Egy aj�nd�k. A t�rt�net maga t�n csak egy-k�t perc le�r�sa kar�csony reggel�n (Elolvasni is kb annyi ideig tart.), �s egyed�l Draco mozdul meg benne.

Festm�ny

K�t f�rfi �lt egym�s mellett egy kanap�n.
Lucius Malfoy �s Perselus Piton n�ma csendben, mozdulatlanul �lt a kandall�val szemben.
El�bbi, �l�ben keresztbe fektetve tartotta s�tap�lc�j�t. Szinte olyan gyeng�ds�ggel tartva annak k�gy�fej�t, mintha �l� lenne. Arc�n megszokott �larc�val, egy apr�, szinte l�thatatlan, g�nyos mosollyal. Jobb felkarja hozz��rt a mellette �l� f�rfihoz, �s csak ezen a ponton �rintkeztek. Kitart�an b�mult�k… Nem ez t�n nem a j� sz�, elv�gre egy Malfoy nem „b�mul”… Piton sem. Maradjunk annyiban, hogy gondolataikban elveszve figyelt�k a kandall�ban lobog� t�z gy�ny�r� l�ngjait.
A m�lt�n h�res b�jitalmester karba tett k�zzel, �s l�tsz�lag �rzelemmentesen, t�n kicsit morcosan vett r�szt ebben a h�tk�znapi tev�kenys�gben. De a szeme m�st mondott. Azokban a s�t�t szemekben m�s csillogott. El�gedetts�g, b�szkes�g �s t�n egy pici g�ny is. Ki tudja, �pp mire gondolt.

K�r�l�tt�k eleg�ns, �s �rt�kes berendez�s. A Malfoy k�ri�ban aligha sz�m�that m�sra az ember. A szob�t szinte csak a t�z f�nye vil�g�totta meg. Hab�r nappal volt, odakintr�l alig j�tt f�ny. De ez �gy volt rendj�n. �gy december v�g�n ez teljesen norm�lis dolog. R�ad�sul sz�rke felh�k takart�k el az eget. A s�r� h�es�s miatt azonban az ember legink�bb csak feh�ret l�tott odakint. Az eg�sz kert, a f�k, a befagyott tavacska �s a t�j, am�g csak a szem ell�tott, teljesen h�feh�r volt.
De odabent kellemes meleg volt. Olyannyira, hogy az eml�tett b�jitalmester fekete nadr�gj�n �s feh�r ing�n k�v�l nem viselt m�st. Hasonl�an hozz�, a h�zigazda is �gy volt �lt�zve, csak feh�r helyett z�ldet viselt.

Nem mozdultak, nem is n�ztek egym�sra, m�gis, mintha besz�lgettek volna. El lehetett k�pzelni. Szurk�l�d�s innen, reakci� onnan, visszav�g�s, g�nyol�d�s, k�t�zk�d�s… mint mindig. Olyannyira ismert�k egym�st, olyannyira tudt�k, milyen is a m�sik st�lusa, �s reakci�i, hogy puszt�n a jelenl�t�k is el�g volt, hogy egy csendes �ld�g�l�s vit�nak l�tsz�djon.
M�gis…
M�gis valamif�le megfoghatatlan �sszhang volt k�zt�k. Kieg�sz�tett�k egym�st, �s m�g ha nem is l�tsz�dott az arcukon, de tudni lehetett, hogy egym�s k�zel�ben j�l �rzik magukat. Ha m�sb�l nem, az �ssze�r� felkarb�l l�tni lehetett, hogy igaz�n k�nyelmesek a m�sik t�rsas�g�ban. V�llvetve. Ahogy annyiszor harcoltak, k�zd�ttek m�r az �letben, vagy csak a h�tk�znapokon t�mogatt�k �t egym�st, teljesen �szrev�tlen�l, nehogy b�rki is r�j�jj�n, hogy b�rmelyik�k seg�ts�get kap a m�sikt�l. Nem. �k mindig, mindent egyed�l. H�t persze… De az a v�ll mindig ott volt, ha kellett, �s ha nem is vett�k ig�nybe, a tudat el�g volt.

Aki nem ismeri �ket, csak k�t f�rfit l�tna, akik morcosan n�zik a kandall�ban �g� t�zet.
Aki ismeri �ket, azt l�thatta, hogy szeretik egym�st.
�gy volt ezzel Draco is, aki mosolyogva n�zte a kez�ben tartott festm�nyt, amin apja �s keresztapja mozdulatlanul �lt a kanap�n. Nem az�rt, mert mugli festm�ny volt, hanem mert �k �pp nem akartak mozdulni. �vatosan maga el�tt tartva a k�l�nleges m�alkot�st, el�r�bb l�pett p�rat, majd felakasztotta a nappali fal�ra. Nem olyan volt, mint a t�bbi m�gikus portr� �s festm�ny. L�v�n a rajta szerepl�k m�g �ltek, csak �gy tudott elk�sz�lni, mint a k�pek az albumokba; hangok n�lk�l. �pp csak ez nagyobb volt, �s j�val eleg�nsabb.
�, alig v�rta, hogy l�thassa a k�t szeretett f�rfi reakci�j�t, mikor kar�csony reggel l�v�n lej�nnek hozz�, �s megl�tj�k a titokban k�sz�lt festm�nyt…


V�GE

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s