Sirius rosszkedvűen fordult háttal Jamesnek. A szemüveges fiú lemondóan sóhajtott.

- Remus miatt nem akarsz lejönni velünk a faluba? – kérdezte nem kis szemrehányással a durcáskodó sráctól. – Mert akkor azt mondd, ne azt, hogy nincs kedved! Semmi szükség rá, hogy hazudozz. Amióta összejöttetek a fiúmosdóban… - Sirius megrándult, mert barátja hangján hallotta, hogy gúnyosan mosolyog. - …azóta, mintha kicseréltek volna. Ne szívd mellre, haver, de eléggé egymásra cuppantatok, kicsit hanyagoltok, Petert meg engem. És már megbocsáss, de, ha Remus tényleg annyira tanul, akkor te meg próbálj meg legalább egy napot távol lenni tőle!

- Fogd már fel, hogy rosszul vagyok! – csattant fel Sirius keserűen. Semmi kedve nem volt lemenni Roxmortsba a többiekkel. Nem, nem Remus miatt… vagyis de. Megremegett a szája széle, ahogy a váratlan problémára gondolt.

- Oké, akkor mi mentünk – morogta James, és kiviharzott a hálóterem ajtaján. Peter egy darabig tépelődve nézett Siriusra, de végül ő is kiment, s rácsukta az ajtót. A fekete hajú fiú elmerült a gondjaiban, ahogy elhalt a léptek zaja.

Remus elhidegült tőle. Ez tuti biztos, nem élvezi a szexet vele. Nem sóhajtozik a gyönyörtől, nem simogatja, csak megtörténik az aktus, és ennyi. Nap közben hidegen, félszavakkal válaszol, kerüli az érintését. Őszintén, Sirius nem gondolta volna, hogy a barna fiú, az ő szíve választottja így bánik majd vele, ilyen hamar ráun. Senki iránt nem érzett még ekkora szerelmet. Ilyen mélyet. És Remus nem viszonozza.

Letörölte arcáról gyengesége nedves jeleit, majd szaggatottan felsóhajtott. Párnája is elázott egy darabon… még érzi rajta Remus hajának kellemes illatát. Mennyi szerelmes estét töltöttek itt, azóta a nap óta! Persze hangszigetelve az ágyat… James és Peter kicsit meghökkentek, amikor megtudták, mi van köztük, de csak ezeket a feltételeket kötötték: hogy ők ne hallják, mi történik; bármit csinálhatnak, bárhol, bármikor, csak ne lássák, ne érzékeljék.

- Francba, mit bőgök itt utána? – morgolódott Sirius hirtelen felülve. Odakint az ablakon túl szállingózott a hó, ő meg csak egy vékony inget viselt. Rettentően átfagyott, tudta, hogy erre jó lenne egy forró fürdő. Bár Remus még inkább… arra hiába vár. Visszafogva feltörő szomorúságát, fogott egy meleg pulóvert, törülközőjét, és leballagott a klubhelyiségbe.

Senki nincs a Roxfortban, néhány tanár és… igen, és Remus kivételével. A fiú a könyvtárban készül az egyik próba vizsgájukra, amit Lumpsluck ígért be nekik. Nagyon nehezen állta meg, hogy mégis a prefifürdő felé menjen, és ne szerelméhez. De mit segítene, ha az ő nyakában zokogna? Nem valószínű, hogy a fiút meghatná vele. Legutóbbi „szenvedélyes” éjszakájukon Remus még csak fel sem… még csak nem is akarta… végül Sirius a saját kezére kényszerült. Mit érdekelné őt?

- Siri! – hallotta meg saját nevét a háta mögött. Megfordult. A folyosón egy barna loknis csaj szaladt felé, bőszen vigyorogva. Sirius csalódottan felnyögött. Ez Amy Richardson, a Hugrabug hajtólánya. Hát, elég régóta hajt Siriusra, az biztos.

- Amy – mosolygott rá kényszeredetten. – Mi újság? Miért nem vagy Roxmortsban?

A lány pirulva vihogott egy sort.

- Jöttem behajtani az ígéretedet – mondta aztán sejtelmesen, ujjával elkalandozva a fiú mellkasán. Az értetlenül, s bosszúsan meredt a csajra, fogalma sem volt miről beszél. Ellökte a lány kezét, Amy tekintete elkomorult.

- Milyen ígéretet? – sürgette Sirius enyhén felpaprikázott idegekkel. Semmi hangulata nem volt az efféle játékokhoz, legfőképpen csak a vízben, és saját keze által enyhülést hozó gyönyörben szeretne elmerülni, Remusról fantáziálva. Bár utána persze még rosszabbul érzi majd magát, de már egy hete nem voltak együtt. Senkivel nem volt, ami nála igazi cölibátusnak számított…

Amy durcásan csücsörített.

- A múltkor azt mondtad, hogy egy roxmortsi hétvégén megbizonyosodhatok róla, hogy van-e a fenekedre tetoválva egy mini Mennydörgő – avatta be a titokba a lány. – És tudtam, hogy ma egyedül leszel. Ezért aztán az hittem…

- Rosszul hitted – csattant fel Sirius dühösen a lány szavába vágva. – Azért vagyok ma egyedül, mert egyedül akarok lenni. Nem miattad. És ezt mondd meg a drága barátnőidnek is! Ha nem tudnátok, van valakim.

- Persze, Lupin – gúnyolódott Amy, úgy nézve rá, mintha egy csattanós pofont adott volna neki. Meg is érdemelné. Mogorván fordult be a sarkon, faképnél hagyva a lányt, de az utána ment. Keserűen felciccegett, mire Amy megragadta a karját, és maga felé rántotta. Meglepődött egy pillanatra a lány erejétől, de utána csak még idegesebb lett.

- A lányokkal úgy látjuk te és Lupin eltávolodtatok egymástól – duruzsolta a lány dühtől lángoló szemekkel, majd nyakába csimpaszkodva, ajkait az övéhez közelítette. – Biztos egyedül érzed magad…

- Szállj már le rólam! – kiáltott fel a fiú, s kétségbeesetten igyekezett elhajolni a lány elől, ám az rátapadt a szájára, és kíméletlenül csókolta. Sirius hadakozott még egy darabig ellene, de teste egyre inkább éledezett a kényeztető csókoktól. Lassan már viszonozta is…

Remus nem ezt érdemli. – hangzott fel fejében Lily hangja… mi? Lily? Remus szeret, csak… most kicsit összevesztünk… nem így kéne lerendezni. Én is szeretem… igen…

Erőszakosan, minden testi erőfölényét bevetve lökte el magától a csajt. Az a fenekén landolt a lendülettől, s fájdalmasan felkiáltott. Sirius undorodva nézett végig rajta.

- Semmi közöd hozzá, mi van köztem és Remus közt – sziszegte a lánynak, aki keserű lemondással méregette a földről. – Szeretem őt, és csak ez számít. Nem kellesz, nem kell más, rajta kívül! További szép napot, menj inkább Roxmortsba, keress más szépfiút magadnak! Én foglalt vagyok, felfoghatnátok már.

Azzal elcsörtetett a prefektusfürdő ajtajához, kimondta a jelszót, és indulatosan becsapta. Az dühítette fel, hogy a hugrabugos lánynak igaza volt. Tényleg megromlott a viszonyuk. Azért is viszonozta majdnem a kiscsaj szenvedélyét, mert már hiányzott neki a kényeztetés, a simogatás, de Remusé és nem másé.

Ingerülten megnyitott néhány csapot, ledobálta magáról a ruhákat, és belemerült a növekvő forró vízbe. Mindenféle illatos gőzök terjedtek el a fürdőben, s ő a szökőkútszerű csapokhoz úszott. A kitörő vízsugár megmasszírozta vállait, igazán kellemes volt.

Miért nem kell ő már Remusnak? Mit ronthatott el? Mivel szerezhetné vissza? Csak úgy pufogtak a fejében az elkeseredett kérdések. Nem tehetett róla, de képtelen volt tétlenül nézni, hogy élete egyetlen igaz szerelme lassan elhagyja. Talán van valaki más…

Torkát kaparta valami fura, szeme szúrt, s látása elhomályosodott. Beharapta száját… nem, ne is gondolj Remusra! Ne, mert az csak fáj!

Neszezést hallott meg a zúgó vízen keresztül. Kinyitotta könnyes szemét, és fülelt. A párától persze az orra hegyéig sem látott, a meleg is egy szaunához tette hasonlatossá a fürdőt…

A medence széléhez úszott, és hunyorgatott. Nem szívesen szólalt volna meg, egyelőre nem akart lebukni, de nem látott senkit; így várt, csendesen, perceken át. Semmi. Biztos csak képzelődött. A medence belső szélén futó lépcsőre ült, hátát a csempének döntötte, majd lehunyt szemmel hátra hajtotta a fejét. Jobb keze a vízben lebegett, aztán keserűen elhúzta a száját, és lassan éledező testéhez vitte ujjait. Magára kulcsolta őket. Hát, nem olyan érzés, mint amikor Remus csinálja…

Ijedten ugrott meg, mikor két sovány kéz kúszott a vállaira, s nem kis megdöbbenésére Remus halk hangja hajolt füléhez.

- Semmi baj, én vagyok – A fiú nyelve végigszántott fülcimpáján, Sirius pedig nyögve adta át magát az érzésnek. A váratlanul rátörő Remus gyengéden nyomkodta kecses ujjaival, mintha mi sem történt volna köztük az elmúlt hétben. Nem értette, mit keres itt barátja, szerelme, de csak a pillanat számított. Nem tudta kontrollálni a gyönyörét. Itt volt, kényeztette, masszírozta vállát. Csodálatos volt.

- Remus… - nyögte, ajkaival lázasan keresve a másikét. A fiú megcsókolta, gyengéden, édesen, mélyen. Sirius azonban már napok óta szenvedett nélküle, így csókja is türelmetlen, s követelőző lett. Ujjaival szerelme párától átnedvesedett hajába túrt, húzva maga felé. Remus becsusszant hozzá a vízbe, nem viselt semmit.

Sirius megfordult, hogy belesimulhasson ölelésébe. Úgy falta a másik száját, mint éhező a fenséges lakomát. Befészkelte magát Remus lábai közé, mivel azok akadály nélkül nyíltak meg előtte. Merev volt, ez jó jel. Sirius kicsit magához tért, ahogy eszébe jutott az egy héttel ezelőtti aktusuk. Elhúzódott szerelmétől, mélye a szemébe nézve. Imádta ezeket a borostyán színeket.

Kedvese arca fájdalmasan, szégyenkezőn torzult el, mikor rájött, hogy meg kell magyaráznia a viselkedését, méghozzá azonnal. Lehajtotta elpirult orcáit, de karjai továbbra is a hosszú hajú fiú nyakában, hátán nyugodtak, testük még egymáshoz feszült. Sirius reménykedve várt.

- Ne haragudj rám – kérlelte a barna fiú csendesen. – Én… féltékeny voltam. Láttam, hogy azok a csajok továbbra is nyomulnak rád, pedig nyilvánvalóvá tettük, hogy járunk. És én azt hittem, élvezed őket. Az hittem… hazudtál, ott a mosdóban, azon a napon.

- Nem hazudtam, szerelmem – Sirius megnyalta kiszáradt száját, és meggyötörten felemelte Remus állát, hogy az rá nézzen. A sápadt fiú ajkait harapdálta. – Te kellesz nekem. Engem nem érdekelnek azok a csitrik. Tényleg szeretlek. Igyekeztem ezt bebizonyítani neked, sajnálom, ha nem sikerült, de… akkor mondd meg, mivel tehetném! Csak ne hagyj így magamra! Szörnyen fájt, fájt, hogy nem viszonzod a szenvedélyemet, a szerelmemet. Ugye… ugye még szeretsz engem?

- Jaj, Sirius, persze – borult nyakába elhomályosult szemekkel Remus. Sirius érezte, hogy felszakad mellkasában egy gát, ami már hetek óta kínozta, a megkönnyebbülés hullámokban tört rá. Minden rendbe jött! Csak féltékeny volt, csak féltékeny! Felnevetett a boldogságtól, és szorosan tartotta Remust a forró vízben. A barna fiú kis híján megfojtotta, úgy ölelte, de mit számít az?

- Hallottam… - kezdte halkan, rekedten újra kedvese, kicsit (de csak pár millimétert) távolabb húzódva. - …Épp a klubba mentem, mert azt hittem Jamesszel már rég elmentetek, élvezitek az életet nélkülem… meg se látogattatok, gondoltam nem is hiányzok… és megláttalak azzal az Amyvel. Hallottam, mit mondtál neki, és… rájöttem, hogy tényleg szeretsz.

- Néha olyan hülye vagy, hogy tetted le tavaly az RBF-eket? – rótta meg kuncogva szerelmét Sirius, s apró csókokkal hintette a másik sápadt arcát. Azon már vörös foltokat képzett a pára, így vigyorogva húzta be magával a csapokhoz, és elzárta a vizet. Remus somolyogva nézte őt, amitől vágyai új életre kelve kavarogtak benne. Magához húzta szerelmét, ráhajolt karcsú nyakára, és megszívta a puha bőrt.

- Úgy hiányzott ez – nyögte élesen véve a levegőt Remus, kezeivel lázasan simogatva Siriust. Kezdte elborítani őket a féktelen vágy, türelmetlen simogatásokat váltottak, csókolták egymást, ahol csak érték. Sirius teljesen elvesztette a józan eszét, szinte már nem is tudta mikor hova tette kezét, de már csak arra figyelt fel leginkább, hogy Remus magába vezeti a víz alatt.

Egyszerre nyögtek fel a csodálatos érzéstől. Remus pihegve mozdult meg, lábait dereka köré emelte, hogy minél mélyebbre csúszhasson benne. Sirius kis híján már most elélvezett, látva a fájdalom és gyönyör harcát szerelmese arcán. Óvatosan mozdult meg, nehogy még több kínt okozzon neki, és elragadtatva, zihálva figyelte a másikat. Remus felnyögött, viszonozta lökését, de sokkal erőteljesebben, így Sirius a hosszú napok óta tartó megvonás következtében, elvesztette türelmét. Szelíd első mozdulatai vad ostrommá váltak, hangosan nyögdécselt Remus szűk melegében járva. A fiú nekifeszült, nem bánta a gyors ritmust.

Ringásuk nagy hullámokat fodrozott a medence vizében, a hullámok feléjük csaptak, de ők ezt csak halványan érzékelték. Már épp akart szólni társának, hogy el fog menni, amikor Remus a nevét kiáltva merevedett meg, gerince hátra hajlott, s meleg, sűrű magja elvegyült a vízben. Sirius szemére vakító fényár ereszkedett, majd úgy érezte, testéből kiszakad valami, s elárasztja vele kedvese egész belsőjét, maguk körül is mindent. Remus izmai még meg-megremegtek körülötte, de már csak ólmos fáradtsággal dőlt a csapoknak, megtartva szerelmét szoros ölelésében. Alig kaptak már levegőt az oxigénhiányos fürdőben, ezért csak lassan nyugodott le zihálásuk.

Remus elégedetten feküdt rajta, s ő mosolyogva nézte a nyugodt arcot. Kezével jólesően simogatni kezdte szerelme haját, és boldog vigyorral pillantott fel a plafonra. Jó ötlet volt fürdeni jönni, talán a sors akarta így. Mindenesetre még nem békültek ki teljesen, megfizet ez a kis nyavalyás, hogy ilyen ostobán viselkedett… bár ő még nem is sejti mennyire megfizet! Épp fordult vissza hallgatag kedveséhez, amikor észrevette, mi történt: Remus elaludt.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés