– Chris – mondta a srác is, úgy nyomva meg a nevet, hogy érthető célzás legyen. – Ne nézz rám így, Sirius, kérlek! – sóhajtott fel.
– Én csak…
– Nem. Sirius! Eszedbe se jusson. Hogy tetszem, elhiszem, de szó se lehet semmiről.
– Ennyire nem tetszem? – viccelődött a férfi. – Oké, tudom, idősebb is vagyok…
– A kor nem számít, de akkor sem. Nem akarlak megbántani, csak had maradjunk barátok. Ne akard átlépni a határt.

– És még csak tegnap jöttél… – célzott a férfi arra, hogy ennyi idő is elég volt, hogy vonzódjon hozzá.
– Hát ez az – mosolygott a srác. – Megyek.
– Oké.
Chris kiment, mire Sirius felsóhajtott.
– Hülye vagy, Sirius!

A napok teltek, és a társaság kellemesen töltötte idejét, és szinte meg se kottyant nekik az a pár akció, amire sor került. Chris gond nélkül elintézte mindig. Augusztus utolsó hetében, hétfőn, Dumbledore és McGalagony is megjelent a reggeli után.

– A helyzet a következő – kezdte az igazgató. – Harry, Hermione és Ron, valamint az ikrek idejönnek a nyári szünet utolsó hetére.
– Öhm. Igazgató úr! – szólt közbe Chris. – Velem mi lesz?
– Eredetileg arról volt szó, hogy itt maradsz, de tán jobb lenne, ha arra az egy hétre más szállást találnánk neked. Akár Roxfortban.
– Szállást találok, azzal nem lesz gond, de akkor nem is kéne felbukkannom a főhadiszállás környékén.

– Roxfort már ezért is jó, mert ott elérhetőbb vagy, mint bárhol, és nem lesz ott egy gyerek se.
– Csak a tanárok. Inkább nem – rázta meg a fejét. – A Foltozott Üst is jobb, mint kockáztatni.
– Annál találhatsz jobbat is.
– Remélem. Ez esetben már most elmegyek, és szétnézek. Délután pedig már itt sem leszek.
– Rendben, de amint megvan, hogy hol laksz, szólj!
– Meglesz.

Ennek megfelelően Chris az Abszol Útra érkezett, hogy szállást találjon. Éppenséggel egy hetet kibírt volna egy bőrönd-szobában is, de csak megadja a módját. Megteheti. Egy kisebb szobát vett ki egy motelben, majd át is hurcolkodott, és értesítette az igazgatót. Másnap már nyugisan sétálgatott és vásárolt az iskolára készülve. A bevásárló utca nyüzsgő gyerekekkel és szüleikkel volt telve, ő mégse sietett, hanem minden aranyvérűhöz hasonlóan elegánsan sétált. Határozott tartása és vonzó kinézete sokakat megfogott, és meg is nézték őt rendesen. Épp egy boltban csomagolták neki össze a talárokat, amiket vett, amikor két szőke fej bukkant fel az ajtóban.

– Minek kellett neked is jönni? – hallatszott a fiatalabbik hangja.
– Még mindig az apád vagyok, úgyhogy elhallgass!
– Az se számít, hogy nagykorú vagyok?
– Azt ajánlom, higgadj le fiam – dörrent a férfi hangja –, holnap vásárolgathatsz egyedül.
– Igen, apám.

Csak ekkor figyeltek fel a közelben hátratett kézzel, feszes, elegáns testtartással álló fiatalra. Mikor a két érkező rá nézett, apró fejbiccentéssel köszönt, majd a visszatérő boltos felé fordult, aki egy, már összekicsinyített dobozt adott át neki.
– Köszönöm!
– Én köszönöm! Igazán örülök, hogy nálam vásárolt. Ha megengedi, fiatalúr, Roxfortban maga lesz a nők bálványa.
– Köszönöm, de nem célom.
– Roxfort? – szólalt meg a fiatalabbik szőke. – Roxfortos leszel?

Chris a srác felé fordult. Apja és ő is végigmérték még egyszer.
– Igen – válaszolt szűkszavúan, és ő is alaposan megnézte a két másikat.
– Eddig nem jártál oda, hogy kerülsz most akkor ide?
– Amerikából jöttem, és mivel itt szeretném… kamatoztatni a képességeimet, kezdetként azt javasolták, tegyek vizsgát.
– Idősebbnek tűnik a fiamnál – vetette közbe az idősebb szőke.
– Tizennyolc vagyok. De megengedték, hogy csatlakozzak a diákokhoz, hogy vizsgát tehessek év végén.
– Hogy hívják?
– Chris Weston, uram. És ha nem tévedek, a híres Malfoyokhoz van szerencsém. Örvendek – hajtotta meg fejét illően.
– Lucius Malfoy – aprót biccentett. – Ő a fiam, Draco.

A srác kezet nyújtott neki, amit Chris el is fogadott.
– Helló!
– Helló!
– Hallottam már a Weston nevet. Nem igazán vagyok jártas az amerikai családok közt, de ha jól gondolom, aranyvérű – vélekedett az idősebb Malfoy.
– Jól gondolja. A Westonok egyetlen örökösének mondhatom magam. Csak én vihetem tovább a nevet.
– Igazán fess fiatalember. Melyik házba fog kerülni?
– Habár egy süveg fog beosztani, állíthatom, hogy a Mardekárba. Máshová nem is lennék hajlandó.
– Helyes választás. És ha így is lesz, a fiammal fog együtt járni.

– Nos, nem tartom fel önöket. Nekem még folytatnom kell a vásárlást. Tudnának ajánlani esetleg egy üzletet, ahol vehetek egy baglyot? Szükségem van egyre.
– Úgy száz méterrel odébb – mutatott Lucius sétabotjával az üzlet kijáratától jobbra. – A másik oldalon. Ott adják a legjobb madarakat.
– Köszönöm, uram! Örültem a találkozásnak! További szép napot! Viszontlátásra, asszonyom!
– Viszontlátásra! – köszönt a boltos, míg Lucius biccentett egy apró mosollyal.
– Szia! – köszönt Draco is.
– Találkozunk a vonaton – mosolygott a szőke srácra.

Chris végül távozott.
– Igazán illedelmes gyerek. Az iskolában szeretném, ha összeismerkednél vele. Talán még tanulhatsz is tőle.
– Igen, apám – morgott Draco, miközben még szemével követte a kirakaton át még látszó, sétáló srácot.

Mindeközben Chris már látta is az ajánlott üzletet. Belépve köszönt, majd csendben körbenézett. Egy tejcsoki-barna baglyot választott ki végül, és már a kalitkájával együtt sétált az utcán, mikor összefutott egy barna hajzuhataggal.
– Ó! Sajnálom, sajnálom! Elnézést! – mentegetőzött a lány.
– Semmi gond – vette elő legszebb hangját Chris, majd segített a lánynak összeszedni a csomagjait. A lány csak ekkor nézett rá.
– Köszönöm!
– Nincs mit. Jó látni, hogy rajtam kívül más is oda van a könyvekért – nyújtott egy könyvet a lány felé.
– Ó! Hát… igen – pirult el amaz, és szemét lesütve tette el a könyvet az egyik szatyorba.
– Chris Weston – hajolt meg egy kicsit.
– Hermione Granger.
– További szép napot, Hermione!
– Köszönöm, neked is!

Chris mosolyogva indult szállása felé, hogy újdonsült háziállatát és a csomagjait letehesse. Hátán érezte Hermione tekintetét, és megmosolyogta a lány pirulását. Ebbe a mosolyba nézett bele az épp szemben sétáló Draco és apja, akik most csak biccentettek, majd tovább is álltak. Baglyával letelepedett szobája asztalához, majd kiengedte, és kedvesen simogatni kezdte.
– Szóval, mi legyen a neved, szépség? – Egy huhogást hallott, és a bagoly belesimult a tenyerébe. – Orel. – A bagoly nem tiltakozott, hanem némi csemegével ellátva kényelembe helyezte magát, miközben gazdája tette a dolgát.

Másnap délelőtt visszament a bevásárlást folytatni, ám előtte még beült egy teára egy közeli kávézóba. Épp egy újságot olvasott, mikor mellé lépett valaki. Felnézve félmosolyra húzta a száját.
– Üdv, Draco!
– Szia! Csatlakozhatok?
– Csak tessék! – hajtotta össze újságját a srácra nézve. – Azt hittem, tegnap bevásároltál.
– Apám felügyelete alatt? Viccelsz? Csak azért csinálta, hogy felügyelje, hogy bizonyos dolgaim mindenképp meglegyenek.
– Értem, szóval mára hagytad az élvezeteket? – mosolyodott el egy picit.
– Úgy is mondhatjuk. És te? Sikerült megvenned mindent?
– Még nem, de azért is vagyok itt. Csak beültem egy teára – mutatott az előtte lévő csészére, amiben gőzölgött az ital. – Meghívhatlak valamire?
– Egy teát én is meginnék, de nem kell meghívnod.
– Ugyan! – mondta Chris, és intett az egyik pincérnek, aki azonnal felvette a rendelést, és a szőke elé tette az odabűvölt teáját.

– Sikerült baglyot találnod tegnap? – érdeklődött Draco, mikor ismét kettesben maradtak.
– Igen.
– És izgulsz a suli miatt?
– Izgulni nem igazán izgulok, inkább csak kíváncsi vagyok.
– Remélem, tényleg hozzánk kerülsz, az a legjobb ház.
– Nem hiszem, hogy máshová tenne az a süveg, vagy mi.

– És eddig milyen suliba jártál, hogy vizsgát akarsz tenni?
– Magántanuló voltam – tájékoztatta hátradőlve Chris.
– Ó! Egyáltalán nem jártál suliba? – csodálkozott a szőke.
– Nem. Ami azt illeti, nem is lett volna értelme. Így sokkal többet tanultam. Nem kellett mások tempójához igazodnom, akkor és azt tanultam, amit akartam. Persze voltak követelmények a magántanároktól is, de jóval hamarabb megtanultam az iskolai anyagot, mint más.
– Akkor nem sok gondod lesz a sulival, gondolom.
– Az egyetlen, ami gond lesz, hogy menetrendszerűen kell órákon ülnöm.
– Nem olyan vészes az.

– Gondolom, csak én megszoktam a saját rendem. Ha belelendültem valamibe, akár egész nap egy anyagnak szenteltem magam, nem szakítottak meg egy órával, vagy két órával később, hogy most pedig tanuljak mást – magyarázta Chris.
– Értem, mit mondasz.
– De miután nem kell majd úgymond megerőltetnem magam a tanulás miatt, nem nagyon zavarhat a dolog. Egyedül az írásbeliket kell majd megcsinálnom.
– Mázlista – Draco sóhajtott, majd beleivott teájába.
– Jó tanuló vagy?
– Igen. Apám ki is nyírna, ha nem lennék.
– Az elvárások, mi? – húzta el picit a száját.

– Jah. Tegnap nagyon elnyerted a tetszését – vigyorgott vissza Draco.
– Oh – lepődött meg Chris.
– Csak mertem remélni, hogy nem vagy annyira merev és… bocs, én is aranyvérű vagyok, de néha nagyon tudom utálni azt a stílust.
– Tudom, mire gondolsz.
– De ahogy most látlak, megkönnyebbültem, hogy nem vagy olyan.
– Általában tudom, mikor kivel hogy kell beszélni. És okozhatok még meglepetést.

– És a szüleid? Hagyták, hogy ide gyere?
– Persze. Amúgy se sokat tehettek volna ellene. Jönni akartam, és azzal ők se vitatkozhatnak, hogy levizsgázok. Aztán meg élhetem az életem. Nagykorú vagyok, szóval elengedték a pórázt.
– Mázlista. Alig várom, hogy én is levizsgázzak.

Jó hangulatban beszélgettek, majd együtt indultak vásárolni, és csak ebédre álltak meg, ahol Chris ismét nem hagyta a szőkét fizetni, és ezzel sikerült kellően zavarba hozni Dracót. Engesztelésként, délután Chris hagyta magát meghívni egy újabb teára. Azután viszont elköszöntek, mondván, majd találkoznak a vonaton.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.