Perselus kil�pett a k�nyvespolc takar�s�b�l, �s egy halv�ny mosollyal viszonozta Hermione k�sz�nt�s�t. Mindketten le�ltek ez egyik asztalhoz, �s csak n�zt�k egym�st egy darabig.

- Milyen sz�p a h�es�s – mondta Hermione, �s elmosolyodott.

- Az. Hermione, szeretn�k k�rdezni valamit. Persze csak akkor, ha nem b�ntalak meg vele… - mondta a fi�, �s nagy leveg�t vett. – Csak annyit… �h, hagyjuk!

- Na, mondd! – biztatta Hermione, �s megfogta bar�tja kez�t.

- Neked… a sz�leid. Sz�val m�g nem besz�lt�l r�luk. Csak annyit szerettem volna k�rdezni, hogy… mi van vel�k? M�rmint… - Perselus elhallgatott.

Hermione nem tudta, hogy mit mondjon. Erre nem sz�m�tott. Ez volt az els� alkalom, hogy a fi� a sz�leir�l �rdekl�d�tt, �s a l�nyt megrohamozt�k az eml�kek. �desanyja s�tem�nyei, a hatalmas fa, amit apj�val pr�b�ltak becipelni a h�zba… mindez olyan t�volinak t�nt. �s ott volt Harry, Ron, a t�bbi Weasley. Ahogy r�juk gondolt, mintha a sz�ve meghasadt volna, �s egy apr� k�nnycsepp hullott az �res asztalra. R�n�zett Perselusra, aki szomor�an lehajtotta a fej�t, �s valami olyasmit suttogott, amit igaz�b�l nem is �rtett.

- A sz�leim meghaltak. M�g nagyon picike voltam – hazudta a l�ny, �s �sszeh�zta mag�t a sz�ken. – Szinte alig voltam vel�k, alig… Kar�csonykor mindig gy�jtok egy gyerty�t, �s r�juk gondolok. Azokra, akiket m�r nagyon r�gen l�ttam.

- Sajn�lom, nem kellett volna sz�ba hoznom. Ne haragudj! Csak tudod… az any�m. �t nagyon szerettem – suttogta Perselus, �s keser� mosoly jelent meg az arc�n. – Az egyetlen ember, aki szeretett engem.

- Ne besz�lj butas�gokat! �n is nagyon szeretlek – mondta Hermione, �s odas�t�lt az ablakhoz. Tenyer�t �vatosan r�tette a hideg �vegre, �s csak n�zte a kavarg� h�pelyheket. A birtok is h�takar� alatt pihent, �s a l�nyt megnyugtatta ez a k�p. Mikor Perselus oda�llt Hermione m�g�, a l�ny megfordult, �s meg�lelte bar�tj�t.

- Elhiszed? Elhiszed, hogy szeretlek? – k�rdezte, �s �rezte, hogy a fi� mag�hoz szor�tja.

- El. De ne s�rj, k�rlek! – Apr� puszit nyomott Hermione homlok�ra, �s h�tr�bb l�pett. – J�?

- Hol lenn�l most a legsz�vesebben? – k�rdezte Hermione n�mi rem�nnyel a hangj�ban, miut�n let�r�lte az utols� k�nnycseppet. Perselus gondolkozott egy kicsit, majd azt mondta, hogy egy b�jitallaborban.

- Ott most sz�vesen lenn�k, legal�bb elfoglaln�nk magunkat – mondta a fi�, �s v�rakoz�n n�zett Hermion�ra.

- Jellemz� – ny�gte a l�ny, �s felnevetett. – Sz�netben is b�jitalokkal sz�rakozn�l. Hihetetlen vagy!

- Most mi�rt? – k�rdezte a fi�, majd vissza�lt az asztalhoz. – Hova mehetn�k?

- P�ld�ul a Sz�ks�g szob�j�ba.

- Hova?

- A Sz�ks�g Szob�j�ba. Van egy folyos�, ahol csak egyetlen ablak van, azzal szemben pedig �res fal. Ha a fal el�tt k�v�nsz valamit, mondjuk egy b�jitallabort, akkor azt megadja a szoba. Nem nagyszer�? – mosolygott a l�ny, �s �r�lt, hogy valami �jdons�got oszthatott meg bar�tj�val. – Megmutassam?

- Persze! A leck�nek megint l�ttek, szerintem. – Perselus felpattant, �s izgatottan elindult a k�nyvt�r ajtaja fel�.

- Mindenk�pp. De szerintem nem fogod megb�nni.

Futva elindultak a folyos�n, majd n�h�ny perc m�lva lihegve meg�rkeztek az eml�tett helyre. Hermione kif�jta mag�t, majd becsukott szemmel j�rk�lni kezdett a fal el�tt. Mikor megjelent az ajt�, �vatosan benyitott, �s intett Perselusnak, hogy j�het � is. A fi� bel�pett a szob�ba, �s t�tott sz�jjal n�zett k�rbe. Egy mindennel felszerelt b�jitallabor volt. Akadoz� nyelvvel h�l�lkodni kezdett, de Hermione leintette:

- Nem kell megk�sz�nn�d, sz�vesen mutattam meg. De ha mindenk�pp t�rleszteni akarsz… - kezdte a l�ny, de elakadt a szava, mikor meg�rezte Perselus meleg tenyer�t az arc�n. A fi� lassan v�gigsim�tott rajta, majd k�zelebb h�zta mag�hoz a l�nyt.

- K�sz�n�m – suttogta, �s �t�lelte bar�tn�j�t. Hermione l�gyan megborzongott az �rint�st�l, de viszonozta azt. Meglepte ez a hirtelen j�tt k�zvetlens�g, de ugyan�gy meglep�d�tt mag�n Perselus is. Megsimogatta Hermione haj�t is, �s m�g er�sebben szor�totta mag�hoz a l�nyt. �gy �lltak n�h�ny percig, majd n�h�ny millim�terre elh�z�dtak egym�st�l. Perselus egyik ujj�t lassan bar�tn�je �lla al� cs�sztatta, hogy Hermione a szem�be n�zhessen. A l�ny csillog� szeme ezen az est�n m�g szebb volt, m�g t�bb �rzelem �s szeretet sug�rzott bel�le.

- Szeretlek – suttogta Perselus, �s let�r�lt egy k�sza k�nnycseppet bar�tn�je arc�r�l. – Szeretlek!

A k�vetkez� pillanatban �vatos cs�kot lehelt Hermione sz�j�ra, amit�l a l�ny m�g ink�bb elgyeng�lt, de pr�b�lt er�sen kapaszkodni a fi�ba. Hossz� ideig nem v�ltak el egym�st�l, mikor m�gis befejezt�k a cs�kot, Perselus csillog� szemekkel n�zett a l�nyra.

- Gy�ny�r� vagy – mondta. – �letemben nem l�ttam m�g olyan sz�pet, mint amilyen most te vagy. Hermione, �n… szeretlek!

A l�ny alig hitte el, hogy nem �lmodik. Szebbet nem is k�v�nhatott volna, mint azt, hogy v�gre Perselus is �szrevegye, mennyire fontos neki. Most, hogy ez v�gre siker�lt, Hermione v�gtelen�l boldog volt. L�bujjhegyre �llt, �s most � cs�kolta meg bar�tj�t.

Kint csendben hullott a h�, a szerelmesek pedig mindent elfeledve �lelt�k �t egym�st. Perselus kiss� mintha m�g mindig zavart lett volna, de ez az �rz�se is hamar elm�lt, �tadta mag�t a boldogs�gnak. Egy r�vid pillanatra elv�lt Hermion�t�l, k�zen fogta szerelm�t, �s kivezette a szob�b�l. J�rk�lt egy keveset a fal el�tt, majd hom�lyos tekintettel n�zett a l�nyra. Hermione meg�rtette, hogy Perselus mennyire komolynak �rzi a helyzetet, sz� n�lk�l bement a Szob�ba. Odabent nem volt m�s, csak egy apr�cska �gy.

- Hermione – suttogta a fi�. – K�rlek sz�pen, sz�lj, ha…

- Csitt! – Hermione szembefordult bar�tj�val, �s mutat�ujj�t a sz�j�ra tette. – Szeretn�m!

Perselus �jra �tkarolta a l�nyt, majd az �gyhoz vezetve �vatosan v�gigsim�tott szerelm�n. Hermione viszonzott minden �rint�st, azonban sz�get �t�tt a fej�ben egy gondolat: �, azaz Perselus m�giscsak a professzora lesz. T�bb okb�l is k�nyelmetlen�l �rezte meg�t. Egyr�szt az el�bbi gondolata miatt, a m�sik pedig az volt, hogy hi�ba j�rt Ronnal majd’ k�t �vig, m�gse t�rt�nt k�zt�k �gymond semmi. �s most, hogy a m�ltban van, tegye meg azt a bizonyos nagy l�p�st, ami meghat�rozhatja az eg�sz �let�t? �, nem, abban biztos volt, hogy nem b�nn� meg, hiszen szerelmes volt a fi�ba �s a f�rfibe egyar�nt. M�gis… furcs�n �rezte meg�t. Perselus r� is k�rdezett, hogy biztos folytatni akarja-e, mire � igennel felelt, �s elmondta, hogy csak az�rt izgul, mert m�g nem volt egy�tt senkivel. A m�sik, nagyobb probl�m�t nem mondhatta el, �s ez�rt nagyon ut�lta mag�t. Szeretett volna �szinte lenni a fi�val, de tudta nagyon j�l, hogy mi forog kock�n, ha bevallan�, mi�rt is van � itt… M�g egyszer, utolj�ra v�giggondolta az eg�sz dolgot, volt m�g egy apr�cska gondolat, amit tiszt�zni szeretett volna mag�ban, de ahogy Perselus belecs�kolt a nyak�ba, mindent elfelejtett hirtelen, csak a csod�s �rz�sre akart gondolni.

�r�k m�lva m�r csak halk szuszog�suk t�rte meg a csendet.

oOoOo

Hermione kinyitotta a szem�t. Valami puha, mozg� dolgot �rzett maga alatt, ez�rt nagy k�zdelem �r�n kiszabad�totta arc�t hajzuhatagj�b�l, majd k�r�ln�zett. Perselus alatta fek�dt, nyakig betakarva, fekete haja egyenletesen ter�lt sz�t a p�rn�n. A l�ny mosolyogva lek�sz�l�dott a fi�r�l, var�zsolt mag�ra egy k�nt�st, �s visszagondolt a m�lt �jszak�ra. T�k�letes. Ezzel az egy sz�val k�nnyen tudta jellemezni. Az �rint�sek, a szeretet, a szerelem, az odaad�s… Hermione boldog volt. Le�lt az �gyra, vigy�zva, nehogy fel�bressze szerelm�t, �s meg-megsimogatta a fi� kez�t. Elk�pzelte, mennyire j� �rz�s volt Perselusszal lenni, �s beleborzongott, ha a folytat�sra gondolt. Rem�nykedett, hogy szerelm�nek is ugyanannyit jelentett az egy�tt t�lt�tt este. R�n�zett a mocorg� Perselusra, �s elmosolyodott, amikor a fi� vid�m tekintettel r�pillantott.

- Szia – mondta, �s megfogta Hermione kez�t. – Hogy vagy? Mi �js�g?

- K�sz�n�m, remek�l vagyok – nevetett fel a l�ny, mert nem �pp erre a k�t k�rd�sre v�rt. – Mi �js�g? Hmm… volt egy csod�latos �jszak�m egy m�g csod�sabb emberrel. �s veled mi van?

- Ugyanez. �rdekes, nem? – Perselus k�zelebb h�zta mag�hoz Hermion�t, �s v�gigsim�tott a l�ny sz�j�n.

- Az… - kezdte, de a cs�k bel�fojtotta a sz�t. Nagy nehezen m�gis er�t vett mag�n. – Perselus… �lt�zz fel, �n addig kimegyek a parkba s�t�lni, ha nem haragszol.

Azzal a l�ny felpattant, alaposan meglepve szerelm�t, aki megd�bbenve h�zta vissza mag�ra a takar�t. Hermione kipirult arccal, imm�r nappali ruh�ban suhant v�gig a folyos�kon, hogy min�l el�bb lent lehessen a friss leveg�n. �gy �rezte, sz�ks�ge van valakire, akivel legal�bb n�h�ny sz�t v�lthat a saj�t vil�g�b�l, ez�rt egyb�l a t�hoz rohant, majd n�h�ny kavicsot felkapott, �s gyorsan bedob�lta �ket a v�zbe. V�rt n�h�ny m�sodpercet, �s megk�nnyebb�lten rogyott t�rdre Dumbledore professzor el�tt.

- J� napot, Miss. Granger! Mi ilyen s�rg�s? – k�rdezte a professzor, �s figyelte, ahogy Hermione h�trafel� tekintget k�r�lbel�l f�lpercenk�nt.

- J� napot, professzor �r! Van egy hatalmas probl�m�m… igaz�b�l nem is probl�ma, de… - hadarta a l�ny, �s �jra h�tran�zett. Perselus m�g nem volt sehol.

- Ki vele!

- Dumbledore professzor, �n szerelmes vagyok – b�kte ki a l�ny, �s kiss� elpirult.

- Ez csod�latos! – lelkendezett az id�s var�zsl�, de Hermione f�lbeszak�totta. – A szerelem az egyik legszebb, ami…

- De �n Perselusba szerettem bele! �rti? A saj�t tan�romba! Mi lesz, aha visszamegyek a val�s id�be? Mert az egy dolog, hogy � mindent elfelejt, de �n? Nem mondhatom majd azt, hogy k�z�mb�s, hiszen a homlokomra lesznek �rva az �rzelmeim, �s aki nem vak, az �szreveszi…

- Gyermekem, egy pillanatra �llj meg! Teh�t beleszerett�l? �s te ezt probl�m�nak v�led?

- M�gis mi m�snak v�ljem? A saj�t korunkban nem lehet�nk egy�tt, mert mindenki ellenezn� – mondta szomor�an a l�ny. – A t�rv�ny is…

- F�ty�lni kell a t�rv�nyre �s m�sokra, Hermione. Ha ti szeretitek egym�st, akkor mi akad�lya van a boldogs�gotoknak? – k�rdezte Dumbledore meglepve a l�nyt.

- Maga szerint ha visszamegyek majd, akkor � is… szeretni fog? – k�rdezte rem�nykedve a l�ny. – Hiszen nem is fog eml�kezni a dolgokra!

- Hermione, a mi vil�gunkban te egy feln�tt n� vagy – hozz�tenn�m, gy�ny�r� n� -, Perselus pedig egy feln�tt f�rfi. �s mivel r� is ugyan�gy hat a gyeng�bbik nem var�zsa, nem kiz�rt, hogy bel�d szeret. Persze ehhez �gyesen kell taktik�zni. �n egy�ltal�n nem �lln�k az utatokba, s�t! T�mogatn�m a tervet.

Hermione egy pillanatra mindenr�l elfeledkezett, gondolatban m�r a k�z�s kis h�zukban �ltek Perselusszal. Dumbledore k�hint�se t�r�tette �szhez. Megk�sz�nte a professzornak, hogy meghallgatta �t ilyen korai �r�ban, �s sietve elb�cs�zott a var�zsl�t�l, mert Perselus felt�nt a t�volban.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s