Fanfiction Palota - G-Portál

AJÁNLOM AZ OLDALT

Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót

Tokyo Mew Mew Power

Anna/Viara írásai

Eliza90 Írásai

Frago írásai

Ginerva Piton írásai

Helix Hex írásai

Jeanne Hymer írásai

Lana Devon Írásai

Lex Írásai

Lilcsyke Írásai

Lillia_hun Írásai

Melissa Korthner írásai

Mis Piton Írásai

Miyo Írásai

Nagini94 írásai

Naoko írásai

Reszeltviz Írásai

Sana-chan Írásai

Sren Írásai

Strawberry Írásai

Tombgirl írásai

Tundibogyo írásai

Anime Összeállítás

Sailor Moon Fanclub

A vadmacskávézó titka

Roxfort - Ahol a mágia kezdõdik

Indulás: 2006-03-13

Hideg éjszaka

SLASH!!! FIÚ-FIÚ (SB/JP)!!! Ha undorít a téma, ne olvasd el, kérlek. Nos... sokat gondolkodtam, már hónapok óta, hogy feltegyem-e ezt a ficet, mert kicsit a PWP felé hajlik, azt hiszem, most azért tennék egy próbát, hátha mégis megfelel az elvárásoknak. Kicsit borongós az eleje, aztán jön a hot-rész (lehetséges, hogy több, mint tizenöt százalék), a vége pedig valami szerelmetes-féle, de már megváltozott párossal (SB/RL). Hát mást nem is mondok, ha felkerül, és elolvasod, nyugodtan reagálj ;)! Figyelem! Eniel hathatós segítségével, cseppet kipofoztam a történetet. Ezer köszönet ismét neki, amiért foglalkozott a fickel!!! ;) :*

Sirius Black fázósan húzta össze kabátját maga elõtt, miközben a csúszós lejtõn igyekezett Roxmorts felé. Felemelte fejét, de a süvítõ szél folyton a szeme elé hordta a havat, így semmit sem látott a fényekbõl, vagy egyáltalán a környezetébõl. Persze barátai már rég a Három Seprûben ücsörögtek, mert délután elindultak, ám õ Frics poros irattárát suvickolta. Még most is zsibbadtak voltak kesztyûbe bújtatott ujjai. Puszta kézzel padlót sikálni! Egyszer megfojtom azt a rigolyás, vén bolondot!

Kis híján hátraesett, ahogy a macskaköves utcára lépett. Sietve indult el a kocsma már jól látható fényei felé, és hálát adott Merlinnek, hogy végre leért. Fagyott kezével belökte az ajtót, mire jólesõen áradt rá a meleg és a vajsör illata. Gyengén elmosolyodott, de még mindig átfagyott arcizmaiba belenyilallt a fájdalom, így nem próbálkozott többel. Körülnézett, és a derengõ füstön át kiszúrta három barátját és… és Lilyt.

Kissé elkedvetlenedve ballagott feléjük. Remus vette észre elsõként, és egy széles vigyorral üdvözölte. Szeme csillogásán látszott, hogy becsípett kicsit, de korántsem ázott el annyira, mint James és Peter. Az utóbbi kettõ ugyanis fennhangon, akadozva, csuklásokkal vegyítve mondta a magáét, s ezt jó páran – köztük Lily is – igen rossz szemmel nézték. Sirius – irigykedve, amiért barátai eddig együtt lehettek nélküle – lehuppant Remus mellé, közben intett a kocsmáros lányának, Rosmertának, hogy hozzon neki egy üveg Lángnyelv whiskyt. A fiatal leányzó egy csábos mosollyal tûnt el a pult mögött.

- Nahát, Tapi! – kiáltott fel meglepetten James, egy reflexmozdulattal beletúrt kócos hajába, és csuklott. Sirius csak nehezen fojtotta el mosolygását. – Te itt… véghe… hikk… a büntinek, mi?

- Ja – hangzott a nem túl lelkes válasz, majd Sirius kibújt kabátjából, és egyéb melegítõ dolgaiból, hogy kényelmesen a karjára feküdhessen. Lily együttérzõen pislogott rá, de õ erre elhúzta a száját. A lány sajnálkozásából nem kért. Talán jobb lenne, ha visszamenne a kastélyba.

Rosmerta meghozta üvegét, amit kedvetlenül kifizetett, majd senkivel nem törõdve, unottan kortyolt az égetõ italba. Remus kuncogott valamin az oldalán, de nem értette a motyogását. Kissé meg is szédült, így inkább lehunyta szemeit. Peter harsány hangját sikerült kizárni fülébõl, de Jamesét már nehezen ment.

A fekete hajú, szemüveges fiú természetesen Pipogyuszról csevegett, de talán most kissé erõltetetten, mintha nem akarná, hogy bármi más, bármi kínos is a terítékre kerüljön. De mi lenne neki kínos? Sirius keserûen a szájához emelte az üveget, majd rájött, hogy fel kéne ülnie, hogy ne folyhasson az itala fele a garbója nyakára. Bezzeg neki vannak kényes témái. Példának okáért Lily. James megjegyezte már párszor, hogy szerinte Sirius nem örül, hogy a lány végre jár vele. És õ, mint jó barát, nem felelhette, hogy így is van, hiszen nem örült. Sõt! Teljesen magába roskadt. Mardosta lelkét a kín, amiért megtörtént. De ezt nem mondhatja Jamesnek, meg kellene indokolnia, az pedig megint nem lenne jó.

Hogyan mondhatná meg neki, hogy szereti? Hogy nem csak úgy szereti, hanem szerelemmel? Mert igen, szerelmes volt. Nem tudta, mióta, vagy hogyan lehetséges, sõt, maga is tagadta, nagyon sokáig, de már megbékélt valamelyest… Békés volt minden, amíg Lily be nem adta a derekát. Azóta újra voltak féltékenységi rohamai, újra nem akart Jamesszel beszélni, újra feltûnõen visszahúzódott, és barátai újra kérdezgetni kezdték, miért.

Remus felhajtott egy pohár bort, így még illumináltabb állapotba került. Mivel Sirius elmerült az önsajnálatában, ezt nem vette volna észre, de mikor a fiú kis híján lefordult a székrõl, és õt is majdnem magával rántotta, kénytelen volt felfigyelni rá. Remus csukladozva kért elnézést, miközben kezével rajta keresett fogózkodót, amit végül Sirius combján és nyakán talált meg. Mindkettõ érzékeny pont volt számára, mert mindkettõ igen felizgatta, és tekintve, hogy tudta magáról, nem csak a lányok ilyesfajta érintéseire gerjed, most meg sem lepõdött, hogy elöntötte a forróság. Ám tudta azt is, hogy Remus nem szándékosan nyúlkált oda, ahova nem kéne, nem emelt kifogást ellene. Soha nem jön rá, hogy õ más. Senki nem fog rájönni.

A barna fiú elhelyezkedett eredeti helyén, és végigsimítva combján és vállán, elvette kezeit róla. Sirius kissé megkönnyebbültebben, de még igen feszülten vigyorgott, s hogy elterelje a kínos szituációról a figyelmet, mondani akart valamit, ám szerencsétlenségére nem jutott eszébe semmi. Pedig még James is látta Remus megszédülését, ezért viszonylag csend volt az asztalnál. Zavaró csend. Sirius elvörösödött, és gyorsan Rosmertát kezdte figyelni, aki egy távolabbi asztalnál csókolózott egy roxfortos sráccal. Ez nem sokat segített rajta.

- Sir-sius… Sirius… - makogott James, élesebb hangja Sirius kábult fejébe hasított, ezért kínlódva pillantott rá. Azok a csillogó, barna szemek, az az íves száj… megborzongott, és tudta, hogy ha nem veszi le szemét James ajkairól, olyat tesz, amivel mindkettejüket nagyon leégeti. Megköszörülte torkát, és elõrébb ült a széken, hogy ne szorítsa olyan kényelmetlenül a nadrágja. James szótlanul nézett rá, nem lehetett tudni, hogy céloz valamire, vagy elfelejtette, mit akart mondani. Ez utóbbi tûnt biztosabbnak.

James végre összeszedte magát, és akadozva belefogott.

- Már beszéltem többiekkel… mondtam nekik, mer’ nem tudtak várni… emlékszel mon’tam, hogy van egy hírem… na errõl akartam beszélni… izé… ja, igen, Sirius, képzeld! Lily megkértem a kezét… vagy Lilynek, na… megkértem a kezét, és igent mondott!

A zavaros mondat végére James már vigyorgott, mint a tejbetök, Peter sokadszorra felvihogott, míg másik két asztaltársa kuncogott (bár Lily magától a hírtõl, Remus pedig inkább az ital miatt tette). Siriusszal ellenben megfordult a világ. A fülére mintha egy párnát szorítottak volna, a kocsma zaja tompán, sípolva jutott el agyáig, mert abban csak egy mondat lüktetett: Nem lehet!

Botladozva állt fel, és minden ingóságát a széken hagyva, a Három Seprû bejárata felé szaladt. Gyomra annyira kavargott, hogy szinte égette, de ez semmi volt ahhoz képest, amit a szívében érzett. Sosem fájt még neki ennyire semmi.

A hideg persze azonnal belemart csupasz ujjaiba, arcának elsápadt bõrébe, de nem érdekelte, egy eldugott hely kellett neki, egy hely…

A Roxmortsból kivezetõ kapucska mellett végre megállt, négykézlábra rogyott, és kihányta, amit fél órával ezelõtt töltögetni kezdett magába. Aztán befeküdt a hóba, elérve, hogy ruhái átázzanak, és a hidegtõl megremegjen teste. Már nem is érdekelte, inkább fagyjon meg, minthogy át kelljen élnie egy esküvõt… a szerelme esküvõjét.

A vörös, esti hófelhõket figyelte, sûrûn pislogva, míg valami meleg nem folyt végig arcán. Akkor feladta végre, és üvöltve fordult jobb oldalára, háttal a falunak, Jamesnek.

Hogy lehet ez? Hiszen Lily utálta, miért megy most hozzá? Lehetetlen, hogy ilyen rövid idõ alatt ennyire szeretné, tiszta szívbõl Jameset. Az nem lehet! Az nem lehet!

Dideregve szipogott egyet, és reszketve megtörölte arcát. Bolond volt, hogy a kocsmában hagyta a kabátját, mert most már nagyon fájt a hideg a bõrének. Szinte érezte, ahogy a csontjáig hatolt… A fájdalom mégis eltörpült a lelki kínja mellett.

Már majdnem feladta az ébrenlétért való küzdelmet, már majdnem hagyta magát elszenderegni a hóban – talán örökre –, amikor egy vastag valami terült el testén. Nagy nehezen kinyitotta szemét, és meglátta az oly hõn szeretett arcot. James egészen közel hajolt hozzá, és kedvesen mosolygott rá, majd Sirius észre vette, hogy a fiú a kezével dörzsölgeti a ráterített kabáton keresztül, amitõl rögtön felolvadt kicsit dermedtsége. De aztán rájött, hogy hiába melengeti aggódva, hiába van itt mellette a hóban, és figyeli a szenvedését, mert a tények változatlanok maradtak. Megházasodik.

Most, hogy kissé feléledt a teste, újra könnyek lepték el a szemét, melyek ki is csordultak onnan, megszégyenítve õt James elõtt. Sirius utálta ezt a helyzetet, de most túlságosan fázott, hogy kinyögjön valamit magyarázatképpen. James nem is akarta, valószínûleg, mert megtörölte arcát, majd fejére húzta a kocsmában hagyott sapkáját, azután lefeküdt mellé a hóba, szembe vele, és átkarolta. Sirius megmerevedett, és próbált elhúzódni az ölelésbõl, de James noszogatása és forró karjai olyan nagyon csábították, hogy mégis bebújt kezei közé, és szaporán, fájón verõ szívvel szívta be az ismerõs illatot.

Nyakába temette arcát, és dideregve viszonozta az ölelést, mely végül kétségbeesett kapaszkodássá vált. Nem akarta, hogy James másé legyen, nem akarta, hogy mást szeressen, hogy más szerethesse rajta kívül. Egyre többet szipogott, míg végül szégyenletesen el nem sírta magát. Nagyon igyekezett csendesen tenni, de idõvel sajnos hiába titkolta. Hiába, minden hiába.

James nyugtatóan simogatta hátát, ami szerencsére hatott, így hamar elapadtak a könnyei. Orra és szája hozzáért a fiú nyakának bõréhez, mely egyre forróbbá tette õt, egyre vágyakozóbbá. Sosem ölelhette ilyen hosszan barátját, hiszen azt bárki félreérthette volna, amit nem akart, de most egyedül vannak, teljesen egyedül, és senki nem látná, ha esetleg aprón megpuszilná azt a finom illatú bõrt.

Mivel szája eddig is neki nyomódott James nyakának, valóban nem lehetett észre venni, így a puszinál messzebbre merészkedett. Óvatosan kinyitotta ajkait, hogy nyelve hegyével is megízlelhesse a puhaságot. James zavartalanul melengette, ezért némileg bosszankodva, hogy ilyen ügyetlen, egy határozottabb csókot lehelt a már megízlelt területre. Ám James nem adta jelét, hogy feltûnt volna neki, úgyhogy Sirius bizonytalanul folytatta a próbálkozást, mely õt magát viszont nem hagyta hidegen.

Szájával egyre bátrabban kalandozott, egyre hevesebb csókokat adott, majd finoman meg is harapdálta a másikat. Addigra már kezdte sejteni, hogy James nagyon is érzi, amit vele mûvel, de azt már nem tudta, hogy miért hagyja. Ez viszont még jobban felcsigázta, szinte már tüzelt a bõre, az öle, és nem is érezte a havat maguk alatt.

Amikor nyelve megtalálta a másik füle mögötti bõrfelületet, James felnyögött. Sirius nem is mert reménykedni, hogy jól értelmezte ezt a reakciót, s nem merte abbahagyni a csókot sem, nehogy James elhúzódjon tõle.

A fekete fiú kezei ekkor Sirius hátáról lassan elindultak lefelé, a ráterített kabát alá, és még tovább, a nadrágja derekának vonaláig. Ott megállt egy pillanatra, a mozgásból ítélve ledobta kesztyûit, majd forró ujjaival benyúlt, egészen barátja fenekére. Most Sirius nyögött fel a csodálatos érzéstõl és a boldogságtól. James magához húzta testét, csípõjük egymáshoz préselõdött, s Sirius már biztos volt benne, hogy nem csak õ élvezi ezt a kényeztetést. Szinte jobban megrészegült ettõl, mint korábban a whiskytõl. James, a szerelme, a számára legszebb ember a világon, megölelte… szenvedélyesen.

James azonban sokkal többet akart, s nedves ajkaival hamar rátalált az övére. Sirius szinte fuldokolva kapott nyelve után, és megbizseregve a gyönyörûségtõl, hevesen visszacsókolt. James kezei közben ki-be siklottak ruháiból, s õ is türelmetlenül benyúlt a kabát alá, hogy érezhesse, csak egy kicsit érezhesse a bõrét.

A másik ekkor azonban megragadta csuklóit, és eltolta magától. Siriusnak elakadt a lélegzete, és ahogy barátja barna szemébe pislogott, a legváltozatosabb elutasítások sorakoztak fel agyában, amiket a fiú mondhat neki. James azonban elmosolyodott, nyomott egy forró, nedves csókot az orra hegyére, és felkelt. Sirius a hátára fordult, s nem tudta nem észrevenni, hogy a másik nélkül ismét hideg van. Értetlenül, reménykedve, vágyakozva, elhagyatottan nézett fel rá, és remélte, hogy még nincs vége. Már az sem zavarta volna, ha az egészbõl csak egy éjszaka marad, nem több. Annyira akarta, hogy a fiúval lehessen, hogy már semmit nem szégyellt volna, csak történjen meg.

James a kezét nyújtotta felé, amit õ tétován elfogadott, és feltápászkodott a földrõl. James pihegve figyelte egy darabig, s õ is zavart szótlanságba merült. Máskor semmit sem mondtak egymásnak, mégis értették a másikat, de Sirius most nem tudta, mire gondolhat barátja. James titokzatosan semmilyen maradt elõtte, amit nem tudott kibogozni. Aztán tekintete a fiú nadrágjának az elejére vándorolt, és látta, hogy még mindig kívánja õt. Újjáéledt reménnyel emelte fel a fejét, hogy James szemébe nézzen, noha enyhén elvörösödött, hiszen nagyon egyértelmûen bámulta meg. Fekete barátja azonban csak mosolygott, és a falu felé húzta. Sirius szinte pincsi módjára sietett utána. Annyira szerette volna…

Amikor észrevette, hogy az egyik általa is ismert szálló felé húzza, megkönnyebbülten áradt el benne az öröm. Hát mégis hajlandó – még ha csak egyetlen éjszaka erejéig is –, hajlandó lenne vele megtenni, amit annyira szeretne. Sirius sietve lépett be a házba, és rögtön a pulthoz mentek, hogy kérjenek egy szobát. A portás már ismerte mindkettõjüket, hiszen volt többször is, hogy igénybe vették a szolgáltatását, elhoztak ide egy-egy lányt, ezért nem is kérdezte meg, mit szeretnének, vagy egyáltalán, mit keresnek ott. Amikor megkapták a kulcsot, már ügyet sem vetettek a homályban csókolózó párokra, felszaladtak, a lépcsõn, és megkeresték a folyosó végén lévõ ajtót. Sirius addigra már felsorolta magában az összes imát, amit csak ismert.

James berántotta a szobába, becsapta és bezárta az ajtót, s magához szorította. Sirius minden ízében remegett a másik közelségétõl. James szája súrolta az övét, ami az õrületbe kergette, de a másik többször is elhúzódott a követelõzõ csókoktól. Sirius felnézett James barna, csillogó szemébe, majd elvörösödött a bennük kavargó tengernyi érzelem láttán, és lesütötte szemét.

James megfogta az állát, és kényszerítette, hogy újra felemelje a fejét. Pár pillanatig egymásra meredtek, majd a szemüveges fiú türelmetlenül lecsapott Sirius ajkaira. Sirius felnyögött, és hevesen viszonozta a csókot, nyelveik most még gyorsabb táncot jártak, mint odalent a hóban, s testük is egyre nehezebben viselte tétlenül az ingereket.

James azonban lassan lecsillapodott, ostroma szelíd kényeztetéssé alakult, s közben kezei Sirius pulóverének az aljánál jártak. Sirius szorosan Jameshez tapadt, és nyöszörögve a füléhez hajolt.

- Kérlek… gyorsabban…

James egy pillanatra megdermedt, majd jobb karja eltûnt a nyakába kapaszkodó Sirius derekáról. A fiú ezt azonnal megérezte, és már éppen szólni akart volna miatta, amikor elakadt a lélegzete. James pálcája kettejükre mutatott, s a következõ percben minden szál ruha eltûnt róluk. Sirius megremegett, ahogy hirtelen átjárta a szoba hidege, de ezt azonnal elfeledtette vele a felismerés, hogy õ és James meztelenül állnak és egymást karolják.

Felnyögött, és forró ölét Jameséhez szorította. Csípõjét akaratlanul is mozgatni kezdte, és mindannyiszor nyöszörögve markolt a fiú vállaiba, ahányszor merev férfiasságuk egymáshoz ért. Sosem kívánta még ennyire barátját, még a legfülledtebb álmai után sem, mikor saját kezében, reszketve elégült ki.

James eldobhatta a pálcáját, mert tenyere visszatért a hátára.

- James – suttogta rekedten, és még gyorsabban mozgott, mert már nem bírt várni, egyszerûen túl forró volt a levegõ, és túl kívánatos a másik, és õ annyira szerette volna, ha végre, fél év után beteljesül a vágya, a szerelme…

James az ágyra döntötte, amit kézséggel hagyott, ám mikor a másik fiú melege nem takarta be õt, kábultan felnézett. James lángoló pillantással bámult vissza rá, tekintete éhesen falta végig minden porcikáját, amitõl Sirius megremegett – szinte érezte a másik pillantását bõrén. Nagyon nehezen tudta fókuszálnia tekintetét a rátörõ kéjhullámoktól, de kihasználta az alkalmat, hogy õ is mustrálhatja a másikat. Többször látta már talár nélkül, hiszen egy szobában aludtak, a kviddicsöltözõben együtt öltöztek, de sosem nézhette meg úgy, hogy látsszon rajta, mennyire tetszik neki, nem vizslathatta végig a csodás izmokat, a barna bõrt… és az alsónadrágja alá sem láthatott még be.

Sirius kis híján már ettõl is a csúcsra jutott, teste akaratlanul vonaglott a takarón, férfiassága jobban lüktetett, mint eddig bármikor. James fölé könyökölt, szája ismét a kezdeti türelmetlenségével csapott le ajkaira, majd a kulcscsontjára, a mellkasára, és egyre lejjebb.

Sirius lehunyta szemét, és beharapta száját. Olyan csodálatos volt, mint még soha semmi az életében. Kezébe harapott, hogy visszafojtson egy nyögést, amit a köldökébe nyaló nyelv váltott ki belõle. James közelsége, csókjai elvették az eszét. Halványan figyelmeztette magát, hogy ez csak egy éjszaka, és talán mégsem kellene… de James kényeztetése rögtön elnyomta a belsõ hangokat, és meggyõzték õt, hogy igenis kell ez neki… nagyon szeretné.

James szája körülölelte merevségét, s már nem tudta visszafogni hangját. Szemérmetlenül hangosan adta a másik tudtára, hogy azt tesz vele, amit akar, s valóban így is gondolta. Bármit Jamesnek adott volna, bármit…

Amikor megérezte az ismerõs szorítást alhasában és ágyékában, tehetetlenül felnyöszörgött, feje mellett a takaróba markolt, és a fiúnak feszítette magát. Azonban James beláthatta, hogy nincs több idõ, ismét fölé ereszkedett, és szétnyitotta Sirius lábait, hogy a következõ pillanatban belé hatolhasson.

A fájdalom éles késként mart bele, szeme könnybe lábadt. James megnyugtatóan simogatta, és csípõjével finoman lökött rajta. Siriusban fennakadt a levegõ, és szinte elképzelhetetlennek tûnt számára, hogy így élvezni tudja.

- James… nagyon fáj.

- Mindjárt elmúlik – felelt kedves-csendesen a fiú, és apró puszikkal halmozta el arcát. Sirius belekapaszkodott a vállába, úgy várva, hogy a fájdalom enyhüljön. James néha megmozdult benne, hogy mélyebbre csússzon, s a kín helyét lassan átvette az újjáéledõ gyönyör. Mikor már csak a kellemes kitöltöttséget érezte magában, Sirius hálásan viszonozta a szelíd mozdulatokat.

Ringásuk eleinte lassú, és törõdõ volt, nyelvük szelíd táncot járt, majd a vágy mindig hevesebben tört rájuk, egyre jobban elöntötte õket a forróság. Sirius összeszorította szemét, és magához ölelte Jameset, lábait dereka köré kulcsolva. A kielégülés vakító fehérségként tört rá, teste megfeszült a másik alatt, míg szája önkéntelenül kiáltotta szerelme nevét a fülledt szobába. James egy nyögéssel válaszolt, és fölé borult. Sirius fáradtan mosolyogva belekapaszkodott, és szorosan ölelte, úgy aludt el hamarosan a szendergõ James oldalán.

***

Sok idõ telt el. Ironikus módon megint egy kocsmában ültek öten, megint karácsony elõtt, megint kissé becsípve… de most nem eljegyzést, hanem egy hamarosan születõ gyermeket ünnepeltek. James és Peter most is egymást túlharsogva vihogtak, bár a fekete férfi néha feleségéhez hajolt, és megcsókolta, mintha így akarna bocsánatot kérni részeg viselkedéséért.

Azután az éjjel után persze soha többé nem voltak együtt, bár annyi bizonyos, hogy James is tisztán emlékszik a történtekre. Sirius eleinte nagyon nehezen viselte el a megszokott, baráti vállveregetéseket tõle, és sokszor fordult elõ vele, hogy a szenvedélyes estére visszaemlékezve sírta álomba magát.

Ám hamarosan, mikor kínjai eltompultak, és beletörõdött a sorsába, feltûnt neki Remus viselkedése, és nem volt nehéz kitalálnia, hogy a barna fiú éppen azért keresi a társaságát olyan kétségbeesve, és éppen azért próbálja valamivel magára vonni a figyelmét, mert ugyanazt szeretné tõle megkapni, amit õ Jamestõl sosem fog. Azóta jártak.

Remus rámosolygott, és megcsókolta. Sirius jólesõen átkarolta, és már nem esett nehezére visszamosolyogni rá, már õ is mélyebb érzéseket táplált a fiú iránt, mint azelõtt – igaz, nem olyan szenvedélyesen szerette, mint a kócos feketét. Önkéntelenül Jamesre nézett.

A fiú észre sem vette õket, boldogan ölelte Lilyt, és akadozva vallott neki örök szerelmet. Mindannyian nevettek rajta, még õ is. Boldogan sóhajtott, és arra gondolt, hogy talán még lehet olyan veszettül szerelmes Remusba is, mint egykoron barátjába. Elvigyorodott a gondolatra, és megszorította párja kezét. Az felnézett rá, borostyán szemei értetlenül vizslatták, de õ csak az ajtó felé intett, majd elnézést kért, és magával húzta Remust, ki a hóba.

Vége