Dumbledore kieszelt egy �jfajta buliz�si m�dot. �m Harry nincs oda �rte annyira, �gy csal... Mindek�zben csak egyvalaki ut�n v�gyakozik.

�ltestesb�l

Harry az �gy�n �lve morfond�rozott. A h�ta k�zep�re se k�v�nta a bulit, amit Dumbledore szervezett nekik az �v v�g�re. Most, hogy levizsg�ztak, legsz�vesebben csak csomagolt volna, hogy h�trahagyja az iskol�t, b�rmennyire is f�jt erre gondolnia, hisz mindig is az otthon�nak �rezte a helyet. M�gis menni akart, mert nap mint nap csak a tehetetlens�g, a v�gy �s a szomor� pl�t�i szerelem k�zt �rl�d�tt. Pontosan tudta, hogy nem lett volna szabad �pp a b�jitalmesterbe beleszeretnie, m�gis tiszt�ban volt azzal is, hogy nem tehetett az �rz�s ellen. Megpr�b�lt m�ssal foglalkozni, h�tha elm�lik a dolog, de Seamus karjai k�zt is �pp�gy v�gyott a f�rfi ut�n. Igaz�b�l fogalma sem volt, mi vonzza hozz�. Tudta, hogy a hangja var�zslatos, �s hogy izgat� az illata, �s egy szerencs�s-szerencs�tlen v�letlennek k�sz�nhet�en azt is tudta, hogy er�s karjai vannak, izmos mellkasa, �s a leggy�ny�r�bb fekete szeme, aminek sz�ps�ge a vesz�lyess�g�b�l fakad.

A h�bor� v�gezt�vel Piton is v�ltozott, m�g ha csak kicsit is. Kev�sb� volt szem�t, mivel m�r nem kellett sz�n�szkednie. De �pp�gy g�nyol�dott �s megkeser�tette di�kjai �let�t, amikor csak kedve t�madt hozz�. �s t�madt. �gy lesz�lta Harry p�rv�laszt�s�t is, mondv�n, enn�l rosszabbat nem is tehetett volna. �s Harry, b�r tagadta, hogy emiatt, de szak�tott Seamusszel. Azt�n egy h�nappal k�s�bb levizsg�ztak, �s � most �pp azon t�prengett, egy�ltal�n elmenjen-e arra az �r�letre, amit az igazgat� kital�lt. �r�let. Nem tudta m�snak nevezni. El tudta k�pzelni, Piton mit sz�lhatott az eg�szhez, mert a b�jitalokat bizony�ra neki kellett elk�sz�teni. Tulajdonk�pp ezzel az egy h�z�ssal egy eg�sz �vfolyamot lehetne kiv�gezni, h�la a f�rfinak. K�v�ncsi volt, ki nem meri majd meginni a f�zet�t, mondv�n, nem b�zik a f�rfiban.

Sz�zf�l�-f�zet. Ez volt a buli kulcsa. Mindenkinek, aki r�szt vett, meg kellett igyon egy adagot a b�jital m�dos�tott v�ltozat�b�l. Ez nyolc teljes �r�n �t hatott. A banz�j este nyolckor kezd�d�tt, �gy hajnali n�gyre mindenki �jra �nmaga lehetett. A szervez�s persze m�r kor�bban elkezd�d�tt. Nyitottak egy szob�t, ahol elhelyeztek k�t nagy l�d�t. Az egyikben voltak az el�k�sz�tett f�zetek, �s mikor valaki bement, kivett egyet, beletette egy hajsz�l�t, lez�rta, majd a m�sik l�d�ba tette. Csakhogy Harry nem akarta, hogy b�rki is az � k�lsej�t kapja, ak�rcsak egy �r�ra is, nem hogy nyolcra. �gy � ink�bb zsebre v�gta a fiol�t, hogy ne t�nj�n fel, hogy egy f�zet megmaradt. Csak rem�nykedett benne, hogy nem sz�molj�k meg �ket. K�s�bb, mikor mindenki v�gzett az „adakoz�ssal”, �jra bementek, �s mindenki elvett egy fiol�t. Kiv�ve �t.
�gy gondolta, ha m�r elmegy, mert el kellett mennie, akkor azt �nmagak�nt teszi.

A t�rsai igaz�n lelkesnek bizonyultak, hogy kis id�re m�s b�r�be b�jhatnak, �s mikor Dumbledore bejelentette, hogy a tan�ri kar is csatlakozik a sz�rakoz�shoz, a lelkesed�s m�g nagyobb lett. Hab�r sorra hallotta a sutyorg�sokat, hogy kiknek a b�r�ben nem akarnak lenni.
Di�kok �s tan�rok f�zet�t�l egyar�nt tartottak, de neki nem kellett f�lnie, hisz nem fogja senki k�lsej�t felvenni. �pp el�g volt anno Malfoy f�lesz� haverja.
A gondolat pedig, hogy valaki ott lesz Piton k�lsej�vel, de m�s belsej�vel… �rdekes volt.
Tiszt�ban volt vele, h�nyan �s h�nyan akarj�k a Kis H�st megkapni. Fi�k �s l�nyok egyar�nt. �gy rem�nykedett benne, hogy tal�n valaki olyan lesz Piton b�r�ben, aki sz�vesen a k�zel�be f�rk�zne, �s �gy, legal�bb a f�rfi test�hez k�zelebb ker�l. M�g ha az nem is ugyanaz lesz, de legal�bb egy morzsa az �hez�nek…

Egy hatalmas s�hajjal fel�llt, majd megigaz�totta tal�rj�t, �s elindult a nagyterem fel�. Mikor oda�rt az ajt� el�, izgatottan ny�lt a kilincs�rt, majd benyitva m�r l�tta is a buliz�k t�meg�t. Persze a zavar is �rezhet� volt itt-ott. Hiszen senki nem tudhatta, ki van a l�tott testekben. Igaz�b�l j� m�k�nak tartotta, hogy most r�la is azt hiszik, valaki m�s. Most mindenki csak a test�t l�tta, �s �gy hitt�k, m�s van bel�l. �gy nyugodtan s�t�lt a b�rpultk�nt szolg�l� asztalokhoz, ahol Parvati �s Luna besz�lgetett.

– Ahogy �regszel, egyre bolondosabb vagy – mondta Patil a sz�k�nek, majd ivott a kez�ben l�v� poh�rb�l.

– Ugyan! Ne mondd, hogy ez a buli nem sz�rakoztat�. Mindenki kib�jhat a b�r�b�l – v�laszolta kuncogva Lovegood, majd csillog� szemmel fordult a fi�hoz.

– Hell�! – k�sz�nt bizonytalanul.

– Harry! Micsoda meglepet�s! – mosolygott Luna. – M�r azt hittem, el se j�ssz… b�rki is vagy – tette hozz�, majd felk�rte a m�sik l�nyt t�ncolni, aki egy fancsali sz�jh�z�ssal, de belement.

Elgondolkodva n�zett ut�nuk, �s megesk�d�tt volna r�, hogy a sz�ke szem�ben ugyanazt a csillog�st l�tta, amit az igazgat��ban szokott. Ez esetben nem csod�lkozott volna, ha a fanyalg� maga Piton lett volna. B�r ez esetben igen �rdekes t�ncosp�rnak sz�m�tottak. Nem tudta elk�pzelni a b�jitalmestert t�ncolni. Se a saj�t alakj�ban, sem m�s�ban. Ahogy ide jutott gondolatban, ivott egy kortyot a kiv�lasztott vajs�rb�l, majd k�rben�zett, hogy megtal�lja sz�ve v�lasztottj�nak test�t. Meglepet�s�re �pp Flitwick �s Bimba k�r�ben �lt egy asztaln�l. �gy t�nt, hogy a tan�rr� v�lt di�kok egy helyre gy�ltek, az arcokb�l �t�lve, hogy kikeseregj�k magukat szerencs�tlens�g�k miatt. De od�bb pillantva nevetnie kellett, mikor megl�tta n�melyik tan�rt el�g… fur�n viselkedni a di�kok k�zt. Valaki �pp akkor csapott McGalagony fenek�re, mikor odan�zett, �s a n�i testbe b�jt di�k megpr�b�lt a lehet� legszigor�bban n�zni az elk�vet�re, de azt�n mindketten nevet�sben fakadtak ki.

Eg�szen j�l sz�rakozott csak azzal, hogy n�zel�d�tt, de azt�n mell� l�pett Draco Malfoy.

– �dv! Piszok m�zlid van. Potter test�vel… – n�zett v�gig rajta, �s meglepet�s�re � is ugyan�gy tett. Eg�sz m�s volt �gy tal�lkozni a sz�k�vel, mint kivont p�lc�val.

– Te se panaszkodhatsz – v�laszolta.

– Bevallom, mindig szerettem volna egyszer a k�zel�be f�rk�zni. – Harry kicsit zavartan �llt egyik l�b�r�l a m�sikra. – Nem volna kedved egy kicsit… sz�rakozni? – l�pett hozz� k�zelebb a m�sik, mire � feltartotta kez�t.

– Bocs, de… Nem megy. Malfoy sose volt az esetem.

– �h! K�r – szomorodott el a sr�c… vagy b�rki is volt. Besz�dst�lus�b�l �t�lve ak�r l�ny is lehetett.

Eg�sz gyorsan ler�zta az illet�t, majd od�bb s�t�lt egy kanap�t l�tva. Lehuppant, �s meglep�dve n�zett oldalra, mikor Piton �lt le mell�.

– Hell� – k�sz�nt a f�rfi, ami m�r mag�ban el�g volt, hogy csal�d�st okozzon Harrynek. Tudta, hogy ha �ssze is fut, vagy besz�l vele, az nem maga Piton lesz, m�gis rosszul esett neki.

– Hell� – viszonozta az �dv�zl�st.

– Nem t�nsz t�l lelkesnek – fordult fel� a tan�r.

– Tal�n mert nem vagyok. El�sz�r el se akartam j�nni.

– Mi�rt?

– Az nem fontos – pillantott fel, hogy a fekete szemekbe n�zzen. El�llt a l�legzete egy pillanatra, de igyekezett leplezni a lelkesed�s�t.

– Igaz�n… el�ny�s helyzetben vagy ma este, nem igaz? Annyian rajonganak Harry Potter�rt.

– Na igen. Egy aj�nlatot m�r kaptam egy Malfoy kin�zet� illet�t�l.

– �! – lep�d�tt meg a m�sik – �s nem fogadtad el? Pedig � a m�sik befut� a di�kok k�zt.

– Nem az esetem. Nekem t�l… ny�las. – T�rsas�ga elfintorodott, majd rendezte arcvon�sait.

– �s milyen a te eseted? – �rdekl�d�tt a f�rfi, �s Harry felett�bb �lvezte a besz�lget�st, b�rmennyire is volt abszurd a helyzet.

– Er�s, f�rfias, hat�rozott… okos – pillantott fel a tan�rra, majd �sszeszedve b�tors�g�t hozz�tette: – Mint Perselus Piton.

A f�rfi mellette k�v� dermedt, majd egy halk ny�g�s ut�n l�tsz�lag �sszeszedte mag�t.

– Nem gondoltam, hogy van di�k, aki a gonosz b�jitaltan�rhoz vonz�dna.

– Nos… �n se sz�m�tottam erre, csak… felfigyeltem r� – vont v�llat m�r pipacspirosan.

– Tal�n kihaszn�lhatn�nk ezt az alkalmat – aj�nlotta �vatosan a f�rfi.

– Hogy? – n�zett meglepetten ism�t a fekete szemekbe.

– Neked Perselus Piton tetszik, �n pedig r�g�ta v�gyom Harry Potterre. Ez az �jszaka aj�nd�k lehet mindkett�nknek.

– �gy �rted… – kapott leveg� ut�n Harry, mert err�l �lmodni sem mert. K�zels�gr�l, besz�lget�sr�l, esetleg p�r �rint�sr�l igen, de a cs�kok is m�r a mer�szebb rem�nyei voltak. De ez… – Rendben – v�gta r�.

– Sz�ks�g Szob�ja? Most m�g biztos nincs ott senki. �s ha lez�rjuk, k�s�bb se zavarnak.

– Rendben – ism�telte mag�t a k�rdezett.

– Akkor �n most elindulok – �llt fel a f�rfi, majd visszan�zett r�. – P�r perc m�lva k�vess.

Harry csak b�lintani tudott, majd n�zte, ahogy a f�rfi elhagyja a nagytermet. Feleszm�lni sem volt ideje, mikor valaki lehuppant mell�. Odafordulva Bimba professzort l�tta.

– L�ttam, m�r �sszefutott�l Pitonnal. Meg mern�k r� esk�dni, hogy val�j�ban Draco az – mondta a n�.

– �hm… Malfoy? – n�zett most ism�t az ajt� fel�, de m�r nem l�tta a b�jitalprofesszort.

– H�t… Nemr�g egy asztaln�l �lt�nk, �s b�r �rzi a kil�t�t, de a st�lus�b�l, a flegma �s gonosz megjegyz�seib�l �gy t�nt. Az biztos, hogy mardek�ros. De mondom, szerintem, Draco az.

– Te ki vagy? – k�rdezte hirtelen Harry, hab�r elm�letileg nem k�ne faggatniuk egym�st.

– Mi�rt, te ki vagy? – k�rdezett vissza a n� j�kedv�en.

– Na j�. Nekem el�g volt ebb�l a bulib�l. Viszl�t! – mondta, majd fel�llt, �s t�vozott.

A sok l�pcs�, ami a hetedik emeletre vezetett, egyar�nt okozhatta a kifullad�s�t �s az er�s sz�vdobog�s�t, de val�j�ban j�l tudta, hogy mindez ink�bb amiatt volt, amire �pp k�sz�lt. Belegondolt, mi van, ha val�ban Malfoy van a f�rfi test�ben. El kellett ismernie, hogy tal�n ez m�g �lvezetesebb� is teheti a dolgot, mert a kis g�r�ny st�lusa m�g mindig jobb, mintha egy ny�vog�s l�ny v�ltozott volna Pitonn�. De hogy Malfoy v�gyik r�…

– Ideje volt, Potter – hallotta a nagyon is ismer�s hangot, �s egyszerre �tkozta �s �ldotta a f�zetet, hogy nem csak testet, de hangot is k�lcs�nz�tt annak, aki megitta azt.

A f�rfi fel� fordult, aki els�t�lt p�rszor a fal el�tt, mik�zben � arra gondolt, vajon az, hogy Potternek nevezte, nem Harrynek, mit �rul el a kil�t�r�l. Malfoy val�ban nem h�vn� a keresztnev�n. A szoba ajtaja felt�nt, �s mindketten bementek. �pp csak annyi ideje volt, hogy k�rben�zzen �s r�csod�lkozzon a hatalmas �gyra, mikor Piton megragadta �t, �s a falhoz szor�totta.

– H�! – tiltakozott, de egy k�z m�ris er�sen megfogta az �llkapcs�t.

– Mostant�l mindketten akk�nt viselked�nk, akik�nt kin�z�nk. Igyekezz hitelesen alak�tani.

– Rendben… professzor – ny�gte, �s Piton mordulva csapott le az ajkaira.

A cs�k moh� volt, �s mindketten �rezhet�en r�g�ta v�gytak r�, mert igyekeztek annyit kapni a m�sikb�l, amennyit csak lehetett. Hossz�-hossz� percek m�lva csillapodtak csak le kicsit. Gyeng�debbek lettek �s r��r�sebbek.

– Ha tudn�d, mi�ta v�gyom erre… r�d.

– Na de professzor – kacagott csillog� szemekkel a fekete szemekbe n�zve. – Szemet vetett egy di�kj�ra?

– Maga csak ne kritiz�ljon, Mr. Potter. �pp maga, aki belehabarodott a b�jitaltan�r�ba? A cs�nya, undok �s g�nyos szem�tl�d�ba?

– Nem cs�nya. Karakteres… �s mindaddig nem �rdekel, hogy g�nyos, am�g hallom a hangj�t. Pokoli hangja van… Izgat� – nyomta el�r�bb a cs�p�j�t a f�rfihoz, jelezve v�gy�nak k�kem�ny bizony�t�k�t.

– Sz�val szereti a hangom, hm? – mosolygott le g�nyosan a f�rfi, majd nyelve hegy�vel v�gigsim�tott a fi� als� ajk�n. – L�ssuk, bel�led milyen hangokat lehet kicsalogatni.

Harry sz�rnyalt a boldogs�gt�l, �s mikor az a valaki, aki Piton test�ben volt, elkezdte leszaggatni r�la a ruh�it, h�l�t adott neki, mert �gy �rezte, meggyulladnak rajta, �s r�ad�sul v�gre nem szenvedett a sz�k nadr�gj�ban. Ideje sem volt arra gondolni, hogy viszonozza a dolgot, mert egy b�b�j ut�n m�r a f�rfi is meztelen volt. T�tott sz�jjal n�zett v�gig az el�tte �ll�n, �s m�r ny�lt is fel�, mert meg kellett �rintenie. �reznie kellett azt a feszes hasfalat, az izmokat a karj�n, azt a fekete cs�kot, ami a k�ld�k�t�l vezetett le, eg�szen a…

– Merlinre! – ny�gte, majd siker�lt nyelnie egyet, �s felkapta tekintet�t a f�rfi szem�re. Ott pedig el�gedetts�get l�tott, egy csipet g�nnyal �s m�rhetetlen�l sok v�ggyal.

– Rem�lem, tiszt�ban vagy vele, hogy m�g hossz� �r�kon �t nem engedlek ki innen.

– Ok� – egyezett bele a legnagyobb �r�mmel, majd v�gigsim�tva a tan�r mellkas�n a v�llaiba kellett kapaszkodnia, mikor az felkapta, �s az �gyra haj�totta �t.

M�ltatlankodnia azonban nem volt ideje, mert Piton m�ris f�l� simult, �s egy fullaszt� cs�kban r�szes�tette. P�r perc m�lva azt�n �tt�rt a f�l�re, az �llkapcs�ra, majd a nyak�ra, �s onnan haladt tov�bb eg�szen a mellbimb�kig, amiket hol a nyelv�vel, hol az ujjaival izgatott eg�szen addig, m�g Harry m�r ny�sz�r�gve fesz�tette neki mag�t. Akkor azt�n lejjebb haladt, �s meg sem �llt a fi� legnemesebb r�sz�ig, amit azt�n k�l�nleges figyelemben r�szes�tett. A Kis T�l�l� pedig biztos volt benne, hogy ezt az est�t nem �li t�l. T�l sok volt ez a j�b�l, �s nem sokkal k�s�bb m�r csak egy rekedt figyelmeztet�s telt t�le, mikor v�g�l egy ki�lt�ssal elveszett. Piton azonban maradt, ki�lvezte munk�ja gy�m�lcs�t, �s gyeng�den simogatva figyelte a lecsillapod� fi�t.

– Be kell vallanom, Mr. Potter, �n igaz�n �zletes vacsor�nak �g�rkezik.

Harry picit k�b�n nyitotta ki a szem�t, �s vigyorogva n�zett az im�dott fekete l�lekt�kr�kbe.

– Merlinre, ezt sose fogom elfelejteni.

– �! Csak v�rjon egy kicsit, meger�ltetem picit a mem�ri�j�t. M�g kor�ntsem v�gezt�nk.

– Ebben biztos lehet – fenyeget�z�tt minden �l n�lk�l Harry, majd fel�lt, �s a h�t�ra fektette a f�rfit, hogy a cs�p�je f�l� �lj�n. El�gedetten villant meg a szeme, ahogy a f�rfi felmordult, mikor a figyelemrem�lt� f�rfiass�g�hoz d�rg�l�z�tt.

– Mire k�sz�l, Mr. Potter? – k�rdezte, megnyalva kisz�radt ajkait.

– Viszonzom a figyelmet, professzor – vigyorgott, majd lehajolt, hogy megcs�kolhassa a v�gyott ajkakat.

A cs�k hosszabbra siker�lt, mint tervezte, de azt�n boldogan indult felfedez� �tra a m�sik test�n. Meg akarta ismerni minden porcik�j�t, tudva, hogy ez az egyetlen alkalma van r�. Ez az �jszaka az �v�, azt�n csak az eml�kek maradnak.

– Harry! – mordult a f�rfi j�val k�s�bb, mikor m�r elege volt az ingerl�, k�nz� �rint�sekb�l �s cs�kokb�l. T�bbet akart, �s ezt t�rsa tudt�ra is adta.

A fi� pedig megadta neki, amit akart. B�rmit. L�tni akarta a mindig szigor� �s g�nyos arcot �lvezet�nek cs�cspontj�n. �s nem kellett sok, hogy l�thassa.
Hossz� percekig csendben fek�dtek egym�s mellett, mik�zben Harry lehiggadt az �jra fell�ngol� v�gy�b�l, �s oldal�ra fordulva figyelte a f�rfi arc�t, ami annyi �lmodoz�s�ban �s �lm�ban szerepelt m�r. N�zel�d�se nem maradt �szrev�tlen, mert egy id� ut�n szembe tal�lta mag�t a fekete szemekkel.

– Mi�rt n�zel? – Harry egy m�lyet s�hajtott, majd a h�t�ra fordulva a plafont b�multa ink�bb.

– B�rki is vagy, fogalmad sincs, mennyire h�l�s vagyok neked. N�lk�led sose lett volna es�lyem Piton k�zel�be ker�lni.

– Ezt �n is �pp �gy mondhatom. Harry Potter nem olyasvalaki, aki mag�hoz engedne.

– Honnan tudod? V�rj… Mardek�ros vagy?

– Baj?

– Nem. Sejtettem. Meg… Valaki odalenn Bimba professzor test�ben is ezt mondta. Meg merne r� esk�dni, hogy Draco Malfoy vagy.

– Ajaj – kuncogott p�rat mellette a f�rfi m�ly hangon.

– Igaz? – n�zett vissza a mellette fekv�re Harry.

– Azt hittem, nem fedj�k fel magunkat – mondta m�r komolyabban a m�sik.

– Bocs.

– �n is pr�b�ltam tippelni, ki lehetsz, de nem j�ttem m�g r�.

– �s gondolod, r� fogsz?

– Szeretem a rejtv�nyeket, de ha lehet, most ink�bb nem akarom tudni a v�laszt. El�g, hogy �lvezhetem a t�rsas�god. Ha elviselhetetlen lenn�l, persze kihaj�tan�lak, vagy itt hagyn�lak, de ez cseppet sem �ll fenn. Ami meglep�. Azt gondoltam, hogy b�rki is lesz ebben a testben, az irrit�lni fog.

– Mi�rt gondolod, hogy a mardek�ross�g h�tr�ny?

– Pottern�l? A Griffend�l aranyifj� h�s�n�l? Nem tudja �rt�kelni a mif�l�nket.

– Szerintem t�vedsz – mondta Harry, azon igyekezve, le ne buktassa saj�t mag�t. – Ahogy �n tudom, benne is van ravaszs�g. Legal�bb egy kicsi.

– Hm… Tal�n. Ak�rhogy is, nincs n�la es�lyem.

– Egy pr�b�t nem �r meg? Mi t�rt�nhet legrosszabb esetben? Kikosaraz? De legal�bb nem marad benned, hogy mi lett volna, ha megteszel p�r l�p�st.

– Potter meg se hallgatna.

– �rd le… Ne, v�rj, ez h�lye �tlet.

– Hagyjuk ezt. K�tlem, hogy b�rmilyen m�don a k�zel�be ker�lhetn�k. Ha teheti, messzire elker�l. Nem mintha tudn�m, hogy v�gjak bele egy ilyen… vallom�sba.

– Kezdem t�nyleg egyre ink�bb hinni, hogy te vagy Malfoy.

– �n meg kezdek r�j�nni, hogy te griffend�les vagy.

– �s az baj?

– Egy griffend�les �s egy mardek�ros egy �gyban. Ha ezt Dumbledore megtudn�… Kib�jna a b�r�b�l, hogy v�gre megb�k�l a k�t h�z.

– Mib�l gondolod, hogy nem tudja? – k�rdezte Harry kuncogva, majd egyre jobban nevetve folytatta. – � mindig mindenr�l tud.

– H�t rem�lem, err�l nem. Valahogy nem akarom kiteregetni ezt az est�t.

– �n se. Ha kider�lne, hogy Pitonhoz vonz�dom… Hab�r… – Harry majdnem elsz�lta mag�t, hogy az igazgat� mindig azt akarta, hogy �k ketten b�k�ljenek ki, de id�ben lenyelte szavait.

– Hab�r? – k�rdezett vissza a f�rfi, �s Harry szavak ut�n kutatott, hogy mit is mondjon.

– Itt az �v v�ge, holnapt�l m�r nem vagyok a di�kja. Nem mintha ez v�ltoztatna b�rmin is. Piton nem enged mag�hoz senkit. Szerintem akkor is pontokat vonna le, ha valaki csak r� merne mosolyogni. Pl�ne, ha �n.

– Hogy �rted, hogy pl�ne, ha te? – n�zett r� k�rd�n a f�rfi, oldal�ra fordulva, �s felk�ny�k�lve.

– Griffend�les vagyok – vont v�llat a fi�, mik�zben megr�tta mag�t, hogy megint majdnem lebukott. – Neki ez el�g indok, hogy ut�ljon valakit.

– Ne feledd, hogy sok�ig sz�n�szkednie kellett.

– Tudom. Ismerem a t�rt�netet. A helyzet akkor sem v�ltozott. Ak�rh�nyszor r�m n�z, azt l�tom, hogy legsz�vesebben eltenne l�b al�l, csak hogy t�bb� ne ker�ljek a szeme el�.

– Sz�val, nem hiszed, hogy van sz�ve?

– Tudom, hogy van neki. Csak jobban v�di, mint a koboldok az aranyat.

– Sz�val, te sem fogsz pr�b�lkozni n�la?

– Azt hiszem, nem �ln�m t�l azt a tal�lkoz�st. �gy t�nik, mindketten gy�v�k vagyunk a kiszemeltjeink el� �llni.

– Lehet, hogy Pitonnak van valakije, �s az�rt is ilyen, mert foglalt a sz�ve.

– Ok�, na ez az a r�sz, amibe nem akarok belegondolni se.

– Gondolod, hogy… kin�v�d ezt hamar? V�g�l is, el�tted az �let.

– Nem tudom. Azt se tudom, mihez kezdek, ha kiteszem innen a l�bam.

– Nem tervezt�l semmit? – k�rdezte a f�rfi, mik�zben elkezdte cir�gatni a fi� karj�t, majd mellkas�t.

– Nem.

– Akkor, gondolom, hazam�sz a csal�dodhoz.

– H�t… azt nem – mormolta behunyt szemmel. – Minden bizonnyal veszek valahol valami lak�st, �s megpr�b�lok keresni valami �letc�lt.

– Minden di�kkal elbesz�lgettek a tan�rok, hogy minek k�sz�lnek, nyilv�n veled is.

– H�t persze. Azt mondtam, auror akarok lenni. Akkor m�g ez t�nt j�nak. De… m�r nem. Eszem �g�ban sincs.

– �s mihez lenne kedved?

– Nem tudom. Van n�mi befektetett p�nzem, ami egyre t�bbet hoz egy �zletb�l – mondta, eml�kezve a legut�bbi �tutal�sra, amit az ikrekt�l kapott. – De az az �zlet nem olyasmi, amibe szem�lyesen is be tudn�k csatlakozni. Sz�vess�get tettem anno, mert megtehettem, �s j�l s�lt el. Tal�n tan�tanom k�ne, azt szerettem.

– Szeretted? Ezt �gy mondod, mintha m�r tan�tott�l volna.

– Csak… p�r di�kot korrepet�ltam – v�laszolta Harry, m�r megint ment�lisan fejbe csapva mag�t.

– �s gondolod, menne? �gy �rtem… Bajl�dni a di�kokkal… Mit tan�tan�l?

– S�t�t Var�zslatok Kiv�d�s�t.

– Most, hogy megt�rt az �tok… Tal�n nem lehetetlen. Jelentkezz az igazgat�n�l. K�rdezd meg, mik a felt�telek, van-e es�lyed. Mit kell tanulnod, hogy j� legy�l. Meg fogja mondani, �s ha kell, a kell� emberhez k�ld. Ha m�s�rt nem, tal�n csak a tanul�s miatt �rdemes aurork�pz�be menni, �s a vizsg�k ut�n nem be�llni hozz�juk, hanem visszaj�nni ide, tan�tani.

– Ennek van �rtelme. Besz�lek majd Dumbledore professzorral.

– B�r, ha net�n felvenne, itt lenn�l Piton k�zel�ben – mondta a f�rfi fura hangs�llyal.

– No igen. Ez egyszerre rossz �s j� – s�hajtott a Kis T�l�l�.

– �s ha van olyan j� k�m, r� fog j�nni az �rz�seidre.

– K�ptelens�g. Eddig se j�tt r�.

– Pr�b�lok r�j�nni, ki viselkedett gyan�san b�jitaltanon, de nem tudok r�j�nni, ki vagy. Granger mindig kil�gott jelentkez�seivel, de � Weasleyvel van. R�ad�sul l�ny.

– Most tippelgetni akarsz? – n�zett Harry a f�rfira k�rd�n.

– Fi� vagy. Ez biztos.

– Na j�, ezt al�t�masztom. Am�gy ez a m�sik gondom. Honnan tudhatn�m, hogy Piton hogy �ll hozz� az ilyen kapcsolatokhoz?

– Anno viszonya volt Lucius Malfoyjal – mondta a f�rfi m�r fel�lve, mire Harry hirtelen r�n�zett.

– H�t… Ez egyfel�l j�, mert tudhatom, hogy nincs ellen�re. M�sr�szt rossz. Hol vagyok �n Malfoyhoz k�pest? � sz�ke, magas, er�s, izmos… Egy�ltal�n, honnan tudod ezt?

– Ny�lt titok a mardek�rosok k�zt. Egyszer betoppant a klubhelyis�gbe, mikor Piton is ott volt, �s a di�kok el�tt tett megjegyz�st egykori kapcsolatukra. A professzor �r persze mindenkire �gy n�zett, hogy ha csak egy sz�t sz�lnak, v�g�k.

– �s mindenki hallgatott?

– Akinek van esze, nem h�z ujjat vele.

– Francnak kellett pont bel�szeretnem – s�hajtott Harry.

– �n �r�l�k neki. Ha nem �gy lenne, most nem tudtalak volna idecs�b�tani – sim�tott v�gig a f�rfi a fi� mellkas�n.

– Igaz.

– �gy gondolom, el�g id�t hagytam a pihen�sre – n�zet v�gig �hes tekintettel Piton a fi� test�n. – Hasra, Potter!

– Merlin! – s�hajtotta v�gyakozva a nevezett, �s sz�fogad�an megfordult.

A k�vetkez� j� f�l �r�ban Harry minden porcik�j�t bej�rta egy �hes sz�j, egy forr� nyelv �s k�t, mindenre k�pes k�z, t�z tehets�ges ujjal. Olvadozott, ny�g�tt, �s a v�g�re m�r k�ny�rg�tt.

– K�rlekk�rlekk�rlek! – hadarta, mikor m�r mindenre k�sznek �rezte mag�t, nem csak arra, amire k�sz�ltek.

– Mr. Potter, ki engedte meg, hogy tegezze a tan�r�t? Tal�n meg k�ne b�ntetnem – mondta, de a k�vetkez� mozdulat�ra a fi� �lvezet telin ny�g�tt fel.

– K�ny�rg�k! – ny�sz�tett m�r Harry.

– �s milyen sz�pen – mormolta a f�rfi, majd v�gre megtette azt, amire mindketten v�gytak.
A tov�bbiakban elvesztek az �lvezet vil�g�ban, �s j� ideig nem is t�rtek vissza. Mikor v�g�l mindketten kiel�g�lten pihegtek egym�s mellett, Piton mag�hoz �lelte Harryt, aki eld�nt�tte, hogy nem hajland� megmozdulni m�g egy ideig.

Mindketten elaludtak a k�nyelmes �lel�sben, �s sok�ig egyik�k se �bredt fel.
Harry �r�k m�lva riadt fel, �s megk�nnyebb�lten l�tta, hogy partnere alszik. �vatosan b�jt ki az er�s kar al�l, majd kiss� remeg� l�bbal, de talpra �llt. Megkereste p�lc�j�t, �s �pp elmormolt egy b�b�jt, hogy megtudja, mennyi az id�, amikor meghallotta a mocorg�st. Odakapta a fej�t, �s l�tta, hogy a f�rfi �lmosan pislogva f�lres�p�r egy tincset a szem�b�l, majd feln�z r�. Egy pillanatra elveszett a fekete szemek var�zs�ban, majd megl�tta, hogy a f�rfi mellette n�z valamit.

M�g l�tta elh�lni a f�rfit, miel�tt v�gre megn�zte volna az id�t.
Azt�n benne szorult a leveg�. Nem. Az nem lehet!

– F�l hat – lehelte, majd, mintha csak lass�tott felv�tel lenne, az �gy fel� fordult. – Piton? – k�rdezte v�konyabb hangon, szinte �rthetetlen�l a rekedts�g�t�l.

– Harry – sz�lalt meg a f�rfi, �s m�r �lt, mikor Potter remeg� k�zzel t�rt a haj�ba.

Harrynek fogalma sem volt, mit k�ne tennie, vagy �ppen mondania. Szorongatta a p�lc�j�t, majd zavartan j�tt r�, mikor a f�rfi v�gign�zett rajta, hogy anyasz�lt meztelen. Egyetlen b�b�jba ker�lt, �s sz�tsz�rt ruh�i ism�t rajta voltak. Valami�rt semmi m�st nem tudott kital�lni, csak hogy menek�lj�n. Ki akart szabadulni, hogy �tgondolja a t�rt�nteket. Hab�r el�g nyilv�nval� volt. Val�ban lefek�dt Perselus Pitonnal. �s amennyire �r�m volt a gondolat, annyira zavarba ejt� is, hisz nem tudta, hogy � az. Ezek szerint nem csak � nem haszn�lta a f�zetet el�z� este. Nyilv�n a f�rfinak is id� kell, hogy gondolkodjon. Merlinre! Megfordult, hogy az ajt�hoz siessen, amikor hirtelen beugrott neki, hogy Piton vele akart lefek�dni. Vele!

Nem jutott tov�bb az ajt�n�l, mert a f�rfi megragadta, �s a has�t, mellkas�t �tkarolva, szorosan fogva tartotta. Becsukta a szem�t, �s nyelt egyet.
– Ha azt hiszed, ezek ut�n engedem, hogy kil�pj azon az ajt�n, akkor t�vedsz. Mi el�l menek�lsz, hm? Hol a griffend�les b�tors�god?

– �n… �gy gondoltam…

– Rosszul – sziszegte a f�rfi a f�l�be, �s � libab�r�s lett att�l a lehelett�l.

– Gondoltam, elmegyek gondolkodni – fejezte be, m�r csak az�rt is.

– Ha h�t �vig nem ment, ne most kezdj bele – gonoszkodott Piton, majd szembe ford�totta �t mag�val, �s b�r csak egy pillanatig, de l�tta, hogy m�g mindig meztelen. – Van m�g egy kis id�nk a reggeliig – n�zett r� egy apr�, oly j�l ismert mosollyal, �m most a g�ny nem b�ntotta, s�t. Sz�vdobogtat� �s l�legzetel�ll�t� volt.

– Addig besz�lget�nk? – k�rdezte Harry, nehezen pr�selve ki mag�b�l a szavakat.

– Nem hinn�m, Mr. Potter – mormolta Perselus, �s egy cs�kkal, valamint k�t kez�vel vette le l�bair�l az exgriffend�less� v�lt fi�t.

Harry nem tiltakozott.

V�GE

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s