SNARRY! Mint m�r annyiszor, ebben a kis sz�sszenetben is sok minden m�sk�pp van, mint az ugye lenne. Heted�v, �v v�ge. A k�t f�h�s k�zelebb ker�l egym�shoz. Vagy m�gse? A sz�sszenetben nem csak a v�lasz, hanem egy�b k�rd�sek is vannak.

Ki �lte meg Voldemortot?

Albus Dumbledore �s Perselus Piton d�bbenten meredtek egym�sra az igazgat� irod�j�ban. Azt�n a b�jitalmester leveg� �s a bal alkarja ut�n kapott. Felt�rte a tal�rja ujj�t, hogy l�ssa a S�t�t Jegyet. De az nem volt ott. Ism�t f�n�ke szem�be n�zett.

– Lehetetlen – suttogta.

– Pedig ez �ll a lev�lben is. Frissen �rt aurori jelent�s, hogy valaki elk�ldte nekik Voldemort holttest�t. Valaki meg�lte.

– Albus, ennek ut�na kell j�rnod!

– Azt is teszem – indult azonnal a f�rfi a kandall�ja fel�, �s hamarosan m�r ott sem volt.

Piton pedig gondolataiba �s felkavarodott �rz�seibe mer�lve vette az ir�nyt a pince fel�. Menet k�zben �pp ez�rt figyelmetlen�l belebotlott Potterbe.

– Mi a… Potter, nem tud vigy�zni? – k�rdezte, de azt�n m�sodik pillant�sra felt�nt neki, hogy a fi� is hasonl�an zavart, mint �, �s az �tk�z�s ut�n nem csak h�tr�bb l�pett, de idegesen igazgatta a haj�t a homloka el�tt.

– Sajn�lom, Piton professzor – motyogta.

Ez a mondat m�g gyan�sabb volt. A k�vetkez� pillanatban m�r k�zvetlen�l a fi� el�tt �llt, bal kez�vel megragadta a fi� �ll�t, m�g a jobbal a fekete tincsekbe t�rt, hogy a homloka l�that�v� v�ljon. Nem volt vill�m alak� heg.

– Potter… – s�gta halkan, �pp�gy, mikor saj�t jegye hi�ny�t fedezte fel. Azt�n hossz� pillanatokig csak a z�ld szemeket l�tta, amit most nem takart szem�veg. Megk�sz�r�lte a tork�t. – L�tom, Poppy �tadta a b�jitalt a szem�re.

– Igen, k�sz�n�m – v�laszolta a fi� zavartan, mert a f�rfi m�g mindig nem t�g�tott, �s mindk�t keze rajta volt. S�t, mi t�bb, a tincsei k�zt l�v� ujjak megmozdultak, mintha csak megcir�gatta volna a f�rfi. �s annyira j� volt! Egy pillanatra be kellett csuknia szem�t, mire a f�rfi megk�sz�r�lte a tork�t.

– Ha az igazgat� �rhoz tartott, nincs a kast�lyban – mondta a b�jitalmester, mire a fi� kiss� ijedten n�zett ism�t a szem�be. – J�jj�n velem. Besz�ln�nk kell.
Potter csak b�lintani tudott, mert a tan�r k�zels�ge, a viselked�se, s hogy m�g mindig nem engedte el, nem juttatta sz�hoz. De azt�n a f�rfi h�tr�lt egy l�p�st, majd mindketten a pinc�k fel� siettek. Azonban Piton nem az irod�j�ba, vagy a tanterm�be vezette a fi�t, hanem a saj�t lakoszt�ly�nak nappalij�ba. A griffend�les kiss� elveszettnek t�nt, �s k�rd�n n�zett professzor�ra.

– �lj le. K�rsz valamit inni? – k�rdezte Piton, ezzel csak m�g jobban megd�bbentve a fiatalabbat. A tegez�s m�g hagyj�n, k�l�n�r�ikon is el�fordult, de hogy inni k�n�lja? A f�rfi a b�rszekr�nyhez ment, �s t�lt�tt mag�nak L�ngnyelv whiskyt, majd egy korty ut�n t�lt�tt Harrynek is, noha nem kapott v�laszt. Visszal�pett a fi�hoz, �s a kez�be nyomta. – Erre m�g sz�ks�ged lehet, ahogy nekem is. Gyer�nk, �lj le – terelte a k�lyk�t a kanap�j�hoz, ahova lenyomta �t, majd mell��lt. Ivott egy kortyot, majd letette a pohar�t, �s ism�t felt�rte a balkarj�n a tal�rt.

Harry d�bbenten n�zte, �s p�r pillanatig leveg�t se vett, azt�n �szre se v�ve, mit tesz, odany�lt, hogy meg�rintse a tiszta feh�r b�rt.

– Az igazgat� �r most j�r ut�na, mi is t�rt�nt, mert kapott egy levelet az auror parancsnoks�gr�l, hogy… Voldemort halott. Elk�ldt�k nekik a holttest�t.
Piton �gy v�lte, jobb t�lesni a dolgon, �gy belev�gott �s v�rta a hitetlenked�st, de Potter csak n�zett maga el�.

– Mennyi id�? – k�rdezte a griffend�les, amivel igencsak meglepte a tan�r�t.

– Mi?

– Am�g kider�l. Am�g az igazgat� �r ut�naj�r.

– Nem tudom. �r�kba is telhet. Semmit nem tudunk. Se azt, ki tette, se azt, hogyan. Csak… a holttest van, �s a l�that� k�vetkezm�nyek – mutatta fel ism�t karj�t, majd visszah�zta tal�rj�t.

Harry ekkor d�nt�tt �gy, hogy iszik egy kortyot, de az eg�szen nagyra siker�lt. Ut�na k�h�gnie kellett.

– �vatosan, Potter, mert ha ber�gsz, nem viszlek fel a toronyba.

Harryn fura hangulat uralkodott el. Felszabadultnak �rezte mag�t, boldognak, h�l�snak �s mindek�zben zavartnak, b�tornak, hitetlennek, �s ki tudja, mi kavargott m�g benne.

– �gy �rti, itt kell maradnom �jszak�ra? – n�zett egy apr� mosollyal a professzorra, egyik szem�ld�k�t felh�zva. A f�rfi hasonl�an kavarg� �rzelmekkel viszonozta a pillant�st.

– Potter. Felh�vn�m a figyelmedet, hogy csak egy �gyam van.

– Francia? Vagy kicsi? – k�rdezte b�tran, �s �lvezte, hogy kicsit rossz lehet. Pimaszs�g�ra nem v�rt v�laszt kapott.

– �ri�si, francia�gy. – Piton maga sem �rtette, mi�rt is ment bele ebbe a besz�lget�sbe, de �rezte, hatalmas mennyis�g� s�lyt�l szabadult meg, �s kellemes �s j� volt Potterrel lenni.

– Abban van hely – mondta a fi�, �s �jabb kett�t kortyolt.

– Hely a f�ld�n is van – vont v�llat a f�rfi, �s � is ivott pohar�b�l.

– Hagyn�…? – kuncogott Potter. – Lenne sz�ve hagyni, hogy a kem�ny f�ld�n aludjak?

– Honnan veszed, hogy van sz�vem? �s kem�ny az �gyamban is van.

– Maga?

– Pontosan.

– Milyen sz�n� az �gynem�? – �rdekl�d�tt h�trad�lve a fi�, �s felhajtotta itala marad�k�t, majd f�lretette a poharat a mellette l�v� kisasztalra.

– Fekete �s z�ld.

– Hm. Ha el�zok az alkoholt�l, kapok t�r�lk�z�t?

– Csak f�rd�s ut�n. �s mivel nincs pizsam�ja… – Piton is lenyelte ital�t, de m�g n�zegette a kez�ben a poharat.

– Meztelen�l szoktam aludni.

– �n is.

Hossz� pillanatoknak t�nt a k�zt�k l�v� csend. A j�kedv�, viccel�d�s besz�lget�s eg�szen komolynak t�nt. Mindketten a m�sikra n�ztek, hogy azt�n a k�vetkez� pillanatban Piton ism�t a fi� fel� ny�ljon. Ez�ttal a tark�j�t ragadta meg f�l k�zzel, m�g a m�sikkal letette a pohar�t, majd ism�t a fekete tincsek k�z� temette az ujjait, mik�zben cs�kolta Pottert. A jelenet semmik�pp se volt norm�lis, de valahogy abban a pillanatban egyik�k se akart m�st. Falt�k egym�s ajkait, �zlelt�k a m�sikat, �s hamarosan Piton hevesen vetk�ztetni kezdte a fi�t. �m helyzet�k kiss� k�nyelmetlen volt, �gy felpattant, �s mire a m�sik b�rmit reag�lhatott volna, m�r fel is r�ntotta mag�hoz, hogy mag�hoz �lelve �jabb cs�kkal fogja be a sz�j�t. Ezek ut�n a vetk�ztet�s m�r igaz�n nem okozott sok gondot. A leszakadt gombok senkit nem �rdekeltek. A b�jitalmester szinte ragadoz� m�dj�ra szaggatta le a m�sikr�l a ruh�it, �s csak akkor �llt meg, mikor az m�r csak egy sz�l als�ban volt. �rajta m�g a nadr�gja is rajta volt, de tudta, hogy m�r nem sok�ig. Potter ekkor szak�totta meg a cs�kot, �s t�rt �t a f�rfi nyak�ra, amivel siker�lt j�les� s�hajokat kicsalnia bel�le.

– A h�l�ba! Most! – parancsolta Piton, �s m�g a fi�n tasz�tott egyet, m�g lehajolt a p�lc�j��rt, �s azzal egy�tt ment a griffend�les ut�n. Amint az ajt� bez�r�dott m�g�tt�k, Potter meglepetten n�zett a szemk�zti falra. Ami val�j�ban teljes eg�sz�ben �veg volt, �s egy meredek sziklafal ut�n a t�ra n�zett. A kil�t�s fantasztikus volt, de csak p�r pillanatig mer�lhetett el benne zavartalanul. Piton ugyanis h�tulr�l simult hozz�, megragadva a derek�t, �s most � kezdte nyelv�vel k�nyeztetni a k�ly�k nyak�t.

– Sz�p kil�t�s… – ny�gte Potter, nem is �rtve, mi�rt besz�l ostobas�gokr�l egy ilyen helyzetben.

– N�zheted – morogta a f�rfi, �s hat�rozottan ir�ny�totta a fi�t az �veg fel�. Harry b�r megt�maszkodott, eg�szen szorosan neki lett pr�selve. J�les�en felny�g�tt, mikor maga m�g�tt meg�rezte Piton test�t, f�k�pp egy bizonyos kem�nys�get. – �lvezd a kil�t�st – s�gta neki a f�rfi, �s p�r p�lcamozdulat ut�n m�r nem csak teljesen meztelenek voltak, de egy-k�t b�b�jjal gondoskodott r�la, hogy a fi� k�sz legyen arra, amit tenni akart vele.

Harry leveg� ut�n kapott, meg�rezve a b�b�jok hat�s�t, de azt�n s�rgetve ny�g�tt fel. Pitonnak pedig nem kellett t�bb. Megadta a fi�nak, amit akart, �s ez mindkettej�kb�l el�gedett hangokat �s s�hajokat csalt ki. A mozdulatok nem voltak se gyeng�dek, se szeretget�k. Moh�k voltak, vadak �s gy�ny�rre �hesek. Harry nem a kil�t�st �lvezte, �s Piton nem tudott betelni a fiatal test sz�ps�g�vel. Nem kellett sok id�, hogy mindketten a cs�csra jussanak, �s lihegve d�ltek a falnak. A professzor �rezte, hogy remeg a karjai k�zt a fi�, �s miel�tt mindketten �sszeestek volna, ism�t megkereste a p�lc�j�t, megtiszt�totta magukat, �s az �gyba korm�nyozta Pottert, ahol szinte �jultan ter�ltek el. Nem �rtek egym�shoz, csak fek�dtek keresztben az �gyon. Hossz� percekig csend volt.

Piton, miut�n teljesen mag�hoz t�rt, �tkozta mag�t, hogy azt tette, amit. Maga sem �rtette, hogy lehetett olyan ostoba, hogy engedett a v�gyainak �s a kusza �rz�seinek. Helyre kellett r�znia gondolatait, de a fi� meztelen test�vel maga mellett ez nem ment. Nem lett volna szabad ezt tenni�k, �s ezzel teljesen tiszt�ban volt, csup�n azt nem tudta, hogy mi�rt nem haszn�lta m�g el�tte az esz�t.

– Jobb, ha most fel�lt�z�l �s elm�sz – mondta halkan, de �rthet�en. Merte rem�lni, hogy a fi� nem aludt el.

– Musz�j? – k�rdezte amaz kiss� ny�jtott hangon. Semmi kedve sem volt megmozdulni.

– Igen, Potter, musz�j! – kelt fel a f�rfi, �s mag�hoz h�vva a k�nt�s�t, mag�ra kapta. – Ki az �gyb�l, �s �lt�zz! – parancsolta m�r szigor�an.

Erre m�r a fi� is felkapta a fej�t, majd felt�maszkodva n�zett a b�jitalmesterre, akinek f�lelmetes megjelen�s�t most rontotta, hogy k�nt�sben volt, �s m�g az sem seg�tett, hogy az fekete volt.

– El�ruln�d, mi bajod van? – k�rdezte m�r j�val �berebben.
– Ne tegezzen! M�g mindig a tan�ra vagyok, �s elv�rom a megfelel� megsz�l�t�st! �s erre jobb, ha nagyon j�l eml�kszik, mert hiba volt, amit tett�nk. Aj�nlom, hogy senkinek m�g csak meg se eml�tse, mert garant�lom, hogy megkeser�tem az �let�t! Most pedig �lt�zz�n, menjen a dolg�ra, �s felejtse el, ami itt t�rt�nt. – Egy pillanatra m�g az is esz�be jutott, hogy kit�rli a fi� mem�ri�j�b�l az incidenst, de elvetette.

– De… N�zze, ha csak az a baj, hogy a di�kja vagyok… – dadogta a fi�, mik�zben felkelt, de meztelen�l �llta a f�rfi tekintet�t, �s nem indult a ruh�i ut�n. – Csak egyetlen h�nap, �s v�ge az iskol�nak. Azut�n…

– Azut�n mi, Potter? – csattant a f�rfi hangja. – H�sz �vvel vagyok id�sebb mag�n�l, az apja lehetn�k! Ne v�rja t�lem, hogy ostoba griffend�les m�dj�ra romantikus �zeneteket k�ld�k mag�nak, vagy vir�got �s bonbont kap majd. Ennek itt �s most v�ge! Felejtse el, hogy egy�ltal�n megt�rt�nt!

– Valahogy �gy r�mlik, mindez el�tte nem jutott esz�be – morogta a fi� teljesen megb�ntva, �s megkereste az als�j�t, hogy azt�n felkapja mag�ra. Valami nagyon f�jt a mellkas�ban, �s nehezen kapott leveg�t t�le, de siker�lt nyelnie egyet, hogy folytassa. – Nem gondoltam, hogy az ut�bbi id� ut�n, az edz�sek �s okklumencia �r�k alkalm�val kialakult norm�lis viszony ut�n k�pes lesz m�g megs�rteni. Rem�lem, b�szke mag�ra. �gy t�nik, t�vedtem, mikor megb�ztam mag�ban, �s elhittem, hogy m�gsem olyan szem�t. Tudja, per pillanat az�rt �r�ln�k neki, hogy Voldemort halott legyen, hogy ne kelljen mag�t t�bbet l�tnom, mint az felt�tlen�l sz�ks�ges.

– Higgye el, nem fogom b�nni, ha nem l�tom t�bbet a k�p�t! – mondta f�rfi a fi� ut�n s�t�lva, aki k�zben a nappaliba sietett, hogy felvegye a t�bbi ruh�j�t is.

– Jah, persze. Az ap�m arca, nem igaz? Tal�n �pp ez�rt csin�lta h�tulr�l, hogy ne l�ssa, kivel van, nem igaz?

– Fogja be, Potter, �s takarodjon kifel�! – v�gta a fi�hoz a mellette l�v� fotel karf�j�ra haj�tott pul�vert.

– Sz�ves �r�mest! – ragadta mag�hoz utols� ruhadarabj�t a griffend�les, �s el�gg� zil�ltan, de kirontott a szob�b�l. Nem �rdekelte, ki mit l�t rajta. Bev�gta maga ut�n az ajt�t, �s vissza se n�zett, csak sietett, ahogy a l�ba b�rta.

K�s� estig semmi m�st nem csin�lt, csak fel-al� m�szk�lt a parkban. Vacsor�zni sem ment el, �s b�r val�sz�n�s�tette, hogy bar�tai keresik, nem �rdekelte. Senkivel nem akart besz�lni. Piszkosul f�jt neki, amit Piton m�velt vele. El�rte, hogy ism�t csak egy rongynak �rezze mag�t. Dursley�kn�l �pp el�g volt. Amik ott t�rt�ntek, t�n mindig k�s�rteni fogj�k, de legal�bb m�r nem kell visszamennie t�bb�. Ha csak esz�be jutott Piers, Dudley j�bar�tja, kir�zta a hideg, �s h�nyingere lett. Az id�sebb fi� er�sebb volt n�la, �s ezt nem csak akkor haszn�lta ellene, mikor vert�k. K�s�bb, mikor feln�ttek, �s r�j�tt, melyik nemhez is vonz�dik, el�szeretettel j�tszott Harryvel, aki kiszolg�ltatott volt minden �rtelemben. Kezdetben csak besz�l�sok voltak, majd utal�sok. V�g�l egy nap, mikor Harry egy hetes, mocskosul kem�ny munka ut�n, �jszakai r�m�lmokkal, �s emiatt alig alv�sokkal teljesen kimer�lten szob�j�ba lett z�rva, m�g rosszabbra fordult sz�m�ra a t�rt�net. Vernon �s Petunia vacsor�zni mentek, �s fiukat h�trahagyt�k bar�tj�val a h�zban. Piers, m�g miel�tt elmentek, elk�rte Harry szob�j�nak kulcsait, mondv�n, visz majd fel neki egy kis kenyeret meg vizet. Harry sajn�lat�ra meg is kapta. Mikor azt�n Dudley elaludt a film k�zben, amit n�ztek, a fi� felment a szob�j�ba, �s ism�t zaklatni kezdte. �s akkor m�r nem �llt meg a sz�vegel�sn�l. Harrynek es�lye sem volt ellene. Legyeng�lten, kimer�lten, semmi ereje sem volt a j�val er�sebb ellen. A legrosszabb az volt az eg�szben, hogy egy id� ut�n teste m�sk�pp reag�lt, mint azt � akarta. �s ezt azt�n Piers b�tor�t�sk�nt vette…

�s most itt volt Piton, aki m�sk�pp, de szint�n csak haszn�lta �t. Legsz�vesebben sz�t�tkozta volna, hogy megj�jj�n az esze. Igen. R� kellett j�nnie, hogy nem azt akarja, hogy megfizessen az�rt, amit tett, hanem hogy meggondolja mag�t, �s es�lyt adjon maguknak, b�rmi is t�rt�nt k�zt�k. Nem volt szerelmes, de nem tudta volna pontosan megmondani, hogy mit is �rez. A k�z�s munka sor�n megtanulta tisztelni �t, rengeteget tanult t�le, �s m�g a piszk�l�d�sai is ink�bb j�lestek neki, minthogy b�ntott�k volna. Erre most t�nkrement minden. Kedve lett volna ord�tani, ahogy csak a tork�n kif�r, de nem tette. Fogalma sem volt, h�ny �ra lehetett, de a s�t�tben nem is �rdekelte. Nem tudott volna most aludni. A Tiltott Rengeteg mellett �lt egy kid�lt fat�rzs�n, �s m�r viszonylag nyugodtnak �rezte mag�t, mikor felfigyelt a fel� tart� s�t�t alakra. M�r csak ez hi�nyzott neki…

– Mit keres itt ilyenkor, Potter?! Az igazgat� �r v�rja mag�t, �gyhogy szedje a l�b�t!

– M�ris, professzor �r – v�laszolta a lehet� legg�nyosabban, �s minden tov�bbi n�lk�l fel�llt, �s elindult a kast�ly fel�.

– Fogja vissza mag�t, vagy a h�za hirtelen pontok tucatjait fogja elvesz�teni. �r�lj�n neki, hogy m�g nem vontam le az �jszakai k�borl�sa miatt.

– Mintha �rdekelne – morogta a fi�, meg sem �llva.

Piton v�g�l csendben k�s�rte a griffend�lest az igazgat� irod�j�hoz, ahol azt�n a jelsz� ut�n felmentek a l�pcs�vel, majd az ajt� m�r ny�lt is, m�g miel�tt kopoghattak volna.

Az els�, amit �szrevettek, egy l�ng lobban�sa volt, de mikor odan�ztek, csak Fawkest l�tt�k. Dumbledore kuncogott, �s mintha mi sem t�rt�nt volna, betess�kelte vend�geit, hogy �ljenek le.

– Csak p�r sz� erej�ig tartan�lak fel titeket. Ut�naj�rtam, �s kider�lt, hogy Voldemort val�ban halott. Imm�ron nem kell t�bb� tartanunk t�le.

Potter �s Piton egyszerre s�hajtott fel.

– Ki �lte meg? �s hogyan? – k�rdezte a b�jitalmester.

– Nos… ezt sajnos nem �ll m�domban el�rulni. Sz�vesen megtenn�m, de esk� k�telez. El�g, ha annyit tudtok, hogy tudom, ki volt, �s az illet� kil�te felett�bb megnyugtat� sz�momra.

– De hol volt eddig ez az illet�? Megtehette volna el�bb is, nem? – k�rdezte Potter.

– Sajnos nem tehette – v�laszolta az igazgat�. – A t�rt�ntek ut�n viszont azt hiszem, elhagyhatjuk Harry felk�sz�t� �r�it. �pp el�g, ha a vizsg�idra koncentr�lsz. �gy v�lem, hogy miut�n annyit tanult�l a rendtagokt�l az ut�bbi id�ben, gond n�lk�l menni fog. Nem igaz?

– Rem�lem. Professzor… Csak azt… tudja, nem gondoltam, hogy Voldemort hal�l�val elt�nik majd a sebhelyem.

– Nos, erre �n se sz�m�tottam, de nem is tudhattuk, hisz rajtad k�v�l senki nem �lt m�g t�l hal�los �tkot. Hi�nyozni fog?

– Cseppet se – v�gta r� a fi�. – S�t. Csak furcs�lltam.

– Nos, azt hiszem, a holnap m�r az �nnep jegy�ben fog telni, �gyhogy �gyba veletek, �s aludjatok v�gre egy j�t. Meg�rdemlitek, hogy v�gre nyugodtan kipihenhess�tek magatokat.

Se Potter, se Piton nem ellenkezett. T�vozva az igazgat�t�l, p�r folyos�n m�g egy ir�nyba haladtak, de azt�n a fi� a griffend�les torony fel� kanyarodott.

– Ne k�sz�ljon a kast�lyban, Potter. Tegyen �gy, ahogy az igazgat� mondta.

– H�t persze – motyogta m�r t�volodva a fi�, de esze �g�ban sem volt sz�t fogadni. Amint p�r folyos�val od�bb volt, lekanyarodott, majd az egyik hatodik emeleti folyos� ablak�ban pihent meg. K�nyelmesen felh�zta a l�bait, �s szemeit a s�t�ts�gbe borult t�jon legeltetve mer�lt gondolatai k�z�. �pp ez�rt nem vette �szre, mikor Piton j� n�h�ny �r�val k�s�bb fel� haladt. A f�rfi l�that�an meglep�d�tt, mert megtorpant, majd morogva k�zelebb sietett.

– Mit keres itt, Potter?! �tven pont a Griffend�lt�l �jszakai csavarg�s�rt.

Harry �gy n�zett r�, mintha azt k�rdezn�, „Ezzel most kit akar meghatni?”, majd visszafordult az ablak fel�. Piton f�jtatott egyet, �s keresztbe tett k�zzel n�zett a fi�ra.

– Nem �rdekel, mennyi pontot von le. B�ntet�munk�ra m�r nem k�ldhet, �gyhogy tegyen egy sz�vess�get.

– Ne mondja, hogy �sszet�rtem kicsinyke sz�v�t! Nem gondolhatta komolyan, hogy ebb�l b�rmi is lesz. �rizze meg sz�p eml�knek, �s l�pjen tov�bb.

– Nem csod�lom, hogy egyed�l van, ha minden szeret�j�vel ilyen szem�t. Tal�n �rezzem magam megtisztelve, hogy nem fizetett nekem ut�na?

– T�lfesz�ted a h�rt! – t�rt �t Piton ism�t a tegez�sre. Vicsorogva ragadta meg a fi� pulcsij�nak elej�t, �s �gy hajolt k�zelebb. – Felejtsd el, ami t�rt�nt! Ha nem megy, seg�thetek egy �tokkal! �s most t�n�s innen!

– Nem mindegy mag�nak, hol vagyok? Eresszen el, �s hagyjon b�k�n!

– Potter, m�g mindig a tan�ra vagyok, elv�rom, hogy �gy is viselkedjen!

– Na persze – morogta a fi�, mert semmi ereje vagy kedve nem volt folytatni a besz�lget�st. Fel�llt, �s elindult. – K�sz az utols� leck�t, prof! Ez�rt a Privet Drive-r�l sem kellett volna kimozdulnom.

– Mit akar ezzel? – k�rdezte Piton, aki k�vette a fi�t, mert nem b�zott benne, hogy val�ban a klubhelyis�g fel� fog tartani. R�ad�sul mint a fi� okklumencia tan�ra, pontosan tudta, mi minden t�rt�nt a fi� rokonain�l.

– Semmit! Ezt akarta nem? Semmi k�ze t�bb� hozz�m, h�t ne t�r�dj�n vele, mire gondolok. Szerencs�re nem turk�lhat t�bbet az elm�mben.

Piton nem sz�lt t�bbet, csak csendben k�vette a k�lyk�t, mik�zben elmer�lt gondolataiban. Aludni is az�rt nem tudott, mert csak a fi� �s a t�rt�ntek j�rtak a fej�ben, �s m�g mikor gondolkoz�s c�lj�b�l kis s�t�ra indul a folyos�kon, akkor is bel� kell botlania. Mikor el�rt�k a tornyot, Harry a jelsz� megad�sa ut�n h�tra sem n�zve t�nt el a portr� m�g�tt. A b�jitalmester egy pillanatig m�g n�zett ut�na, majd megfordult, �s folytatta a gondolkod�st �s a „s�t�j�t” is. B�rmennyire is pr�b�lta tagadni m�g maga el�tt is, a fi� nem volt k�z�mb�s sz�m�ra. Sose volt. De az ut�bbi id�k b�k�s hangulata, �s a szinte m�r v�rt edz�sek �s k�l�n�r�k ut�n most f�jt, hogy mindaz tovasz�llt. Potter �rtette �t, v�gre nem vette mag�ra a piszk�l�d�s�t, n�ha m�g felszabadultan nevetett is, ami egyszer-k�tszer �t is megmosolyogtatta. Persze olyankor lehet�leg elfordult, hogy ne l�ssa. J� volt olyan j�kedv�nek l�tni a fi�t, �s j� volt kicsit felszabadulni, noha akkor m�g Voldemort fenyeget�se k�r�llengte �ket.

�s most valahogy a h�l�szob�j�ban k�t�ttek ki. Egy igaz�n fergeteges szex ut�n pontosan tudta, hogy azt sose fogja elfelejteni. A fi� t�k�letes teste a keze alatt, a hangja, amit � csalt ki, �s a m�mor, amit eddig nem tal�lt meg senkin�l, szinte fejbe csapta. Ez�rt is kellett elk�ldenie a fi�t. T�l sok volt hirtelen. Megijedt a saj�t �rz�seit�l, mindamellett persze a felhozott indokai is igazak voltak. J�val id�sebb volt a fi�n�l, nem besz�lve a m�ltj�r�l. Egy megkeseredett exhal�lfal�n�l jobbat �rdemel. Jobbnak �rezte, ha t�vol tartja mag�t�l, �s m�r csak egy h�napot kell kib�rniuk egym�s k�zel�ben. Potter majd t�lteszi mag�t rajta, �s keres valaki hozz� ill�t. Biztos nem lesz neh�z neki, n�la k�nnyed�n tal�l jobbat, fiatalabbat, j�k�p�bbet �s rendesebbet. Keser�en elh�zta a sz�j�t, ahogy ezekre gondolt. Igen. Szeretett volna � lenni Harry mellett, �s ezt hi�ba is tagadn� tov�bb. Ennek ellen�re nem lehetett. Nem hagyhatta, hogy ez tov�bb bonyol�djon k�zt�k.

Piton a reggelin�l nem l�tta Pottert, �s kiss� agg�dott, mert vacsor�n�l sem volt ott. Nem tudhatta, hogy m�shogy jutott-e valamilyen �telhez, de rem�lte, hogy igen, mert ha a k�ly�k neki�ll �hs�gsztr�jkot tartani, �s ezzel �rt saj�t mag�nak, saj�t kez�leg fogja a keze k�z� kaparintani azt a kis csinos nyak�t, hogy azt�n lenyomjon a tork�n n�mi ennival�t. Puszta j�akaratb�l, persze. Aznap nem volt �r�ja vele, �gy nem l�tta csak d�lben, mikor is egy l�tsz�lag igen morcos �s szigor� Granger tuszkolta maga el�tt bar�tj�t, majd lenyomta az egyik padra, mell� �lt, �s anyai gondoskod�ssal egy halom �telt pakolt a t�ny�rj�ra. Mag�ban elmosolyodott erre. A kis mindent tud� griffend�les, �gy t�nt, gondoskodik helyette a fafej� fi�r�l. �m ahogy figyelte a tov�bbiakban, �szrevette, hogy a k�ly�k csalt. M�ghozz� felett�bb j�l, mert nem hitte, hogy rajta k�v�l b�rki �szrevette volna. Amint a l�ny, vagy bar�tai nem figyelt�k, p�r falatnyi �telt elt�ntetett. Mind�ssze nagyon kis mennyis�get evett meg t�nylegesen, de az rettenetesen kev�snek t�nt. Csak kapja el valamelyik folyos�n, megkapja a mag��t. M�gis mit akar ezzel… Piton apr�t s�hajtott. Nem. Neki tartania kell a t�vols�got.

A vacsor�n�l ugyanaz a jelenet j�tsz�dott le, mint d�lben. M�g Granger az egyik k�nyv�t b�jta, �s Weasley valamelyik bar�tj�val besz�lt, addig Harry sz�pen lassacsk�n elt�ntette a vacsor�j�t. De a fel�t se ette meg. Piton aznap este is a folyos�kon fel�gyelt, mikor megint a fi�ba botlott a hatodik emeleten.

– Megyek m�r, megyek! – tartotta fel k�t kez�t a fi�, miel�tt a f�rfi megsz�lalt volna, �s fel�llva gyorsan nekiindult a klubhelyis�g fel�.

– Potter! – sz�lt ut�na a b�jitalmester, miel�tt ism�t meggondoln� mag�t. A fi� f�radtan visszafordult fel�, felh�zva a szem�ld�k�t. �pp csak azt nem k�rdezte, „Mi van?”. – Mi�rt nem eszel rendesen? A vizsg�k el�tt akarsz lebetegedni? Sz�ks�ged van az er�dre, m�g ha nem is kell annyit tanulnod, mint a t�rsaidnak.

Harry meg�tk�zve n�zte a tan�r�t. M�g a sz�ja is kiny�lt picit, majd rendezte von�sait, �s h�borogva sz�lalt meg.

– El�sz�r is, semmi k�ze hozz�, mikor mennyit eszem, m�sodszor pedig ettem, �gyhogy nem tudom, mi baja van.

– Engem nem versz �t, mint a bar�taidat. Remek kis dolog, hogy tudsz p�lca n�lk�l var�zsolni, nem igaz? M�gis, mi�rt nem eszel? – l�pett k�zelebb.

– M�g mindig nem tudom, mi k�ze van hozz� – t�rta sz�t kicsit a karjait.

Piton p�r pillanatig nem mondott semmit, azt�n a fi� mell� l�pve halkabbra �s l�gyabbra v�ltoztatta a hangj�t.

– Ne l�gy bolond! Ne tedd t�nkre magad. Pl�ne ne ilyesmi miatt.

– Mit tudja maga egy�ltal�n, mit �rzek? Eddig cseppet se �rdekelte.

– T�vedsz. Mindig is figyeltem r�d, �s ezt te is tudod. Ne hidd, hogy csak mert… M�g mindig a tan�rod vagyok, �gyhogy k�teless�gem nyomon k�vetni, hogy mi van a di�kjaimmal.

– Griffend�les vagyok, ezt b�zza McGalagony professzorra.

– Na persze. Merlinre… Ha nem k�zd�tt�l volna a s�veg ellen, most az �n h�zamban lenn�l, �s gondoskodn�k r�la, hogy addig ne kellj fel az asztalt�l, am�g nem eszed meg, amit el�d raktam.

– Mit akar t�lem, professzor? – k�rdezte Harry egy f�radt s�hajjal.

– Felejtsd el, ami k�zt�nk t�rt�nt.

– Ezt hi�ba k�ri, mert nem fogom. K�ptelens�g.

– Akkor tedd t�l magad rajta.

– Lehet, hogy mag�nak ilyen egyszer�, de nekem nem. Nekem van sz�vem, �s sajn�latosan bolond m�d mag�t akarja. K�pzelem, milyen rossz lehet, hogy van valaki, aki nem gy�l�li mag�t. Es�lyt se ad. Nem k�rtem �r�k h�s�get, vagy b�rmi ilyesmit. De az, hogy maga is csak haszn�ljon, majd eldobjon… Jobban f�j, mint b�rmelyik eddigi s�rt�se. Ha ezt akarta el�rni, siker�lt. �r�lhet.

– Potter…

– Tudom nagyon j�l, milyen falakat h�zott maga k�r�. Nagyobbak �s er�sebbek, mint amik az elm�je k�r�l vannak. Az egyetlen ajt�n pedig se kilincs, se kopogtat�. Mag�nyosan akar �lni? H�t tess�k!

– Potter!

Harry azonban m�r nem figyelt. H�tat ford�tott �s elfutott, nem �rdekelve, mit gondol a m�sik. Szemeiben k�nny gy�lt, �s csak el akart b�jni a vil�g el�l. Nem akarta, hogy b�rki �gy l�ssa. A b�jitalmester pedig hagyta, hadd menjen.

Keserves egy h�nap k�vetkezett mindkett�j�k sz�m�ra. M�g Harry minden erej�t egy �larc fenntart�s�ba �lte, �s �gy csin�lt, mint aki eszik, alszik, �s tanul rendesen, addig Piton egyre jobb �tkokat tal�lt ki saj�t mag�nak. Hi�nyzott neki a fi�. Megszokta, hogy id�r�l id�re vele van, m�g ha csak edzettek is. �s mindazok ut�n megtudhatta, milyen forr� kis teste van. Hi�nyzott a meg�rt�se, ahogy j� hangulatban k�t�zk�dtek egym�ssal, �s az a j�les� �rz�s, mikor okklumencia�r�k k�zben alkalmank�nt er�szak n�lk�l l�pett a fi� elm�j�be, �s �gy edzettek, vagy net�n relax�ltak. M�g a k�z�s hallgat�sok is j�k voltak. M�gis azonnal eltasz�totta, amint egy kicsit k�zelebb ker�ltek egym�shoz. Igazat kellett adnia a fi�nak az ajtaj�val kapcsolatban. Senkit nem engedett be rajta. De �t szerette volna. �pp csak m�r k�s� volt. A fi� jobban haragudott r�, mint b�rmikor azel�tt, �s ezt meg is �rtette. � okozta.
A vizsg�kon is t�lestek, �gy m�r csak a diplomaoszt�s �s a b�l maradt h�tra. Azt�n a fi� kil�p az iskol�b�l, �s val�sz�n�leg vissza se n�z. Valahol m�g mindig azt gondolta, hogy ennek kell lennie, hagynia kell, hogy menjen. M�gse ment. K�zel akarta tudni mag�hoz. �gy d�nt�tt, hogy ha m�g kev�ske es�ly is van r�, h�t � azt megragadja.

Harry mindek�zben igyekezett t�vol tartani mag�t mindenkit�l, de f�leg Pitont�l. Miut�n lecsitult a Voldemort hal�la ut�ni �r�m�nnepl�s, �t m�g mindig �gy n�zt�k meg, mintha csodabog�r lenne. �pp csak most az�rt, mert nem � �lte meg v�g�l, b�r ez kev�sb� volt pletykat�ma, mint a sebhelye elt�n�se, �s hogy szem�veg n�lk�l mennyivel jobban n�z ki. �gy azt�n m�g t�bb s�hajtoz�st �s pusmog�st meg kuncog�st kellett elviselnie maga k�r�l, �s nem egyszer hallotta azt a k�rd�st is, hogy vajon kit visz mag�val a b�lra. Jelentkez� volt b�ven, �pp csak Harry nem akart v�lasztani senkit se. El fog menni, mert musz�j, de egyed�l teszi. A legnehezebb az lesz, mikor �tveszi az oklevel�t, �s kezet kell r�znia minden tan�rral. Nem tudta, hogy fogja t�l�lni, hogy nemcsak hogy Piton k�zel�be fog ker�lni, de m�g hozz� is kell �rnie. Arr�l nem besz�lve, hogy nem tudta, hogy kap majd leveg�t, ha azokba a feneketlen, m�ly, fekete szemekbe kell n�znie.
A szabadul�sa napja v�g�l el�rkezett, mikor is mindenki l�zasan k�sz�lt a b�lra. Amint megkapt�k a maguk pergamenj�t az eredm�nyeikkel, imm�ron nem lesznek t�bb� az iskola tanul�i. �s az ut�na k�vetkez� b�lon mindenki felszabadultan akart �nnepelni.

A vacsora v�g�l el�rkezett, �s Harry is fel�lt�z�tt legeleg�nsabb tal�rj�ba. Szinte visszasz�molt, hogy lassan csak eltelik m�g ez a nap is, �s m�snap mehet, amerre csak l�t. A nagyteremben le�lve v�g�l m�r n�mi mosollyal n�zte bar�tait, ahogy izgatottan v�rj�k, milyen eredm�nyeket is �rtek el. A legm�k�sabban Hermione festett, pedig mind tudt�k, hogy biztosan t�k�letesen teljes�tett. Mikor v�g�l a tan�rok felsorakoztak egy halom pergamennel, izgatott csend lett, �s lassan mindenkit kisz�l�tottak. Harry most igaz�n �r�lt volna, ha valahol a n�vsor elej�n lett volna, de a „P” valahogy nem akart el�r�bb j�nni. Hermione sug�rz� mosollyal vette �t a saj�t oklevel�t �s szinte sz�rnyalt, mikor vissza�lt mell�j�k. Mindketten meg�lelt�k gratul�l�sk�nt, �s persze bezsebelhetett egy cs�kot Ront�l. Mire az � nev�hez �rt az igazgat�, a gyomra m�r kontroll�lhatatlanul remegett. Eg�sz eddig ker�lte, hogy Pitonra n�zzen, de most nem fogja meg�szni. �sszeszedte minden okklumencia tud�s�t, hogy a lehet� leghiggadtabban menjen ki.

Dumbledore p�r kedves sz�val gratul�lt neki, �s azt�n egy r�videbb �lel�st is kapott. McGalagony professzor el�rz�keny�lten veregette meg f�l k�zzel a v�ll�t, mik�zben kezet fogott vele, �s biztos�totta, hogy b�rmikor felkeresheti k�s�bb is, ha seg�ts�gre van sz�ks�ge. A tan�rok kedvesen szorongatt�k meg a kez�t, m�g Madame Pomfrey dorg�l� hangon biztos�totta, hogy esk�j�vel ellent�tben, saj�t kez�leg tekeri ki a nyak�t, ha nem vigy�z mag�ra. M�r csak k�t ember maradt h�tra. Piton �s Hagrid. Hi�ba minden igyekezete, �gy �rezte, mindene remeg, de f�leg a gyomra. M�g j�, hogy nem vacsora ut�n kellett ezt v�gigcsin�lnia, mert nem biztos, hogy benne maradt volna b�rmi is. A f�rfi el� �llt, �s kez�t ny�jtotta, rem�lve, hogy p�r pillanat, �s t�l lesz rajta. De Piton nem mozdult, �gy fel kellett n�znie a szem�be. A f�rk�sz� pillant�s olyan volt, mintha ism�t a gondolatai k�zt akarna olvasni. �r�lt, hogy felh�zta minden v�delm�t. Azt�n meg�rezte, hogy a f�rfi megfogja a kez�t, de valami furcsa volt. Valami volt a kez�k k�zt. Valami apr� �s hossz�k�s, de kem�ny. Egy pillanatra len�zett a kez�kre, azt�n vissza a fekete szemekbe, �s most �gy l�tta, mintha a f�rfi kiss� bizonytalanul v�rn� a reakci�j�t.

– Gratul�lok, Mr. Potter – mondta, majd jobban megszor�totta a kez�ket. – Rem�lem, haszn�lni fogja.

Ez volt minden, amit mondott, �s elengedte �t, kez�ben hagyva az apr�s�got. H�tr�lt egy picit, �s megn�zte, mi az. D�bbenten n�zett vissza a m�sikra. Nem volt azonban ideje felfogni mit is jelent az aj�nd�k, mert Hagrid egy csontropogtat� �lel�sben r�szes�tette, �s h�pp�gve k�rte, hogy l�togassa meg majd n�hanapj�n. M�g egy pillanatig elveszetten �llt, majd visszas�t�lt a t�rsaihoz, kez�ben szorongatva az aj�nd�kot. Le�lve bele se n�zett a jegyeibe, csak a maga el�tt tartotta a tenyer�t, �s b�mult.

Egy kulcs.

Pontosan eml�kezett, mit v�gott a f�rfi fej�hez, mikor legut�bb kifakadt. Nem akarta elhinni, hogy val�ban azt jelenti, amire gondolt. Feln�zve l�tta, hogy egyik �vfolyamt�rsa �pp kezet fogott a b�jitalmesterrel, de a f�rfi egyb�l ut�na az � szem�be n�zett, majd apr�t b�lintott, mintha csak a fejben feltett k�rd�s�re v�laszolna.

Bar�tai hi�ba k�rdezgett�k, mi van vele, se nem hallotta, se nem �rz�kelte �ket. Mikor v�g�l kicsit mag�hoz t�rt, Hermione kez�be nyomta a pergamenj�t, hogy olvassa el, ha annyira k�v�ncsi, de � csak a b�jitalmestert tudta n�zni. Sz�ve vadul d�r�mb�lt a mellkas�ban, �s egy h�napja el�sz�r �rezte, hogy kap leveg�t. Fogalma sem volt, hogy hogyan telt el v�g�l a vacsora, de valamit biztos evett, mert mikor fel�llt, a t�ny�rja koszos volt. Amint az als�bb �vesek visszavonultak h�l�k�rleteikbe, �s a nagytermet �trendezt�k, hogy ne legyenek �tban az asztalok a buliz�shoz, Harry f�lrevonult az egyik sarokba. Az igazgat� szavai �s a nyit�t�ncok ut�n mindenki felszabadult, boldog �nnepl�sbe kezdett. A Kis T�l�l� viszont csak a tenyer�ben szorongatott kis kulcsot n�zte. Csak akkor eszm�lt fel, mikor Dumbledore el� �llt �s megfogta a v�ll�t.

– Minden rendben, Harry?

– Azt hiszem, uram.

– Szeretn�m, ha holnap, miel�tt elm�sz, felkeresn�l az irod�mban. Besz�lni szeretn�k veled n�h�ny dologr�l, most hogy m�r nem vagy t�bb� az iskola tanul�ja.

– Rendben, uram. Mikor?

– Reggeli ut�n?

– Ott leszek.

Az igazgat� egy mosollyal hagyta ott, �s mintha az a mindent tud� k�k szeme valami miatt jobban csillogott volna. Elgondolkodva n�zett ut�na, �s ennek k�sz�nhette, hogy meglepet�s�ben majdnem ugrott egyet, mikor meg�rezte maga m�g�tt Pitont. Tudta, hogy ott �ll, �s �t n�zi, de nem mert megfordulni. V�g�l a f�rfi l�pett fel� m�g egyet, �s k�zelebb hajolva mormolt a f�l�be.

– Kinyitod?

Harry �gy �rezte, kiugrik a sz�ve a mellkas�b�l. M�g mindig nem fordult meg, �gy v�laszolt.

– Csak ha meg�g�red, hogy nem csapod az orromra ut�na.

Piton Potter kez��rt ny�lt, amiben ott szorongatta a kulcsot, �s maga fel� ford�totta �t.

– Ink�bb magunkra z�rom – mondta m�r a fi� szem�be n�zve. – Figyelmeztetlek, Harry, ha egyszer �tl�psz azon az ajt�n, nincs vissza�t. T�bb� nem szabadulsz – mosolyodott el picit.

– Ezt hadd vegyem �g�retnek fenyeget�s helyett, j�? – l�pett k�zelebb Potter.

– Hi�nyozt�l – s�gta a f�rfi.

– Te is.

A b�jitalmester nem volt hajland� tov�bb v�rni. Mag�hoz karolta a fi�t, �s forr�n megcs�kolta. A k�zelben �ll�k d�bbenten n�zt�k �ket, �s csak az terelte el a figyelm�ket, mikor a t�ncol�k felett nem egy, hanem k�t F�nix sz�llt el, �s az igazgat� sz�k�nek t�ml�j�ra telepedve �sszeb�jva turb�koltak �k is. Dumbledore el�gedetten mosolygott, �s vid�man k�stolta meg az el�tte felsorakoztatott s�tem�nyek egyik�t.
Piton ellenkez�st nem t�rve h�zta maga ut�n a fi�t, hogy kivezetve �t a nagyteremb�l, a lakoszt�lya fel� vegy�k az ir�nyt. Nem mintha Harry tiltakozott volna, s�t. Amint oda�rtek, a bez�rt ajt�nak szor�tva tal�lta mag�t, mik�zben a f�rfi moh�n cs�kolta. Ez�ttal az �gyban k�t�ttek ki, �s hamarosan m�r egym�st �lelve pihegtek. A professzor el�gedetten temette arc�t a rakonc�tlan fekete tincsek k�z�. A fi� pedig kuncogni kezdett.

– Mi tetszik? – k�rdezte a f�rfi.

– Azt mondtad, nem vagy hajland� ostoba griffend�les romantik�z�sra.

– Ez �gy is van – �ll�totta hat�rozottan amaz.

– M�gis adt�l nekem egy kulcsot hozz�d. A sz�vedhez. Invito kulcs! – mondta, �s a kis apr�s�g a kez�be rep�lt a valahova lehaj�tott tal�rja zseb�b�l.

– Ez nem romantikus. Ez egy jelz�s volt, amit rem�ltem, hogy meg�rtesz.

– De, ez bizony romantikus. Ak�rmit is mondasz.

– Perselus Piton nem romantikus – r�zta a fej�t a professzor.

– Hi�ba tagadod. – Harry k�zben az �jjeliszekr�nyen hever� p�lc�j��rt ny�lt, egy l�ncot b�v�lt, amire r�f�zte a kulcsot, �s a nyak�ba akasztotta. – B�rmit is mondasz, �n tudom. De ha j� leszel, nem �rulom el senkinek.

– Zsarolsz? Na, meg�llj csak! – lend�lt a f�rfi, �s a fi� f�l� g�rd�lve kezeit a feje f�l� fogva fojtotta bel� a nevet�st. Egy cs�kkal, term�szetesen.

Aznap este m�g sok�ig nem aludtak, �s Harrynek igaz�n nehez�re esett, hogy m�snap reggel id�ben oda�rjen az igazgat�hoz. A reggelit a nagyteremben fogyasztotta el bar�taival, akik persze a b�lon t�rt�ntekr�l faggatt�k, azt�n arr�l, mi t�rt�nt azt�n. Piton �s Dumbledore egy�tt t�vozott, �s hamarosan � is k�vette �ket. Amint bel�pett az irod�ba, t�rsult szeret�j�hez, aki a szoba k�zep�n �llt d�bbenten. Ahogy azt�n � is. Mindketten az asztal melletti �l�r�don �l�, boldogan trill�z� k�t f�nixmadarat n�zt�k.

– �gy l�tszik, nem csak ti tal�ltatok egym�sra – mosolygott az id�s m�gus, mire mag�hoz t�rtek vend�gei. – Foglaljatok helyet, k�rlek! – Egy sor udvariass�gi k�r ut�n azt�n az igazgat� v�gre r�t�rt a tal�lkoz� ok�ra is. – Harry, b�r most, hogy m�r nem vagy a tanul�nk t�bb�, m�gis arra k�rn�lek, hogy maradj a kast�lyban.

– Hogy? Mi�rt? – k�rdezett vissza a fi� meglepetten.

– Szeretn�m, ha elfogadn�d a S�t�t Var�zslatok Kiv�d�se tan�ra posztot. Biztos forr�sb�l tudom, hogy az �ll�s feletti �tok megsz�nt, �s te kell� tud�ssal rendelkezel, l�v�n rengeteg minden olyasmit is megtanult�l a rendtagok keze alatt, amiket egy t�rsad se. Persze, m�g el�tted az eg�sz ny�r, hogy felk�sz�lj a tan�t�sra.

– Ez… – t�totta el a sz�j�t Harry, majd oldalra pillantott, Perselusra, aki apr� mosollyal n�zett r�. – Rendben – v�gta ki a v�laszt.

– Remek! Pomp�s! Azt hiszem, ezt meg kell �nnepeln�nk! – mondta, �s kett�t tapsolt, mire s�tem�ny �s tea ker�lt az el�tt�k l�v� kisasztalra. – A r�szleteket r��r�nk k�s�bb is megbesz�lni.

Mind mosolyogva, ellazultan d�ltek h�tra a cs�sze te�jukkal.

– Nekem csak egy k�rd�s f�rja az oldalam. – Harry p�r pillanatig a k�t F�nixet figyelte, majd az igazgat� mosolyg�s szem�be n�zett. – Ki �lte meg Voldemortot?



V�GE

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s