Fanfiction Palota - G-Portál

AJÁNLOM AZ OLDALT

Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót

Tokyo Mew Mew Power

Anna/Viara írásai

Eliza90 Írásai

Frago írásai

Ginerva Piton írásai

Helix Hex írásai

Jeanne Hymer írásai

Lana Devon Írásai

Lex Írásai

Lilcsyke Írásai

Lillia_hun Írásai

Melissa Korthner írásai

Mis Piton Írásai

Miyo Írásai

Nagini94 írásai

Naoko írásai

Reszeltviz Írásai

Sana-chan Írásai

Sren Írásai

Strawberry Írásai

Tombgirl írásai

Tundibogyo írásai

Anime Összeállítás

Sailor Moon Fanclub

A vadmacskávézó titka

Roxfort - Ahol a mágia kezdődik

Indulás: 2006-03-13

Lucius és Scorpius fagyit szeretnének, de ebéd előtt már nem szabad... Utána pedig nem csak a hideg édességet kapják, de egy kis meglepetést is.

Fagyi

Lucius elszámolt tízig… aztán tovább. Egy csöpp szőke kisfiú nyaggatta már fél órája, hogy ő fagyit szeretne enni. Ezzel még nem is lett volna baj, ha Draco nem kötötte volna ki, hogy ebéd előtt már nem ehet semmit. Scorpius azonban pontosan tudta, hogy nagyapja mennyire imádja őt, így próbálkozott. Draco pedig tudta, hogy a fia az ujja köré csavarta apját. A legidősebb Malfoy már a születésekor beleszeretett az apróságba, és azóta is imádta őt. És tisztában volt vele, hogy szinte bármit megad neki. Épp ezért vetette be a titkos fegyvert - az ibolyafagyit. Lucius odavolt ezért a hideg édességért, és nem egyszer Narcissa szigorú tekintete sem akadályozta meg abban, hogy az éjszaka közepén ne osonjon ki egy kis nyalánkságért. A manók pontosan tudták, hogy fagylaltnak mindig kell lennie a háznál. Azonban az általuk készített édesség nem volt ugyanolyan, mint Fortescue-é. Azt mindig finomabbnak találta, csakhogy nem térhetett be néhány gombócért, hiszen mégiscsak egy Malfoy. Viszont Draco megígérte neki, hogy délben, mikor hazajön, hoz mindkettejüknek a kedvencükből. Így most Lucius kitartott, és inkább hóna alá csapta unokáját, aki kacagva hagyta, hogy kivigye őt az udvarra. Míg a férfi csak állt a teraszon, és az apróságot nézte, az sebesen szaladva kergette a hófehér pávákat.

Arra figyelt csak fel, hogy Draco mellé lépett. Oldalra sandított, és látta fia szerető pillantását, ahogy Scorpiust figyeli. Hamarosan az egyik manó is megjelent, és bejelentette, hogy az ebéd tálalva. A csöpp kisfiú kacagva vetette magát apja karjába, aki egy tisztító bűbáj után beterelte az ebédlőbe, ahol anyja és nagyanyja várt már rá.
Az ebéd fenséges volt, ahogy az lenni szokott, Lucius mégis csak az utolsó fogást várta. Az egyetlen dolog, ami elterelte figyelmét, az fia apró, de ismerős mosolya volt. Akkor nézett így ki, mikor valamire készült.
Végül a körülöttük sertepertélő házimanó bejelentette, hogy a desszert a teraszon vár rájuk.

Lucius, előkelően, mint mindig, feleségét átkarolva indult útnak, őket pedig fia és Astoria követte. Scorpius viszont már bizonyára kint is volt; egy örömteli sikkantás is ezt bizonyította. Az öt tölcsér – csak a manók által készítettet fogyasztották kehelyből – fagylalt megbűvölt fémedényben várta a sorsát. Csak a manók által készítettet ették kehelyből, ehhez viszont a tölcsér illett. A legifjabb Malfoy könyörgő tekintetét látva Draco mosolyogva biccentett, hogy nekiláthat, mire ő, majd mindenki megragadta az édességet.
Lucius épp csak megízlelte a hűs finomságot, amikor döbbenetére olyasmi történt, amire sose számított.
A fagyi visszanyalt.

Meglepetten nézett körbe, és pontosan azt látta a többieknél is, mint ami vele történt. Unokája sikongatva nevetett, és a többiek is jókedvűen kacagtak, és ő visszasandított a fagylaltjára.
Újra belenyalt… mire az vissza.
Egy sóhajjal egybe kötött morgással nézett fiára, aki száját takarva nevetett, és már könnyezett jókedvében. Ő pedig megadta magát, és mosolyogva csóválta meg a fejét. Megpróbált fenyegetőn és haragosan nézni Dracóra, de valamiért ez most nem jött össze, aztán feladva a próbálkozást inkább újra a desszerttel foglalkozott.

A fagyi pedig visszanyalt…