Kotono rohanva hagyta el a sikátort, ahol az előbb Yusukéval és az üzenetet hozó szörnnyel találkozott.

„Még fél órám van. Ez éppen elég arra, hogy bizonyosságot szerezzek egy-két dologról.”- ekkor a fölötte elsuhanó Botanra lett figyelmes- „Épp jókor. Még hasznát vehetem ennek az ostoba teremtésnek.” És utána kiáltott:

- Hé, te ott! Állj meg!

Botan összerezzent. Ijedten fordult hátra és riadalma nem igazán enyhült, amikor meglátta, ki szólította meg:

- Tessék?- dadogta.

- Gyere ide!- a démon hangja ellentmondást nem tűrő volt. A révész engedelmesen leszállt „járművéről” és közelebb lépett, de azért tisztes távolságban megállt:

- Igen? Miben segíthetek?- kérdezte óvatosan.

- Áruld el, mi volt Urameshi legelső küldetése.

- Hát…ő…ha jól emlékszem az, hogy kapja el Kuramát, Hieit és egy harmadik szörnyet, akik elrabolták a túlvilág három legnagyobb kincsét… De miért fontos ez?

- Az mindegy. - jött a fagyos válasz. - És mondd csak, ez a harmadik szörny hol van most?

- Hát a túlvilág börtönében, hol másutt?- mondta Botan.

- Értem. - bólintott a rókadémon. - És milyen egyéb küldetései voltak még?

- Várj csak, gondolkodom. - a lány összevonta a szemöldökét és látszott rajta, hogy tényleg erősen gondolkodik. - Utána elment Genkaihoz, hogy a tanítványa legyen, aztán volt a Négy Szent Szörny…

- A Négy Szent Szörny?- szakította félbe Koto.

- Igen, az azt hiszem. Miért?

- Semmi, folytasd!

- Jó. Akkor aztán elment Tarukane birtokára, kiszabadítani Yukinát, majd következett a Sötét Harcművészetek Viadala, ahová Toguro hívta meg és végül a Senshui által megnyitott szellemátjáró bezárása. Azt hiszem nagyjából ennyi.

- Rendben. - bólintott a démonlány. - Akkor most vigyél el az összes küldetés helyszínére, leszámítva a másodikat és az összes még élő egykori ellenfélhez.

- De azt nem tehetem!- tört ki ijedten Botan.

- De igen. - közelebb ment a lányhoz és fenyegetően a szemébe nézett. - Elviszel oda, ahová akarom és kész. Világos?

- Igen. - dadogta a lány.

- Nagyszerű. Akkor induljunk. - majd mindketten felszálltak a sütőlapátszerű „közlekedőeszközre” és elindultak.

- Hol van már? Nem azt mondtad Urameshi, hogy fél óra múlva jön?- támadt Kuwabara türelmét vesztve barátjára.

- De igen. Legalábbis ebben egyeztünk meg. - gondolkozott a megszólított. Mindannyian Genkai házában voltak, mivel Yusuke úgy tett, ahogy mondta és értesítette őket. De már vagy egy óra eltelt a megbeszélt fél óra helyett és Kotono még mindig nem volt sehol. Nem csoda, hogy a társaság türelmetlenebb tagjai már kijöttek a béketűrésükből.

- Hm. Szerintem simán átvert. - jegyezte meg Hiei.

- Nem hinném. - szólt közbe Kurama. - Koto egyszerűen csak öntörvényű. Ha azt mondta, hogy jön, akkor valószínűleg így lesz, de csak majd akkor, ha ő is úgy gondolja.

- Mégis mit gondol, kicsoda ő, hogy ha egyszer megbeszél valamit, azt nem tartja be? Micsoda beképzelt alak!- morgott továbbra is Kuwabara.

- Nyugalom. - vetette közbe Genkai. - Türelem, biztosan van magyarázat arra, hogy miért késik. Talán éppen e miatt az ügy miatt van távol.

- Na persze. - füstölgött tovább Kuwabara. - Csakis.

Ekkor az ajtó nagy robajjal feltárult és az emlegetett személy lépett be a lihegő Botan kíséretében.

- Csakhogy itt vagytok!- állt fel Urameshi.

- Én is ezt mondom. - lihegte a révész.

- Botan kisasszony jól vagy? Fáradtnak tűnsz!- lépett oda hozzá Yukina.

- Egyáltalán hol voltatok ti, ráadásul együtt?- kérdezte a detektív.

- Jaj ne is mondd. - felelte Botan miután levegőhöz jutott. - Végig ráncigált az összes helyszínen, ahová mentél a küldetéseid során és találkoznunk kellett az összes, még élő egykori ellenfeleddel.

- De hát mégis miért volt erre szükség?

- Azt nem tudom, én csak mentem. - terült el a földön a lány. - Jaj, de fáradt vagyok!

- Koto?- nézett hősünk a lányra.

- Kíváncsi voltam néhány dologra. De inkább az elején kezdeném, már ha még érdekel a dolog. - válaszolta.

- Ja, persze, tényleg! Jó, hogy mondod! A többieknek már elmondtam, amit én tudok, úgyhogy most te jössz!

- Igen. Halljuk végre ki ez a titokzatos mester. - szólt közbe Kuwabara és mindenki várakozva nézett a rókadémonra.

- Rendben. - bólintott az és belekezdett. - Tehát akiről szó van, annak a neve Senshi.

- Senshi?- kérdezte Hiei. - Még soha nem hallottam ezt a nevet. Márpedig ha világuralomra tör, és mesternek hívatja magát, akkor tuti hallania kellett volna róla valakinek. Vagy ismeri a jelenlévők közül valaki?- a többiek tanácstalanul rázták a fejüket.

- Azért nem ismeritek, mert igencsak elszigetelten él és nagyon a felszín alatt szövetkezik. Úgy is nevezik, mint a Sötétség Ura. Csak a hozzá legközelebb állók tudják a valódi nevét. Még a saját emberei közül az alsóbb posztokon lévők sem.

- De hát ennek mi értelme? Még azt sem tudják, kinek dolgoznak? Ez tök hülyeség! Miért nem mondja meg nekik?- értetlenkedett Yusuke.

- Ostoba kölyök!- szólt rá Genkai. - Beléd se szorult valami nagy stratégia! Erre azért van szükség, hogy ha esetleg elárulnák, azok akkor sem tudják őt teljesen kiadni. Azonkívül, pedig teljesen fölösleges is tudniuk.

- Így van. - helyeselt Kotono.

- De nekem így se ismerős. - kötözködött Hiei.

- Mivel, mint mondtam, teljesen elszigeteli magát mindentől. Még az alvilágban sem tud róla a fejesek közül senki. Ő ugyanis nem az alvilágban él. Létrehozott magának egy külön dimenziót.

- Egy saját dimenziót?- töprengett Urameshi. - Olyat, mint amilyen a Négy Szent Szörnynek is volt.

- Pont olyan. - bólintott a lány. - Mivel történetesen azt is ő hozta létre.

- Micsoda? Mi köze volt a Négy Szent Szörnyhöz?- döbbent meg a detektív, aki Kuwabarával egyetemben egyre kevésbé értette a helyzetet.

- Csak annyi, hogy azok is az alkalmazásában álltak.

- Vagyis neki dolgoztak. - vonta le a következtetést Hiei. - De hogy volt képes dimenziókat létrehozni? Mi ő egyáltalán?

- Mint tudod, a Négy Szent Szörnyet a túlvilág száműzte a Szellemvárosba. De a túlvilág uralkodója csak száműzte őket a világokból, újat nem adott nekik. 3 napjuk volt új területet keresni, különben megölik őket. Először az alvilág egy távoli szegletébe akartak menekülni, de ekkor színre lépett ő és felajánlott nekik egy új dimenziót a szolgálataikért cserébe. Ők, pedig elfogadták, hiszen ott biztonságban lehettek.

- Tehát ez a taktikája. Alaposan tanulmányozza az ellenfeleit, és úgy választja meg a módszereit. - összegezte Kurama. Ismét csak bólintás volt a válasz, majd Koto folytatta:

- De különben ő bujtotta fel ezt a négy szerencsétlent, arra, hogy írjanak követelésekkel teli levelet Enmának és próbálják meg elpusztítani az emberek világát.

- Vagyis ő küldte ránk?- kérdezte Yusuke. - Azazhogy nem ránk, hanem csak így kerültünk velük kapcsolatba?

- De ezt te honnan tudod?- nézett rá szúrós szemmel Hiei. A démonlány egy levelet vett elő a zsebéből és a fiúnak nyújtotta:

- Ebben minden benne van. A Szellemváros romjainál találtam. Megtarthatod. - azzal odább lépett. A tűzdémon gyilokpillantásokat lövellt utána. - Különben szerintem az előbb Urameshi nem járt mesze az igazságtól azzal, hogy, ellenetek küldte őket. - folytatta. - Több jel is utal erre. Ő bujtotta föl Gukit is a túlvilág kincsinek elrablására.

- Tessék?- kapta fel a fejét megint Hiei. - Az ki van zárva! Guki és én együtt terveltük azt ki!

- Pedig elhiheted, mivel ő maga mondta. - a fiú dühösen elfordította a fejét.- Azonkívül Tarukanénak is ő mesélt a hótündérekről és hívta fel a figyelmét arra, hogy egy épp a világotokban van. És ő ajánlotta a figyelmébe Togurot, akit szintén ő mutatott be Sakiyounak. És még korábban ő ismertette meg Sakiyout a szörnyek elfogásából és eladásából származó haszonnal. - szavait döbbent csend fogadta.

- Vagyis mindennek a hátterében ez a fickó állt!- hápogta a detektív. - Végig ő irányított mindent!

- Így van. - helyeselt Kotono. - Ha elfoglalja a világokat mindennek vége. Káosz fogja ellepni az összes világot. Anarchia.

- Ez szörnyű. - kapta a szája elé a kezét Yukina.

- Igen, az. - felelte Yusuke. - Meg kell állítani. Menjünk máris!- és már fel is pattant. - Vigyél oda Koto!

- Megállj bolond kölyök!- állította meg Genkai. - Hányszor akarod még ezt eljátszani? Gondolod, hogy jelenlegi erőddel lenne esélyed egy ilyen ellen? Biztos nagyon erős, ha dimenziókat nyit és a Négy Szent Szörnyhöz hasonló erejű emberei vannak! Még az is kétséges, hogy egyáltalán eljutnál-e hozzá! Mennyi időnk lehet lányom?- nézett a rókadémonra.

- Ha jól számolom úgy 3 hónapunk.

- Rendben. Akkor azt javaslom, hogy holnap már kezdjük is el a felkészülést. Mindenkire ráfér. - a mester körbenézett. - Most, hogy tudunk mindent, mindenkire számítok holnap kora hajnalban. – és a társaság már majdnem feloszlott, amikor Hiei megszólalt:

- Nekem még van egy kérdésem. - Kotonora nézett. - Honnan tudsz ennyi mindent erről a fickóról?

A lány elfordította a fejét, és a földre szegezte a pillantását:

- Onnan, hogy neki dolgoztam. Az első embere voltam. - ez talán még nagyobb ámulatba ejtette a társaságot.

- És hajlandó lennél az egykori főnököd ellen harcolni? Honnan tudjuk, hogy nem vagy besúgó?- a tűzdémon gyanakodva méregette.

- Történt egy s más. Az, hogy megbíztok-e bennem nem az én dolgom. Veletek, vagy nélkületek, de harcolni fogok ellene. - és tekintetét a fiúéba fúrta.

- Ne aggódj, mi bízunk benned, és szükségünk van rád!- mondta neki barátságosan Urameshi. - Akkor, viszlát mindenki, holnap reggel. - és a társaság lassan feloszlott.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés