Fanfiction Palota - G-Portál

AJÁNLOM AZ OLDALT

Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót

Tokyo Mew Mew Power

Anna/Viara írásai

Eliza90 Írásai

Frago írásai

Ginerva Piton írásai

Helix Hex írásai

Jeanne Hymer írásai

Lana Devon Írásai

Lex Írásai

Lilcsyke Írásai

Lillia_hun Írásai

Melissa Korthner írásai

Mis Piton Írásai

Miyo Írásai

Nagini94 írásai

Naoko írásai

Reszeltviz Írásai

Sana-chan Írásai

Sren Írásai

Strawberry Írásai

Tombgirl írásai

Tundibogyo írásai

Anime Összeállítás

Sailor Moon Fanclub

A vadmacskávézó titka

Roxfort - Ahol a mágia kezdõdik

Indulás: 2006-03-13

Lucius és Scorpius fagyit szeretnének, de ebéd elõtt már nem szabad... Utána pedig nem csak a hideg édességet kapják, de egy kis meglepetést is.

Fagyi

Lucius elszámolt tízig… aztán tovább. Egy csöpp szõke kisfiú nyaggatta már fél órája, hogy õ fagyit szeretne enni. Ezzel még nem is lett volna baj, ha Draco nem kötötte volna ki, hogy ebéd elõtt már nem ehet semmit. Scorpius azonban pontosan tudta, hogy nagyapja mennyire imádja õt, így próbálkozott. Draco pedig tudta, hogy a fia az ujja köré csavarta apját. A legidõsebb Malfoy már a születésekor beleszeretett az apróságba, és azóta is imádta õt. És tisztában volt vele, hogy szinte bármit megad neki. Épp ezért vetette be a titkos fegyvert - az ibolyafagyit. Lucius odavolt ezért a hideg édességért, és nem egyszer Narcissa szigorú tekintete sem akadályozta meg abban, hogy az éjszaka közepén ne osonjon ki egy kis nyalánkságért. A manók pontosan tudták, hogy fagylaltnak mindig kell lennie a háznál. Azonban az általuk készített édesség nem volt ugyanolyan, mint Fortescue-é. Azt mindig finomabbnak találta, csakhogy nem térhetett be néhány gombócért, hiszen mégiscsak egy Malfoy. Viszont Draco megígérte neki, hogy délben, mikor hazajön, hoz mindkettejüknek a kedvencükbõl. Így most Lucius kitartott, és inkább hóna alá csapta unokáját, aki kacagva hagyta, hogy kivigye õt az udvarra. Míg a férfi csak állt a teraszon, és az apróságot nézte, az sebesen szaladva kergette a hófehér pávákat.

Arra figyelt csak fel, hogy Draco mellé lépett. Oldalra sandított, és látta fia szeretõ pillantását, ahogy Scorpiust figyeli. Hamarosan az egyik manó is megjelent, és bejelentette, hogy az ebéd tálalva. A csöpp kisfiú kacagva vetette magát apja karjába, aki egy tisztító bûbáj után beterelte az ebédlõbe, ahol anyja és nagyanyja várt már rá.
Az ebéd fenséges volt, ahogy az lenni szokott, Lucius mégis csak az utolsó fogást várta. Az egyetlen dolog, ami elterelte figyelmét, az fia apró, de ismerõs mosolya volt. Akkor nézett így ki, mikor valamire készült.
Végül a körülöttük sertepertélõ házimanó bejelentette, hogy a desszert a teraszon vár rájuk.

Lucius, elõkelõen, mint mindig, feleségét átkarolva indult útnak, õket pedig fia és Astoria követte. Scorpius viszont már bizonyára kint is volt; egy örömteli sikkantás is ezt bizonyította. Az öt tölcsér – csak a manók által készítettet fogyasztották kehelybõl – fagylalt megbûvölt fémedényben várta a sorsát. Csak a manók által készítettet ették kehelybõl, ehhez viszont a tölcsér illett. A legifjabb Malfoy könyörgõ tekintetét látva Draco mosolyogva biccentett, hogy nekiláthat, mire õ, majd mindenki megragadta az édességet.
Lucius épp csak megízlelte a hûs finomságot, amikor döbbenetére olyasmi történt, amire sose számított.
A fagyi visszanyalt.

Meglepetten nézett körbe, és pontosan azt látta a többieknél is, mint ami vele történt. Unokája sikongatva nevetett, és a többiek is jókedvûen kacagtak, és õ visszasandított a fagylaltjára.
Újra belenyalt… mire az vissza.
Egy sóhajjal egybe kötött morgással nézett fiára, aki száját takarva nevetett, és már könnyezett jókedvében. Õ pedig megadta magát, és mosolyogva csóválta meg a fejét. Megpróbált fenyegetõn és haragosan nézni Dracóra, de valamiért ez most nem jött össze, aztán feladva a próbálkozást inkább újra a desszerttel foglalkozott.

A fagyi pedig visszanyalt…