D�lut�n l�v�n az �sszes tanul� a parkban tart�zkodott. Hermione r�tta csak a folyos�kat, fej�ben egy gondolat j�rt. A gondolat t�rgya pedig Perselus volt. A l�ny – hi�ba volt ellens�ges vele a fi� – nem t�rt meg, nem adta fel ennyi id� ut�n se. Mert b�r hi�ba volt tizenegy �ves, agya a feln�tt, nagykor� Hermione fej�vel alkotta a gondolatokat. Egy halk hang z�kkentette ki a t�preng�sb�l. H�la tud�s�nak, gyorsan sz�rt egy l�thatatlann� t�v� b�b�jt mag�ra, �s k�zelebb lop�zott a falhoz. A k�t besz�lget� Perselus �s Lily voltak, val�sz�n�leg vitatkoztak.

- Nem �rtem, hogy mi bajod van vele – suttogott Lily. – Szerintem igenis kedves. Nagyon j� bar�tn�!

- Honnan veszed ezt? Nem is ismered m�g. Ne mondd azt, hogy k�t h�t alatt kiismerted.

- Honnan tudod, hogy nem j� az emberismeretem? �s mondd csak, mi�rt vagy vele ilyen ellens�ges? Csak az�rt, mert…

- Csak az�rt, mert nem akarok m�ssal bar�tkozni – emelte kiss� feljebb a hangj�t a fi�.

- �s m�gis mi�rt? Adhatn�l neki egy es�lyt. K�rlek, ne l�gy ilyen visszah�z�d�. Adj egy es�ly Hermion�nak, ha pedig te is megismerted igaz�n, akkor mondj r�la v�lem�nyt. �s visszat�rve arra, hogy nem ismerem… �n a klubhelyis�gben is vele vagyok, jobban tudom m�r, hogy milyen. Aranyos l�ny.

- De sokat besz�l… - h�zta el sz�j�t a fi�. – �s egy�ltal�n nem olyan, mint aki hozz�nk val� bar�t lenne.

- Az �n sz�m is sokat j�r, ez mi�rt nem zavar t�ged? �s ne alkoss r�la v�lem�nyt, am�g meg nem ismerted!

- Egyform�k vagytok! – csattant fel Perselus. – � is ugyan ezt mondta a vonaton Potternek!

- Igaza is van! Nem lehetsz ilyen, Perselus Piton.

Mikor a l�ny kimondta a nev�t, Piton arca ell�gyult. S�hajtott egyet, �s b�lintott egyet beleegyez�sk�ppen. Hermione pedig mag�ban tapssal �s �dvrivalg�ssal k�sz�nte meg Lily tett�t.

- Annyit azonban megjegyezn�k, hogy ne v�rd azt, hogy holnap r�gt�n a nyak�ba ugrok.

- Ok�, nem v�rom el. �s ne legy�l sz�gyenl�s el�tte. �gy �rtem – tette hozz� a l�ny, l�tva a fi� arckifejez�s�t -, ne csak annyit mondj neki, hogy szia, meg ilyenek, hanem n�ha sz�l�thatn�d a nev�n is. Vagy megk�rdezhetn�d, hogy j�l aludt�l, hogy vagy… �s a hozz� hasonl� dolgokat.

- Mi�rt? – k�rdezte k�ts�gbeesve a fi�. – Nem akarom, hogy…

- Az�rt – v�gott k�zbe Lily -, mert velem ezt rendszeresen megteszed. Gyer�nk, halljam a nev�t!

�gy t�nt, Perselusnak nehez�re esik a l�ny k�r�s�t teljes�teni, m�gis… megk�sz�r�lte a tork�t, �s – Hermione csod�lkoz�s�ra – megsz�lalt:

- Ha annyira akarod… khm… Hermione – ezt olyan hangs�llyal ejtette ki, hogy a l�ny gyomra g�rcsbe ugrott… hiszen soha nem hallotta m�g professzora sz�j�b�l a keresztnev�t. �r�me azonban nem tartott sok�ig. – De rem�lem, hogy ezt nem v�rod el minden nap Lily!

- Hagyjuk. Nem vagy �hes? Vagy tudod mit? Keress�k meg Hermion�t – vigyorgott a l�ny.

A l�ny megv�rta, m�g a k�t fiatal elsietett a k�nyvt�r ir�ny�ba, �s csak ut�na vette le mag�r�l a b�b�jt. H�l�s volt, hogy bar�tn�je megpuh�totta a fi�t, m�sr�szt sajn�lta, hogy nem neki siker�lt.

�O�O�

Az id� telt-m�lt, �s el�rkezett a t�li sz�net. Mindenki nagyon v�rta m�r, �s az utols� napokban m�r mindenki kar�csonyi l�zban �gett.

- Na, te hol t�lt�d majd a sz�netet, Hermione? – k�rdezte lelkesen Lily, mik�zben l�d�j�ba dob�lta be a holmij�t.

- Tudod, az igazs�g az, hogy �n egy… ��… �rvah�zb�l j�ttem – v�gta ki mag�t a l�ny. – Ez�rt a sz�neteket itt fogom t�lteni.

- �, sajn�lom. Ne haragudj, ezt nem tudtam – szabadkozott Lily. – De legal�bb nem fogsz itt se unatkozni.

- Hogy �rted?

- Itt marad Perselus is – Hermione szeme felcsillant a h�rt�l. – Legal�bb egy�tt is elt�lt�t�k egy kis id�t.

- Oh, ennek igaz�n �r�l�k! V�gre valami j� h�r. Tud m�r r�la, hogy �n se megyek haza?

- Szerintem nem. Mondd meg neki – s�rgette Lily.

Hermion�nak nem kellett k�tszer mondani, leviharzott a l�pcs�n, �s kil�pve a portr�lyukon egyb�l nekiment az �csorg� fi�nak.

- Huh, ne haragudj! – mondta. – Csak azt szeretn�m mondani, hogy �n is itt maradok t�li sz�netre.

A fi� arc�n eg�sz sor hangulat hull�mzott v�gig a meglepet�st�l kezdve az unalmon �t a tal�n vid�ms�gnak nevezhet� villan�sig.

- Nem is �r�lsz? – Hermione t�nyleg lehangol�dott, hiszen nem erre sz�m�tott.

- Ne �rts f�lre, �r�l�k, csak kiss�… meglep�dtem. Teh�t maradsz. Ez csod�latos.

Annyira er�ltetettnek hangzott, hogy Hermione ink�bb nem komment�lta a dolgot. Nem �rtette, hogy mi baja lehet a fi�nak vele. Egy dolog boldog�totta, m�ghozz� az elj�v� k�t h�t, melyben alaposan kifaggathatja Perselust.

- Minden rendben? Olyan… furcsa vagy – jegyezte meg a l�ny, de meg�rtette, hogy mi�rt mosolyodott el a fi�, �s mi�rt v�gott egyb�l j� k�pet. Hermione h�t�t megsimogatta Lily, �s r�vigyorgott bar�tn�j�re.

- Na, minden elint�zve? Szerintem b�cs�zkodjunk, k�t �ra m�lva indul a vonat. �gyhogy nekem m�g egyszer �t kell n�znem a holmimat. Legyetek j�k! Sziasztok! – Lily odal�pett Hermion�hoz, meg�lelte, majd Perselus nyak�ba ugrott. Hermione kicsit furcs�n �rezte mag�t, hiszen ha ezt � csin�lta volna, a fi� maximum levakarta volna mag�r�l. – Menjetek, �rezz�tek j�l magatokat, kellemes sz�netet, �s boldog kar�csonyt! Sziasztok.

Lily visszament a klubhelyis�gbe, Hermione pedig r�n�zett a fi�ra.

- Perselus – sz�lt, �s kiss� furcsa volt kimondania a nevet. – Valami… baj van?

- Nincs – a fi�t�l ennyire futotta. Fogta mag�t, h�tat ford�tott, �s elindult a folyos�n. De ha azt hitte, hogy ezzel elt�vol�thatja Hermion�t, h�t nagyot t�vedett. A l�ny amilyen gyorsan csak tudott, mellette termett, �s elkezdett besz�li.

- Nincs kedved s�t�lni? Valamit szeretn�k megbesz�lni veled.

- Itt nem tudn�nk besz�lni r�la?

- Sajn�lom, de nem. Gyere csak le. �t perc m�lva tal�lkozunk a parkban a t�n�l – adta ki az utas�t�st Hermione, �s elszaladt kab�t�rt, s�l�rt �s sapk��rt.

�O�O�

Az �ri�spolip v�gan lubickolt a t�ban, mikor Hermione oda�rt. Perselus m�r lent �llt, zsebre dugott k�zzel. Hermione megsz�nta a fi�t, l�tva rongyos keszty�j�t, �s r�gt�n levette saj�tj�t. Perselus csak �llt, mozdulatlanul, m�g akkor se n�zett h�tra, mikor meghallotta a h� ropog�s�t Hermione l�ptei alatt. A l�ny meg�llt, �s �vatosan Perselus v�ll�ra tette a kez�t. Az �rint�st�l azonban a fi� �sszer�ndult, �s szembefordult Hermion�val. A l�ny pedig egy pillanatra elfelejtkezett mag�r�l, �s arr�l, hogy � igaz�b�l m�g nem feln�tt n�, nincsenek m�g igazi �rz�sei… csod�lattal n�zett a fi� fekete szemeibe, amib�l nem tudott semmit kiolvasni. Egyszer csak azon vette �szre mag�t, hogy apr� k�nnycsepp fut v�gig az arc�n, melyet egy m�sik k�vet. �vatosan let�r�lte �ket, �s kif�jta orr�t, majd megsz�lalt.

- Sajn�lom – suttogta. – Ne haragudj, csak ahogy most n�zt�l r�m, az olyan… ismer�s volt. Tudod, �n egy �rvah�zb�l j�ttem, �s ott volt egy f�rfi… az egyik tan�runk, akit nagyon szerettem. � is szokott �gy n�zni r�m. Most sajnos nem tudom, hogy mi van vele, �s igaz�n hi�nyzik… - Hermione hangja elcsuklott, �s igaz�b�l maga sem �rtette, hogy mi�rt kezdett el s�rni. Tal�n a hasonl�s�g tette, hogy a fi� annyira eml�keztetett k�s�bbi �nmag�ra. A f�rfira, akit Hermione t�nyleg szeretett.

- Ne s�rj – sz�lt Perselus. – Na, nyugodj meg!

Hermione viszont nem tudott megnyugodni, mert ezek a szavak, melyeket soha nem hallott a professzort�l, valahogy mintha nem is az � sz�j�b�l hangzan�nak el. Annyira hihetetlennek t�nt minden. Kis id� m�lva a l�ny �gy ahogy �sszeszedte mag�t, �s m�g egyszer eln�z�st k�rt a fi�t�l, aki �rtetlen�l figyelte a szomor� Hermion�t.

- Teh�t szerettem volna veled besz�lni valamir�l – kezdett bele a l�ny. – Azt akartam csak k�rdezni, hogy te mi�rt nem szeretn�l velem bar�tkozni?

- Nem az a helyzet, hogy nem szeretn�k, hanem nem tudok. Nem val� nekem az ilyesmi.

- Lilyvel m�gis el�g j�l elvagy. Hogy lehets�ges ez?

- Lilyvel teljesen m�s a helyzet… � nem…

- Nem csak egyszer� bar�t. Igaz? – Hermione l�tta a fi� szem�ben az igazs�got. – Tudom, hogy szereted, de hidd el, nem csak egy valakivel lehet bar�ts�got k�tni. Nyugodj meg, nem fogok k�z�tek �llni, ha az lenne a probl�ma. De tudod, �gy nem lehet�nk eg�sz �vben, hogy Lily �ltal besz�lget�nk egym�ssal.

- Tudom nagyon j�l, hogy igazad van, de egyszer�en… nem tudok bar�tkozni. Hidd el. Nem veled szemben vagyok elutas�t�, legal�bbis nem szeretn�k elutas�t� lenni, de �rtsd meg, hogy nekem ez nem megy egyik napr�l a m�sikra.

Mik�zben Hermione hallgatta a fi�t, egyre t�bb dolog jutott esz�be. A feln�tt Piton soha nem volt ennyire k�zl�keny senkivel, hacsak Dumbledore-t nem vessz�k figyelembe. Soha nem mes�lt az �rz�seir�l, �s soha de soha nem volt bar�ts�gos. Hermione hirtelen nem tudta m�r, hogy melyik is az igazi Piton. Ez a fiatal, z�rk�zott fi�, vagy a k�s�bbi, megt�rt f�rfi. A l�ny ezen akart v�ltoztatni, hogy Perselus ne essen m�g egyszer ugyanabba a hib�ba, �s ne vesszen el az a fi�, aki itt el�tte �ll. Hogy ne szaladjon ism�t hal�lfal�khoz, ne keresse ott a vigaszt.

- Mes�lsz nekem egy kicsit magadr�l? – k�rdezte csendben a l�ny, �s �vatosan hozz��rintette kez�t Perselus kez�hez. A fi� erre �k�lbe szor�totta tenyer�t, �s lassan b�lintott.

- Mit szeretn�l tudni? – k�rdezte, �s vett egy m�ly l�legzetet.

- Mindent! Hol laksz, mi a kedvenc sz�ned, kedvenc �teled… meg ilyen �tlagos dolgokat.

- A muglik k�z�tt lakom. Kedvenc sz�nem a fekete, kedvenc �telem nincs.

- �s a sz�leid?

- Ap�m mugli – ezt olyan undorral �s ut�lattal ejtette ki, hogy Hermione kiss� megijedt -, any�m pedig boszork�ny. De err�l ink�bb ne besz�lj�nk.

- Annyira borzaszt�? – k�rdezte a l�ny.

- Mondtam, hogy err�l ne besz�lj�nk – csattant fel Perselus, �s ezzel megint csak �reztette k�s�bbi �nmag�nak jelenl�t�t.

- Ne haragudj, nem akartam… tapintatlan lenni.

Hatalmas csend telepedett a kast�lyra, a parkra �s r�juk is. Perselus lassan elindult, Hermione m�r att�l f�lt, hogy itt hagyja �t, de mikor megl�tta, hogy csak a t� k�r�l akar s�t�lni, kiss� megnyugodott.

- Szeretn�l egyed�l lenni? – k�rdezte a l�ny, �s mikor Perselus nemet intett, felvette a fi� temp�j�t.

Csendben, egy sz� n�lk�l tettek egy nagy k�rt, ut�na pedig bementek a kast�lyba, hogy kiss� megmelegedjenek.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s