Másnap reggel Chris már ébren csücsült az ágya szélén, mikor Draco kinyitotta a szemét. Egyből a srácot látta meg.
– Te már fenn vagy? – kérdezte álmos hangján.
– Ja. Mondtam, hogy jó a biológiai órám. Pontban hatkor felkeltem.
– Ejha! Te már menetre készen, én meg örülök, ha rájövök, hol vagyok.
– Örömömre szolgál, hogy kisegíthetlek. Roxfort, Mardekár, szoba, ágy.
– Kösz. Látom humorodnál vagy reggel is.
– Megteszi az ember, amit tud. És még nem is poénkodtam.

– Na, jó. Blaise alszik?
– Igen! – jött a nyűgös hang a másik ágyból.
– Blaaaaaise! – kiáltotta Teo, majd hozzá vágott egy párnát.
– Aughcs – nyöszörgött amaz, majd hirtelen felült, és visszahajította.
– Na, srácok, én mentem. Még reggeli előtt meglátogatom az igazgatót, aztán találkozunk a nagyteremben – mondta Chris, és azzal távozott is.

A szoba három másik tagja már a nagyteremben volt, mikor újdonsült háztársuk feléjük közeledett az igazgatóval az oldalán. Míg Dumbledore a tanári asztal felé ment, addig a fiú a srácokat kereste, majd miután meg is találta őket, egy apró mosollyal ült le ismét Draco és Blaise közé.

– Jó étvágyat!
– Szia, Chris! – hallatszott a köszönések közt Pansy nyivákoló hangja.
– Szia.
– Hogy aludtál?
– Fekve – közölte szimplán, miközben elvett egy pirítóst. – Amúgy jól, köszi.
– Én veled álmodtam.

– Nem vagy vele egyedül – morogta Blaise, és ezt Chris kiválóan hallotta, hisz épp mellette ült.
– Addig örülj, amíg nem rémálmaid vannak velem – súgta neki, hogy más ne hallja.
– Ami rémes, az az, hogy mindaz csak álom volt – sóhajtotta Zambini.
– Ezért jók az álmok. Ott az is megtörténhet, ami a valóságban nem.
– Akkor nem akarok felkelni.
– Hah, ezt elrontottad, már ébren vagy.
– Tudooom! – nyögött fel, játszva a kétsébeesettet.

– Mr. Weston! – szakította félbe beszélgetésüket egy éles, hideg hang. Piton.
– Jó reggelt, professzor! – kedveskedett.
– Itt van az órarendje. A maguké is – dobta asztalukra a névvel ellátott pergameneket. – Órán találkozunk. – És már el is ment.
– Szokott a prof köszönni néha napján? – nézet elgondolkodva a tanár után Chris.

Páran elnevették magukat.
– Most mi van? – színlelt értetlenkedést. – Oké, látom én, milyen fazon.
– Azt kétlem – vigyorgott Draco. – Piton sosem volt az a fajta, aki csak úgy köszönget. Csak a lényeget mondja. Majd meglátod, idővel. De előre szólok, ne az alapján ítéld meg, milyen az órákon. Tény, hogy a mardekárosokkal kivételezik, de órákon kívül még rendesebb velünk. Ha kell, segít, ha kell, támogat, ha kell, hazudik értünk.

– Na, lényeg a lényeg, együnk, mert lassan mehetünk hozzá órára – terelte a szót Chris, barna haját hátrasimítva. Nem akart most Pitonról beszélni. Az alatt a kis idő alatt, amit a főhadiszálláson töltött, volt ideje picit megismerni a férfit. Nem gondolná, hogy a férfi olyan a mardekárosokkal, mint vele volt. A közös munkák során remekül elbeszélgettek, és nem csak a bájitalokról, vagy a varázslatokról.

– Akartam mondani, hogy ha jót akarsz, szerintem ne kószálj egyedül a folyosókon, mert eltévedhetsz – ajánlotta Draco.
– Ó! Amiatt ne aggódj, Dumbledore professzor épp ezért hívatott. Adott egy… – itt kihúzott egy összehajtott pergament a zsebéből – térképet. Minden rajta van, egy pötty jelzi, hol vagyok, és ha ráolvasom, hova szeretnék menni, megmutatja a legrövidebb utat.
– Ne már! Komolyan? – hüledezett Draco és Blaise. – Mi ilyet miért nem kaptunk elsőben?
– Mert nektek volt rá hét évetek, hogy megtanuljátok a járást, én viszont csak egy évig leszek itt, szóval kaptam némi segítséget.
– Ez tök jó. Na, ezzel tényleg jól megleszel legalább.
– Hát, inkább ez, mint hogy folyton kelljen mellém valaki. Nem mintha nagyon aggasztana egy üres folyosó, mert nem csak a biológiai órám jó, de az iránytűm is, és még soha nem tévedtem el.

Reggeli után kényelmesen sétáltak a pince felé. A teremhez érve már jó pár diák bent volt, és ők is megkeresték az asztalaikat. Malfoy Chris karját megragadva húzta le egy asztalhoz.
– Na. Mondtam, hogy mellettem fogsz ülni. Úgyhogy pakolj, mielőtt jön Piton, mert balhé lesz, ha nem viselkedünk. – Mikor Weston pakolni kezdett, csak annyit mondott: – Kösz.
Chris Draco füléhez hajolt, hogy csak ő hallja, amit mond.
– Nincs mit, kicsi, szőke sárkány.

Draco csak azt érezte, hogy szíve gyorsabb ritmusra kapcsol, és kissé ijedten, de mérges arcot próbálva tükrözni fordult a másikhoz. Ám mielőtt megszólalt volna, érezte, hogy még el is pirult saját reakciója miatt, így, hogy leplezze azt, lehajolt táskájához, hogy kivegyen belőle egy amúgy teljesen felesleges pergament. Chris egy apró mosollyal figyelte mindezt, majd körbenézett a teremben és a diákokon. Szeme ismét megakadt Hermionén, aki őt nézte. Biccentett neki, de ezt már Draco is látta.

– Oké, Chris, bárkit, de ne őt. Ha csaj kell, keress mást.
– Miért? – kérdezte gyanútlant játszva. Hitelesen. – Tán foglalt? Vagy te pályázol rá? – célozgatott egy félmosollyal.
– Mi? – háborodott fel. – Merlin ments! De az egy sárvérű! Ne ilyenekkel ismerkedj. Ráadásul a Potter trió tagja. Az iskola mindentudó, kis eminens griffendélese.

– Na, jó. Draco – fordult felé Chris. Blaise és Teo, aki mögöttük ültek, most rájuk figyelt a srác komoly hangja miatt. – Először is. Nem te fogod nekem megmondani, hogy kivel ismerkedjek. Másodszor: Ha jól tudom, ősi harc folyik a két ház közt, de elárulom, piszkosul nem érdekel. Bár! Ami azt illeti, van egy szép mondás, miszerint engedd közel a barátaid, de az ellenséged még közelebb. Nem érdekel, milyen nézeteltéréseid voltak velük eddig, és lesznek ezután, de én össze fogok velük ismerkedni, ha úgy van alkalmam, és ebben nem fogsz megakadályozni.

– Azt akarod mondani, hogy jópofizol nekik, hogy kémkedhess?
– Nevezd, aminek akarod. És hogy sárvérű… Nos, épp te mondtad, hogy az iskola eminense. Netán az zavar, hogy származása ellenére többet tud, mint te? – Leintette Dracót, mielőtt megszólalt volna. – Nem érdekel. Ha a barátságát nem is számítom, épp az a nagy esze jöhet még jól.
– Ez… Tényleg elég mardekáros. De úgysem jutsz a közelébe – vonta meg a vállát Malfoy.
– Csak figyeld meg. Szünetben le fogom szólítani. És most lefogadom neked, hogy nem csak szóba áll velem, de mosolyogni fog, és még el is pirul.
– A piruláshoz elég felhúzni.
– De ő mosolyogni fog.
– Egy mardekárossal sose állna le – közölte mély meggyőződéssel.

– Fogadjunk? – húzta fel egyik szemöldökét egy picit.
– Rendben – vágta rá a szőke. – Ha én nyerek, és nem fog mosolyogva beszélgetni veled. – gonoszan Blaise-re sandított – akkor este megfürdeted Blaise-t.
– Merlin! – nyelt a srác mögöttük egyet, miközben falfehér lett. – Tudtam, hogy jó barát vagy, Draco.
– Ha én nyerek, és mosolyogni fog, valamint pirulni, akkor te nyilvánosan kell, hogy lesmárold Pansyt. Nyelvesen és legalább egy percig tartson.
– Uff! Kegyetlen vagy! – fanyalgott Draco.
– Nos? – nézett várakozón padtársára.
– Rendben.

Épp akkor fogtak kezet, mikor Piton kivágta az ajtót, és beviharzott. Néma csend lett, majd a tanár feléjük fordult, és végignézett rajtuk. Ismétlésként kérdéseket tett fel, amikre gyors válaszokat várt. Chris egy óra alatt 20 ponttal gazdagította házát, míg a griffendélesek nem kaptak semmit. Nem jelentkezett, de ha felszólították, felelnie kellett, és ha akarta, ha nem, ezzel pontokat nyert, hisz mindig jól válaszolt.

Persze, Piton nagyon is jól tudta, hogy új diákja mennyire jártas a bájitalok közt, hisz az a három hét bőven elég volt, hogy felmérje. Chris többször is segített neki a laborban, és minden gond nélkül megcsinált bármilyen bájitalt. Még egy olyat is, amit addig sosem. Így kihasználva, hogy egy ilyen ész került a Mardekárba, minden gond nélkül gyarapította háza pontjait. A harmadik óra végén, mikor Chris egy teljesen tökéletes bájitalt tett le az asztalára, természetesen ismét megjutalmazta pár ponttal.

A diákok nagy része sietve távozott, hogy minél előbb távol lehessen a hideg pincétől. Chris is összepakolt már, és amint kilépett a többiekkel a teremből, lemaradt, hogy bevárja Hermionét. Aki nemhogy szintén kilépett, de ismét segítségre szorult, mikor elejtett két könyvet, annak következtében, hogy meglökte Pansy. Ő már nem hajolhatott le segíteni, de mikor a lány fel akart állni, a kezét nyújtotta neki. Hermione először meglepetten, majd kérdőn nézett rá. Végül megfogta a felkínált kezet, és felállt.

– Szia Hermione! – köszöntötte mosolyogva.
– Szia… Chris – viszonozta a köszönést, de Chris még mindig nem engedte el a kezét.
– Másodszor találkozunk, és másodszor kell a könyveidet szedegetni – mondta könnyedén a srác. – Miért nem a táskádban viszed?
– Mert… – A lányon látszott, hogy meg van zavarodva, és Chris tudta azt is, hogy ezt a Mardekárnak is köszönheti. Látta, hogy Dracóék kicsivel odébb figyelik őket, de nem törődött vele. – Mert nem fért bele – válaszolt végül a lány.
– Ne csináld! Azt könnyen lehet orvosolni. Csak egy apróbb tértágítás kell hozzá.
– Én… Nem igazán tudom azt a varázslatot.
– Ó! Így már értem. De ha gondolod, segítek később, ha ráérsz.
– Miért?
– Mit miért? Miért segítek?

A lány kicsit zavartan, de aprót biccentett.
– Hm. Jól sejtem, hogy azzal van gondod, hogy mardekáros lettem? – Mio lesütötte a szemét. – Hé! Haló! Széplány!

Chris még mindig fogta a lány kezét, de most a másikkal az álla alá nyúlt, és felemelte, hogy ránézzen. Granger ekkor már annyira elpirult, hogy a mardekáros kis csapat tökéletesen látta azt.
– Segítettem akkor is, mikor még nem voltam az. Az, hogy ide kerültem, az nem változtat azon, hogy milyen vagyok. És valakit nem az határoz meg, hogy milyen házba kerül. Tudom, milyen harc folyik itt a házaink közt, de te okosabb vagy annál, mint hogy ilyen falakkal foglalkozz, nem? Én úgy hallottam, nagyon is eszes vagy. És ez esetben számolnod kell azzal, hogy minden házban vannak rossz és jó egyének is. Nincs igazam?

– De – vágta rá a lány.
– Szóval? Mit szólsz ötkor egy találkozóhoz a könyvtárban?
– Rendben – mosolyodott el a lány. Chris ebben a pillanatban nyert. A lány mosolygott, míg ő szemezett vele, és Hermione pirosabb volt a normálisnál.
– Köszönöm!

Ekkor lépett ki Harry és Ron a teremből, akik eddig takarítottak maguk után.
– Hé! Azonnal engedd el! – csattant fel Ron, és már a pálcáján volt a keze.
– Ó! Helló srácok! – köszönt kedvesen, és bár a lány álla alól elvette a kezét, a kezében még ott voltak Mio ujjai. – Azt hiszem, lassan indulnom kell órára. Szia! – köszönt a lánynak, és egy puszit adott a kezére, majd a két srác felé fordult. – Hm… Harry Potter. És te? Ó! De udvariatlan vagyok. Chris Weston – nyújtott kezet a fiúk felé.
– Hagyd békén Hermionét! – jött a vörös hajú fiú válasza.
– Ron! Fejezd be, nem bántott, és nem tett semmi rosszat! Segített – szólt közbe a lány.
– Segített? – köpte a szót, és fintorogva mérte végig Westont. – Egy mardekáros nem segít csak úgy.
– Hagyd őt békén, Ron! Tuskó vagy! – rivallt rá Granger, és azzal hátat fordítva a csapatnak elsietett.

Chris arrébb mozdította a felkínált kezet Harry elé.
– Örülök, hogy találkozhattam veled. Kellemesen csalódtam.
– Hogy? – szólalt meg most először a srác.
– Tudom nagyon jól, hogy nem lehet a híresztelésekre adni, sem a pletykáknak hinni, és nem is szoktam megtenni, de egy alap elképzelésem volt rólad. A barátoddal ellentétben te viszont nem ítéltél el egyből, és nem estél nekem, csak mert Hermione közelében voltam. Köszönöm! – Még mindig tartotta a kezét. Harry végül elfogadta azt, és egy határozott kézfogás után elengedte. – Örvendtem. Most már tényleg ideje mennem, mert elkések. Még találkozunk. Öhm… veled is, bár dunsztom sincs, hogy hívnak – mondta Ronnak, habár pontosan tudta, ki ő, mégis játszania kellett. – Sziasztok!
– Helló! – köszönt Harry, majd odébbálltak.

Chris gyors léptekkel követte társait, mígnem feljutottak az átváltoztatástan teremhez, és még épp időben érkeztek, mert amint beértek, meghallották a csengőt. Lehuppantak, majd kicsit lihegve pakoltak elő, miközben McGalagony már bele is kezdett mondandójába. Csak egy szóra hajolt Dracóhoz.

– Nyertem.
– Tudom – morgott amaz.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.