Óra alatt Chris tökéletesen megfigyelhette a morgolódó szőkét, és bár Draco látta ezt, nem szólt. Ami azt illeti, zavarta, de remélte, hogy McGalagony majd lehűti a kedvét. És mikor a tanárnő egy kérdést tett fel a barna hajú fiúnak, gonosz kis mosoly jelent meg a szája sarkában. Ám amint a srác megadta a tökéletes választ, csak meglepettség látszott az arcán. Immár nyíltan szembenézett padtársával, aki gonoszkodó mosollyal viszonozta azt.

Délután az ifjú Weston fejcsóválva hagyta ott a klubhelyiségükben a hisztiző Blaise-t, aki nem akart már az első nap délutánján tanulni. Na, és Dracót, aki hányingerrel küzdött, holott épp csak felhozta, hogy ne felejtse el Pansyt, és kérte, hogy készüljön fel, mert behajtja a tartozást, ha visszaért. Ő maga a könyvtár felé tartott, hogy találkozzon Hermionéval, aki meglepetésére nem a könyvtárban, hanem az előtt várta őt.

– Helló! – köszöntötte.
– Szia! – mosolygott rá halványan a lány.
– Azt hittem, bent találkozunk. Valami gond van?
– Nem, semmi, menjünk be – hadarta zavarodottan Mio.

Csendben sétáltak el egy eldugott kis asztalhoz, ahol csak négy szék volt, majd leültek egymással szemben. A lány sóhajtva nézett maga elé.

– Szóval, mi a baj? Nagyon el vagy veszve a gondolataid közt. A barátaid piszkáltak miattam? – tippelt.
– Nem… Na jó, igen – Elengedte magát, és kicsit könnyebben beszélt tovább. – Ron nem érti, hogy állhatok szóba egy mardekárossal, és hogy miért védelek, mikor nem is ismerlek.
– Hm. Ez kedves – mosolygott elégedetten. – Ezek szerint megvédtél?

Mio egy másodperc alatt tűzpiros lett.
– Én csak…
– Hé! – csitította a másik zavarát Chris. – Nem harapok! Jó! Néha, de most nem. Megértem azt is, ha azt mondod, ne is beszéljek veled többet, miattuk.
– Nem! Dehogy! Majd… lenyelik.
– Ennyi? Lenyelik? – csodálkozott. – Hat éve vagytok barátok, csak érdekel, hogy mi a véleményük. És amúgy megértem az elővigyázatosságukat. Nem vagytok jóban a mardekárosokkal. Érthető. Néha én sem vagyok jóban magammal. Ha tudnád, milyen vitákat rendezek a fejemben önmagammal…

Mio elnevette magát, amit a srác jó jelnek vett, remélve, hogy tán kicsit kevésbé lesz feszült a légkör.
– Te nem olyan vagy, mint a többiek. – Chris meglepve fogadta a lány szavait.
– Pf. Köszi. Tudod, reméltem, hogy csak egy van belőlem. A skizofréniám is elég gond néha. Mivel húztak fel a barátaid? – kérdezte végül.

– Ron húzott fel igazából. Mint mondtam, nem érti, hogy állhattam le veled, akár csak egy szóra is. Harry nem problémázott. Azt mondta, hogy elég felnőttnek tart már ahhoz, hogy el tudjam dönteni, mit teszek. Valójában azt mondta, hogy alkalmazza rajtad Dumbledore régi szavait. Vagyis, hogy ártatlan vagy, míg az ellenkezője be nem bizonyosodik. De azt mondta, hogy odafigyel rád.

– Nagyon helyes. Figyeljen is. Ha valakinek, hát neki kell is. Mélységesen csalódtam volna benne, ha az első pillanattól kezdve megbízik bennem. Még ha a Griffendélbe kerültem volna, és úgy bízik meg bennem, az is hiba lett volna tőle. Ha valakinek, hát neki óvatosnak kell lennie. Mindenkivel.

– Úgy érted… – kezdte volna Granger.
– Tudtad, hogy a falnak füle van? – kérdezte a srác gyermeki kíváncsiságot játszva.
– Oké, értem – mondta gyorsan a lány.
– Na, ide azzal a táskával! Profi vagyok tértágító bűbájokban, úgyhogy megoldjuk gyorsan.

Mio kipakolt a táskájából, majd átadta a táskáját. Chris pedig pálcájával, pár mozdulattal és néhány igével meg is nagyobbította a belsejét. Nem sokkal, csak hogy kényelmesen lehessen használni.
– Igazából nem értem, miért nem árulják őket eleve így – tűnődött.
– Bőröndből láttam már tértágítottat, de táskából még nem.
– Most aztán pakolhatsz bele – adta át.
– Iszonyúan hálás vagyok – örvendezett a lány.
– Hah, lassan nem győzök majd menekülni a hálák elől.

Mio szinte gyermeki lelkesedéssel pakolt el.
– Most már nem lesz vele gondom, az tuti.
–Sőt! Add csak ide! – nyúlt a táskáért, és maga felé húzta az asztalon. Egy újabb bűbáj után visszatolta.
– Mit csináltál vele? – kérdezte a lány szemöldökét ráncolva.
– Emeld fel!

Mio úgy tett, és majdnem feldobta a táskát, hisz nagy súlyra készült, tekintve a belepakolt mennyiséget, mégsem volt nehezebb a táska saját súlyánál.
– Ezt… Hogy csináltad? – nyíltak nagyra szemei.
– A mohó tudásvágy, mi? – gúnyolódott picit játékosan Chris. – Így nem szakadsz meg akkor se, ha telepakolod.
– Esküszöm, te zseni vagy!
– Most veregessen a vállam? – húzta ki magát.
– De komolyan! Bájitaltanon is figyeltelek. Kiráztál mindent a kisujjadból.
– Nem tanulni jöttem, hanem mert le kell tennem a vizsgát.
– De akkor miért kell végigjárnod az évet?

– Ez volt a feltétele annak, hogy év végén vizsgázhassak. Habár maga az igazgató úr is beismerte, hogy jóval többet tudok, mint bármelyik végzős, de azt mondta, még jól jöhet ez az év. Azon túl, mivel nem kell tanulnom délutánonként, maximum az írásbeliket kell megcsinálnom, bőven van időm a saját kutatásaimra, és azt csinálok, amit akarok. Piton professzorral még egyeztetek, de lehet, hogy beenged majd a tanterembe néha főzni ezt-azt.

– Ú! Bár mehetnék én is! – kesergett Mio. – De egy griffendélesnek sosem hagyná – húzta el a száját. – Veletek kivételezik.
– Vettem észre. Amit bájitaltanon művelt… Hát, elég ízelítő volt ahhoz, hogy tudjam, mi vár rám a továbbiakban. Magyarán, amikor teheti, engem fog kérdezni, ha pontot akar adni a házának. Képzelem mit művelne, ha meg merném tenni, hogy nem, vagy rosszul válaszolok.
– Legfeljebb nem kérdez annyit, vagy… nem tudom, de pontot nem vonna le, az tuti. Most te leszel Malfoy után a kedvence. Vagy előtte, ha jobb vagy.
– Felmerül a kérdés, hogy ez jó, vagy rossz nekem? – gondolkodott el színpadiasan Chris.

– Tényleg… – kezdett bele komolyabban a lány. – Te hogy vagy Malfoyal?
– Draco? – kérdezett vissza. – Hm. Szobatársam, mellettem is alszik, de nem félek tőle, hogy álmomban hasba szúr. Ami azt illeti, egyre jobb véleményem van róla, de ezt nem borítékolnám. Meglátom. Még csak ez az első napom itt. De eddig megfelel a társasága. Blaise se rossz, bár azt hiszem, kissé zavaró lesz a vonzódása. Teo meg kicsit szótlan, de jó fejnek tűnik. Vagy csak jó napjuk van.

– Hát, nem tudom – sóhajtott Granger – Lehet, hogy veled jól bánnak, mert közéjük tartozol, de velünk sose lesznek normálisak.
– Sose mond, hogy sose.
– És mi a véleményed Harryről? Ront meg se kérdem – legyintett.
– Mint mondtam, Harryben kellemesen csalódtam, bár még szinte nem tudok semmit se róla. És Ron védelmezése feléd szintén jó pont, bár a hirtelensége, és a meggondolatlansága még gondot okozhat majd neki. Harry viszont megfontoltabb, és úgy tűnik, érettebb, mint vártam.

– Érettebb is – bólintott a griffendéles, majd a szeme elé szökött hajtincset a füle mögé tűrte. – Én is megfigyeltem. Felnőtt. Nem csak külsőleg, belsőleg is. Ron még nem.
– Vagy több oka van rá, hogy védjen téged, mint hinnéd – célzott.
– Mi? Nem! Ron és én csak barátok vagyunk.
– Te így gondolod, de talán ő többet szeretne.
– Nem hiszem – csóválta a fejét.
– És van kiszemelted? Valaki, aki tetszik? – kérdezte Chris huncut tekintettel.

Mio ismét rettentően elpirult a srác szemei és mosolya láttán.
– Oké, vegyük úgy, hogy nem kérdeztem semmit – vigyorgott mardekárosunk. – Megyek, mert Dracónak még törlesztenie kell felém a tartozását – állt fel a fiú egy sóhajjal. – Szia!

– Chris! – szólt utána a lány.
– Igen? – fordult vissza a még csak épp egy lépésnyire távolodott barna hajú.
– Lehetne… – kezdte, de abba is hagyta.
– Mit? – húzta fel a szemöldökeit, várva a választ.
– Nem fontos – hajtotta le a fejét a lány.
– Mio! Ki vele! – bíztatta, és visszalépett az asztalhoz.
– Csak azon gondolkodtam, hogy beszélgethetünk máskor is?

– Bármikor – mosolygott kedvesen. – Remélem, nem gondoltad, hogy eldugott zugokban fogok bujkálni, és titokban tartom, hogy szóba állok veled. A többi mardekárostól nem kell tartanom.
– De Malfoy megöl, ha megtudja, hogy velem barátkozol – aggodalmaskodott a lány.
– Dracót már lerendeztem. Tud róla, hogy itt vagyok, és arról, hogy veled. Lerendeztem – ismételte a szót újra.
– Hogy? – nézett a srácra döbbenten.
– Egy egyszerű mondattal, némi bölcsességgel benne.

– Mi volt az?
– Hát… Nem biztos, hogy jó ötlet elmondanom, mert még félreérted, de őket ezzel tudtam leszerelni a legjobban.
– Nem értem félre, ígérem.
– Megértem azt is, ha ezek után kerülsz, de legyen. Azt mondtam neki, hogy van egy mondás, miszerint engedd közel a barátaidat, de az ellenségeidet még közelebb.

Meglepetésére Mio nevetésben tört ki.
– Mi az? – nézett a lányra kérdőn.
– És ezzel el is fogadták? – nevetett még mindig.
– Úgy tűnt – tárta szét karjait.
– Te tényleg a Mardekárba való vagy.
– Tudom – vigyorgott.
– Kicsit hasonlítasz Harryre. Neki is vannak ilyen húzásai néha.
– Elvégre félig mardekáros, nem? – nézett kérdőn a lányra, majd a döbbenetét látva kacsintott, és elköszönt.

Mio csak tátott szájjal nézett utána, és percekig meg sem tudott szólalni. Honnak tudja ez a srác, aki most jött Amerikából, hogy Harry majdnem a Mardekárba került? Dumbledore nem fecseg ki ilyesmit, hacsak nincs rá oka. De mi oka lenne elmondani? Megbízik a fiúban? Vagy… Miért? Más ki tudhat róla? Csak ők hárman, tudomása szerint. Ő nem mondta el senkinek. Harry nem tenné, és Ron… Annyira nem hülye. Mio majdnem felsikított, mikor hirtelen előtte termett a két barátja, akik, mint ebből kiderült, végig ott lehettek a láthatatlanná tévő köpeny alatt.

– Megőrültetek? Szívbajt kapok!
– Bocs! – mondta Harry, aki szintén zavartnak tűnt. – Jól hallottam?
– Először is! – csattant fel a lány, mikor magához tért kissé. – Mit képzeltek magatokról, hogy kihallgattok? Másodszor meg igen, jól hallottad. – Ekkor lehalkította a hangját, és visszaerőltetett magára némi higgadtságot. – De dunsztom sincs, hogy ő honnan tud erről.
– Ne haragudj, hogy hallgatóztunk, csak mikor mondtad, hogy vele találkozol… nem akartuk, hogy véletlenül is bajod essék, és hát… jobbnak láttuk, ha a közelben vagyunk – magyarázkodott Harry.
– Bocs – Ron láthatóan zavarban volt, és nem igen akart többet mondani

Már hárman ültek az asztalnál, és próbáltak rájönni, honnan tud Harry beosztásáról az új srác. Chris pedig hamarosan visszaért a Mardekár klubhelyiségébe, és még ott találta szobatársait is.

– Óóóó, Dracooo! – kezdte mikor a szőke mögé ért, aki hirtelen nézett fel rá.
– Chris! A frászt hozod rám!
– Ilyen ronda vagyok? – kérdezte mosolyogva, miközben a fotel háttámlájára könyökölt, és kihívón nézte a szőkét.
– Dehogy, csak megijesztettél.

– Fokozzam a jókedved? Mikor akarod a tartozásod megadni? – nézett a közelükben csacsogó lányokra, és közöttük is Pansyra.
– Muszáj? – kérdezte Draco, szinte nyüszítve.
– Jobban jársz, ha minél hamarabb túlesel a dolgon. Nincs értelme húzni az időt. Elvégre csak a tudat is… – Itt elfintorodott, és még a nyelvét is kinyújtotta. – Szóval, csak neked lesz jobb, ha túlesel rajta.
– Nekem az lenne a jó, ha nem kéne megtennem.
– Ugyan már! Most ugye nem nyafogni hallottam, Mr. Malfoy?

Draco erre felsóhajtott, felállt, megigazította a talárját, majd egy gyors pillantást vetett barátaira, és megindult a lányok felé. Azok persze egyből észrevették házuk egyik legszexisebb tagját, így kíváncsian várták, mit akarhat. A srác viszont nem óhajtotta szavakkal rontani a dolgot, így csak megragadta Pansy karját, magához húzta, átkarolta, hogy ne meneküljön, nem mintha tette volna valaha, majd határozottan megcsókolta. Még messziről is látható volt, hogy abban a csókban semmi élvezet nem volt, Pansy mégis úgy lihegett egy perccel később, mint aki lefutotta a maratonit. Draco pedig elővette legkegyetlenebb arcát.

– Jaj, Mókuscica! Annyira istenien csókolsz! – lihegett az arcába a lány.
– Te viszont pocsékul. És, csak hogy tudd, azért csókoltalak meg, mert elvesztettem egy fogadást. Tény, hogy te borzalmas büntetésnek számítasz. És ha megpróbálsz csak egy szóval is közeledni hozzám bármikor, elérem, hogy ne csak a belsőd, de a külsőd is undorító legyen!

Azzal otthagyta a döbbent, és könnyes szemű lányt. Chris közömbösen nézte, ahogy visszaült a fotelba.
– Na, mi az, nem élvezted a győzelmed? – morgott Draco.
– Az volt a lényeg, hogy neked legyen rossz, nem az, hogy nekem jó.
– Hát, kösz.

Chris leült a kanapén lévő üres helyre, azzal pedig nem törődött, hogy az közvetlenül Blaise mellett van.
– Te hogy viselted volna a vereséged? Mit csináltál volna? – dorombolt mellette a fekete hajú mardekáros.
– Sose fogod megtudni. Amúgy megfürdettelek volna, elvégre ez lett volna a dolgom.
– Megtehetnéd fogadás nélkül is – ajánlotta nagy, kölyökkutya szemekkel.
– Blaise, jelenleg valóban benyomnálak a zuhany alá, de ott jéghideg víz folyna.
– Olyan kegyetlen vagy! – durcáskodott karjait összefonva.
– Hm. Talán nem véletlenül vagyok a Mardekárban – jegyezte meg egy halvány mosollyal.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés