Holdsáp első csókja

Remus/Sirius, igazi kihívás volt megírni, mert nincs benne felnőtt tartalom^^ Ez olyan Remy-féle aranyos szerelmetes slash... na jó, nem mérem magam a mesterekhez 8). Jó szórakozást!

Mi a fenének jöttem ide? Miért zavar, hogy ő is jól érzi magát valakivel? Tiszta bolond vagyok!

Ezt én, Sirius Black állapítottam meg magamról. Most is itt leskelődök utána, mint valami szerelmes kis tyúk… mint az ostoba rajongóim. Hihetetlen, hogy az ő szintjükre süllyedtem.

- Nagyon jól éreztem magam veled – hallottam meg egy lány dallamos hangját, és, fittyet hányva tulajdonképpen saját magamra, kidugtam fejem a sarkon, hogy lássam, mi történik.

Remus Lupin szerényen, lehajtott fejjel, kicsit zavarban mosolygott az előtte álló leányzóra, aki szerintem is szép… lett volna, ha nem épp most randizna életem egyetlen szerelmével. Igen, végül is igaz volt, én is egy szerelmes tyúk vagyok. Ökölbe szorult kézzel figyeltem, idegeim pattanásig feszültek.

- Nekem is jó volt – mondta bátortalanul Holdsáp barátom… mit barátom, ő a legeslegszebb, legnagyszerűbb férfi… nem is nevezhetném barátnak se, bár a „fiúm” titulus, az azért tetszene.

A szőke csaj kacagott egy sort, mintha Remyke valami őrült vicceset mesélt volna, majd megsimogatta (a franc egye meg) a megremegő fiú arcát. Nem, nem lehet, hogy azért remegjen, mert hozzáért! Nem, csak… még ismeretlen neki a kedvesség. Ez a fajta, legalábbis.

És akkor… Remus lassan elkomolyodott, feje előrébb hajolt, szemei lecsukódtak. Puha, mézédes ajkai a kis csitriére tapadtak, még innen, a sarokról is láttam rózsaszín nyelvét táncolni a lány száján. Éreztem, ahogy torkom elszorul, és szúrni kezd a szemem. Remus kezdeményezett… ő akarta…

Ahogy a csók elmélyült, akaratlanul is kinyitottam homályosan látó, nedves szemeimet – félreértés ne essék, csak a fájdalomtól eredt el pár csepp, amit a tenyerembe vájódó körmeim okoztak. Remus elég tapasztalatlan lehetett a csókolózás terén, mert láttam, hogy eléggé merev maradt, miközben lehunyt szemmel ízlelgette a csaj száját. Düh és féltékenység kavargott bennem, szinte éreztem, hogy felemészt. Hülye vagyok, hogy idejöttem.

Mégsem tudtam elszakítani tekintetemet róla. Éreztem, hogy mindennek ellenére kezdek begerjedni, ahogy elképzelem, engem csókol, és nem azt a szerencsés senkit. Kezem eleinte nem akart engedelmeskedni, de azért végül becsúszott zsebembe, hogy ne zavarja meg a bemutatót a sliccem hangja. Iszonyú melegem volt, de egyre csak szerelmemet figyeltem, ahogy egyre szenvedélyesebbé válik.

Ám akkor történt valami.

Remus szemei kinyíltak, és a borostyánok sárga villanással meredtek egy másodpercre a lányra, aztán egy furcsa fejmozdulatot tett. A lány felsikított, és teljes erejével ellökte magától a barna fiút. Felháborodottan, de kicsit megkönnyebbülten figyeltem őket. Nem tudtam ugyan, mi történt, de nem is érdekelt. Remus már nem csókolta a szőkeséget.

- Megharaptál! – replikázott a csaj, nekem pedig görcsbe rándult a gyomrom. A fene, Remus ennek nem fog örülni! Kezemet kivettem zsebemből, és a falnak támaszkodtam, úgy figyeltem szerelmemet, s még a sötétben is észre vettem, ahogy a rémület fut át az arcán, majd egyre jobban sápad… Drága Remus, nehogy megijedj!

Nem hallotta meg a gondolatomat, megreszketett, és a falhoz hátrált, fejét lehajtotta.

- Én… nem akartam, bocs… csak elkapott a szenvedély, azt hiszem…

- Jobb, ha ezt most nem folytatjuk – mondta hidegen a kis csitri, s nekem megint ökölbe szorult kezem. Hogy mer ez így beszélni az én kis Remusommal? Hogy merészeli így megalázni? Csak kerülne a kezeim közé…

- Igazad van – bólogatott gyorsan Holdsáp, és megtámaszkodott maga mögött. Dehogy igaz, Remy! Ne hallgass arra a szajhára!

- Szerintem, ha akarsz magadnak barátnőt, akkor ne nagyon harapd meg ilyen fájdalmasan – javasolta gúnyosan a szőkeség - ó, hogy fordulna fel a bájos pofijával – majd fogta magát, és eloldalgott. Remust néztem, aki egy ideig még szótlanul bámult utána, majd a fal tövébe csúszott.

Istenem, Remuskám, ne omolj össze! Nem csoda, hogy megint nem hallott. Remusom a térdeire hajolt, és szipogva belemarkolt barna fürtjeibe. Na jó, Sirius, eljött a te időd!

Kiléptem a sarkon, és megtettem a köztünk lévő pár lépést. Remus nem nézett fel, ahogy mellé guggoltam. Olyan aranyos volt, ahogy icipicire húzta magát, és a szívem is megfacsarodott, hogy éppen neki kell ilyen kegyetlen sorsban tengődni. Átkaroltam vállait, melyeket a zokogás rázott. Persze, hogy nem így képzelte élete első csókját!

Remus karjai a nyakam köré fonódtak, engem meg valami jóleső melegség öntött el. Ahogy a teste hozzám simult… csodálatos volt, és sóhajtanom kellett.

- Szörnyeteg vagyok – motyogta Remus, és hihetetlenül szexis, könnyes arccal nézett fel rám. – Már csókolózás közben is előjön belőlem.

- Nem vagy az – ráztam meg fejem, és csak nagy nehezen tudtam figyelmen kívül hagyni, hogy forró lehelete az államat csiklandozza. Olyan közel volt… felgyorsult a szívverésem.

- De hát már egy csókot sem tudok váltani egy lánnyal, mert rögtön harapni akarok – keseredett el a fiú, én meg nem nagyon tudtam türtőztetni magam.

- Akkor próbáld meg mással… esetleg megmutatom, mire célzok.

Azzal ráhajoltam édes ajkaira, és nyelvemet becsúsztattam szájába. Azonnal viszonozta a csókot.

Felhúztam, és a Szükség Szobája felé vonszoltam. Egy szép estém volt… vele.