Chris nyelt egyet, és minden higgadtságát elővéve követte a többieket a szobából nyíló fürdőbe. Lévén, hogy ő is fiútestben élt jóideje, nem volt neki ismeretlen a dolog, és látott már más pasikat is meztelenül, de azért mégiscsak különleges helyzet volt az övé. Hirtelen eszébe jutott az első időszak, mikor fiúvá változott. Napjában többször kellett hidegzuhanyt vennie, mert bizonyos részei felizgatták, és hozzá kellett szoknia a testéhez.

Gyorsan elhessegette ezeket a gondolatokat, nehogy épp most, a fürdés közben történjen bármi. Bár hitte, hogy elég jól kontrollálja saját testét ahhoz, hogy most ne legyen gond, azért fő a biztonság, ugyebár. Törülközőjét és pizsamanadrágját felakasztva, meztelenül lépett be az egyik zuhanyfülkébe. Nem húzta az időt, amint kész volt, megtörülközött, majd épp húzta fel a pizsamáját, mikor meghallotta Blaise nyögését. Felnézett rá, miközben kiegyenesedett, és végre rajta volt a nadrág. Blaise szinte falta a szemeivel.
– Merlinre, hogy lehet valakinek ilyen jó teste?

Chris egy elégedett mosollyal kapta fel a cuccait és a törülközőjét, majd Blaise mellett elhaladva egy pillanatra megállt, és jelentőségteljesen lepillantott a srác ágyékára, ahol ott dudorodott tetszésének jele. Blaise ismét felnyögött, majd Chris hallotta, mikor becsukta az ajtót, hogy a srác visszaáll a zuhany alá. Mosolyogva lépett az ágyához.

– Mi az? – kérdezte Draco, aki az ágyán ülve írogatott egy kis könyvecskébe, de látta a másik arcát.
– Blaise szerintem sok vizet fog használni mostanában, ha így folytatja.
– Miért?
– Másodszorra zuhanyozik, bár most valószínűleg hidegzuhanyt vesz.
– Mi… Ó! – esett le Dracónak, majd kicsit zavartan nézett végig Chrisen. Az izmos és napbarnított test valóban vonzó volt, kicsit talán irigyelte is, habár teljesen elégedett volt saját testével. – Azt hiszem Blaise nagyon is kiszúrt magának téged.
– Amíg van elég víz a Roxfortban, nem lesz gond.

A következő pillanatban pedig, mikor a barna hajú srác ledobta a karjában lévő holmikat, Draco meglátta a srác jobb karján az ezüstrózsát.
– Az meg mi? – A kérdezett egyből követte a szőke tekintetét, és mosolyogva emelte fel a karját.
– Egy ezüstrózsa. Családom címere. Minden Weston karján ott van ez a jel – magyarázta.
– De miért? – érdeklődött még mindig a társa karját figyelve.
– Egyik ősünk bocsájtott egy bűbájt a családra, így akarjuk, vagy sem, de ez jár. Mindigis rajtam volt. Már születésemkor is.
– Szép.

Draco mosolyogva írt tovább.
– Naplót írsz? – kérdezte Chris, miközben leült az ágya szélére.
– Jah. Olyasmi. Inkább csak ötletek, emlékeztetők, hogy ne felejtsek el dolgokat. Miért?
– Anno én is próbáltam, de egész más lett belőle.
– Mi?
– Amolyan tankönyv. Rengeteg feljegyzéssel különféle varázslatokról, kutatásaimról, bájitalokról, mikor miről. Amit fontosnak tartottam. Olyasmi nincs benne, hogy „Szia naplóm, ma tökleves volt vacsira.”

– Érdekes lehet. És ha nem olyan személyes, elolvashatom? – kíváncsiskodott a fontosnak ítélt anyagokra gondolva.
– Háhá! – vigyorgott. – Azt ki kell érdemelni, kicsi sárkány.
– Mivel érdemelhetem ki? – kérdezte, nem is foglalkozva most a megszólítással.
– Idővel kiderül, hogy érdemes vagy-e rá. Nem fogom megmondani, mivel lehet célt érni, az úgy nem szép játék.
– Értem – Draco kicsit csalódott volt, de nem dőlt össze a világ, így nem is foglalkozott tovább a dologgal.

– Mikor szoktatok lefeküdni? – nézett körbe elgondolkodva Chris.
– Mikor hogy.
– Próbáltam magam már az iskola előtt is átprogramozni, hogy ne éjfél után feküdjek le, ha nem muszáj, és időben kelni, de még nem igazán álltam át. Régen későn feküdtem, és később is keltem.
– Majd megszokod ezt is – legyintett Draco.
– Kénytelen leszek. – Egy sóhajtás és a srác hajába túrva ujjait, hátrasimította tincseit.

Hamarosan már mind ágyban voltak, ám mindenki meglepődve ült fel, mikor Piton belépett. Körbenézett, majd előrébb lépve Chrisre szegezte szigorú tekintetét.
– Weston! Egy percre, legyen szíves! – intett a fürdő felé.

Chris szó nélkül ugrott talpra, majd, úgy ahogy volt, egy szál nadrágban, mezítláb, bement a fürdőbe, Piton pedig követte. Bezárta és hangszigetelte.
– Professzor? – kérdezte Chris a férfit, mikor az pár pillanatig csak szemezett vele, majd határozottan végignézte.
– Azt hiszem elfelejtettünk pár dolgot az elhelyezésével kapcsolatban.
– Mit, uram? – nézett kérdőn.
– Hogy maga három fiúval van egy szobában – mondta ki végül, és zavarából nem látszott semmi. Még szép.

– Ó! – sóhajtott értően a srác. – Értem, uram.
– Egyetlen pillantás is elég, hogy lebukjon. Ha…
– Professzor! Emiatt ne aggódjon, ma este is megoldottam, és meg is fogom. Szerencsére nem most találkoztam először férfitesttel. Ráadásul itt van a sajátom is. Szóval emiatt nem kell aggódnia.

– Rendben. Aggódtam, hogy netán gond lesz belőle. Csak akkor jutott eszembe, mikor… Mindegy. Ha bármi gondja van, keressen meg. A megbeszélt módon, vagy személyesen akár.
– Úgy lesz, uram, és köszönöm.
– Eddig minden simán ment?
– Igen. De mit mondjak nekik, miért keresett meg? Mert meg fogják kérdezni.

– Hm – gondolkozott el egy pillanatra a férfi. – Mondja, hogy átadtam egy üzenetet az igazgatótól, hogy keresse meg holnap, ami amúgy is meg fog történni, nem igaz? – Chris biccentett. – Szóval ez, meg tegye hozzá, hogy érdeklődtem a beilleszkedése felől, és figyelmeztettem a szabályokra.
– Rendben, de akkor szerintem menjünk, mert több időt töltünk itt, mint amit elhisznek a végén.
– Rendben.

A fürdőből kilépve Chris kényelmesen sétált az ágya felé, míg a professzor pár lépéssel az ajtónál termett, majd még visszafordult pár szóra.
– Reggel megkapják az órarendet, az első órájuk velem van. Merem ajánlani, hogy hozzák a legjobb formájukat, uraim! – azzal becsukta, igen, becsukta maga után az ajtót.

– Mit akart? – szegezte neki egyből a kérdést Draco.
– Csak átadott egy üzenetet, hogy keressem fel holnap Dumbledore professzort, valamint érdeklődött, hogy minden rendben van-e.
– Idejét se tudom, hogy mikor jött be hozzánk utoljára. Talán tavaly, mikor leordította a fejem Potter miatt. Rám hozza a frászt az ilyenekkel.
– Kíváncsi leszek az órájára.
– Óóóó! Ha jó vagy bájitaltanból, egy rakás pontot gyűjthetünk az óráján.
– Legyen – dőlt el a srác az ágyán, és a csak derekáig húzott takarója bőven hagyott látnivalót. Blaise pedig sóhajtva feküdt el újra. – Mély levegő, Blaise! Lassan beszív, bent tart, és lassan kifúj. Most ismételd el párszor.
– Utállak! – hallatszott a durcás hang.
– De jó nekem – jegyezte meg mosolyogva, miközben Draco szemébe nézett, aki felé fordulva feküdt. – Jó éjt srácok!
– Jó éjt! – jött a többiektől is.

Chris szemét behunyva próbált aludni, de jó ideig nem sikerült, aztán, mint aki haragosan akar szembenézni az álommanóval, hogy nem szór rá álomport, kipattantak a szemei, ám egyből szelídebben nézett, mikor a sötétben egy szürke szempár nézett rá vissza. Miután egyikük se húzta el a függönyöket az ágyaik körül, tisztán láthatta, hogy Draco egy szál fekete alsóban, takaró nélkül hasal.

– Nem tudsz aludni? – kérdezte suttogva a szőke.
– Nem – sóhajtotta halkan.
– Gondolom, az új környezet se segít. Meg hogy nem vagy egyedül.
– Lehet. És te?
– Nagyon elmerültem a gondolataimban.

– Ha fél órán belül nem alszok el, esküszöm, megiszok valami bájitalt.
– Neked van?
– Van jó pár. De nem nyúlok lépten-nyomon hozzájuk. De ha nem alszom ki magam holnapra, már az első nap befuccsolok.
– Elmondok valamit, de ne röhögj ki.
– Dehogy.
– Én, ha nagyon nem tudok aludni, anyám énekére gondolok, amit akkor énekelt, mikor kicsi voltam. Nem emlékszek már a dalra, de a hangjára emlékszek, és arra, mennyire szerettem hallgatni.
– Az én anyám is énekelt nekem. Aztán én énekeltem neki.
– Szoktál énekelni?
– Hajaj. Majd hallgathatod eleget. Néha észre sem veszem, és énekelek. De altatódalt nem fogok – kuncogott.
– Oké.

Halk suttogásukat Nott horkantása szakította meg, majd újra elköszöntek egymástól, és hamarosan már ők is aludtak.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés