Lily p�r percen bel�l fent volt a szob�jukban, �s a d�h�sen csapkod� Hermione mell� l�pett.

- Mi t�rt�nt? – k�rdezte egy�tt �rz�n. – Black szem�tkedett?

- Nem, nem szem�tkedett, csak �pp meg akart cs�kolni!

Lily hosszas csend ut�n feltette k�vetkez� k�rd�s�t:

- �s? Mi abban a rossz? – �gy tett, mintha nem lenne el�gg� felh�bor�t� a helyzet Hermione sz�m�ra.

- Mi a rossz? Lily, te mit tett�l volna, ha James minden sz� n�lk�l elkap �s… �s meg akar cs�kolni? – k�rdezte a l�ny feld�ltan. – Mondd, te nem rendezt�l volna jelenetet?

- H�t… biztos, hogy nem lettem volna elragadtatva, de…

- Ahogy ismerlek, m�g meg is t�pn�d!

- �gy l�tom, nyugalomra van sz�ks�ged – mondta Lily h�v�sen, �s elindult az ajt� fel�.

- Lily, ne haragudj – sz�lt ut�na Hermione, �s leroskadt az �gy�ra. – De tudod, hogy igazam van.

- Az mindegy. Nyugodj meg sz�pen, holnap tal�lkozunk – azzal kiment a szob�b�l.

Hermione egy darabig m�g n�zte az ajt�t, k�s�bb azonban lefek�dt, de sok�ig nem tudott elaludni. Hallgatta a csendet, mikor a szoba k�t pletykaf�szke, Lisa �s Chloe rontott be a helyis�gbe. Mindketten nagy hanggal voltak, a l�ny m�r arra gondolt, hogy kit�pi a hajukat, mikor Lisa megsz�lalt:

- Szerinted mit eszik rajta? – k�rdezte ny�vog�s cicahangj�val. Hermion�nak ett�l a hangt�l egy csupa r�zsasz�n �lomvil�g jelent meg, �s ett�l majdnem rosszul lett.

- Fogalmam sincs – j�tt a v�lasz Chloe-t�l. Neki egy �rnyalattal m�lyebb hangja volt, de m�g mindig nem tartozott az elfogadhat� kateg�ri�ba. – Tal�n, hogy okos.

- Mi is azok vagyunk, bab�m! Igaz, n�ha egy-k�t b�jitalt elrontottunk, de ez m�g nem jelenti azt, hogy nem vagyunk okosak. S�t… a hib�ib�l tanul az ember, nem?

- Akkor tal�n azt, hogy… neeem, azt biztosan nem. Csinosabb nem lehet n�lunk. Szeg�nyke egy trampli. Te mire tippelsz? – k�rdezte Chloe, �s megz�rgetett egy zacsk�t, majd hangos nevet�sben t�rt ki Lis�val egy�tt.

- Arra is gondoltam m�r, hogy tal�n nem is tetszik neki az a lexikon, csak t�l r�szeg volt ma. De ez sajnos nem j�n �ssze, mert m�ltkor hallottam besz�lgetni �t Jamesszel. Neki is azt mondta, hogy bele van z�gva.

- Sirius m�r csak ilyen. Egy�bk�nt Jamest sem �rtem. Mit eszik abban a v�r�sbegyben? – nyavalygott Chloe, �s s�hajtott egyet. – Bezzeg, ha l�tn�, hogy �n milyen j�l n�zek ki…

- Az biztos, kicsim. Te, ellent�tben azzal az �g�fej� kis… - befejezni azonban nem tudta, mert hirtelen eln�m�totta egy papucs, ami majdnem a sz�j�ban k�t�tt ki.

- H�, mit csin�lsz? – ord�totta Chloe. – Megzizzent�l? Lis, nem esett bajod?

- Nyugodj meg, nem lett baja… b�r az igaz, hogy nem a kis mamuszk�j�t kapta abba a lepcses sz�j�ba – nevetett Hermione, meglep�dve tett�n. Na, nem mintha megb�nta volna… - N�zd meg, nehogy sokkot kapjon szeg�nyke!

- Chlo, nem v�rzek? – k�rdezte a l�ny, �s f�jdalmas k�ppel n�zett bar�tn�j�re.

- Nem, Lis… nincs semmi bajod?

- Kicsit sz�d�l�k… jaj, mivel �t�tt meg?

- K�nai szobapapuccsal – mondta b�szk�n Hermione, �s meglengette fegyvere p�rj�t. – Ennek kem�nyebb a talpa, ha gondolod…

Ajt�nyikorg�st hallottak, mire mindh�rman megfordultak. Lily l�pett be, elkerekedett szemekkel. Val�sz�n�leg meglepte az el� t�rulkoz� k�p: egy l�ny, nevezetesen Lisa a f�ld�n, Chloe, aki pr�b�lja felseg�teni az elesett bar�tn�t, �s Hermione, aki valami kem�nynek t�n� t�rgyat tart a kez�ben, dob�sra k�szen… �s mindh�rman bamb�n n�znek r�.

- Mi t�rt�nt itt? – k�rdezte. – Hermione?

- Semmis�g. A papucsom elindult mag�t�l s�t�lni, �s mer� v�letlens�gb�l kik�t�tt Lisa sz�j�ban – mondta a l�ny, �sszeesk�v� pillant�ssal. – �n meg gondoltam, megn�zem, mi ez a sz�rny� vis�t�ssal kevert ny�vog�s.

- Helyes – tartotta a tenyer�t Lily, hogy Hermione adhasson neki egy pacsit. – T�l sok a macska ebben a szob�ban, nem gondolod?

Hermione visszament az �gy�ba, �s r�vigyorgott bar�tn�j�re. Miut�n Lily �t�lt�z�tt, megsz�lalt:

- �s mi okb�l indult s�t�ra a papucsod? – k�rdezte, �s felgumizta hossz� haj�t. – Csak nem valami szemtelens�g miatt?

- A cic�k sokat ny�vogtak egy bizonyos Sirius Blackr�l, azt�n egy James Potterr�l… �s volt ott m�g valami… Potterhez volt k�ze. Hmm, t�nyleg, valami „v�r�sbegyet” emlegetek – mondta Hermione �rtatlan arccal, �s r�n�zett a szomsz�d �gyra. Bar�tn�je azonban nem volt m�r ott. Egy hatalmas ugr�ssal kereszt�lszelte a szob�t, �s Hermione csak annyit l�tott, hogy Chloe a saj�t p�rn�j�ban fuldoklik, Lisa pedig keservesen ny�vog Lily h�t�n, kez�ben a l�ny hajcsom�j�val. Gondolta, j� �tlet lenne hagyni a d�h�s Lilyt, hogy elv�gezze a piszkos munk�t, de azt�n a szab�lytart� Hermione megsz�laltatta benne a v�szharangot. Kiugrott az �gyb�l, elkapta Lily derek�t, �s ler�ntotta a k�cos Chloe-r�l. A l�ny r�gkap�lt, Hermione m�gis meg tudta valahogy fogni, �s lecsillap�tani.

- Meg�llek, te pletykaf�szek! – vis�totta. – Kiv�glak, mint macsk�t sza…

Nem tudta befejezni, mert Hermione befogta a sz�j�t.

- Nyugalom, Lily! – mondta, de a k�v�nt eredm�nyt csak k�t �ra m�lva �rte el. Addigra az �sszes l�ny elaludt.

oOoOo

M�snap reggel Lily �s Hermione egy�tt mentek le reggelizni. Lily m�g mindig d�h�s volt, az se nyugtatta meg, hogy �bred�s ut�n megt�phette a m�g alv� Lis�t. D�h�sen cs�rtetett be a Nagyterembe, Hermione pedig att�l tartott, hogy jaj annak, aki ma Lilyhez sz�l. A Nagyteremben az �sszes di�k fel�j�k fordult, n�h�nyan �sszes�gtak, egy nagyobb l�nycsapat pedig ujjal mutogatott r�juk, hars�ny kacag�s k�zepette. A Griffen�l asztal�n�l mindenki tapsolt, Hermione viszont nem ezekt�l �rezte rosszul mag�t. Nem! Perselus gyilkos tekintete volt az, amit�l igaz�n zavarban volt. Igaz, a fi� nem �t n�zte, hanem Lilyt, de a l�nynak ez is b�ven el�g volt ahhoz, hogy elmenjen a kedve mindent�l. Megtorpant, �s elkapta Lily csukl�j�t.

- Lily, ne haragudj, de �n nem maradok itt – azzal m�r iszkolt volna ki a Nagyteremb�l, de Lily ut�na sz�lt.

- Nem ijedhetsz meg ezekt�l a szerencs�tlenekt�l – suttogta, �s tov�bb vonszolta Hermion�t, aki mindv�gig a falfeh�r Perselust n�zte.

- Lily, hidd el nekem, ennek nem lesz j� v�ge! Valaki m�g…

- Evans! – ki�ltott egy hugrabugos fi�. – H�, Evans! T�nyleg j�rsz Potterrel? Ez igen, James, nem semmi!

Ism�t hatalmas tapsvihar z�dult v�gig a t�rsas�gon, majd egy �jabb ki�lt�s, ez�ttal a Griffend�l asztal�t�l.

- Nyugi, Granger, nem olyan rossz cs�v� ez a Black! Hidd el, m�g j�l is j�rn�l vele…

Hermione soha nem volt egy visszav�laszol�s t�pus, most azonban nem tudta meg�llni, hogy ne sz�ljon vissza valamit.

- Honnan tudod, Danny? Tal�n pr�b�ltad m�r? – ezzel akkora sikongat�st ind�tott el, ami csak p�r perc m�lva halkult el. Lily k�zben h�tba veregette, �s sz�les mosolyt k�ld�tt fel�. Danny May azonban nem hagyta annyiban.

- Nem kell j�tszanod a kem�ny l�nyt. Black elmondta, hogy megvolt�l neki! Nem tagadhatod le – csettintett egyet, mire Hermione ism�t csak elmosolyodott.

- Tudod, ez lehets�ges – m�g sz�lesebben vigyorgott az �ltal�nos felh�rd�l�s hallat�n. – Viszont akkor Blacknek igen gyenge a teljes�tm�nye, ugyanis semmire nem eml�kszem az esetb�l.

Lily a has�t fogta a nevet�st�l, �s a t�bbiek is k�rbenevett�k a v�r�sl� Siriust. Ilyen hangulatban telt el a reggel, �s mikor a k�t l�ny elindult a park fel�, hogy �lvezhess�k a tavaszi sz�netet legal�bb egy napig, Sirius ut�nuk rohant.

- Hermione – sz�l�totta meg a l�nyt. – K�rlek, besz�lhetn�k veled?

Ezt pr�b�lta udvarias st�lusban el�adni, Hermione azonban nem d�lt be neki. B�lintott, majd k�vette a fi�t a k�zeli oszt�lyterembe. Sirius nem kertelt, r�gt�n belefogott:

- Mi�rt kellett ezt csin�lnod? – k�rdezte, �s sz�r�san n�zett a l�nyra.

- Mit tettem? – Hermione nem �rtette, mire utal a fi�.

- Semmis�get… csup�n le�gett�l az eg�sz iskola el�tt – csattant fel a fi�, �s k�zelebb l�pett a l�nyhoz. – Mi�rt?

- Mi�rt is? Az�rt, mert te, kedves Sirius olyanokat terjesztesz, hogy �n… tudod. Nagyon tudn�k �r�lni annak, hogyha nem pletyk�ln�l ilyeneket r�lam.

- Pletyk�lt a fene! Jobban mondva Danny, de ez l�nyegtelen…

- L�nyegtelen? Neked tal�n, de nekem nem az! K�pzeld, ak�rmennyire is azt hiszed, hogy vicces vagy, ez nem �gy van! Igenis megb�ntott�l – mondta a l�ny, �s fel�lt a padra.

- De �n nem akartam rosszat neked – �lt mell� Sirius. – Hidd el! Tudod, �n… iszonyat r�szeg lehettem tegnap.

- Biztos�thatlak, hogy az volt�l – b�lintott a l�ny.

- De mit szoktak mondani? Hogy a r�szeg ember a leg�szint�bb?

- Valami olyasmit… de hogy �rted… - a l�nynak elkerekedett a szeme. – Te t�nyleg komolyan gondolod? Hogy te meg… �n?

Sirius b�lintott, �s megfogta a l�ny kez�t. Hermione kiss� kellemetlen�l �rezte mag�t a r� tapad� barna szemp�r miatt, de kier�ltetett mag�b�l egy mosolyt. De azonnal meg is b�nta tett�t, mert Sirius – tal�n b�ztat�snak v�lte – ism�t jel�t adta, hogy szeretn� megcs�kolni Hermion�t. M�r majdnem siker�lt is neki, de Hermione m�g idej�ben ki tudta szabad�tani a kez�t a fi��b�l, �s gyorsan lecsusszant a padr�l.

- Na, nem, Sirius, ezt felejtsd el! – mondta f�lig elborzadva, f�lig pedig nevetve. – Tudod, nem akarlak megb�ntani, de…

Sirius viszont itta a l�ny szavait, �s ez ism�t zavarba hozta Hermion�t. K�zben arra gondolt, hogy m�r csak az�rt se m�k�dne a dolog, mert egy: Sirius egy�ltal�n nem az � esete, kett�: esz�be jutott a feln�tt Sirius, azzal a j�s�gos, b�k�s mosoly�val, �s nem tudott r� m�sk�pp gondolni, csak �gy, mintha a f�rfi a saj�t keresztapja is lenne.

- Sz�val ez nem menne. Ne haragudj, de… - nem fejezte be, mert a fi� is leugrott a padr�l, �s eliramodott az ajt� fel�. Miel�tt kiment, m�g visszamosolygott Hermion�ra, �s k�z�lte vele: nem fogja egyhamar feladni.

A l�ny s�hajtva nyugt�zta, hogy siker�lt m�g h�znia-halasztania a dolgot, de �gy �rezte, ezent�l sz�m�that a fi� v�ratlan t�mad�saira. Elk�nzott �br�zattal ment ki a teremb�l.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s