Végül elhagyták a nagytermet, és Chris követte Dracót és Blaise-t, akik prefektusok voltak. Őket pedig az elsősök követték. Persze, a pincébe menet Draco és Blaise útbaigazításokat adott neki, hogy később tudja, mit hol talál.

– Jó estét fiatalok! – köszönt rájuk egy fal mögül hirtelen előbukkanó szellem.
– Báró úr! – hajolt meg egy aprót Draco és Blaise. – Figyelem! Bemutatom házunk szellemét, a Véres Bárót.
– Báró úr! – köszönt apró biccentéssel Chris is, majd az elsősök is követték.
– Te vagy az újonc, mi? Nocsak! Igazán fess fiatalember vagy.
– Köszönöm, uram.
– Üdvözöllek a Mardekárban! Hallom, Amerikából jöttél.
– Igen, uram.

– Uram, ha megengedi… – kérte Draco, hogy had mehessenek tovább.
– Csak tessék – mondta, majd át akart lebegni Chrisen, de ő arrébb lépett, hogy kitérjen előle, ám nem volt elég gyors, és így a szellem meglökte őt.
– Mi a… – nézett vissza rá a szellem. – Ez… – A srác felé nyúlt, és vállát megtapogatva figyelte, hogy nem tud rajta átlebegni.
– Tudom, tudom, nem tud rajtam átmenni – sóhajtott. – Nem maga az első szellem, aki megpróbálta, és nem sikerült.

– De hogy lehet ez? – értetlenkedett a kísértet, miközben mindenki kíváncsian figyelte őket.
– Nem tudom, uram, valószínűleg már így születtem. Fogalmam sincs.
– Ez… Igazán érdekes – morfondírozott a Báró, majd minden további nélkül tovább lebegett.
– Wow! – adott hangot csodálkozásának Draco. – Ez tényleg érdekes.
– Ez van. Megyünk? – indítványozta Chris. Nem akart ezzel tovább foglalkozni.
– Persze.

Miután Draco és Blaise a Mardekár klubhelyiségében eligazította az elsősöket, felkísérték Christ a szobájukba, ahol meg is látták a ládáit ágya végében,
– Mellettem alszol – jegyezte meg Draco vidáman, majd lehuppant ágyára.
– Nem is rossz – jegyezte meg Chris a berendezést és az ágyát nézve.
– Nem ám.

– Ahhoz képest, hogy a pincében vagyunk… hidegebbre számítottam.
– Tud itt ám még fülledtebb is lenni a levegő – jegyezte meg kaján vigyorral Blaise.
– Körülötted mindig meleg van, Blaise – vigyorgott rá Draco.
– Szóval, ezért ültél mellém mindig bájitaltanon? – viccelődött amaz.
– Idén… Chris! – fordult hirtelen az épp pakolni kezdő srác felé. – Idén melletted fogok ülni.
– Ez most fenyegetés, vagy ígéret? – nézett rá komoly, ám kérdő tekintettel, s közben azért látszott, hogy poénkodik.
– Ha-ha. Baj?
– Dehogy – legyintett, miközben tovább keresgélt ládájában. – Melletted talán nem unom el magam az órákon.
– Arról gondoskodok – bólintott, bár Chris ezt nem látta.
– Oké… – morogta ládájából a srác.

– Te, mondd, be akarsz mászni, vagy keresel valamit?
– Van egy… megvan! – bukkant fel ismét a srác, és kezében tartott egy órát, amit az éjjeliszekrényére rakott.
– Ez most fontos volt – nézett értetlenül a szőke.
– Jó a biológiai órám, de kezdetben jobb, ha ébresztem magam, mert nem akarok késéssel kezdeni. Otthon nem kellett időre rohannom. Ezért mondtam, hogy ezt meg kell szoknom.
– Oké, oké, de felébresztettelek volna.

– Persze, persze, kicsi sárkány, de attól még jó az az óra – mondta félvállról.
– Te… – akadt meg mosolyogva Draco. – Minek hívtál?
– Ó! – nézett rá meglepetten a szőkére Chris. – Kicsi sárkány – mosolyodott el. – Elvégre a neved is az.
– Uh! Na, szép. Na de hogy kicsi? Ezt ki kell kérnem magamnak – nevetett még mindig a srác.
– Kérd. Méretben közel sem vagy normál méretű sárkány, nagy meg pláne, szóval maradok a kicsinél.

– Remélem, nem fogsz mások előtt így hívni! – torpant meg Draco.
– Nem is tudom – vigyorgott rá gonoszkodva.
– Te! – fenyegette játékosan a szőke.
– Én! – kapott a mellkasához színpadiasan Chris.
– Rád uszítom Pansyt! – jött a fenyegetés egy mutogató kéz kíséretében.
– Ha meg akarod várni, hogy megijedjek, akkor még sokáig nem fogsz aludni… kicsi sárkány.
– Meg ne próbáld ezt mások előtt! – kérte-kiáltotta Draco, mire Chris őt méregetve lépett közelebb egészen a már talpon álló Draco elé.
– Ó! Szóval nem is a megszólítás a baj, mert az tetszik, csak épp mások előtt ne mondjam? – búgta bársonyos hangján.

Draco cseppet se értette magát, miért kezdett jobban verni a szíve, és remélte, hogy nem hallatszott, ahogy nyelt egyet. Chris végül pár pillanat után győzedelmes vigyorral fordult el, és pakolt tovább.
– Ne aggódj, nem áll szándékomban ezzel nyaggatni téged mások előtt. Egyelőre. Amíg jól vagyunk.
– Kösz.

Blaise viszont lecsapott Chris viselkedésére.
– Chris! Van barátnőd?
– Nincs.
– És barátod?

Erre már a srác is felfigyelt, majd Blaisre nézett.
– Az sincs.
– Ahogy elnéztem, lesznek nálad jelentkezők. A lányok csak úgy olvadoztak utánad a vacsoránál. És némiképp irigyellek, hogy jó pár srác is nagyon megnézett magának.
– Nem azért jöttem, hogy vadásszak – közölte.
– Vadászni? Itt önként omlanak eléd. Túl jól nézel ki ahhoz, hogy magányos maradj.
– Igazán hízelgő, Blaise, de nem célom egyelőre a társkeresés.
– Tuti? – kérdezte kicsit csalódottan.
– Tuti.

– Lehet itt egy éjszakára is találni programot – próbálkozott tovább.
– Nem tudtam, hogy te vagy a helyi strici. Már bocs.
– Kösz, nem vagyok. Csak vázolom a helyzetet.
– Ha szükségem lesz valakire, megoldom. És nem igazán vagyok az egyéjszakás kalandok híve.
– Oké, te tudod – adta meg magát a srác, és még a kezeit is feltette. – De ha meggondolod magad…
– Blaise, hagyd már békén! – szólt rá Draco.

Nott is csatlakozott hozzájuk, majd mindenki rendbe tette a csomagjait, és fürödni készültek. Főhősünk egyértelműen érezte, hogy a nap legnehezebb részéhez ért.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.