Chris és Draco egy-egy szomszédos zuhanyfülkébe lépve fürödni kezdett, ám Weston lehajtott fejjel, kinyújtott karokkal a csempének támaszkodva folyatta magára a vizet, és nem mozdult, csak gondolkozott. Malfoynak viszont feltűnt, hogy a másik fülkéből csak az egyenletes vízzubogás hangja hallatszik. Ő hamarabb végzett, és mivel amúgy is beszélni akart a fiúval, pusztán törölközőjével a csípője körül, belépett a másik fülkébe. A barna hajú azonnal odakapta a fejét, mikor a tolóajtó kinyílt, és meglepetten nézett a látogatóra.

– Mi a… – Ennyit mondott csak, majd mikor Draco egy gyors pillantással végignézett rajta, magához kapta a saját törülközőjét, és dereka köré tekerte. Egyikük se foglalkozott azzal, hogy eláznak az anyagok. – Mit művelsz? – kérdezte végül Chris, összeszedve magát, miután ő is végigmérte a betolakodót.
– Beszélnünk kell. – Malfoy kezében ott volt a pálcája, és pár mozdulattal hangszigeteltté és biztonságosabbá tette a fülkét, hogy nyugodtan beszélhessenek.
– És ezt feltétlenül most kell, zuhanyzás közben? – kérdezte picit gúnyosan.
– A szobában nem lehet. Blaise nem gond, de Teo előtt nem beszélhetünk.
– Értem én, de… Jó… Mondd gyorsan, mert szeretnék én is lefürödni, és végre aludni.

– Te csináltad a rajzot. – Nem kérdés volt. Chris nem is lepődött meg, hisz Draco ott volt, mikor rajzolta, épp csak nem mutatta meg neki.
– Igen? – célzott arra, hogy folytatást vár.
– Miért? Úgy értem… Az oké, hogy a jó oldalon állsz, de miért… nem értem. Mire volt jó? Láttam én is a következményeket. A reakciókat. De miért akartad ezt? Miért akartad őket… tesztelni? Hogy kiben bízhatsz? Vagy hogy kit kerülj el?
– Hát kérdésekből nincs hiány – dőlt háttal és összefont karokkal a csempének Weston. – De úgy fest, a kérdéseidben ott is van a válasz.

– De miért volt ez fontos?
– Nézd, neked ez a hetedik éved itt, én viszont most jöttem. Nem ismerem őket, nem tudok róluk semmit. De a reakciókból sok minden leszűrhető.
– Szóval tényleg csak azért csináltad, hogy megtudd, kikkel barátkozz, és kikkel ne?
– Miért meglepő? Jó tudni, kitől mire számítsak.
– Meg vagy húzatva – motyogta halkabban, de mosolyogva a szőke.

– Nos, sosem állítottam, hogy normális vagyok – tárta szét picit felsóhajtva a karjait Chris.
– Miért nem mondtad el? Ezek szerint bennünk se bízol?
– Ha így lenne, nem tudtatok volna arról se, hogy tervezek valamit. És, amúgy hogy tetszett?
– Állati! – vigyorgott Draco, majd egymás szemébe nézve pár pillanatig csendben álltak, miközben a zuhany még mindig ontotta magából a meleg vizet.

Draco hosszú pillanatokra elveszett a gondolataiban. Már korábban bevallotta magának, hogy vonzódik a fiúhoz, hogy tetszik neki, de a furcsa érzést eddig csak magában próbálta feldolgozni. Azelőtt sose vonzódott egy fiúhoz se, még Blaise-hez sem, pedig ő be is próbálkozott nála, de mindeddig csak lányokkal volt dolga. Mégis ott állt, és egyre gyorsabban vert a szíve, ahogy mindketten csak egy-egy törölközőben álltak egymással szemben. Látta, hogy Chris is őt figyeli. És tudván, hogy a fiú minkét nemhez vonzódik… Mikor arra gondolt, hogy tán őhozzá is, szíve kihagyott egy ütemet. De végül is, ő egy Malfoy volt. Tisztában volt vele, hogy jól néz ki, és nincs miért panaszkodnia. Vagyis, miért ne vonzódna hozzá a másik?

Chris mindeközben óvatosan nézte Dracót. Nem tudott volna egy látott porcikájába sem belekötni. Ám mivel jelenleg fiú volt, tudta, hogy kontrollálnia kell a vágyát, mert az egyből láthatóvá válik. Minden létező nyugtató módszert bevetett, de az előtte álló mardekáros túl izgató volt. Végül megállapodott a szürke szemeknél, és csak azokat fürkészte. Ám amit ott látott, az sem volt jobb. Zavartan köszörülte meg a torkát, majd az ajtó felé pillantva megszólalt végre.

– Ha nincs más… lefürödnék.

Draco azonban úgy tűnt, elhatározásra jutott. Látva társa viselkedését, engedett az őt sürgető vágynak. Egyetlen lépés volt csak köztük, és ő azt megszüntette. Egyik kezét a meglepett fiú mellkasára, míg a másikat az arcára simította. Már épp megcsókolta volna, mikor Chris hirtelen megfogta a két csuklóját, és homlokát az övének döntötte.

– Draco… – lehelte a másik nevét, és minden erejére szüksége volt, hogy ne kapjon ő maga is a másik ajkai után.
– Csak egy csók. Tudnom kell…
– Mit? – kérdezett vissza Weston, már kicsit erősebb hangon. – Ez nem jó ötlet. Nem játszok ilyet. És tudtommal te a lányokhoz vonzódsz.
– De én… – Draco meg volt zavarodva. Akármit is mondott a srác, úgy hangzott, mintha saját akarata ellenére mondaná a szavakat. De miért beszélne maga ellen? – Eddig tényleg így volt, de te… Te már akkor megfogtál, mikor ott, abban az üzletben találkoztunk.
– Ne csináld ezt! – emelte fel a fejét Chris, és a szürke szemekbe nézett. Draco csak pár centivel volt alacsonyabb nála, de ez nem számított. A szürke szemek viszont ismét közelebb kerültek hozzá.
– Ha nem akarod, nem erőltetem, csak… Hadd csókoljalak meg!

Tiltakozni? Ezek után? Chris nem tudott. Abban a pillanatban válaszolt a csókra, mikor a másik ajkai hozzáértek. Finom, puhatolózó csók volt, apró kóstolgatás. Chris pontosan érezte Draco bizonytalanságát. Hiába ő kezdeményezett, a helyzet akkor is új volt neki. No, nem mintha Chris másképp érzett volna, hisz nem lányként csókolta a srácot, hanem fiúként. Immáron esze ágában sem volt azzal vesződni, hogy visszafogja az ágyékába toluló vért. És érezve a másik bizonytalanságát, végül döntött, és felvette az irányító szerepét. Nyelvével óvatosan előre törve kért bebocsátást, és egy sóhaj kíséretében kapott is.

Elengedve Draco csuklóit felemelte karjait, és két tenyerével közrefogta a fiú arcát. Gyengéden simított végig hüvelykujjaival az arcon, majd az álkapocs vonalán, és végül, mikor már megízlelte kísértője nyelvét is, a tarkójánál fúrta a tincsek közé az ujjait, így mélyítve el jobban a csókot. Mindketten felnyögtek, mind a csók miatt, és attól is, ahogy az összesimulásuk következtében mindketten megérezték a másik duzzadó vágyát. Percekig álltak így a zuhany alatt, és semmi másra nem voltak képesek koncentrálni, csak arra a fantasztikus érzésre, amit átéltek. Végül Chris szakította meg a csókot, ahogy hátrébb hajtotta a szőkeség fejét egy kicsit, és ő is arrébb húzta a sajátját. Testük azonban még mindig összesimult.

– Most jobb, ha mész, kicsi sárkány – suttogta a piros ajkaknak, amik elnyílva csábították a folytatásra.
– Nem akarok – jelentette ki határozottan, de rekedten Draco.
– Szeretném befejezni a fürdést – mondta, de kezei mintha saját életet éltek volna, mert végigsimított velük a másik hátán.
– Segíthetek megmosni a hátad – suttogta merészen a srác, de mikor Chris a szemébe nézett, bizonytalanságot is látott benne.
– Ha itt maradnál, abból nem fürdés lenne. Menj, mielőtt olyat teszek, amit megbánnék.

– Megbánnád? Bánod a csókot?
– Draco, azt hiszem, én nem vagyok rá alkalmas, hogy bevezesselek ebbe a világba. Nem velem kéne próbálkoznod. Ott van Blaise, vagy ki tudja még hányan, de… Én nem tartom jó ötletnek, hogy pont velem kezdj. – Ezt a pár mondatot fájdalmasabb volt kimondani, mintha megverték volna.
– Ha ezzel a szöveggel akarsz lerázni, elárulom, hogy nem sikerült. Senki más nem kell. Senki más nem keltette fel az érdeklődésem. Csak te! Nem akarok mást.
– Fogalmad sincs, mit kérsz tőlem – sóhajtotta Chris, és kicsit lehunyta a szemeit.

A helyzet bonyolultabb volt, mint amire felkészült. Igen, Draco egyértelműen vonzotta. De jelen esetben ő fiú, és kémkedik. Hazudik így is, de egy kapcsolatot ezzel kezdeni nem jelent jót. Ha belemegy, egy ideig tán jól meglesznek, de ha kiderül az igazság, minden tönkre mehet. Tudta, hogy az ifjú Malfoy nem lesz halálfaló, de ahhoz, hogy felfedje előtte az igazságot, Dumbledore beleegyezése kell. Esküt tett, hogy hallgat, és senkit nem érdekelt az ő szíve és érzései egy háború közepén. A cél szentesíti az eszközt. Nem véletlenül nem akart senkit. A színjátszása nem lehet alapja egy kapcsolatnak.

Hosszú pillanatokig állt csukott szemmel, és csak akkor zökkent ki gondolataiból, mikor Draco egy apró, finom kis csókot lehelt az ajkaira.
– Ilyen komoly gond lenne? – kérdezte a szőke fiú egy apró mosollyal.
– Nem ismersz, Draco. – Kihúzta magát, és hátrébb tolta a hozzá simuló, szintén csuromvizes srácot.
– Te sem engem. De ez így normális, nem?
– Nem, nem normális! – fakadt ki Chris egy kicsit erősebben, mint akart, és a szürke szemekbe nézett. – Nem érted, Draco. Szinte semmit nem tudsz rólam, de ha ez nem is lenne elég, ráadásnak sok mindent nem is mondhatok el – hadarta. – Legalábbis egyelőre nem – tette hozzá halkabban.

– Mindenkinek vannak titkai – mondta Malfoy, és kicsit értetlenül nézte társa indulatos viselkedését. – Nem kérem, hogy mindent egyből elmondj magadról.
– Hidd el, hogy jobb, ha nem kezdünk ebbe bele.
– Miért? Mert neked úgy jobb?
– Neked is.
– Nekem nem! – lépett ismét közelebb Draco. – Vágyom rád! Ezalatt a rövid idő alatt is, amióta itt vagy… Ah! Nézd! Nem azt kérem, hogy házasodjunk össze! – emelte meg a hangját már ő is. – De miért ne tölthetnénk el kellemesebben egymás társaságában az időt?

– Most ez úgy hangzott, mintha érzelmek nélkül szexre, csak ágymelegítőnek kellenék. Kösz, de…
– Nem! – kiabált Malfoy. – De valahol el kell kezdeni egy kapcsolatot. És nem hagyom, hogy a lelkiismereti problémáid miatt megfossz engem magadtól!
– Meg fogod bánni – morogta Chris, miközben kihúzta magát. – Amint kiderülnek a titkaim… Elég, ha egyet megtudsz, és az elég lesz, hogy elhagyj.
– Miért? Miből gondolod? Nem vagy halálfaló, nem vagy kegyetlen gyilkos, és…
– Ezeken kívül is vannak dolgok. Hidd el, én lennék a legboldogabb, ha elmondhatnám, de nem tehetem, mert… nem lehet.

– Szóval, azt hiszed, hogy az első akadálynál el fogok bukni? Ennyire nem bízol bennem?
– Ez nem bizalmi kérdés. Most olyannak látsz, amilyennek, de ha kiderülnek a dolgaim, meg fog változni a véleményed.
– Viszont, most, hogy így felkészítettél erre, tudni fogom, hogy te szóltál előre.
– Draco…
– Nem érdekelnek a kifogásaid! – A lábuk alatt összegyűlt víz hangosan toccsant egyet, ahogy Draco erősebben lépett közelebb.

– Szóval, ezt akarod? – kérdezte Chris egy sóhajjal, és a srác arcára simította egyik kezét. Megadta magát. Meg fogja bánni, ezt tudta, de képtelen volt az előtte álló, őrülten szexi srácnak továbbra is nemet mondani. Viszont egyben biztos volt. Ő fog irányítani. A csókjuk alatt is leginkább így volt, és úgy tűnt, Draco örömmel fogadja ezt. – Gyönyörű vagy dühösen – mondta, majd egy féloldalas, csábos mosollyal magához húzta a szőkeséget, és egy gyors csókot adott neki.
– Én mindig gyönyörű vagyok – húzta fel picit az orrát Malfoy.
– És máskor is szoktál hisztizni? – kérdezte gúnyolódva, majd egy picit kidugta a nyelve hegyét, ezzel egyből odacsalva a másik pillantását.
– Nem vagyok hisztis! – kérte ki magának a szőke.

– Nem, nem vagy – motyogta, miközben csökkentette az ajkaik közti távolságot. – Ideje menned – suttogta a már engedelmesen elnyíló ajkakra.
– Chris! – nyögött fel Draco. – Nem küldhetsz el most… így…
– Pedig megteszem. Kifelé, kicsi sárkányom! – Kinyitotta a fülke ajtaját, és hátrálásra késztetve az elégedetlen fiút, kitessékelte a zuhany alól. – Ha gondolod, vegyél még egy hideg zuhanyt – mondta mosolyogva, majd egy csókot adott a morgolódónak. – Pár perc, és végzek.

Chris végül tényleg hamar végzett, ám, mikor kilépett, épp csak megszárította magát pálcája segítségével, mikor Draco is kilépett a víz alól. Anyaszült meztelenül, egymással szemben… pár pillanatig egyikük sem vett levegőt, majd Weston tért magához előbb. Megszárította a srácot, majd magára kapta a pizsamanadrágját. Malfoy is észbe kapott, és gyorsan ő is felöltözött. Amint rajta volt már nadrág, a barna hajú srác odahajolt hozzá egy csókra, majd mosolyogva sétált ki. Végül ő is követte.

– Mit műveltetek ti a fürdőben ennyi ideig? – kérdezte Blaise, és mikor a sejtelmesen mosolygó Chris csak elsétált mellette, meglátta Dracót, ahogy szemlesütve elpirul. – Basszus!
– Mi van? – nézett rá Malfoy.
– Ti… – Felváltva nézett a két srácra. – Merlinre! Mi történt köztetek? – Közben a szőkeség is az ágyához ért, és kissé kérdőn nézett választottjára. – Óh…
– Ez – válaszolta Weston, és magához húzva a kissé bátortalan fiút, egy forró csókban részesítette. Blaise tátott szájjal nézte őket, és Teo álla is leesett a látványtól.

– Jó éjt, fiúk! – mondta Chris, mikor megszakították a csókot. – Jó éjt, Draco!
– Ezt nem hiszem el! – találta meg a hangját Blaise. – Draco, te rohadt mázlista! És… és… Különben is! Nem azt mondtad, hogy nem érdekelnek a fiúk?
– Öhm… Kivétel erősíti a szabályt – mondta, majd kérdőn nézett az őt figyelő Westonra.
– Igen, kicsi sárkány?
– Nem lehetne… – Nem fejezte be, de pillantása a másik ágyára egyértelművé tette, mit szeretne.
– Nem – sóhajtotta a srác, és megsimogatta picit Draco arcát. – Ma nem. Mindennek eljön az ideje. Nem rohanunk sehova. – Egy apróbb csók után elengedte a másikat. – Szép álmokat!

Blaise még motyogott egy keveset, de fáradtabb volt annál, hogy aznap folytassa az értetlenkedést, így ő is lefeküdt aludni. Az újdonsült párocska is ágyba bújt, mindketten a sajátjukba. Chris eltökélte, hogy még ha bele is kezdett ebbe a kapcsolatba, a lehető legóvatosabb lesz. És nem fog egyből belemenni bármibe. Húzza az időt, amíg lehet, mert az a gondolat, hogy fiúként szeretkezzen egy másik fiúval… nos, kellően fura volt. Volt benne kíváncsiság, és izgatta a fantáziáját, de hozzá kellett szokni már magához a gondolathoz. Fiúként még lánnyal se kezdett ki, nemhogy fiúval. A külseje csak álca volt, nem játszott ilyesmivel.
Végül félretette gondolatait, és másnapra tolta a kérdéseket és gondokat. Másnap este vadászni megy, ahhoz pedig pihennie kell. Nem sokkal később pedig el is aludt.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés