– Mit rajzolsz? – hajolt Draco Chris felé, de az elfordította a képet, így nem láthatta.
– Majd megtudod – motyogta amaz, miközben széles mosollyal az arcán satírozott egy mugli ceruzával.
– Ne már! Mit titkolsz? – nyújtogatta a nyakát a másik.

Chris nem hagyta, hogy bárki is megpillantsa a művét, és nemsokára el is készült vele, majd nagy gonddal rátett egy bűbájt, hogy ne láthassa senki. A továbbiakban csendben megírt egy esszét, miközben fél füllel a tanárt figyelte. Unta ő is, így az átváltoztatástan-házit írta közben.
Mikor elérkezett az ebédidő, mind a nagyterembe mentek, és Weston lazán hátradőlve iszogatott, de nem evett. Draco épp felé fordult, hogy megkérdezze, miért nem eszik, mikor megelőzte őt társa.

– Mondd, ki, vagy kik a legnevesebb bajkeverők az iskolában? – érdeklődött az ifjú újonc, miközben a diákokat nézte.
– Bajkeverők? Mit akarsz csinálni? – kérdezte Malfoy összehúzott szemöldökkel. – Vagyunk páran, akik benne vagyunk sok mindenben.
– Nem, Draco, nekem olyasvalaki kell, aki nem mardekáros.
– De mihez? – faggatózott tovább a szőke srác.
– Nem mondasz senkit anélkül, hogy elmondanám, mit akarok? Megkérdezhetek mást is…

– Jól van, jól van! Ott vannak Potterék is… – kezdte a nevezett felé nézve, de barátja közbeszólt.
– Más?
– Seamus Finnigan, meg az a Dean Thomas – intett fejével a két srác felé.
– Szintén Griffendél. Jó – bólintott aprót, inkább magának, majd elgondolkodva nézte a két nevezettet.
– Nem mondod el?
– Nem – sóhajtott nagyot a barna hajú fiú, majd letéve poharát az asztalra fektette a kezeit maga előtt.

Mikor lassan kezdték elhagyni a termet a diákok, Chris otthagyta társait, és a nagyterem ajtaján kilépve egy félreeső sarokban megállt, és várt. A híres trió megjelenésekor pedig őket is félrevonta. Weasley láthatóan kelletlenül, de társaival tartott. Akármi is volt, nem bízott százszázalékosan Westonban. Percekig beszélgettek, és végül előkerült a mardekáros táskából az a rajz, amit órán készített, de a közben szintén kilépő szobatársai már csak azt látták, hogy valamin nevetnek, mert Harry gyorsan eltette a pergament. Bólogattak valamire, majd elköszöntek egymástól, miközben a mardekáros trió is órára készült.

– Mit pusmogtatok megint? Azt hittem, Potterék nem jók – kérdezte Draco.
– Miről maradtam le? – kérdezte Blaise, aki ebéd közben egy könyvvel volt elfoglalva, hogy a következő óra előtt még átnézzen valamit.
– Nem fontos – mosolygott Chris. – Harry meg azért kellett, mert a másik kettővel nem ismerjük egymást.
– Mondd már el, mire készülsz!
– Majd meglátjátok. De nem derülhet ki, hogy bármihez is közöm van. És vigyáznotok kell, hogy mit fogtok reagálni.
– Mondd el! – követelőzött Malfoy inkább durcásan, mint haragosan.
– Nem. Irány órára!

Csupán másnap reggelig kellett várnia Dracónak, hogy kiderüljön, mit szervezkedett Chris. A reggelihez siető diákok ugyanis sorra növesztettek gyökeret a csarnokban. A nagyterem ajtajával szemben ugyanis egy két méter magas plakát volt a falhoz ragasztva. Egyesek nevetve törölgették könnyeiket a kép láttán. Valaki csak kuncogott, valaki pedig visszafogta minden mosolyát, amennyire tudta. És természetesen voltak bosszúsak is. Chris apró szájrándulása volt az egyetlen reakció, amit Draco még látott, miközben a tömeg felé igyekeztek, majd ő is meglátta a képet.

KÉP

A nyüzsgésnek Piton és McGalagony vetett véget, ahogy közelebb értek. Mindketten meghökkenve nézték a plakátot, majd pár határozott utasítással mindenkit reggelizni küldtek. Dumbledore is megjelent, majd sorra a többi tanár is, de hiába próbálkoztak, a plakátot nem tudták eltávolítani. Dumbledore, bár kipróbált pár módszert, nem erőltette meg magát, és Piton pontosan látta az idős varázsló csillogó szemeit és apró, cinkos mosolyát. Egyből megvoltak a gyanúsítottjai. Ám fel kellett adniuk a küzdelmet a plakáttal, így végül ők is csatlakoztak a diákokhoz a reggelinél. A nyüzsgés azonban hangosabb volt a szokottnál. Az igazgató pedig felemelkedett székéről, hogy szóljon a diákokhoz.

– Jó reggelt mindenkinek! Mindenki jól látta a csarnok falán lévő plakátot. Tudhatjátok, hogy értékelem a humort, de ennek a gúnyolódó és provokatív képnek igazán nincs ott helye. El fogjuk távolítani, és ki fogjuk deríteni, kinek köszönhetjük. A háborút komolyan kell vennünk, és még ha jól is jön néha egy kis móka, mindennek megvan a helye és ideje. Kérem a rajz készítőjét, hogy jelentkezzen nálam, vagy a házvezetőjénél, és megbeszéljük, mit is érdemel ezért a tettéért. Ha önként nem jelentkezik, komolyabb következményekkel kell szembenéznie, mikor mi kiderítjük a kilétét. Én annak is igazán örülnék, ha itt, most azonnal felvállalnia a tettét. – Várt egy kicsit, miközben végignézett a diákokon, majd folytatta. – Nos, ez esetben további szép napot!

Az étkezés folytatódott, és a legtöbben találgattak és kifejtették a véleményeiket. Éppígy a mardekárosok is, akiket Chris minden idegszálával figyelt. Hegyezte a fülét, és szemmel tartotta többüket is, persze igyekezett mindezt puszta kíváncsiságnak álcázni. Néha közbeszólt, vagy válaszolt, ha kérdezték, de inkább csak figyelt. Ahogy Piton is. Pontosan tudta, hogy mire ment ki a játék. Jó néhány mardekárosának szemében látta a haragot és gyűlöletet fellobbanni, ám éppígy látta azokat is, akik csak azért morgolódtak, hogy ne lógjanak ki a sorból. Meglepetésére Draco és Blaise is ezek közt volt. Azt pedig pontosan kivette, hogy Weston mennyire tanulmányozza társait. Elég régóta volt már kém ahhoz, hogy kiszúrjon ilyesmit. Azt nem tudta, ki készítette a képet, de bárki tette, kapóra jött, hogy tesztelje a diákokat. Láthatóan a tanárok többsége is erre jutott, és a házvezetőkön kívül más is a diákokat figyelte és hallgatta.

A bomba viszont robbant. A nagyteremből kifelé két mardekáros épp akkor lépett ki, mikor két griffendéles is a hatodik évfolyamból. Amint a két zöld-ezüst nyakkendős beszólt a másik kettőnek, azok reagáltak, és máris előkerültek a pálcák. És persze mindkét oldalhoz csatlakoztak még páran, csak hogy nagyobb legyen a felbolydulás. Míg a mardekárosok felháborodásukat akarták levezetni, a másik csoport, amiben már nem csak griffendélesek voltak, védték magukat.
A tanárok, Dumbledore-ral az élen mind felálltak, hogy intézkedjenek. Chris épp két szobatársát tartotta vissza attól, hogy beszálljanak, és látva a tanárok megmozdulását rámutatott, hogy nem járnának jól, ha közbeszólnak ők is. Épp ezért Draco kezét is megfogta, hogy ne vegyen elő pálcát. És talán ez volt a hiba, mert kapásból három, valószínűleg, eltérített átok épp feléjük tartott. Blaiset ellökte, és Draco elé állva őt is félrerántotta, így zuhantak el mindketten a földre.

– Kösz. Talán mégis elő kellett volna vennem a pálcám.
– Túlélted, nem? – kérdezte, majd mikor a szürke szemekbe nézett maga alatt, egy pillanatra megállt. Aztán mikor felharsant az igazgató felerősített hangja, kezeire támaszkodva feltérdelt, és egy fintor kíséretében fel is állt, majd hátát a falnak támasztva nézte, mi fog történni. A pontlevonások és büntetőmunkák osztogatása után hamar eltűnt mindenki, hogy ne legyen tanár szeme előtt. Ki órára, ki a gyengélkedőre ment. Az ártatlan nézők is útnak indultak, így a mardekáros trió is.

Az órák furán gyorsan teltek. Mindenkit zaklatott volt a reggelinél történtek miatt, de nem volt több rendbontás. A tanárok fokozottabban figyeltek mindenkire, még ha nem is lehettek ott mindenhol, mindenki tudta, hogy a festménylakók is árulkodhatnak. Délben a plakát még mindig a falon volt, és bár Dumbledore felszólalt, hogy az elkövető szedje le, ha másképp nem is, legalább éppoly titokban, mint ahogy felkerült, még a vacsoránál is ott volt. Dumbledore és Piton azonban vacsora után, kifelé menet megálltak a mardekárosok mellett.

– Mr. Weston. Kérem, jöjjön velünk, hogy megbeszéljük a büntetését a kiruccanása miatt – mondta határozottan, mégis némi kedvességgel Dumbledore. Piton csak szokásos álarcát mutatta, majd mikor az ifjú ránézett egy pillanatra, miközben felállt, aprót biccentett. A két férfi elindult, majd Chris is követte őket, amint elköszönt társaitól két gyorsan elhadart szóval.

Mikor végre az igazgatói iroda ajtaja becsukódott mögöttük, Dumbledore hellyel kínálta két vendégét, amit azok el is fogadtak. Nem úgy az édességeket és a teát.
– Nos akkor vágjunk bele. Úgy gondoltuk, hogy a tegnapi kis kiruccanásodat használva kifogásnak büntetőmunkát osztunk ki rád, amit természetesen este fogsz letölteni Piton professzornál. És ha már az irodájába jutsz, minden gond nélkül tudsz a kandallóján át közlekedni, bárhova is kell menned. Ide, hozzám, vagy a főhadiszállásra. Így tudunk neked időt adni rá, hogy tedd a dolgod.
– Jól hangzik, de mi van, ha nem érek vissza időben? Úgy értem, a büntetés ideje, gondolom fix.

– Igen, három óra. Ennél többet nem adhatunk. Viszont, mivel mardekáros vagy, ezt sokallni fogják, de megmondhatod, hogy bájitalfőzésben segítesz, és amíg nincs kész, nem jöhetsz el. Épp ezért, ha nem is érnél vissza három órán belül, mondhatod azt, hogy egy különleges főzethez segédkeztél, vagy még egyet kellett készítened, ahogy tetszik. Majd minden nap egyeztettek. A professzor úgy is a laborban fog dolgozni, bármit csinál, azt te mondhatod, hogy abban segítettél.
– Értem. Hogy döntött végül, igazgató úr? Hagyja, hogy egyedül dolgozzak?
Dumbledore felsóhajtott, és összenézett a bájitaltanárral.
– Igen. Ha könnyebb dolgod van. De ha nehezebb esettel állsz szembe, szeretném, ha valaki lenne veled.

– Rendben, de egy-egy vadászat előtt nem mindig tudhatom előre, hogy a célszemélyen kívül lesz-e vele más is. De még ha ott helyben is úgy látom, hogy van időm, kérek segítséget. Elküldöm a patrónusom önnek.
– Rendben.
– Holnaptól egy hónapon át tart a büntetésed – mondta Piton. – Fel tudsz készülni holnapra?
– Igen, uram. Most is kész vagyok. Azonnal is indulhatnék.
– Holnap – ismételte a férfi.

– Nos, most, hogy ezt megbeszéltük, elmondanád, mi ez a plakát ügy? Mikor arról volt szó, hogy felkavarod a dolgokat, nem volt szó tömegverekedésről. Nem csak átkok, de ökölharc is volt.
– Sajnálom, nem tudhattam, hogy mennyire fogja érzékenyen érinteni őket. De rengeteg információ kiderült így.
– Te rajzoltad? – kérdezte Piton professzor. – Vagy valaki más, és te csak kitetted?
– Én rajzoltam, és más tette ki. De az én utasításommal, szóval tudom, hogy kell leszedni. Rá kell simítani a bal tenyeret, a pálca hegyével megérinteni, és annyit mondani, hogy 'Trójai faló'.
– Cseles – kuncogott az igazgató. – Holnapra nem lesz ott.

Nem sokkal később Chris beszámolt szobatársainak a büntetéséről, majd törülközőjét felkapva fürödni indult. Ahogy Draco is…





* A kép nem az én művem, de megihletett már korábban, és nem akartam kihagyni. Eredetileg Rodolphus és Rabastan Lestrange szerepel a képen, de jelen esetben tekintsetek el ettől, és pusztán két átlag halálfalót képzeljünk oda.
Az eredeti rajzot megtaláljátok itt:
http://makani.deviantart.com/art/death-eater-brothers-16115423

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés