Amit a reggel hozott, az egy forg�sz�l volt. Hermione �tv�ltozott l�gy, cs�b�t� szir�nb�l f�rge �zletasszonny�. F�rge mugli �zletasszonny�, ami azt illeti. Lucius kiss� zavart volt, hogy a farka m�g eff�le el�nytelen ruh�ban is �rdekl�d�tt a l�ny ir�nt, ahogy a boszorka s�rg�tt-forgott a szob�ban, �lt�zk�dve, �tfutva a jegyzeteit �s reggelir�l int�zkedve, hogy felhozz�k azt nekik.

A muglik k�l�n�sek voltak, ehhez k�ts�g sem f�rhet, de sajn�lni kellett �ket. �sszer� int�zked�s helyett, hogy felfogadjanak h�ziman�kat, akik lesik az ember minden ig�ny�t, egy k�sz�l�ket kellett haszn�lni a rendel�shez, �s id�be telt, mire az meg�rkezett, amit azt�n egy t�lc�n hozott be valami alacsony, rosszul �lt�z�tt szem�ly, aki a borotv�lkoz�shoz se n�zett ki el�g id�snek, �s aki nagyon k�l�n�sen n�zett Hermion�ra.

Az �tel megfelel� volt, �ppen hogy: csak r�ntotta volt, nem buggyantott toj�s, b�r az �g tudja, milyen rosszul hajtott�k volna v�gre a feladatot, �s a pir�t�s petyh�dt volt, ami r�la nem volt elmondhat�, mikor Hermione lehajolt, hogy felvegye a cip�j�t. A mugli ruh�k nem csak el�nytelenek voltak, de illetlenek is.

– Rohannom kell – mondta a l�ny, kisaj�t�tva a f�rfi gondosan megvajazott pir�t�s�t, �s kiharapott bel�le egy darabot. – Ez az �tkozott dolog t�z perc m�lva kezd�dik, �s szerezni akarok egy k�v�t, miel�tt bemegyek. Az egyetlen m�d, hogy �bren maradjak.
– Szabad vagy eb�dre?
– Igaz�n itt k�ne maradnom a sz�llod�ban, �s unalmas emberekkel besz�lgetnem �rdekes statisztik�kr�l – mondta –, de �gy v�lem, sz�lnek fogom ereszteni az �vatoss�gom, �s megl�gok. M�g sose csin�ltam ilyet, sz�val nyilv�n itt az ideje. M�gis, nagyon rossz hat�ssal vagy r�m. – Feltette egyik t�rd�t az �gyra, �s megcs�kolta a f�rfi arc�t, s ajkai ottmaradtak m�g, ahogy torokhangon hozz�tette: – B�r, hogy hogyan k�ne itt hagynom t�ged, ilyen kin�zettel, talpig istenien dekadensen, azt nem tudom.

Lucius el�g sok�ig volt h�zas, hogy tudja, mikor ir�ny�tott�k. �s el�g �rett is volt hozz�, hogy kegyesen fogadja; ezek a kis el�z�kenys�gek voltak azok, amik lehet�v� tett�k egy kapcsolatnak, hogy az vir�gozzon.

– Akkor k�s�bb tal�lkozunk - tal�lkozunk itt egykor?
– Pomp�san hangzik. Gondolom, azt akarod, hogy �t�lt�zzek ezekb�l a borzalmas ruh�kb�l, miel�tt elmegy�nk?
– Tulajdonk�ppen, kedvesem, szeretn�m leh�mozni r�lad, �s megl�tni, h�ny fejezeten tudjuk magunk �tdolgozni, miel�tt el�julunk a f�radts�gt�l, de megel�gszem az eb�ddel.

A l�ny pupill�i kit�gultak, kicsit gyorsabban l�legzett, �s egy enyhe p�r �nt�tte el az arc�t, valamint nyak�t.

– Eb�d ut�n – mondta �gy, hogy az �g�retnek hangzott. – A d�lut�ni napirendem hirtelen �res lett.

Azt�n egyszer csak elviharzott. A f�rfi elmosolyodott, �s szem�gyre vette a megfelel� reggelije marad�k r�sz�t. Igaz�n sz�ks�ge lesz r�, hogy j� er�ben legyen.
Lucius mindig vigy�zott a megjelen�s�re. �pp ez�rt nem volt szokatlan t�le, hogy tetemes id�t t�lt el azzal, hogy biztos�tsa, olyan var�zsl�nak n�zzen ki, mint akinek az � poz�ci�j�ban kellene, de k�t �ra valami rendk�v�linek sz�m�tott. A fogai tiszt�k voltak, k�rmei rendezettek, keze puha �s sima, �s a haja a leoml� tincsek m�v�szien elrendezett mesterm�ve volt. M�g a f�le m�g�tt is megmosdott.

Most pedig unatkozott, t�bb el�tnival� �r�ja volt, �s nem �llt sz�nd�k�ban mugli sz�llodai szob�k k�r�l l�gni, mint valami szerelmes udvarl�. A var�zsl� P�rizs k�r�l fog s�t�lni, �gy es�ly van r�, hogy megcsod�lj�k a pomp�j�t, k�v�t igyon valami b�jos k�v�z�ban, elolvasson egy �js�got, �s figyelje a vil�g foly�s�t.

Ez�rt azt�n nagyon szerencs�tlen volt, hogy a sors szesz�lye - megb�zhatatlanabb, mint egy hatalomhajh�sz Mardek�ros - �pp abba a k�v�z�ba vezette, amit egykori feles�ge �s bar�tja v�lasztana a k�s� reggelij�kh�z.

� a k�v�z� el�tt v�lasztott egy helyet, a kirakatban, ahol legjobban l�that - �s l�tsz�dhat -, megrendelte a tejesk�v�j�t, �s �tb�ng�szte az �js�g p�nz�gyi rovat�t.

– Lucius?

�vek megszok�sa miatt v�laszolt �gy:

– Igen, kedvesem?

Azt�n az agya felfogta, mit hallott, �s r�j�tt, hogy Narciss�hoz besz�l, hogy � m�r nem volt t�bb� h�zas vele, �s nem volt joga kedvesemnek h�vni �t. Egy v�lem�ny, amit �gy l�tszott, osztott Perselusszal, aki vadul r�ncolta r� a szem�ld�k�t.

– Oh, csatlakoz…tok hozz�m? – k�rdezte, el�g sok�ig megtorpanva, hogy Perselus szem�ld�kr�ncol�sa elm�ly�lj�n.
– Mit csin�lsz itt? – Narcissa le�lt az asztalhoz, an�lk�l, hogy megv�rta volna, am�g Perselus kih�zza neki a sz�k�t. Perselus csatlakozott hozz�juk, b�r az egy�rtelm� volt, hogy b�rhol m�shol sz�vesebben lett volna. Mindig is olyan lelkes�t�en k�nny� volt �t provok�lni.
– Oh, egy kis �zlet – felelte, mag�hoz h�vva a pinc�rt, hogy rendeljen deux cafes au lait-t(1). Ha m�r nem t�ltheti a napj�t az �gyban Hermione k�l�nb�z� �lvezeteinek felfedez�s�vel, legal�bb k�nozhatja a f�rfit, aki ellopta a feles�g�t. Semmi nem volt jobb a v�rnyom�s n�vel�s�re, mint egy kis �rd�gi szurk�l�d�s.
– Nem tudtam, hogy vannak �zleti �rdekelts�geid P�rizsban. – Narcissa cukrot tett a k�v�j�hoz, �s lassan megkeverte. Val�sz�n�leg azon gondolkodva, hogy valamit kihagyott a v�l�peres egyezs�gen.
– Most van. – Nem adott ki �nk�nt t�bb inform�ci�t, annak biztos tudat�ban, hogy ez irrit�lni fogja a t�rsas�g�t. – B�r keverem az �lvezeteket az �zlettel – tette hozz�, t�zv�ssz� sz�tva a szikr�t.
– Oh? – Perselus szem�ld�kr�ncol�sa egy pillanat alatt megenyh�lt.
– Tal�n te eml�kszel r�? Hermione Granger. �gy hiszem, a di�kod volt. – Lucius ellazult a biztos �s bizonyos tud�sban, hogy annyi c�lt �rt el, amennyit csak lehets�ges egyetlen csap�ssal: Narcissa agg�dott a kora, a muglisz�let�s�ekkel szembeni ellenszenve, neheztel�se a poz�ci�ja elveszt�se felett, �s Perselus m�lt ir�nti �rz�kenys�ge miatt.
– Granger? Az a bozontos haj�… Meg vagyok d�bbenve. – Perselus hasonl�tott egy gyerekre, aki el�sz�r fedezi fel, hogy a mugliknak nincs farkuk.
– Meg�rett… elragad�an – mormolta Lucius. – �gy tal�lom, a fiatalabb n�k annyira… �rt�kelik a tapasztaltabb f�rfiakat, nem igaz? Oh, sajn�lom, Perselus, milyen tapintatlan vagyok.

Narciss�n volt a sor, hogy r�ncolja a szem�ld�k�t. Lucius �r�lt, hogy �szrevette, hogy �jabb k�t szarkal�b volt a szeme k�r�l. Perselus r�n�zett szeret�j�re, �s sietve biztos�totta �t, hogy � jobban kedveli a tapasztalt n�ket, amivel pont a rossz dolgot mondta.

Narcissa visszafogta irrit�ci�j�t, elt�k�lten megtagadva, hogy megadja neki az el�gedetts�get, de � biztos volt benne, hogy szeg�ny Perselus kapni fog a fej�re ez�rt a kis hib��rt az elk�vetkez� hetekben.

– Igaz�n, ez a k�v� csod�latos – mondta Lucius, ezzel adva magyar�zatot a nyilv�nval� el�gedetts�g�re, amivel egy hugrabugost sem t�vesztett volna meg.

Narcissa a m�ltban sosem volt k�pes t�z percn�l tov�bb kontroll�lni az ind�ttat�s�t zs�mbesked�sre, �s � most m�g ink�bb irrit�l� volt, mint �ltal�ban, m�g Perselus seg�ts�g�nek besz�m�t�sa el�tt is. H�trad�lt, belekortyolt a k�v�j�ba, �s v�rta a robban�st.

Hermion�nak siker�lt egy cs�sze k�v�t szereznie, ahogy besuhant az el�ad�sra, de ez csak az�rt volt, mert az el�ad� k�sett.

Sz�ks�ge volt r�, mert az �bren marad�s tr�kk�s lesz.

Az el�ad�s unalmasabb volt, mint a m�giat�rt�net, ha kivessz�k a Koboldl�zad�sok minden vicces r�szlet�t. Unalmasabb volt, mint Ron, mikor a kviddicsr�l besz�l. Unalmasabb volt, mint… nem, semmi nem volt unalmasabb, mint Ron, mikor kviddicsr�l besz�l, kiv�ve az el�ad�st.

Fels�hajtott.

Most �pp �gyban lehetne, eszm�letlenn� dugva, vagy eszm�letlenn� dugva Luciust. Lassan. Lelem�nyesen. Ism�tl�d�en. Cs�p�je enyh�n megmozdult, �pp ahogy �hozz� is mozdulna, mikor odaszegezi valahov�, ahov� akarja.

Az el�ad� felrajzolt egy magas harangg�rb�t. Ha kancsal�tva n�zi az ember, �gy n�zett ki, mint egy farok. Egy kicsit. Tal�n. Ha az ember szex�hes, �s Isten a tud�ja, � az volt.

Cseszd meg a statisztik�t, gondolta. �s baszd meg Luciust. Ami annyira j� �tletnek hangzott, hogy meg fogja keresni. A f�rfi abszol�t elviselhetetlen lesz, mert � ilyen k�nnyen elgyeng�l, sz�val az egyetlen dolog, amit tehet, hogy biztosra megy, �s biztos�tja, hogy nem marad ereje, hogy elviselhetetlen legyen.

Nem volt valami nagy strat�gia, de ebb�l kellett gazd�lkodnia.

Elmotyogott egy bocs�natk�r�st a szomsz�dj�nak, �s kislisszant az ajt�n. F�lig-meddig rem�lte, hogy Lucius a szob�jukban fog v�rni r�, m�g mindig alv�s-k�cosan, �s olyan t�madhat�an kin�zve, amennyire csak neki lehet, de a szoba �res volt. Nem �llt meg �t�lt�zni, egy gyors T�jol�b�b�j, �s m�r el is hoppan�lt.

El�g k�nnyed�n megtal�lta a k�v�z�t, �s �t m�g k�nnyebb volt kisz�rni azzal a f�nyes, leoml� haj�val, mint egy jelz�f�ny, felk�rve a vil�got, hogy n�zz�k �s csod�lj�k. De semmit a k�znek, az egyed�l az � privil�giuma volt.

�szrevette, hogy t�rsas�ga van, de mire kivette, kikkel is osztja meg az asztal�t, Lucius m�r �szre is vette, �s fel�llt, hogy k�sz�ntse.

– Hermione, dr�g�m, h�t itt vagy.

Jellemz� volt, hogy az els� alkalom, mikor a f�rfi dr�g�mnak h�vja, az azon okb�l lesz, hogy bosszantson valaki m�st, �s olyankor, mikor nem tudja kik�rni mag�nak.

– Lucius, kedvesem, azt hittem, a sz�llod�ban fogsz v�rni r�m – szidta meg kedvesen, �s megcs�kolta a felaj�nlott arcot.
– Megvan az a hajland�s�ga, hogy elk�sz�l – mondta Narcissa sz�razon. – Egy id� ut�n megszokod.

Piton professzor Hermion�t b�multa, s�t�t szeme csillogott. A haja eleg�nsabb volt �s kev�sb� zs�ros, amir�l Hermione felt�telezte, hogy Narcissa befoly�sa volt.

– Minerva mindig elk�nyvelte a h�zas �let�t Weasleyvel.
– Mint sokan m�sok – vont v�llat Hermione. – T�vedtek.
– Sz�val, helyette Luciust szedted fel? Valami k�sleltetett tizen�ves l�zad�s? – folytatta �llhatatosan.
– Perselus, kedvesem, tudjuk, milyen elb�v�l� tud lenni Lucius. Nem vagyok meglepve, hogy egy kev�sb� tapasztalt n� beveszi a var�zs�t. – Narcissa nyugtat�an megpaskolta Perselus karj�t.

– Az se baj, ha csod�latos az �gyban – tette hozz� Hermione h�v�sen.

Lucius majdnem bel�legezte a k�v�j�t, amire Perselus elmosolyodott. Hozz��rintette a szalv�t�j�t az ajkaihoz, �s �vatosan az �l�be helyezte.

– Kedvesem, nem udvarias b�szk�lkedni.

Narcissa beharapta az ajkait.

– Egy id� ut�n r�j�ssz, hogy Lucius elismert szak�rtelme a h�l�szob�ban - �ltala elismert, am�gy - ink�bb elt�rp�l a t�bbi hib�ja miatt. Sok m�s hib�ja miatt.

Perselus mosolya kisz�lesedett, de teljesen elt�nt, mikor Lucius megk�rdezte:

– Ez a csal�d�s az oka, hogy nem vagy hajland� �jrah�zasodni, vagy puszt�n a nyugtalans�g, hogy tal�n m�sok nem felelnek meg alapvet� ter�leteken?

Narcissa meg se rezzent, de haboz�s n�lk�l viszonozta a t�zet.
– K�tlem, hogy te fontol�ra vetted volna az �jrah�zasod�st, kedvesem, b�r tal�n Miss Granger rejteget bizonyos v�gyat, hogy a k�ria �rn�je legyen?
– �n mindig jobb szerettem magam ki�rdemelni a dolgokat – v�laszolta Hermione, miel�tt Lucius mondhatott volna b�rmit. � nem lesz eszk�z valamif�le hatalmi harcban. Valami Narcissa arc�n megragadta a figyelm�t, valami, amit elmulasztott volna, miel�tt ismerte Luciust. A kem�ny k�ls� alatt, a n� m�g mindig vonz�dott n�mileg Luciushoz, val�sz�n�leg m�g agg�dott is a hib�k miatt, amit a f�rfi elk�vethet. Csak m�r nem tudott t�bb� vele �lni, �s ez olyasmi volt, ami Hermion�nak ismer�s volt.

�s ha Lucius felhagyna a szem�tked�ssel el�g sok�ig, hogy �szrevegye ezt, a dolgok sokkal sim�bban menn�nek. B�r ez olyan lett volna, mint megk�rni a havat, hogy ne legyen hideg.

Narcissa Perselusra n�zett, aki b�lintott, �s megfogta a kez�t, gyeng�den megszor�tva, miel�tt elengedte. Elkapta Hermione pillant�s�t, �s egy kem�ny, kih�v�sokkal teli pillant�st k�ld�tt fel�, azt�n pislogott, mikor � visszamosolygott r�.

– Miss Granger �rtelmes l�ny volt; hogy ezt a le�r�st lehet-e alkalmazni r� most, hogy �ssze�llt veled, Lucius, nem tudom megmondani.
– Vagy az voltam-e valaha, de t�nyleg, figyelembe v�ve mindent, amit ki�lltunk Harryvel – v�laszolta, �jra megel�zve Lucius okos megjegyz�s�t.
– Val�ban. – Piton egyik ujj�t a sz�j�ra helyezte, �s az ajkaihoz �rintgette. – Tal�n azt k�ne mondanunk, hogy �rtelmesnek t�nt.

Hermione nyugodtan elmosolyodott, nagyon is tudat�ban, hogy Lucius �s Narcissa figyeli az eszmecser�t.

– Lucius el�g, hogy b�rkit az �r�letbe kergessen – mondta Narcissa. – B�r biztos vagyok benne, hogy ezt valamif�le b�knak fogja venni. – Lucius g�nyosan oldalra d�nt�tte a fej�t. – B�r nem az�rt j�ttem, hogy k�t�zk�djek – folytatta. – Tudni akarom, hogy ment a fiunk esk�v�je.
– Nem volt vereked�s �s az �tel sz�rny� volt. – A f�rfi f�lretette a szok�sos, kiss� g�nyos hangs�lyt, �s �gy folytatta. – Pr�b�ltam vel�k egyezkedni, hogy az esk�v� Franciaorsz�gban legyen, �s �gy r�szt tudn�l venni. Hallani sem akartak r�la - a Foltozott �stben kellett lennie, vagy sehol, �s egyre �rdekeltebb voltam abban, hogy ink�bb sehol se legyen. A rohad�kok beh�ztak minket a cs�be, ha megbocs�jtod a k�z�ns�gess�gem.

Narcissa tekintete Hermion�ra villant: csal�di �gyek, nem kibesz�lend� idegenek el�tt.

� eleg�nsan vette a c�lz�st.

– Ha megbocs�tanak, visszamegyek a sz�llod�ba, �s hagyom, hogy besz�lgessenek – mondta.
– K�s�bb csatlakozom – mondta Lucius. – �s k�sz�n�m.
– Ne tartson sok�ig, kedvesem. – Megcs�kolta a f�rfi arc�t, egy�rtelm�en jelezve ezzel a birtokviszonyokat, ahogy azt Lucius is szerette volna. Narcissa �les szeme �szreveszi majd a sz�rakozotts�g�t, ha nem is az okot.
– �nnel tartok, ha nem b�nja. – Perselus fel�llt �s megcs�kolta Narciss�t, k�ts�g k�v�l, hasonl� motiv�ci�val.
– Ha nem ker�l miattam t�l nagyot – v�laszolta Hermione –, �r�ln�k a t�rsas�gnak.
– Nincs el�g nagy ker�l�, �sszehasonl�tva az hallgat�s �r�m�vel, mikor ez a kett�t szeretett Drac�juk felett turb�kolnak. Az eg�sz sokkal meggy�z�bb lenne, ha �n t�rt�netesen nem tan�tottam volna a fi�t. – Szeret�n Narciss�ra mosolygott, kiv�ve az �lt a szavaib�l. Lucius nem mondott semmit v�lasznak; nyilv�nval�an Draco �let�nek megment�se jogot ad bizonyos szabads�gra, m�g akkor is, ha az nem igaz�n terjed ki az ember feles�g�nek elszeret�s�re.

A l�ny lefel� s�t�lt egy kicsit az utc�n, azt�n visszan�zett, �s l�tta Luciust �s Narciss�t �l�nken besz�lgetni, m�ly meg�rt�sben afel�l, hogy nem szeretik a Weasleyket, valamint a k�lcs�n�s meggy�z�d�s�kr�l, miszerint a vil�g Draco k�r�l forog. Zavar� volt, hogy szeretettelin mosolyogni tal�lta mag�t a l�tv�nyra.

– Akkor �gy n�z ki, a k�v�z� ma este m�g mindig �llni fog? – sz�lt Perselushoz.
– Oh, m�g mindig van idej�k, hogy veszekedni kezdjenek, de �gy t�nik, most kit�rt a b�ke. – Piton szint�n eln�z�nek hangzott, �s a l�ny osztozott az �rz�sben.

Csendben s�t�ltak tov�bb, n�ha sz�netet tartva, hogy ben�zzenek kirakatokba. Piton nem s�hajtott, mikor a boszorka megb�multa a cip�ket, �s t�rsult hozz�, mikor bek�v�ncsiskodott a k�nyvesboltba. Hermione kiv�rta, hogy kib�kje, amit mondani akar, b�rmi is az, �s �pp, mikor befordultak a sz�llod�ja el�tti sarkon, megsz�lalt.

– K�v�ncsi vagyok, hogy siker�lt kiegyeznie a lelkiismeret�vel Lucius miatt.
– Narcissa hogy egyezett ki a lelkiismeret�vel maga miatt? �n�k, szint�n ellenkez� oldalon voltak – mondta a l�ny.

Piton meg�llt, �s megragadta �t a karj�n�l fogva.

– Ez nem eg�szen ugyanaz, nem igaz? Eml�kszik a Rejt�ly- �s Miszt�rium�gyi F�oszt�lyra.
– Nem eg�szen, de vannak hasonl�s�got mutat� pontok. – Neh�z volt �sszeegyeztetnie ezt a f�rfit a tan�r�val �s Dumbledore gyilkos�val. Teljes eg�sz�ben m�sik embernek t�nt, egy idegennek, �s ez volt az, �gy tippelte, ami�rt Luciust vonz�nak tal�lta. – Nem vagyok t�bb� tizenn�gy �ves kisl�ny, �s � sem ugyanaz az ember t�bb�, mint akkor volt – vont v�llat.
– Ez egy szellemes kis elmetorna.
– De igaz – mosolygott a l�ny fanyarul. – �s nem szabad elfelejteni, hogy Luciusnak ugyanezen kereszt�l kellett mennie, hogy elfogadja a t�nyt, hogy egy muglisz�let�s�h�z vonz�dik. Mindkett�nknek vannak lek�zd�sre v�r� el��t�leteink; de v�g�l, tal�n kiegyenl�t�dnek.
– Tal�n. – A f�rfi ellaz�totta a mark�t, a l�ny fanyar mosoly�t leut�nozva. – Lucius k�pes r�, hogy nagyon b�b�jos legyen; ezt meg�rtem. Csak ne hagyja, hogy mindig az � akarata �rv�nyes�lj�n. �s ha t�ls�gosan bosszant�v� v�lik, tudassa velem. Tudja, vannak b�jitalok, amik kimutathatatlanok.

Hermione felnevetett.

– Itt hagyom �nt. Narciss�nak sz�ks�ge lesz nyugtat�sra ma d�lut�n, �s ez tal�n P�rizs legjobb habos-s�tem�ny�nek alkalmaz�s�t ig�nyli. – G�nyosan elh�zta a sz�j�t, �s a l�nynak az volt a benyom�sa, hogy az alkalmaz�s nem teljesen ortodox lesz. – Sok szerencs�t k�v�nok, Miss Granger.

Hermione biccentett, �s Piton b�lintott, miel�tt befordult volna egy cukr�szd�ba, aminek egy sz�p bemutat�ja volt az eml�tett s�tem�nyb�l a kirakat�ban.

Tov�bbs�t�lt, �s elgondolkozott az elmetorn�j�n, ahogy Piton nevezte �ket. Felt�telezte, hogy az �ltal�nos elv�r�ssal szemben cselekszik, de gyakran �rezte a k�z�s elv�r�st ink�bb fojtogat�nak. Egy dolog bizonyos, � �s Lucius igaz�n ig�nyelt�k, hogy ink�bb megegyezzenek, mint megfizessenek. Ez egy olyan j�t�k volt, amit Hermione k�nnyed�n tudott j�tszani, de vajon meddig? Ha m�s nem is, tudta, el�bb-ut�bb r� fog unni, �s ott volt a t�ny, hogy kedvelte Lucius Malfoyt. Szeretett vele lenni, besz�lgetni, valamint szexelni vele, �s folytatni akarta ezt �nmag��rt is. Az egyetlen akad�ly az volt, hogy r��bressze Luciust ugyanerre, vagy legal�bb, hogy azt olyan egyezs�gk�nt �rtelmezze, ami nem fizets�g.

Tov�bb s�t�lva hallott egy vis�t�st. Megfordult, �s l�tta Pitont, amint dobozzal a kez�ben, megfogja egy nevet� Narcissa karj�t. Lucius egy kicsivel volt lemaradva. Hermione n�zte �t, ahogy egykori feles�g�nek �s t�rs�nak j� napot k�v�n, miel�tt v�gign�z az utc�n, �s megtal�lja, hogy � hol �ll. Hermione biccentett neki, majd visszafordult a kirakathoz, ami egy gy�ny�r�, gr�n�tsz�n� ruha egy�ttest mutatott.

– Ez egy sz�p sz�n – mondta Lucius. – T�k�letesen j�l �llna rajtad.
– Tal�n – mondta Hermione. Elfogadta a felaj�nlott kart, de a f�rfi a kirakat el�tt maradt.
– Fel k�ne pr�b�lnod �ket.

Hermione r�n�zett.

– Mi�rt?
– J�l �llna.
– Vannak �nnepi ruh�im – mondta. – Nagyon sz�pen n�znek ki.
– Sose lehet t�l sok garnit�r�d – v�laszolta Lucius. Pr�b�lta bevezetni a l�nyt az �zletbe.
– �n �gy v�lem, az eb�d jobban illene hozz�m – r�ntott a f�rfi karj�n.
– Visszautas�tod az aj�nd�kom?

Hermione a sz�ke var�zsl�ra n�zett. Val�ban �sszezavartnak t�nt.

– Nem, dr�g�m – mondta. – Az okot utas�tom vissza m�g�tte. Most m�r eb�delhet�nk? Van m�g egy el�ad�s, amin r�szt kell vennem, miel�tt visszat�r�nk a besz�lget�s�nkh�z egy bizonyos k�nyvr�l. – Ez�ttal k�pes volt elh�zni a f�rfit a kirakatt�l. – Hova javaslod? R�gi st�lus� steakhez �s has�bkrumplihoz van hangulatom.

Lucius nem sz�lt semmit, �s Hermione tudta, hogy a besz�lget�st elemzi. P�r perc s�t�val �s egy �res gyomor figyelemelterel�s�vel k�s�bb, t�rsa feltette a k�rd�st.
– Megengeded, hogy megh�vjalak eb�dre? Rocard steakje �s has�bburgony�ja el fog olvadni a sz�dban.

– Ez j�l hangzik. Vezess. – Luciusra mosolygott, �s �r�mmel l�tta, hogy a sz�ja elvesztette a g�nyoss�g�t. A szeme r�ncol�dott, �s felemelte a l�ny ujjait a sz�j�hoz.

– Most m�r k�pben van Narcissa?
– Val�ban. Igaz�n meg volt lepve, miszerint a mi t�rsul�sunk annak volt a k�vetkezm�nye, hogy te leitatt�l engem, azt�n elt�ntett�l engem a szob�dba.

Hermione sz�vb�l felnevetett.

– Biztos vagyok benne, hogy igaz�n elk�pedt, �s most azt gondolja, hogy az a szem�rmetlen ringy� vagyok, aki lenni v�gyok.
– Val�ban. Mindig is �ll�tottam, hogy �n vagyok az �rtatlan f�l ebben az eg�szben.

A besz�lget�s abbamaradt, mert el�rtek egy karcs� t�gla�p�letet egy kis t�bl�val, amin az �llt, Rocard. Lucius r�viden sz�t v�ltott az ajt�n�ll�val, �s m�ris gyorsan beengedt�k �ket. Hermion�nak a Rocard sztereotip bord�lyh�znak l�tszott; mindenhol s�t�t faburkolat �s v�r�s b�rsony, de n� nem volt a l�that�ron. Minden asztal eb�del� var�zsl�kkal volt tele. Ahogy k�rben�zett, Hermione �szrevette a d�bbent pillant�sokat az asztaluk fel�.

– Mivel kifejezted k�v�ns�god steakre �s has�bburgony�ra, �gy gondolom, eltekinthet�nk az �tlapt�l. – A f�rfi t�lt�tt neki egy poh�r v�r�sbort az �vegkancs�b�l, ami felt�nt az asztalukon.
– Lucius, mi�rt n�z minket mindenki?

A var�zsl� huncutul vigyorgott r�, �s Hermione zavartan j�tt r�, hogy az ugyanaz a vigyor volt, ami olyan gyakran d�sz�tette a Weasley ikrek arc�t.

Lucius felemelte a kez�t, �s megcs�kolta minden ujj�t.

– Az�rt, �desem, mert ez egy nagyon r�gi, l�tes�tett f�rfiklub, ami a legjobb aranyv�r�eket szolg�lja ki. – Mag�hoz r�ntotta a l�nyt, �s megcs�kolta a sz�j�t. – �s te, k�l�n�sen ebben az illetlen nadr�gban, nyilv�nval�an egy boszork�ny vagy.

Hermione vagy meg fogja �lni, vagy eszm�letlenre kef�li, ezen a ponton az volt a k�rd�s, hogy melyiket el�bb. Ha a steak olyan j� lesz, mint �g�rte, fontol�ra veszi a szexet a hal�l el�tt.

A steak kiv�l� volt, ahogy a bor is, valamint a krumpli, �s Hermione �gy gondolta, �letben hagyja t�rs�t -- legal�bbis a dug�s�rt.

– Legfeljebb h�rom �r�t leszek el. – Ism�t a sz�lloda el�tt �lltak. – Azt�n visszat�rhet�nk a k�nyv�nk megvitat�s�hoz.
– Mi t�rt�nt azzal, hogy kiveszed a d�lut�nt? – A f�rfi pr�b�lt nem duzzogni.
– A vezet� el�ad�t elhalasztott�k d�lut�nra – mondta Hermione. �tt�rt a t�sk�j�t a r�sztvev�k kit�z�j��rt. – Plusz, ennek a besz�dnek sok k�ze van Sarum befektet�seihez. Csak gondolj arra, hogy sokkal hamarabb visszakapod a p�nzed.
– Mmmmm, �gy hiszem, ink�bb t�ged akarlak visszakapni, fent, abban a mugli szob�ban.
– Igen, nos, el�g hamarosan elj�n az is. – Felny�jt�zott �s megcs�kolta a f�rfit. – Pr�b�ld meg ker�lni a bajt. K�sz�n�m a csod�s eb�det. – Bevetette mag�t a t�megbe, az el�ad�terem fel� v�ve az ir�nyt.

A besz�d nem igaz�n olyan volt, mint ahogy azt Hermione Luciusszal elhitette, de hat�rozottan sz�ks�g�t �rezte, hogy �jrah�zz�k a hat�rvonalakat, k�l�n�sen a r�vid besz�lget�s ut�n a ruh�kr�l. Nem egy �ltal�nos elv�r�s v�ratlan esete volt; m�gis, a l�ny �gy gondolta, b�lcs dolog, ha Luciusnak van egy kis ideje egyed�l, hogy feldolgozza a nap kor�bbi esem�nyeit. Tudta, hogy a f�rfi meg�rti, az eb�dj�k nyilv�nval�v� tette. Nem hitte, hogy Lucius ism�t megpr�b�ln� megvenni �t, de azt se hitte, hogy komolyan vette volna Narcissa k�rd�s�t a k�ria �rn�j�v� v�l�sr�l. Nem mintha Hermion�nak kifejezett c�lja volna; nos, ha �szint�nek kellett lennie, a k�nyvt�r �rn�je akart lenni, ami a k�ri�val j�rt. Megr�zta a fej�t; visszaford�totta figyelm�t a besz�dre a sztochasztikus folyamatokr�l(2) �s val�sz�n�s�gekr�l.

Lucius v�rt r�, mikor kij�tt az el�ad�teremb�l, �s valami kem�nyet �rzett a gyomorsz�j�ban. Meg volt lepve, hogy a muglik nem tudt�k megmondani, csak a kin�zet�b�l, mi is volt a f�rfi; volt valami finoman rossz a ruh�zat�ban, b�r kifog�stalanok voltak, vagy tal�n csak a haja volt az, ami annyira m�s volt, mint a „norm�l” emberek�.

Azon t�prengett, hogy ha a f�rfi r�n�z, ugyan�gy kir�v�nak �rzi, mint amilyen �, vagy azt gondolja, �gy n�z ki, mint aki hazaugrott a mugli cimbor�k k�z�.

– Kedvesem. – Lucius megfogta a kez�t �s v�gigfuttatta egy ujj�t rajta. – Magamnak tudhatom v�gre az osztatlan figyelmed? Egy n�, aki annyira �rdekl�dik a k�nyvek�rt…
– Mindig tied az osztatlan figyelmem – v�laszolta, tiszt�ban vele, hogy a hangja mennyire zih�l�nak hangzott.
– �gy �rzem magam, mint akit a szob�j�ba k�ldtek, mert rosszul viselkedett.
– Ha ez lenne a helyzet, csatlakoztam volna.

Lucius a karj�ra hajtotta a kez�t, majd elindultak az ajt� fel�.

– Most, hogy meg�llap�tottuk a felt�teled - nem lehet megv�s�rolni, �s nem mer�lsz el hatalmi harcokban, amit �n hihetetlen�l perverznek tal�lok, ha mondhatom -, tal�n tov�bbl�phet�nk…?
– A hatalmi harcok a h�l�szob�ban elfogadhat�k, felt�ve, ha felv�ltva ker�l�nk sorra – mondta komolyan.
– Ez nem annyira egy harc, mint az egyenl�s�g, �s Malfoyok gener�ci�i remegnek meg a gondolatra. Az � �let�k c�lja az volt, hogy felette �lljanak b�rminek, ami felett csak lehetett.
– Akkor nem tapasztalt�k meg annak az el�nyeit, hogy milyen id�nk�nt hagyni a partner�ket fel�lkerekedni.

Lucius szeme els�t�t�lt �s f�lig lecsuk�dott, ahogy megvizsg�lta az inform�ci� l�nyeg�t.

– Elismerem, hogy megvan a vonz�sa. Akkor, mehet�nk az �gyba?
– Milyen �d�t� k�zvetlens�g… Azt hiszem, tal�n rossz hat�ssal vagyok r�d – mosolygott, �s sz�ve fandang�t(3) dobolt. – De… Igen.
– Fenntartva az �jonnan l�trehozott nyitotts�got, �szrevetted, hogy a mai este ut�n el�rj�k a tizenegyedik fejezetet?

A m�db�l, ahogy a f�rfi r�b�mult, Hermione tudta, hogy Lucius nem saj�t mag�t k�pzelte el l�ncokkal �s b�r�kkel lebilincselve.

– Igen – mondta �s nyelt. – Sz�mon tartom.

T�l sok ember volt k�r�l�tt�k a hoppan�l�shoz, �gy v�rtak a liftre. �s ahogy a v�letlen, vagy egy diszkr�t kis var�zslat �gy akarta, �v�k volt az eg�sz kabin.

Hermion�nak volt egy pillanata, hogy a mellette �ll� f�rfi fel� forduljon, �s m�ris hat�rozottan a faburkolat� falhoz lett tolva. Lucius a haj�ba t�rt, hogy a kell� p�zba billentse a fej�t, de nem nyomta a sz�j�t az �v�hez. Ehelyett a l�ny a sz�rke szemekbe b�mult, amik fegyver-met�l sz�rk�v� s�t�tedtek. Egy r�vid pillanatig egy k�rd� pillant�s futott �t a f�rfin, de el is m�lt, hogy visszat�rjen egy bizonyoss�g, hogy v�gre meg fogja kapni, amit akart. Miel�tt a sz�ja lejjebb ereszkedet volna, hogy meg�zlelje az �v�t, Hermion�nak volt egy gyors gondolata arr�l, hogy is n�znek a f�rfiak, amikor tudj�k, hogy szexet fognak kapni. Ron mindig izgatottnak �s lelkesnek l�tszott. Victor s�t�ten komolynak. Lucius vadnak �s birtokl�nak, olyan m�don, ami egykor s�rtette volna, de abban a z�rt t�rben Hermione gyomra a l�bujj�ig s�llyedt.

A f�rfi nyelve t�lnyomult az ajkain egy nyom�ssal, amit a l�ny a l�bai k�zt is �rzett, nem csak a sz�j�ban, �s elv�rta t�le, hogy v�laszoljon annak k�vetel�s�re. Lucius ajkai �s fogai mart�k �s nyugtatt�k a sz�j�t, m�g m�r tudta, hogy duzzadt �s v�r�s. A boszorka felj�tt leveg��rt, csak hogy azt�n zih�lni kezdjen a nyak�t �rt cs�kokt�l. Kab�tja �s bl�za gyorsan ki lett gombolva, �s a selymen, csipk�n �t egy k�z simult a mell�re. Bimb�ja �s teste felismerte, hogy a j�t�knak v�ge, �s ennek megfelel�en reag�lt. A f�rfi keze a melltart�ja csipk�j�t d�rzs�lte az �rz�keny b�r�hez, �s Hermione felny�g�tt.

– Ah, igen, kedvesem, ezt szereted, nem igaz? A j�t�knak v�ge. – A elsuttogott g�nyol�d�sok �rz�shull�mokat k�ldtek a l�ny �l�be. – Tudod, mi k�vetkezik, igaz, sz�ps�gem? – Egy k�z cs�szott a l�bai k�z�, hogy izgassa �s d�rg�lje. – �resnek �rzed, igaz?

Hermione ny�sz�rg�tt �s lefel� nyomult azon a k�zen, ami az �l�hez szorult.

Sose gondolta volna, hogy Lucius Malfoy tud mocskos dolgokat mondani, de a fen�be is, elolvasztotta a csontjait. A f�rfi cs�p�je k�r� emelte az egyik l�b�t, �s pr�b�lt bel� m�szni. Egy sz�d�t� zavar csapta meg, �s azt�n a h�t�n tal�lta mag�t az �gyba s�ppedve a sz�llodai szob�jukban. Egy kem�ny f�rfitest egy erekci�val nyomult ingerl�n a k�t l�ba k�z�.

L�bait Lucius dereka k�r� kulcsolta �s pr�b�lta �sszed�rzs�lni az �l�ket.

– M�g nem, szerelmem. – A gyeng�d szavakt�l elakadt a l�legzete. – El�sz�r ki kell h�moznunk t�ged ebb�l a sz�gyentelen nadr�gb�l. Az�rt hordod, hogy engem g�nyolj? – Kez�t a nadr�g derek�n l�v� gombokhoz sim�totta, �s gyorsan kiszabad�totta �ket. – A var�zsl�k nem engedik a boszork�nyaiknak, hogy illetlen ruh�kat hordjanak. Senki m�snak nem k�ne l�tnia a sz�p form�d. – Keze becsusszant a nadr�g ny�l�s�n �s bugyij�nak nedves selym�t nyomta a csikl�j�hoz.

Hermione fell�kte a cs�p�j�t.

– Azt hittem, azt mondtad, a j�t�knak v�ge – zih�lta.
– Sz�momra, kedvesem, sz�momra. – A v�gy felcik�zott a l�ny gerinc�n �s �vbe fesz�tette a h�t�t, a f�rfihoz emelkedve.

A selyembe burkolt ujj most mozogni kezdett. A nedves anyagot �rj�t� s�rl�d�ssal d�rg�lve a csikl�j�hoz. Combjai sz�lesen kit�rultak, ezzel csapd�ba ejtve a f�rfi kez�t a nadr�gja �s �le k�z�. Hermione az �gyon kotort a l�b�val, pr�b�lva t�maszt szerezni, de a paplan t�l cs�sz�s volt neki, hogy szil�rdabb talajt tal�ljon. Az az ujj tov�bbra is �rj�t�en lassan mozgott, el�re �s h�tra, alig �rintve a csikl�j�t az �t�zott sz�vettel.

– Lucius – ny�sz�rg�tt. L�bai �sszez�rultak, ahhoz a k�nz� simogat�shoz fesz�lve.
– Hmmmm, �desem – mormolta a f�rfi a tork�nak. – Sz�ks�ged van valamire? – Megcs�kolta az arc�t, a homlok�t, orr�val sim�tva az arc�t. Keze mindv�gig folytatta az �szveszt�en egyenletes sim�t�sokat a l�bai k�zt.

El�re �s h�tra, el�re �s h�tra, minden sim�t�s m�morrohamot k�ld�tt m�lyen a l�ny agy�ba.

– K�rlek, sz�ks�gem van… – zih�lta. Megragadta a f�rfi csukl�j�t pr�b�lva r�venni �t, hogy azt tegye, amit � akart.
– Igen, szerelmem, mire? Mire van sz�ks�ged? – K�rbe�lelte a boszorka v�llait a m�sik karj�val, �s �gy a l�ny feje most a bicepsz�n t�maszkodott. Lehajolt �s �lesen beleharapott a f�l�be, a nyak�ba �s a mell�be. – Mondd el, �s megadom neked. Akarod, hogy meg�lljak?
– Nem! – ki�ltotta Hermione. – Ne �llj meg, k�rlek! – Gerince elhajlott az er�fesz�t�sben, hogy k�zelebbi kontaktust szerezzen. Cs�p�je egyszerre mozdult a sim�t�sokkal.

El�re �s h�tra - a l�ny gyomra �sszeszorult - egyik oldalr�l a m�sikra - a combjai m�g sz�lesebbre t�rultak -- a nedves selyem leheletnyi sim�t�sa a pontnyi h�s felett -- ny�vogott �s ny�sz�rg�tt -- minden �rint�s felsz�guldott a gerinc�n, hogy az agy�ban robbanjon – b�rcsak a f�rfi megtenn�, de nem -- el�re �s h�tra -- lebegett, remegett -- sim�t, sim�t -- a gy�ny�r fokoz�dott, m�g azt nem gondolta, meg fog �r�lni -- azt�n a gerince megremegett -- a leheletnyi �rint�s is sz�zszoros�ra nagy�totta -- a remeg�s beg�rcs�lt -- m�g egyszer -- h�tra -- cs�p�je felemelkedett -- sim�t�s -- �s -- egyszer -- m�g --

Lehuppant, teste a f�rfi mellett remegett. Vadul a v�ll��rt ny�lt, b�rmi t�masz�rt, ahogy a gy�ny�r hull�m hull�m ut�n s�p�rt �t rajta.

Lihegve az �gyba omlott, �s �rezte, hogy a var�zsl� leh�zza nadr�gj�t �lettelen l�bair�l. Egy p�lcasuhint�s megszabad�totta �t a gy�r�tt bl�z�t�l �s melltart�j�t�l.

Az �gy megs�llyedt, majd egy meleg �s meztelen f�rfitest �lelte k�zel.

– L�tod? – suttogta Lucius a f�l�be. – Illetlen. Elvonta a figyelmem.
– Akkor t�rekednem kell, hogy hordjam, amikor csak lehet.

Lucius felnevetett, azt�n mag�hoz h�zta a l�nyt egy b�d�t� cs�kra.

M�g akkor is, ha el�gedett b�gyadts�g lepte el a v�gtagjait, Hermione m�g mindig �rzett egyfajta kiel�g�tetlen sz�ks�get. Szerette, amit Lucius a kezeivel tudott m�velni, de ami el�g, az el�g. Megragadva a f�rfi v�ll�t, er�sen megl�kte, �s a h�t�ra nyomta �t. Miel�tt ak�rcsak g�nyosan elmosolyodhatott volna, lovagl� �l�sben a cs�p�j�re helyezkedett.

– El�g – lehelte a f�l�be. – Magamban akarom a farkad. Eszm�letlenre akarlak kef�lni.
– Nem vitatkozom, szerelmem.

A kedvesked�s ism�t meglepte �t. Megbillentette a fej�t �s leb�mult r�. A f�rfi f�lig lehunyta a szem�t �s a sz�ja felfel� kunkorodott abba az �ppen csak ott l�v� mosolyba. A f�rfi felfuttatta egyik kez�t Hermione karj�n �s leh�zta a fej�t egy cs�kra. Nyelveik b�gyadtan k�r�ztek egym�s k�r�l, m�g Lucius od�bb nem fordult, hogy v�gigcs�kolja a f�l�hez vezet� utat.

– Azt hittem, valaki kef�l�st eml�tett.

Megemelte cs�p�j�t, merev p�nisze a csikl�j�hoz l�k�d�tt, �s �rz�s-szikr�kat k�ld�tt fel Hermione gerinc�n, aki azzal torolta ezt meg, hogy cs�p�j�vel �s medenc�j�vel k�r�z�tt rajta. Lucius megragadta a l�ny combjait, pr�b�lva kontroll�lni a mozdulatait, de Hermione nem engedett. Hozz�cs�sztatta nedves b�r�t, egyszer, k�tszer. Azt�n, cs�p�j�nek egy mozdulat�val, mag�ba fogadta a fark�t.

Mindketten felny�gtek.

Hermione fel�lt �s leveg� ut�n kapott, mikor Lucius megemelte a cs�p�j�t. �jra megtette, a l�ny pedig csavart egyet a cs�p�j�n. P�nisze megb�k�tt benne egy pontot, m�g keze visszasettenkedett a csikl�j�hoz. Az ujja a cs�p�je mozg�s�val ellent�tesen sim�totta meg az �gaskod� kis h�st.

Hermione kezdett hozz�olvadni.

– �rj a melleidhez a kedvem�rt, �des. – A parancsol� hangs�ly m�g t�bb forr�s�got k�ld�tt a l�ny majdnem t�lstimul�lt �l�be.

A boszorka felny�g�tt �s h�travetette a fej�t, de kezeit felemelte, hogy engedelmeskedjen. Melleit neh�znek �rezte �s duzzadtnak. �tsim�totta a h�velykujj�t a f�jdalmasan �rz�keny bimb�kon. Sz�ja egy torokhang� ny�g�sre ny�lt. H�t�nak �vbehajl�sa a f�rfi�hoz nyomta a cs�p�j�t, �s a h�s benne a f�rfi fark�nak s�rl�d�s�val l�ktetett.

– Ez az, sz�vem, cs�pd meg a bimb�id. – A l�ny ugyanakkor tette meg, mikor a p�nisz�nek feje er�sen �tk�z�tt vagin�j�nak elej�hez. A hasa megfesz�lt. K�t ujj csippentette meg a csikl�j�t �s Hermione sikoltva omlott bele egy m�g intenz�vebb orgazmusba.

Nem volt ideje gondolkozni, ahogy Lucius al� lett ford�tva, �s a f�rfi heves iramba kezdett. Hermione, �rz�sekben �szva, er�sen a v�llaiba kapaszkodott. L�bai megfesz�ltek �s a h�ta ism�t �vbe fesz�lt, ahogy �jabb intenz�v m�morhull�m �nt�tte el.

Lihegve feln�zett, �s meglep�d�tt szeret�je vad kin�zet�n. A f�rfi fogai csupassz� v�ltak egy vicsort�l, �s �pp �gy zih�lt, mint �. L�k�sei kiz�kkentek a ritmusb�l, �s Lucius h�travetette fej�t, gerince megfesz�lt �s el�lvezett; egy sor �rz�ki ny�g�s szakadt ki a tork�b�l.

Hermione felk�sz�tette mag�t a fullad�sra a r�zuhan� test miatt, hogy a matracba lesz nyomva, de sosem k�vetkezett be. Ehelyett a f�rfi oldalra d�lt �s mag�hoz ford�totta �t, az �lel�s�be.

El�gedettnek �s kimer�ltnek �rezte mag�t.

– Azt hittem, egyet�rtett�l, hogy nincs t�bb hatalmi j�t�k.
– Igen, �desem – cs�kolta meg a l�nyt. – De sosem mondtam, hogy nem veszem el, ami �nk�nt fel van k�n�lva. – A nyak�ba harapott. – K�l�nben is, �n h�vtalak meg a „k�nyvbe”, az csak term�szetes, hogy gondoskodom az �lvezetedr�l.
– �nel�g�lt gazember – viszonozta a boszorka a cs�kot cs�kkal.
– Ez egy panasz? Igaz�n, ig�nyes vagy. Agg�dom az eg�m miatt. Sz�ks�gem lesz Drac�ra, hogy kih�vjon t�ged?

Hermione elvigyorodott a f�rfi panaszos hangj�ra.

– Valahogy k�tlem, hogy bizonytalan lenn�l a teljes�tm�nyedben.
– Val�ban, nem vagyok. – Lucius elhallgattatta a l�ny visszav�g�s�t egy �jabb alapos cs�kkal, ami leveg� n�lk�l hagyta �t. – Most csitt. Hagyd ezt a szeg�ny embert pihenni. – Elmosolyodott a boszorka kuncog�s�n �s leny�lt, hogy felh�zza magukra a takar�t. – Tal�n k�s�bb �rv�nyes�theted az akaratod. – Az oldal�hoz �lelte Hermion�t, �s k�nyelembe helyezkedett egy kis alv�shoz.

Hermione egy�ltal�n nem �rezte mag�t �lmosnak, ink�bb energikusnak �s k�sznek arra, hogy szembesz�lljon a vil�ggal. Ha ez lesz az �ltal�nos reakci�ja a szexre Luciusszal, �gy gondolta, a vil�g kegyelem�rt fog k�ny�r�gni. De Hermione figyelmes �gypartner volt, �s mivel szeg�nyk�nek sz�ks�ge volt pihen�sre, �gy m�g k�nyelmesebben elhelyezkedett, �s elkezdte �tdolgozni mag�t n�h�ny negyedrend� egyenleten, ami le�rn� a kapcsolatot a sz�l�sz�ret �s a D�l-Franciaorsz�gi id�j�r�s k�zt.

Az megel�gedetts�g�re megold�dott, �s szint�n meglehet�sen gyorsan elkezdett dolgozni n�h�ny egyszer� harmadrend� egyenleten, hogy megj�solja a gyakori �s kiel�g�t� szex hat�s�t az �let�re. Csendesen felkuncogott mag�ban.

Lucius megmozdult, majd kinyitotta a szem�t �s r�n�zett.

– Meg merjem k�rdezni, mi sz�rakoztat ennyire?
– Kiel�g�t�en bizony�tottam, hogy a k�pess�geid a h�l�szob�ban olyanok, aminek az ism�telt alkalmaz�sa oda vezetne, hogy a kell� id�ben M�gia�gyi Miniszterr� v�ln�k.

A f�rfi a nyak�hoz dugta az orr�t, majd kicsit lejjebb cs�szott, hogy a megjegyz�s�t a melleinek c�mezze.

– Sz�m�t�sba vetted azt az id�t, amit �gyban fogsz t�lteni?

A l�ny kuncogott, annak legcsek�lyebb felfog�sa n�lk�l, hogy a kuncog�s az � kor�ban helytelen volt egy �rett, �rtelmes szem�lynek.

– Ez hiba lehet a sz�m�t�somban, b�r nem t�lthetj�k minden id�nket �gyban.
– �n kedves boszork�m, a kombin�ci�ja annak a gyakorlatnak, amit �gy h�vsz, szobaszerviz, �s a k�ts�gtelen, kiv�l� �ll�k�pess�ge m�g az �tlagos var�zsl�nak is, �s hadd eml�keztesselek, hogy nem vagyok �tlagos, azt k�ne jelentenie, hogy majdnem minden id�d le lesz foglalva szibarita(4) �s hedonista(5) tev�kenys�gekkel. – Lust�n megnyalta a mellbimb�j�t, azt�n gyeng�den megsz�vta.

Hermione j�v�hagy�an h�mm�g�tt, �s a f�rfi a m�sik bimb�ra ford�totta a figyelm�t.

– Leck�ket �g�rt�l nekem kert�szetb�l, ne feledd.

Lucius kuncogott.

– L�tfontoss�g�, hogy megfelel�en ell�ssuk a bimb�kat – mondta, egyik kez�be fogva az egyik mell�t, a h�velykujj�t d�rzs�lve az egyik ki�ll� bimb�hoz. – B�r nem tudom, hogy alak�tsam ezt a hasonl�s�got, an�lk�l nem, hogy behozn�m a tr�gy�t a dolgokba, �s az egy�ltal�n nem romantikus.
– K�rbefoghatlak, gy�ng�den, mint az ind�k – aj�nlotta Hermione.
– Ez �rdekesen hangzik, b�r nem vagyok benne biztos, hogy az ind�k gy�ng�dek; tapasztalatom szerint gonosz kis dolgok.

Hermione vigyorgott.

Lucius gy�ng�den harapd�lta a l�ny mell�nek domborulat�t, azt�n feln�zett, hogy k�rdezzen.

– �s mir�l besz�ltetek te meg Perselus?
– R�lad, term�szetesen. – �tf�s�lte ujjait a f�rfi haj�n, csod�lva, milyen puha �s egyenes is volt.
– Akarom tudni?

Hermione elfojtotta az okos megjegyz�st, hogy nyilv�nval�an akarta, vagy nem k�rdezte volna meg; v�gtelen�l bonyolultabb volt, mint Ron, m�gis, ez nem a komolytalankod�s ideje volt. A fi�k finom �rz�seit tiszteletben kellett tartani.

– A r�vid verzi� az lenne, hogy javasolta, hogy nem k�ne engednem a nyilv�nval� - nem, evidens, mert semmi nyilv�nval� nincs k�r�l�tted, dr�g�m - az evidens var�zsodnak, hogy megsemmis�tse a j�zan eszem, �s hagyjalak mindig gy�zni.
– �rtem – mondta, �s a l�ny �gy gondolta, tal�n �gy is volt, mert sz�lesen elmosolyodott, nem m�sra eml�keztetve �t, mint Cs�mp�sra, miut�n elkapott egy egeret. – Nem tudtam, hogy ennyire ellen�llhatatlan vagyok.
– Nem vagy, term�szetesen; de �tkozottul k�zel �llsz hozz�. K�nnyen egy l�ny fej�be tudsz sz�llni, mint egy nagyon dr�ga pezsg�.
– Jobb szeretek �gy gondolni magamra, mint egy j� burgundi - tart�s, �s egyre jobb lesz minden k�stol�ssal.

Hermione gyeng�den megr�ntotta a hajtincset, amit fogott.

– Mi�rt nem tesztelj�k ezt le?

A var�zsl� feljebb mozdult, m�g a boszork�ny lejjebb, �s tal�lkoztak valahol k�z�pen. Az els� cs�kjuk puha volt �s szel�d, m�g egy kicsit �gyetlen is, ahogy Hermione t�l sokat mosolygott ahhoz, hogy koncentr�lni tudjon az adott feladatra, de az a fajta l�ny volt, aki mindig pr�b�lta a legjobbat adni, ak�rmilyen feladat is akadt a keze �gy�be, sz�val koncentr�lt, hogy megtal�lja a megfelel� sz�get, hogy cs�kolhassa Luciust. Ez az a fajta dolog volt, amit egyesek az eg�sz �let�kben tanulm�nyoznak - jobb volt-e picit f�lred�nt�tt fejjel, a f�rfi kez�vel a nyak�n, vagy a nyelv�vel k�r�zve a sz�j�ban, vagy akkor, amikor Hermione besz�vta a f�rfi als� ajk�t a sz�j�ba, amire Lucius kiadta azt a kis hangot elismer�sk�nt, ami m�g nem igaz�n volt ny�g�s.

L�k�tt egyet rajta, pr�b�lva maga al� ford�tani �t, de a f�rfi ellen�llt.
– Lucius – mormogta –, azt mondtad, hogy �n…
– Azt hiszem, igen. – B�r m�g mindig nem mozdult.
– Te nagylelk� szeret� vagy – mondta a l�ny, tudatosan utalva a szavakra, amit el�z� este haszn�lt. – Szeretn�k �n is nagylelk� lenni.

Nem eml�tette a tizenegyedik fejezetet, �s a f�rfi bizalomhi�ny�t. T�l voltak a szolg�ltat�scser�n, �s el kellett fogadnia, hogy Lucius tal�n soha nem lesz k�pes b�zni benne azon a m�don. Az �lete k�l�nb�z�tt az �v�t�l, �s oka volt r�, hogy �vatosabb legyen, mint �.

– L�gy velem gyeng�d – mondta a f�rfi, ajkainak egy fanyar ferd�t�s�vel, de nem igaz�n sz�rakozottan, �s v�gre megengedte neki, hogy �tvegye az ir�ny�t�st.
– Term�szetesen. – Hermione nem mosolygott.

Lucius m�g mindig fesz�lt volt, mikor f�l� hajolt, de az ellen�ll�sa enyh�lt, ahogy a l�ny nem tett semmi sz�rny�bbet, mint megcs�kolta, lassan �s alaposan.
– Term�szetesen, tudod, hogy a hajad gy�ny�r� – mondta Hermione t�rgyilagos hangon, majd �jra megcs�kolta �t. – De figyelembe vetted, hogy a profilod t�k�letess�ge megmarad ebben a helyzetben? �szint�n, egy kicsit kamp�s orr�nak l�tszol alulr�l.

– Te ugratsz engem – mondta a f�rfi meglepettnek hangozva.
– Egy kicsit. Ne mondd nekem, hogy senki nem mer ugratni t�ged? – Kezeivel lust�n k�r�z�tt a mellkas�n, �s v�gigcs�kolta az �ll�nak ment�n, ezzel bel�fojtva, b�rmit is akart mondani.
– Nem, az incidens �ta a zsupszkulccsal Tibetbe �s az �hes jetivel, nem – mosolygott g�nyosan.
– Mindig is l�tni akartam egy jetit.
– Akkor el kell majd vinnem t�ged, hogy l�ss egyet. – A szeme �sszer�ncol�dott abban a finom mosolyban, majd hat�rozottan megragadta a l�ny fenek�t. – Most pedig, neked k�ne kihaszn�lni a helyzeted felettem; el�g a besz�d, t�bb kihaszn�l�st.

– Ezek szerint igaz�n sz�pen siker�lt legy�zn�d a f�l�nks�gedet.
– Biztos vagyok benne, hogy el tudod int�zni, hogy kipiruljon az arcom; ha pr�b�lkozol.

Becs�let�vel el�gedetten, a f�rfi jelk�pes ellen�ll�s�t lek�zdve, mintha egy le�ny volna, akinek udvarolnak, k�sz volt egy�ttm�k�dni, teste puh�v� �s rugalmass� v�lt a l�ny ujjai alatt.

Hermione megcs�kolta a f�rfi tork�t, felt�rk�pezve annak hossz� inait a nyelv�vel, �s r�v�ve, hogy �lvezett�l sziszegjen. Megsz�vta lapos mellbimb�it, mindkett�t egym�s ut�n, m�g Lucius gerinc�t h�trafesz�tve fel nem nyomult a moh� sz�j�hoz. Pihek�nny� �rint�seit lefuttatta a f�rfi combjaihoz a farka ment�n, majd le a goly�ihoz, lassan g�rgetve �ket az ujjai k�zt.

Ahol a var�zsl� k�nyszer�tett, ott a boszorka h�zelegve r�vett; ahol a f�rfi el�rasztotta az �rz�keit, a l�ny m�g lassabban t�pl�lta a t�zet, de sose addig a pontig, hogy r�vegye Luciust a k�ny�rg�sre. Hermione tudta, hogy az v�get vetne a kis k�s�rlet�nek.

Mire k�t l�ba k�z� z�rta �t, �s lassan r�ereszkedett a fark�ra, a f�rfi val�ban felhev�lt r�zsasz�n volt. Lassan mozogtak egy�tt, Lucius kezei gyeng�den a l�ny cs�p�j�n, nem az�rt, mert versenyeztek egym�ssal, hanem mert egy�ttm�k�dtek, hogy olyan sok�ig h�zz�k, am�g csak lehet. Hermione �lvezett el el�bb, egy intenz�v, h�mp�lyg� orgazmussal, ami �gy t�nt, a l�bujjaib�l indul ki, felsz�ll a gerince ment�n, fel a fej�be, majd az �l�be a m�mor �les sz�r�saival, amit�l csillagokat l�tott.

Lucius hevesen l�k�tt felfel�, amit�l a l�ny ny�sz�rg�tt, �s a var�zsl� keze szorosabban fogta a cs�p�j�t, kem�nyen mag�hoz h�zva, ahogy fej�t h�travetve, szinte vicsorogva elment. Hermione egy vad pillanatig b�szkes�get �rzett, hogy siker�lt ezt el�rnie, de mire a f�rfi szeme ism�t kiny�lt, �vatosan f�lretolta a gondolatot egy m�sik alkalomra.

Lucius mag�hoz h�zta �t, hogy fek�dj�n r�, �s hat�rozottan elcsit�totta, mikor tiltakozott, hogy t�l neh�z lenne neki.

– M�g mindig azt gondolod, hogy ki akarsz valaha kelni az �gyb�l? – k�rdezte v�g�l Lucius.
– Mmmm. Soha.
– B�r elismerem, hogy remek�l bebizony�tottad az �ll�spontod. – A l�ny az �lla al� dugta a fej�t �s a mellkas�nak mosolygott. – �s ne gondold, hogy nem tudom, milyen �nel�g�lten is n�zel ki most.

Hermione �jra feln�zett, �s melegen r�mosolygott.

– K�sz�n�m.

Nem sokkal ezut�n elaludt, mik�zben a f�rfi az el�gedetts�g majdnem puh�ny �llapot�ban simogatta a haj�t.

Nem volt meglep�, hogy Lucius egy elk�telezett szibarita volt. Ami meglepn� Ront - egyszer, ha abbahagyn� a v�r�s�d�st, �s hogy megpr�b�lja kisz�rni a szem�t a saj�t p�lc�j�val - az az volt, hogy Hermione annyira beleegyez� volt a javaslat�val szemben, hogy nem is keltek ki az �gyb�l a kiruccan�s h�tral�v� idej�re.

Hermione v�gre tal�lt valamit, amit jobban �lvezett, mint az aritmetik�t.

Mikor Lucius ezt a megfigyel�st sz�v� tette, a l�ny elmosolyodott �s r�mutatott, hogy az mugli statisztika volt �s nem aritmetika, amit f�lretett a t�rsas�g�nak �r�m��rt.

– Sosem engedsz egy h�velyknyit se, igaz? – mondta.

Hermione g�nyosan elmosolyodott, �s tett egy nagyon vulg�ris megjegyz�st arr�l, hogy mihez is tud kezdeni egy h�velykkel, ami kiprovok�lt egy nagyon el�gedett v�laszt Luciust�l, amit�l a l�ny kimer�lt �s kell�en �vatosan meger�s�tette, hogy v�g�l is jobban szereti �t, mint az aritmetik�t.

GY.K.:
(1) deux cafes au lait: k�t tejesk�v�
(2) Sztochasztikus folyamatok: (ne akard tudni…) Sztochasztikus folyamat alatt id�ben v�gbemen� v�letlen folyamatot �rt�nk. Prec�zebben: egy sztochasztikus folyamat id� szerint indexelt val�sz�n�s�gi v�ltoz�k serege. (�n mondtam…)
(3) Fandango: D�l-amerikai eredet�, 6/8-os, k�s�bb 3/4-es, �l�nk, mimikus szerelmi t�nc.
(4) Szibarita: Csak az �lvezeteknek �l�, pomp�ban elpuhult ember. /www.idegen-szavak.hu/
(5) Hedonista: �lvhajh�sz; Olyan ember, aki azt vallja, hogy az emberi �let c�lja az �rz�ki �r�m�k, gy�ny�r�k �t�l�s�re val� t�rekv�s. /www.idegen-szavak.hu/

S�g� 1 hozz�sz�l�s

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s

1

2011.09.27. 15:20 Megy Elek haaat ahogy olvastam majdnem lefordultam a szekr�l, az egyetlen dolog ami viszatartott h hell van a kezemben es nem akarom kiloccsantani:D