Egy eml�k

Kih�v�sra k�sz�lt az IEPP-re, Dracy k�p�re. Kicsit komor, enyhe er�szakkal.

A rendetlen szob�t csup�n egyetlen gyertya vil�g�totta be, kis l�ngja meg-meglebbent a szoba tulajdonos�nak m�lyebb s�haj�t�l. A fekete tal�ros, f�lhossz� haj� f�rfi �sszevont szem�ld�kkel meredt a reszketeg f�nyben az asztalra, azon is egy nyitott, b�rk�t�ses k�nyvre, melyb�l ifj� �nmaga m�regette a gondterhelt alakot.
Perselus Piton gy�l�lk�dve n�zegette s�padt, fiatal arc�t. Ut�lta, hogy annyira hasonl�tott az apj�ra. Ut�lta, hogy t�le �s nem anyj�t�l �r�k�lte a k�lsej�t, mert akkor legal�bb azon nem tudott volna elsz�rakozni Potter �s hasonsz�r� t�rsai. Tizen�vesen a pokolba k�v�nt mindent �s mindenkit, m�g saj�t mag�t is, ami�rt olyannak sz�letett amilyen. Ez a k�s�bbiekben sem v�ltozott sokat, csak �pp m�r mindenki f�lt t�le. Felvette mag�ra a hideg, g�nyos �larcot, s v�gre el�rte vele, hogy r� se merjenek n�zni, nemhogy megsz�gyen�teni…h�h, nem, ezt t�bb� soha…
A mai est�n azonban m�r nem tudott gy�l�lk�dni. Megf�radt. Elege volt m�r abb�l, hogy senki nincs az �g vil�gon, akivel besz�lhetne, aki meghallgatn�, vagy akit egy�ltal�n �rdekelne � maga. A f�l vil�g gyilkos �rul�nak tartja, �s igazuk is van. �lt is �s el is �rult embereket. Nincs ezen mit tagadni. R�pillantott a f�nyk�pekre, s egy hal�lfal� maszkon akadt meg s�t�t tekintete. Az volt az els�. �gy eml�kezett a napra, mintha tegnap t�rt�nt volna.

**

A beavat�sa. Milyen r�g�ta v�rt m�r erre! Hogy megbecs�lj�k, befogadj�k, hogy egy�tt harcolhasson nagyra t�r� eszm�k�rt. Ma �jjel megkapja a Jegyet. Igen, azt a Jegyet. Lucius Malfoy ott s�t�lt mellette �s b�tor�t�an megszor�totta v�ll�t. � m�r r�g a S�t�t Nagyurat k�vette, meg�rtette, milyen nagy esem�ny ez Perselus sz�m�ra.
- Amikor k�rdez, n�zz a szem�be! - adta a halk, utas�t�sszer� tan�csot a sz�ke var�zsl�, mik�zben egy �don k�ria k�rvonalai rajzol�dtak ki a t�volban. – �s ha lehet, ne �v�lts fel, mikor megkapod az aj�nd�k�t! Azt nem szereti t�lzottan - h�zta el a sz�j�t a fiatal f�rfi. Perselus automatikusan b�lintott �s �k�lbe szor�totta kez�t. M�ghogy �v�lteni… �! Nevets�ges.
Felmentek a l�pcs�k�n, be a k�tsz�rny� ajt�n �s v�gig a keskeny folyos�n egy m�sik szoba vaskos ajtaja fel�. Ott m�r egy magas, egyenes derek�, b�szke boszork�ny v�rakozott r�juk. S�t�t szemei vadul villogtak hossz� pill�i alatt.
- Bella - b�lintott Lucius a szinte m�g gyerekkorban l�v� l�nynak. Az mosolyogva v�gigsim�tott sz�p, f�nyes fekete haj�n �s fels�bbrend�en Pitonra tekintett.
- Piton, ugyeb�r - m�st nem is mondott, kit�rta az ajt�t �s bevezette a vend�geket egy hatalmas, �res helyis�gbe. A hal�lfal�k k�rben �ltek, a terem t�volabbi v�g�ben pedig, egy eleg�ns sz�kben foglalt helyet a Nagy�r. Piton megborzongott a v�r�s, �that� szemekt�l, de �llta a pillant�st, mik�zben a S�t�t Nagy�r kivallatta, hogy val�ban ezt az utat akarja-e j�rni �s megfelel�en viszonyul-e majd poz�ci�j�hoz. �s Perselus megfelelt, minden k�rd�sre kiel�g�t� v�lasszal. Ezt k�vet�en a Nagy�r kiny�jtotta fel� kez�t, felt�rte bal karj�n az �jsz�n� tal�rt �s alkarj�t az �g fel� ford�tva ism�t szem�be m�lyedt. �rezte a var�zsl� tapogat�it az agy�ban, de a vil�g�rt sem mutatta meg neki, mennyire f�l is most. A m�gus s�padt b�r�re szegezte hossz� p�lc�j�t, s egy �les f�nycs�k v�gott bele h�s�ba. Rendk�v�l f�jdalmas volt, de �sszeszor�totta sz�j�t �s szemeit is lehunyta. �r�knak t�nt, pedig csak percek voltak. R�n�zett bal alkarj�ra. Cs�rgedezett bel�le a v�r�s v�r, de m�g a kipirosodott, sebes b�r�n is �lesen kirajzol�dott a fekete koponya �s a sz�j�b�l el�k�sz� k�gy�.
- Perselus Piton, m�t�l k�z�nk tartozol - a Nagy�r �tny�jtott neki egy m�vesen megmunk�lt maszkot, de nem v�rta meg, m�g �rte ny�l, � maga helyezte arc�ra. – Hozz�tok!
K�t csukly�s kiment a teremb�l, s m�g t�vol voltak, Perselus �sszekapargatta marad�k erej�t �s fel�llt a f�ldr�l. A s�t�t m�gus rezzen�stelen�l figyelte.
A nemr�g t�vozott k�t alak egy ernyedt kis testet hozott be az ajt�n. Perselusban megh�lt a marad�k v�r is. De hiszen ez csak egy kisgyerek! Tudta mi lesz a feladata. A sov�ny kisfi�t ledobt�k el�, a szoba k�zep�re, majd a Nagy�rral egy�tt kih�tr�ltak, teret adva neki a munk�ra. A fi�cska mugli gyerek volt, ez l�tszott t�gra ny�lt, barna szem�n, s�r�sra g�rb�lt sz�j�n �s nem utols� sorban k�l�n�s ruh�in. Megviselt, k�nnyes kis arca rem�nykedve fordult fel�, �s � �rezte, ahogy a gyomra a padl�ra s�llyed.
- A gondolkod�sod�rt fizetni fogsz, Perselus - v�gott a cs�ndbe a sziszeg� hang. �sszerezzent. – K�nozd meg! Ut�na megbesz�lj�k a szab�lyokat �s kapsz egy kis �zel�t�t, mi t�rt�nik, ha nem teszed, amit mondok.
Piton s�hajtott �s a meggy�t�rt kisfi�ra szegezte p�lc�j�t…

**

A gyerek k�ts�gbeesett kiab�l�sa �s f�jdalmas s�r�sa m�g ma is ott visszhangzott a f�l�ben. M�r aznap megb�nta, hogy a karj�ra ker�lt a Jegy, s ez k�s�bb csak fokoz�dott. Akkor �jjel, h�rom Crucio ut�n megkereste a kisfi�t, majd megn�zte mit tehet �rte, de a gyerek m�r alig �lt �gy mag�ra hagyta a hideg k�dben a fal t�v�ben fekve. Azt�n hazament mugli apj�t�l �r�k�lt h�z�ba �s az �t�lt borzalmakt�l �sszeesett. Napok m�lt�n siker�lt talpra �llnia. Az �ltala megk�nzott gyerek – Lucius elmond�sa szerint – m�g akkor �jjel meghalt.
Perselus undorodva beharapta sz�j�t �s olyan gy�l�lettel n�zett a k�pre, hogy az majdnem felgyulladt t�le. Becsapta a f�nyk�palbumot �s egy inger�lt mozdulattal a t�zbe haj�totta. El�g! Elege volt! Igenis szembe tud sz�llni a s�t�t oldallal. Seg�t Potternek is, ha kell, de ezt nem t�rheti tov�bb. Az a sok �rtatlan ember, akit a Nagy�r meg�lt, akit � �lt meg a var�zsl� parancs�ra… nem! Nem �s nem! El�g volt ebb�l! Dumbledore-t is � k�nyszer�lt meg�lni, az egyetlen embert, aki hitt benne. Aki sz�m�tott r�, �s akit a nagyapj�nak nevezhetett volna.
Perselus Piton megragadta fekete k�peny�t, egy mozdulattal mag�ra kapta, mit�l a gyertya l�ngja megadta mag�t a l�g�ramlatnak �s elaludt. Nem �rdekelte. Sz�les, s�t�t alakja �tszelte a szob�t �s elsz�ntan indult a Kiv�lasztott keres�s�re. Ha kell, h�t meghal �rte, csak Voldemort t�nj�n m�r el a vil�gb�l. A b�jitalmester kiv�gta �reg h�z�nak korhadt ajtaj�t �s elhagyta a lak�s�t. �r�kre.