Lucius nem volt k�js�v�r egy�n. Ez tal�n meglepn� a legt�bb embert, akik elk�nyveln�k �t f� k�jhajh�szk�nt, de sokkal ink�bb izgatta a hatalom megszerz�se �s megtart�sa, el�rni a c�ljait �s �gy �ltal�ban, Nagykuty�nak lenni. A k�js�v�rg�s olyasmi volt, amit amat�r�k csin�ltak, mert azt gondolt�k, mikor el�rtek valamit, hogy a siker�k mag�t�l �rtet�d�, mintha egyenesen joguk lett volna r�.

Azonban, mivel jelenleg elk�telezte mag�t valakivel egy elh�z�d� fl�rtben, akire a csinos l�ny le�r�st lehetne alkalmazni - ha valakinek rossz �zl�se �s hal�lv�gya volt - �s akit sosem lehetne b�rki jogak�nt nevezni… Csak most az egyszer megengedhette mag�nak, hogy k�js�v�r legyen.

Draco visszat�rt a n�sz�tj�r�l Ginevr�val. A boszorka haja m�g mindig v�r�s volt, �s egy kicsit le�gett a napt�l, de egy h�t nyaral�s vissza�ll�tott valamit a v�rm�rs�klet�n, �m Lucius m�g mindig arra sz�m�tott, hogy az �vek m�l�s�val egyre ink�bb olyann� v�lik majd, mint az anyja. �gy d�nt�tt, hogy a helyes dolog, amit tehet, az az, hogy rendez egy meghitt kis �sszej�vetelt, �gy �tven vend�ggel, hogy meg�nnepelj�k a visszat�r�s�ket, �s az m�r csak term�szetes volt, hogy meg kell h�vnia Hermion�t, hogy csatlakozzon hozz�juk.

Ginevra megh�vta Ronaldot, ahogy a sz�leit is, teh�t �gy n�zett ki, nem bocs�jtotta meg neki a napl�s incidenst, �s val�sz�n�leg emiatt �lete v�g�ig meg�rzi neheztel�s�t. Azonban cs�ny�n elsz�m�totta mag�t, ha azt felt�telezte, hogy nem fogja meleg mosollyal, m�g ha nem is t�rt karokkal fogadni a b�tyj�t.

– Mr. Weasley – mondta, �tszelve a parkett�t, hogy �dv�z�lje vend�g�t. – Milyen j�, hogy elj�tt, m�g ilyen r�vid hat�rid�vel is.

Ronald r�pislogott, majdnem egy birka k�bults�g�val, azt�n elfogadta Lucius felaj�nlott kez�t, megpr�b�lva olyan kicsit �rinteni, m�g megr�zta, amennyire csak lehets�ges volt, �s motyogott valamit arr�l, hogy nem akarta cserbenhagyni a h�g�t, ami olyasmi volt, amit jobban meggondolhatott volna, miel�tt kiv�lasztott egy rozsdav�r�s tal�rt.

– Hermione, h�t itt vagy. – Oly m�don s�p�rte f�lre a Weasley fi�t, hogy az m�r durv�nak sz�m�tott volna, ha a fi�nak lett volna esze, hogy meg�rtse, �s megcs�kolta a l�ny arc�t. – Rem�lem, siker�lt felz�rk�znod az olvas�ssal.

Hermione �szrevette, hogy a f�rfi cs�kja kicsit tov�bb tartott, mint az sz�ks�gszer� volt, hogy m�g mindig bor�ka illatot visel, �s hogy a keze m�g mindig a k�ny�k�n volt. Ragyog�n r�mosolygott.

– Val�ban, siker�lt.
– Mindent el kell mondanod nekem r�la vacsora k�zben – mosolygott r� egy t�k�letes h�zigazda arckifejez�s�vel, majd lehajolt hozz�, csendesen a f�l�be besz�lve. – Mr. Weasley ism�t v�r�sesbarna lett?
– Te egy nagyon rossz ember vagy – v�laszolta a l�ny.

A f�rfi tekintete l�that�an ell�gyult.

– M�sok is mondt�k m�r kor�bban, de t�l�k sokkal erk�lcs�sebbnek hangzott. T�led egy�rtelm�en b�ztat�an hangzott.
– Tal�n �gy van, felt�ve, ha az a j� f�le rosszas�g, ami val�sz�n�leg a kifejez�sek ellentmond�sa. – Hermione a var�zsl� ingujj�ra tette a kez�t, �s tiszt�ban volt vele, hogy Ginny a horror �s a csod�lat kombin�ci�j�val n�zi �t.
– Kedvesem, csak a legh�tk�znapibb elme �rt�keln� a kisz�m�that�s�got. Az a but�k er�nye.

Azt�n a f�rfi otthagyta, hogy a t�bbi vend�g�t k�sz�ntse, �gy es�lyt adva Ginnynek, hogy csatlakozzon hozz�.

– Sz�val, akkor te �s Lucius?
– Nem tudom, mir�l besz�lsz, Ginny.
– Fogdos t�ged – sziszegte bar�tn�je.
– Nem, � t�k�letes h�zigazda, �s Feathersbyr�l �rdekl�d�tt.
– Arr�l, aki nem fizette ki a sz�ml�j�t? Mi�rt �rdekeln�?
– Mert van modora? – vetette fel egy halv�ny mosollyal, ami m�g egy Malfoyon sem r�tt volna ki abban a k�rnyezetben.

Arra fordult, ahol Lucius �pp egy �jonnan �rkezett p�rt k�sz�nt�tt. Mosolygott �s megr�zta a f�rfi kez�t. Hermione azon gondolkozott, mi�rt h�v meg olyan embereket, akiket nem kedvel. Oldalra d�nt�tte a fej�t, mik�zben azon morfond�rozott, mennyire is l�t �t a f�rfin; legal�bbis a k�sz�nt�s�b�l olvasni tudott.

– Oh, ne.

Hermione visszaford�totta a figyelm�t Ginny elsziszegett megjegyz�s�re.

– Mi az?
– Megh�vta Parkinson�kat. Mi�rt ragaszkodik ezeknek az embereknek a megh�v�s�hoz? Tudja, hogy se Draco, se �n nem kedvelj�k �ket.
– � sem – mondta Hermione, de bar�tn�je m�r od�bb�llt, hogy megtal�lja a f�rj�t �s panaszkodjon. Ahogy a t�rsalg� fel� s�t�lt, hogy szerezzen egy italt, elgondolkodott Parkinson�k jelenl�t�n.

Megk�stolta a Sidecart(1), �s visszaeml�kezett, hogy Mr. Parkinson �j Aritmatikust keresett, hogy tan�csot adjon neki a befektet�seihez. A legut�bbi t�lgyb�l k�sz�lt sepr�k miatt vesztette el az �ll�s�t, amik szil�nkokra t�rtek, amint egy gurk�val tal�lkoztak. Az erd�, ahonnan a t�lgyek sz�rmaztak, t�l sokszor lett asz�ly �ldozata, �s a fa t�ls�gosan kisz�radt a kemenc�ben, ahol a nyelet hev�tett�k. Hermione ennyit tudott meg az Algiersben elk�lt�tt vacsora alatti besz�lget�seik egyik�b�l. �tn�zett a szob�n, ahol h�zigazd�ja egy k�v�r, kopaszod� var�zsl�val besz�lt, akit � maga nem ismert fel, de Lucius arckifejez�se meglehet�sen higgadt volt.

– Ha nem kedveli azt a f�rfit, mi�rt h�vja meg? – Ron odasompolygott, m�g � darabokra t�r� sepr�nyelekr�l merengett. Ez a m�sodik meger�s�t�s a Weasley egy�gy�s�gr�l k�v�ncsiv� tette a csal�d sorsa ir�nt. Mind ilyen tomp�k voltak? – Nem szeretem, ahogy r�d n�z – folytatta Ron.
– �s az milyen is? – k�rdezte k�v�ncsian, hogy megtudja, ez�ttal milyen mes�vel j�n el�.
– Mint aki tud – kapott k�l�n�s hangs�lyt a tud sz� – valamit.
– Tal�n tud is?
– �s Ginny azt mondta, hogy meg�rint t�ged.
– Term�szetesen azt tette, Ron – mondta. – Ez a m�sodik fejezet. – Letette az �res pohar�t egy elhalad� t�lc�ra �s od�bb�llt, hogy csatlakozzon a sz�ban forg� f�rfihez, ahol a nem kedvelt Parkinson�kkal �llt. Lass� mozg�sa, ahogy �ts�t�lt a t�rsalg�n, ahogy meg�llt k�sz�nni emitt �s hozz�sz�lni amott, zih�l�st v�ltott ki Ronb�l �s v�r�sesbarn�v� v�lt - m�g v�r�sesbarn�bb�, igaz�n, ha volt ilyen sz� -, de k�ptelen volt k�vetni �t, h�la Lavendernek, aki �gy d�nt�tt, hogy Won-won t�l sok id�t t�lt�tt besz�lget�ssel egykori oszt�lyt�rs�val.

Hermione meg�rkezett Lucius �s Sarum Parkinson besz�lget� kett�s�hez, ahol Lucius oldal�hoz lett h�zva a f�rfi, oldal�n k�rbesimul� keze �ltal. A nevek bemutat�s�n �s az asz�ly hat�sai a f�kra �s sepr�nyelekre t�m�k k�zben a k�z felsim�tott Hermione gerinc�n, ami szabadon maradt �nnepi ruh�j�nak m�ly kiv�g�s� h�t�nak k�sz�nhet�en.

Tudta, hogy az �rd�g�t cs�b�tja a ruhav�laszt�s�val; �rvendetes volt, hogy a visszajelz�s pozit�v lett.

T�bb, mint �rvendetes.

A fejezet r�szletezett lehets�ges �rintkez�si pontokat a qi-vonalak(2) ment�n, amik ingerelhetnek �s k�nozhatnak, de azt nem eml�tette, hogy az �rint�s a tark�j�n m�g hosszan fogja bizsergetni, m�g ha a cir�gat� ujjak m�r tov�bb is v�ndoroltak, vagy hogy �gy t�nt, egy simogat�s a derek�n �sszek�ttet�sben �ll a t�rd�vel, ami hirtelen gyeng�nek t�nt, vagy hogy ha a f�rfi szimpl�n a v�ll�ra teszi a kez�t, fesz�ltt� v�lik, ahogy azon gondolkozik, mit tervez k�vetkez�nek.

�s mindek�zben siker�lt �sszeszedettnek hangoznia, �s k�pes volt elbesz�lgetni a Harmadik H�l�zat Elj�r�sainak finomabb pontjair�l.

V�g�l Mr. Parkinson - k�rlek, h�vd Sarumnak - od�bb�llt, egyed�l hagyva �ket egy r�vid pillanatra.

– Mint mondtam, egy nagyon rossz ember – mondta a l�ny. – B�r azt hiszem, h�tr�nyban vagyok ebben a j�t�kban.
– Tal�n, de lelem�nyes n� vagy; biztos vagyok benne, hogy kital�lsz valamit. S�t, sz�m�tok r�.

Hermione mindig k�sz volt egy kih�v�sra; a tr�kk most az volt, hogy meg kellett gy�z�dj�n r�la, hogy Lucius is.

Vacsor�n�l egym�s mellett �ltek, ami Drac�t szem�ld�kr�ncol�sra k�sztette, Ginnyt pedig arra, hogy a f�l�be s�gjon valamit, amit�l csak elm�ly�ltek a r�ncok. Egyik�k, vagy mindkett�j�k megpr�b�l majd �rtelmet besz�lni a l�nyba vacsora ut�n.

Lucius legt�bb idej�t Molly saj�t�totta ki, aki a bal oldal�ra lett �ltetve, val�sz�n�leg azon c�lb�l, hogy Lucius p�lc�s keze szabad legyen v�szhelyzet eset�n. Hermione nem tudta elcs�pni, mir�l is besz�lgetnek, �s hab�r megvolt a k�s�rt�s, hogy megid�zzen valamif�le lehallgat� b�b�jt, fogalma sem volt r�la, hogy egy �vatos Malfoy milyen v�delmet tart sz�ks�gesnek.

Szerencs�re a jobbj�n �l� vend�g egy nagyon bonyolult projekten dolgozott, amihez sz�ks�ge lenne egy Aritmetikus k�zrem�k�d�s�re; �gy a h�rom fog�st azzal t�lt�tte, hogy meggy�zze �t, hogy pont � az az Aritmetikus, akire sz�ks�ge van.

Ez, val�sz�n�leg, szint�n t�bb volt, mint v�letlen egybees�s.

Hermione k�nyelembe helyezte mag�t a frissen begy�jtott kandall� el�tti sz�kben. Rem�lve, hogy elker�lhet egy komoly besz�lget�st, csendben kiosont a szalonb�l, ahova a legt�bb vend�g visszavonult k�l�nb�z� digestifek�rt(3) �s �dess�gek�rt. T�le jobbra ott volt az ajt�, ami Lucius dolgoz�szob�j�ba vezetett, de nem volt benne biztos, hogy sz�vesen fogadn�k. �gy tov�bbment egy kis nappaliba a h�z h�ts� r�sze fel�. Felt�nt egy lelkiismeretes man� egy eg�sz kanna te�val �s egy t�ny�r mandul�s keksszel, amivel tele volt az els� szalon. Vend�gl�t�ja elt�nt a kopaszod� �rral az est kezdet�r�l. Biztos volt benne, ha Luciusnak sz�ks�ge van r�, tudni fogja, hol tal�lja meg.

– H�t itt vagy. – A leg�jabb Malfoy volt az. – Roppant otthonosnak t�nsz a h�zban.
– Nem igaz�n – mondta Hermione. – Csak k�rben�ztem �s tal�ltam egy k�nyelmes sz�ket.
– Te�val �s keksszel?
– Hajland� vagyok elismerni, hogy a h�ziman�knak megvannak az el�nyeik. – Ivott egy kortyot a te�j�b�l. – �lvezted Normandi�t?
– Nagyon sz�p volt. Fogyasztottunk n�mi finom bort �s �telt. – Ginny le�lt Hermion�val szemben. – Nem az�rt vagyok itt, hogy a n�szutamr�l besz�lj�nk.
– Nem? Pedig sz�vesen hallan�k r�la. L�ttatok valamit d�lebbre is? K�v�ncsi vagyok, hogy a sz�l��ltetv�nyeknek val�ban annyi gondjuk van a pen�sszel, mint hallottam.
– Hermione, mit m�velsz Lucius Malfoyjal?
– Igen, Hermione, elmondan�d? – mondta Draco, ahogy bel�pett a szob�ba. – Te �s a j� �reg aty�m igaz�n �sszeismerkedtetek.

Hermione felvonta a szem�ld�k�t az ifjabb Malfoyra �s hangs�ly�ra. A fi� pr�b�lkozott, de nem rendelkezett olyan hanggal, mint az apja. Draco vontatott besz�de kuncog�sra k�sztette; olyan egy�gy� volt. M�sr�szr�l Lucius vontatott besz�de, kunkorodtak fel ajkai egy mosolyra, nos, az a m�d arra k�sztette, hogy mindenf�le csintalan dolgot m�veljen. �szrev�telei a hangi ingerl�sr�l elgondolkodtatt�k, vajon Scrace mi�rt nem �ldozott egy fejezetet a hangoknak. Vagy megtette, csak m�g nem �rt�k el?

– Tiszt�ban vagy vele, hogy akar majd valamit cser�be? – zavarta meg Ginny Hermione hangalap� fant�zi�it.
– Akar valamit? – visszhangozta.
– A kapcsolat�rt, az �zlet�rt Parkinsonnal �s a n�mettel – magyar�zta Draco.
– �gy gondolod? – k�rdezte Hermione. – Mi van, ha m�r megkapta azt a valamit? �s milyen valamir�l besz�l�nk? El�sz�r Ron, �s most ti ketten is egy s�t�t �s titokzatos valamire utaltok. Van ennek a valaminek neve? Elismerem, hozz� vagyok szokva, hogy v�ltoz�kkal dolgozzam, de el�bb vagy ut�bb meg kell nevezned a dolgokat.
– Bizony�ra nem gondolod, hogy hossz�t�von lesz �rdekelt? V�g�l is, Lucius Malfoy… – Ginny megtorpant �s a f�rj�re n�zett.
– Ginny azt pr�b�lja elmondani, hogy t�n t�k�letesen kellemes volt az esk�v�n, de… – pr�b�lta Draco folytatni.
– H�t itt vagy! – Ron Weasley csatlakozott a partihoz. – M�r minden�tt kerestelek t�ged. – Hogy ki a „te”, azt nem fejtette ki. – Anya �s apa mennek, Gin. Hazavihetlek, Hermione? K�s�re j�r.

Tal�n meg k�ne kock�ztatnia a dolgoz�szob�t, gondolta Hermione. Felm�rte a t�vols�got a sz�ke �s az ajt� k�zt.

– Csak egy perc, Ronald – mondta Ginny. – �pp megpr�b�ljuk visszatartani Hermion�t, hogy csin�ljon valami – �s itt volt ism�t az a sz� – meggondolatlant, amit megb�nhat.

Oh, ez most m�r t�l vicces volt, mivel Hermione nem b�nt meg egy pillanatot se az �let�ben. Nos, ott volt egy harmad�v�ben, mikor el kellett volna t�rnie Draco orr�t ahelyett, hogy csak �sszev�rezte. Valamilyen okn�l fogva az utols� pillanatban visszafogta az �t�s�t. Azt megb�nta.

– T�nyleg, Ginny, nem kell agg�dnod – mondta. – J�l vagyok.
– Nyilv�nval�an nem, ha Lucius Malfoyjal kezdesz kapcsolatot – v�laszolta Ginny. – Minden bizonnyal elvak�tott a, a, a…
– Kezd kapcsolatot?! Hermione, nem! Ginny, bolond vagy. Hermione sose tenne ilyesmit – tette hozz� Ron.

Most m�r b�rmelyik pillanatban j�hetett a rettegett r�vid�tett neve…

– Igaz, Mione? – Igen, itt is volt.
– Ak�r kezdek valakivel kapcsolatot, ak�r nem, az senki m�s dolga, csak az eny�m – mondta Hermione. – Az aggodalmatok se nem indokolt, se nem �rt�kelt.
– Neked adta Parkinsont, nem igaz? – k�rdezte Draco.
– Tan�csot adtam Sarumnak egy bizonyos k�rd�sben – v�laszolta Hermione. – Megk�sz�nte �s ez minden.
– Tal�n, de most Sarum ismer t�ged, �s Weimar is – mondta Draco. – Lucius miatt, �k most tartoznak neki, �s hozz�f�rnek a legjobb Aritmetikushoz a var�zsl�vil�gban, �s folyamatos ut�np�tl�sod lesz kliensekb�l, mivel Parkinson nem tudja tartani a sz�j�t �s dicsekedni akar majd.
– Igaz�n? Milyen kedves – mondta Hermione. Felvett m�g egy mandul�s s�tit. – J�l m�k�dik, nem igaz?
– Ginevra, Draco �s Ronald – Lucius hangja megakad�lyozott mindenkit, hogy v�laszolhassanak. – Molly �s Arthur szeretn�nek hazat�rni.
– Hazavihetlek, Hermione? – k�rdezte Ron.
– Nem, k�sz�n�m, Ronald – utas�totta vissza Hermione. – Valamit m�g meg kell besz�lnem Luciusszal.

– Kedvesem, sz�ks�ged van seg�ts�gre? K�sz vagyok megv�ltoztatni a dolgok megszokott rendj�t �s a megment�sedre sietni, ha �gy �rzed, alulmaradt�l. – Luciusnak siker�lt rosszall�s�t tov�bb�tania fia �s menye fel�, k�ts�gbe vonnia Ron b�tors�g�t �s g�nyosan mosolygott kiv�tel n�lk�l mindenkire. Ez a len�z�s magasiskol�ja volt.

Draco a v�r�s egy saj�tos �rnyalat�t �lt�tte fel. Egy Malfoy sose v�ltana valami olyan k�z�ns�ges sz�nre, mint a v�r�sesbarna, de k�zel volt.

– Gyer�nk, Ginny – mondta. – Nem akarjuk megv�rakoztatni a sz�leid.

Ginny tiltakoz�sra nyitotta a sz�j�t, azt�n meggondolta mag�t.

– Rendben – mondta l�bra �llva. – De ne gondold, hogy most hallott�l err�l utolj�ra, Hermione – motyogta.
– Nem maradsz itt igaz�b�l, ugye? – k�pk�d�tt Ron. – Nem hagylak itt magadra.
– Hermione nem marad mag�ra – mondta Draco. – Ami el�gg� az �tkozott l�nyeg.
– Ha b�ntja �t… – folytatta Ron, figyelmen k�v�l hagyva Draco felsz�lal�s�t.
– Tudom, megfizetteted velem. – Lucius a k�rmeire n�zett �s ciccegett kiss�, mikor egy koszfoltot tal�lt, ami rontotta a t�k�letess�g�ket. – Mi�rt nem siet senki az �n v�delmemre? Draco, neked egy kicsit t�nyleg jobban ki k�ne �llnod j� �reg ap�d �rdekei�rt.
– Ap�m, meg�g�rem, ha kider�l Grangerr�l, hogy sz�rakozik az �rz�seiddel, ki fogom h�vni egy var�zsl�p�rbajra. – Apa �s fia egym�sra mosolyogtak, azonos Malfoy-mosolyokkal, �s Draco illedelmesen a karj�t �s k�s�ret�t aj�nlotta a feles�g�nek a bej�rati ajt�hoz, hagyva, hogy Ron m�g mindig k�pk�dve k�vesse �ket.
– �gy t�nt, hogy j�l �rezted magad ezen az est�n – mondta Lucius, mikor a hangok g�gy�g�se is elhalt.
– Nagyon, k�sz�n�m. – Hermione a t�zbe b�mult �s hallotta, hogy a t�rsas�ga k�nyelembe helyezte mag�t a vele szemben l�v� sz�kben. – Tudod, hogy Drac�nak es�lye sincs.

Lucius arca l�that�an ellazult. F�lig lehunyta a szemh�j�t, �s a maszk el�szott.

– Gondolod? Ne felejtsem el visszak�rni a p�rbajedz�je fizets�g�t.
– Azt mondt�k, hogy Sarum szeret hencegni – komment�lta Hermione. Elvett egy kis it�k�t egy arra k�sz�l� h�ziman�t�l.
– Val�ban.
– Neked ebb�l mi a hasznod?

Egy mosoly, egy igazi mosoly d�sz�tette a nemesi von�sokat, m�g a f�rfi fekete selyemmel takart mellkasa kuncog�st�l r�zk�dott, amit�l Hermione megesk�d�tt, hogy �tkutatja azt a k�nyvet a hang-stimul�ci�r�l sz�l� fejezet�rt.

– Ha megfogadja a tan�csod, lesz p�nze, hogy kifizessen egy fenn�ll� tartoz�st. – T�sztra emelte pohar�t egy ugyanolyan it�k�val, mint a l�ny�.
– Draco �s Ginny meg vannak gy�z�dve r�la, hogy bajban vagyok.
– A legkev�sb� sem, ink�bb az ellenkez�je. A fiam nem oszt ki haszontalan fenyeget�seket. Ezt a t�rdemen tanulta meg. – Elford�totta a fej�t, �gy a t�zbe n�zett a boszork�ny helyett.

Hermione tov�bbra is meglep�d�tt, hogy milyen k�nnyen tudja olvasni a var�zsl�t, aki vele szemben �lt. M�g Scrace az er�t �gy jegyezte le, mint k�nyve alapja, �s igaz volt, hogy ennek a f�rfinak vonz�sa jelent�s hatalmat jelentett felette - m�g most is, a tenyere viszketett, hogy a test�t simogassa �s az ajkai megr�ndultak a sz�ks�gt�l, hogy az �v�hez sim�tsa �ket -, de azt is tudta, hogy a bizalom, amit Lucius eml�tett, �ppolyan er�s. A m�sodikt�l az �t�dikig minden fejezet az �rint�sr�l sz�lt, �s mint a cs�kol�z�snak, az �rint�snek is sok fajt�ja volt. Az �t�dik fejezet m�g var�zslatok sor�nak haszn�lat�t is javasolta, hogy elind�tsa a cir�gat�sok egyre meghittebb folyamat�t. Hermione sz�m�ra a b�b�j rettenetesen szem�lytelen�l hangzott, �s � rendk�v�l szem�lyes akart lenni ezzel a rendk�v�l er�s �s vonz� var�zsl�val. Intett a p�lc�j�val, hogy v�grehajtson egy var�zslatot, �s mag�ban kuncogott, mikor Lucius elmotyogott egy meglepett szitkot, ahogy a sz�ke egy hever�v� ny�lt.

�les, sz�rke tekintet �s egy sz�rakozott kifejez�s k�vette a l�nyt, ahogy kil�pett ez�st�s szand�lj�b�l. A hever� l�b�n�l �llva Hermione felh�zta szokny�j�nak pezsg�sz�n� selym�t, �s el�gedetten l�tta a f�lig leeresztett pill�k visszat�r�s�t �s az arisztokrata ajkak ellazul�s�t a sz�rakozott g�nyos mosolyb�l. Egyik t�rd�t a hever�re helyezve megt�masztotta mag�t, �s megragadta az egyik l�bsz�rat.

– Az �r�letbe kergett�l ma este – mondta. M�sik t�rd�t is feltette, a szokny�ja meggy�r�d�tt, � el�red�lt, majd kez�vel felsim�tott a f�rfi l�b�n �s combjain. Lucius f�lreintette az it�k�j�t egy asztalra, �s elkapta a l�ny v�llait.
– Val�ban?
– Igen, k�rbemutogattad magad, teljesen begombolva ebbe a sz�p s�t�t selyembe. – Hermione lefuttatta az ujjait a mellkason l�v� sujt�son. – Ez nem igazs�gos. – Mutat�ujja k�vette a f�rfi mandarin gall�rj�nak vonal�t. – Eg�sz �jjel meg akartalak �rinteni. – Keze a v�ll�n �t leszaladt a karj�hoz, hogy megragadja a kez�t egy gyeng�d szor�t�ssal. Az �llkapcs�hoz dugta az orr�t, bel�legezve az illat�t. – Szeretem az illatod. Bor�ka �s m�g valami – l�legezte be. – Mi az?

Moraj hallatszott a tork�b�l. Dorombolt?

– Immortelle(4).
– Ah. Nagyon j� – v�lt rekedtt� a hangja. Ujjai becsusszantak a gall�ron bel�lre, amit meglaz�tott. – Nagyon udvariatlan volt olyan hirtelen otthagyni a vacsora ut�n a m�ltkori est�n.
– Bocs�natot k�rek. Nem akartam tiszteletlen lenni.
– Biztos vagyok benne, hogy nem, de k�rp�tl�st k�vetelek. – Mutat�ujja k�vette a f�rfi ajkainak nyom�t, fel az orr�n az egyik szem�ld�k vonal�t, finoman az egyik f�le k�r�l.
– Parancsolj velem.
– Mmmmmm. – Egy nyalint�s az �llkapocs ment�n. Hermione �gy d�nt�tt, hogy fel�l Lucius karjainak k�r�be, ism�t felemelte szokny�j�t, hogy �tvethesse egyik l�b�t a f�rfi kiny�jtott l�bain, �s k�nyelembe helyezkedett az �l�ben. Borzong�s futott fel a gerinc�n, ahogy Lucius egyik kez�t a cs�p�j�re helyezte, a m�sikat pedig szokny�j�nak has�t�ka �ltal felt�rt combj�nak meztelen b�r�re. – Tetszik, ahogy ez hangzott. De miel�tt elkezdj�k, r� kell mutatnom, hogy egy�ltal�n nem j�tszom. Arr�l vagyok h�res, hogy nem j�tszom, ami azt illeti. Az emberek mindig azt mondj�k, hogy ne legyek olyan komoly, hogy hagyjam abba a sok olvas�st, hogy �ljek egy kicsit, b�r �szrevettem, hogy nem boldogok, ha azt teszem – mosolyodott el sz�lesen, j�l der�lve. – �n az a fajta l�ny vagyok, aki figyelmesen tanulm�nyozza a dolgokat, kell� figyelemmel a r�szletekre.

– Egy csod�latos von�s.
– Gondolom. – Meg�rintette a f�rfi tork�t, v�gigfuttatva egy ujj�t az �d�mcsutk�j�n, mire � nyelt egyet. – Tudod, az emberek olyanok, mint a k�nyvek. N�melyik�k csak egy gyors olvas�sra �rdemes, m�sok meg�rik, hogy visszal�togatassunk hozz�juk; n�h�nyuk kisz�m�that�, �s vannak, amiket nem lehet megfejteni a v�g�n. �n szeretem a rejtv�nyeket.
– T�rekedni fogok r�, hogy ne legyek soha nyilv�nval� – felelte Lucius.
– Erre m�g gondolni sem szabad!

Hermione �gy d�nt�tt, eleget besz�ltek. Egy dolog az ingerl�s, aminek a c�lja a m�sik elcs�b�t�sa, megint m�sik az �lvezet megtagad�sa saj�t magunkt�l, amit meg�rdeml�nk. Kib�jtatott egy �jabb gombot a lukj�b�l, azt�n m�g egyet, hogy felfedjen egy h�romsz�gnyi h�st, amit � gondosan felt�rk�pezett az ujjaival. Lucius becsukta a szem�t, h�trad�nt�tte a fej�t �s egy f�lmosoly j�tszott az ajkain. Hermione �rezte, ahogy a fesz�lts�g elhagyja a f�rfi fels�test�t, hab�r a fog�sa er�s�d�tt.

M�g t�bb gomb k�vetkezett, �s be tudta tenni a kez�t az ing�n bel�lre, �rezte a bord�it, �s azt is, ahogy a b�re megr�ndult, mikor egy k�l�n�sen �rz�keny pontot �rintett meg.

– T�nyleg b�mulatos vagy – mondta, azt�n elpirult, meglehet�sen bolondnak �rezve mag�t, ami�rt ilyesmit mond. T�k�letes helyzetben volt, hogy l�ssa a meglepetts�get �s jegyezze az �r�m�t a f�rfi arc�n. Egyik ujj�t az ajkaira tette, miel�tt valami okosat tudna mondani. – El fogod fogadni a b�kot, ami kapt�l, mert az alternat�va az, hogy elismered, hogy t�n h�tk�znapi vagy. �s ez minden bizonnyal nem igaz.

Visszatette a kez�t a Lucius mellkas�ra, �s f�l� hajolt, m�g az ajkai majdnem meg�rintett�k az �v�t.

– Ginny nagyon szerencs�s lesz, ha Draco tized olyan var�zsl�v� n�, mint amilyen te vagy.
– Sose venn�k el senkit v�r�s sz�nekkel – mondta a f�rfi, miel�tt elvesztette a t�relm�t �s bele nem t�rt a l�ny haj�ba, hogy helyben tartsa.

Ez nem egy udvarias cs�k volt -- nem egy szem�rmes csippent�s az ajkon hogy kimutassa a szeretetet. Ez a cs�k elsodort b�rmilyen gondolatot, kiv�ve a beh�dol�sr�l sz�l�kat. Hermione felmordult, �s az �let��rt kapaszkodott, ahogy egym�s sz�j�t falt�k. Nyelvek k�zd�ttek egym�ssal, �s azt gondolta, b�rmit megad ennek az embernek, csak cs�kolja tov�bb. Brandy �ze volt �s � t�bbet akart.

Felj�tt leveg��rt, csak hogy felfedezze, hirtelen egy kem�ny f�rfitest al� ker�lt. Egy k�z megragadta a combj�t, hogy a var�zsl��hoz h�zza, ami az �v�i k�z� lett szor�tva. A kem�ny l�k�sek att�l a l�bt�l kombin�lva az eg�sz esti ingerl�sekkel el�hoztak egy f�jdalmasan �res l�ktet�st egy cs�ppnyi megk�nnyebb�l�s�rt. Annak �rdek�ben, hogy ezt el�rje, a l�bait a f�rfi� k�r� kulcsolta, �s s�rl�d�st keresve megemelte a cs�p�j�t. Felmordult, mikor Lucius megadta neki combja �jabb l�k�s�vel. A morg�s torokhangg� v�lt, mikor egy k�z a mell�n f�jdalmasan belecs�pett a mellbimb�ba, azt�n egy sim�t�ssal nyugtatta, �s azt�n �jra megcs�pte. Mindezek egybeolvadtak azzal a finom s�rl�d�ssal a l�bai k�zt, hogy keveredjenek a kitart� cs�kokkal. Feladott minden gondolatot Scrace k�nyv�r�l �s bar�tai helyesl�s�r�l egy egyszer� gondolat�rt, miszerint „M�g! Most!”

– K�rlek, m�g.

A f�rfi combja t�l lassan mozgott. Egy kem�nyebb nyom�sra volt sz�ks�ge, egy gyorsabb sim�t�sra, de Lucius figyelmen k�v�l hagyta a k�ny�rg�s�t a lass�, �lland� nyom�s kedv��rt. A „k�rlek”, a felszabad�t� enyh�l�s�rt, k�nt�l�ss� v�lt. Tekintete csak az el�tte l�v� sz�jra �s szem�lyre f�kusz�lt. Lelki szeme a l�bai k�zti pulz�l�sra �sszpontos�tott. �rz�kel�se m�g jobban cs�kkent, ahogy a v�gya n�tt Lucius combj�nak lass� �s tart�s nyom�sa alatt. Minden cs�p�s a mellbimb�j�n a csikl�j�ban rezon�lt. Minden l�k�s az �l�hez felhatott a melleihez. A pozit�v �s negat�v t�lt�s egym�s k�r�l �velt, az izmok a h�t�ban �s a combjaiban fesz�lts�gt�l remegtek. Elszak�totta a sz�j�t a f�rfi�t�l �s kieresztett egy vad h�rg�st, ahogy megfesz�tett izmokkal fek�dt kiny�lva, kifesz�lve, hi�nyolva m�g egy kem�ny l�k�st a combj�t�l, amit egyszerre kapott meg egy �les csavar�ssal az ujjait�l a mellbimb�j�n, �s �rezte, ahogy m�lyen benne elkezd�d� -- remeg�sek, r�zk�d�sok, g�rcs�k -- �rz�sek mosnak v�gig �s �t rajta -- folyamatos gy�ny�rhull�mok, m�g ott nem maradt kicsavarva �s lihegve, Lucius alatt fekve, aki k�zben a f�l�hez dugta az orr�t, majd a homlok�hoz, arc�hoz, elsz�rva finom cs�kokat az arc�n �s a nyak�n.

– Ejha – mondta, �s beletemette arc�t a f�rfi nyak�nak �s v�ll�nak hajlat�ba, hirtelen teljesen tiszt�ba j�ve azzal, mennyire leengedte a v�delm�t. – Ez… – Nem tal�lta a megfelel� szavakat, �gy megcs�kolta a pulz�l� pontot Lucius tork�n.

– Ha lereduk�ltalak t�ged egy olyan szintre, ahol a sz�kincsed cserbenhagyott, akkor azt hiszem, ezt h�vhatjuk sikernek.

Hermione b�lintott, m�g mindig �rezve a v�gyat, hogy elrejt�zz�n. Most egy etikett k�nyvre lett volna sz�ks�ge ink�bb, mint egy szeret� �tmutat�j�ra. Hogy �rdekl�d�d meg finoman, hogy a partnerednek van-e sz�ks�ge seg�t� k�zre, hogy �gy mondjam? Olyan sok r�teg volt k�zt�k, neh�z volt megmondani, hogy… Megemelkedett alatta, pr�bak�ppen, �s a besz�vott leveg� sziszeg�se arra utalt, hogy � egyed�l utazott.

– M�gsem el�g sikeres? – k�rdezte, �s feln�zett. A f�rfi szeme elvesztette azt az �lmos, f�lig lehunyt pillant�s�t, amit tettetett. Ezek szerint � is leengedte a v�delm�t, �s ez er�s �s magabiztos �rzetet adott a l�nynak. – Szeretn�d, hogy tegyek valamit ez �gyben?

A cs�k, amit a boszork�ny egyetlen v�laszk�nt kapott, ez�ttal kev�sb� volt k�nnyed: Lucius �tadta az ir�ny�t�st �s hagyta, hogy � dikt�lja az iramot. V�gigfuttatta kezeit a test�n, azt k�v�nva, hogy a var�zsl�k �nnepi viselete olyan felt�r� volna, mint a boszork�nyok�, m�g el nem �rte a nadr�gja derek�t.

– Eml�kezz a fejezet korl�tjaira – mondta a f�rfi, mikor az els� gombj�hoz ny�lt.

Hermione s�hajtott �s kuncogott.

– Legk�zelebb – mondta �s odasim�totta a kez�t, hogy r�fogjon Lucius hossz�ra, ny�g�sre k�sztetve �t. – Legk�zelebb nem lesz semmi a kezem �s a farkad k�zt. K�pes leszek meg�rinteni �s simogatni. – �sszeszor�totta kicsit a kez�t, �pp csak annyira, hogy az ujjai a gyapj�n �s pamuton �t is �rezhet�ek legyenek, �s a var�zsl� belenyomult a tenyer�be. – Ez az – �szt�n�zte. – Ism�teld meg.

A f�rfi kiengedett egy reszketeg s�hajt �s ism�t megmozdult, azt�n ism�t, imit�ci�jak�nt annak, ami fel� dolgoznak. Egy megfigyel�nek kifinomults�got n�lk�l�z�nek l�tszott volna, de a l�nynak csak elk�peszt� volt, hogy Lucius megengedte mag�nak, hogy ennyire sebezhet� �s emberi legyen. A szeme becsuk�dott, a sz�ja kiny�lt, �s minden mozdulat�t egy elismer� moraj k�s�rt. H�rom, vagy n�gy kem�ny, �les l�k�s, �s ott volt, kem�nyen mag�hoz h�zva a boszork�t, �s a f�l�be ny�gve.

Hermione a p�lc�j�ra tette a kez�t �s elv�gzett egy gyors tiszt�t� b�b�jt, miel�tt a f�rfinak es�lye lett volna k�nyelmetlen�l �reznie mag�t, �s � a f�l�be mormogta a k�sz�net�t, majd �lmos el�gedetts�ggel k�nyelembe helyezte mag�t mellette. Ott fek�dtek, egy�tt, n�ha cs�kokat �s �rint�seket v�ltva, m�g az �ra harangoz�sa nem eml�keztette a l�nyt, hogy milyen k�s� van.

– Mennem kell – mondta sajn�lkozva.

A f�rfi meredten n�zte �t, ahogy visszavette a szand�lj�t, azt�n lesim�totta a ruh�j�t, hogy ne �gy n�zzen ki, mint egy tini, akit sm�rol�son kaptak a Csillagvizsg�l� toronyban, �s semmit nem akar jobban, mint kipr�b�lni m�g egy-k�t fejezetet azon az �jszak�n.

A var�zsl� k�s�rete a hoppan�l�si ponthoz minden volt, amit egy h�zigazd�t�l el lehet v�rni, b�r k�zelebb �lltak egym�shoz, mint amit az udvariass�g elv�rt. A cs�kjuk a hoppan�l�si pontn�l ink�bb volt �g�ret, mint b�cs�, de a f�rfi m�g mindig t�l �sszeszedett volt a l�ny �zl�s�nek. Lucius �szrevette a halkan elsuttogott m�gi�t, ahogy a boszorka v�grehajtott egy b�b�jt, de nem komment�lta, �rdekl�dve v�rta, hogy mit adott neki b�cs�aj�nd�kk�nt.

Hajnalban r�j�tt, mikor kellemes �lmaib�l anyagtalan kezek ingerl�, izgat� �rint�sei �bresztett�k fel.

A h�ziman�k voltak az egyed�liek, akik hallott�k a nevet�s�t, �s meglepte �ket annak �szinte �lvezete.

J�val k�s�bb azon a reggelen, Hermione Granger lak�s�ban, az �lvezet r�vid �let� volt.

– Hermione, neked elment az eszed. – Ginny hangja m�g harsog�bb szintre emelkedett. – � gonosz.
– �s te hozz�ment�l a fi�hoz. – Hermione �sszerakta a k�v�g�p�t, hogy az annyira sz�ks�ges koffeint kif�zze. – � nem gonosz.
– Elfelejtetted a napl�t? – Ginny megr�zta az ujj�t bar�tn�je arca el�tt. – Majdnem meg�lt engem. �s meg�t�tte ap�t, �s megv�s�rolta a szabadul�s�t egy perr�l.
– Az mikor is volt, majd’ h�sz �ve? – Hermione eltolta a bar�tja ujj�t, hogy le�lj�n az asztalhoz. – Most �gy t�nik, remek form�ban vagy. Azon k�v�l mi�rt ne haszn�lja az ember a gazdags�g�t legjobb el�ny�re?
– Ez sz�gyenletes – mondta Ginny. – K�rbepar�d�zni egy olyan hal�lfal�val, mint �. Az �js�g az Algiersben mutatott titeket, egym�st etetve.
– Igaz�n? Rem�lem a j� oldalam kapt�k el. – Bar�tja felf�j�dott, hogy �jra kezdje. Hermione feltartotta a kez�t. – Ginny, k�rlek, feln�tt vagyok. Nincs sz�ks�gem az any�skod�sodra. – A gurgul�z� k�v�f�z� jelezte a l�ny megment�j�nek el�rhet�s�g�t. – Voldemort halott; m�r k�zel tizen�t �ve. Nincsenek hal�lfal�k, t�bb� nincsenek. Mindamellett tudom, hogyan gondoskodjak magamr�l.
– Te egy h�bor�s h�s vagy, p�ld�t k�ne mutatnod.
– Ism�t eml�keztetn�lek, hogy hozz�ment�l a fi�hoz, nem kevesebb, mint egy h�napja – jegyezte meg Hermione. – Tudod, ha nem tudn�m jobban, azt mondan�m, f�lt�keny vagy.
– Nem vagyok f�lt�keny.

�n �gy v�lem, t�l sokat is tiltakozol, gondolta Hermione.

– K�l�nben is, mi van Ronnal? B�slakodik mindenfel�, k�ts�gbe van esve.

Hermione felnevetett.

– Ezt nem mondod komolyan, ugye? Ron �s �n nem vagyunk t�bb�. Soha t�bb�. T�l sokat hajkur�szta Lavendert.

– Csak mert nem sz�nsz neki el�g figyelmet. Mit kellett volna tennie? Olyan sok id�t t�lt�tt�l az �gyfeleiddel; csak gondoskodni akart r�lad.
– Nincs r� sz�ks�gem, hogy gondoskodjanak r�lam – mondta Hermione. – �s a kliensekr�l sz�lva, b�rmennyire is �lveztem a besz�lget�s�nk, mennem kell dolgozni. – Hermione megragadta bar�tn�j�t a karj�n�l fogva, �s kik�s�rte a lak�s�b�l. Fej�t r�zva t�lt�tte �jra a k�v�j�t �s le�lt az asztal�hoz, hogy ut�nan�zzen az �zemterv�nek.

Megint l�tni akarta Hermion�t -- k�l�n�sen az el�z� esti b�jos meglepet�se ut�n. Egy erotikus �lomb�l �bredt, amiben a barna boszorka alatta vonaglott, arra, hogy az � val�di teste vonaglik fantomkezek t�r�d�s�t�l. Ez�ttal, nem t�bb �lt�z�kkel, mint a takar�, ami gyorsan f�lre lett l�kve, b�rmennyire fantom �rint�sek is voltak azok, a l�ny k�nyeztet�se gyorsan a cs�csra jutatta, az � boszork�nya nev�t lihegve.

Megtorpant, sz�j�hoz emelt vill�val… Az �(?) boszork�nya. �s ez micsoda gondolat volt -- egy gondolat, amit nem ismerne be senkinek, nemhogy neki, mivel nyilv�n meg�tkozn� �rte, ami m�g k�nz�bb� tette az eg�sz gondolkod�st. Biztos volt benne, hogy a k�nyv k�vetkez� fejezetei felfedt�k magukat, �s azon gondolkodott, vajon a l�ny gondol-e a k�vetkez� bemutat�ra. Ha �szinte volt mag�hoz, �s id�nk�n az volt, a k�vetkez� l�p�sek megborzongatt�k �s zavarba hozt�k. Nem mintha k�ts�gbe vonta volna a b�tors�g�t, de most el�sz�r elgondolkodott, vajon a partnere mit gondol az � k�pess�geir�l.

A gondolkod�s nem vezeti �t sehov�, kiv�ve �nelemz�shez, �s az �rtelmetlen. Ki kell haszn�lnia a siker�t, �s azt szem�lyesen teheti a legjobban, m�gpedig �pp ezen a reggelen, ami k�nyelmes �r�gyet szolg�l arra, hogy menjen, l�togassa meg, �s ne �rezze mag�t szerelmes kamasznak.

Lucius Hermione lak�sa el� hoppan�lt �s bekopogott az ajt�n.

A l�ny n�h�ny pillanattal k�s�bb kinyitotta, kiss� megh�kkenve, hogy a f�rfit l�tja. Nem a szok�sos eleganci�val volt fel�lt�zve, �s sokkal megk�zel�thet�bbnek l�tszott, mint valaha. Vagy legal�bbis megfoghat�bbnak. �s kiss� zavarban volt, b�r k�zelr�l kellett n�zni, hogy ezt kisz�rja valaki. Ha Ron vagy Harry lett volna, cukkolta volna �ket emiatt, de a var�zsl�val csak seg�teni akart, hogy elsim�tsa a pillanatot egy meleg k�sz�nt�ssel.

– Lucius, milyen kellemes meglepet�s.
– Rem�lem, nem zavarlak.
– Nem, egy�ltal�n - gyere be. �pp most csin�ltam n�mi k�v�t.

Lucius t�l nagy volt a lak�s�hoz k�pest, a kanap�j�n �lve, ami hirtelen sokkal kisebbnek t�nt, mint eml�kezett r�, mint valami egzotikus orchideafajta �t�ltetve egy k�z�ns�ges n�v�nyszeg�lyre. Legal�bb a k�v� olyan szint� lesz, mint amit a h�ziman�k fel tudnak szolg�lni. Nekik volt m�gi�juk; neki volt egy olasz kapucs�n� g�pe.

– L�tom, m�r volt vend�ged – mondta a f�rfi, mikor visszaj�tt a l�ny a konyh�b�l egy t�lc�val a kez�ben. K�t cs�sze volt rajta, a porcel�nk�szletb�l, amit a nagymam�j�t�l �r�k�lt, egy t�ny�r keksz - �s hogy v�rta, hogy l�ssa �t legy�rni a csokol�d�s digestive-t(5) - mind sz�pen elrendezve egy ter�t�n.
– Igen, �pp elker�lted Ginnyt.

Megfogta a pohar�t �s megpr�b�lta letenni a leveg�ben, megszokva, hogy van egy h�ziman�, aki el�re l�tja a sz�ks�g�t egy asztalra. Hermione k�zelebb tolta hozz� a doh�nyz�asztalt, �s kekszet k�n�lt neki. Visszautas�totta, de �vatosan figyelte a l�nyt, ahogy egy kekszet egyens�lyoz a cs�szealja oldal�n, elrakt�rozva az inform�ci�t az „Etikett”, „muglisz�let�s�”, „keksz” c�mszavak alatt.

– Biztos vagyok benne, hogy sok megvitatnival�ja volt.

Hermione b�lintott.

– Legink�bb arr�l, hogy k�ne Ronaldnak egy �jabb es�lyt adnom. Van ez az elk�pzel�se arr�l, hogyan k�ne lennie a dolgoknak, �s neh�z elfogadnia, hogy az �let �s �n m�st tervezt�nk. Ami fura, t�nyleg, ahogy � tini �veinek legt�bbj�t azzal a meggy�z�d�ssel t�lt�tte, hogy Harryvel fog letelepedni, �s l�m, milyen j�l alakult az.
– De nem akarsz visszamenni?
– Nagyon is szeretem Ront; csak ezt k�nnyebb megtenni, ha � nem ugyanabban a szob�ban van, mint �n. L�ttad a Weasleyket - mindig versengenek dolgok�rt, mindig k�zdenek egym�ssal, �s… – vont v�llat. – A sz�leim mindig t�mogatt�k egym�st �s engem. Mi teret adtunk egym�snak. Ezt nem lehet egy Weasleyvel, mert �k elveszik, majd m�g t�bbet, �s sose adj�k vissza. Tizenh�t �vesen ez izgalmasnak t�nt, de h�sz�vesen…
– Milyen tiszteletre m�lt� kor.
– Milyen tiszteletre m�lt� kor – ism�telte a l�ny �s elvigyorodott. – A huszadik tiszteletrem�lt� korban m�r f�raszt� volt. Csak egy kicsit sok�ig tartott r�j�nn�m, hogy sose lesz�nk k�pesek megoldani a dolgokat, mert egyik�nk se fog megv�ltozni. �s, term�szetesen, �jabban teljesen k�ptelen volt a h�s�gre, �s ebbe nem akartam belet�r�dni.
– Val�ban nem – A f�rfi arca megszigorodott �s Hermione elgondolkodott, Narcissa kapcsolata Pitonnal vajon m�r a v�l�s el�tt elkezd�d�tt-e.
– K�l�nben is, nem szeretn�k felel�s lenni �rte, hogy m�g t�bb v�r�s haj� gyereket hozzak a vil�gra. Szerintem t�bb sz�k�nek k�ne lennie. – Elpirult, ahogy r�j�tt, hogy hangozhatott ez.

Lucius felvonta az egyik szem�ld�k�t, csup�n azzal a f�nnyel a szem�ben, hogy �szrevette a boszork�ny elsz�l�s�t.

– J�les� �rz�ssel t�lt el, hogy megfelel az �zl�sednek a hajsz�nem.
– Neked sz�p hajad van, ahogy azt j�l tudod.
– De mindig �r�m meger�s�t�st kapni. Bizony�ra te sem unod meg, hogy gy�ny�r� n�nek mondanak?

A l�ny elv�r�s�d�tt.
– Nem hallottam el�g gyakran ahhoz, hogy megunjam.
– Akkor mi�rt nem teszed le a k�v�scs�sz�d, majd j�ssz �s �lsz mell�m erre a kanap�ra? �s eml�keztetni foglak, hogy �n mennyire is tal�llak vonz�nak.

Hermione �gy v�lte, hogy kell lennie valami okos �s szellemes dolognak, amit mondhatna erre, de semmi nem jutott esz�be. Ez, v�g�l is, nagyon j� �tlet volt - az okoss�goknak �s a szellemess�gnek megvan a maga helye, de megkapni, amit akarsz, az sokkal fontosabb.

Ami az eml�keztet�st illeti, az hat�sos lett. A var�zsl�nak keser� k�v� �ze volt alatta azzal az megh�z�d� Malfoy eszenci�val, amit kezdett megismerni. A v�konyabb, l�gyabb ruh�k megengedt�k, hogy t�bbet �rezzen a hozz� simul� testb�l, az izmok mozg�s�t a h�t�n, �s a fesz�lts�get a karjaiban. Hamar ugyanabban a helyzetben tal�lta mag�t, mint el�z� este, a f�rfi al� ford�tva, mik�zben a kez�t becs�sztatta a bl�za al�, hogy v�gigsim�tsa a bord�it.

– Szigor�an v�ve – mondta a f�rfi hossz�, lass� cs�kok k�zt –, nem tudom, hogy ez mennyire sz�m�t egy kicsit a k�vetkez� fejezet megel�legez�s�nek, de…

Kigombolta a bl�z�t v�gigfuttatva ajkait a tork�n, �t a szegycsonton, �s le a k�t melle k�zti v�lgybe, mire a l�ny �vbe fesz�lt hozz�.

– Tal�n – mondta Hermione. – S�t val�sz�n�leg, de nincs ellenvet�sem.
– Milyen szolg�latk�sz – kuncogott, �s a l�legzete libab�r�ss� tette. – De igaz�n tervezn�nk k�ne a k�vetkez� fejezethez - szabad vagy holnap?
– P�rizsban leszek – mondta zavartan.
– Csatlakozhatom.
– Nem hiszem, hogy szeretn�d – v�laszolta.

A f�rfi felemelte a fej�t, egy udvarias k�z�ny maszkj�t viselte az arc�n.

– Biztos vagyok benne, hogy jobban tudod.
– Lucius, egy konferenci�ra megyek a statisztikai elemz�s alkalmaz�s�r�l �sszetett adatokhoz, �s igen, az est�im szabadok lenn�nek, de ez egy mugli konferencia egy mugli hotelben, ebb�l k�vetkez�en sok muglival.

Ha b�rmi, az arca megkem�nyedett, felv�ve a megszokott g�g�s Malfoy �larcot.

– �rtem. T�k�letesen �rtem. – A k�vetkez� dolog, amit a l�ny tudott, az volt, hogy sz�j, k�z �s test elt�volodott t�le, �s Lucius f�l�tte �llt, lesim�tva ruh�j�t saj�t megel�ged�s�re. – Nincs r� sz�ks�g, hogy kik�s�rj; kital�lok magam is.

Hermione r�pislogott, k�ptelen�l arra, hogy r�j�jj�n, mi az �rd�g t�rt�nt. Miel�tt a f�rfinak es�lye lett volna tov�bb�llni, kil�tt a kanap�r�l, �s megragadta �t a karj�n�l fogva.

– Nem tudom, mire gondolsz – mondta. – B�r el tudok k�pzelni bel�le valamennyit. Nem, nem �rdekel a m�lt, nagyon nem. Nem hinn�m, hogy �mokfut�sba kezdesz a vend�gek k�zt �s cruci�zni kezded az �rtatlan muglikat. �n csak azt gondoltam, hogy unatkozni fogsz, �pp �gy, ahogy �n is elunn�m magam n�melyik �zleti k�r�dben. Elunt, semmi t�bb.

Lucius f�lre�rthetetlen�l len�zett a l�ny kez�re, �s � ellen�llt a k�sztet�snek, hogy elengedje. �tkozott legyen, ha hagyja neki, hogy meg�ssza ezzel a taktik�val.

– Most pedig, ha akarod, csatlakozhatsz hozz�m, de ez azt jelenti, hogy nincs nyafog�s arr�l, hogy unatkozol.
– A Malfoyok nem nyafognak. �k esetleg, alkalomadt�n, jelzik, hogy nincsenek megel�gedve a helyzettel, de nem nyafognak.
– El kell hinnem neked, b�r eml�keztetn�lek, hogy ismerem Drac�t…

Lucius el�gedetlen�l n�zett, ami azt jelentette, hogy Hermione megnyerte a vit�t. M�r nem a teljesen z�rt, nyilv�nos szem�lyis�g�t mutatta neki.

– �s most, pakold vissza a feneked arra a kanap�ra, hogy folytathassuk a sm�rol�st, �s nem akarom hallani, hogy a Malfoyok sm�rolni sem szoktak – mondta a l�ny megr�ntva a f�rfi karj�t.
– Griffend�les taktika? – De �jra le�lt.
– Amibe csak ker�l – mondta. – Sz�val jobb, ha hozz�szoksz.

A var�zsl� elmosolyodott, azzal a k�l�nlegesen puszt�t�, �des mosollyal, amit m�r l�tott, mikor ittas volt, �s leh�zta �t mag�ra.

– Parancsolgat� vagy, igaz?
– Igen, �s jobb, ha ehhez is hozz�szoksz.

Hermione azt hitte, hogy tal�n t�l messzire ment, ahogy Lucius arca sz�m�t�v� v�lt. �lt, pr�b�lva nem mocorogni a nagyon alapos vizsg�l�d�s alatt.

– De azon t�n�d�m – ny�lt ki egy k�zzel, hogy ujjaival birizg�lja a l�ny tincseit a hal�nt�k�n –, milyen j�l fogadod az utas�t�sokat? – A k�z lesim�tott az arc�n, hogy nyomon k�vesse a bl�za nyakvonal�t. – Hmmmm?

Hermione besz�vta a leveg�t a hangj�ra, ami kem�ny volt �s hideg. Ismerte azt a hangot m�g r�gr�l, de most, ma, a v�gy intenz�ven nyilallt le t�le a gerinc�n, egyenesen az �l�be.

– Nem… – suttogta. Nyelt egyet �s �jra pr�b�lta. – Nem ugrottunk el�re? – Francba, m�g mindig zih�l�.

Az �nel�g�lt mosoly visszat�rt, �s Hermione egy pillanatra megijedt, m�g meg nem l�tta, hogy a szeme meleg volt �s a kez�vel folytatta a l�gy �rint�seket a nyak�n �s a combj�n. Azzal a tudattal helyezkedett el, hogy ki tud t�rni az �lel�sb�l, ha sz�ks�g�t �rzi.

– Biztos vagyok benne, hogy el�reolvast�l – mondta Lucius.
– Csak a hetedik �s nyolcadik fejezetet.
– Akkor meg fogod �rteni a k�vetkez� k�r�sem. – Az arca parancsol�v� v�lt �s a kez�vel arra k�sztette, hogy el�tte �lljon. – A ruh�d nagyon sz�p, de azt hiszem, tov�bb kell menn�nk. P�rizs furcsa hat�ssal lehet a pszich�re. A g�tl�sok gyakran elvesznek. – K�rbej�rta �t a besz�de alatt. Egy sim�t�s a mell�n megkem�ny�tette a mellbimb�t. Egy h�velykujj k�rme lefel� a gerinc�n majdnem berogyasztotta a t�rdeit. – Tal�n egy kis gyakorl�s van soron. – Megcs�kolta �t, de mikor Hermione felemelte a kez�t, hogy megfogja a v�ll�t, h�tral�pett �s vissza�lt a kanap�ra. – Vedd le a bl�zod.

Az utas�t�s v�gy �s k�ts�gbeesett sz�ks�g gyors hull�m�t okozta, �s a l�ny felemelte a kez�t, hogy engedelmeskedjen. Barna tekintet tal�lkozott a sz�rk�vel, �s Hermione egy lusta, ingerl� mosolyra h�zta ajkait, mikor megl�tta a villan�snyi meglepet�st a f�rfi tekintet�ben. Elt�prengett, vajon milyen �res is lehetett a h�zass�ga.

– Att�l tartok, r� fogsz j�nni, hogy �jonc vagyok a sztript�z �s az engedelmess�g m�v�szet�ben – mondta. Ujjai kics�sztatt�k a gombokat a hely�kr�l, m�g a bl�z ki nem ny�lt, ezzel adva a k�z�ns�g�nek egy pillanatra felvillan� selymet �s csipk�t, valamint pirul�st�l r�zsasz�n� b�r l�tv�ny�t. Hermione h�l�t adott ak�rmilyen �szt�nnek �rte, ami�rt r�vette, hogy selymet �s csipk�t vegyen fel a feh�r pamut helyett… Kib�jt a bl�z�b�l �s meg�llt a bar�tja? -- t�l semmitmond� --, szeret�je? -- m�g nem, Lucius Malfoy el�tt szokny�ban �s melltart�ban. – Folytassam? – k�rdezte. A f�rfi j�v�hagy�an intett.

Fekete v�szonszokny�j�nak zipz�rj�hoz ny�lt, �s leh�zta azt. Az anyag lecs�szott cs�p�j�nek l�gy �v�n, hogy a padl�n v�gezze. Kil�pett bel�le, megfordult �s lehajolt, hogy felvegye a ruh�t, miel�tt menthetetlen�l �sszer�ncol�dik. A kanap�ra fektetve azt, megpillantotta Lucius kez�t, ahogy kanap�j�nak karf�j�t �s h�tt�ml�j�t szorongatta. Elmosolyodott �s visszat�rt, hogy el� �lljon.

– �s most? – k�rdezte, sz�rakoztat�nak tal�lva, hogy „Mestere” nem jutott sz�hoz az alakja l�tt�n, amit � t�l v�konynak �s fi�snak tartott, kr�mcsipk�be �s selyembe �lt�ztetve. – Lucius? – n�gatta.

– Hmmmmm? – volt a mormogott v�lasza. Azt�n ism�t felkelt a kanap�r�l.

Hermione elh�tr�lt t�le �s elcsapta a f�rfi kez�t. Majdnem felnevetett a s�rtett arckifejez�s�n.

– Nem – korholta. – Neked ir�ny�tanod kellene engem.

Duzzogott, r�viden, de m�r tudta, Draco honnan �r�k�lte a hasonl� kifejez�st.

– �s most? A melltart�? – A k�rd�se visszahozta a var�zsl�t a feladathoz.
– Igen – v�gta r�. – �s lassan, csin�lj bel�le el�ad�st. – Visszafordult a kanap�hoz, de el�tte Hermione m�g l�tta, ahogy diszkr�ten megigaz�totta a nadr�gja elej�t. Lehajtotta a fej�t, hogy a v�ll�nak vigyorogjon.

Megfordult, kikapcsolta a melltart�j�t �s megp�rd�lt, hogy szemben�zzen az � f�ldbegy�kerezett t�rs�val. Egyik kez�t a mellein�l tartva karjain lecs�sztatta a p�ntokat a k�ny�k�hez. Leejtette a m�sik kez�t, megr�zta mag�t, �s Lucius arc�t n�zte, mialatt a selyem �s csipke lev�lt a b�r�r�l.

Hermione soha �let�ben nem gondolta, hogy l�tni fogja Lucius Malfoyt el�mulva, de val�ban sz�p l�tv�ny volt. A sz�ja majdnem t�preng�v� enyh�lt, a teste a kanap�nak d�lve, kezei az �l�ben, de a tekintete, borzongott meg, elragadtatott volt, az � l�b�t�l a g�nd�r feje b�bj�ig barangolva, meg�llva, hogy alaposabban megfigyelje a combjait �s a kis ter�letnyi b�rt, ami m�g mindig �tnedvesedett selyembe volt csomagolva, azt�n a dereka vonal�t k�vetve feljutott a mellkas�hoz. Megnyalta az ajkait a mellei l�tv�ny�ra. Hermione sose vallotta mag�t szexu�lisan er�snek, de ezzel a f�rfival l�tta azt az er�t �s a hat�sait. Agya egy r�sze, amelyik folyamatosan analiz�lt �s katalogiz�lt, tudta, hogy sose csin�lt volna ilyesmit Ronnal, vagy b�rmelyik m�sik lehets�ges kedves�vel. Nem hagyt�k volna neki, t�l k�nyelmetlen�l �rezt�k magukat az �ltal�nos intelligenci�j�t�l �s ir�ny�t�st �tvev� szem�lyis�g�t�l ahhoz, hogy teljesen ellazuljanak. Azt hitte, hogy a baj vele volt, mivel k�ptelen ellazulni mellett�k, de most meg�rtette, hogy az �k tudatalatti bizonytalans�guk t�pl�lta a saj�tj�t.

– Lucius – sz�l�totta. – Folytassam? Vagy szeretn�l meg�llni egy pillanatra? – Lucius felriadt. A figyelme visszat�rt, hogy a szavaira koncentr�ljon. – Folytassam? – Kezei a bugyij�nak p�ntjaival j�tszottak. Becs�sztatta az egyik ujj�t a rugalmas anyag al�, �s tov�bb sim�totta a has�hoz. Ugyanaz az ujj visszat�rt, hogy egy vonalat h�zzon fel a has�n �t, a k�ld�ke f�l�tt, a mellei k�z�tt. Megragadta az egyik mell�t. – Tal�n ennyi el�g? – Ujjaival megcs�pte a bimb�t. – Nem t�nik fairnek, hogy folytassam. – Megnyalta egy ujj�t �s k�rbefuttatta a bimb�udvaron. – Mikor nem �rintheted meg, amit l�tsz – g�nyol�dott.

A f�rfi elmosolyodott, egy vad �s ragadoz� kifejez�ssel, Hermione pedig pontosan tudta, mennyire is kezd� m�g.
– �gy t�nik, remek�l elvagy n�lk�lem is – �llt fel a kanap�r�l, hogy k�rbej�rja �t. – K�rlek, folytasd. – Lecsapott, �s ugyanakkor harapott a v�ll�ba, mikor egyik kez�vel v�gigsim�tott a mellein �s a m�sikkal le a has�hoz hogy megragadja a szem�rm�t. – Igaz�n remek, de megvan a b�tors�god, hogy folytasd? Hmmmm? – Odah�vott egy sz�ket az el�szob�b�l �s a l�ny m�g� helyezte. Visszat�rt a kanap�hoz �s sz�tt�rt l�bakkal le�lt, s �gy Hermione l�thatta a kir�v� bizony�t�k�t, mennyire is �rezte j�l mag�t. – Tudod, mit kell tenned – t�rt vissza a parancsol� hang. – A b�jos bugyid, kedvesem – intett parancsol�an.

Hermione pihegett. Keze bizonytalanul megtorpant a derek�n. Volt n�mi fogalma, hogy mit „kell” majd tennie, mikor a bugyija el lesz t�vol�tva -- ami�rt sz�ks�g van a sz�kre. Tudta, hogy meg�llhatna, �s azt gondolta, hogy abbahagyhatn�k a dolgot most, de az a fele, amelyik nem tudott ellen�llni egy kih�v�snak, nem tudott ellen�llni annak, hogy megmutassa �s pr�b�ra tegye saj�t mag�t, r�v�ve a kez�t, hogy lecs�sztassa a cs�p�j�r�l a bugyij�nak selym�t. �ntudatlanul szor�totta �ssze a combjait, hogy megpr�b�lja enyh�teni a v�gyat, ami k�zt�k l�ktetett.

– Probl�m�k, sz�ps�gem? Tal�n szeretn�l le�lni? – A kem�ny hang egyenesen az �l�be hatolt, m�g nedvesebb� t�ve azt. – Igen, �gy v�lem, jobb, ha helyet foglalsz azon a sz�ken.

Hermione le�lt.

– Most jobb? – Lucius fel�lt, �s figyelm�t kiz�r�lag neki szentelte. – De m�g mindig gy�tr�d�nek t�nsz. Mi a baj, kedvesem? Mi�rt f�szkel�dsz?

Hermione elpirult. Kiz�rt volt, hogy megfogalmazza, hogy a sz�k f�j�nak �s az � hangj�nak egy�ttese miatt kem�nyebben l�ktetett a csikl�ja, majdnem egy id�ben a liheg�s�vel.

– �gy l�tszik, szenvedsz.

Az �rd�g vigye �t pokol legm�lyebb bugyr�ba, gondolta Hermione. Hagyd abba a besz�det �s t�vozz, �gy tehetn�k vele valamit. B�r tudta, nem fog elmenni a k�zelj�v�ben.

– Szenvedsz? – A l�ny csak r�n�zett. – Hermione. – A hangja m�g kem�nyebb� v�lt. – V�laszolj nekem. Szenvedsz?

B�lintott, majdnem k�szen r�, hogy el�juljon a kiel�g�tetlen v�gyt�l.

– Nem, kedvesem – z�mm�gte a f�rfi, �s Hermione azon fil�zott, vajon a sz�k f�ja nedves lett-e. – Hallani akarom a hangodat. Szenvedsz?

Nem, te szem�t, majd’ el�julok a kibaszott hangodt�l �s a t�nyt�l, hogy itt �l�k el�tted meztelen�l - akarta mondani, de ami kij�tt a sz�j�n, csak egy rekedt sz� volt.

– Nem.

Lucius a homlok�t r�ncolta, ahogy a l�ny v�lasz�t fontolgatta.

– Kedvesem, ez nem fog m�k�dni, ha nem vagy hozz�m �szinte. – Fel�llt, �s k�rbej�rta a sz�k�t. Lehajolt, hogy a f�l�be suttogjon. – Szeretn�d �tgondolni a v�laszod?

Hermione el�tkozta az �sszes fajtiszta, t�ls�gosan-kibaszottul-magabiztos Malfoy �s�ket.

– Szenvedsz? – Lucius az egyik ujj�t v�gigfuttatta a boszorka v�ll�n, majd le a karj�n. – �gy t�nik, hogy szenvedsz.

Ez igaz volt, a jelent�s v�gy a l�bai k�z�tt f�jdalmas kiel�g�tetlens�gt�l l�ktetett.

– Igen – suttogta. – S�v�rgok.
– T�nyleg? – Elragadtatottnak hangzott a szem�t. – Szeretn�l enyh�l�st? Seg�tsek? Vagy szeretn�d ezt magad megtenni? – Vissza�lt a kanap�ra. – Scrace azt dikt�lja, hogy magadnak kell �r�met okoznod. Tudod, ha seg�ten�k, az csal�s lenne, �s �n meg�rtettem, hogy er�s �rz�seid vannak az eff�le etikai �gyekben.

Hermione igaz�n azt k�v�nta, b�r meg�tkozhatn� az �nel�g�lt f�rfit. Igaz�n, orgazmusra volt sz�ks�ge, miel�tt el�jul az endorfint�l - vagy az az adrenalin? -, ahogy �tsz�guldott a v�r�n, �s Lucius csal�sr�l besz�l?!

– El kell mondanod, hogy mit tegyek, kedvesem – dorombolta. – Nem szeretn�k a mor�lis veszted okoz�ja lenni. Akarsz seg�ts�get?
– K�rlek – lehelte. – K�rlek, seg�ts nekem.
– Sz�vesen, kedvesem – mondta Lucius. – Gyere ide – intett a mutat�ujj�val, �s a l�ny fel�llt. – Igaz�n nagyon sz�p vagy. – A hangja tov�bbra is cs�b�tott. – Azokra pazarolva, akik nem tudtak �rt�kelni t�ged. – A boszorka el�tte �llt, combjait nedvesen d�rg�lve �ssze. A f�rfi keze meg�ll�totta a mozg�sukat, ahogy megford�totta �t �s maga el� h�zta. Azok a sz�p kezek tov�bb suhantak, az �l�be �ltett�k �s a mellkas�hoz d�nt�tt�k.

Hermione felny�g�tt.

Kezek ragadt�k meg a melleit.

– Sz�p, puha b�r. – Ajkak cs�kolt�k a f�l�t, nyak�t �s v�ll�t. – Mindez nekem, igaz? – A l�ny b�lintott. B�rmibe, beleegyezik b�rmibe, csak �rintse meg… Egy k�z ereszkedett a t�rd�re, hogy sz�lesebb terpeszre s�rgesse, felsietett a bels� fel�n, de meg�llt. – Akarod, hogy meg�rintselek? – Lucius megcs�pte a mellbimb�j�t, �s a boszorka duzzadt puncija l�ktetett -- mennyei f�jdalom. Felny�g�tt. – Ism�t elvesztetted a hangod, igaz? Nem gyenges�g k�rni, amit akarsz, tudod, igaz? N�ha k�rni ugyanolyan, mint elvenni. – Ajkai cs�kokat hintettek a hal�nt�k�ra. – Akarod, hogy meg�rintselek? – �jabb cs�p�s a mellbimb�j�n megt�rte az �ll�k�pess�g�t.
– Igen! A francba is, �rj hozz�m! – Majdnem kiab�lta. – Azt akarom, hogy �rints meg. Azt akarom, hogy el�g�ts ki. Most!
– Ez az �n n�m – kuncogott Lucius. A keze feljebb simult a combj�n, hogy megfogja a l�ny leg�rz�kenyebb r�sz�t. Ujjaival sz�tv�lasztotta a szem�remajkait, �s a hideg leveg� megcsapta Hermione forr� h�s�t, aki erre megemelte a cs�p�j�t, hogy tov�bbi kapcsolatot k�rjen. Lucius egyik ujj�val lesiklott, hogy megcir�gassa a csikl�j�t. Egyszer, k�tszer, a l�ny cs�p�je megemelkedett, majd a f�rfi belekezdett egy lass�, ritmikus d�rg�l�sbe, meg�llva, hogy v�gigsim�tson a r�sen, izgatva, megm�rt�zva benne, m�s �r�m�k j�vetel�t �g�rve.
– Kem�nyebben – lehelte Hermione. – Kem�nyebben, te �tkozott.
– K�v�ns�god parancs, pet. – Az ujjait a combjai k�z� nyomta, hozz�pr�selve a csikl�j�hoz, �s bel� csusszanva, hogy m�lyen benne elj�tsszon a s�v�rg�ssal. A l�ny megragadta a csukl�j�t, hogy helyben tartsa a feladat�hoz, �s lejjebb nyomta az ujjait.

Fesz�lt combjai megmozdultak, megr�ndultak, majd Hermione vak�t� szenz�ci�val �lvezett el, amit�l a fej�t h�travetette, ami Lucius v�ll�nak �t�d�tt.

Egy kis id� m�lva visszat�rtek az �sszef�gg� gondolatok, �s a kanap�n tal�lta mag�t, kiny�lva, az �gy�r�l val� takar� alatt. Kinyitva a szem�t megl�tta Luciust az el�szobai sz�ken �lni.

– Sose engedd, hogy b�rki olyat mondjon, hogy a gy�ny�r�n�l b�rmivel kevesebb vagy – mondta.

A l�ny elmosolyodott.

– Nem fogom. Te…? – Ism�t, mit kell mondani egy ilyen helyzetben?
– Nem mindent kell viszonozni – rajzolta k�rbe egy ujj�val a boszorka ajkait. – Mikor indulunk Franciaorsz�gba?

Hermione fel�lt �s sz�d�lten pislogott.

– H�ny �ra van most?

A f�rfi el�h�zott egy �r�t az egyik zseb�b�l.

– K�r�lbel�l kett�.
– Bejelentkez�s n�gy ut�n. – Hermione a v�llai k�r� h�zta a paplant �s fel�llt.
– Akkor visszat�rek �tkor, t�sk�val a k�zben. – Lucius �tkarolta a l�ny derek�t, �s mag�hoz h�zta egy cs�kra. – Gy�ny�r�.

A dehoppan�l�sa egy nagyon �sszezavarodott Hermion�t hagyott h�tra, aki azon gondolkodott, mibe hagyta mag�t beler�ngatni.

GY.K.:
(1) Side Car: Kokt�l. Az ital shakerben k�sz�l, �s h�t�tt kokt�los poh�rba t�ltj�k. �nts�nk jeget a shakerbe, t�lts�nk bele egy adag konyakot, narancslik�rt, citromlevet, majd r�zzuk fel. Spir�lsz�r� seg�ts�g�vel t�lts�k ki a poh�rba.
(2) Qi-pontok: T�n nem mondom nagyon rosszul, ha �gy fogalmazok: Akupressz�r�s pontok. A hagyom�nyos k�nai orvosl�s az �letenergi�t (Qi vagy Chi) tekinti a legfontosabb forr�snak. A Qi �raml�sa energiautakon, �gynevezett meridi�nokon kereszt�l folyik. Test�nkben 365 ilyen pont tal�lhat�, legt�bb a gerinc k�rny�k�n.
(3) Digestif: �tkez�s ut�ni ital, mely el�seg�ti az em�szt�st. Jellemz�en nem kevert p�link�b�l, keser� �s fanyar lik�rb�l k�sz�lhet.
(4) Immortelle: olasz szalmagyop�r
(5) Digestive keksz: Mint a digestif, ez is az em�szt�st serkenti, csak �pp nem ital, hanem keksz.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s