– Neeem! Lucius! Lucius, t�rj magadhoz! – k�ny�rg�tt Hermione zokogva. Nem halhat meg! Pont most, amikor v�gre kimondta, hogy szereti �t, nem hagyhatja mag�ra!
K�ts�gbeesetten n�zett k�rbe, h�tha van a k�zelben valaki, aki seg�teni tud, de mindenhol csak egym�ssal harcol� var�zsl�kat �s boszork�nyokat l�tott.
A p�rbajoknak k�sz�nhet�en sz�nes villan�sok r�pk�dtek mindenfel�, f�jdalmas, vagy �ppen diadalittas ki�lt�sok hangjai t�lt�tt�k be a teret.
�gy t�nt, a hal�lfal�k lassan kezdenek f�l�nyhez jutni. Remust, alig n�h�ny m�terre t�le h�tra l�kte Bellatrix �tka, George Fred eszm�letlen test�t igyekezett biztons�gba helyezni, m�g a t�bbiek egyre h�tr�bb szorultak.
A l�ny pillant�sa a f�ld�n fekv� �lettelen testekre siklott. Megr�zta a fej�t �s lehunyta a szemeit. Nem akarta l�tni ezt a sok sz�rny�s�get, nem b�rta elviselni a sz�v�ben egyre n�vekv� f�jdalmat. Harry, Tonks, Lucius �s m�g ki tudja h�nyan haltak meg �s � nem volt k�pes tenni semmit, hogy ezt megakad�lyozza.
– Ap�m! – hallotta meg Draco ki�lt�s�t. A l�ny mell� �rve t�rdre esett. – Mi t�rt�nt? Ugye nem… ? Hermione! – n�zett r� a fi�, de � nem reag�lt.
Mindennek v�ge, nincs �rtelme harcolni. Elvesztette a f�rfit, akit a vil�gon mindenkin�l t�bbet jelentett a sz�m�ra.
A f�jdalom hely�t kezdte �tvenni a fell�ngol� harag �s gy�l�let. Puszt�tani akart, bossz�t �llni mindenen �s mindenkin.


Az �g hirtelen elborult, s�r�, fekete felh�k gy�lekeztek f�l�tt�k. Egyre nagyobb vill�mok cik�ztak az �gbolton.
– Mi folyik itt? – k�rdezte Draco. A l�nyra pillantva azonban d�bbenten elhallgatott.
Hermione gyeng�den v�gigsim�tott Lucius arc�n, mintha elb�cs�zna t�le, majd tenyer�t lassan v�gigh�zta a leveg�ben a test felett.
A mozdulatnak h�la k�k krist�ly jelent meg, ami lassan k�rbefonta a f�rfit, m�g v�g�l egy kopors� alakj�t �lt�tte mag�ra.
A l�ny v�gre feln�zett, hull�mos barna tincsei, amik eddig eltakart�k az arc�t, most oldalra hullottak.
Draco r�m�lten pillantott r�. M�g soha senki szem�ben nem l�tott ennyi gy�l�letet �s puszt�t�si v�gyat, tal�n csak a Nagy�r�ban.
Hermione fel�llt �s h�tat ford�tott neki. – Vigy�zz r�! – mondta a fi�nak, majd lassan a Voldemort-Dumbledore p�ros fel� indult.


Miel�tt azonban k�zelebb �rt volna hozz�juk, Bellatrix �llta az �tj�t.
– V�gre megvagy, s�rv�r�. Elsz�rakozok veled, miel�tt meg�llek – kacagott fel �r�lt m�dj�ra.
A l�ny r�n�zett, majd jobb kez�t oldalra lend�tve sz�lvihart id�zett meg, ami elrep�tette a n�t az �tj�b�l, mintha csak egy bosszant� legyet hessegetett volna el maga el�l.
Tov�bbhaladt, szem�t le sem v�ve Voldemort�kr�l. F�lrel�k�tt mindenkit, aki az �tj�t pr�b�lta �llni, teljesen elvette a j�zan esz�t a bossz�.
– Dumbledore, maradjon ki ebb�l, � az eny�m – mondta az id�s var�zsl�nak. V�laszra sem v�rva, kez�vel a s�t�t m�gusra mutatott, aki abban a pillanatban megb�nult �s meg sem b�rt mozdulni.
– Ez meg hogy lehet? – ki�ltotta Voldemort d�h�sen.
– Egyszer�en csak er�sebb vagyok – felelte Hermione.
– Az nem lehet! Egy kis senki? Egy mocskos s�rv�r� er�sebb n�lam?
A l�ny lassan s�t�lni kezdett k�r�l�tte, g�nyos mosollyal a sz�j�n.
– �gy t�nik, a nagy Voldemortnak m�gsincs akkora hatalma, mint azt hitte.
– Most mindj�rt a szeretet erej�vel j�ssz, mint Dumbledore, ugye? Ostobas�g! – sziszegte, mik�zben pr�b�lta megt�rni az �tkot.
– Pedig az az alapja az �n er�mnek is, csak m�sk�nt. Tudod, Tom – sz�l�totta a m�gust az annyira gy�l�lt n�ven –, a gy�l�let t�nyleg hatalmas er�t tud adni, ebben igazad van. De nem mindegy, hogy az a gy�l�let mib�l fakad. Te az�rt �rzed, mert sohasem ismerted a szeretetet, �s mindig csak a saj�t �rdekeid vez�reltek. Egy percre sem jutott eszedbe, hogy m�sokra is gondolj �nmagadon k�v�l. Ezzel szemben az �n gy�l�letem a szeretteim elveszt�s�b�l �s a bossz�v�gyb�l fakad – magyar�zta a l�ny, mintha egy di�kot oktatna.


– Hermione, k�rem, pr�b�ljon uralkodni mag�n – sz�lt k�zbe az igazgat�.
A fel� villan� haragos szemp�r m�g �t is meglepte. S�rg�sen tennie kell valamit, k�l�nben a l�nyt felem�szti a benne l�ngol� d�h.
– Csak azt teszem, amit m�r r�g meg kellett volna tenn�nk – mondta Hermione, �s kez�vel Voldemort bal oldala fel� intett. Azonnal l�that�v� v�lt a v�d�burok, �s benne Nagini.
Gazd�ja m�g az �rkez�s el�tt l�thatatlann� b�v�lte, hogy senki se vegye �szre, azonban a l�ny var�zsereje most meghaladta az �v�t, �gy k�nnyed�n felfedte az utols� �l� horcruxot.
– Ezt a v�d�burkot senki sem tudja megsz�ntetni rajtam k�v�l, hi�ba is pr�b�lkozol – mosolyodott el a s�t�t var�zsl� �nel�g�lten.
– Arra nem is lesz sz�ks�g. – A l�ny, szem�t a besti�ra szegezve mormolni kezdett egy �si nyelven.
– Felesleges, �gysem fog siker�lni!
Voldemort azonban t�vedett. A g�mbben v�ratlanul k�k l�ngok csaptak fel, k�rbefonva a k�gy�t, aki menek�lni pr�b�lt ugyan, de a v�d�burok miatt nem tudott, csapd�ba esett.
– Neee! – ki�ltott fel a Nagy�r. Tehetetlen�l kellett v�gign�znie, ahogy utols� horcruxa a l�ngok martal�k�v� v�lik. A biztos v�delme lett v�g�l a veszte. – Ez�rt meghalsz, s�rv�r�! – h�rd�lt fel. �rezte, ahogy az �jonnan fell�ngol� d�h sz�t�rad a test�ben.
– Itt az ideje, hogy v�gre befejezz�k – mondta Hermione �s mutat�ujj�t ellenfele ir�ny�ba emelte. Miel�tt azonban b�rmit is tett volna, valaki a nev�t ki�ltotta. El�sz�r azt hitte, csak k�pzel�dik, de amikor �jra meghallotta, a hang ir�ny�ba fordult.
A „kis t�l�l�” �llt alig n�h�ny m�terre t�le.
– Harry? T�nyleg te vagy az? – suttogta a l�ny.
– Igen. Hermione, k�rlek, hagyd abba! Nem akarom, hogy bemocskold magad azzal, hogy meg�l�d �t!
A l�ny szem�b�l elt�nt a harag, hely�t �tvette a d�bbenet, azt�n sz�p lassan az �jonnan fell�ngol� f�jdalom.
Elindult bar�tja fel�, hogy �t�lelhesse �t.
Harry v�ratlan felbukkan�s�nak k�sz�nhet�en viszont megfeledkezett Voldemortr�l, akinek siker�lt megt�rnie a b�n�t� �tkot, ami eddig fogva tartotta. Vill�ml� szemeib�l ki lehetett olvasni, mire k�sz�l. P�lc�j�t egyenesen Hermione h�t�ra szegezte.
– Avada Kedavra! – ki�ltotta.
A gyilkos b�b�j egyenesen a l�ny fel� tartott, de h�la Harry gyors reakci�j�nak, nem �rt c�lt, megg�tolta a fi� �ltal megid�zett er�teljes pajzsb�b�j.
Az �tok visszaver�d�tt �s egyenesen mellkason tal�lta a s�t�t m�gust.
Szemei d�bbenten elkerekedtek, azt�n teste �lettelen�l h�trahanyatlott.


A hirtelen be�ll� d�bbent csendet t�bb pukkan�s k�vette, mivel mester�k hal�l�t l�tva t�bb hal�lfal� is a menek�l�s mellett d�nt�tt �s dehoppan�lt. A t�bbieket id�k�zben siker�lt lefegyverezni, vagy megsebezni, �gy a n�h�ny talpon l�v� ellenf�llel m�r k�nnyed�n elb�ntak az er�f�l�nyben l�v� rendtagok.
Hermione mindebb�l nem �rz�kelt semmit, elgyeng�lt �s sz�d�lni kezdett. �sszecsuklott volna, ha Harry nem kapja el id�ben.
– Igazgat� �r, seg�tsen rajta! – k�rte k�ts�gbeesetten a mellette �ll� var�zsl�t.
A l�ny g�mb�ly� hasa m�g jobban kikerekedett, haja teljesen meg�sz�lt.
– Att�l tartok, nem tehet�nk �rte semmit. A hatalmas er�, amit mozg�s�tott, most megk�veteli az �r�t. De ne agg�dj, ha kipiheni mag�t, jobban lesz!
Harry l�tta, hogy bar�tja valamit mondani pr�b�l, k�zelebb hajolt hozz�, hogy meg�rtse.
– Lucius – suttogta a l�ny alig hallhat�an. – Vigy�l… hozz�!
– Tal�n jobb lenne, ha ink�bb haza vinn�nk. L�tnia kell egy gy�gy�t�nak!
– Nem. K�rlek…
A fi� tudta, hogy Hermione addig nem nyugszik meg, am�g eleget nem tesz a k�r�s�nek. Odavitte �t a f�rfihoz, �s �vatosan letette �t mell�.
Az �gboltr�l id�k�zben elt�ntek a felh�k �s megsz�nt a vill�ml�s.
A l�ny tenyer�t v�gigfuttatta a krist�lyon, ami megcsillant, h�la az el�bukkan� napsugaraknak.
– M�g… m�g �l – mondta. A t�bbiek hitetlenkedve n�ztek r�.
– Elhiszem, hogy borzaszt� �rz�s lehet, de Luciuson m�r nem seg�thet�nk – r�zta meg a fej�t Dumbledore.
– De, igen! Ha gyeng�n is, de m�g ver a sz�ve – bizonygatta Hermione.
Az id�s var�zsl� elt�ntette a krist�lyt, majd lehajolt, hogy megvizsg�lja a f�rfit.
– Igaza van. Azonban att�l tartok, itt m�r egy gy�gy�t� sem tud seg�teni.


A l�ny mindk�t tenyer�t Lucius mellkas�ra fektette, majd lehunyta a szem�t.
– Ne csin�ljon �r�lts�get! Ilyen �llapotban ak�r bele is halhat! – tiltakozott az igazgat�, amikor r�j�tt, mire k�sz�l.
� azonban nem hallgatott r�. Vett egy m�ly leveg�t �s k�nt�lni kezdte ugyanazt az ig�t, amivel kor�bban Drac�n is seg�tett. El�sz�r �gy t�nt, nem maradt el�g ereje ahhoz, hogy v�grehajtsa a b�b�jt, �m mindenki legnagyobb d�bbenet�re a f�rfi mellkasa v�ratlanul felragyogott.
Hermione teljesen elgyeng�lve d�lt mellette t�rdel� bar�tj�nak.
– Nem siker�lt? – k�rdezte Draco idegesen.
– De, igen – mosolyodott el a l�ny er�tlen�l.
Mindenki a f�ld�n fekv� f�rfit figyelte. Lucius lassan felnyitotta a szemeit.
B�r m�g nem gy�gyult meg teljesen, a f�jdalom nagy r�sze m�r megsz�nt, h�la a var�zslatnak. K�rbepillantva megk�nnyebb�lt, amikor megl�tta a l�nyt.
– J�l vagy? – k�rdezte t�le rekedtes hangon.
– Ezt ink�bb t�led k�ne megk�rdezni, elv�gre majdnem meghalt�l – mondta Hermione, let�r�lve arc�r�l a k�nnyeit.

***

A k�vetkez� n�h�ny nap a pihen�s �s gy�gyul�s jegy�ben telt. Sok volt a s�r�lt, �m h�la a Szt. Mung� gy�gy�t�inak, siker�lt mindenkit megfelel�en ell�tni.
Amint megbizonyosodtak arr�l, hogy sem Hermion�nak, sem Luciusnak nincsenek komoly s�r�l�sei, a f�rfi ragaszkodott hozz�, hogy visszat�rjenek a k�ri�ba. Mivel m�g t�bb hal�lfal� is sz�k�sben volt, �gy gondolta, ott lesznek a legnagyobb biztons�gban.
Naponta �rkeztek a h�rek arr�l, hogy az Imperius �tok hat�sa alatt �ll�k mind magukhoz t�rtek, a miniszt�rium vezet�s�g�t lev�ltott�k �s Dumbledore javaslat�nak eleget t�ve, megb�zhat� embereket v�lasztottak a hely�kre. Ideiglenes m�gia�gyi miniszternek Kingsleyt nevezt�k ki, miut�n az igazgat� visszautas�totta a felk�r�st.
Az elfogott hal�lfal�k eseteit gyors�tott elj�r�s keret�ben b�r�lt�k el, szinte mindenkit azkabani fogs�gra �t�ltek. Pitont �s Luciust is v�d al� helyezt�k, de Harry �s Dumbledore tan�skod�s�nak h�la, v�g�l mindkettej�ket felmentett�k.
Az eg�sz var�zsvil�g �nnepelt, v�gre nem kellett t�bb� f�lni�k Voldemortt�l. A szemtan�knak h�la, elterjedt a csata t�rt�nete. Meglep� m�don a Reggeli Pr�f�ta egyik �js�g�r�j�nak m�g a pr�f�ci�r�l is siker�lt tudom�st szereznie, �s egy eg�sz oldalas cikkben r�szletezte, hogyan seg�tett egy m�g meg sem sz�letett kisbaba �s �desanyja a „kis t�l�l�nek”.
Harry k�nytelen volt nyilatkozni a t�rt�ntekr�l. Besz�molt a v�gs� csat�r�l, �m Dumbledore tan�cs�ra hallgatott a horcruxokr�l, ahogy arr�l is, hogy � maga is egy volt k�z�l�k.
Ezt a harc reggel�n k�z�lte vele az igazgat�. B�r el�sz�r sz�rnyen megijedt, v�g�l �gy d�nt�tt, bar�tai�rt feladja saj�t �let�t. Ennek az �nzetlen d�nt�snek k�sz�nhet�en nem �, hanem a benne �l� l�lekr�sz semmis�lt meg.


Hermione terhess�ge – h�la az �jabb hatalmas er�kit�r�snek –, ism�t felgyorsult, olyannyira, hogy m�r a kilencedik h�nap v�g�n j�rt. A gy�gy�t� figyelmeztette, hogy napokon bel�l megindulhat a sz�l�s.
Lucius ugyan pr�b�lta meggy�zni �t arr�l, hogy maradjon ink�bb �gyban, �m a l�ny addig makacskodott, m�g v�g�l engedett neki.
Egyik d�lut�n �pp a dolgoz�szob�ban �ltek, amikor Hermione has�ba f�jdalom nyilallt. El�sz�r azt hitte, hogy a baba r�gott egyet, de kis id� m�lva j�tt egy er�sebb f�j�s, amit�l m�g a kez�ben tartott k�nyvet is elejtette.
A f�rfi feln�zett. – Minden rendben?
A l�ny �rezte a nedvess�get a l�ba k�z�tt. Elfolyt a magzatv�z. – Nem. Azt hiszem, itt az id� – felelte.
Ha nem lettek volna f�jdalmai, val�sz�n�leg elneveti mag�t Lucius ijedt arckifejez�s�n. Egy csapat hal�lfal�val, s�t m�g Voldemorttal is higgadt nyugalommal n�zett szembe, de gyermeke sz�let�s�re nem volt felk�sz�lve.
Felugrott a sz�k�b�l �s Hermione sz�k�hez sietett.
– Ne agg�dj, dr�g�m, azonnal sz�lok Drac�nak, hogy hozza le a b�r�nd�det, �s el�re k�ld�m Gonkyt a Szt. Mung�ba.
M�r majdnem ki�rt a szob�b�l, amikor a l�ny ut�na sz�lt.
– Lucius, nem felejtett�l el valamit?
A f�rfi �rtetlen�l visszafordult, azt�n, amikor v�gre felfogta, mire gondol, �jra mellette termett.


A k�rh�zba �rve azonnal fogadta �ket a csal�d gy�gy�t�ja. Draco mag�ra v�llalta, hogy sz�l Hermione bar�tainak, apja pedig a l�nnyal ment a sz�l�szob�ba.
– Az els� sz�l�s mindig sok ideig tart, de �gy t�nik, a kisl�nyuk m�r nagyon szeretn� l�tni a sz�leit – mosolygott a medim�gus.
A f�j�sok egyre s�r�bben �rkeztek. Lucius a l�ny kez�t fogta �s megnyugtat� dolgokat suttogott a f�l�be.
– ���! – ki�ltott fel a kismama.
– K�rem, most ne nyomjon, ellen�rz�m a baba fekv�s�t.
Mindketten idegesen v�rakoztak, am�g a gy�gy�t� elv�gezte a var�zslatot.
– Minden rendben. Most m�r a tol� f�j�sok j�nnek. Nyomjon!
Hermione eleget tett az utas�t�snak �s Lucius lassan m�r lilul� kez�t szorongatva nyomni kezdett.


N�h�ny perccel k�s�bb gyermeks�r�s hangzott fel. A l�ny f�radtan hanyatlott vissza a p�rn�ra.
– Szeretn� elv�gni a k�ld�kzsin�rt? – k�rdezte a medim�gus Luciust�l.
A f�rfi, elengedve a l�ny kez�,t k�zelebb l�pett. A m�velet elv�gz�se ut�n a n�v�r a szoba egyik sark�ba vitte a kicsit, hogy megmosdassa �s n�h�ny ellen�rz� b�b�jt v�gezzen el rajta.
Miut�n v�gzett, az �jdons�lt anyuka karj�ba helyezte a kisl�nyt.
Hermione k�nnyes szemmel pillantott �let�ben el�sz�r a kisbab�j�ra.
Megsimogatta Callie sz�ke f�rt�s fejecsk�j�t, amit�l � azonnal abbahagyta az eddigi s�r�st �s �rdekl�dve n�zett anyuk�j�ra.
– Olyan gy�ny�r� – suttogta a mellette �ll� f�rfinak, aki egy puszit nyomott a homlok�ra.
– Pont olyan sz�p, mint az �desanyja – mosolyodott el Lucius.
A l�ny m�g egyszer megsimogatta a baba arc�t, azt�n �tadta �t az apj�nak.


A szob�t ellept�k a csal�d �s bar�tok, mindannyiukat elb�v�lte a kisbaba.
Draco �tvette h�g�t az apj�t�l.
– Szia pr�cs�k! – k�sz�nt neki mosolyogva.
Callie sz�rke szemeivel b�tyj�t tanulm�nyozta, azt�n pici karj�val fel� b�k�tt.
A fi� sz�ke haja �l�nk z�ld sz�n�v� v�ltozott, amin mindenki j�t der�lt.
– �gy t�nik, a h�god kedvel t�ged – piszk�l�dott Harry.
– Nagyon vicces, Potter. Egyszer�en csak irigy vagy, mert t�ged �szre sem vett – k�z�lte Draco, miut�n hajsz�n�t visszav�ltoztatta az eredetire.
A kicsi k�zben boldogan g�gics�lt a karj�ban. Ennyi el�g volt ahhoz, hogy a b�tyj�t egy �letre az ujja k�r� csavarja.
Kiss� t�volabb t�l�k, Hermione mosolyogva figyelte a jelenetet.
– Att�l tartok, a fiad hal�lra fogja k�nyeztetni a l�nyunkat – n�zett fel Luciusra.
– Nem csak � – vigyorodott el �nel�g�lten a f�rfi.



17 �vvel k�s�bb



A b�ltermet bet�lt�tt�k a zenekar �ltal j�tszott klasszikus muzsika hangjai.
Elias Malfoy unottan �lldog�lt a bej�ratn�l. Legal�bb annyira ut�lta ezeket az est�lyeket, mint az �desanyja, de a n�v�re kedv��rt er�t vett mag�n.
– Minden rendben, �csk�s?
A fi� a hang ir�ny�ba fordult. Draco vigyorg� arc�t l�tva elh�zta a sz�j�t.
– Semmi bajom, csak alig v�rom, hogy levehessem ezt a maskar�t – mutatott eleg�ns, fekete d�sztal�rj�ra.
– M�g csak most kezd�d�tt az este. Nem hiszem, hogy �jf�l el�tt elszabadulunk.
– V�gre megvagytok – s�t�lt hozz�juk Lucius. – Fiam, ne r�ngasd m�r folyton a tal�rodat! – sz�lt r� fiatal fi�ra. – Lassan itt az els� t�nc ideje �s nem tal�lom sehol Hermion�t. Nem l�tt�tok?
– Anya az el�bb ment ki a konyh�ba. Azt mondta, hogy m�g egyszer ellen�rizni akar mindent, de szerintem csak ki akart szabadulni innen – vigyorgott Elias.
A v�laszt hallva apja elindult, hogy el�ker�tse a feles�g�t.


Hermione a h�ts� kertben s�t�lt. Gy�ny�r�, csillagos �jszaka volt.
V�ratlanul k�t er�s kar �lelte �t h�tulr�l. Azonnal tudta, hogy f�rje az, ez�rt mellkas�nak d�nt�tte a h�t�t.
– Lassan ideje lenne megnyitnunk a b�lt – suttogta a f�l�be Lucius.
– El sem hiszem, hogy a kisl�nyunk a mai nappal nagykor�v� v�lik – fordult meg az �lel�sben a n� �s karjait a f�rfi nyaka k�r� fonta.
– Ett�l m�g nem fog v�ltozni semmi.
A n� ezt hallva elmosolyodott. A f�rfi nem tr�f�lt, amikor azt �ll�totta, mindent�l �s mindenkit�l megv�di a l�ny�t. Amikor Elias is elkezdte a Roxfortot, megb�zta azzal, hogy tartsa szemmel a n�v�r�t �s �rja meg neki, ha b�rmelyik fi� is k�zeledni pr�b�l hozz�.
– Az el�bb, amikor kij�ttem, eszembe jutott az esk�v�nk napja. Eml�kszel? – v�ltott t�m�t Hermione.
A f�rfi b�lintott. Hogyne eml�kezne �lete egyik legboldogabb napj�ra. K�t h�nappal l�nyuk sz�let�se ut�n tartott�k meg a cerem�ni�t.


Callista Malfoy l�legzetel�ll�t�an n�zett ki halv�nyk�k b�li ruh�j�ban. Apja karj�n s�t�lt be a b�lterembe, ahol a hagyom�nyos apa-l�nya t�nccal nyitott�k meg sz�let�snapi partij�t.
Luciust azt�n Draco �s Elias v�ltotta le, v�g�l sorra ker�lt unoka�ccse, Scorpius is.
– Igaz�n hat�sos bel�p� volt – jegyezte meg a fi� t�nc k�zben.
– Apa le akarta ny�g�zni a t�bbi vend�get.
– Szerintem f�leg a h�mnem�eket siker�lt leny�g�zn�d – vigyorgott szemtelen�l unoka�ccse.
– Ugyan m�r, apa gondoskodik r�la, hogy senki se juthasson a k�zelembe.
– Nagyap�t megt�vesztheted, de engem nem. Lehet, hogy griffend�les vagyok, de mardek�rosok k�z�tt n�ttem fel, ismerem a kis tr�kkjeiteket – k�t�zk�d�tt Scorpius.
– � t�nyleg? Fogalmam sincs, mir�l besz�lsz – j�tszotta Callie az �rtatlant.
– Vegy�k p�ld�ul Jamest. Teljesen elcsavartad a fej�t. N�zd meg, most is kocsony�kon l�gnak a szemei.
A l�ny oldalra n�zett �s l�tta, amint a legid�sebb Potter fi� �t n�zi. Magabiztos, sz�vd�gleszt� mosoly�t l�tva visszafordult partnere fel�.
– K�t �vvel fiatalabb n�lam – tiltakozott Callie.
– Ennyi igaz�n nem sz�m�t. K�l�nben is, vicces lenne l�tni, nagyapa hogy reag�l a h�rre, hogy a l�nya egy Potterrel j�r.
– Azt hiszem, sz�lok Drac�nak, vagy Astori�nak, hogy neveljenek bel�d n�mi j� modort. Nem is �rtem, hogy ker�lt�l a Griffend�lbe.
A fi� ezt hallva elvigyorodott. M�g soha senkinek sem mes�lte el, milyen �zletet k�t�tt annak idej�n a Teszlek S�veggel, hogy az ne a Mardek�rba ossza be �t. Legf�bb oka erre persze a sz�lei �s nagyapja bosszant�sa volt. Ebb�l is l�tszott, hogy mennyit �r�k�lt Lucius jellem�b�l.
�m am�g � �lvezettel figyelte m�sok szenved�s�t, Scorpius ink�bb a tettek embere volt. Cs�nytev�seiben James is lelkesen seg�tkezett, McGalagony professzor legnagyobb b�nat�ra.


– Eln�z�st, szabad lesz? – kocogtatta meg Scorpius v�ll�t valaki.
Amikor l�tta, hogy James az, mag�ban el�gedetten elvigyorodott.
– Persze, �regem, tess�k – adta �t a hely�t.
– Igaz�n ragyog�an n�zel ki – b�kolt a fi� Callie-nek, amikor t�ncolni kezdtek.
– K�sz�n�m, te sem n�zel ki rosszul.
James �nel�g�lten h�zta m�g k�zelebb mag�hoz a l�nyt.
� el�sz�r el akarta tolni mag�t�l, de amikor l�tta, hogy a terem t�ls� v�g�ben apja �ket figyeli, m�gsem tett semmit. �pp itt az ideje, hogy megleck�ztesse �t �s meg�rtesse vele, hogy nem tarthatja t�vol senkit�l sem.


Hermione �pp Nottal t�ncolt, amikor Lucius lek�rte �t. Az aranyv�r� csal�dok tagjai nagyon gyorsan befogadt�k �t azok ut�n, hogy kider�lt, milyen hatalmas erej� gyermeket hozott a vil�gra. M�g azt is eln�zt�k neki, hogy mugli sz�rmaz�s�.
Most, hogy Callie hivatalosan is nagykor� lett, m�r t�bb csal�d is ig�nyt ny�jtott be a kez�re. Hi�ba bizonygatta Lucius, hogy a l�ny�t nem fogja hozz�adni k�nyszerb�l senkihez, �k nem adt�k fel.
A n� szorosan f�rj�hez simult.
– Valami baj van? – k�rdezte t�le, amikor l�tta, hogy valakit figyel.
– Az a szemtelen Potter k�ly�k a l�nyunkkal t�ncol – morogta a f�rfi.
Lucius v�gig �gy vezette feles�g�t a zene �tem�re, hogy szemmel tarthassa Callie-�ket.
– Ez nevets�ges! � m�r feln�tt n�, el tudja d�nteni, hogy kivel akar t�ncolni.
– Igen? Akkor mi�rt hagyja, hogy az a suhanc tapogassa? – h�borgott a f�lt�keny apa.
– Dr�g�m, csak nem att�l f�lsz, hogy a l�nyunkb�l Potter lesz?
A f�rfi undorod� arca �kesen bizony�totta mit is gondol a dologr�l.
– Mi lenne, ha Callie helyett v�gre ink�bb r�m figyeln�l? – dorombolta a f�l�be Hermione.
– Dr�g�m, �n mindig figyelek r�d – hajolt k�zelebb hozz� �s megcs�kolta a n�t.
– Szeretlek – mondta feles�ge csillog� szemekkel, amikor sz�tv�ltak.
– �n is t�ged, dr�g�m – felelte Lucius �s l�ny�r�l teljesen megfeledkezve �jra k�zelebb hajolt hozz�.

V�ge

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s