Az a bizonyos vasárnap hamar eljött. Chris két ládával és a baglyával érkezett a Roxfort Expressz mellé. Kényelmesen tolta a kuliját, mert még volt ideje az indulásig. Keresett egy üres fülkét, fellebegtette csomagjait, majd egy könyvvel a kezében kényelembe helyezkedett. Csak akkor nézett fel, mikor valaki kihúzta fülkéje ajtaját.

– Szia! – üdvözölte vidáman Draco.
– Szia! – mosolygott vissza.
– Azta! – nézett fel Draco a csomagokra. – Mit hozol te ekkora ládákban? Mi ez, vas? – kocogtatta a nagyobbik ládát.
– Az. A nélkül a láda nélkül nem utazok soha, sehová. A másik meg az iskolához szükséges.
– Ahha. Remélem, társulhatok!
– Persze – mosolygott szélesebben a szőkére.

Draco is feltette a csomagjait, majd lehuppant Chrisszel szemben. Épp megszólalt volna, mikor ismét nyílt az ajtó.
– Draco, az egész vonatot átkutattam érted! – egy fekete hajú srác viharzott be.
– Blaise!
– He-he-helló! – köszönt csábítónak szánt, direkt dadogással a srác Chrisre, ezzel is jelezve tetszését.
– Helló! – köszönt vissza amaz, miközben könyvét összecsukta.

– Blaise Zambini, Chris Weston – mutatta be őket Draco. – Ha minden jól megy, Chris lesz az egyik új háztársunk.
– Örvendek! – nyújtotta kezét Blaise egy csábos mosollyal.
– Én is – fogott vele kezet a másik.
– Pakolj le, Blaise, ha már sikerült megtalálnod.
– Oké.

Hamarosan még egy srác, név szerint Theodore Nott is csatlakozott hozzájuk.
– Mit tudtok Crack és Monstro haláláról? – vetette fel Teo.
– A hírek szerint ugyanabból a mérgezett kajából ettek – mondta Blaise. – Nem akarok kegyetlen lenni, de nem kár értük. Kettőjüknek nem volt annyi eszük, mint egy normál embernek.
– Ez tény – helyeselt Draco. – Viszont nem értem, hogy lehet ilyen hülye halált halni.
– Állítólag gyorsan ölő méreg volt a kajában.
– Legalább nem szenvedtek – jegyezte meg Chris.
– Az is igaz. Inkább így, mint kínok közt – mondta Nott.

– Na, lapozzunk, tegyetek meg nekem valamit! – kérte Draco, és elővette kiskutya szemeit. – Ha idejön az a banya, mentsetek meg!
– Banya? – húzta fel érdeklődve szemöldökét Chris.
– Pansy Parkinson. Lerázhatatlan nőszemély – fintorgott a kérdezett.
– Ó! Rajongód? – gúnyolódott, látva Draco fancsali képét.
– Az, hogy a fene esne bele… – morogta a szőke, miközben inkább kinézett az ablakon.

– Mókuscica! – hangzott fel ekkor az ajtóban egy nyávogó hang.
– Emlegetett… – motyogott halkan Draco, és kissé ijedt szemekkel nézett a többiekre.
– Úgy hiányoztál Dracooo! – sipította a lány, és beszorította magát Draco és Nott közé. – Hé! Te ki vagy? – lepődött meg Chris láttán.
– Chris Weston – fogta meg a lány kezét, egy apró puszit lehelt a lány kezére, és mindeközben elővette legcsábosabb tekintetét is. – Örvendek.
– Pansy Parkinson. Szintúgy – Pansy pirulva szemezett a sráccal, míg a többiek értetlenül nézték őket.

– Megtennél nekem valamit? – kérte bájologva Chris, még mindig a lány kezét fogva.
– Persze – vágta rá amaz minden gondolkodás nélkül.
– Meg kell beszélnünk a srácokkal néhány fontos dolgot, és örülök, ha a vonatút alatt sikerül befejezni. Megtennéd, hogy magunkra hagysz?
– Ó! Hát persze. Nem zavarok – és már fel is állt, majd mikor a srác elengedte a lány kezét, az kilibbent a folyosóra, és egy utolsó mosoly kíséretében becsukta maga után az ajtót. Minden tekintet egyenesen Chrisre irányult.

– Na, most az út alatt nyugtod lehet tőle.
– De… – akadt meg Draco. – Te flörtöltél vele!? Egek! Had adjak egy jó tanácsot: rengeteg csaj van Roxfortban, bármelyikük jobb nála.
– Eszem ágában sincs kikezdeni vele, mindazonáltal magunkra hagyott, nem? Elértem, hogy elmenjen. Nem ezt akartad? – mosolygott elégedetten Chris.
– De. Csak most majd ha nem engem, akkor téged fog zaklatni.
– Nem aggódok ilyesmi miatt.
– Hát… Hálám üldözni fog – mondta Malfoy kissé boldogan és kissé zavartan.
– Csak utol ne érjen, mi? – húzta szélesebbre mosolyát.
– Komolyan mondtam, hálás vagyok – erősködött Draco.
– Oké, felejtsük el.

Hamarosan elindultak, és ők jókedvűen beszélgettek.
– Tényleg! Chris! Hogy állsz a kviddiccsel? – kérdezte majd’ egy órával később Blaise.
– Azt seprűn játsszák, nem állva.
– Eh. Köszi. De komolyan, nincs kedved jelentkezni a csapatba?
– Nem igazán – húzta el a száját. – Én csak nézni szeretem. Szeretek repülni, de a játékhoz semmi kedvem.
– Ne már! Szükségünk van jó játékosokra! – mondta Draco is.
– Nem játszok. Nem vita tárgya.

– Odahaza, Amerikában mit sportoltál, hogy ilyen jól nézel ki? – nézett végig rajta Blaise.
– Ne flörtölj már Blaise! – csóválta a fejét Draco. – Muszáj neked minden pasival kikezdeni?
– Te csak ne szólj be nekem! Szóval? – fordult vissza Chris felé, aki vigyorogva igazította hátra haját, ezzel is elnyerve Blaise tetszését.
– Nos, párbajokhoz elég edzettnek kellett lennem, így futottam, úsztam, néha súlyzóztam. Sportként kosaraztam néha.

– Kosaraztál? – ismételte Draco. – Az egy mugli sport.
– Az – bólintott határozottan.
– Te mugli sportot játszottál? – fintorgott Nott.
– Had botránkoztassalak meg, mindezt muglikkal is.
– De… – folytatta Nott, de Chris a szavába vágott.

– Rólam tudni kell, hogy bár aranyvérű vagyok, és elég sok varázslót ismerek, de… Los Angelesben és környékén nehéz nem összefutni muglikkal. Én pedig otthonosan mozgok a köreikben. Ezzel is lépéselőnyben vagyok sok mágussal szemben.
– Hogy tudsz azokkal a muglikkal… – vágott undorodó fejet Nott.
– Nem azt mondtam, hogy akármelyik muglit szívesen elviselem, de van pár, akikkel elég normálisan el lehet lenni.

– És ők tudták, hogy te ki vagy? – kérdezte Teo.
– Viccelsz? – kérdezte, miközben úgy nézett a srácra, mint aki nem normális. – Nem őrültem meg – háborgott. – És néha piszok jól szórakoztam egy-egy apró varázslat bevetésével – tette hozzá már viccelődve, és kicsit elmerengve.
– Képzelem – vigyorgott már a másik is.

– És más sport? – kérdezte Blaise.
– Próbáltam a kviddicset is, de nem jött be, szóval ezért is hanyagolnám a dolgot.
– De ha jól repülsz…
– Nincs de. Nem állok be a csapatba. Mondtam, hogy erről nem vitatkozok.
– Izé vagy – durcázott a fekete hajú.
– Fene. Lebuktam – mosolygott a srác.
– Sakkozni tudsz? – kérdezte Draco.
– Nagyon is – bólintott neki.
– Azt majd kipróbáljuk.

Ekkor ért melléjük a büfés kocsi, mire a három srác bevásárolt.
– Te nem kérsz semmit? – kérdezte Blaise Christ.
– Nem kívánok most semmi édességet, és jelenleg amúgy sincs szükségem semmire.
– Te tudod.

Mikor megérkeztek Roxfortba, már mind talárba voltak öltözve. Felültek egy fiákerre, és úgy mentek tovább. Chris a kastélyban gyönyörködött.
– Tetszik? – kérdezte Blaise, és ezzel okot talált, hogy közelebb hajolhasson jóképű célpontjához.
– Rumeonra emlékeztet.
– Az mi? Az is egy kastély?

– Az – mondta, majd másra terelte a szót. – Miért thesztrálok húzzák a fiákereket?
– Te látod őket? – nézett rá mindenki, de a kérdést Draco tette fel.
– Igen. És igen, ezek szerint láttam már meghalni valakit.
– Sajnálom.
– Nem katasztrófa. A nagyapám volt az.

Hamarosan Chris az elsősök közt találta magát, és várta a beosztást. A többi diák már a nagyteremben volt, és McGalagony professzor végül bekísérte őket. Persze, mindenki kiszúrta az újoncot, de Chris csak a mardekárosok felé vetett egy gyors pillantást, majd a tanárokat nézte. Dumbledore mosolyogva beszélt, majd sorra beosztottak minden elsőst, végül bekonferálták őt is, elmondva, hogy hogyan is került oda. A székre ülve maga elé nézve várta a süveg hangját.
– Mardekár! – kiáltott az fel, mire a Mardekár asztala kitörő tapssal köszöntötte őt.

Chris egy egészen picit meghajolt a tanárok felé, majd csatlakozott házához. Draco és Blaise egyből maguk közé ültették.
– Ahogy elnézem, ti már számítottatok rám – Olyan arcot vágott, mint aki meglepődött, de egyértelmű volt az is, hogy csak játszik.
– Még jó hogy! Üdv miköztünk haver! – mondta Draco.
– Kösz – vigyorgott.

Még pár köszöntést kapott, bemutatkozásokat is hallhatott, majd végre nekiláttak a vacsorának. Mosolyogva beszélgetett és evett, miközben azért körbenézett a teremben. Így lehetett az, hogy elkapta Hermione tekintetét, majd egy aprót biccentett neki, és mosolyogva nézte, ahogy az elpirul és elfordul. Szerencsére ezt más nem látta az asztalától, mert, mert tudta, hogy ebből később még gond lehet. Viszont ott volt a terve...

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés