A d�lel�tt m�l�s�val egyre melegebb lett, Hermione pedig �gy d�nt�tt, hogy kicsit �ztatja l�b�t a patakban. Ler�gta cip�j�t, �s m�r benne is �llt a v�zben. A tervezett falun�zeget�sb�l eddig semmi se lett, de Hermione nem b�nta. Nagyon kellemes volt nyugodtan h�trad�lni, �s fogni Perselus kez�t. �gy t�nt, a fi�nak sincs sz�ks�ge v�ltoztat�sra, mert nagyon nyugodt volt v�gig. Pihen�s k�zben Hermione elgondolkozott a kapcsolatukon… kapcsolat! Annak sajnos � nem tudta ezt nevezni, hiszen Perselus nem mutatta ki, hogy �rezne valamit is ir�nta, hacsak nem azzal, hogy r�gen megcs�kolta �s most a kez�t fogja. Tal�n m�gis arra akar utalni, hogy bizony nem k�z�mb�s neki a l�ny. Hermione tudta, hogy Perselus nehezen felejt, �s azt is tudta, hogy Lilyt soha nem tudja majd kiverni a fej�b�l, de az�rt mindent megpr�b�lt.

�vatosan, nehogy fel�bressze az id�k�zben elaludt fi�t, elengedte a kez�t, �s odas�t�lt a patakhoz. L�b�t kellemesen h�s�tette a v�z, �gy �rezte, �r�kig tudna s�t�lgatni benne.

- Nem j�ssz vissza? – hallotta Perselus hangj�t a h�ta m�g�l.

- Azt hittem, alszol – mosolygott Hermione, �s visszament bar�tj�hoz. – Fel�bresztettelek?

- Nem. Valami furcsa volt, az�rt keltem fel. Tal�n az, hogy nem fogtad a kezem – mutatta tenyer�t, �s megsimogatta a l�ny arc�t. – Hermione, te… te v�rod a k�vetkez� �vet?

- V�rom is, meg nem is – vont v�llat a l�ny, �s ezzel ezt a t�m�t le is z�rt�k. Hermione egy m�sik k�rd�st tett fel. – Na, pr�b�lt�l m�r ismerkedni valakivel?

- Nem, de nem is fogok – ny�gte Perselus, �s belet�rt a haj�ba. Majd r�n�zett a l�nyra huncutul csillog� szemekkel, �s feltette a visszav�g� k�rd�st. – Na, �s te, Hermione? Tal�lt�l m�r magadnak valakit?

- H�t… �szint�n sz�lva van valaki, aki… nagyon fontos nekem – mondta halkan Hermione, �s les�t�tte szem�t. – De ezt te is tudod.

- Hermione, k�rhetek valamit?

- B�rmit! – mondta gyorsan a l�ny, de rettegett, hogy a fi� esetleg olyat fog k�rni, ami neki nagyon f�jna. Persze semmi ilyenr�l nem volt sz�, Perselus elmosolyodott, �s megsz�lalt:

- Vedd le a sapk�d! – k�rte, �s a fejfed� fel� ny�lt.

Hermione egyb�l r�csapott a kez�re, �s egy suta vigyort eresztett meg fel�.

- ��… nem szeretn�k napsz�r�st kapni – f�llentette. – Tudod, ilyenkor nagyon k�ros a…

- Hermione nem hatsz meg! K�l�nben is, �rny�k van, itt a fa m�g�tt�nk. Na, gyer�nk, vedd csak le! – s�rgette Perselus.

- Nem – makacsolta meg mag�t a l�ny. A hat�s kedv��rt m�g karba is tette a kez�t, �s �ppen ez lett a veszte. A fi� egy pillanat alatt lekapta fej�r�l a sapk�t, de a kedves j�t�kb�l hirtelen hatalmas sz�rny�lk�d�s lett. Perselus �gy vett leveg�t, mint akinek m�zs�k nyomj�k a t�dej�t.

- Te j� Merlin! – suttogta. – Hermione, mikor vetted kezel�sbe utolj�ra a hajadat?

- Tegnap – ny�sz�tett a l�ny, �s pr�b�lta elkapni a fi� kez�t, benne a sapk�val. – K�rem sz�pen!

- Hmm… szerintem nem olyan rossz – hazudta Perselus, �s egyik ujj�val �vatosan megmozgatta a legnagyobb csom�t. – �s a sz�ne is kifejezetten… j�?

- Add m�r vissza azt a Merlinverte sapk�t! – kiab�lta Hermione, de csak annyit �rt el, hogy Perselus m�g magasabbra emelte a kincset. – Undorodom magamt�l.

- Pedig nincs mi�rt – mondta a fi�, �s hangja annyira �szint�nek csengett, hogy Hermione abbahagyta a kap�l�z�st. K�nnymaszatos arc�t Perselus fel� ford�totta, �s szomor�an n�zett r�.

- Cs�nya vagyok – jelentette ki.

- Nem vagy cs�nya – j�tt a v�lasz. – Mi t�rt�nt veled? Hajd�s�t� b�b�j? Pedig te profi vagy az ilyesmiben, m�gis, hogy rontottad el?

- Dehogy hajd�s�t� – legyintett keser�en a l�ny. – K�t ostoba szobat�rsam tette ezt velem. �s ak�rhogy pr�b�lkozom a kijav�t�ssal, csak egyre rosszabb lesz.

- Pr�b�ltad m�r, hogy esetleg m�g jobban t�nkreteszed?

- Meg�r�lt�l? – Hermione �gy n�zett Perselusra, mint aki t�nyleg meghibbant. – Hogy m�g nagyobb katasztr�f�t csin�ljak?

- Nem. Tudod, vannak olyan var�zslatok, aminek csak �gy lehet megsz�ntetni a hat�s�t. Na, megpr�b�lom.

- Dehogy ny�lsz az �n hajamhoz! Ott a saj�tod, k�s�rletezz azzal! – kezdett h�tr�lni �lt�ben a l�ny. – Meg ne pr�b�ld, Perselus Piton!

- Ez tetszett – nevetett a fi�, �s p�lc�j�t a l�nyra ir�ny�totta. – Csak egy pr�b�t. �g�rem, ha elrontok valamit, akkor visszav�ghatsz �rte, ahogyan csak akarsz.

Hermione megh�nyta-vetette mag�ban a dolgot, �s m�r el is k�sz�tette az els� tervet a visszav�g�ra. B�lintott, hogy Perselus kezdheti, de az utols� pillanatban eltolta a fi� kez�t.

- El fogod rontani.

- Nem b�zol bennem? – k�rdezte a fi�. – Szerinted tudn�k k�rt tenni benned? Akkor se tenn�k neked rosszat, ha a kisujjad k�rm�r�l lenne sz�!

Ez hat�sos volt. Hermione csukott szemmel v�rta a v�ltoz�st, de Perselus morg�s�b�l hallhat� volt, hogy a dolog nem siker�lt.

- Nos, hogy haladsz? – k�rdezte nyugtalanul, �s megtapogatta feje tetej�t.

- Sajnos m�g mindig v�ltozatlan. J�l elint�ztek a szobat�rsaid. Hogy h�vj�k �ket?

- Chloe Simons �s Lisa Sweet. Cicabab�k mindketten.

- Hmm… sz�vb�l gratul�lok nekik! – mondta Perselus, �s ezzel el�rte, hogy Hermione alaposan megs�rt�dj�n. – Na, csak vicceltem! Hidd el, kital�lok valamit.

- De holnap megy�nk haza! Nem hordhatok eg�sz nap sapk�t a fejemen! Lilynek szerencs�je volt, neki viszonylag k�nnyebb orvosolni a baj�t.

Hermione felkapta a fej�t, �s elkomorodott. Nem akarta sz�ba hozni Lilyt Perselus el�tt, �s most kellemetlen�l �rezte mag�t.

- Mire gondolt�l, hogy hozod rendbe a hajam? – k�rdezte gyorsan, �s visszaer�ltette a k�ct�meget a sapka al�.

- Nem tudom, majd m�g kigondolom. Ne agg�dj, tal�n csak egy hetet kell �gy kib�rnod.

A l�ny lehorgasztotta a fej�t, de nem sz�lt semmit. �gy is �r�lhetett, hogy bar�tja egy�ltal�n seg�t neki, nem hagyja cserben.

- K�sz�n�m – mondta, �s sz�lesen elmosolyodott. – De hogy fogod megoldani, ha nem mehetek el hozz�tok?

- Ez az �n dolgom – mondta Perselus, �s hallatszott a hangj�n, hogy ism�t olyan t�m�t hozott fel a l�ny, ami neki nem tetszik. – Am�gy besz�lgetni akartunk, nem?

- De. Viszont musz�j olyan dolgokba is belek�rdeznem, ami neked esetleg nem lesz… kellemes. �gy is j�?

- Ha olyat k�rdezel, ami kellemetlen, akkor nem v�laszolok. Egyszer�. Rendben? – Perselus r�n�zett Hermion�ra, �s halv�ny mosolyt eresztett meg. – De nem kell agg�dni. Nem leszek gonosz.

- J�. Akkor k�rdezek. Vagy ink�bb te szeretn�l mondani valamit? Tudod mit? Csin�ljuk �gy, hogy…

- Rendben, csak k�rdezz m�r! – nevetett a fi�, �s nekid�lt a f�nak.

- Ismered a r�gi iskola�p�letet Lily�k h�z�t�l nem messze?

- Ismerem – felelt kis s�hajt�s ut�n a fi�.

- Ennek �r�l�k. Ny�ron n�ha le szoktam menni oda egyed�l… est�nk�nt. Gondoltam, ha te is el tudn�l sz�kni otthonr�l…

- Hermione, csak nem hagyod ezt, ugye? – k�rdezte, de hangj�ban most nem volt harag. Ink�bb belet�r�d�s, hogy ebb�l se m�szhat ki egyszer�en.

- Nem h�t! – v�gta r� a l�ny, �s elmosolyodott. – Sz�val… elj�hetn�l, �s akkor tudn�nk besz�lgetni, vagy valami…

- Ha neked az j�, akkor k�ld�k levelet, hogy mikor vagyok szabad. J� lesz? Akkor tudunk tal�lkozni. Nos?

- Megfelel. Jaj, �n m�r �gy v�rom – s�hajtott egyet Hermione. – Hidd el, nagyon j� lesz! Na, elmegy�nk megn�zni a falut?

- Mehet�nk – b�lintott Perselus, �s �jra megfogta Hermione kez�t. – Mit szeretn�l megn�zni? A Szellemsz�ll�st, Zonk�t esetleg a M�zesfal�st…

- Ne! – ki�ltotta gyorsan Hermione, �s megtorpant. – B�rmit, csak a M�zesfal�st ne!

- Fogy�k�r�zol? – h�zta fel a szem�ld�k�t Perselus, �s �gy tett, mint aki nem hallotta Sirius �s a l�ny besz�lget�s�t.

- ��… igen. Tudod, nem szeretn�k gurulni – nevetett a l�ny.

- Igazad van, az �dess�g csak �rt… �s m�g az is lehet, hogy �sszefutn�nk nemk�v�natos iskolat�rsakkal. Igaz?

- Meglehet – pr�b�lta terelni a sz�t Hermione, Perselus nagy �r�m�re. – Menj�nk ink�bb a Szellemsz�ll�sra.

F�l �ra m�lva m�r ott �lltak a d�ledez� h�z el�tt, �s elm�ly�lten besz�lgettek az �p�let t�rt�net�r�l. N�ha vitatkoztak, hogy ki tud jobban egy-k�t dolgot, de azt�n megegyeztek, hogy valamennyire igazuk van mindkettej�knek. K�s�bb be�ltek a H�rom Sepr�be, ut�na pedig elindultak vissza az iskol�ba. Hermione szomor� volt, hogy ilyen gyorsan eltelt a nap, viszont �r�lt annak, hogy el�tte az eg�sz ny�r.

- Itt vagyunk – �llt meg Perselus a Nagyterem el�tt, �s r�mosolygott Hermion�ra. Volt valami gyan�s a vigyor�ban, de a l�ny nem vette �szre ezt. – Holnap tal�lkozunk. Foglaljak neked is helyet?

- Azt megk�sz�nn�m – mondta Hermione, �s � is halv�nyan elmosolyodott. – Akkor holnap. Szia.

Lassan a l�pcs�k fel� indult, de Perselus m�g ut�na sz�lt:

- Hermione!

- Igen? – fordult vissza a l�ny, �s k�v�ncsian n�zett gyan�san vigyorg� bar�tj�ra.

- �r�l�k, hogy �gy gondolod. De szerintem t�vedsz…

- Mir�l besz�lsz? – Hermione �rdekl�dve v�rta a v�laszt. Perselus odas�t�lt a l�nyhoz, �vatosan megemelte a baseballsapk�t, �s kicsit megkocogtatta a feliratot.

- Te j� �g! – suttogta Hermione, �s �rezte, ahogy a p�r el�nti az arc�t. – Ez… ez nem az… Hidd el, ez nem…

- J� �jt. Holnap tal�lkozunk – egy utols� g�nyos vigyorral Perselus elfordult, �s elt�nt a Mardek�r klubhelyis�ge fel� vezet� folyos�n. A l�ny sz�gyenkezve n�zett ut�na.

oOoOo

M�snap Hermione – miut�n h�romszor �tn�zte, hogy mindent bepakolt-e – elindult a t�meggel Roxfort Expressz fel�. K�r�l�tte mindenfel� b�cs�zkod�, �lelkez� di�kok voltak. A l�ny kereste a t�megben Lilyt �s Perselust, de egyik�ket se tal�lta. M�g egyszer visszan�zett a kast�lyra, mely vid�man pislogott r� a napf�nyben, majd elkanyarodott a domboldal mellett h�z�d� kis �ton. Negyed �ra m�lva m�r a vonat mellett �lldog�lt, bar�tait v�rva, de azok m�g az indul�s el�tti utols� percben sem ker�ltek el�. Hermione becsukta maga m�g�tt a kocsi ajtaj�t, �s elindult a kup�k melletti folyos�n. N�ha ben�zett egyik-m�sik kup�ba, h�tha megtal�lja Lilyt, de ism�telten nem volt szerencs�je. K�r�lbel�l a vonat k�zep�n j�rhatott, mikor kicsap�dott az egyik ajt�, �s bar�tn�je rontott ki rajta. Hermione el�llta a l�ny �tj�t, �s k�rd�n n�zett r�.

- Mi t�rt�nt? – k�rdezte, �s megfogta Lily v�ll�t. – Valaki megint…

- Hermione – kezdte Lily v�szj�sl� hangon -, engedj el, k�rlek! Szeretn�k megnyugodni.

- De h�t mi van veled?

- Perselus! – csattant fel a l�ny. – Az van velem! Elegem van bel�le, b�r meg se ismertem volna soha!

- Hol van most? – k�rdezte Hermione, �s elengedte Lily v�ll�t.

- Itt – b�k�tt a l�ny a m�r eml�tett ajt�ra, �s elkomorodott. – De ha j�t akarsz magadnak, akkor most nem m�sz be. Hidd el nekem! Majd tal�lkozunk. Ha kellek, akkor ott leszek el�l az �t�sben. Szia!

- Lily, mondd m�r el… - sz�lt ut�na Hermione, de addigra a v�r�s l�ny elt�nt.

�vatosan bepillantott a kup�ba, �s megl�tta, amint Perselus kez�be temetett arccal �l, �s enyh�n d�l�ng�l el�re-h�tra. A l�ny benyitott, mire bar�tja felkapta a fej�t, �s undorodva n�zett v�gig rajta.

- Szia – k�sz�nt Hermione, �s pr�b�lt �gy tenni, mintha semmir�l nem tudna. – V�gre megtal�ltalak! Nem mondtad, hogy melyikben vagy, �gyhogy…

- Menj innen! – hallatszott Perselus rekedt hangja.

- De azt mondtad, hogy foglalsz nekem helyet!

- Hermione, menj innen! – ism�tl�d�tt meg a k�r�s.

- De m�shol… - pr�b�lt magyar�zkodni a l�ny, de bel�fojtotta Perselus d�h�s hangja.

- Nem �rtesz, Hermione? Menj el innen! – csattant fel a fi� minden sz�t kihangs�lyozva, �s �k�llel r�csapott az �l�sre.

A l�ny megd�bbenve beh�zta az ajt�t, �s az �t�s kup� fel� vette az ir�nyt. Odabent Lily, James, Sirius, Remus �s Peter �ltek… a szok�sos kis csapat. Hermione �rdekl�dve n�zte, hogy bar�tn�je mennyire j�ban van Jamesszel, akit elvileg ut�lt… Benyitott a f�lk�be, �s megk�sz�r�lte a tork�t.

- Sziasztok – k�sz�nt, mire Sirius heves integet�sbe kezdett, majdnem lecsapva a mellette �l� Pettigrew-t.

- Szia, Hermione. Gyere, �lj ide mell�m, Peter majd arr�bb csusszan sz�pen – vigyorgott a fi�, �s oldalba b�kte a s�rt�d�tt Petert. – Vagy tudod mit? Van jobb �tletem, gyere…

- Sirius, bocsi, de nem hozz�d j�ttem – tett egy elh�r�t� mozdulatot a kez�vel a l�ny, �s Lilyre n�zett. – Szeretn�k k�rdezni t�led valamit. Ki tudn�l j�nni egy percre?

- Persze. – Lily felpattant, �s beh�zta maga m�g�tt a kup�ajt�t. – Mondd, Hermione. Valami baj van?

- Van. Mi t�rt�nt Perselusszal? Tudom, hogy nem akarsz err�l besz�lni, de �rtsd meg… tudnom kell! – mondta gyorsan a l�ny, �s alaposan megnyomta az utols� sz�t.

- �s mit akarsz tudni? – s�hajtott a l�ny, �s karba fonta a kez�t. – Hogy mit�l van kiborulva?

- Igen – b�lintott Hermione. – De r�szletesen, ha lehet.

- Rendben. �gy kezd�d�tt a dolog, hogy elindultam a b�f�s boszork�nyt megkeresni, �s elmentem a kup�tok el�tt. Perselus kirontott, elkapta a kezem, �s le�ltetett, mert mondani akart valamit. Nem is figyeltem r� igaz�n, mert mindenf�l�t �sszezagyv�lt, ekkor �n r�sz�ltam, hogy vagy besz�l �rtelmesen, vagy hagyjuk az eg�szet. Azt mondta, hogy megb�nta sz�zszor is, hogy… azt a sz�t haszn�lta, �s egy�ltal�n nem �gy gondolta… mert, hogy m�g mindig szeret – Lily hangja kiss� megbicsaklott, de a l�ny nem tulajdon�tott ennek nagy jelent�s�get. – Mondtam neki, hogy nem ut�lag kellene gondolkozni. Erre � azt mondta, hogy nagyon sajn�lja, �s t�nyleg b�rmit megtenne, hogy boldog legyek, de �n megmondtam neki, hogy elhiszem, hogy megb�nta, de ez m�r nem seg�t rajta. Fel�lltam, �s egy sz� n�lk�l ott hagytam. Ennyi.

- K�sz�n�m – mondta Hermione, �s r�mosolygott bar�tn�j�re. – Ugye nem haragszol, ha nem csatlakozom hozz�tok? Tudod… Sirius miatt.

- Hm, pedig teljesen oda van �rted – nevetett Lily, �s egy�ltal�n nem �gy n�zett ki, mint akit nagyon b�nt Perselus elveszt�se. – Azt mondta, hogy ha adn�l neki egy lehet�s�get, bebizony�tan�, hogy nem hi�ba kapta azt az es�lyt. Nos? Szerinted?

- Felejt�. Sajn�lom, de nem tudok bel�szeretni. Szerintem jobb, ha ezt � is elhiszi – intett a l�ny, �s elindult vissza Perselushoz.

oOoOo

A fi� m�g mindig ugyan�gy �lt, ahogy Hermione ott hagyta. A l�ny ism�t bel�pett a kup�ba, �s le�lt Perselusszal szembe, �s kin�zett az ablakon. P�r m�sodpercig kellett csak v�rnia, �s bar�tja megsz�lalt.

- Minek j�tt�l vissza? – k�rdezte elk�nzott hangon. – Nem vagyok k�v�ncsi senkire, �rted?

- �rtem – felelte Hermione, �s tov�bbra is kin�zett az ablakon. – De �n szeretn�k k�rdezni t�led valamit.

- �s m�gis mit? Megint azzal akarsz j�nni, hogy lebesz�lj a tervemr�l? K�s�, Hermione, most m�r tiszt�n l�tom, hogy ez az �n sorsom, ezt kell tennem – nevetett a fi� g�nyosan.

- T�vedsz – v�laszolta szenvtelen�l a l�ny, �s r�n�zett Perselusra. – Felejtsd el Lilyt!

- Ilyet nem k�rhetsz t�lem! – csattant fel a fi�. – Soha nem fogom elfelejteni, hogy mi�rt is lettem az, aki. Soha!

- �s most mit akarsz tenni?

- Elv�gzem az iskol�t, ut�na pedig… v�r a S�t�t Nagy�r. Err�l senki nem tud m�r lebesz�lni – mondta Perselus, �s hangj�b�l nem hallatszott m�s, csak sz�ntiszta gy�l�let. – M�g te se, Hermione.

- Akkor v�ge? Ennyi volt? – k�rdezte a l�ny, �s oda�lt bar�tja mell�.

- Mir�l besz�lsz?

- Arr�l, hogy t�bbet l�tni se akarsz? Vagy m�g van rem�ny arra, hogy bar�tok maradhassunk?

- Erre csak egy j� tan�csot tudok adni. Pr�b�lj meg min�l kevesebbet gondolni r�m. Nem lenne j� v�ge, ha te meg �n… �rted? Ha tov�bbra is bar�tok maradn�nk.

- Azt k�red, hogy…

- Hogy felejts el engem! Igen! – mondta a fi�, �s kin�zett az ablakon.

- �pp az el�bb mondtad, hogy ne k�rjek t�led olyasmit, hogy felejtsd el Lilyt. Hogy k�pzeled, hogy te ilyet k�rhetsz t�lem? – k�rdezte d�h�sen a l�ny, �s megragadta Perselus kez�t. – Hogy k�pzeled, hogy teljes�tem a k�r�sed?

- �gy k�pzelem, hogy te most sz�pen kim�sz innen, �s soha t�bb� nem foglalkozol velem!

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s