Hosszú idő volt ez a másfél év. Sirius ennyit várt. A bosszúját teljesítette, a bosszút Remus ellen, aki tavalyi tanévükben jó ideig (pontosan egy teljes hétig) magára hagyta, szomorúságba üldözte, elkeseredésbe, mert akkor úgy tűnt, a fiú nem szereti viszont.

De nagyon szerette. Azóta kibékültek, ó, de még hogy! Már nem csorgatja nyálát egy lány sem Sirius Black után, aki a Roxfort Boszorkány-és Varázslóképző Szakiskola ügyeletes Szívtiprója volt, már csak sóhajtottak és legyintettek egy „ - Minden helyes srác meleg.” felkiáltással. De Sirius büszkén vállalta, hogy élete szerelme Remus Lupin.

Most viszont, hamarosan bosszú! Sirius vigyorogva kavargatta kis üstjében a bájitalt. Az érzőfű-magjait tartalmazta a lötty. Vágyfokozót főzött belőle, erre készült ennyi ideig. A magokat csak tavaly nyáron sikerült szerválnia, de tavasszal kellett elültetni, és egy-két hónapig kelegettek. A bájital csupán egy hétig készült… azaz most lett kész. Pont időben, holnap ballagóbulit szerveznek a Griffesek. De ő és Remus nem lesznek ott.

***

Másnap

- Na, gyere csibe – csábítgatta Sirius Remust árva kiskutyus szemeket meresztve. Remus kuncogva dőlt a vállára. A klubhelyiségben táncoltak a bulin. Szerelme kicsit becsípett, így nem akart az andalgó keringőből kiszakadni.

- Gyere, nem bánod meg – susogta kábult párja fülébe rekedt, érzéki hangon. Remus egy sóhajjal válaszolt érzékei borzolására, és még szorosabban simult hozzá. Fene, miért kellett Remusnak pont most berúgni? Ám érezte, hogy a fiú milyen feltüzelt, illuminált állapotban van, ezért kitartóan próbálkozott. A félhomályban senki nem láthatta, ahogy csípőjét óvatosan nekidörzsölte szerelméének. A barna fiú nyöszörgött egyet.

- Sirius… - sóhajtozta vágyakozóan, ajkaival az övét keresve. Sirius azonban elhajolt előle.

- Ha eljössz velem, meg foglak csókolni – ígérte gonoszul vigyorogva. Na persze, nem csak csók lesz az! Remus lebiggyesztette száját, és szomorúan, fókuszálatlanul nézte. Olyan édes volt! Somolyogva húzta magához fejét, de csak lengén puszilta meg.

- Gyere velem! Szerelmem, kérlek…

- De akkor tényleg megcsókolsz, ugye? – dörmögte durcásan hisztizve Remus. Sirius nevetve megsimogatta arcát – Remus gyönyörű, amikor részeg, hiába.

Gyorsan kislisszoltak a klubhelyiségből, még mielőtt bárki megláthatta volna őket. Sirius kaján vigyorral húzta dúdolgató kedvesét a kihalt folyosókon, minden sarkon ellenőrizve, nem jön-e egy tanár, vagy egy Frics egy ványadt Mrs Norrisszal, de hiba nélkül eljutottak a csillagvizsgáló torony bejáratáig. Azt kinyitotta, és berántotta magával Remust, majd elővette pálcáját, és néhány varázslattal bezárta, és hangszigetelte magukat. Azután megfordult, és tátva maradt a szája.

Remus már ledobálta ruháit a földre, teste reszketett, de nem a hidegtől (hiszen volt vagy negyven fok), hanem a vágytól. Harcra készen ácsorgott az egyik távcsőnél, olyan szexéhesen nézve rá, hogy Sirius valósággal megborzongott. Amikor magához tért a rá törő érzésekből, elvigyorodott.

- Ejnye, csibe, hát mit csinálsz? – dorgálta duruzsolva. Remus talán kicsit magához tért, mert elbizonytalanodva vörösödött el. – Itt most az én szabályaim szerint játszunk. – folytatta gonoszkodva. – Bár tudom, hogy szereted, ha te irányítasz, de ma nem adom a gyeplőt, drága.

Remus maga elé fonta karjait, és mintha melengette volna magát. Sirius egy pálcaintéssel felvarázsolta rá a ruháit, majd komótosan kihúzott egy széket a távcsövektől. Ezután mosolyogva Remushoz ment, aki reménykedve pislogott rá, talán már nem annyira becsípve, mint nem rég.

Sirius arca alig öt centire volt a fiú arcától, leheletével direkt csiklandozva a másikat, közben lassú mozdulatokkal csomózni kezdte vörös-arany nyakkendőjét, néha hozzá érve nyaka finom bőréhez. Remus megremegett, és lehunyta tűzben izzó borostyánszemeit. Sirius megnyalta vágytól kiszáradt száját, és verejtékes arccal megfogta Remus reszkető kezét, hogy a kihúzott székhez vezesse. Te jó ég, lehet, hogy belebukik ebbe a tervbe? Hogy fogja kibírni? Megrázta fejét, és leültette szerelmét a székre, szinte ölelve nyúlt mögé, de valójában megkötözte csuklóit az ülőalkalmatosság mögött.

Remus értetlenül nézett rá, s ő mosolyogva megcirógatta arcát.

- Tudod, csibe, szörnyű érzés, ha a varázsló fiát magára hagyják a kielégítetlen vágyaival – vigyorgott rá csibészesen. Párja értetlenül bogozgatta szavait, majd lassan leesett neki, mit akar közölni. Remus kissé ijedt tekintettel pislogott rá. Természetesen mindig emlékeztette, hogy bosszút fog állni a másfél évvel ezelőtti esetért.

Sirius kihúzott még egy széket, és párjával szemben leült rá, majd lehunyta szemeit, és erotikusan simogatni kezdte saját mellkasát. Hallotta Remusa nyöszörgését, de próbálta figyelmen kívül hagyni. Vigyorogva gombolgatni kezdte ingét, miközben nyakkendője a nyakában maradt. Miután szépen komótosan megszabadult a ruhadarabtól, jobb kezével hasára siklott, majd egyszerűen benyúlt az öv alá, és kezébe vette magát. Remus tehetetlenül felnyögött, és a hangokból ítélve kötelékeit feszegette. Sirius lassan – nagyon, sőt, túl lassan - szabadult meg kényelmetlen nadrágjától, majd keze folytatta a fel-le való mozgást, emlékeivel, fantáziájával izgatva magát.

Mellkasa egyre szaporábban emelkedett és süllyedt, halkan sóhajtozott a gyönyörtől, mert feltüzelte a tudat, hogy ennél sokkal jobb lesz, amire készül. Beharapta ajkát, és gyorsított a simogatáson, majd hangosan felnyögött, mutató és hüvelykujját férfiassága végén megszorítva, visszatartotta a kitörést. Remus halkan könyörgött neki.

- Sirius, kérlek… kérlek…

Kissé kábán nézett az azóta már kitisztult fejű fiúra, aki a kínzástól könnyes arccal figyelte egyszemélyes játékát. Elmosolyodott, feltápászkodott ültéből, és nadrágja zsebéből elővett egy kis fiolát, majd azzal együtt ment oda nyögdécselő szerelméhez.

Remus testére rátapadt a fehér ing, nadrágja alatt szépen kirajzolódott merevedése, de most mégis párja kezét figyelte, benne a fiolával. Sirius vigyorogva elrejtette az üvegcsét tekintete elől, és elé térdelt, de úgy, hogy ne érjen hozzá. Azután Remus vágyakozó tekintetétől kísérve, elkezdte kicsúsztatni a gombokat az ing lyukaiból, de Remus türelmetlenül feszítette meg magát, és nyűgösen felmordult.

- Na mi az, türelmi bajnokom? – gúnyolódott kedvesen, szájával az előbukkanó, meztelen mellkas fölé ereszkedve. Nem érintette meg, csak forró leheletével, hosszú, előre hulló hajával, és a nyakkendőjével. Remus a kezeit rángatva igyekezett kiszabadulni, sikertelenül.
Sirius kihasználta a fiú nyöszörgésre, és szabadulásra pazarolt idejét, az üvegcse után nyúlt, kihúzta a dugót belőle, és lezárta száját mutató ujja végével, majd fejjel lefelé fordította, egy cseppecskét véve el a szerből.

Remus zihálva meredt az üvegre, Sirius letette, és bizsergő ujját a fiú pirosra harapott alsó ajkához vitte. Érintésére a másik megremegett, majd felnyöszörgött, amikor megérezte a bájital hatását ajkain, rózsaszín nyelve megpróbálta lenyalni a szert, de így csak azt érte el, hogy a szerv is csatlakozzon a felizgatott testrészekhez. Zokogva hajtotta le a fejét, enyhülést keresve, melyre tökéletes lett volna Sirius szája és csókja, de a fekete hajú fiú nem élt ezzel a lehetőséggel. Helyette az időt húzva kezdte el oldozni Remus övét, hogy kiszabadítsa párja fájón vágyakozó nemi szervét. Amikor ez sikerült, a fiú kicsit megkönnyebbülten felsóhajtott, de Sirius gonosz vigyorára rémülten rándult meg.

Sirius kezébe vette az üvegcsét, és Remus kívánalma fölé emelte, kissé megdöntve. Az idő szinte teljesen megállt, míg az első, majd második és harmadik cseppecskék távoztak az üvegből, egyenesen szerelme merevedésére. A barna fiú felordított, teste hátra feszült, de a gyönyör nem engedte kiszabadulni. Csípője már most mozgott, az enyhülésért könyörögve, de semmi nem történt azon kívül, hogy majdnem elájult a vágytól. Sirius ekkor ujjaival megsimogatta Remusa arcát, nyakát, mellbimbóit, és végül ujjbegye párja csúcsán állapodott meg.

- Sirius… - nyöszörögte a fiú zokogva. – Sirius, kérlek… nem bírom… gyere már!

- Mondtam, hogy megbosszulom, hogy hanyagoltál – csóválta fejét Sirius, de nem tudta leleplezni saját vágya rándulását odalent ezekre a szavakra. Remus elkábultan, könyörögve nézett rá. Sirius somolyogva hajolt a másik öle fölé, megcsókolva őt. Szerelme megint kiáltott, s türelmetlenül mozogva élvezte párja szájának síkos melegét, de Sirius nem elégítette ki. A fekete fiú látta, hogy, ha nem tesz valamit, kitör a hiszti, ezért kínlódva cseppentett magára is a vágyfokozóból, nyögve megmarkolva a hűvös üveget. A bájital cseppjei tüzelő csíkokat húztak maguk tán, ahogy végigfolytak rajta, a forróság elviselhetetlenné vált számára.

Nem így tervezte ugyan, de felmordulva fészkelte magát Remus türelmetlenül szétnyíló lábai közé, s azonnali hatállyal belé hatolt. Testük meg se érezte a fájdalmat, azonnal ritmusos ringásba kezdtek, egyre gyorsabban, és gyorsabban, míg végül Remus egy „ - Sirius!” kiáltással ráélvezett meztelen hasukra. A megfeszülő izmok Siriust is a gyönyör országába hajtották, egy utolsó lökéssel könnyített magán, s párjába eresztette forró magját. Pár pillanatig sípolt a füle a csodálatos súlytalanság érzésében, majd nagy nehezen felemelte fejét Remus válláról.

Mindketten csillogtak a verejtéktől, de boldogan bújtak össze, s Sirius végül el is oldozta párját. Lekászálódtak a székről, s a földre feküdtek, egymáshoz bújva. Sirius elragadtatottan simogatta szerelmét, aki egyre elsötétülő szemekkel nézett rá.

- Meg akarsz ölni?

- Nem volt jó? – nevetett fel Sirius ártatlanul.

- Tudod, hogy az volt – motyogta halvány vigyorral Remus. – De kegyetlen is volt.

- Mondhatnám, hogy sajnálom – vont vállat minden sajnálat nélkül a fiú. – De bosszú kellett, és ez tűnt a legjobbnak.

Remusa csak egy morgással válaszolt, és belebújt vállgödrébe, mely pont az ő fejének lett kitalálva. Sirius Black pedig elégedetten vigyorgott bele a fülledt éjszakába. Hiába, vele senki nem szúrhat ki.

***

A sötét parkban Lily és James ültek egymást ölelve. A Holdat és a csillagokat nézték. James boldogan simogatta a lány hátát. A melegre való tekintettel csak egy spagettipántos topot viselt, s James vigyorgó tisztelettel adózott a mugli ruháknak.

Egy hangos kiáltást sodort feléjük a nem létező szellőcske az egyik fenti toronyból. Lily megrezzent, és közelebb bújt hozzá. „ – Ezt még megköszönöm Tapmancsnak, vagy Holdsápnak.” – gondolta kajánul.

- Te is hallottad? – kérdezte Lily tőle szemöldökráncolva.

- Igen, de ne aggódj! – simogatta meg a vörös hajú szépség csupasz vállát, majd halkan hozzá tette. – Mások így ünnepelnek.

Lily hümmögött, majd elmosolyodott.

- Már értem, hová tűnt Remus és Sirius – kuncogott a lány vállára hajtva a fejét. James felnevetett, és boldogan merült el a lány kedves ölelésében, miközben odafent Remus is ezt tette Siriuséban.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.