lehet, hiszen Piton �s Harry �desanyja nem lehettek bar�tok. Kicsivel k�s�bb, mint kider�lt, t�vedett, hiszen egyre ink�bb �gy t�nt, hogy a fi� r�sz�r�l ez tal�n t�bb is, mint bar�ts�g.
A kast�ly fel� haladva majdnem elesett h�romszor, mert csak egy fekete �st�kre tudott koncentr�lni. A kast�llyal �s a cs�nakokkal nem is foglalkozott, meg is lep�d�tt, mikor egyik t�rsa oldalba b�kte:

- N�zd, mi van a v�zben! – suttogott a sz�ke l�ny, �s valahova a t� k�zep�re mutogatott. Hermione azonban semmi �rdekes dolgot nem l�tott benne. Sz�pen lassan azonban leesett neki, hogy a l�ny az �ri�spolipot mutatta neki. �gy tett, mint akinek meglep� a l�tv�ny, �s egy�tt �r�lt a t�bbiekkel, mikor a polip egyik karj�t kidugva a v�zb�l, mintha integetett volna a fiataloknak. A cs�nakb�l kisz�llva minden ugyan�gy t�rt�nt, ahogy az � beoszt�s�nak �jjel�n, �gy csak �llt, �s pr�b�lta visszafojtani �s�t�sait, mik�zben bementek a kast�lyba, majd a Nagyterembe. A h�zak asztalain�l �l� di�kokat azonban megfigyelte. A Mardek�r-h�z tanul�i itt is gonoszoknak, ellenszenveseknek t�ntek. Mikor McGalagony professzor el�vette a Teszlek S�veget, �s elkezdte olvasni a neveket, egyb�l kir�ppent az unalom �s az �lmoss�g Hermione szem�b�l. Tudta, hogy Pitont a Mardek�rba osztja be a s�veg, �gy mikor meghallotta saj�t nev�t, kisebb gyomorg�rccsel l�pkedett a sz�khez.

A S�veg nem mondott sok mindent, viszont a l�ny k�r�s�t, t�rt�netesen, hogy a Mardek�rba helyezze el, hat�rozottan elutas�totta, �gy Hermione m�g a m�ltban is a Griffend�l-h�zat gyarap�totta. A vacsora ut�n elindultak lefek�dni, Hermione pedig vetett m�g egy utols� pillant�st Perselusra, aki szomor� szemekkel n�zett a t�voz� Lilyre.

�O�O�

- Miss. Granger! – hallotta a h�ta m�g�tt McGalagony hangj�t Hermione. – Parancsoljon, itt az �rarendje. Tov�bbi j� �tv�gyat.

Hermione egyb�l f�lredobta k�s�t-vill�j�t, hogy �tn�zhesse az �rarendet. H�tf�: B�jitaltan; Griffend�l-Mardek�r, �tv�ltoztat�stan; Griffend�l-Holl�h�t, B�b�jtan; Griffend�l-Hugrabug, Gy�gyn�v�nytan; Griffend�l-Mardek�r.
Egyr�szt furcs�llta, hogy h�tf�n csak n�gy �r�juk van, m�sr�szt �r�lt, hogy ebb�l k�t �ra a Mardek�rral van. Legal�bb k�zelebb ker�lhet Pitonhoz, ha minden igaz. Felpattant, hogy m�g bepakolhasson �ra el�tt. A folyos�n �ssze�tk�z�tt Lily Evansszel, aki nyomban r�mosolygott.

- Ne haragudj! – szabadkozott. – Csak a B�jitaltan-termet keresem. Nem tudod, hogy merre lehet?

- De, tudom – mondta Hermione. – Gyere!

Leszaladtak sok l�pcs�n, �s az �ra kezdete el�tt k�t perccel v�gre be tudtak �llni a sorba. Lily elk�sz�nt Hermion�t�l, �s nyomban odasietett Perselushoz. A fi�, mihelyt megl�tta a l�nyt, szemeit forgatva befordult a fal fel�. Hermione ezen gondolkozott, mindaddig, m�g be nem engedt�k �ket a terembe. Ott azonban elvonta a figyelm�t a f�ny, a meleg �s a kellemes illat. Ez lenne Piton k�s�bbi pinc�je? Hisz ez egy gy�ny�r� terem! Lapos pillant�ssal r�n�zett Perselusra, akinek undor �lt az arc�n a l�tv�ny miatt. Hermione elkezdett egy kicsit furakodni, hogy a fi� mellett kapjon helyet, de sajnos nem j�rt sikerrel. Lily Evans megel�zte, �s a l�ny �gy k�nytelen volt bel�tni, hogy nem volt szerencs�je. Viszont esz�be jutott egy �tlet, amit tal�n ki is pr�b�lhatna. �gy l�tszott, hogy Lily csak Perselusszal van j� viszonyba… de egy l�nynak l�ny bar�tn� is kell, legal�bbis hossz� t�von biztosan. Hermione eml�kezett m�g azokra az id�re, amikor a k�nyes dolgait nem tudta megbesz�lni se Harryvel, se Ronnal, olyankor igaz�n j�l j�tt volna egy l�ny bar�t.

Az �ra elkezd�d�tt, � pedig szorgalmasan jegyzetelt. Eltelt egy, k�t, majd h�rom �ra, � pedig a sz�netekben sz�ba elegyedett Lilyvel, aki eleinte kiss� b�tortalan volt, k�s�bb viszont be nem �llt a sz�ja. Vid�m term�szet� l�ny volt, ak�rcsak Hermione, �gy j�l sz�t �rtettek egym�ssal. Lily mes�lt – Hermione k�r�s�re – Perselusr�l gy�gyn�v�nytanon. Hogyan �s hol ismerkedtek meg, j� bar�tok-e, milyen a fi�…

- Az az igazs�g – sz�lt a l�ny -, hogy Perselus mag�ba z�rk�zik el�g sokszor, �gy neh�z vele sz�t �rteni. De azt mondta nekem, hogy velem mindig j�l �rzi mag�t. Egy�bk�nt kedves fi�.

Miut�n a k�t l�ny �tbesz�lgette az �r�t, vid�man indultak eb�delni. Ott folytat�dott a faggat�s. Hermione �gy �rezte, hogy �gy tal�n k�zelebb ker�lhet a „professzorhoz” is, ha egyre t�bbet tud r�la.

- Azt mondta, hogy orvos, vagy m�regkever� szeretne lenni – nevetett Lily, Hermione azonban majdnem f�lrenyelte a t�klevet, hiszen ett�l a h�rt�l neki is nevetnie kellett. M�regkever�? H�t, az siker�lt neki. – J�l vagy, Hermione? Teh�t valami ilyesmi p�ly�ra szeretne l�pni. Egy�bk�nt mi�rt k�rdez�sk�dsz r�la? Csak nem tetszik neked?

- Jaj, Lily, dehogy! Csak l�ttam, hogy nagyon j�ban vagytok, �s ha m�r mi ketten is el�g j�l elvagyunk egym�ssal, tal�n lehetn�nk h�rman bar�tok – sz�lt Hermione, �s esz�be jutott a k�t id� k�zti hasonl�s�g. Itt is h�rmas bar�ts�g fog kialakulni?

- Oh, mi�rt nem ezzel kezdted? Tudod, Perselus nem valami bar�tkoz�s fajta… persze ett�l f�ggetlen�l lehet, hogy szerencs�d lesz. Ki tudja. Majd bemutatlak egym�snak titeket.

- Arra semmi sz�ks�g. Egy kup�ban �lt�nk a vonaton, tudja, hogy ki vagyok.

- Sz�val te vagy a „k�cos, be nem �ll a sz�ja” l�ny! – Lily a has�t fogta a nevet�st�l, Hermion�nak viszont volt egy rossz �rz�se. – Mondta, hogy volt a vonaton egy l�ny, aki j�l kiosztotta James Pottert! Gratul�lok, sz�p volt!

- Nem tetszett, amit Perselusszal m�velt. �s igen, �n vagyok a „k�cos” – mondta Hermione, �s a hangja egy �rnyalatnyival csal�dottabb lett.

- Ne keseredj el, nem rossz �rtelemben mondta. Hidd el, �n m�r csak tudom. Ha Pers ut�l valakit, akkor arra nem csak ennyit mond. Gyere csak, Hermione, ott van a kis bar�tunk.

Odamentek a fi�hoz, aki s�t�ten v�gigm�rte Hermion�t, �s egyb�l Lilyhez fordult.

- Szia! Megtal�ltam a k�cost – mutatott a l�ny mosolyogva Hermion�ra. – Ismerj�tek meg egym�st. Hermione, � Perselus. Perselus, � pedig Hermione.

A k�t fiatal kezet fogott. Gyors k�zfog�s volt, �ppen csak �rintett�k egym�st, a l�ny m�gis �szrevette, menyire puha tenyere van a fi�nak… cseppet sem olyan, mint amilyenbe az utaz�s el�tt cs�sztatta a saj�t kez�t.

- Szia – mondta Hermione halkan, mire a fi� csak biccentett egyet.

- Sajn�lom – sz�lalt meg Perselus -, de mennem kell. D�lut�n lesz egy rep�l�s-�r�m… nem szeretn�k elk�sni. Szia…sztok!

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s