Madam Pomfrey kil�pett a szoba ajtaj�n. Hermione �s Dumbledore ott �llt az ajt�hoz k�zel, m�g Draco kicsit t�volabb.
– Ugye meg fog gy�gyulni? – k�rdezte a l�ny agg�dva.
– M�r t�l van az �letvesz�lyen, de a k�vetkez� h�rom napot m�g �gyban kell t�ltenie. – K�t nagyobb �veget nyomott a l�ny kez�be. – Ezt a k�t b�jitalt m�g meg kell innia, b�rmilyen rossz is az �z�k. Az�rt adom ink�bb mag�nak, mert Mr. Malfoy mag�t�l biztos nem venn� be �ket.
– Adja ink�bb nekem. Granger m�r �pp menni k�sz�lt – n�zett ellens�gesen a l�nyra Draco.
– Nem megyek innen sehova, am�g Lucius fel nem �p�l – tiltakozott Hermione, azt�n visszafordult a javasasszonyhoz. – Ne agg�djon, gondoskodom r�la, hogy mindkett�t megigya.
– Azt hiszem, jobb lesz, ha mi lassan megy�nk – ind�tv�nyozta Dumbledore. Nem ker�lte el a figyelm�t a k�t fiatal k�z�tt fesz�l� ellent�t, de rem�nykedett benne, hogy nem kell k�zbeavatkoznia. Drac�nak biztos nem tetszik majd az �tlet, hogy Hermione �s Lucius egy p�r, de nem tehet ellene semmit. Legal�bb is � meg fogja akad�lyozni, b�rmivel is pr�b�lkozik.
Miut�n az igazgat� �s Madam Pomfrey t�voztak, Hermione bel�pett a f�rfi szob�j�ba.
– Az a n� elment m�r? – k�rdezte Lucius.
– Igen, de mi�rt?
– Na, v�gre – s�hajtott a f�rfi, �s f�lrehajtotta a takar�t, hogy felkeljen.
Hermione odaszaladt hozz�, hogy megakad�lyozza. Visszanyomta az �gyra Luciust.
– M�g h�rom napig �gyban kell maradnod – mondta neki.
A f�rfi arc�n �rd�gi mosoly ter�lt el. Hirtelen �tfogta a l�ny derek�t, �s mag�ra r�ntotta.
– Maradok, ha te is maradsz. Borzaszt�an unalmas itt fek�dni egyed�l, de ha csatlakozn�l hozz�m, biztos nagyon j�l �rezn�nk magunkat – suttogta cs�b�t�an Hermion�nak, mik�zben az arcuk m�r csak n�h�ny centire volt egym�st�l.
– K�sz�n�m, de �n most is nagyon j�l �rzem magam, neked pedig pihenned kell – t�volodott el t�le a l�ny. M�r majdnem engedett a cs�b�t�snak, amikor esz�be jutottak a f�rfi s�rt� szavai. Nem, nem fog �gy tenni, mintha meg sem t�rt�nt volna az a veszeked�s, �s Lucius nagyon t�ved, ha azt hiszi, ezek ut�n is b�rmikor a rendelkez�s�re �ll.
A f�rfi l�tta a f�jdalmat, �s a s�rtett b�szkes�get a l�ny szem�ben. Ezt elsz�rta. M�ghozz� nagyon.
– Hermione, amit a m�ltkor mondtam… – kezdte, de Draco v�ratlan megjelen�se f�lbeszak�totta.
– Rem�lem, nem zavartam meg semmit – mondta a fi�, mik�zben megvet�en m�regette a l�nyt.
– Nem, Draco, nem zavart�l meg semmit, mivel nincs mit megzavarnod – v�gott vissza Hermione d�h�sen. Elindult az ajt� fel�, de a fi� el�tt meg�llt egy pillanatra. – Gondoskodj r�la, hogy ezeket megigya – mondta �s Draco kez�be nyomta a k�t �veget. – Holnap visszaj�v�k, hogy megn�zzem, hogy vagy – sz�lt Luciusnak, azt�n magukra hagyta �ket.


– Azt hittem, ennyi �v alatt m�r megtanult�l kopogni – jegyezte meg a f�rfi g�nyosan.
– Minek tartsam be az illemszab�lyokat, ha te sem tartod be �ket? – k�rdezte Draco hasonl� st�lusban.
– Mert �n az ap�d vagyok, �s azt teszem, amit akarok, m�g te azt, amit �n mondok. Mostan�ban kezdesz nagyon tiszteletlen lenni.
– Eln�z�st, hogy nem viselem valami j�l, ha az ap�m �sszej�n az egyik iskolai ellens�gemmel, aki r�ad�sul a l�nya lehetne – kelt ki mag�b�l a fi�.
– Ebb�l el�g volt! Neked semmi k�z�d ehhez az eg�szhez.
– Persze, ahogy az �letedhez sincs, ugye?
– Pontosan. A mag�n�letem csak r�m tartozik. Szeretlek, fiam, de m�g neked sem engedem, hogy tiszteletlen legy�l velem – figyelmeztette Lucius.
Draco d�h�sen az �gy melletti szekr�nyre csapta a b�jitalos �vegeket, azt�n kiviharzott a szob�b�l. – �tkozott Granger! Ezt m�g nagyon megkeser�l�d – fortyogott mag�ban.


Amikor Hermione visszat�rt a Grimmauld t�rre, meg sem lep�d�tt, hogy k�t bar�tja a szob�j�ban v�r r�. Tudta, hogy magyar�zatot v�rnak, f�leg Ron, aki m�g semmir�l sem tud.
– Hogy van Malfoy? – k�rdezte Harry. Ugyan egy�ltal�n nem kedvelte az exhal�lfal�t, �s nem b�zott benne, Hermion�t nem akarta megb�ntani.
– Szerencs�re m�r sokkal jobban – v�laszolta f�radt mosollyal a l�ny.
– Akkor tal�n v�gre nekem is elmes�lhetn�d, hogy mi folyik itt. Harry nem volt hajland� el�rulni semmit.
Hermione s�hajtott egyet, azt�n belekezdett a t�rt�netbe.
– Azt te is tudod, hogy a Rendt�l �n lettem Lucius �sszek�t�je, ebb�l kifoly�lag el�g sokszor tal�lkoztunk az elm�lt hetek sor�n.
– Mi�ta sz�l�tod �t a keresztnev�n? – v�gott k�zbe Ron idegesen.
– N�h�ny hete. De nem ez a l�nyeg. Ha hagyn�d, hogy v�gigmondjam…
– M�g hogy nem ez a l�nyeg? Te egyszer�en lepakt�lt�l az ellens�ggel! Hogy tehett�l ilyet?
– Ron, nyugodj m�r meg! Hadd mondja tov�bb – �llt bar�tn�je mell� Harry.
– Te v�gig tudt�l err�l, �s nem mondtad el! – t�madt m�sik bar�tj�nak Ron.
– Harry nem tudott semmir�l, csak n�h�ny napja mes�ltem el, amikor kicsit ki voltam borulva.
– Igen, mert az a szem�t �sszet�rte a sz�vedet. Hogy vagy k�pes m�g ezek ut�n is szeretni �t? – k�rdezte Harry.
– Micsoda? Ha b�ntani mert, �n esk�sz�m, hogy … – kiab�lt Ron, mik�zben arca m�r a haj�n�l is v�r�sebb sz�nben pomp�zott.
– Ron, nyugodj meg, m�r t�l vagyok rajta – pr�b�lta megnyugtatni �t Hermione, de k�t hitetlenked� szemp�r meredt r�. – J�, majd t�l leszek rajta. Vagyis rem�lem – suttogta halkan.
Harry a karj�n�l fogva leh�zta �t k�z�j�k az �gyra, �s vigasztal�an megsimogatta a h�t�t.
– Ne agg�dj, el fog m�lni! Tal�lni fogsz egy olyan fi�t, aki meg�rdemel, �s elfelejted azt a mocskot.
– Harrynek igaza van. Ha akarod, akkor elmegy�nk hozz� �s meg�tkozzuk. Nagyon is meg�rdemeln� – vetette fel Ron.
Hermione halv�nyan elmosolyodott, �s meg�lelte mindk�t bar�tj�t.
– K�sz�n�m, fi�k, de arra semmi sz�ks�g. Tov�bbra is egy�tt kell dolgoznom vele, de nem hagyom magam, t�bbet nem fog sz�rakozni velem.
– Ha elmondan�d Dumbledore-nak, � biztos tal�lna valami megold�st arra, hogy ne kelljen t�bbet tal�lkoznod vele – mondta Harry.
– Ezt m�r megbesz�lt�k egyszer. Az esk� miatt nekem kell mennem. K�l�nben sem szeretn�m, ha err�l rajtatok k�v�l b�rki tudom�st szerezne – tette hozz� Hermione.
– J�l van, ha b�rmivel pr�b�lkozik, te azonnal sz�lsz nek�nk, rendben? �g�rd meg! – mondta Ron.
– Rendben, meg�g�rem.


M�snap, amikor Hermione meg�rkezett a k�ri�ba, megk�nnyebb�lve l�tta, hogy Draco nincs ott. Felment a l�pcs�n, �s halkan kopogott.
– Tess�k! – hallatszott Lucius hangja.
A l�ny benyitott, �s meglep�dve l�tta, hogy a f�rfi nincs egyed�l. Az �gy mellett egy sz�ken Piton foglalt helyet.
– Professzor – k�sz�nt a l�ny, mire a f�rfi csak biccentett. – Nem akarok zavarni, majd k�s�bb visszaj�v�k – mondta bizonytalanul, de miel�tt elindult kifel�, Lucius meg�ll�totta.
– V�rj! Pont j�kor j�tt�l. Besz�ln�nk kell veled.
Hermione �rdekl�dve k�zelebb s�t�lt, �s el�var�zsolt mag�nak egy sz�ket. A sz�ke var�zsl� jobban �r�lt volna, ha mell� �l az �gyra, de nem hib�ztathatta a t�vols�gtart�sa miatt.
– El�sz�r is, n�lad van a b�jital, amit Perselust�l kapt�l?
A l�ny elv�r�s�dve v�laszolt. – Igen, de mi�rt?
– Mert azt a b�jitalt nem t�lem kapta. Meg kell vizsg�lnom, hogy milyen f�zetr�l van sz� – felelte Piton bar�tja helyett.
– Hogy �rti, hogy nem mag�t�l kaptam? Hiszen maga adta oda – n�zett r� Hermione �rtetlen�l.
– Az, akit�l kapta, csak elj�tszotta a szerepem. M�g nincs semmilyen bizony�t�kunk r�, de �gy gondoljuk, Albus volt.
– Dumbledore? De mi�rt tett volna ilyet?
– Egyel�re fogalmunk sincs. Ez�rt k�ne Perselusnak megvizsg�lnia a b�jitalt.
– Ideadn� v�gre, Miss Granger? – k�rdezte Piton kiss� t�relmetlen�l.
– Igen, persze – mondta Hermione �s el�vette a zseb�b�l a lekicsiny�tett �veget. Tudta, hogy butas�g mag�n�l tartani, de ak�rh�nyszor r�n�zett, Lucius jutott esz�be r�la, �gy, mint egy kabal�t, mag�n�l tartotta. Elnyomta mag�ban azt a bels� hangot, ami azt suttogta, az�rt tartotta mag�n�l, mert rem�nykedett abban, hogy kib�k�lnek.
Visszavar�zsolta eredeti m�ret�re, �s �tadta azt a b�jital tan�rnak.


Piton megforgatta az �veget, azt�n m�rgesen a l�nyra n�zett.
– Azt hittem, enn�l okosabb, Miss Granger. A fogamz�sg�tl� b�jitalnak nem is ilyen a sz�ne.
– Tudom, meg is k�rdeztem, hogy ez mi�rt van, mire maga azt v�laszolta, hogy az �veg v�ltoztatta meg a sz�n�t, hogy ha v�letlen�l megtal�ln�k n�lam, ne tudj�k mi az – v�gott vissza s�rtetten Hermione.
– Maga pedig csak �gy elhitte? Hogy lehetett ilyen ostoba?
– Perselus, nyugodj m�r meg! Hermione nem tehet r�la. Honnan tudta volna, hogy az a valaki nem te vagy?
– Semmi sz�ks�g arra, hogy v�dd �t, Lucius. Te is legal�bb olyan j�l tudod, mint �n, hogy manaps�g nem b�zhatunk semmiben �s senkiben.
– Tudod m�r, milyen b�jital van benne? – k�rdezte a m�sik f�rfi, hogy elterelje bar�tja figyelm�t a l�ny szidalmaz�s�r�l.
– �gy m�g csak sejt�seim vannak, de addig nem mondhatok semmit, am�g a laboromban meg nem vizsg�ltam.
– Mikorra tud majd biztosat? – faggatta a l�ny agg�dva. Min�l el�bb tudni akarta, mi volt az, amit t�bb, mint egy h�ten kereszt�l bevett.
– Tal�n m�r holnap. Viszont rem�lem, hogy tanult ebb�l az esetb�l, Miss Granger – feddte meg a l�nyt.
– Ne agg�djon, professzor. T�bbet akkor sem fogadok el mag�t�l semmit, ha k�ny�r�g – v�laszolta a l�ny d�h�sen.
Piton meglepetten felh�zta a szem�ld�k�t, mire Lucius elnevette mag�t.
– Add fel, Perselus. Hermion�val szemben nem nyerhetsz – mondta bar�tj�nak, mik�zben a l�nyra mosolygott.
Piton ezt hallva felhorkant, azt�n fel�llt. – Azt hiszem, r�m itt m�r nincs sz�ks�g. Holnap d�lut�n elj�v�k, �s elmondom, mire jutottam. – Elk�sz�nt bar�tj�t�l, azt�n �sszehozott egy gyenge biccent�st Hermione fel�, majd magukra hagyta �ket.


– Elmondan�d nekem, hogy mi�rt �pp Dumbledore-t gyan�s�tj�tok? � soha nem �rtana nek�nk.
– Az a helyzet, hogy Albusnak mindig is viszonylagos fogalmai voltak az igazs�gr�l �s a j�s�gr�l. Gondolom, te is hallottad m�r, amikor arr�l besz�l, hogy mindent meg kell tenni a nagyobb j� �rdek�ben. Ilyenkor m�g az sem �rdekli, hogy kin kell �tgazolnia ahhoz, hogy el�rje a c�lj�t.
– Ez az�rt egy kicsit er�s megfogalmaz�s. Az�rt teszi, amit tesz, hogy seg�tsen, �s v�gre legy�zz�k Voldemortot.
Lucius ugyan nem rezd�lt �ssze a n�v hallat�n, de rosszall�an n�zett a l�nyra. – Ha megk�rhetlek, ne nevezd �t a nev�n.
– Tudod, aki f�l a n�vt�l…
– Igen, tudom, Albus �jabb okoskod�sa. A saj�t �rdekedben is jobb lenne, ha nem b�zn�l ennyire vakon benne.
– Mi�rt?
Lucius f�radtan s�hajtott. Nem akarta elmondani a l�nynak, amit tudott, de tal�n jobb, ha � is megtudja, mit tett a dr�gal�tos igazgat�ja.
– Gondolom, eml�kszel az els� esk�nkre – n�zett k�rd�n a l�nyra. Amikor l�tta, hogy b�lint, folytatta. – Az �tlet, hogy minden inform�ci��rt cser�be t�lts velem egy �jszak�t, nem az �n fejemb�l pattant ki. Miel�tt bej�tt�l volna az irod�ba, Albus �tt�rte a v�delmem �s behatolt az elm�mbe. Valamilyen ismeretlen var�zslattal k�nyszer�tett arra, hogy kik�ssem ezt a felt�telt. Szerencs�re annyira visszanyertem a magam feletti uralmat, hogy f�lre�rthet�en fogalmazzak. Nem tudtam, hogy mit akar el�rni, ez�rt hagytam egy kiskaput, arra az esetre, ha sz�ks�g lenne r�.
– Dumbledore nem tett volna ilyet – r�zta a fej�t bizonytalanul Hermione.
– Pedig megtette. M�g att�l sem riadt vissza, hogy hamis b�jitalt adjon neked. Ha v�gre megtudjuk, mire j�, azt is kital�lhatjuk, hogy mi�rt tette mindezt.
– Ez az eg�sz annyira hihetetlen – mondta a l�ny d�bbenten.
– Elhiszem, de err�l m�g nem mes�lhetsz senkinek. Ha Albus megtudja, hogy gyanakszunk, tal�n k�zbel�p, �s nem tudjuk kider�teni, mi folyik itt.
Hermione Luciusra n�zett. L�tta rajta, hogy komolyan besz�l. – J�l van, nem besz�lek err�l senkinek. – Fel�llt. – Jobb lesz, ha �n most megyek.
– Nem maradsz m�g egy kicsit? – k�rdezte a f�rfi. Gy�l�lte mag�t, ami�rt nem tud uralkodni az �rz�sein, de m�r nem tehetett semmit. A mondat kics�szott a sz�j�n.
A l�ny tagad�lag r�zta a fej�t.
– Nem. �t kell gondolnom, amit mes�lt�l. Holnap d�lut�n visszaj�v�k.


A l�ny m�snap idegesen l�pett ki a kandall�b�l. Eg�sz �jjel alig aludt valamit, v�gig azon gondolkodott, amit Lucius mes�lt neki. Egyik fele hat�rozottan elutas�totta azt a felt�telez�st, hogy Dumbledore k�pes lenne ilyesmire.
A m�sik fele viszont eml�keztette arra, hogy bizony t�rt�nt m�r olyan, hogy az igazgat� hib�zott. Nem volt helyes d�nt�s, hogy Harryt a nagyn�nj�re, �s annak csal�dj�ra b�zta. Ha hagyta volna, hogy valaki m�s vegye mag�hoz, boldog gyermekk�nt n�hetett volna fel.
Akkor is hib�zott, amikor nem sz�molt be Harrynek a k�zte, �s Voldemort k�z�tt fenn�ll� kapcsolatr�l. Igaz, ezt az�rt tette, hogy megv�dje �t, ahogy Harry elhelyez�sekor is, de akkor is hib�zott.
Ahogy lassan �ts�t�lt a nappalin, az ajt�ban megjelent Draco.
– �, Granger, m�r v�rtalak – mondta a fi� vigyorogva.
Hermione bizalmatlanul n�zett r�. – Mit akarsz t�lem? – k�rdezte.
– �n? Semmit. Nekem enn�l – v�gigm�rte a l�nyt, azt�n folytatta – jobb az �zl�sem.
– Akkor nem is terheln�lek tov�bb a jelenl�temmel – mondta Hermione g�nyosan, �s elindult a l�pcs� fel�. Nem jutott messze, ugyanis Draco meg�ll�totta.
– A te helyedben nem menn�k fel.
– Mi�rt? – fordult vissza hozz� a l�ny.
– Lehet, hogy valami olyasmit l�tn�l, ami megviseln� a pici lelkedet.
– �rdekes. T�ged is l�ttalak m�r sokszor, m�gis t�l�ltem – v�gott vissza a l�ny.
Draco szemei d�h�sen villantak. – Vigy�zz a sz�dra, mocskos kis s�rv�r� – sziszegte fenyeget�en.
– Mert k�l�nben mi lesz? Cs�ny�n n�zel r�m? Ne �lmodozz, Malfoy, nem vagy baziliszkusz, hogy a pillant�soddal �lni tudj.
– Akkor menj csak fel. Biztosra veszem, hogy tanulhatsz m�g egy-k�t dolgot att�l a n�t�l.
– Milyen n�r�l besz�lsz?


Draco elvigyorodott. – A nagyn�n�mr�l, Bellatrixr�l. Teljesen odavan ap�m�rt. Azt hiszem, jobb, ha most kettesben hagyjuk �ket.
– Hazudsz – n�zett r� Hermione.
– Ha nem hiszed el, n�zd meg magad – mutatott a l�pcs� teteje fel� a fi�. – A markomban vagy, Granger. Siker�lt el�rnem, hogy k�telkedj, m�r csak egy kis l�k�s kell – gondolta mag�ban gonoszul.
Hermion�t elbizonytalan�totta Draco magabiztoss�ga. Mi van, ha t�nyleg igazat mond?
– Draco, te hangoskodsz odalent? – hallatszott fentr�l egy n� hangja.
A l�ny t�ls�gosan is j�l ismerte ezt a hangot. Bellatrix. – Sz�val m�gis igaz? – gondolta k�ts�gbeesetten. Lucius megint el�rulta. T�nyleg nem jelent neki semmit.
K�nnyek sz�ktek a szem�be, de uralkodott mag�n. Nem hagyhatja, hogy Draco l�ssa, mekkora f�jdalmat okoz, amit mondott.
– Igen, n�nik�m. Eln�z�st! – v�laszolt Draco felemelve a hangj�t. Fentr�l egy ajt�csuk�d�s hallatszott, azt�n csend lett. – A helyedben min�l el�bb lel�pn�k. Ugye nem akarod, hogy leleplezzenek? – k�rdezte �nel�g�lten vigyorogva. L�tta a l�ny szem�n, hogy gy�z�tt. Azonban elsz�m�totta mag�t, amikor azt hitte, Hermione majd csendben t�vozik.
A l�ny szemei d�h�sen villantak �s el�kapta a p�lc�j�t. Indult volna tov�bb a l�pcs� fel�, feltett sz�nd�ka volt meg�tkozni a n�t, �s ha musz�j Luciust is, �m nem figyelt oda �s Draco h�tulr�l lefegyverezte.
– M�gis hov� k�sz�l, Granger? Ennyire perverz vagy, hogy leselkedni akarsz? – k�rdezte gonoszul, mik�zben Hermione el� s�t�lt, el�llva az �tj�t.
– Add vissza a p�lc�m, �s menj az utamb�l – d�h�ng�tt a l�ny.
– Fogd m�r fel v�gre, hogy ap�m megunt, �s eldobott t�ged valaki m�s�rt, aki sokkal jobban illik hozz�, aki egyenrang� vele!
– Hallgass! – mondta Hermione, �s befogta a f�leit, hogy ne hallja, mit mond a mardek�ros fi�.
– Ap�m elmes�lte, milyen j�l sz�rakozott, mik�zben elcs�b�tott. B�r az �gybeli teljes�tm�nyed el�g lapos lehetett, ha ilyen gyorsan megunt t�ged – mosolyodott el gonoszul Draco.
A l�ny hirtelen akkora d�h�t �rzett mag�ban, mint m�g soha azel�tt. Puszt�tani �s rombolni szeretett volna, let�r�lni azt az �nel�g�lt, g�nyos mosolyt Draco arc�r�l, de nem volt n�la a p�lc�ja. Azt�n egyszer csak valami olyan t�rt�nt, amire egyik�k sem sz�m�tott.
Hermione ir�ny�b�l hatalmas m�gikus er� t�rt fel, �s a fi�t a l�pcs�fokoknak l�kte, olyan er�vel, hogy Draco felki�ltott f�jdalm�ban.
A l�ny ijedten n�zett maga el�. Nem �rtette, mi t�rt�nt, de azt �rezte, hogy � tette ezt, p�lca n�lk�l.


Egy s�t�t k�nt�sben Lucius jelent meg a l�pcs� tetej�n.
– Mi t�rt�nik itt? – k�rdezte, mik�zben a k�t fiatal k�z�tt j�ratta tekintet�t.
Miel�tt azonban Hermione v�laszolhatott volna, Draco t�p�szkodott fel, �s felh�borodottan apj�hoz fordult.
– Ez az �tkozott s�rv�r� r�m t�madott minden ok n�lk�l. Teljesen meg�r�lt!
– Ez hazugs�g! Nem tudom, hogy t�rt�nt ez az eg�sz, de �n nem csin�ltam semmit – n�zett Luciusra.
A f�rfi les�t�lt a l�pcs�n, kez�ben a p�lc�j�val. Drac�hoz �rve kivette a fi� kez�b�l a l�ny p�lc�j�t, majd Hermione fel� indult. A fi� �nel�g�lten n�zett apja h�ta m�g�tt a l�nyra, alig v�rta, hogy Lucius megb�ntesse v�gre.
A f�rfi azonban mindkettej�ket meglepte. A l�ny kez�be nyomta a p�lc�j�t, azt�n fia fel� fordult.
– Azt hiszem, nyilv�nval�, hogy kett�t�k k�z�l ki hazudik – mondta nyugodtan, Drac�ra n�zve.
– Nem hihetsz annak a s�rv�r�nek velem szemben – h�borodott fel a fi�. Semmi sem �gy zajlott, ahogy tervezte, de m�g nem akarta feladni.
– Draco, most menj el.
– De ap�m…
– Azt mondtam, menj el! – emelte fel a hangj�t Lucius. Kihallatszott a figyelmeztet�s hangj�b�l.
– Persze, higgy csak ennek az utols� kis cafk�nak. Ezt m�g megb�nod – vetett egy gyilkos pillant�st a l�nyra, azt�n dehoppan�lt.


– J�l vagy? – faggatta Lucius Hermion�t.
– Igen. Viszont nem akarom megzavarni a sz�rakoz�sod, menj csak vissza ahhoz a n�h�z – mondta megvet�en a l�ny.
– Te meg mir�l besz�lsz?
– Hallottam a hangj�t, nem kell megj�tszanod az �rtetlent.
Lucius karon ragadta a l�nyt, �s elindult vele felfel� a l�pcs�n.
– Engedj el, meg�r�lt�l? Ha megl�t, akkor lebukunk – tiltakozott Hermione, mik�zben megpr�b�lta kiszabad�tani mag�t, sikertelen�l.
V�gre el�rt�k a f�rfi h�l�szob�j�nak ajtaj�t. Lucius kinyitotta az ajt�t, �s mag�val r�ngatta a l�nyt a szob�ba.
– Mint l�tod, itt nincs senki.
Hermione f�lt�kenys�gt�l elborult tudata v�gre felfogta, hogy val�ban nincs senki a szob�ban. �rtetlen�l fordult a f�rfi fel�.
– De �n hallottam Bellatrix hangj�t, �s Draco azt mondta, hogy ti ketten…
– Mi micsoda? Csak nem gondolod, hogy egy ujjal is hozz��rn�k ahhoz a n�h�z? – h�borodott fel s�rtetten Lucius.
– De tiszt�n hallottam a hangj�t.
– Gonky! – sz�l�totta a f�rfi a h�ziman�j�t.
– Igen, gazd�m?
– Mes�ld el, mit csin�lt ma d�lut�n Draco?
– Az �rfi megtiltotta, hogy elmondjam – mondta a man� bizonytalanul.
– Els�sorban �n vagyok a gazd�d, �s azt parancsolom, hogy mondd el, amit tudsz!
– Draco �rfi azt mondta, figyelmeztessem �t, ha a gazda kij�nne a szob�j�b�l, mert volt egy kis dolga. Nem mondta el, hogy mit csin�l, de Gonky l�tta, hogy megb�v�lte az egyik festm�nyt, ami �gy Bellatrix asszony hangj�n sz�lalt meg, de mindig ugyanazt mondta.
– Mutasd meg, melyik festm�ny az – parancsolta a f�rfi.
Gonky kisietett a folyos�ra, ahova Lucius �s Hermione is k�vette, majd meg�llt az egyik festm�ny el�tt.
A k�p egy fiatal n�t �br�zolt, aki a t�bbi festm�nnyel ellent�tben nem mozgott. A f�rfi r�mutatott a p�lc�j�val �s egy ig�t mormolt, amit Hermione nem �rtett.
Az eddig mozdulatlan h�lgy, mintha �letre kelt volna, k�rd�n n�zett r�juk.
– Lady Malfoy, eml�kszik arra, hogy mi t�rt�nt? – k�rdezte a festm�nyt�l Lucius.
– Csak arra eml�kszem, hogy Draco meg�llt el�ttem �s r�m mutat a p�lc�j�val, de azut�n semmire – felelte a n� zaklatottan.
– Ne agg�djon, ez t�bb� nem fordulhat el� – nyugtatta a n�t azt�n visszament a szob�j�ba.
Hermione k�vette �t, azt�n zavartan Luciushoz l�pett. – Sajn�lom, hogy meggyan�s�tottalak. Persze jogom sem volt hozz�, elv�gre nem is vagyunk egy�tt. – Folytatni m�r nem tudta, mert Lucius mag�hoz r�ntotta �s egy forr� cs�kkal hallgattatta el.
– Igenis van jogod hozz�, mert hozz�m tartozol – mondta a f�rfi szenved�lyesen, �s �jra megcs�kolta a d�bbent Hermion�t.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s