Sirius Black ásítozva borult a padjára. Mágiatörténet óra zajlott éppen, már amennyire zajlásnak lehet nevezni, hogy Binns professzor, aki körülbelül már negyven éve meghalt, reszelős hangon olvasott fel az alvó osztálynak. Csak Remus Lupin figyelt oda rá.

Sirius a fiú mögött ült, és a tarkóját nézte. Holdsáp fészkelődött egy kicsit, majd leírt valamit a papírjára. Tapmancs vigyorogva méregette egyenes hátát. Egyszerűen imádta ezt a kis strébert… talán jobban is, mint kellett volna.
Körülkémlelt. Mindenki aludt, még James is ott hortyogott bal oldalán, karjaira borulva. Megnyalta kiszáradt száját, és karját kinyújtva, beletúrt Remus rövid, barna fürtjeibe. A fiú megmerevedett, majd félig hátra fordult, de szemeik nem találkoztak.

- Mit akarsz? – sziszegte a srác. Sirius megrázta fejét, és vörös arccal visszahúzta kezét. Remus nem törődött többet vele, figyelme ismét a tananyagra összpontosult. Tapmancs csalódottan merült gondolataiba.

Mégis, mi bajod? – dorgálta magát. – Remus fiú. Egy fiú, érted? Nem kezdhetsz ki vele! A barátod, aki… aranyos, okos, kedves, gyönyörű. Összeszorult a torka, miközben eszébe jutott, mit álmodott aznap éjjel. Vére rögtön sebesen kezdett száguldani, s öle egy pillanat alatt felforrósodott. Na ne! Nap közben? Ez már betegség, legalább ne égesd magad…

Remus torokköszörülésére ismét a való életre összpontosított.
- Tanár úr! Ne haragudjon, de rosszul érzem magam. Elmehetek?
Binns meghökkenve pislogott fel, hiszen valószínűleg még az életben nem szakították félbe a meséit. Az osztály fel sem eszmélt a pillanatnyi csendre, míg a szellem bólintott, és ott folytatta az olvasást, ahol abbahagyta. Remus táskáját maga előtt tartva, a padlót nézve haladt el Sirius mellett. A fiú látta a másikon, hogy az tényleg elég sápadt, s ez aggodalommal töltötte el.

Miután társa kiment, egyszerűen nem tudta tartóztatni magát. Ujjaival a padon dobolt. Leverte a víz a félelemtől. Mi lehet Remussal? Még nem közeledett a holdtölte. Vajon nagyon komoly? Csak legyen már vége ennek a hülye órának, hogy meglátogathassa a gyengélkedőn. Azonban dühösen jutott eszébe, hogy ma dupla mágiatörijük van, legalább még másfél órányi.

Sirius szaporán pislogott a professzorra, miközben lassan felemelkedett. Senki nem vette észre. Egy lépés hátra az ajtó felé. Még jó, hogy a legutolsó padban ültek. Még egy lépés. Azért az kicsit kínos, hogy tíz percet nem bírsz ki Holdsáp jelenléte nélkül. Lépés. De hát beteg! Persze, hogy aggódom. A barátom, akit sze… nem… kedvelem. Igen, ez a jó szó. És most aggódom. Hát nem természetes?
Kisurrant a tanterem ajtaján, anélkül, hogy bárki meglátta volna. Miután kimenekült a veszélyes zónából, futásnak eredt az üres folyosón. Vére a fülében lüktetett, és aggodalmasan lihegve szedte a lábát a lépcsőn. A gyengélkedőre vezető folyosóra úgy csúszott be. Megállt egy pillanatra az egyik ajtó mellett, hogy kifújja magát, és épp ment volna tovább, amikor furcsa hangokat hallott a keskeny ajtó mögül. Tudta, hogy az egy fiúvécé, de hát óra közben ki tartózkodna bent? Halkan lenyomta a kilincset, és belesett a helyiségbe. Földbe gyökerezett a lába a látványtól.

Remus állt a mosdó kellős közepén. Nadrágja a lábszáráig volt tolva, ingét kigombolta. Nyakkendője valahol a sarokban kötött ki. A fiú jobb keze merev férfiasságát simogatta, melynek végéből kéjnedvek csepegtek a padlóra. Holdsáp csípője erőteljesen mozgott, teste meg-megfeszült, s nem törődve mással, hangosan nyögdécselt.

- Mmm… Sirius… Sirius…

Az említett érezte, ahogy saját keze is a nadrágja elejét feszítő dudorra csúszik. Te jó ég! Tejóégtejóégtejóég! Beharapta ajkát, nehogy felnyögjön. Remus maszturbálása olyan mértékben feltüzelte, ahogy még egyetlen kéjes álma sem. Ráadásul a fiú az ő nevét hajtogatta. Nem bírta tovább.

Belépett a mosdóba, bezárta az ajtót és barátja felé fordult. Remus meghallotta a zár kattanását, és vágytól égő szemekkel pillantott rá. Majd eszébe jutott, hol van, és mit csinál. A barna hajú fiú arca piros lángba borult, felkapta nadrágját, hogy a falig tudjon hátrálni.
- Si-sirius… megmagyarázom… - habogta még mindig lihegve, kezét lába közé szorítva. Tapmancs is zihált.
- Ne magyarázd! – miközben barátja ráemelte könnyes szemeit, ő határozottan elé vágtatott, és a falhoz szorította vállait. Remus kissé megijedve pislogott rá, majd tekintete ajkaira csúszott.

- Én… ez nem az…

- Kuss legyen! – Sirius nyelve besiklott a másik szájába. Remus meg sem próbálta ellökni, nyöszörögve viszonozta a csókot, majd merészen Sirius alsó ajkába harapott. Az türelmetlenül leszaggatta magáról ingét, el se szakadva a követelőző nyelvtől. Holdsáp készséggel segített neki, majd az egyening a terem túlsó végébe került. Ezt követte a nadrág is, melyhez viszont kapaszkodni kellett levetés közben. Remus előnyben volt, simán eleresztette saját ruháját, mely a földre hullott.

Miután Tapmancs lemeztelenedett, újult erővel vetette Remus ajkaira magát. Egyik keze a sápadt bőrt simogatta a fiú derekán, másik a kemény erekcióra vándorolt. Ahogy csupasz bőrük összeért, megremegtek a vágytól. Sirius a padlóra fektette Remust, szorosan hozzászorítva merevedését, és hullámzó mozdulatokkal kényeztette magukat. Holdsáp lerúgta magáról a nadrágot, hogy lábait a dereka köré fonhassa. Tapmancs agya kikapcsolt, csak Remus vágytól vonagló, halvány sebhelyekkel borított, sápadt bőrű testét, és parázsló borostyánszemeit látta. Hányszor álmodott erről…

- Sirius… - nyögte Remus hátravetett fejjel. A vékony karok a fekete hajú fiú vállaira kúsztak, s a másik körmei belevájtak bőrébe. Felszisszent a kellemes érzéstől, és gyorsított csípőjén. Egymáshoz érő férfiasságaik megremegtek.

Holdsáp ezt a pillanatot választotta, hogy meglökje őt, minek következtében meztelen háta a hűvös csempének ütődött. Remus átlendítette rajta lábát, majd erekciója fölé térdelt, megfogta, és egyetlen nyílásához illesztette. Sirius felmordult, és megragadta Remus tarkóját, lehúzva a fiút magához egy csókra.

- Fájni fog… - nyögte a nedves szájba.

- Nem érdekel.

Remus lassan magába vezette őt. Szaporán szedve a levegőt meredt az élvezettől és a kis fájdalomtól eltorzult arcra. A fiú teljesen ráereszkedett, pár pillanatig még szoktatva magát a feszítő érzéshez. Egyszerűen gyönyörű volt, ahogy a napfény megvilágította nedves bőrét. Sirius nyugtatólag cirógatta mellkasát, magához húzva Holdsápot. Annak keze ismét saját merevedésére fonódott, Sirius pedig a heréit (az övét és Remusét is) kényeztette, nyelve a másik mellbimbóit nyalogatta. A gyengédség azonban az első lökésnél tovaszállt, ismét vadul harapdálták egymást. Sirius hevesen párja szájába hatolt, miközben elveszett a fiú testének melegében. Remus erőteljesen lovagolta meg, kezeivel Sirius feje mellé támaszkodva, nyögései visszhangoztak a mosdóban. Sirius morogva megragadta Holdsáp csípőjét és irányította ringását. Érezte kitörni készülő orgazmusát, de igyekezett visszatartani. Remus azonban teljesen rá volt hangolódva.

- Sirius! – kiáltotta hozzáfeszülve, férfiassága végéből fehér sperma került kettejük hasára. Tapmancs körül megfeszültek a fiú izmai, amitől az ő gerince is ívbe feszült, s csillagokat látva eresztette magját a másikba, hosszan nyögve az élvezettől.

Pár percig fehér köd borult a szemükre. Remus Sirius mellkasán pihent, miközben ő még mindig benne volt. Együtt várták meg zihálásuk csillapodását.
Sirius mélyet sóhajtva beletúrt a csapzott fürtökbe. Remus nem nézett rá, amitől elszorult a torka. Nem gondolta, hogy ilyen nehéz lesz megszólalnia.

- Remy.

A barna fiú kicsit megfeszült.

- Remus, kérlek, nézz rám – kérte halkan, baljával megsimogatva a fiú arcát. A borostyánszemek végre felemelkedtek. Teli voltak kétségbeeséssel, félelemmel, önváddal, szomorúsággal és… volt még valami bennük… valami…

- Sajnálom – motyogta Holdsáp, és lekászálódott róla. Ám mégsem ment ruhái után, hanem háttal neki összekucorodott, ráborulva felhúzott térdeire. Sirius nem hagyta magát lerázni, felült ő is, és átkarolta a meztelen vállakat. Nem látta Remus arcát, de a fiú háta meg-megremegett, amit szipogás követett. Sirius gyomrába befészkelődött egy jó nagy darab kő.

- Remus, semmi rosszat nem tettél – próbálta vigasztalni. – É-én vagyok a hibás, el kellett volna mennem, amikor megláttalak… csak nem tudtam… Remus. Én…
Tétován magához ölelte Holdsápot, aki végül megkapaszkodott nyakában, és vállgödrébe temette könnyes arcát.

- Tudom, hogy kettőnkre… nincs remény. – szipogta Remus rápillantva. – De szeretlek. Már… már elég régóta. Sajnálom.
Sirius majdnem felnevetett megkönnyebbülésében, kiengedve eddig bennszorult levegőjét. A szavak ahelyett, hogy megrémítették volna, kellemes bizsergéssel töltötték el gyomrában. Mindenhol. Lágy csókot lehelt a könnytől sós ajkakra, majd a másik tekintetébe mélyedt, és elmosolyodott.

- Én is szeretlek, te szerencsétlen.

Másnap már kézen fogva vonultak le a nagyterembe reggelizni. A hatodéves lányok sértődötten méregették Remust, aki viszont szerelmes vigyorral csimpaszkodott Sirius nyakába. A fekete hajú fiú elégedetten karolta magához a derekát. Nem is olyan rossz szerelmesnek lenni.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés