Draco nehezen t�rt mag�hoz. Lassan nyitotta a ki a szemeit, �s amikor szinte k�t centir�l Potter k�p�be n�zett, gyorsan vissza is csukta �ket. A fekete haj� griffend�les nevet�se bet�lt�tte a szob�t.
- Nyugi, Malfoy, csak �n vagyok!
A sz�ke felny�g�tt.
- Potter… azt hittem, hogy r�m�lmom van! Nem a te k�pedet szoktam l�tni �bred�skor – motyogta a f�rfi.
Ron felhorkantott:
- K�rlek, Malfoy, k�m�lj meg a r�szletekt�l!
A m�sik auror elgy�t�rt hangj�ra Draco arc�n felragyogott a szok�sos mardek�ros vigyor.
- Kedvenc Weasleym, csakhogy hallom a hangod– v�laszolt pimaszul. – Pedig, bar�tom, tudn�k mit mes�lni!
- El�g, mert beverem azt az �nel�g�lt k�ped! – morrant Ron.
Harry s�hajtva sz�lt k�zbe:
- Fi�k, hagyj�tok abba a vit�z�st! Malfoy, te tartsd meg a mondand�d, Ron, te pedig ne hagyd magad felh�zni!
A k�t var�zsl� b�lintott.
- Mi t�rt�nt? – k�rdezte Draco.
- A l�nyok m�shogy nem tudtak visszatartani, musz�j volt Ginnynek egy enyhe k�b�t� �tkot r�d sz�rni.
- �s Hermione?
- M�g aludt, amikor idehoztunk. Majd ha fel�bred, bemehetsz, de a gy�gy�t�k azt mondt�k, hagyni kell mag�t�l fel�bredni.
- Besz�lnem kell vele –�lt fel Draco.
- Ne l�gy ostoba, Malfoy, vagy �n k�b�talak el, de garant�lom, hogy sokkal er�sebb �tok lesz, mint a h�gom� volt!
- Azt elhiszem, Weasley Biztos �r�med leln�d benne…
- Nan�! – mosolyodott el �vezettel Ron. – S�t, tudod mit? Ne is tartsd vissza magad, menj!
Harry les�jt�an n�zett a bar�tj�ra.
- Ron, ne ingereld, ok�? Nem ezt �g�rted Hermion�nak.
A f�rfi n�mi h�mm�g�s ut�n b�lintott.
- Val�ban, nem ezt �g�rtem.

**

Hermione �vatosan nyitotta ki a szem�t. Sokkal jobban volt, mint az el�z� alkalommal. Az id�sebbik gy�gy�t� r�gt�n �szrevette, �s fel� l�pett.
- Hogy �rzi mag�t, Mrs. Malfoy?
- Sokkal jobban, k�sz�n�m.
- Ennek kifejezetten �r�l�k. Most m�r biztosan mondhatom, nincs oka az idegesked�sre, mindketten j�l vannak.
- Ezek szerint megtal�lt�k a f�rjem? H�la Merlinnek, hogy nem esett baja!
A gy�gy�t� k�rd�n n�zett a n�re.
- Amikor az el�bb magamhoz t�rtem, k�rtem, hogy n�zzenek ut�na, hogy a f�rjem j�l van-e, vagy sem – mondta magyar�z�lag a boszork�ny.
A gy�gy�t� b�lintott.
- Nem kaptam olyan inform�ci�t, hogy m�s s�r�lt is lenne az oszt�lyunkon.
- Akkor mi�rt haszn�lt t�bbes sz�mot? – �rtetlenkedett Hermione.
A medim�gus elgondolkozva l�pett hozz� �s a p�lc�j�val belevil�g�tott a n� szemeibe. A tenyer�t k�t oldalt r�sim�totta a nyak�ra �s finoman megnyomta mindk�t oldalon a f�le melletti r�szt.
- J�l �rzi mag�t, asszonyom?
- Igen.
Az id�sebb var�zsl� felemelte a kez�t �s felmutatta n�gy ujj�t.
- Mennyit mutatok?
- N�gyet – felelt t�relmetlen�l Hermione �s k�rd�n emelte meg a szem�ld�k�t.
A medim�gus arca egyik pillanatr�l a m�sikra felder�lt.
- Merlinre, ugye nem tud r�la?
- Mir�l nem tudok? – Hermione kezdte elveszteni a t�relm�t.
A f�rfi sz�lesen elmosolyodott.
- Akkor az �n feladatom k�z�lni a h�rt: gyermeket v�r, Mrs. Malfoy!
A l�ny k�bultan n�zett a gy�gy�t�ra.
- Hogy mondta? – k�rdezett vissza gyenge hangon.
- Gyermeket v�r, Mrs. Malfoy! – ism�telte meg mosolyogva a medim�gus.

**

Ginny �s Luna boldogan siettek be Hermion�hoz, amint a gy�gy�t� elhagyta a betegszob�t.
- Jaj, dr�g�m, hal�lra ijesztett�l! – �lelte meg a v�r�s haj� boszork�ny a bar�tn�j�t. – M�r azt hittem, sose �bredsz fel!
Luna is �t�lelte a l�nyt, �s k�nnyes szemmel ism�telte meg, amit Ginny mondott.
- Hal�lra r�m�lt�nk, Hermione, nem tudtuk, mi t�rt�nt veled!
Hermione boldogan �lelte vissza a bar�tn�it, de szeme az ajt�t f�rk�szte k�zben.
- Mindj�rt j�n � is – sz�lt halkan Ginny –, csak musz�j volt elk�b�tanom, mert mindenk�pp be akart j�nni hozz�d, amikor a medim�gusok megtiltott�k.
- Te... Te elk�b�tottad Drac�t?
- Musz�j volt, Hermione! – mondta eln�z�st k�r� hangon Ginny. – Olyan volt, mint a tombol� vihar, nem lehetett m�shogy megf�kezni. Ne haragudj!
- Nincs semmi baj, Ginny, azt tetted, amit helyesnek gondolt�l – felelt l�gyan Hermione, �s a griffend�lesre mosolygott.
K�zben arra gondolt, mit �rezhetett a b�szke Malfoy, hogy egy Weasley - k�z�l�k is egy n�!-, padl�ra k�ldte. Ez a gondolat mosolyt csalt az ajk�ra.
- Mes�lj, Hermione, mi t�rt�nt? – k�rte Luna.
- Az a f�rfi elrabolt. Nem tudom, ki � �s mi a baja Drac�val, de egy�rtelm�v� tette, hogy nem magam miatt vagyok ott vele. K�pzelj�tek, Nott eg�sz v�gig Imperius alatt �llt!
- Imperius?
- Igen. Az a f�rfi b�v�lte meg, tiszt�n l�ttam Nott szem�n, hogy azt sem tudja, mit csin�l! Szeg�ny Pansy, nem �rtem, mi�rt nem l�tta, mi t�rt�nik a f�rj�vel… - gondolkodott el a n�. - Egyszer, egy vacsora alkalm�val �sszefutottunk azzal a f�rfival, de Draco nem mutatott k�l�n�sebb �rdekl�d�st az ir�ny�ba, gondoltam, nem fontos ember. Valami �zlett�rsa volt Lucius Malfoynak. Draco nem akart vele �zletet k�tni �s el�g d�lyf�sen elk�ldte az asztalunkt�l. Lehet, hogy Olaszorsz�gban is � t�madt r�nk?
- Val�sz�n�leg igen – sz�lalt meg ekkor Draco. – Hogy vagy, Granger?
- T�l�lem – mosolygott r� a n�. - Veled mi van?
- J�l vagyok, egy-k�t karcol�ssal meg�sztam. De mi a csoda �t�tt bel�d, hogy megpr�b�ltad magadra harag�tani ezt a velej�ig romlott var�zsl�t? – k�rdezte �sszevont szem�ld�kkel Draco.
- H��t, az �gy volt… �n azt gondoltam… sz�val...
- � Hermione Granger, a vil�g megment�je. Nem tudtad? – sz�lalt meg Harry Draco m�g�tt.
- T�vedsz, Potter! � m�r Hermione Granger-Malfoy, akit majd �n megv�dek, ha kell! – fordult fel�je a f�rfi.
- Ezt vajon � is tudja? – k�rdezett vissza Harry.
- Minden bizonnyal, csak �pp nem fogadja el – csatlakozott a besz�lget�sbe Ron.
- �s akit nagyon rosszul �rint, hogy a bar�tai �s a f�rje �gy besz�lnek r�la, mintha itt sem lenne – vetette k�zbe m�rgesen a griffend�les.
Luna �s Ginny hangosan felnevettek.
- Nos, akkor lesz�gezhetem, hogy mindenki j�l van – sz�lalt meg Luna.

Draco �that�an n�zett Hermion�ra. A barna haj� boszork�ny sietve lez�rta a gondolatait a f�rfi el�tt, nem akarta, hogy a mardek�ros olvassa �ket. A f�rfi enyh�n megemelte a szem�ld�k�t, amikor �szrevette feles�ge fondorlat�t, de hangosan nem tette sz�v�.
- Nos, �r�l�k, hogy minden j�l v�gz�d�tt - d�rm�gte Harry, hogy oldja a szob�ra teleped� csendet –, Nottot behoztuk, hogy a gy�gy�t�k leszedj�k r�la az Imperiust. Draco csod�lkozva n�zett Harryre.
- Nem tudt�l r�la?
A f�rfi nemlegesen r�zta a fej�t.
- Bizony, kedvenc Nottunk nem tudatosan t�madott t�ged �s Hermion�t, ez a Mr. Diabolus - ahogy nevezi mag�t –, Imperius al� vonta. Ki ez az ember? Soha nem hallottam r�la – n�zett Harry Drac�ra.
- Ap�m �zletelt vele, gondolhatod – horkant fel a sz�ke var�zsl�. – Any�m mindig azt mondta, tartsam t�vol magam t�le.
- Milyen igaza volt Narciss�nak – sz�lalt meg Hermione. - Rajtad akart bossz�t �llni. Azt mondta nekem, hogy te elvetted t�le azt, amit a legjobban szeretett, ez�rt � is elveszi t�led, amit a legjobban szeretsz- suttogta Hermione.
- Ez�rt rabolt el t�ged – b�logatott Luna.
- No hiszen, mondtam neki, hogy ez nem igaz… hogy a mi h�zass�gunk tiszt�n �zleti jelleg�, de nem hitt nekem – a n� mialatt besz�lt, nem mert Drac�ra n�zni, nem akarta l�tni, amint a mardek�ros esetleg helyesl�en b�logat.
Rajta k�v�l viszont mindenki Drac�t vizslatta, de term�szetesen a k�kem�ny Malfoy-�larcon nem l�thattak �t. A mardek�ros rezzen�stelen arccal hallgatta a feles�g�t.
-… akkor jelent meg Alarik. Azt mondta… azt mondta, hazudok, mert minden �jjel… - Hermione elhallgatott.
Draco arc�n semmi sem l�tszott, mintha ott sem lenne.
- Sz�val, hogy hazudok. Ekkor sz�l�totta meg a f�rfi Nottot, � j�tt nekem. Arra vigy�zott, hogy ne �lj�n meg. Csak �t�tt. Nagyokat �t�tt. – Hermione hangja elakadt, �s a mardek�ros arc�n ekkor megr�ndult egy izom.
Szinte hallani lehetett a fogai csikordul�s�t, de az arca kifejez�stelen maradt. A szeme viszont �letre kelt, vesz�lyesen villogott, szinte vill�mokat sz�rt.

Hermione f�radtan elhallgatott. A visszaeml�kez�s kif�rasztotta, a f�jdalom �jra elbor�totta. �jra �rezte az �t�seket �s a f�lelmet, hogy Draco megjelenik �s a k�t f�rfi meg�li a mardek�rost. Lassan kicsordult az els� k�nnycsepp a n� szem�b�l, majd miel�tt �szbe kaphatott volna, Ginny �s Luna m�r �t is �lelt�k. Hirtelen a k�rterem ajtaj�nak a csap�d�s�t hallotta, �s amikor feln�zett, Drac�t m�r sehol sem l�tta.
- Harry, menj ut�na! K�rlek, menj, meg�li azt az embert! – k�ny�rg�tt Hermione. – Ha meg�li, az Azkabanba ker�l! Nem mehet oda! Nem kaphat dementor cs�kot! Harry, Ron, �ll�ts�tok meg! – a l�ny m�r zokogott.
A k�t var�zsl� a mardek�ros ut�n indult.

**

Draco nagyon gyorsan �rt az aurork�zpontba, �s mivel a kapus gyakran l�tta Harry Potter t�rsas�g�ban, n�h�ny mondatos besz�lget�st k�vet�en beengedte az �p�letbe.
A mardek�ros biztos l�ptekkel indult el a pinc�be, ahol a z�rk�k voltak. A b�rt�nszinten is elbesz�lgetett az �rs�gben l�v� aurorral, aki szint�n Potterre val� tekintettel engedte a fiatal var�zsl�t a fogvatartott m�gushoz.
Diabolus feln�zett a z�rka ajtaj�nak ny�l�s�ra.
- Micsoda megtiszteltet�s! A nagy Draco Malfoy megl�togat! – sz�lalt meg g�nyosan.
Draco el�kapta a p�lc�j�t �s a f�rfira szegezte.
- Incarcerandus!
A f�rfi felszisszent, ahogy a k�telek megk�t�zt�k �t.
- Nocsak, fiatal�r, m�rges lett�l? Csak nem a kis feles�ged miatt?
A sz�ke haj� var�zsl� elmormolt egy hangszigetel� b�b�jt a szob�ra. �d�z arccal l�pett k�zelebb az id�sebb m�gushoz.
- Mit k�pzelt�l magadr�l, Diabolus? Hogy mert�l kezet emelni egy Malfoy asszony�ra?
- �, kedvesk�m, nem emeltem �n semmit a te kis s�rv�r� asszonyodra, tudom, hogy erre �rz�kenyek vagytok – a f�rfi mosolygott. – Csak eml�keztetni akartalak arra, amit ap�d nekem �g�rt!
- Az ap�m �g�retei nem k�tnek engem, ezt tudhattad volna, te mocsok! Az Azkabanba jutsz, csak az�rt nem �llek meg a saj�t kezemmel, hogy megkaphasd a dementor cs�kot, ami kij�r neked. De az�rt - mosolyodott el gonoszul –, ne gondold, hogy ennyivel meg�szod!
- Itt megv�denek!
- Crucio!
A f�rfit elbor�totta a f�jdalom �s felki�ltott.
- Te sem �rezt�l k�ny�r�letet a feles�gem ir�nt! Ha nem �r�nk oda idej�ben, m�r halott lenne!
Draco d�he egyre er�sebb lett, ez�ltal a f�rfit k�nz� f�jdalom is egyre csak n�tt. H�tr�t hajlott, de a sz�ke var�zsl� nem kegyelmezett.
- Crucio! Sectusempra!
A v�g�s a f�rfi mellkas�t sz�ntotta v�gig, de Draco vigy�zott, hogy ne legyen hal�los. Az arc�n az a f�jdalom jelent meg, amit Hermione szavai alatt �rzett, amikor elmes�lte, mit m�velt vele Nott.
- Nos, most te is �t�lheted azt, amit a feles�gem �rzett p�r �r�ja miattad! �t b�ntottad, aki soha senkinek nem okozott f�jdalmat, aki csak akkor t�madt, ha az �lete volt vesz�lyben! Nos, milyen �rz�s, Diabolus, amikor n�lad er�sebbel tal�lkozol? Pirocus!
Draco p�lc�j�nak a v�ge izzani kezdett. A mardek�ros hat�rozott l�ptekkel indult el a m�sik fel�.
- Most pedig kapsz egy jelet. Mindig is a s�t�tjegy ut�n �h�tozt�l, de azt nem kaphattad meg, cser�be most csin�lok neked egyet, olyat, ami illik hozz�d! – A fiatal var�zsl� m�r majdnem oda�rt a m�sikhoz, amikor a cella ajtaja nagy robajjal berobbant.
- Draco, �llj meg, vagy te is az Azkaban vend�gek�nt fejezed be a napod! – ord�totta Harry.
Draco az izz� p�lc�val m�g k�zelebb l�pett Diabolushoz.
- El akarod vesz�teni Hermion�t? Feleslegesen v�dett t�ged, Malfoy? H�t ennyire nem jelent neked semmit? – Ron nem kiab�lt, a rendes besz�dhangj�t haszn�lta. – J�l van, tedd csak meg �s � majd egyed�l marad �vekre, vagy ha meg�l�d ezt a mocskot, �r�kre. Lehet, hogy j�l gondolkozol �s a feles�ged csak j�l j�r vele. Biztos tal�l majd egy var�zsl�t, aki megvigasztalja.


Draco �gy fordult Ron fel�, mint akit k�gy� cs�pett meg.
- Mit besz�lsz, Weasley? Alig v�rod, ugye? – acsargott Ronra.
- �, nem, �n p�r h�ten bel�l elveszem Lun�t. Csak rajtad �ll, hogy mi lesz Hermion�val, d�ntsd el �s cselekedj!
Draco zavarodottan n�zett Ronra.
Merlinre! Igaza van Weasleynek, mit m�velek? Vissza kell mennem Hermion�hoz!
Lassan leengedte a p�lc�j�t, �s engedte, hogy a k�t griffend�les kivezesse a cell�b�l.
- J�l vagy? – k�rdezte Harry.
- Igen. K�sz�n�m, Weasley! – fordult a m�sik auror fel�.
- Nincs mit, Malfoy! Nem miattad tettem – vigyorogta el mag�t Ron. – De az�rt gondban lett�nk volna, ha nem �llsz meg! Kapt�l volna egy �jabb Stuport egy �jabb Weasleyt�l!
Draco megr�zta a fej�t.
- Merlinre, meg akartam �lni! �rezni akartam amint az �let kisz�kik bel�le – sziszegte.
- Tudom, mit �rezt�l – felelt halkan Harry.
- �n is – tette hozz� Ron. – De nem engedhett�k, Hermione miatt. Gyertek, menj�nk vissza a l�nyokhoz!

**

Hermione vigasztalhatatlanul zokogott.
- Mi lesz, ha nem �rik utol? Mi lesz, ha meghal? Mi lesz, ha meg�li azt a m�sikat?
- Nyugodj meg, Hermione, utol�rik �s meg�ll�tj�k!
- Meg�g�ritek?
- H�t persze!
Ginny agg�dva n�zte a bar�tn�j�t. Hermione test�t r�zta a visszafojtott zokog�s. Ord�tani akart, tombolni, de k�zben annyira gyeng�nek �rezte mag�t, hogy fel sem b�rt �llni. Luna csendesen kioldalgott a k�rteremb�l.
Hirtelen egy medim�gus jelent meg mellette, �s gyeng�d er�szakkal megitatott vele egy b�jitalt.
- Mi ez? – k�rdezte a k�nnyein �t.
- Csak egy enyhe nyugtat�, Mrs. Malfoy! Most pihen�sre van sz�ks�ge. Aludjon csak, kedvesem!
A l�ny alig hallotta az utols� szavakat, a szemei lecsuk�dtak �s �lomba mer�lt.

S�t�t volt, amikor fel�bredt. Nem l�tott senkit, egyed�l volt a szob�ban. R�m�lten �lt fel az �gyban.
- Draco!
- Ssss… itt vagyok! – hallotta meg az �gya mell�l a f�rfi suttog�s�t.
Hirtelen mozdulattal fordult a hang ir�ny�ba, �s m�r �rezte is a f�rfi �lel� karjait. Draco er�sen mag�hoz szor�totta �s gyeng�den az �l�be emelte a minden �z�ben remeg� n�t. Hermione belef�rta a fej�t a f�rfi v�llg�dr�be. Halkan s�rni kezdett.
- Ne s�rj, Hermione, m�r minden rendben van!
A boszork�ny b�logatott, de tov�bb s�rt. Draco gyeng�den simogatta a h�t�t �s k�nny� puszit nyomott a feje b�bj�ra.
- Nyugodj meg, k�rlek! Nincs semmi baj!
Hermione azt vette �szre, hogy a fiatal var�zsl� lassan elkezdte ringatni. Teljesen term�szetes volt mindkett�j�knek a csend, ami kellemesen k�r�lvette �ket.
- Holnap hazavihetlek – suttogta a f�l�be a f�rfi –, �jszak�ra m�g itt tartottak megfigyel�sre. J�l �rzed magad?
- Igen – s�gta vissza a n�. – Minden rendben van. Ginny�k?
- Nemr�g mentek haza. Holnap elj�nnek a kast�lyba hozz�d.
- Mennyit aludtam?
- P�r �r�t.
- Mi�ta vagy itt?
- M�r aludt�l, mire vissza�rt�nk.
- Ugye nem �lted meg?
Draco m�lyet s�hajtott. A boszork�ny feln�zett az arc�ra. A var�zsl� tekintete elkalandozott, a holdf�nyt n�zte.
- Draco, ugye nem �lted meg?
- Nem.
Hermione fels�hajtott.
- H�la Merlinnek!
- Meg kellett volna tennem. Weasley �ll�tott meg.
- Ron?
- Igen.
- Majd megk�sz�n�m neki.
- Mi�rt? – k�rdezte hirtelen a f�rfi.
- Mert meg�ll�tott.
- Nem erre gondoltam. Mi�rt akart�l megv�deni?
A k�rd�s ott lebegett a leveg�ben. Hermione lassan kezdett bele a v�laszba.
- Draco, nemr�g �rett meg benned a gondolat, hogy a j� oldalt v�laszd. Nem akartam, hogy miattam �lj. Ha �lsz, visszaker�lsz a s�t�tbe!
- De te majdnem meghalt�l miattam. Mi�rt?
A boszork�ny megint sok�ra v�laszolt.
Merlinre, mit v�laszoljak? Mit mondjak, amit nem b�nok meg?
- Nem akartam, hogy meg�ljenek – felelte v�g�l.
- Mi�rt?
- Hogy-hogy mi�rt?
- Hermione, ez egy egyszer� k�rd�s volt. Te volt�l az egyik legjobb tanul� a Roxfortban, nem hiszem, hogy probl�m�d lenne a sz�veg�rt�ssel – felelte Draco t�relmetlen�l.
- Draco, ne k�nozz!
- Nem akarlak k�nozni, de tudni akarom a v�laszt.
- Mert t�bbre vagy hivatott, mint �n! �n csak egy s�rv�r� vagyok, am�g te tiszta, aranyv�r� var�zsl�csal�d sarja! Neked mindened adott ahhoz, hogy felemelkedj!

Draco elnevette mag�t.
- K�rlek, Hermione, tisztelj meg azzal, hogy nem n�zel bolondnak! Mi ez a rossz sz�veg, amit itt most elmondt�l? Amn�zi�d lett?
A boszork�ny meg�tk�zve n�zett a mardek�rosra.
- Mi az? Mi�rt mondod ezt?
Draco er�sen megfogta a l�ny v�llait.
- Ez az aranyv�r� bla-bla-bla nagyon rossz sz�veg! Hiszen te mindenben jobb vagy n�lam! Mi az, amit �n fel tudok mutatni? Egy kast�ly, n�mi vagyon �s egy �res �let. A kast�ly az�ta otthon, ami�ta te is ott laksz velem! Te is k�teless�gb�l ker�lt�l az �letembe. Sz�ba sem �llt�l volna velem a t�rv�ny n�lk�l. Merlinre, bele sem akarok gondolni! Nem vagyok, csak egy l�zer, semmi…
Hermione leh�zta mag�hoz a f�rfi fej�t �s megcs�kolta. Amint az ajkaik �sszekapcsol�dtak, mindkett�j�k fej�b�l kisz�lltak a gondolatok, nem sz�m�tott semmi, csak az �rz�s, ami el�nt�tte �ket. A bizonyoss�g, hogy egym�shoz tartoznak. Draco keze besiklott a boszork�ny haj�ba, Hermione keze pedig a f�rfi tal�rja al�. A cs�k kezdett egyre szenved�lyesebb� v�lni. Annyi id�re szak�tott�k csak meg, am�g Hermione bez�rta �s hangszigetelte a k�rterem ajtaj�t, Draco pedig megdupl�zta az �gy m�ret�t.
Gyeng�den szeretkeztek, bens�s�gesen b�jtak egym�shoz. �lvezt�k az �jszak�t, mintha az els� lett volna. Nem besz�ltek, nem kellettek szavak, amik elronthattak volna mindent. Az �rint�seikkel, a cs�kjaikkal titokban elmondhatt�k egym�snak az �rz�seiket, v�laszt adhattak a m�sik k�rd�seire.