Reggel Draco jókedvűen ébredt még szokásos ébresztője előtt, és kihasználva a pici időt, egy mosollyal kicsusszant a paplan alól, és Chris ágyához lépett, majd elhúzva a függönyt, egyik lábával feltérdelt. A következő pillanatban viszont egy pálcával kellett szembenéznie. Elakadt a lélegzete, de pár másodperccel később Weston leengedte a pálcáját.

– Ne ijesztgess!
– Neked is jó reggelt! – bökte ki Malfoy.
– Bocs – fordult a hátára a srác, majd miután szekrényére tette a pálcáját, kidörzsölte a szeméből a maradék álmot.
– Hm. – Draco megnyalta a száját a másikat figyelve. A meztelen felső kezdett kibújni a takaró alól, és ő nem habozott mellé bújni. Chris ugyan meglepődött kicsit, de hagyta, és még arrébb is húzódott, hogy legyen elég helyük. – Ugye tudod, hogy ma este nem alhatsz pálcával?

– Ó! Ha így tervezgetsz estére, valószínűleg más lesz a kezem ügyében, nem a pálcám.
Oldalára fordulva magához ölelte a szőkeséget, és egy apró puszit adott az állára, majd lejjebb bújva a nyakát harapdálta, míg Draco fel nem nyögött. Akkor aztán mosolyogva nézett a szemébe.
– Gonosz vagy. Most örülsz, hogy felizgattál? – durcázott a fiú.
– Te jöttél ide. Most pedig tűnés. Reggeli előtt még fel akarok menni a bagolyházba.
– Oké.

Fél órával később már mindketten a baglyok közt voltak, és Chris magához hívta sajátját.
– Orel. Vidd ezt a levelet Mauricio Merdon számára. Hosszú út lesz. Pihenj, várd meg a választ. Ügyes légy!
Amint a kis postás elment, Draco, aki saját baglyát látogatta meg, míg párja üzenetet írt, ekkor hátulról átkarolta Westont, és homlokát a hátának támasztotta.
– Ki az a Mauricio? Barát? Expasi?
– Csak nem féltékeny vagy? – fordult felé Chris. – Ő egy régi ismerősöm. – És tartozik egy szívességgel, tette hozzá magában. Azt pedig, jelenlegi kapcsolatát tekintve, nem akarta elárulni, hogy az illető férfiú még meleg is, mert nem akarta, hogy Draco bármit is félreértsen.

– Kérdezek valamit – kezdte Draco –, de ha nem akarsz, nem válaszolsz. A legutóbbi… kapcsolatod… Lánnyal, vagy fiúval volt?
– Fiúval – felelt a valóságnak megfelelően. Ha nem volt muszáj, nem hazudott.
– Mi az átlag?
– Draco, nem szeretnék az eddigi kapcsolataimról beszélni. Én se faggatlak téged. Te kellesz, nem az volt kapcsolataid.
– Oké, csak annyit árulj el, meddig voltál vele – kérte a szőkeség, de szemében sokkal több csillogott. Könyörgés valami után. Hogy az maga a válasz, vagy annak mikéntje, azt Chris nem tudta.
– Hat hónap. És ha azt is tudni akarod, ő hagyott ott, mondván, nem foglalkozom vele eleget. És erről ennyit. Menjünk reggelizni.

Draco boldogan követte párját, és kicsit könnyebbnek is érezte magát. Chris válasza több volt, mint elég. Ezek szerint a barna hajú, őrjítő srác az oldalán valóban a hosszabb távú kapcsolatot szereti, és a legutóbbi is több lett volna, ha rajta múlik. Egy apró mosollyal nézett rá, ahogy elgondolkodva sétált mellette. Bárkiben egy pillanat alatt talált valamit, amit kritizálhatott, de ő egyszerűen nem adott rá okot. Egyetlen hibája a titokzatossága volt. Na, jó, és netán a kínzóan lassú tempója, ami bár némiképp izgató volt, legszívesebben foggal-körömmel nekiesett volna, hogy megkapja, amit akar.

Chris érezte Malfoy pillantásait, és az egyik ilyennél hirtelen magához karolta a derekánál fogva, és egy gyors puszit adott az ajkaira. Minden további nélkül húzta tovább, hogy haladjanak, és mosolyogva nézett a vigyorgó srácra. A nagyterembe érve leültek szokásos helyükre, ahol már Blaise is ott volt, és egy könyv mögött elbújva evett. Pár pillantás után az is kiderült, hogy tanulásról szó sincs, és mint megtudták, egyik egyéjszakás kalandja úgy festett, többet akar, csakhogy ez egyoldalú volt.

– Tudod, milyen borzalmasan csókol? Ennyi erővel egy halat is lekaphatnék. – Megborzongott az emlékre, majd Draco és Chris arcát nézte. – Chris milyen? Olyan jó, amilyennek kívülről látszik?
– Hé! Fogd vissza magad, Blaise! – reklamált a szőkeség. – Nem fogom kibeszélni.
– Na! Gyerünk! Ha már lestoppoltad, ennyit árulj el!
– Csak nyugodtan, Draco – szólt közbe a pletyka tárgya, majd folytatta reggelijét.
– Szóval? – nézett Blaise minden kíváncsiságával barátjára, de az nem válaszolt, csak sokat sejtetően ismét elmosolyodott, és egy aprót bólintott. – Óóóóh! Szívesen megkóstolnám.
– Még áll az ajánlatom, hogy benyomlak egy hidegzuhany alá – nézett fel Chris.

Draco párjához hajolva egy csöpp csókot csórt, majd épp evett volna tovább, mikor megérkezett a posta. Chris nem járatta a Reggeli Prófétát, de azt hallotta, hogy miután páran elolvasták a címlapot, hangosabb lett a nagyterem alapzaja. Nem kellett sokat tippelnie, miért, de játszania kellett. Így Draco felé fordult, aki összevont szemöldökkel olvasta a saját példányát.
– Mi történt? – kérdezte minden ártatlanságával. – Írtak valami szépet, ami ennyire tetszik mindenkinek?

– Peter Pettigrew aurorkézre került. – Ráeszmélve, hogy párja tán nem tudja, kiről van szó, kibújt az újság mögül, és a barna szemekbe nézett. – Potter apjának gyerekkori barátja. E szerint – mutatott az újságra –, ő volt a házaspár titokgazdája, és ő elárulta őket. Ezért tudták őket otthon megtámadni és megölni. Csakhogy eddig Sirius Black volt, akit ezzel vádoltak, és Azkabanban is ült miatta, ahonnan pár éve megszökött. Azóta ki tudja, hol van, bár nem hiszem, hogy nagyon messze ment volna. A lényeg, hogy Pettigrew elfogásával, ha meglesz a vallomása hivatalos úton, Black szabad lenne.
– Aham. És az mikor lesz?
– Ma lesz a tárgyalás. Dumbledore közbenjárásával gyorsított eljárást kap. Gondolom, ő maga is ott lesz.

– Nem értem, hogy csukhattak le valakit ártatlanul. Nem ismerik ezek a Veritaserumot?
– Fogalmam sincs, mivel és hogyan hallgatták ki, de tizenkét évig volt az Azkabanban. Most pedig már bujdokolnia sem kell majd. Viszont nem hiszem, hogy nagyon élvezhetné a dolgot. A dementorok után nem sok ép esze maradhatott. Harmadikosok voltunk, mikor kiszabadult, és betört az iskolába is. Elég ködös a sztori, mert se egyik, se másik oldalról nem tudni semmi biztosat. Legalábbis én nem tudok. Még apám se mondott semmit. Legalábbis semmi hasznosat. Amúgy… rokonom. Anyám is Black.

– Azt tudom. Szóval… Harry találkozott vele.
– Állítólag a keresztapja, de nem tudom, hogy ebből mennyi igaz, és azt se tudom, miért jött az iskolába.
– Talán kiderül, ha tisztázzák a nevét.
– Mindenesetre Potter nagyon boldognak tűnik – intett a szőkeség a nevezett felé.

Chris látta a griffendéles trió pillantásait az igazgató felé, majd egy bólintást is az idős varázsló felől. Aztán a kék szemek nem sokkal később rá néztek, és ő körbepillantva látta, hogy épp nem figyel rá még Draco sem. Megengedett magának egy kérlelő pillantást, de az igazgató arca komolyabb lett, és egy apró felmozdítással nemet intett. Chris befejezte az evést, majd társaival együtt órára indult.

Az órák Draco számára piszkosul lassan teltek, mert leginkább csak arra tudott gondolni, hogy este Chris karjai közt lehet majd. Az ebéd után történtek azonban nem tetszettek neki. Késve érkeztek, és a griffendéles trió már végzett, mikor ők odaértek, és míg ő enni ment, párja a csarnokban megállva beszélgetni kezdett Grangerrel és Potterrel. Várta, hogy Weston hamarosan csatlakozik hozzá, de úgy tűnt, ez az idő nem akart elérkezni. Így nem sokkal később fogta a táskáját, és a fiú keresésére indult. Nem kellett messzire mennie, mert a négy diák ott beszélgetett a közelben. Chris, meglátva szőke mardekárosát, elköszönt, majd csatlakozott a morcossághoz.

– Mi a gond? – kérdezte.
– Mit fecsegtetek ennyit? Nem is ebédelsz? – vallatta Draco.
– Nem nagyon vagyok éhes, de…

Mondatát nem tudta befejezni, mert egy trágyagránát a csarnok közepén landolt. Pár elsős, hugrabugos lány sikított, míg ők, és mások is, az elkövetőt keresték. A hatalmas kacagásban kitörő Hóborc pedig fél kézzel hasát fogva mutogatott arra a néhány áldozatra. Chris és Draco elég messze voltak, hogy ne legyenek hatásközelben, de a szétáradó bűz mindkettőjüket fintorgásra késztette.

– Mi a jó ég… – fanyalgott Weston, majd a következő pillanatban pálcájával a kezében közelebb ment, és jó pár bűbájt körbeszórva megtisztította a terepet, majd egy utolsóval a szagok nagy részét is eltüntette. Aztán a pórul járt kicsikre nézett, miközben a griffendéles trió Hóborccal vitatkozott, Draco pedig mellé állt.
– Azt hiszem, jobb, ha mentek és lefürödtök – mondta Malfoy. – Milyen órátok az első?
– Legendás lények gondozása – szipogta az egyik lány.
– Rendben. Szólok, hogy okkal késtek. Na, tűnés! Mozogjatok!

Míg a kicsit elszaladtak, Chris Hóborcot figyelte, és szemöldökét ráncolva lépett közelebb a trióhoz, akiktől nem messze lebegett a rakoncátlan rendbontó. Látva a helyzetet, és ismerve már némiképp a szellemet, átrendezte arcvonásait. Azt már nem látta, hogy épp ekkor lép ki a nagyteremből Piton és Dumbledore.

– Hóborc! – nevetett Chris a legtökéletesebb színjátékát elővéve. – Ez fantasztikus volt! De tudok jobbat!
– Mit? – érdeklődött a nevezett, és lelkesen nézett a diákra, és gyanútlanul kissé közelebb lebegett. Örült, hogy valaki értékeli a munkásságát.
– Gyere, elmondom! Nem kell mindenkinek hallania – mondta még mindig mosolyogva Weston, és bár szeme sarkából látta a trió, és főként Hermione értetlenségét, nem foglalkozott velük.

És amint a szellem a srác elé lebegett, rá kellett döbbennie, hogy hibázott. Mert Chris, kihasználva egyedi kis tulajdonságát, amit volt alkalma bemutatni már első napján a Véres Bárón, most egy gyors mozdulattal megragadta Hóborc nyakát, és maga elé, a lábához nyomta. Ott, lábfejével visszatartva, hogy ne lebegjen át a padlón, szorosan nyomta lefelé, miközben áldozata vinnyogva kapálózott.

– Ha megtudom, hogy még egyszer, csak egyetlen egyszer bárkit a kastélyban piszkálsz, megbántasz, vagy bármiféle… csínyednek aláveted, esküszöm, megkereslek, és mint látod, én a kezem közé tudlak kaparintani. És csak hogy tudd, elárulom, van olyan átok, ami szellemekre is hat. Ha ki akarod próbálni, csak rajta, folytasd az eszetlen dolgaid. Piszkosul nem érdekel, ha unalmadban páncélokat borogatsz, de ha még egyszer foglalkoznom kell veled, sikítószellemet csinálok belőled!
– Mr. Weston! Azt hiszem, ennyi is elég – hallatszott Piton hangja, mire Chris, kezei közt a szellemmel, felegyenesedett, és a tanárra nézett.
– Igazán tetszik, hogy van valaki, aki még hathat Hóborcra – mosolygott vidáman az igazgató.

– Itt vagyok én is – lebegett közelebb hozzájuk az eddig csendben, plafonnál lebegő Véres Báró.
– Báró úr – biccentett illően először Chris, majd a tanárok, és Draco is.
– Rendkívül szívesen veszem kezelésbe ezt a féleszűt, ha gondolja, Mr. Weston.
– Neee! – nyöszörgött Hóborc, mire fogvatartója egy gonoszabb mosollyal elengedte.
– Azt hiszem, egy ideig nem lesz vele gond – mondta az igazgató a menekülő, és az őt üldöző szellem után nézve. – Megtudhatom, mi történt?

– Hóborc ledobott egy trágyagránátot – kezdte Hermione. – Chris pedig feltakarította.
– Három hugrabugos elsőst eltalált, őket elküldtem fürdeni – mondta Draco. – Minden bizonnyal késni fognak Legendás Lények Gondozásáról.
– Én meg csak kipróbáltam, milyen egy szellemet fojtogatni – mosolygott Weston, látva párja és Hermione magyarázatát, és hogy per pillanat egyiküknek se tűnik fel, mennyire elfelejtkeztek mostanában az ellenséges viszonyukról.

– Frics úr bizonyára örül, hogy nem neki kell feltakarítani. Hagridnak szólok én, hogy késni fognak az órájáról páran. Azt hiszem, nektek is ideje órára mennetek – mosolygott a diákokra Dumbledore.

Az utolsó órájuk után Draco kitörő örömmel vetette magát párja karjaiba, és nem törődve a közönséggel, a klubhelyiség kellős közepén, jó pár tekintet kereszttüzében forrón és mohón csókolta. Végül Chris szedte össze magát, és állította le, majd épp kapóra jött pár kviddicsjátékos zargatása, akik kissé elvonták a szőkeség figyelmét. Így Weston minden gond nélkül, gyors léptekkel távozott szobájuk felé. Draco azonban látta a srác „szökését”, és belegondolva, hogy a szobájukban épp nem volt más… Hamar lerázta társait, és néhány perccel később már utána csukódott be a háló ajtaja. Ám a síri csend meglepte. Benézett a fürdőbe, majd visszatérve értetlenül ült le az ágyára.
– Hol vagy? – kérdezte leginkább magától, lévén, teljesen egyedül volt.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.