Hermion�t nagyon b�ntotta Ron viselked�se �s reakci�ja. Azt hitte, bar�tai b�rmilyen helyzetben mellette �llnak, de Ronban most csal�dnia kellett.
– Hermione, ne agg�dj miatta, �szhez fog t�rni – vigasztalta Harry.
– Rem�lem, igazad van – er�ltetett mag�ra egy halv�ny mosolyt a l�ny.
– �hm… �s hogy van… a baba… ? – k�rdezte Harry t�tov�n.
– J�l van. Tegnap Lucius elh�vta a csal�di gy�gy�t�j�t, � vizsg�lt meg – felelte Hermione �s k�zben �nk�ntelen�l is v�gigsim�tott a has�n.
– Malfoy elh�vta hozz�d a csal�di gy�gy�t�t? Ezek szerint t�nyleg t�r�dik veled…
– Igen, nagyon is. K�pzeld, m�g azt is kital�lta, hogy a h�bor� ut�n feles�g�l vesz!
– Micsoda? – ki�ltott fel Harry. Hitetlenkedve n�zett Hermion�ra.
– J�l hallottad. K�pes volt mindezt Draco el�tt bejelenteni, mintha m�r el�re megbesz�lte volna velem a dolgot.
– Malfoy is tud r�latok? – esett egyik �mulatb�l a m�sikba Harry.
– Na j�, tal�n abbahagyhatn�d v�gre ezt a „malfoyoz�st” �s haszn�ld ink�bb a keresztnev�ket. �gy teljesen �sszezavarsz!
– Sz�val, Malfoy k�z�lte G�r�nyk�vel, hogy lesz egy f�ltestv�re? El tudom k�pzelni, milyen arcot v�gott – vigyorgott Harry k�r�rvend�en.
– Nem fogadta t�l j�l, az biztos. De �t is meg lehet �rteni, hiszen csak az apja maradt neki, most pedig hirtelen megjelentem �n, r�ad�sul gyermeket v�rok Luciust�l. Az eg�szet �gy fogta fel, mintha ki akarn�m �t t�rni �s elvenni t�le az apj�t.
– Hogy lehetsz ilyen meg�rt� vele, azok ut�n, amiket mondott neked?
– Az�rt, mert meg�rtem az �rz�seit. Nekem is hi�nyoznak a sz�leim, f�leg anyu. �r�ln�k, ha mellettem lehetne – mondta Hermione szomor�an.


– Ha b�rmire sz�ks�ged van, nyugodtan sz�lj. Ha Malfoy b�rmivel pr�b�lkozna, kicsin�ljuk! – aj�nlotta Harry.
– K�sz�n�m, Harry, de erre nem lesz sz�ks�g. Lucius t�r�dik velem �s seg�t, amiben tud.
– Nem mondtad el neki, hogy �rzel, ugye? – n�zett f�rk�sz�n a fi�.
– Nem, nem tud r�la �s ez �gy j�. Nem akarom a nyak�ba varrni magam.
– Hermione, ut�lom ezt mondani, de azok alapj�n, amint mes�lt�l, tal�n m�gis �rez ir�ntad valamit. Elv�gre eg�sz eddigi �let�ben len�zte a f�lv�reket �s mugli sz�let�s�eket. Ennek ellen�re m�gsem tagadta meg a gyermeketeket �s t�ged sem, pedig mindenki ezt v�rta volna t�le. Ez az�rt m�r csak jelent valamit!
– Szerintem csak az�rt teszi, mert k�teless�g�nek �rzi. Ez m�g nem jelent semmit – tiltakozott bizonytalanul a l�ny. Nem, Lucius biztosan nem szereti…
Harry, l�tva Hermione hezit�l�s�t, �gy d�nt�tt, ink�bb eltereli a besz�lget�st err�l a t�m�r�l.
– Ginny a lelkemre k�t�tte, hogy mondjam meg, mindenben t�mogat �s melletted �ll. Most lesz a roxmortsi h�tv�ge, ez�rt megk�rt�k Dumbledore-t, engedje �t haza a h�tv�g�re, hogy megl�togathasson.
– Rem�lem, az igazgat� enged�lyezni fogja. Azok ut�n, amit vel�nk tett, ennyi a minimum – mondta Hermione d�h�sen.
– Miut�n elj�ttetek a Grimmauld t�rr�l, Mrs. Weasley�k j�l beolvastak neki, ahogy mi is.
– A t�bbiek nagyot csal�dtak bennem, ugye? – k�rdezte a l�ny szomor�an.
– N�zd, hazudn�k, ha azt mondan�m, nem lep�dtek meg �s h�borodtak fel, de mindannyian szeretnek t�ged �s agg�dnak �rtetek. Biztos, hogy nem szeretn�l m�gis visszaj�nni?
– Biztos. �gy �rzem, most Lucius mellett a helyem. De sz�vesen megl�togatn�m a t�bbieket, amikor Dumbledore nincs a h�zban. Nagyon hi�nyoztok – mosolygott bar�tj�ra Hermione.


Harry v�g�l egy �r�val k�s�bb hagyta el a k�ri�t, �s meg�g�rte a l�nynak, hogy n�h�ny napon bel�l �zen, amint Ginny meg�rkezett.
Hermione gondolatai Harry szavai k�r�l forogtak. Lehets�ges, hogy Lucius m�gsem k�z�mb�s ir�nta, hanem v�gyn�l t�bbet is �rez?
Tal�n, ha megosztan� vele az �rz�seit, k�zelebb ker�ln�nek egym�shoz, de m�g mindig f�lt az elutas�t�st�l.
Lucius egy �r�val k�s�bb �rt haza, a l�nyt a h�l�szob�j�ban tal�lta meg.
Az �gyon fek�dt, egy nyitott k�nyv hevert a mellkas�n, val�sz�n�leg akkor cs�szott oda, amikor Hermione �lomba mer�lve elengedte.
A f�rfi k�zelebb s�t�lt az �gyhoz. A l�ny olyan fiatalnak �s t�r�kenynek l�tszott, hogy Luciust elfogta egy sz�m�ra megmagyar�zhatatlan gyeng�ds�g. Meg akarta �vni �t mindent�l, �s azt akarta, hogy a gyermek�kkel egy�tt �r�kre vele maradjon.
�vatosan a k�nyv�rt ny�lt, hogy levegye a l�nyr�l, de Hermione nem aludt t�l m�lyen, �gy azonnal felriadt a mozdulatra. Amikor l�tta, hogy Lucius �ll mellette, elmosolyodott.
– Minden rendben? – k�rdezte a f�rfi, mik�zben le�lt mell� az �gyra.
– Igen, j�l vagyunk.


– Szeretn�m, ha ezeket mindig magadn�l tartan�d – mondta Lucius �s egy vastag bor�t�kot ny�jtott Hermion�nak. A l�ny k�v�ncsian bontotta ki, majd kivette a benne tal�lhat� iratokat.
Az egyik egy banksz�mla kivonat volt, a m�sik pedig egy h�ztulajdoni szerz�d�s.
– Ezt nem �rtem… – n�zett r� Hermione.
– Nyitottam egy titkos sz�fet a Gringottsban egy nagyobb �sszeggel, amihez csak te, vagy a gyermek�nk tud hozz�f�rni. Ezen k�v�l �tirattam a nevedre egy biztons�gos, v�dett h�zat, aminek a l�tez�s�r�l rajtam k�v�l senki sem tud. Ha velem b�rmi t�rt�nne, nem akarom, hogy itt maradj egyed�l, egy �rva galleon n�lk�l. Draco nem igaz�n kedvel t�ged, �gy az �r�ks�g�b�l nem fog adni nektek semmit, m�g ha a f�ltestv�r�r�l van is sz�.
– De Lucius, ezt igaz�n nem kellett volna – tiltakozott a d�bbent l�ny.
– K�rlek, fogadd el. Nyugodtabb lenn�k, ha tudn�m, hogy biztons�gban vagytok – k�rte a f�rfi, m�lyen Hermione szem�be f�rva tekintet�t.
A l�ny csak b�lintott, majd elford�totta az arc�t. A meghatotts�gt�l hirtelen nem tudott megsz�lalni. A f�rfi, ha nem is mondta ki, fontosnak tartja �t �s a bab�t is, k�l�nben nem tett volna ilyen �vint�zked�seket.
– Lucius, van valami, amit m�r r�g�ta szeretn�k elmondani neked – kezdte, �sszeszedve minden b�tors�g�t. Amint �jra a f�rfi szem�be n�zett, hirtelen b�ke �s boldogs�g �nt�tte el a lelk�t. M�r nem f�lt kimondani az �rz�seit. – Szeretlek. M�r nagyon r�g�ta szeretlek, csak nem mertem elmondani, mert att�l f�ltem, ki fogsz nevetni.
A f�rfi meglep�dve n�zett r�, �m amikor meg akart sz�lalni, Hermione a sz�j�ra tette az ujj�t.
– Nem kell mondanod semmit. �r�l�k, hogy v�gre elmondtam neked, mert szerettem volna, ha tudod, de nem v�rom el, hogy cser�be b�rmit is mondj. Csak arra k�rlek, ne k�ldj el magadt�l.
Luciust eddig ismeretlen �rz�sek t�lt�tt�k el a l�ny vallom�sa hallat�n. Valami furcsa, k�nnyed boldogs�g j�rta �t. Mag�hoz r�ntotta Hermion�t �s szenved�lyes cs�kot nyomott az ajkaira.
Azon az �jszak�n t�bb sz� m�r nem esett k�zt�k. B�r m�g nem volt k�pes szavakba �nteni az �rz�seit, a f�rfi cs�kjaival �s gyeng�d bec�zget�seivel mutatta meg Hermion�nak, mennyire k�t�dik hozz�. Szerelm�k beteljes�l�se eddig ismeretlen magass�gokba rep�tette �ket, nem csak test�k, de lelk�k is egyes�lt. Boldogan, egym�s karjai k�z�tt aludtak el, tudva, hogy mostant�l �r�kre �sszetartoznak.


K�zben a S�t�t Nagy�r el�tt egy s�t�t alak t�rdelt.
– �llj fel, Perselus! – parancsolta neki Voldemort. – Mondd el, mit siker�lt megtudnod.
– A j�slatok k�nyv�t sajnos nem siker�lt megszereznem, de elolvastam a pr�f�cia sz�veg�t, Nagy�r.
– Mir�l sz�l a pr�f�cia? – k�rdezte t�relmetlen�l a s�t�t var�zsl�.
Piton elmondta a j�slat sorait, majd v�rt. Dumbledore megb�zta azzal, hogy adja �t az inform�ci�t Voldemortnak, de � ezt m�g mindig nem tartotta t�l j� �tletnek.
– Ezek szerint, hamarosan sz�letik egy gyermek, akinek az ereje olyan hatalmas lesz, hogy k�pes lesz legy�zni engem? – sz�k�ltek �ssze a v�r�s szemek.
– Ez �llt a pr�f�cia sz�veg�ben – b�lintott Piton.
Voldemort t�prengve s�t�lgatott a szob�ban. Dumbledore mindent megtesz majd, hogy ez a gyerek megsz�lessen. Viszont biztosan van itt m�g valami, amit a sz�veg nem eml�t. Nem cselekedhet meggondolatlanul, ahogy Potter�k eset�ben tette, mert mindent elvesz�thet, amit eddig el�rt. Visszafordult hal�lfal�ja fel�.
– Rendben van, Perselus, most m�r elmehetsz. Ha sz�ks�gem lesz r�d, h�vni foglak – k�ldte el �t.
– Ahogy �hajtod, Nagy�r – hajtott fejet Piton, majd mag�ra hagyta a s�t�t terveket sz�v�get� Voldemortot.


F�l �r�val k�s�bb m�r Dumbledore roxforti irod�j�ban �lt. Elmes�lte, mit mondott Voldemortnak a pr�f�ci�r�l �s azt is, hogy reag�lt r� a var�zsl�.
Az igazgat� b�lintott. – Nagyszer�, Perselus. Eddig minden a tervek szerint megy. Voldemortnak sejt�se sincs arr�l, hogy az egyik legh�s�gesebb hal�lfal�ja okozza majd a veszt�t.
– Albus, szerintem nem volt j� �tlet belekeverni ebbe Luciust. Mi van, ha a nagyobb hatalom rem�ny�ben el�rul minket?
– Nem fogja megtenni. Nemcsak az esk�je miatt, hanem Hermione miatt sem – mosolygott rejt�lyesen az id�s var�zsl�.
– Ugye nem gondolja komolyan, hogy Lucius szereti a l�nyt? – k�rdezte g�nyosan Piton. El sem tudott k�pzelni enn�l nagyobb ostobas�got.
– De bizony, Perselus. S�t, nem csak gondolom, hanem biztos vagyok benne. Ha nem �rezne ir�nta semmit, akkor nem is kelt volna a v�delm�re sem.
– Albus, nem f�l, hogy egyszer a saj�t kis �rm�nykod�sai okozz�k a veszt�t?
– Lehet, hogy igazad van, de ha csak egy kicsivel t�bb szeretet keletkezett a vil�gban az „�rm�nykod�saim” miatt, m�r boldogan halok meg.
Piton fintorogva elh�zta a sz�j�t. Sohasem �rtett egyet teljesen Albus m�dszereivel �s �letszeml�let�vel. Az igazgat� b�lcs volt �s egyike a legnagyobb var�zsl�knak, n�ha m�gis �gy viselkedett, mint egy szenilis v�nember. M�g ennyi �v ut�n sem tudta �t teljesen kiismerni.
– De Miss Grangert m�r t�nyleg nem kellett volna bevonni az �gybe! Most, hogy mindenre f�ny der�lt, a Rend tagjai megharagudtak mag�ra, �gy hogy ir�ny�tja �ket tov�bb? – tette fel a nagyon is �sszer� k�rd�st.
– Emiatt nem kell agg�dnod. Lehet, hogy most kicsit neheztelnek r�m, de hamarosan be fogj�k l�tni, hogy nem tehettem m�st. Cselekednem kellett �s Hermione t�nt a legmegfelel�bbnek a feladatra.
– De most, hogy m�r nem b�zik mag�ban, Lucius k�nnyen maga mell� �ll�thatja. R�ad�sul, most m�r, egy nagy hatalommal b�r� gyermek�k is lesz, akit nem tud majd kontroll�lni.
Dumbledore titokzatosan elmosolyodott, azt�n f�lhold alak� szem�vege m�g�l Pitonra n�zett. – Lehet, hogy most nem b�zik bennem, de m�g mindig hisz az �gyben, ami�rt harcolunk, �gy akaratlanul is egy oldalon �llunk. Hermione egy er�s boszork�ny, aki nem hagyja egyk�nnyen befoly�solni mag�t, m�g Luciusszal szemben sem.
Piton k�tkedve n�zett az igazgat�ra. – Rem�lem, igaza lesz, Albus.


M�snap reggel Hermione arra �bredt, hogy Lucius a nyak�t cs�kolgatja.
A f�rfi fel� fordult �s elmosolyodott.
– J� reggelt!
– J� reggelt! – viszonozta a k�sz�n�st Lucius �s k�zelebb h�zta mag�hoz a l�nyt. – Hogy �rzed magad?
– Most m�g j�l. De lehet, hogy hamarosan �jra r�m t�r a rosszull�t.
A f�rfi kiny�lt az �gy melletti kom�dra a p�lc�j��rt, majd nonverb�lisan mag�hoz h�vott egy kis �veget.
– Megk�rtem Perselust, hogy k�sz�tsen neked egy b�jitalt a rosszull�tek ellen. Ez m�r nem csak enyh�ti, hanem teljesen meg is sz�nteti �ket. Csak hetente egyszer kell bevenned – magyar�zta, majd �tny�jtotta Hermion�nak a fiol�t.
– K�sz�n�m – n�zett r� h�l�san a l�ny �s az ajkaihoz emelve az �veget, gyorsan megitta a b�jitalt.
Visszafek�dt a f�rfi mell�, fej�t a v�ll�ra hajtotta �s szorosan hozz�simult.
Mi�ta tegnap bevallotta Luciusnak, hogy szereti, �tszakadt k�zt�k egy l�thatatlan g�t, szabadj�ra engedve az eddig elfojtott �rz�seket.
Az �jszaka sor�n Lucius t�bbsz�r is bebizony�totta, mennyire v�gyik r� �s mennyire fontos a sz�m�ra. M�r nem b�nta, hogy a f�rfi nem �nt�tte szavakba az �rz�seit.
– Arra gondoltam, hogy ma elkezdhetn�d gyakorolni, hogyan uralkodj a baba erej�n – vetette fel Lucius.
– J� �tlet. De fogalmam sincs, hogy kezdjek hozz�. Van valami �tleted?
– Hallott�l m�r a m�gikus medit�ci�r�l?
– Valahol olvastam r�la, de azt nem tudom, hogy m�k�dik.
– Teljesen el kell laz�tanod magad, ki�r�teni az elm�d �s a bels� hangodra koncentr�lni. Ha ez siker�l, k�pes leszel b�rmilyen helyzetben uralmad al� vonni a kit�rni k�sz�l� er�t.
– Koncentr�lni a bels� hangomra? – n�zett fel a f�rfira �rtetlen�l.
Lucius elmosolyodott. – Tudom, furcs�n hangzik, de ha eljutsz od�ig, meg�rted majd, mire gondolok. Lenne kedved megpr�b�lni?
– Igen – v�laszolta Hermione hat�rozottan. Megfogadta, hogy megtesz mindent annak �rdek�ben, hogy a kisbab�ja term�szetes �temben fejl�dhessen.


Miut�n lezuhanyoztak, egy�tt les�t�ltak az eb�dl�be, ahol m�r v�rt r�juk a reggeli.
Lucius annyira telepakolta Hermione t�ny�rj�t, hogy a l�ny a v�g�n m�r nevetve tiltakozott, mondv�n, ennyit nem k�pes megenni egyszerre.
A f�rfi addig gy�zk�dte, am�g a teli t�ny�rr�l az �tel fel�t el nem t�ntette.
Reggeli ut�n �tmentek az edz�terembe. Lucius n�h�ny var�zslattal �talak�totta a helys�get.
A szoba k�zep�n egy k�nyelmes kanap� jelent meg, n�h�ny p�rn�val, mellette egy sz�k. Valahonnan a falak k�z�l kellemes, ringat� zene hallatszott. Amikor mindennel v�gzett, a l�ny fel� fordult.
– Gyere, �s helyezkedj el k�nyelmesen a kanap�n.
Hermione eleget tett a k�r�snek �s lefek�dt a kanap�ra. Lucius k�zben le�lt a mellette �ll� sz�kre.
– J�l van, most hunyd le a szemed, �s �r�tsd ki az elm�d. Ne gondolj semmire, hagyd, hogy a zene �tj�rja a tested.
A l�ny m�ly leveg�t vett, azt�n ki�r�tette az elm�j�t, ahogy az okklumenci�n�l tanulta. A dolog ezut�n v�lt nehezebb�. �rezte Lucius k�zels�g�t, a parf�mje illat�t, �gy a gondolatai a mellette �l� f�rfi k�r�l kezdtek forogni.
– Nem koncentr�lsz – sz�lalt meg Lucius, de hallatszott a hangj�n, hogy mosolyog.
Hermione kinyitotta a szemeit. – Nem tehetek r�la. Ha ilyen k�zel vagy hozz�m, akkor akaratlanul is eszembe jut a tegnapi �jszaka – vallotta be.
– T�nyleg? �s pontosan mire gondolsz? – k�rdezte Lucius, mik�zben k�zelebb hajolt hozz�.
– Erre – mondta Hermione, �s leh�zta a f�rfi fej�t egy cs�kra.
– Ha ez �gy megy tov�bb, ma nem lesz a medit�ci�b�l semmi – vigyorgott Lucius.
– Szerintem jobb lenne, ha visszamenn�nk a h�l�szob�ba. Ott biztosan jobban menne a koncentr�ci� – aj�nlotta kac�ran a l�ny.
– J� �tlet, benne vagyok – egyezett bele a f�rfi. Mag�hoz h�zva Hermion�t a h�l�ba hoppan�lt.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s