Két nappal később Hermione az egyik legjobb, és legnagyobb választékkal rendelkező kertészetbe ment, hogy pár új növénnyel gazdagítsa otthonát. Az üvegházaknál kezdett, és belépve mélyen beszívta a különféle illatok kavalkádját. Egyaránt akart gyógy-, fűszer- és dísznövényeket, úgyhogy ráérősen készült, nem akart elsietni semmit. Épp csak pár lépést tett, mikor hallotta, hogy az ajtó ismét kinyílik, majd becsukódik mögötte. Mire azonban hátranézett volna, az illető megszólalt.

– Nocsak, nocsak. A bájos és bátor Miss Granger. – Ekkorra a lány már szemben állt az érkezővel, és lassan elmosolyodott. – Rég láttam, kisasszony.

– Mr. Malfoy – biccentett aprót. – Jó ideje nem voltam az országban.

– Valóban? Hajlandó elárulni, merre kószált? Menekül a sajtó elől?

– Letettem a bájitalmesteri vizsgám.

– Nahát. Meg se kéne lepődnöm. Gratulálok – lépett közelebb a varázsló.

– Köszönöm, uram.

– Lucius.

– Öhm… Ez esetben, Hermione – mondta zavartan a lány.

– Szóval, Perselus nyomdokaiba lépsz? – kérdezte a férfi.

– Nem igazán. Nem áll szándékomban tanítani.

– Mi járatban itt? – érdeklődött a varázsló, miközben közelebb lépve minden további nélkül két ujja közé vett egy tincset a boszorkány hajából, és végigsimította.

– Én… – jött zavarba Hermione Lucius mozdulatától – vásárolni jöttem pár növényt – mondta, miközben megbabonázottan merült el a szürke szemekben. Sose tudta, miért olyan rabul ejtőek, de már Draconál is észlelte ezt, csak az apja sokkal erősebb hatással volt rá. – És ön?

– Én is vásároltam, és épp menni készültem, mikor megpillantottalak. Tudtommal még mindig tegeződünk – mosolygott le a barna szemekbe a férfi.

– Öhm… Még meg kell szoknom.

– Ha nem bánod, társulok hozzád. Ritkán találkozok olyanokkal, akiknek a társasága lázba hoz.

– Én… lázba hozom? – pirult el a lány.

– Hermione, te vagy azon emberek egyike, aki tudja, hogy nincs félni valója.

– Tudom – mondta a boszorka, ahogy visszaemlékezett a háborúra, és hogy milyen volt a férfival együtt dolgozni a Rendben. És milyen volt, mikor elvitte a Malfoy kúriába, csak hogy ott folytathasson egy kutatást. Akkor még annyira félt tőle, hogy megeskette, nem fog az életére törni. – De nem gondoltam, hogy épp az én társaságomra vágyna.

– Zavarom? – kérdezte Lucius mélyen a barna szemekbe nézve, hogy pontosan tudja, ha a lány hazudik.

– Nem. Nem igazán. Valójában… örülök a találkozásnak – mondta halkan Hermione. – Ha nem zavarja, hogy én közben nézelődöm, akkor velem tarthat.

– Szívesen – húzódott kicsit hátrébb a férfi, és karját kitartva mutatta, hogy induljanak.

– Draco jól van? – érdeklődött a lány, hogy ne legyenek csendben.

– Küzd az auror-kiképzésen, de amennyire tudom, jól van.

– Nem mintha egy Malfoy nagyon panaszkodna. Bár régen nyavalygós volt.

– Draco gyerekként mindent megkapott. Nem tagadom, hogy elkényeztettük. Narcissa, Merlin nyugosztalja, minden óhaját leste, és… nos, én se mondtam neki túl sűrűn nemet – ismerte be Lucius egy apró mosollyal.

– Na igen. Feltűnt, mikor annyiszor hallottam tőle, a „Ha apám ezt megtudja…” kezdetű mondatot, meg hasonlókat.

– Ne is említsd – emelte fel szabad kezét Malfoy. – Néha azért rendesen próbára tette a türelmemet, mikor a leveleiben aprócseprő dolgokról is panaszkodott. Néha bántam, hogy nem fogtam keményebben a kellő időben.

– Nos… Én orrba vágtam. Az használt kicsit. – A lány kicsit félve torpant meg, mikor rájött, mit is mondott.

– Hogy… Mit csináltál? – Hermione meglepetésére a férfi halkan nevetve nézett rá.

– Behúztam neki egyet. Csikócsőr, a hippogriff miatt. Mérhetetlenül megkönnyebbültem, mikor hetedikben kiderült, hogy megjött az esze végül.

– Hidd el, én is. Azért meglep, hogy erről az esetről nem tudok. Már az orrba vágásról.

– Nyilván azzal nem dicsekedett – mosolygott Hermione, miközben egy növényt vizsgált a kezeivel.

– Egy időben attól tartottam, mikor együtt dolgoztatok a Rendnek, hogy beléd habarodik. – A boszorka meglepve hallotta a férfi szavait, és meg sem mozdulva próbálta rendezni gondolatait. Épp visszaszólt volna valami igazán csípőset, mikor Lucius megragadta a kezét, és egy csókot lehelt rá. – Merlinre, Hermione, félreértettél – suttogta.

– Hogy máshogy értsem? Nyilván nem vagyok elég jó a fiának – háborgott a boszorka. – Nem mintha ki akartam volna kezdeni vele, de úgy tűnik, a származásom miatt még mindig…

– Nem! – vágott közbe Lucius, és a lány ajkaira helyezte mutatóujját. – Nem – ismételte halkabban, gyengédebben. – Egyszerűen jobbat érdemelsz, mint Draco. Bár az én vérem, úgy vélem, nem illettetek volna össze.

– Ez biztos. Nekem erőskezű férfi kell, nem egy nyekergő szépfiú. – Csak miután kimondta, jött rá, kinek és mit árul el. Elpirult, de folytatta. – Szóval nem… Nem a származásom miatt?

– Cseppet se. Be kell vallanom, az alapján, amit megtudtam rólad, valószínűleg senkit nem tartanék elég jónak.

– Öhm… – jött zavarba még jobban Hermione. – Szóval, ha magán múlna, egyedül maradnék.

– Ha rajtam múlik, nem maradsz egyedül – súgta Lucius, és egészen közel lépve hozzá, a derekát átkarolva nézett a szemébe. Élvezettel nézte, ahogy a lélegzete is elállt, és kissé ijedten, de annál jobban pirulva kapaszkodik a felkarjába. – Át kell fogalmaznom, amit mondtam. Az alapján, amit megtudtam rólad, valószínűleg bárkire féltékeny lennék, akit választasz.

– Mr. Malfoy, én… – lehelte a boszorka, de nem tudta folytatni. Szíve vadul vert, és levegőt se nagyon kapott.

– Lucius. Még mindig tegeződünk – simította meg a lány arcát ujjai külső felével. – Megleptelek, igaz? Nem gondoltad volna, hogy épp én akarok tőled bármit is. De biztosíthatlak, ez nem új keletű vonzalom. Már akkor, egy évvel ezelőtt felfigyeltem rád. Egy gyönyörű nő, aki okos és bátor, aki minden további nélkül, felemelt fejjel vonult be a könyvtáramba, miután pár mondattal szemtelenül kiosztott engem.

– Én… Igazán nem tudom, mit mondjak – nyögte ki Hermione, miközben próbálta feldolgozni a helyzetet, amibe került.

– Nem is szükséges. Az imént említetted, hogy neked egy erőskezű férfi kell. Nos, majd én leszek az. És épp ezért, ahelyett, hogy randevúra hívnálak, és megvárnám a beleegyezésed… pusztán elvárom, hogy holnapután este hét órakor szépen felöltözve várj rám.

– De…

– Nincs de, szépségem. Elviszlek vacsorázni.

– Nekem nincs beleszólásom semmibe? – hüledezett a lány.

– Te választhatod ki, mit eszel – vont vállat gúnyosan a varázsló.

– Hmpf. Mégis miből gondolja, hogy eleget teszek a… parancsának? – fújt egyet Hermione.

– Onnan, hogy érzem a vágyad. – Lucius mutatóujjával végigsimított a boszorka ajkain. – Várni fogsz rám, és ígérem, nem fogod megbánni.

– Önelégült szemétláda – suttogta ingerülten a lány, de a férfi csak kuncogott rajta.

– Egyszer beengedtelek a könyvtáramba, Hermione, emlékszel rá, igaz? – Nem várt válaszra, csak megfogta a boszorka állát, hogy megtartsa, és ne tudjon elfordulni. – Egy apró bűbáj feljegyzett nekem minden egyes könyvet, amihez csak hozzányúltál – súgta, és a célzatos tekintete alatt a lány megriadt, mert emlékezett rá, mi minden volt a kezében akkor. Zavartan és fülig pirulva akart elfordulni, de Lucius nem engedte, így csak becsukott szemmel szuszogott. – Bizony, szépségem. Mindent. – Lucius féloldalas mosollyal tanulmányozta áldozata arcát. Pontosan tudta, hogy szinte végigpörgeti magában azt a bizonyos könyvet. Azt, amelyik elég pikáns volt ahhoz, hogy elég volt hozzáérni és izgalomba hozta az olvasót. Azt, amelyikben a lány minden bizonnyal érdeklődve merült el, hogy tanulmányozza a dom-szub kapcsolat rejtelmeit. – Akkoriban azt gondoltam, látva, milyen is vagy, hogy talán te magad vágysz arra, hogy domináns legyél, hisz a barátaidat is állandóan kiosztottad. De most – simított végig mutatóujjával a lány arccsontján –, mikor azt mondtad, neked erőskezű férfi kell… rá kellett jönnöm, hogy épp az ellenkezője igaz. Épp ezért, szépségem – súgta a boszorka fülébe –, én leszek az, akinek átadod magad.

Hermione alig kapott levegőt. Agya pörgött, és próbált reagálni, de csak azt érezte és tudta, hogy egy olyan férfi karjaiban van, aki valóban olyannak tűnik, mint amilyet ő szeretne. Ez egyszerre töltötte el vágyakozó és rettegő remegéssel. Vágyta, régóta vágyta, hogy megtalálja, aki néha kivenné a kezéből az irányítást. Mégis félt, mint oly sokszor az ember az ismeretlentől. Kezdő volt ilyen téren. Eddig csak álmok és vágyak jutottak neki, és egy bunkó Olaszországban, aki úgy akarta őt használni, hogy közben vele nem is törődött. Ám Lucius pontosan olyannak tűnt, aki úgy uralkodna rajta, hogy közben ő maga lenne a királynő. Azonban, bár a férfi egykori esküje, hogy nem árt neki, élni fog, míg élnek, mégsem tudta, mire számíthat. Reszkető lélegzettel nézett fel végül a szürke szemekbe, amikben olyan lángokat vélt látni, amikért örömmel átadta volna magát azonnal. Olyan lángokat, amik ismerősek voltak, mert ugyanígy nézett rá… Perselus.
Perselus…

Hermione kicsit magához tért, ahogy eszébe jutott egykori professzora, és a vele való találkozás. Két ilyen férfi… Lucius és Perselus. Habár utóbbival nem tudta, hogy egyáltalán találkozik-e még, de már maga a gondolat is, hogy a fekete férfi esetleg újra felbukkan, fájdalmas reménnyel töltötte el. Viszont Malfoy karjaiban örülhetett, hogy egyáltalán még talpon van. Nem volt mit veszítenie. Eldöntötte, hogy valóban várni fogja a randevút, ám mivel ez egy parancs volt, nem tudta, miért érzi mégis, hogy a varázsló választ vár tőle. Vagy egyáltalán bármit. Zavarodottságát nyilván a kérdéses úr is észrevette, mert elmosolyodott, majd szájával az övéhez közelített.

– Már csak egy döntésed maradt. Két választás – Hermione kíváncsian figyelt, holott mindennél jobban vágyott rá, hogy a férfi még közelebb hajoljon és megcsókolja. – Megmondod a címed, hogy érted tudjak menni, vagy nekem kell kinyomoznom azt.
És Hermione egy remegő sóhajjal elárulta, mire Lucius egy apró, de annál gúnyosabb mosollyal elengedte őt, és neki a közelében lévő asztalnak kellett támaszkodnia, hogy megálljon a lábán.

– Ezzel még nem egyeztem bele semmibe – mondta halkan, inkább az asztalon lévő virágot nézve, mint a mellette álló férfit.

– Ó, ezzel tisztában vagyok, kedvesem. De küzdeni fogok érted, ha kell.

– Miért gondolja, hogy megéri? – kérdezte Hermione, egyre inkább magára találva.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.