Chris Weston reggel egy puha ütésre ébredt. Azonnal meghallotta a szoba hangjait is.
– Nézd meg, most felébresztetted! – hallotta Draco hangját.
– Nem én kezdtem párnával dobálózni! – kérte ki magának Blaise hangja.
– Nektek is jó reggelt! – sóhajtotta Chris, majd egy mozdulattal felmarkolta a párnát, és az egyik hang irányába hajította, még vakon.
– Uff! – nyögött Draco. – Hé!
– Még lett volna tíz percem aludni, mit nyüzsögtök itt korán reggel? – ült fel szemeit dörgölve.
– Blaise kezdte! – mutatott a szőke a feketére.
– Nem, mert te kezdted! – hárította amaz.
– Egek! Gyerekek, ha így folytatjátok, sarokba lesztek állítva. Sőt! Kukoricán fogtok térdepelni.

Az értetlen pillantásokra Teo felelt.
– Fájdalmas és kellemetlen büntetés. Morzsolt, kemény kukoricát szórnak a földre, és arra kell letérdelni, és ott gubbasztani, míg tart a bünti.
– Neked is jó reggelt! – üdvözölte Chris. – Csak nem volt már részed benne?
– Olvastam róla.
– Miért, téged… büntettek így? – szólt közbe Draco.
– Nem. De fenyegettek már vele. Meg például körmössel, vagy nádpálcával.
– A másodikat tudom, de mi az a körmös?
– Megmutassam? – ajánlkozott Chris – Nem vészes.
– Kösz, ne.
– Nyuszi.
– Nem vagyok nyuszi! Mutasd!

Chris felkelt, a ládájába nyúlt, majd egy fa vonalzóval a kezében a kicsit nyugtalan Draco elé lépett.
– Kérem a kezed.
– Öhm… Chris…
– Mi van, kicsi sárkány, mégis maradsz nyuszi? – És már előtte is volt a srác keze.

Chris megfogta azt, majd ujjakat összefogta úgy, hogy körmök egy szintben legyenek. A következő pillanatban pedig már suhintott is a vonalzóval, ami a srác körmeire csapott.
– Aú! A rohadt…
– Vigyázz a szádra fiatalember! – játszott szigorút Chris.
– Hogy az a… – rázta a kezét Draco, míg Blaise és Teo nevetve figyelte őt. Chris csak mosolygott. – Ez fáj! – vágott durcás képet.

Chris ledobta a vonalzót az ágyára, majd megragadta a szőke kezét, és ujjainak végét megmasszírozva csillapította a kellemetlenséget.
– Jobb? – kérdezte.
– Aha – lehelte amaz, mert nagyon zavarban volt a másik közelében, bár ezt semmi pénzért be nem vallotta volna.

Kicsivel később már a nagyterembe tartottak, és vidáman ültek le a finomabbnál finomabb falatok mellé. Chris egy pillanatig elidőzött Blaise vidám arcán, és mikor amaz ránézett és még jobban elmosolyodott, ő tudta, miért jó kedvű. A következő percben viszont megérkezett a bagolyposta. Chris nem várt semmit, így kellően meg is lepődött, mikor egy nagy, barna példány felé közelített. Még idejében állt talpra, és tartotta ki a karját, hogy arra szálljon le, és ne az asztalra.

– Szia! – simogatta meg a madár hasát. – Mit keresel te itt?
– Ismered? – kérdezte Draco. – Csak nem otthonról írtak?
– De.

Chris leült, és leoldotta a levelet a bagoly lábáról, majd útjára engedte a madarat. Kíváncsian bontotta ki a pergamentekercset, és sietve kezdte olvasni. Pár sorral később pedig kezét a szája elé téve pásztázta tovább a sorokat.
– Minden rendben? – kérdezte Blaise.
– Nem – mondta szomorúan és dühösen, miközben eltette a levelet.
– Mi történt? – érdeklődött Draco is.

– Ez... – kezdte Weston, de nem folytatta. Kezeit ökölbe szorította, és látszott, hogy igyekszik türtőztetni magát, ám Piton látta a jelenetet, és azt is, hogy csupán pillanatok kérdése, és kifakad. Felállt és kifelé indult, ám Chris szintén felpattant, és senki mással nem törődve sietett kifelé. A professzor a csarnokban érte utol, igaz, utána kellett szóljon, mert az ifjú igen nagy lendülettel haladt a pince felé.

– Weston! Álljon meg!
– Uram! – fordult meg a megszólított, és dühtől, indulattól szikrázó szemein még Piton is meglepődött. – Igen?
– Mi történt? – kérdezte a férfi, ahogy közelebb lépett, ám látva, hogy a válasz nehezen akar csak érkezni, a pince felé mutatott – Jöjjön!

Mivel a pincében voltak, és az első órájuk most is bájitaltan volt, nem kellett sietniük a beszélgetéssel, hogy odaérjenek. Piton irodájába mentek, és amint becsukódott az ajtó, aktiválódtak a hangszigetelő bűbájok.

– Mi történt? – kérdezte egyből a férfi.
– Elnézést, uram, de ez… személyes – kezdte a srác. – Megoldom.
– Láttam, hogy kapott egy levelet. Mi történt?
– Mint mondtam, megoldom.
– Ki vele! – követelte hangosabban Piton.
– Meg… – kezdte a srác, majd nagy levegőt vett. – Meghalt a kutyám.
– Hogy? – értetlenkedett a professzor és magyarázatot várt. – Ezért ez a kirohanás?

– Nem érti! Hero öt éve van velem, és most megölte egy rohadt szemét, csak miattam! – kiabálta a srác hadonászva.
– Miről beszél? Mi az, hogy maga miatt, és ki ölte meg?
– Donovan! Az a rohadék évek óta hajt rám, de eddig soha nem kapott meg, és most ez valami… beteges… franc tudja, mit akar ezzel elérni, de ő tette!
– Honnan tudja? Mit írtak magának?

– Hogy ő volt! Apám mélységesen fel van háborodva, és kitiltotta még a környékről is. Eddig jóban voltak, én is megtűrtem a közelünkben, erre most… – Chris leroskadt egy székre. – Tudta, hogy mennyire szeretem Herót. Elmebeteg gyilkos! – emelte fel ismét a hangját, és a következő pillanatban azt látta, hogy Piton elé guggol és megfogja a két kezét.
– Nyugodjon meg! Tudom, hogy fáj, de ezzel nem változik semmi.
– Hogy nem? Hero halott, az is marad, de azt garantálom, hogy megfizet ezért az a…!
– Csillapodjon!

– Nem! Nyilvánvalóan azért tette, hogy hasson rám. Hát, meglátjuk, mit szól a következményekhez! – felpattant, és Piton is követte, ám mikor a fiú az ajtóhoz akart menni, megragadta a karját.
– Ne csinálj hülyeséget!
– Ezt ne tegye többet! – morogta, és Piton tudta, miről beszél.
– Ne haragudjon, nem volt szándékos, épp csak…

– Épp ez az! Nincs elég bajom, már csak az hiányzik, hogy mások előtt tegye ezt, és akár mehetek is haza, mert tönkreteszi a munkám! – Chris mérges és hangos volt. Nem sokan engedték meg eddig maguknak, hogy Pitont kioktassák, és ez a férfit is meglepte most.
– Higgadjon le! Elnézést kértem, és azt hittem, kinézi belőlem, hogy képes vagyok ellátni a feladataim.
– Nem véletlenül kértem, hogy maradjon mindenki a Mr. megszólításnál, és hogy maga is magázzon. De ha kettesben tegez, és mások előtt magáz, bármikor összekeverheti, és abból jó nem fog származni.

– Igazad van, de egy apróságban tévedsz – válaszolta a professzor, direkt tegeződve, ezzel kivívva egy nagyon haragos tekintetet. – A mardekárosaim közt nem egy van, akit tegezek, szóval nem lesz feltűnő.
– De, gondolom, azokat tegezi, akik megérdemlik. Én csak két hete érkeztem.
– Jó tanuló vagy, és bájitalból is tehetséges, ez az órákon is feltűnhetett bárkinek.
– Szóval marad a tegezésnél?
– Igen.

– Hű, de jó nekem – grimaszolt a srác, még mindig feldúltan.
– Azért vigyázz a szádra, a tanárod vagyok, simán megbüntethetlek!
– Óh! – kapott színpadiasan a mellkasához Chris.– Ne ijesztgessen, tanár úr, még szívbajt kapok.
– Mit akarsz tenni? – utalt Piton a másik mehetnékjére.
– Megkeresem, és kicsit… elbeszélgetek vele.
– Nem hagyhatod el a kastély területét.
– Pedig meg fogom tenni! – szűrte a fogai között Weston.

– Nem hagyhatom, és javaslom, nagyon gyorsan térjen észhez, mert ha így végzi a feladatát, pillanatok alatt a föld alatt is találhatja magát. – Mivel épp az indulataival volt elfoglalva, nem is figyelt oda, hogy épp magázza, vagy tegezi a diákját.
– Nem érti, igaz? Nem az az elsődleges gondom, hogy Hero halott. Hanem, hogy azért az, mert az a kretén nem képes felfogni, hogy nem kell nekem. Egy beteges ötlettől vezérelve ezzel akar elérni valamit. Innen csak egy lépés, hogy mást is bántson.

– Értem, de akkor sem jó ötlet most elmenned és…
– Megyek. Akár engedi, akár nem – szögezte le a srác.
– Nézd, ha oda is mész, nem egyedül kéne.
– Ha jól tudom, önnek órája lesz, úgyhogy…
– Nem mellékesen neked is.
– Mintha sokat számítana. Túlélem, ha kihagyok egy-két órát.

Piton látta az elszántságot, és tisztában volt azzal is, hogy nem tudja visszatartani Westont. Pár pillanatig gondolkodott.
– Üzenek Albusnak, hogy az első két órámról elmegyünk. Veled tartok, de két órád van csak, megértetted?
– Elég lesz. Még sok is.

Piton a kandallón át érte el az igazgatót, és egy pár perces beszélgetés után visszafordult Chrishez.
– Gondolom, zsupszkulccsal akarsz menni.
– A hazaúthoz mindig nálam van egy. De vissza már másik kell. Engedelmével, egy állandó, jelszavas zsupszkulcsot hoznék létre, ami, akárhányszor használják, mindig idehoz. Önhöz. De csak jelszóval aktiválható.
– Rendben. Ez még hasznos is lehet.

A srác felemelte a bal kezét, majd levette az egyik gyűrűjét. Négy, szinte teljesen egyforma volt belőlük az ujjain. Mindkét kezén, a mutató és a gyűrűsujjain. A tenyerébe helyezte, majd elővette a pálcáját, elvégezte a varázslatot. Visszahúzta az ujjára, majd a férfira nézett, és felé nyújtotta a másik kezét.
– Fogja meg a kezem, és megyünk. A nagy távolság miatt kellemetlenebb lesz.
– Mehetünk. – Megfogták egymás kezét.
– Óz! – mondta Chris, azzal el is tűntek a tanár irodájából.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.