– Blaise! – Suttogva hajolt közelebb, és látta, hogy a srác rémálmokkal küzdhet, és azért kínlódik. Óvatosan megfogta a vállát, és picit megrázta. – Blaise! Ébredj fel, csak rosszat álmodsz! – Egy másodperccel később már egy tágra nyílt szempár meredt rá, majd még párral odébb a fiú már a nyakába borult, és szorosan ölelte a nyakát. Reszketve fúrta fejét a barna tincsek közé. Chris átölelte, és megsimogatta a hátát. – Ssss! Nyugodj meg! Csak egy álom volt! Már vége!
– Apámék kínoztak, mert megtudták, hogy átálltam… és bosszút akartak állni – suttogta.

Chris szorosabbra fogta az ölelést. Gyengéden simogatta a srácot, majd mikor már csillapodott a másik remegése, egy papírzsepit vett elő a pizsamája zsebéből. Kicsit eltolta magától Blaise-t, és kezébe nyomta, hogy rendbe tegye magát. Zambini megtörölte a szemét, majd kifújta az orrát. Az kicsit hangosra sikerült, így Chris egy gyors pálcamozdulattal hangszigetelte maguk körül az ágyat.
– Jobban vagy? – kérdezte egy halvány mosollyal.

A srác csak félre rakta a zsepit és visszabújt Chris karjai közé, fejét a srác vállára hajtva. Hősünk pedig mosolyogva simította bele ujjait a fekete tincsekbe, ahogy megérezte a srác forró leheletét a bőrén.
– Feküdj vissza, még korán van. Aludj még! – mondta neki halkan.
– Ne haragudj, hogy felébresztettelek!
– Én örülök neki. Ha nem keltesz fel, én sem tudlak téged felébreszteni, és akkor még mindig forgolódnál a rémálmaid közt.
– Most biztos azt hiszed, hogy én egy ilyen kis síró… – Nem fejezhette be.
– Nem, Blaise! Mindenkinek vannak gyengébb pillanati, és hidd el, én is sírtam már. És a kínzásokat, a fájdalmakat senki sem viseli jól. Ráadásul, hogy ezt épp a szüleiddel álmodtad, pláne nem kellemes. Nem foglak emiatt lánynak nézni.
– Kicsit se? – kérdezte a srác, és Chris kicsi reménykedést hallott a hangjában.
– Oké, látom, már jobban vagy. Nem Blaise, nem foglak lánynak nézni, bármennyire is szeretnéd.

– Óh! – Csalódottan simult még közelebb. – Kár.
– Na, jó, azt hiszem, ideje lenne visszafeküdnöd, és aludnod.
– Maradj még! Kérlek! – nézett rá nagy szemekkel a fekete hajú.
– Blaise, ne csináld!
– Ígérem, jó leszek! – kérlelte tovább.
– Ez nem jó ötlet. Te többet szeretnél tőlem, mint amit én megadhatok neked, és nem akarom, hogy ez a szituáció kellemetlenebb legyen, mint amilyen már most.
– Oké, tudom, nem a pasikhoz vonzódsz. De…
– Én ezt nem mondtam – suttogta Chris.
– Hogy?
– Nézd, én…
– Ezek szerint… – csillant fel a srác szeme érdeklődve.
– Ne kombinálj! Egyszerűen nem a nemek határozzák meg, hogy kihez vonzódom. Nekem a lélek a fontos, a szív és az ész. Az, hogy milyen test tartozik hozzá, az más kérdés. Ha valakit szeretek, akkor elfogadom azt a testet, amibe be van zárva – magyarázkodott.

– Vagyis bi vagy – könyvelte el a srác.
– Így is mondhatod – vonta meg a vállát Weston.
– És ezek szerint, én nem jövök be neked.
– Blaise… Nem ismerlek egyelőre annyira, hogy ilyesmit mondhassak. Jó fej srác vagy, meg minden, de már mondtam, hogy nem vadászni jöttem.
– De attól még összejöhet valami, nem?
– Nem szándékozom, de ha mégis, akkor sem most lesz, hanem… Majd, ha megismerem a környezetemben lévőket.

– Szóval, még esélyem is lehet?
– Már megint kombinálsz, de ha így veszed, elméletileg lehet.
– És gyakorlatilag?
– Hagyd abba, Blaise, mert személyesen duglak a hidegzuhany alá.
– Ah! Olyan izé vagy. Ha tudnád, mennyire jó pasi vagy! – simította végig a srác mellkasát ábrándozva, de mikor a hasához ért, Chris lefogta a kezét, miközben mély levegőt vett.
– Hidd el, hízelgő, és köszönöm a bókot, de ne csináld ezt, jó?
– Még egyetlen egy alkalomról se lehet szó? Piszok nehéz nyugton maradnom a közeledben. Nézd meg, csak megsimogattalak, és máris felizgultam, szerinted nem fáj? Tudom, hogy nem vagy oda az egyéjszakás kapcsolatokért, de… ha kell, esküt teszek, hogy többé nem is hozom szóba.
– Blaise… – Chris zavartan nézte a takarót, majd némi töprengés után a srácra nézett. – Sajnálom, de nekem ez nem megy. Nem tudok lefeküdni veled, és úgy szeretkezni, hogy nincs benne érzelem. Nekem így nem megy. – Azt meg csak magában jegyezte meg, hogy srácként még lánnyal se volt együtt, nemhogy fiúval.

– Kérlek! – suttogta neki könyörögve a másik, miközben közelebb hajolt.
– Nem, Blaise, nem tehetem.
– És ha nem szexelünk, csak… segítünk egymáson?
– Ne alkudozz, nem megyek bele. Jobb, ha most visszamegyünk aludni.
– Kérlek! Te is pasiból vagy! – Na, persze, gondolta Chris. – Tudod, mennyire tud fájni, ha kőkemény vagy, és nem bírsz lenyugodni. – Ezt valóban tudta. Nem véletlenül kellett megszoknia ezt a külsőt. – Én most így vagyok vele.
– Blaise… Nem játszom ezt. Nem foglak…
– Csak segíts nekem! – kérte.
Chris mély levegőt vett.
– Segítek. Esküdj, hogy nem szólsz róla senkinek! Nem utalsz rá, nem is említed – nyújtotta felé a kezét, amit a fekete örömmel fogadott el.
– Esküszöm! – Apró szikrák tudatták velük, hogy az eskü megköttetett.

Chris visszadöntötte a srácot az ágyra, és Zambini mosolyogva dőlt a hátára.
– Nem fogunk szexnek még a közelébe sem kerülni – tájékoztatta Chris. – Még csak nem is láthatsz belőlem többet – suttogta. Egyik kezén megtámaszkodott, miközben a másikkal kipattintotta a srác felsőjén a gombokat. – Nem hagyom, hogy csinálj velem bármit, de segítek, hogy neked jó legyen.

Blaise sóhajtva hunyta le a szemét, ahogy az inge végül teljesen szétnyílt, így fedve fel társa előtt mellkasát. Chris cirógatva simított végig rajta az ujjbegyeivel, majd a két megkeményedett mellbimbóval kezdett játszani. Néha el-elkalandozott az izmok felé. Hol a vállát simogatta, hol a hasát, vagy épp az oldalát. Mikor megnyálazta a mutatóujját, és úgy simogatta a köldökét és környékét, Blaise már erősen markolta a lepedőjét, és felnyögött kínjában. Könyörögve nézett a barna szemekbe, miközben már csípője is megmozdult a követeléstől. Chris most a fiú alsója szélénél futtatta ujjait, miközben hallgatta a sóhajokat. Játékától Blaise viszont majd’ megőrült, és nehezére esett nem ráugrani a másikra.

– Kérlek! – könyörgött.
– Sss! – csitította kínzója egy apró mosollyal, és a picit kidugott nyelvével csak egy újabb nyögést zsebelhetett be.

Chris végül lejjebb húzta a srác alsóját, így szabaddá téve meredező férfiasságát. Ám ahogy haladt az anyag egyre lejjebb, azzal csak ismét nyögést idézett elő. Az alsó puha anyagának simítása újabb gyönyörhullámot indított Blaise testében. Chris egészen levette róla végül, és félredobta az ágy túlsó végébe. Most a fiú belső combját simította végig mindkét lábán, majd néha meg is szorította kicsit. Zambini pedig úgy nyöszörgött és sóhajtozott vergődése közben, hogy Chris csodálta, hogy még bírja.
– Nincs okod panaszra, ugye, tudod? – kérdezte búgva.

Blaise ettől csak még inkább elvesztette az eszét. Nézte a mellette ülő srácot, ahogy őt méregeti, és érezte a bőrén a tekintetét. Előbb a hasán, majd a csípőjén, és ez kínzóbb volt, mint mikor kézzel tette ugyanezt. Aztán, mikor a tekintetét a farkán érezte, hangosan és hosszan kiáltott fel.
– Ez az! – bíztatta Chris. – Érezd csak! Csukd be a szemed, és élvezd! – Blaise úgy tett. Feje hátrahajlott, és mellkasa is megemelkedett. Nem bírta tovább. Egyik kezét ágyéka felé emelte, de Chris lefogta. – Nem, nem! Csak azt érezd, hogy nézlek.

És Blaise érezte. Nagyon is. Csípője magától mozdult, aktust imitálva, miközben minden pillanatban érezte a férfiasságát a fel-le simító, pásztázó tekintetet. Forró volt és gyengéd. Soha ilyen izgató dologban nem volt még része. Tudta, hogy már nem kell sok, és elélvez. Nem látta, mikor Chris ismét benyálazta mutatóujját, de mikor megérezte azt a saját, már kiszáradt ajkain, pillanatok alatt szájába vette. Lihegve és nyögve hagyta, hogy az ujj játsszon a nyelvével.

– Merlinre, Blaise! – suttogta Chris, mert hiába minden önkontrollja, most ő is keményen állt már.

Viszont halk szavai megtették a hatásukat. Blaise hangosan kiáltva élvezett a hasára és a mellkasára, majd szinte ájultan terült el az ágyán. Chris ráküldött egy tisztító bűbájt, majd rábűvölte a pizsamáját, és betakarta a még lihegő srácot. Egy apró puszit lehelt a halántékára, és pár pillanatig nézte még, majd magára hagyta őt.

Ő maga pedig bevette magát a fürdőbe. Bezárkózott rendesen, majd hangszigetelt is, és beállt a zuhany alá. A kellemesen meleg víz most róla is lemoshatta izzadságcseppjeit. Nem akart arra várni, hogy a vízben majd lenyugszik, minden gond nélkül nyúlt magához. Nem kellett sok hozzá, hogy ő is nyögve elélvezzen. Pihegve dőlt a csempének, majd összeszedte magát, és megszárítkozott. Felvette ismét pizsamanadrágját, majd visszament a szobába.

Blaise úgy aludt, mint egy jóllakott óvodás, ő mégis átkozta magát, hogy engedett. Végül sóhajtva körbenézett, majd az alvóra fogta a pálcáját.
– Exmemoriam! – suttogta. Nem akarta elvenni teljesen az emléket, így meghagyta, mintha csak álom lett volna. Végül ő is lefeküdt. Tíz percig tartott, míg lezárta magában a kérdések és válaszok hadát, majd elcsendesítve elméjét, álomba merült.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.