A laborba érve Piton egyből hozzávalókat sorakoztatott fel. Chris csak állt és várt. Aztán, mikor meg volt minden, és a férfi alágyújtott az üstnek, rákérdezett.
– Veritaserum? – Piton elismerőn nézett rá.
– Ügyes. Mennyire jó bájitaltanból?
– Nincs vele problémám. De gondolom, ön mellett lenne mit tanulnom, elvégre nem akármilyen bájitalmester.

A srác nem a férfit nézte, hanem a hozzávalókat, így nem láthatta azt a pillanatnyi, meglepett elégedettséget Piton arcán.
– Nyugodtan átváltozhat, ha gondolja. Ide senki nem lép be engedély nélkül.

A barna szempár most hirtelen ránézett, majd nemet intett a fejével.
– Köszönöm, nem. És ne is kezdjen velem úgy bánni, mint egy lánnyal, mert egyetlen apró hiba is elég lehet, hogy lebukjak.
– Tudom, hogy mit kell tennem, csak gondoltam, önnek jobb úgy.
– Ami azt illeti, most jobb így. Így is épp elég kutató pillantást kapok. Nőként többet szoktam. Jobb így.

– Nem szereti a közönséget? – kérdezte, miközben nekiállt dolgozni.
– Jó ideje megtanultam vele élni. Hogy átok, vagy áldás a külsőm, az más kérdés.
– Mégis elpirult reggel.
– Ah! Na, igen. Azért hirtelen ennyi közvetlen figyelem megteszi a hatását. Pedig amúgy nehéz zavarba hozni. Ráadásul nem véletlen illek a házába. Remekül színészkedek, ha kell. A roxforti nagyteremben nem fog elpirulni látni, ezt garantálom.
– Merne fogadni? – kérdezte Piton gúnyos hangon.
– Ah! Simán.
– Nos, lássuk inkább, mire képes. Segítsen nekem!

Azzal kiosztotta a munkát a srácnak, és közben nekiláttak a támadási módokról beszélni. Jó párszor vita is alakult ki köztük, mert a srác egyszerűen túl bonyolultnak ítélt néha egy-egy módszert. Hiába hivatkozott Piton hol biztonságra, hol tapasztalatra, a srác érveléseiben sokszor ő maga sem talált hibát. Az egyetlen problémája csak az volt, hogy akció közben akarta látni, mit tud a kölyök.

– Mit szólna holnap, reggeli után egy párbajhoz?
– Hm. Ennyire kíváncsi? – nézett fel a srác a férfira, majd befejezte a keverést.
– Szóval?
– Rendben. Semmi akadálya.
– Némi gyakorlás rám is rám fér néha.
– Ó! Hát szívesen segítek.

Egész jó hangulatban tértek nyugovóra. Másnap, a reggeli közben Mordon szegezett egy kérdést a srácnak.
– Na, kölyök, milyen fegyverekhez értesz?
– Kard, tőrök, íj, pisztoly, puska, és akár egy gránátot is képes vagyok elhajítani – mosolygott a végére.
– Mi nem mugli fegyverekkel harcolunk.
– Tudom, erről viták folynak köztem és az igazgató úr közt.
– Miért? Azt ne mond, többre mész azokkal!
– Nem ezért. De ezt hagyjuk.
– Szóval értesz a kardforgatáshoz? – kérdezte Sirius.
– Igen.
– És milyen harcmódot szeretsz leginkább?

A srác egy pillanatra elgondolkodott, majd szélesen vigyorogva nézett vissza. Mutató és középső ujját felmutatta, „V” betűt formálva.
– Szeretkezz, ne háborúzz!

Erre több jelenlevő is nevetésben tört ki, vagy minimum kuncogott. Mrs Weasley sikeresen félrenyelte a teáját. Piton is díjazta a megszólalást, de ő megtartotta az álarcát.
– Amúgy, ha csak játékról van szó, kard, élesben meg úgyis az van, amit a környezet ad. Ilyenkor alap a varázslás, de néha egy kéz alá kerülő kés is jól tud jönni. Az ominózus halálfalókkal, akik a barátaimat támadták meg… nos, ővelük is az volt a legnagyobb előnyöm, hogy meg tudtam őket lepni. Többször is.
– Miért támadták meg őket? – kérdezte Tonks.
– Kettőt, könnyebbet.
– És nem volt nehéz eljönni onnan? Biztos van barátnőd, de amúgy is.

A srác kicsit zavartan nézett a nőre, aztán mosolyogva megrázta a fejét.
– Nincs barátnőm. A barátaim meg kénytelenek lesznek kibírni nélkülem. Én meg nélkülük. Ami azt illeti, inkább itt harcolok, minthogy ott várjam, hogy mi történik. Minél előbb vége van ennek a háborúnak, annál hamarabb élhetem a saját életem tovább.
– És ha vége van, egyből haza is utazol, vagy maradsz még?
– Maradok, amíg muszáj, de megyek, amint lehet. Aztán, ha később is valami gond lenne, és kellek, hát nem nagy kunszt idejönni.

– És milyen terveid vannak a jövőre nézve? – faggatózott tovább a nő.
– Nem tervezgetek, míg nincs mire. Most a háború a legfontosabb. Ráérek utána az életemet egyengetni.
– És ha még eltart akár 30 évig?
– Kétlem. Ha mégis, hát mérlegelek, ha úgy látom, így alakulnak a dolgok.

– Kölyök, mit szólnál egy párbajhoz? – szólt Mordon. – Felmérném, mit tudsz.
– Öhm, egy párbajt már beígértem Piton professzornak. De utána szívesen.
– Inkább akkor máskor, mert nem lesz elég erőd.
– Amiatt ne aggódjon – legyintett a fiú.
– Azért a párbajt megnézném én is.

A pince egyik tágas terme volt kialakítva gyakorlóteremnek, és Chrishez, Pitonhoz és Mordonhoz Sirius és Tonks is csatlakozott.
– Felőlem akár úgy is csinálhatjuk, hogy kezdek a professzorral, aztán beszáll maga is a támadásba, mikor a professzor úgy érzi, elkél a segítség – vetette fel az ötletet a srác.
– Ketten ellened? Nem vállalsz sokat, kölyök? – kérdezte Mordon.
– Először is, nem, másodszor, muszáj kölyöknek hívnia?
– Az vagy. Na, lássuk!

Chris megállt Pitonnal szemben.
– Ne várjon tőlem meghajlást, professzor, az életben egy halálfaló sem fog hajolgatni.
– Remek. Én kész vagyok.

Egy biccentés után még hosszú pillanatokig némán méricskélték egymást, és most, a párbaj kedvéért Chris kezében is pálca volt. Végül Piton támadt elsőnek, de a srác már a mozdulatát látva felvont egy pajzsot, és azonnal visszaküldött egy rontást a professzorra, aki félrehajolt a sárga csóva elől. Percekig záporoztak az átkok, és mindketten sértetlenül álltak pajzsaik mögött. Aztán a srác mély levegőt vett, majd egy apró, gúnyos mosoly mellett erősebb támadásba lendült. Már nem csak jobb kezében lévő pálcával dolgozott, hanem másik kezéből is átkok érkeztek. Pitonnak láthatóan nagyobb erőfeszítésébe került talpon maradni, és sikerült egy késátoktól beszereznie egy vágást a vállára.
– Mordon! Most!

A férfi, faláb ide, vagy oda, pillanatok alatt mellette volt, és már ketten szórtak átkokat a fiatalra. Sirius vigyorogva nézte, hogy milyen könnyedén véd és támad.
– Hihetetlen – hüledezett Tonks. – Annyira jól csinálja, mintha már így született volna. A kezei táncolnak a levegőben.
– Tényleg profi – értett egyet Sirius.

A küzdelem folyt, és Chris még mindig sértetlenül támadt. Egyik lábát hátra téve, kisebb terpeszben állt, hogy a pajzsát erősebben tartsa, és egy-egy erősebb lökés ne taszítson rajta akkorát. Aztán szinte ördögi tekintettel nézett támadóira, majd egy olyan erős taroló átkot küldött rájuk, hogy hiába minden pajzsuk, hátraestek. Bár még fekve is visszatámadtak, amint tudtak, a srác ekkor már csak védekezett. Láthatóan szünetet hagyott a két férfinak.
– Sirius! – szólt oda sem nézve. – Beszállsz?
– Örömmel!

A férfi is csatlakozott hozzájuk, ám még mindig kivédett minden átkot, bár keveset támadt.
– Tonks? – kérdezte a nőt.
– Biztos vagy benne?
– Tedd meg, kérlek!

A nő is odaállt a többiekhez, és bár négyen támadták, a srác mindent védett. Védett, de még nem támadt. Elkezdte felmérni az újonnan érkezők stratégiáját is, majd egy adott pillanatban olyan sorozatban küldött átkokat két kézzel, hogy alig győzték kivédeni őket. És nem volt megállás. Percekig, szinte fülsüketítő morajlás, csattanások, és dörgések telítették be a levegőt, míg Tonks ki nem dőlt, és pálcáját elvesztve a falra szegezte pár kötél.
A következő kieső Mordon volt, aki a földön végezte, de a srác még mindig ugyanolyan erősen támadt, hogy Sirius és Piton szinte csak védekezni és menekülni tudott. Megállás nélkül küldte a férfiakra az átkokat, mígnem a két férfi is pár métert repülve a földön végezte, és nem volt már idejük újabb lépésre, mert mozdulatlanná váltak.
– Wow! Ez jó volt – lélegzett egy nagyot Chris, majd feloldott minden átkot, és közelebb ment a többiekhez.
– Eszméletlenül jó vagy! – ujjongott Tonks.
– El kell ismernem, nagyon jó vagy – mosolygott Mordon is, miközben rendbe szedte magát.

A fiú Pitonhoz lépett, és a vállán lévő sebre fogta a pálcáját, gyengéden elhúzva a sebtől a férfi ingét. Piton hálás volt érte, hogy nem vette észre, hogy ő megborzong a gyengédségétől. Hiába volt Chris éppen férfialakban, tudta, hogy lány. És ez zavaró gondolatokat ébresztett benne. Hagyta, hogy begyógyítsa a sebeket, majd az ing is tiszta és sértetlen lett.

– Megsérült még valahol, uram?
– Nem, köszönöm. Tényleg, nagyon jó voltál.
– Csak azért tartott eddig, mert nem akartam sérüléseket okozni. Legalábbis nem nagyokat. Valakinek van még sérülése?
– Nem vészes – mondta Sirius vállát tapogatva.
– Mutasd!
– Csak lehorzsoltam. A falban, ahogy hátraestem.
– Sssz – szisszent fel a srác, látva a sebet. – Ezt fertőtleníteni kéne. Fent ellátlak.
– Öhm… oké, kösz.

Mindenki visszavonult a szobájába, hogy rendbe hozza magát, csak Chris ment Sirius szobájába, miután a sajátjából kihozott egy tégelyt. A férfi már csak nadrágban ült az ágya szélén.
– Tényleg nagyon jó vagy. Hol tanultál meg így küzdeni?
– Mondtam. Magántanítvány voltam, és a szüleim is sokat segítettek.
– Hány ellenféllel bírsz egyszerre?
– Az függ az ellenfelek erejétől is. Nem mondanék számokat.
– Harrynek tényleg több esélye van melletted, mint eddig bármikor.
– Ezért is vagyok itt. Elintézzük azt a férget – mondta eltökélten. – Na, mutasd a vállad!

Chris leült a férfi mellé, aki picit felszisszent, ahogy a hideg krém a sebéhez ért. Ám a gyengéd, simogató ápolás nagyon is elhessegette minden kellemetlenségét.
– Érdekes tetoválásaid vannak – mondta a srác.
– A tiéd se semmi.

Sirius a srác szemét nézte, de ő direkt csak a sebet figyelte, majd mikor a krém beszívódott, néhány intéssel begyógyította azokat. Mikor kész lett, végigsimított a már ép bőrön az ujjbegyeivel. Sirius érezhetően beleborzongott és libabőrös lett. Chris ekkor nézett a férfi szemébe.
– Fáj?
– Nem. Tökéletes. Kösz!
– Nincs mit. Megyek, rendbe teszem magam én is.

Fel akart állni, de Sirius a vállára tette a kezét, hogy visszatartsa.
– Chris… – kezdte, de nem fejezte be.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.