– Sz� sem lehet r�la! – utas�totta el Lucius hat�rozottan a javaslatot.
– De ez az egyetlen es�ly�nk – gy�zk�dte Hermione.
– Nem fogom hagyni, hogy kock�ra tedd a gyermek�nk �s a saj�t �leted! �ppen el�g az, ami Drac�val t�rt�nt.
– Lucius, tudom, hogy kock�zatos lenne, de ha b�rmi rosszul s�lne el, te meg tudsz �ll�tani.
– Mi a csuda t�rt�nik itt? A betegnek pihen�sre �s nyugalomra van sz�ks�ge – oktatta ki �ket a szob�ba l�p� Madam Pomfrey.
– Maga hogy ker�l ide?
– Albus elmes�lte, hogy mi t�rt�nt �s megk�rt, vizsg�ljam meg a fi�t. Ha tov�bbra is veszekedni akarnak, akkor azt ne itt tegy�k!
– Madam Pomfey, k�rem, seg�tsen! R�j�ttem, hogy seg�thetn�nk Drac�n, de Lucius nem hajland� beleegyezni.
A javasasszony �rdekl�dve Hermion�ra pillantott.
– Mir�l lenne sz�?
– Maga is tudja, hogy a gyermek, akit v�rok, hatalmas er�vel rendelkezik. Ha felszabad�tan�m ezt az er�t, akkor tal�n meg tudn�m gy�gy�tani Drac�t.
– De ez el�g sok kock�zattal j�r. Vesz�lybe ker�lhet mindkettej�k �lete, �s m�g az sem biztos, hogy ezzel seg�thetne a fi�n – adott hangot k�ts�geinek a n�.
– Pontosan. �ppen ez�rt nem fogom hagyni, hogy megpr�b�lja – n�zett a l�nyra szigor�an a f�rfi.
– De Lucius… – pr�b�lkozott a l�ny, azonban f�lbeszak�tott�k.
– Err�l nem nyitok vit�t – mondta a f�rfi, parancsol� hangnemben. Elfordult, ezzel kifejezve, hogy lez�rtnak tekinti az �gyet. Hermione d�h�sen az ajt�hoz rohant, majd elhagyva a szob�t, bev�gta maga ut�n.
– Tal�n m�gsem kellett volna �gy felizgatni szeg�ny l�nyt. Gondoljon a bab�ra!
Lucius mereven b�mult ki az ablakon. Az eg�sz �tkozott vil�g a feje tetej�re �llt, alig f�l nap leforg�sa alatt. A fi�t megt�madt�k, most itt fekszik, �let �s hal�l k�z�tt lebegve.
Ha mindez m�g nem lenne el�g, Hermione is pont most kezd el vitatkozni vele. Egyszer�en meg�rthetn�, hogy nem akarja kock�ztatni az � �ps�g�ket. Ha vel�k is t�rt�nne valami, azt m�r nem b�rn� elviselni.
– Nem akartam veszekedni vele, de �gy alakult. Nem fogom megengedni, hogy ostobas�got csin�ljon.
Madam Pomfrey n�h�ny m�sodpercig a f�rfit f�rk�szte, de mivel Lucius h�ttal �llt neki, nem l�thatta az arc�t.
– Ennyire fontos mag�nak Miss Granger? – k�rdezte. Azt v�rta, hogy a f�rfi majd heves tiltakoz�sba kezd, vagy egyszer�en leszidja �t, hogy t�r�dj�n a saj�t dolg�val, de nem ez t�rt�nt.
Lucius a k�rd�st hallva lassan megfordult. Sz�rke szemei els�t�t�ltek, arca kiismerhetetlenn� v�lt, v�g�l csal b�lintott.


A konyh�ban �l�k felkapt�k a fej�ket, amikor Hermione idegesen berobogott az ajt�n, �s le�lt a legk�zelebbi sz�kre.
– Mi t�rt�nt? – n�zett r� Harry agg�dva.
– Lucius n�ha annyira ideges�t� tud lenni!
– Mi�rt? Megb�ntott valamivel, dr�g�m? – faggatta Mrs. Weasley, k�szen arra, hogy ha kell, saj�t kez�leg int�zi el Malfoyt.
– Elmes�ltem neki, hogy tudom, hogy menthetn�nk meg Drac�t, de � hallani sem akart r�la – bosszankodott a l�ny.
– R�j�tt�l a gy�gym�dra? Hiszen ez nagyszer�! Mi lenne az?
– A gyermek�nk erej�t felszabad�tva meg tudn�m gy�gy�tani.
– De Hermione, ez �r�lts�g! Mi lesz veletek, ha valami gond ad�dik? – k�rdezte Harry.
– Nem lenne semmi probl�ma. Ut�na olvastam �s tudom, hogy m�k�dik.
– Nem hittem volna, hogy valaha ezt fogom mondani, de most egyet�rtek Malfoyjal. Nem teheted meg, t�l kock�zatos – tiltakozott Ron is.
– Igen, kis dr�g�m, igazuk van.


Az �gy melletti kom�don �ll� �ra kattog�sa t�rte csak meg a szoba csendj�t. Az �gyban mozdulatlanul fekv�, s�padt fi� m�g mindig nem t�rt mag�hoz.
Lucius f�radtan �lt egy k�nyelmetlen sz�ken az �gya mellett. Hermione �s Mrs. Weasley is megpr�b�lt�k r�venni arra, hogy pihenjen le az egyik szob�ban, addig �k itt maradnak Drac�val, de elutas�totta az aj�nlatukat. M�r lassan k�t napja nem aludt, kezdte �rezni a kimer�lts�g �s f�radts�g jeleit.
Madam Pomfrey sem szolg�lt semmilyen j� h�rrel d�lel�tt, amikor megvizsg�lta a fi�t.
Draco minden egyes perccel egyre gyeng�lt, mintha m�r � maga is feladta volna a k�zdelmet, Lucius pedig �let�ben m�sodszor nem tehetett semmit az�rt, hogy seg�tsen a csal�dja egyik tagj�nak.
Nem hitt sem a Rend ember�nek, sem az iskolai javasasszonynak. Kiharcolta, hogy ide h�vhassa a saj�t csal�di gy�gy�t�jukat. Tudta, hogy ha valaki, akkor a f�rfi k�pes lesz seg�teni a fi�n.


Ny�lt az ajt� �s Hermione m�g�tt megjelent a medim�gus is.
– K�rem, hagyjanak magamra Drac�val, am�g megvizsg�lom.
Lucius a l�nnyal egy�tt kis�t�lt a folyos�ra. Kezdett nagyon elege lenni m�r az �lland� v�rakoz�sb�l �s tehetetlens�gb�l. Ahhoz volt szokva, hogy mindig az � kez�ben van az ir�ny�t�s �s mindig mindenre tal�l megold�st.
Amikor v�gre visszamehettek a szob�ba, a gy�gy�t� ismertette a diagn�zis�t.
– Sajnos a koll�g�imnak igazuk volt. A fi� egyre gyeng�l, ha ilyen temp�ban romlik az �llapota, alig egy napja van h�tra. Viszont figyelembe v�ve mindent, lenne egy lehet�s�g – folytatta t�tov�n. – Kor�bban besz�ltem Miss Grangerrel �s �gy gondolom, a te�ri�ja helyt�ll�.
– Nem!
– De Mr. Malfoy, �rtse meg, hogy nincs m�s megold�s!
– Megteszem – sz�lt k�zbe Hermione.
Lucius d�h�sen n�zett r� �s �jabb tiltakoz�sra nyitotta a sz�j�t, amikor a l�ny el�r�ntotta a p�lc�j�t �s r�szegezte.
– Ha kell, meg�tkozlak, de jobban �r�ln�k, ha mellettem lenn�l, amikor megpr�b�lom.
– Mindketten tudjuk, hogy nem vagy k�pes legy�zni – mondta a f�rfi magabiztosan.
– Sz�val els� sorb�l akarod v�gign�zni, ahogy Draco meghal az ostoba makacss�god miatt?
– Hogy mersz…
– … seg�teni a fiadon? Mert sajn�lom, ami vele t�rt�nt. Nem a h�s griffend�lest akarom j�tszani, csak seg�teni rajta. �rted – suttogta az utols� sz�t �s szabad kez�vel v�gigsim�tott Lucius arc�n. Elmer�ltek egym�s tekintet�ben.
– Biztos vagy benne? – k�rdezte a f�rfi.
– Igen – v�laszolta Hermione elmosolyodva.
– Rendben van.


A l�ny m�r kor�bban ut�nan�zett a m�dszernek �s tudta, hogy m�k�dik, csak egy probl�m�t kellett kik�sz�b�lni�k.
Mivel eddig mindig akkor siker�lt csak felszabad�tania a baba erej�t, amikor feld�h�tett�k, ki kellett tal�lniuk egy megold�st arra vonatkoz�an, hogy �rhetn�k el a kit�r�st er�s �rzelmi hat�sok n�lk�l.
Az egyetlen lehet�s�gnek a m�gikus medit�ci� t�nt.
– Nem vagyok valami j� benne – vallotta be Hermione kelletlen�l.
– Van egy b�jital, ami seg�thet ellazulni �s a gyermeknek sem �rtalmas. A f�zet seg�ts�g�vel k�nnyebben kapcsolatot tud teremteni a bels� �nj�vel.
– M�gis honnan szerezn�nk most ilyen b�jitalt?
A medim�gus kinyitotta a t�sk�j�t �s el�vett egy kis, hossz�k�s fiol�t. Nem volt t�l bizalomgerjeszt� a f�zet, ami benne volt, de a l�ny k�rd�s n�lk�l �tvette t�le.
– Hermione, most m�g meggondolhatod magad – sz�lt k�zbe Lucius.
– Nyugodj meg �s b�zz bennem! N�lk�led nem tudom megtenni – mondta a l�ny �s az ajkaihoz emelve a gy�gy�t�t�l kapott fiol�t, kiitta a tartalm�t.


K�zelebb s�t�lt az �gyhoz, majd lehunyta a szemeit. Lucius odas�t�lt mell�, hogy ha b�rmi t�rt�nne, seg�teni tudjon neki.
Percek teltek el, senki sem sz�lt egy sz�t sem.
Hermione �rezte, ahogy lassan ellazul, most egy�ltal�n nem okozott neh�zs�get ki�r�tenie az elm�j�t, mintha a gondolatok sz�p lassan magukt�l felsz�v�dtak volna.
Teljes csend vette k�r�l, megsz�nt sz�m�ra a k�lvil�g.
Egyszer csak egy nagyon halk, gyenge hangocska sz�lalt meg az elm�j�ben.
– �rzem, mit akarsz. Tudom, mire v�gysz – ism�telgette egyre �rthet�bben, egyre hangosabban.
– Ha tudod, mire v�gyom, akkor k�rlek, seg�ts – hallotta saj�t hangj�t.
– Kock�zatos dologra v�llalkozt�l. � nem �rdemli meg – v�laszolt az idegen hang.
– Lehet, hogy nem, de akkor is azt akarom, hogy �ljen.
– De b�ntott… olyan sokszor. Ford�tott esetben Draco nem seg�tene.
– Lehet, de nem �rte teszem els� sorban, hanem Lucius�rt.
– Apa – suttogta a hang gyeng�den.
– Igen, ha a b�ty�d�rt nem, h�t tedd meg ap�d�rt – k�rte Hermione. Az el�bbi sz� ut�n m�r biztos volt abban, hogy a gyermeke hangj�t hallja.
– Biztos vagy benne?
– Teljesen – felelte a l�ny hat�rozottan.
V�lasz m�r nem �rkezett, de �rezte, ahogy az er� felszabadul a test�b�l. Ismer�s volt, de m�gis m�s. Most nem csak �rezte, de a tudat�val ir�ny�tani is k�pes volt.
Hirtelen, mintha megvil�gosodott volna, tudta, mit kell tennie.
Felnyitotta a szemeit, az �gyhoz l�pett �s leh�zta Drac�r�l a takar�t, szabadd� t�ve a mellkas�t. Jobb tenyer�t a fi� sz�ve f�l� szor�totta, majd egy �rthetetlen nyelven besz�lni kezdett.
Lucius �s a gy�gy�t� megr�k�ny�dve figyelt�k az esem�nyeket. Hermione, mintha nem is �nmaga lenne, hanem valaki m�s ir�ny�tan�, egyszer csak abbahagyta a suttog�st.
Draco mellkasa a tenyere alatt s�rg�n ragyogni kezdett, egyre er�sebben, m�g egy v�ratlan villan�ssal elhalv�nyult.
A l�ny h�tr�bb l�pett �s megkapaszkodott egy k�zeli sz�kben. Lucius mell� ugrott, hogy elkapja, miel�tt elesne. Hermione el�tt els�t�t�lt a vil�g.


Amikor �jra mag�hoz t�rt, m�g mindig a szob�ban volt, a f�rfi tartotta karjai k�zt.
– M�r j�l vagyok – suttogta neki.
– Nem, egy�ltal�n nem lehetsz j�l. N�zz magadra!
A l�ny nem �rtette, mir�l besz�l Lucius, de ahogy kicsit elford�totta a fej�t, d�bbenten n�zte a v�ll�t bor�t� tincseit. A haja teljesen kifeh�redett.
– Mi t�rt�nt? – k�rdezte ijedten. A v�lasz nem a f�rfit�l, hanem a k�zelben �ll� gy�gy�t�t�l �rkezett.
– T�l sok var�zser�t haszn�lt fel, ami m�r kihatott az �letenergi�j�ra is, ez�rt lett feh�r a haja. Ne agg�djanak, n�h�ny nap pihen�s ut�n vissza fogja nyerni az eredeti sz�n�t.
– �s mi van Drac�val �s a bab�nkkal?
– A kisbaba az er�kit�r�snek k�sz�nhet�en k�t h�nappal id�sebb lett, de teljesen eg�szs�ges. Ami a fi�t illeti…
– H�, Granger, mondt�k m�r, hogy pocs�kul festesz? – suttogta kiss� m�g er�tlen�l a sz�ke fi�. M�g mindig az �gyban fek�dt, de visszat�rt a sz�n az arc�ba �s m�r k�t�zk�dni is volt ereje, ezek szerint siker�lt megmenteni.
– Te sem festesz t�l f�nyesen – v�laszolta a l�ny, mik�zben Lucius le�ltette �t egy k�zeli sz�kre.
Draco grimaszolt, azt�n v�ratlanul elkomolyodott.
– Ap�m elmes�lte, mit tett�l �rtem. �n… k�sz�n�m – motyogta, nem n�zett a l�nyra. El�g k�nosan �rezte mag�t, hogy pont Granger mentette meg.
– Ne nekem k�sz�nd – h�r�totta el a h�l�j�t Hermione. Amikor �rtetlen pillant�sok keresztt�z�ben tal�lta mag�t, elmosolyodott. – A h�god csin�lt mindent – magyar�zta �s boldogan sim�tott v�gig g�mb�ly�d� pocakj�n.

***

H�la a baba var�zserej�nek, Draco m�snap m�r sokkal jobban �rezte mag�t, olyannyira, hogy Lucius �gy d�nt�tt, ideje hazat�rni�k a k�ri�ba.
A l�nynak ezt k�vet�en m�g h�rom napig �gyban kellett maradnia, amit egyre nehezebben viselt. A f�rfi hi�ba hozatott fel neki k�nyveket, vagy �js�gokat, egyre jobban unta mag�t. Fel akart v�gre kelni.
Draco id� k�zben teljesen fel�p�lt �s egyik nap megl�togatta a l�nyt.
– Gondoltam, megn�zem, hogy vagy – ny�gte ki zavartan.
– �r�l�k, hogy bej�tt�l. M�r hal�lra untam magam – biggyesztette le als� ajk�t a l�ny.
– Azt hittem, szeretsz olvasni – jegyezte meg a fi� a Hermione �gya mellett felhalmozott k�nyvkupacok fel� b�kve.
– Ez �gy is van, de m�r unom, hogy eg�sz nap egyed�l vagyok. Luciusnak be kellett ugrania az �gyv�dj�hez �s vacsora el�tt nem is fog haza�rni.
– �s hogy van a…
– … h�god? J�l – mosolyodott el a l�ny.
Draco odah�zott egy sz�ket az �gy mell� �s le�lt.
– Honnan tudod, hogy l�ny? M�g a gy�gy�t� sem tudta meg�llap�tani a v�d�burok miatt.
– A medit�ci� sor�n kapcsolatba l�ptem vele, egyszer�en csak �reztem.
N�h�ny perces hallgat�s ut�n a fi� �jra megsz�lalt.
– N�zd, sajn�lom, amit veled tettem. Csak att�l f�ltem, hogy any�m ut�n ap�mat is elvesz�tem, �s t�ged okoltalak minden�rt. Amikor megtudtam, hogy terhes vagy, �gy �reztem, hogy ap�mnak m�r semmit sem jelentek, hiszen lesz m�sik �r�k�se.
– Draco, Lucius szeret t�ged. Lehet, hogy nem mutatta ki t�ls�gosan, de te nem l�ttad, hogy virrasztott az �gyad mellett. Majdnem belehalt az aggodalomba.
A fi� hitetlenkedve n�zett r�.
– K�l�nben is, az �r�k�si poz�ci�d nincs vesz�lyben, mivel h�god lesz �s nem �cs�d – vigyorgott Hermione. Draco is megeresztett egy halv�ny mosolyt. Tal�n Granger m�gsem olyan borzaszt�, mint ahogy azt eddig hitte.

***

K�t nappal k�s�bb m�r a l�ny haja is visszanyerte eredeti sz�n�t, �gy Luciusnak be kellett l�tnia, hogy nem k�nyszer�theti �t eg�sz nap az �gyba, pihen�s �r�gy�n. Engednie kellett, megint.
Bosszant� volt sz�m�ra, hogy Hermione milyen egyszer�en az ujjai k�r� csavarta, pedig � nem szokta kiengedni kez�b�l az ir�ny�t�st. Legal�bbis er�teljesen pr�b�lkozott.
– Ma megl�togatom Harry�ket – jelentette be a l�ny reggeli k�zben. Draco a vigyor�t a szalv�t�ja m�g� rejtette, tudta m�r, mi fog k�vetkezni.
– Sz� sem lehet r�la! M�g nem vagy teljesen j�l, pihenned kell – tiltakozott a csal�df�.
– Ezt csak k�z�ltem �s nem enged�lyt k�rtem – mondta a l�ny nyugodt hangon.
– Hermione – sziszegte egyre d�h�sebben Lucius, de a fia k�zbe sz�lt.
– Ugyan, ap�m, mi�rt nem hagyod, hogy �tmenjen hozz�juk?
A f�rfi gyilkos pillant�sban r�szes�tette Drac�t. – Jobb volt nekem, am�g nem voltatok ilyen j�ban.
A l�ny �s a fi� egym�sra vigyorogtak. B�r m�g mindig sok mindenben elt�rt a v�lem�ny�k, Luciust mindketten im�dt�k bosszantani.
– Dr�g�m, ne agg�dj, nem maradok sok�ig – paskolta meg a f�rfi kez�t Hermione.
– Borzaszt�an humorosak vagytok, mind a ketten. Rem�lem, hogy legal�bb a l�nyunk az apja mell� �ll majd, ha m�r a fiamb�l �rul� lett – mondta Lucius.
– De csak addig, am�g bele nem szeret valakibe. Onnant�l kezdve el leszel felejtve.
– Drac�val gondoskodunk mindenkir�l, aki k�t m�tern�l k�zelebb mer menni hozz� – jegyezte meg a f�rfi �nel�g�lten. Az � l�ny�hoz senki nem �rhet egy ujjal sem, vagy keservesen megkeser�li!
– Nem gondolj�tok, hogy kicsit el�reszaladtatok az id�ben? M�g meg sem sz�letett – r�zta a fej�t a fi�. M�g mindig furcsa volt a sz�m�ra, hogy apja ennyire kimutatja az �rz�seit. Elv�gre kiskor�t�l fogva arra tan�totta, hogy egy Malfoy sohasem mutatja ki, mit gondol, erre, tess�k. B�r, ha �szinte akart lenni, el kellett ismernie, hogy ez tal�n nem is olyan rossz dolog.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s