Perselus aggódott, csalódott volt, letört és mérges. Mégis az első volt most a legerősebb. Tudni akarta, hogy Hermione jól van, és épp ezért, másnap reggel az volt az első dolga, hogy meglátogassa a lányt. Még ha a párbajt el is vesztette, ehhez joga volt. Ám a boszorka nem nyitott ajtót, és mivel úgy tűnt, azért, mert nincs otthon, az első gondolata az volt, hogy Lucius magával vitte, és vele van. Így a Malfoy kúria elé hoppanált. Egy manó egyből feltűnt előtte, és a nappaliba kísérte, majd eltűnt, hogy értesítse gazdáját. Lucius nem sokkal később egy köntösben tűnt fel, olyan elégedett mosollyal, mint egy macska, ami megette az egeret és tejet is ivott rá.

– Perselus! Drága barátom, micsoda meglepetés! – köszöntötte.

– Ne játssz, Lucius! Itt van ő is, igaz? – fordult felé ökölbe szorított kézzel a bájitalmester.

– Nos, ha már így nem érdekel az etikett, legyen, ahogy akarod. Igen, itt van.

– Látni akarom, hogy jól van.

– Először is, még alszik, másrészt nem tudom, miért kéne őt látnod. Megmondhatom, jól van.

– Merem remélni, hogy nem bántottad – szűkítette össze szemét Piton.

– Nem jobban, mint kellett. – A gúnyos mosoly szája sarkában most nem tetszett Perselusnak.

– Lucius – figyelmeztette, hangjában épp elég fenyegetéssel.

– Ah! Legyen – legyintett Malfoy nagylelkűen, miközben szeme ravaszul csillogott. – Gyere, felkísérlek hozzá.

Perselus gyanakodva követte barátját, fel, egészen a hálószobájáig. Mikor Lucius benyitott, és előreengedte őt, pár lépéssel bent volt, és elállt a lélegzete is a látványtól.
Hermione a hátán feküdt, két keze kényelmesen a feje fölött, ám egy-egy selyemsállal az ágytámlához kötve. Haja elterült a párnán, a karjain és pár tincs a mellei mellett pihent. Meztelen volt, s felsőteste szabadon tárult elé, de a leheletvékony anyag, ami deréktól lefelé takarta, tökéletesen megmutatta, hogy semmi más nincs rajta. Formás combjait követve látta, hogy egyik a másikra dől, ahogy jobb lába picit feljebb van húzva. Egy sóhajt hallva felnézett ismét az arcára. Nyugodtsága valóban azt mutatta, hogy jól van. Elnyílt ajkai közül újabb sóhaj szökött ki, és a lány megnyalta ajkait, ezzel megmutatva a professzornak apró, rózsaszínű nyelvének hegyét.

– Gyönyörű, nem igaz? – kérdezte mellé lépve Lucius. – Gyere – tette barátja hátára a kezét, beljebb kísérve vendégét.

Mielőtt Perselus magához térhetett volna, már az ágy szélén, a lány mellett ült, és az arcán simított végig hosszú ujjaival. Hermione pillái megrebbentek, majd lassan, apránként kinyitotta a szemét, csak hogy egyből meglássa Pitont. Ettől viszont meglepődött, és ijedten akarta eltakarni magát, ám a kezeit még mindig fogva tartotta a két selyemsál.

– Professzor – suttogta ijedten, és teljesen elpirulva, de aztán eszébe jutott a párbaj. – Ön… Te jól vagy? Úgy értem… Minden rendben? – dadogta halkan.

– Semmi bajom. Te jól vagy? – kérdezte végignézve a lányon, amire az megremegett a figyelő tekintet alatt.

– Jól – lehelte, miközben megmozgatta lábait, majd alsó ajkát beharapva hunyta be szemét. – Jól – ismételte. Perselus valószínűsítette, hogy fájdalmat keresett, így a házigazdára nézett.

– Mit tettél vele? – kérdezte.

– Ó, igazán nem sokat – mondta Lucius, miközben a lány másik oldalára ült. – Eltereltem a kisasszony gondolatait a párbajról, és… kielégítettem egyszer-kétszer… jópárszor – vigyorgott, mire Hermione megremegett. Pontosan emlékezett az éjszakára.

Lucius következő mozdulatával pedig meglepte a két másikat. Egyetlen mozdulattal lerántotta a lányról a takarót, ezzel felfedte őt teljes egészében. Perselus élesen beszívta a levegőt, ahogy elé tárult a boszorkány teljes meztelensége. Hermione viszont levegő után kapott, és úgy nézett, kissé még most is ijedten a bájitalmesterre.

– Gyönyörű vagy – súgta a férfi, és nem zavartatta magát, ahogy mutatóujjával végigsimított a lány könyökétől egészen az oldaláig.

– Perselus – hívta fel magára a figyelmet Malfoy, mire mindkét vendége ránézett. – Emlékszel a tizenkettes pontra? – nézett rá kérdőn, egyben gúnyos, gonosz kis fénnyel a szemében.

– A… Igen – válaszolt Piton meglepetten, majd Hermionére pillantott, és vissza a szőkére. – Komolyan gondolod? – kérdezte reménykedve és rettegve. A lánnyal ellentétben ő pontosan tudta, miről van szó.

– Teljesen. A párbaj azért volt jó, mert így tudjátok, ki az úr a házban. De már előtte is eszembe jutott ez az ötlet.

– Mi? Miről beszélnek? – kérdezte zihálva a boszorkány.

– Divide et impera – mondta egyszerűen Lucius.

– Oszd meg és uralkodj? – nézett rá kérdőn Hermione. – Úgy érti… – Ahogy felfogta a helyzetet, döbbenten kapkodta tekintetét a két férfi közt, majd nyelt egyet, és csukott szemmel sóhajtott egyet. – Kimehetek a mosdóba?

– Hát persze. Kapsz tíz percet, aztán csatlakozunk hozzád – mondta Lucius, és eloldozta a kezeit. – Gyerünk – hessegette, mire a lány kissé remegve ült fel, majd Perselus segítségével felállt. A férfi végignézett rajta, majd a fürdőszoba felé irányította. Amint az ajtó becsukódott, Lucius felé fordult.

– Mi a célod?

– A célom? – kérdezte Lucius, láthatóan jól szórakozva barátján. – Hermione kell nekem. És ahogy én, úgy te is tudod, hogy egy kapcsolat akkor lesz a legjobb, ha mindegyik fél boldog. És ha őt boldoggá teszi a te közeledésed, akkor hajlandó vagyok neked, de csak neked átadni őt. Így ha azt látja, hogy jó vagyok hozzá annyira, hogy megtegyem ezt neki, akkor hálás lesz, és az jó pont nekem. Mindemellett úgy gondolom, hogy ha valaki, hát ő képes úgy szeretni mindkettőnket, hogy abból egyikünk se hiányoljon semmit.

– Biztos vagy benne, hogy ezt akarod? Ha most engedsz, és később féltékenységi jelenetet rendezel, akkor…

– Nem lesz. Mással nem tenném ezt meg, ezt te is tudod.

– Rendben.

Lucius a kezét nyújtotta barátjának, amit az el is fogadott, és egy-egy mosollyal fordultak a fürdő felé, mikor meghallották a víz zubogását.

– Támadásra fel – viccelődött a házigazda, mire Perselus halkan nyögött egyet.

– Azóta harcra kész vagyok, mióta betettem a lábam a szobába.

Lucius nyitott be a fürdőbe, de Perselus közvetlenül mögötte követte. Odabenn Hermione a hatalmas fürdőkád közepén állt, és zuhanyozott, élvezettel fogadva a magasból ráhulló meleg vizet. Ám, ahogy a Piton becsukta az ajtót, hirtelen fordult feléjük, és zavartan takarta el magát.

– Nem, nem! – csóválta meg a fejét Lucius, miközben kikötötte a köntösét. – Le a kezekkel, szépségem. Ne takard el magad.

A lány beharapta alsó ajkát, és egy pillantást vetett a másik férfire, aki szintén vetkőzni kezdett, és ő kicsit akadozva, de leengedte a karjait.
– Gyere ide! – utasította a bájitalmester határozott, mégis mély és meleg hangon.

Hermione szíve hevesen vert, és még mindig bizonytalan volt, nem merte elhinni, hogy valóban megtörténik vele mindez. Mintegy megerősítésért nézett Luciusra, mert pontosan tudta, hogy ő a „főnök”, bármi is történjen. A szőke férfi aprót biccentett neki, és mikor ő kiszállt a kádból, majd Piton elé állt, hallotta, hogy a házigazda elzárja a zuhanyt és megnyitja a csapokat, hogy megtöltse a kádat.

– Segíts vetkőzni – mordult Perselus, és elégedetten nézte, ahogy a lány apró kezei remegve nyúlnak a nadrágja övéhez. Épp ledobta az ingjét, mikor megtorpant és felnézett rá.

– Perselus… Hogy értsem most ezt az egészet? – kérdezte bizonytalanul.

Hirtelen Lucius simult hozzá hátulról, és szorosan átkarolta fél kézzel, miközben másik tenyerét a nyakára simította, majd hátradöntötte a fejét.

– Mit mondtam neked a kérdésekről? – kérdezte halkan a fülébe suttogva.

– Hogy nem kellenek? – kérdezte, és megremegett a férfi karjaiban, ahogy rájött, ez is kérdés volt.

– Pontosan. Mindezek ellenére örömmel tájékoztatlak, hogy mostantól egy ígéretesnek tűnő trió tagja lettél. – Hirtelen szorította meg a lány csípőjét két kézzel, majd picit megrázva keményítette meg a hangját. – És most fogadj szót Perselusnak!

Hermione zakatoló szívvel, mérhetetlen boldogsággal tett eleget a két férfinak. Annyira lelkes volt, hogy minden további nélkül térdre ereszkedett, és úgy folytatta Piton vetkőztetését. A bájitalmester felmordult a látványra, amit az előtte segédkező boszorka nyújtott. Mikor pedig teljesen meztelen lett, lehajolt, megragadta őt, majd amint felállította, magához ölelte, és a tarkójánál megtámasztva határozottan tartotta őt. A lány mosolyogva nézett a szemébe, és ő nem várt tovább, boldogan csókolta meg. Mélyen, mohón, és a másik tudtára adva uralkodását és vágyát. A boszorka felnyögött a roham alatt, és átkarolta a nyakát. Perselus pár pillanatig még élvezte a pillanatot, majd ölbe kapta a leányzót, és pár lépéssel a vízbe lépett. Lucius már benn ült, és egy mosollyal nézte, ahogy barátja leül, és szemből az ölébe ülteti Hermionét.

– Fürdess meg – kérte a bájitalmester, noha parancsnak hangzott.
A boszorkány lélegzete is elállt, mikor a férfi ölébe ülve megérezhette a már vetkőztetéskor látott férfiasságot, így most végignézve a bájitalmester mellkasán örömmel fogadott szót. Kényelmesen kezdte a férfi nyakát, mellkasát, vállait és felkarját mosdatni. Idővel lejjebb csúsztatta kezét a vízbe, és a hasán át elért a legnemesebb testrészre. Perselus mély levegőt vett, majd fogát összeszorítva hagyta, hogy a lány befejezze a dolgát, és mikor percek múlva már a talpán simított végig, Luciusra nézett.

– Hogy tetszik? – kérdezte a házigazda vidáman, de láthatóan vágytól égve.

– Hermione, ideje, hogy kicsit most Luciusra is fordíts egy kis figyelmet – nézett le a lányra.
A boszorka pedig örömmel fürdette meg a másik férfit is.

Mikor aztán hosszú percek múlva Malfoy megelégelte a gyengéd simogatásokat, ő ültette az ölébe a boszorkát.

– Mondd csak, szépségem, mielőtt bejöttünk, volt időd megfürödni? – érdeklődött, noha tudta a választ. A lány combjának belső felét simogatva ingerelte, és élvezettel figyelte, miként remeg meg.

– Nem – suttogta halkan Hermione, és felnyögött, mikor megérezte maga mögött Perselust.

– Úgy vélem, ez esetben nekünk kell kézbe vennünk a dolgokat – dorombolta a férfi, és Luciusra nézett a lány válla felett. – Egyetértesz velem, Lucius?

– Tökéletesen. Kézbe kell venni a dolgokat – mondta ő is, és a lány mellét megmarkolva döntötte őt barátja mellkasának.

Hermione biztos volt benne, hogy csak álmodik. A két varázsló, ahogy őt fürdették, a négy kéz, ami bejárta testének minden pontját… Túl szép volt, hogy igaz legyen. Egy erős kéz a csípőjén, egy a nyakán, egy a hasán, egy a mellén… És más testrészeket is érzett! A mennyországban érezte magát, és tudta, hogy még nincs ezzel vége, még csak most kezdték el. Tudta, hogy egy ideig Merlint emlegette, de aztán változott a név, és hol Lucius, hol Perselus nevét suttogta, vagy épp nyögte.

VÉGE

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés