A másnap reggel kicsit nehezen indult a mardekáros trió számára. Draco zavarban volt, de jól leplezte némi határozottsággal, mikor némán csókot követelt a szomszéd ágyból kikelő sráctól. Chris persze nem tagadta meg, épp csak még mindig szokatlan volt neki a helyzet, és biztos volt benne, hogy ez még jó ideig így lesz. Sejtette, hogy Draco is bizonytalan, de majd kialakul, mihez kezdenek egymással. Blaise pedig irigyen, és némi felháborodással és igazi, morcos hisztivel vonult a fürdőbe, majd tüntetőleg elhagyta a szobát, mikor elkészült. A fürdőben Weston és Malfoy számára a reggeli mosakodás társult egy forró csókkal is, majd a reggeli felé indulva felkarolták a duzzogó Zambinit, és úgy mentek tovább.

– Miért Draco? – fakadt ki a srác menet közben. – És miért te? Miért ti?
– Egyéb kérdés? – mosolygott Chris.
– Miért őt választottad?
– Én támadtam le őt – szólt közbe a szőke mardekáros.
– Mi?! – nézett rá döbbenten Blaise. – Te? Az lehetetlen!
– Miért?
– Mert te hetero vagy!

– Chris vonzott magához, hibáztasd őt – mutatott Draco mosolyogva a másik fiúra.
– Persze, fogd csak rám. A helyzet az – folytatta félhangos ’most beavatlak a titokba’ hangsúllyal –, hogy Draco támadt rám a zuhany alatt.
– Merlinre! Nincs igazság! – nyögte Blaise, majd felsóhajtott és megrázta a fejét. – Hát… Nézzük a jó oldalát. Így hoppon maradt a fél Roxfort, mert egyikőtök se keres mást. Szóval, maradok nekik én.

Draco és Chris is jóízűen felnevetett erre, és így léptek be a nagyterembe, ahol páran meg is nézték maguknak a vidám csapatot. Leülve nekiláttak enni, ám a két zavart fiú többször is egymásra pillantott, és ez Pitonnak is feltűnt, miközben diákjait nézte. Mikor Weston ránézett egy pillanatra, mintha furcsa zavart látott volna a fiún, akinek a tekintete tovább siklott az igazgatóra. Dumbledore megérezte, hogy figyelik, és érezhetően akartak tőle valamit. Ránézett a barna hajú fiúra, és mikor az ifjú mardekáros kéme szemével az ajtó felé intett, ő aprót biccentett, jelezve, hogy érti, mit szeretne.

Chris hátrahagyva barátait a nagyterem előtt találkozott össze az idős mágussal, és egy közeli folyosóra mentek. Kihalt volt, de az igazgató maguk köré húzott egy védőkört, hogy ne hallgassák ki őket.
– Gond van? – kérdezte kicsit aggódva Dumbledore.
– Nos… A küldetés miatt nem. Nem lesz gond. Csak… történt valami, és szeretném az engedélyét kérni, hogy beavassam Dracót.
– Megkérdezhetem, mi történt?

– Nem az a fontos. Tudom, hogy nem akar halálfaló lenni. Ahogy Blaise se. De Dracót szeretném már most beavatni. Tudom, hogy nem ebben egyeztünk meg, de azt mondta, hogy ha Harryék eljutnak egy bizonyos szintre velem kapcsolatban, és jól állunk, beavatja őket. Őt akár már most be lehetne.
– Miből gondolod? Csak mert jó barát, vagy szépen néz rád és jól csókol, még nem jelenti, hogy elmondhatsz neki ilyen komoly dolgot – mondta az idős mágus.
– Uram…
– Nézd! Bármi is van köztetek, a ti dolgotok. Megértem, ha nehezedre esik előtte titkolózni és játszani, de nem engedhetem, hogy elmondj neki bármit is.

– És ha esküt tenne?
– Nem! – mondta komolyan és határozottan a férfi. – Sajnálom, de nem engedhetem meg.
– Legalább egy próbát megérne, és ha nem úgy reagál, ahogy az megfelel önnek, még mindig törölheti a memóriáját.
– Ismered a feltételeket. Tudom, hogy fiatal vagy, és a hormonok benned is dúlnak, de tartsd a szemed előtt a feladatod. Most az a fontos.

Chris nem válaszolhatott, mert az igazgató egy apró köszönéssel tovább is állt, nem hagyva időt és lehetőséget további érvelésnek. A fiú letörten kereste fel barátait, és bár Draco látta rajta, hogy valami aggasztja, és rá is kérdezett, ő nem mondhatott semmit, így hárította a kíváncsiskodást, és igyekezett tenni a dolgát. Délután, órák után viszont a szőke mardekáros ellenkezést nem tűrve terelte be őt egy üres tanterembe, és amint az ajtó becsukódott, ő már Chris karjai közt volt.

– Csak nem szeretnél valamit? – kérdezte Weston egy mindent tudó mosollyal, miközben fél kézzel magához ölelve a másikat a szőke tincsek közé túrt.
– De – érkezett a bő válasz, és máris kapott egy igen forró, de gyors csókot.
– És mi lenne az? – húzta hátrébb a fejét Chris.
– Ne csináld! Egész nap alig lehettünk kettesben. Én meg nem akartam mindenki előtt ingyen műsort adni. Azzal nincs bajom, hogy megtudják, hogy mi van köztünk, de az más, hogy…
– Értelek. Más egy lánnyal csókolózni nyilvánosan, és más velem.

– Ne érts félre!
– Nem teszem. De remélem, nem hitted, hogy ha én meg akarlak csókolni, akkor előtte körbenézek. Mindkettőnknek… – Chris gyorsan félbehagyta a mondatot, mielőtt kimondta volna, hogy mindkettőjüknek új ez a helyzet. – Mindkettőnknek meg kell szokni a másikat, meg kell ismernünk egymást. Természetesen hajlandó vagyok kompromisszumokra, de ne kérd, hogy bujkáljak.

– Dehogy. Nincs gondom velük, csak lásd be, hogy ha mi ketten nekiesünk egymásnak, mindenki minket fog nézni.
– Kezdetben. Aztán megszokják. Draco, minden csoda három napig tart. Nem mi lennénk az első meleg pár az iskolában, ahogy értesültem.
– Tudod, mivel lesz probléma? – sóhajtotta Draco.
– Ne kímélj.

– Apámmal. Fogalmam sincs, hogy fog reagálni. Egy kihallgatott beszélgetésből tudom, hogy neki is volt fiatalabb korában viszonya férfiakkal, de szinte biztosra veszem, hogy elvárja tőlem, hogy éppúgy megnősüljek és gyerekem legyen, mint neki. Mondván, tovább kell vinni a Malfoy nevet. És amíg nem tudja meg, hogy szembeszálltam az akaratával, ez lesz a legnagyobb hibám a szemében.
– Aggódsz? Megértem. Viszont a hírét ismerve elképzelhetőnek tartom, hogy éppen rajtad keresztül akar majd esetleg beszervezni engem. – Chris lepillantott a szőkeség ajkaira, és mutatóujjával végigsimított rajtuk. – Ha már itt tartunk, meg kell kérdeznem valamit.

– Mit? – lehelte Draco, egyre inkább éhezve további csókokra. Ennek kimutatásának érdekében szorosan megmarkolta párja vállait.
– Mennyire gondoltad komolyan, hogy hátat fordítasz Voldemortnak, a sötét oldalnak és apádnak?
– Muszáj ezt most? – zökkent ki kicsit Malfoy.
– Tudni szeretném. Csak ellenállsz, vagy hajlandó lennél harcolni is ellenük?
– Úgy érted, beállok-e Potter mellé? – Chris nem válaszolt, csak a szürke szemeket nézte, mire ő mély levegőt vett. – Igen. Nem mondom, hogy megállom fintorgás és kommentár nélkül, de ha segíthetek, hát segítek.

– És apád? Egy dolog, hogy nem tetszik, amit tesz, de hogy érintene, ha börtönbe kerülne, vagy meghalna?
– Chris, miért kell…
– Csak tudnom kell, hogyan készüljek bizonyos helyzetekre.
– Ha kell, én magam ölöm meg – mondta határozottan Draco. – Rengeteg olyan dolgot tett, amiért halált érdemel. Sőt. Inkább Azkabanba kéne kerülnie. A halál megváltás lenne. Könnyű és gyors. A börtönben viszont… – nem folytatta, hanem sóhajtott egyet. – Szörnyű, hogy ilyet mondok a saját apámról, nem igaz?

– Néha félre kell tennünk a szívünk, az érzéseinket és a vágyainkat, és azt kell tennünk, ami a helyes. Még ha az nagyon nehéz is. – Saját helyzetére gondolt, de tudta, nem ő az egyetlen, akinek ez ismerős. – Neked az egész eddigi életednek kell hátat fordítanod, és már ezzel is segíted a Voldemort ellen küzdőket.
– Te is áldoztál valamit, igaz? Ezért problémáztál tegnap annyit. És ezért titkolózol? – kérdezte Draco, miközben tenyerét a másik nyakára simította.
– És fogok is. Ezt meg kell szoknod. Vannak dolgok, amikről nem beszélhetek. A legegyszerűbb, ha nem kérdezel semmit. Ha valamit elmondhatok, el fogom mondani.
– Nagyvonalakban se mondhatod el, mit tettél?
– Én… – Egy mély sóhaj után újra belekezdett. – Én erről nem beszélhetek.

Mielőtt Draco újra kérdezett, vagy mondott volna valamit, Chris megcsókolta. Finoman, óvatosan, majd egyre forróbban. Mindketten belemerültek a kellemes elfoglaltságba, de mikor Malfoy párja ruháit kezdte bontogatni, Weston lefogta a kezeit.
– Draco – zihálta. – Hagyd abba!
– Miért? Tudom, hogy vágysz rám – suttogta a másik fülébe, mire párja megremegett picit.
– Ez így is van, de mindennek eljön az ideje. Ennek nem most van itt.
– Meg akarsz őrjíteni? – A másik nyakába harapva próbálta megtörni az ellenállását, de az nem engedett.
– Ha tényleg akarod ezt a kapcsolatot, akkor elfogadod az én tempómat.

– Kegyetlen vagy – morogta Draco, aztán újra megcsókolta a másikat, ami ismét jól eső fuldoklásba torkollt. Végül Chris szakította meg, és pihegve hajtotta fejét a másik vállára.
– Én kicsi sárkányom – súgta, majd egy pici puszi után hátrébb húzódott. – Ideje mennünk. Neked tanulnod kell, és nekem is van dolgom.
– Ne kérdezzem?
– Ne. Vacsora után meg megyek Pitonhoz.
– Tudom. Megvárlak. Esetleg utána…

– Nem, Draco. Utána fürdés, alvás – szögezte le határozottan Chris, de mosolyt csalt az ajkaira hogy a másik ennyire vágyott rá.
– Velem? – kérdezte reménykedve a szőke mardekáros.
– Hm – mosolyodott el Weston. – Melyikhez szeretnél társulni?
– Mindkettő? – vigyorgott a másik.
– Kis telhetetlen. Szerinted, mit szólna Blaise és Teo, ha egy ágyban kötnénk ki?
– Irigykednének – vont vállat Malfoy.

– A fürdést szeretném minél előbb elintézni, aztán aludni is szeretnék, és nem hiszem, hogy olyan könnyen menne, ha mellettem vagy – mondta, majd egy apró csókot hintett a másik finom ajkaira.
– Félsz, hogy elcsábítalak? – viszonozta Draco az iménti gesztust.
– Van önuralmam, szépfiú, de holnap még óráink lesznek.
– Szóval holnap este már nem tartasz magadtól távol, mert hétvége lesz?
– Több esélyed van. Feltéve, ha Piton nem tesz tönkre a laborban – tette hozzá, arra gondolva, ki tudja, mi fog vele történni némely esti programja alkalmával.
– Nem fog. Mardekáros vagy. Minket nem kínoz. Azt se értem, miért kell menned, de ha az igazgató kötelezte, érthető.
– Ha minden igaz, bájitalokat fogunk főzni. Merthogy azt már tudja, hogy abban jó vagyok. Na, gyere! Induljunk.

Visszatérve a klubhelyiségbe, Draco leült Blaise mellé, hogy tanuljanak, míg Chris felment a szobájukba, ahol szerencséjére épp nem volt ott Nott se. Visszalépett a folyosóra, és egy apró bűbájt helyezett el a végén, hogy tudja, ha valaki közeledik, majd odabenn a szobában a nagy fémládához sétált, amit most először nyitott ki ottléte során…

Mikor eljött a vacsora ideje, Draco a párja keresésére indult, és mikor benyitott a szobájukba, a barna hajú fiú egy halvány mosollyal az ajkain fordult felé, majd egy apró csók után el is indultak a nagyterembe. Ott aztán jókedvű beszélgetés közben ettek, bár Chris nem sokat, és azt is lassan, de magába erőltetett pár falatot, mondván, szüksége van energiára. Mikor aztán elégnek ítélte a mennyiséget, hátradőlve figyelte a többieket, és néha bele is szólt a társalgásba. Draco, látva a komor hangulatát, pár korty ital után hozzá hajolt, és egy apró csókot adott neki. Reggel óta sokakhoz eljutott a hír, hogy összejöttek, de a csók valóban új és meglepő volt azoknak, akik látták.

Perselus Piton is látta az ominózus csókot, és meg is lepődött. Egyrészt a látottakon, másrészt azon, amit a látvány okozott. Mert nem hagyta hidegen a dolog. Nem örült a dolognak, és be kellett látnia, nem csupán Weston helyzete miatt. A fiúként szereplő lányra egyre kíváncsibb volt. Minél többet tudott meg róla, minél többet látta, vagy hallotta, annál inkább meg akarta ismerni. Nem igazán értette, mi lehet közte és az ifjú Malfoy közt, de egyértelműen úgy vélte, nem illenek össze. És a tény, hogy Draco ezzel igen szépen át van verve, és ezáltal ez a kapcsolat sem lehet túl egészséges, némiképp még jobban megzavarta. De be kellett látnia, hogy Chris, illetve Christine fiatal, és éppígy dolgoznak benne a hormonok. Vannak vágyai, amiket nyilván Draco mellett próbál kielégíteni valamilyen formában. De akárhogy is boncolgatta a dolgot, egyvalami biztos volt. Sehogy sem tetszett neki a dolog.

A vacsora végeztével Piton kifelé indult, majd Chris elköszönt társaitól, Dracónak adott egy finom kis csókot, majd követte a bájitalmestert.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés