Az ajtó nyikorogva feltárult és egy alak lépett be rajta. Egy hatalmas terembe ért, ahol sötétség honolt. Mindössze a szemközti falnál világított néhány fáklya. Az előbb belépő személy efelé igyekezett, de nem sokkal a fény előtt megállt és letérdelt, majd így szólt:

- Megérkeztek a behatolók, mester és már hárman a kastélyban vannak. - ekkor a fáklyák fénye egy csuklyás alakot világított meg, aki egy kőből készült trónón ült. Ahogy kinyitotta a száját, hangja idegenül csengett, a terem visszhangzása, pedig csak felerősítette ezt:

- Tudok róla.

- És mit kívánsz, mit tegyünk?- kérdezte erre az előbbi alázatosan.

- Menj oda a csapatoddal. A halandót és Urameshit öljétek meg. De a lányt hozzátok elém! Ez a legfontosabb! Őt élve akarom, méghozzá minél előbb!- mennydörögte a csuklyás.

- Igenis, mester. - és az alak már nekilátott, hogy fölálljon, ám mestere hangja megállásra késztette:

- Várj! Erre szükséged lehet!- és egy kristálygömböt dobott oda neki.- Az a szuka valószínűleg nem fog önként veled jönni, ösztökélésre lesz szüksége. Mutasd meg nekik, milyen jól szórakoznak a társaik! Az majd segít a döntésben!

- Értettem uram! Nem fog csalódni bennem!- a szolga meghajolt ura felé és elhagyta a helyiséget. A trónon ülő férfi fölemelte a fejét, melyben gonosz gondolatok cikáztak:

„Hamarosan beteljesedik. Nemsokára befejezzük, amit elkezdtünk. Megbánod még, hogy elutasítottál! Honnan vetted a bátorságot, hogy ellenszegülj az én akaratomnak, Kotono? A Sötétség Urának senki nem mondhat ellent! Majd meglátod! Már nincs messze és a sorsod, éppúgy, mint a halandóké, beteljesedik!”

Eközben Yusuke, Kuwabara és Koto a kastély kietlen folyosóit szelte. Csak egy-két gyenge őrrel találkoztak, akiken könnyen túljutottak, de ezen kívül nem ütköztek ellenállásba.

- Nem mondhatnám, hogy otthonos lenne ez a kastély. - lihegte futás közben Kuwabara. - A hideg futkos tőle a hátamon. Ki az az elmebeteg, aki ilyen helyen lakik?

- Jól beszélsz. - bólintott Urameshi. - Akárhogy is, eddig nem találkoztunk igazán ellenséggel és szerintem ez jó jel! Gyorsabban tudunk haladni! Bár mindenesetre furcsa, hogy ekkora úr nem tart testőrséget. Jobban is vigyázhatna magára. Vagy talán azt gondolja, hogy senki nem tehet kárt benne, mert olyan erős?

- Nem. - jött a felelet a démonlánytól. - Ez a kietlenség semmi jót nem jelent. Ez amolyan vihar előtti csend. Készül valamire. Különben hihetetlen erős testőrsége van.

- És mitől vagy ilyen biztos ebben?- vágta oda neki Kuwabara.

- Már mondtam, hogy én is neki dolgoztam. - válaszolta az kelletlenül. - Én voltam a testőrség vezetője is többek között.

- Én akkor is azt hiszem, hogy paranoiás vagy. - mondta erre felvágva a fiú. - Nincs is semmiféle testőrség. Biztos beijedtek tőlünk és már rég elhúzták a csíkot.

- Erre azért ne vegyél mérget. - hallatszott ekkor egy hang. A kis csapat megtorpant.

- Mi…mi volt ez?- dadogta döbbenten Kuwabara.

- Bújj elő mocsok! Kik vagytok!- ordítozott a detektív. Ekkor az árnyékból 5 alak lépett elő. Hősünkben ekkor megállt az ütő. Az öt alak ugyanis nem volt más, mint néhány régebbi ellenfelük: Rando, Roto, Zeru, Bakken és Risho.

- De hát ez, hogy lehet? Hiszen ti meghaltatok!- Yusuke döbbenten nézett rájuk.

- Nos, igen. - felelte Zeru. - De a mesterünk volt olyan kegyes és föltámasztott. Most neki dolgozunk, de személyes okunk is van teljesíteni a parancsát.

- Úgy van. - vette át a szót Rando. - Szíves örömest ölünk meg titeket, Yusuke Urameshi! Ideje revánsot venni a múltkoriért.

- Ezzel én is egyetértek, de mindenekelőtt még van egy kis elintézni valónk. - szakította félbe Zeru. - Te, gyere velünk!- és mutató ujját Kotonora emelte. - A mesternek te élve kellesz!- a lánynak ezúttal düh csillant meg egy pillanatra a szemeiben, de sikerült visszanyernie az önuralmát:

- Nem. Eszemben sincs. Ezt nyugodtan megmondhatod a mesterednek is.

- Sejtette, hogy ezt fogod mondani. - Zeru kajánul elmosolyodott és elővette az előbb kapott kristálygömböt. - Ez esetben mutatok nektek valamit. Nem vagytok kíváncsiak arra, hogy mi történt a társaitokkal.

- Mit csináltatok velük?- Urameshi szeme dühtől szikrázott.

- Mi semmit. - felelte az gúnyosan. - De inkább nézzétek meg magatok!- azzal elhúzta a kezét a kristálygömb fölött és megrázó kép tárult hőseink szeme elé. A gömbben megjelent a sötét erdő rengetege. A hármas láthatta, hogy Kurama és Hiei bizony az ereje végén jár, velük szemben, azonban milliónyi rusnya torzszülött. Mindketten több sebből véreztek és látszott, hogy nem bírják már sokáig.

- Ahogy látom, nem sok van már nekik hátra.- jegyezte meg Zeru szenvtelenül. - Ha nem segít nekik valaki, sajnos hamarosan mindketten csúfos véget érnek.

- Szemetek!- detektívünk teljesen kikelt magából.- Ezt megkeserülitek!

- Na és? Nagy a szád, de értük semmit sem tehetsz!- vetette oda a szörny. Szemét ekkor Kotonora emelte. - De te igen. Lásd milyen könyörületes a mester, ha velünk jössz, megmenti a társaidat! Mit válaszolsz?

- Dögöljetek meg!- szorította ökölbe a lány a kezét, miközben ezt sziszegte a fogai közt. Tudta, hogy mit kockáztat ezzel az ostoba lépésével, de maga sem értette miért, nem lett volna képes elviselni, ha miatta halna meg. Természetesen, nem Kurama, a fiú, véleménye szerint meg is érdemelné, de Hiei… Azt nem! Nem bírta volna eltűrni. Yusuke felé fordult .- Győzzétek le ezeket a barmokat, aztán menjetek tovább egyenesen. Egy lépcsőhöz fogtok érni. A legfelső toronyszobában találjátok meg azt, akit kerestek.

- Koto várj!- kiáltott utána Urameshi. - Nem mehetsz el ezekkel! Kell, hogy legyen más mód!

- Nekem elhiheted, hogy nincs. Vagy meg akarod őket öletni? Nem tehetsz értük semmit. Én különben sem vagyok fontos. Te csak folytasd a küldetésed. Nyerned kell, bármi áron, ez ne feledd!- a démon egyenesen a fiú szemébe nézett. Yusuke megértette, hogy már döntött, nem foghatja vissza. De a határozottsága némiképp megnyugtatta.

- Rendben van. Légy nyugodt! Kiszabadítunk!- a lány bólintott és Zeruék felé indult.

- Helyesen döntött a kisasszony!- Roto önelégülten vigyorgott, miközben elvezette Kotot. - A mester már nagyon vár!

- És most ti jöttök!- fordult Zeru a két fiú felé. - Ideje meghalnotok!

- Nem!- vágott vissza Urameshi.- Ti haltok meg!- és a két szembenálló fél megindult egymás felé.

  Yusuke és csapata nagy bajban van. Nem elég, hogy visszatértek az életbe nagy ellenfeleik és bosszút szomjaznak, de a Sötétség Ura még Kotonot is túszul ejtette, igaz így Kurama és Hiei megmenekültek a biztos haláltól, viszont súlyos sebeket szereztek. Milyen esélyekkel indul így kis csapatunk a mester ellen? A következő fejezetben elválik!

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés