Este Dumbledore megérkezett a nappaliba a kandallón át. Chris, Sirius, Piton, Tonks és Mrs Weasley volt csak jelen.
– Chris, Sirius, most azonnal menjetek Brentwoodba!
– Mi történt? – kérdezte Sirius.
– Halálfaló-támadás várható az Arnold’s farmon.

A következő pillanatban Chris már talpon volt, és egy mozdulattal magához hívta a kabátját, és felkapta. A férfi is talpon volt.
– Mire számítsunk? – kérdezte Sirius.
– Ha jók az értesüléseim, csak őket támadják, de sosem lehet tudni. Perselus! – fordult a professzor felé. – Te tudsz valamit?

– Semmit, nem hívott.
– Ha hívna, és oda küld… tudod, mit beszéltünk.
– Nem vagyok kisiskolás, Albus, emlékszem.
– Menjetek! – fordul vissza a két sietőhöz. – Nem tudom, mikor lesz a támadás, csak az biztos, hogy sötétben.
– Rendben – bólintott Chris.

Miután ők elmentek, Tonks kérdőn nézett az igazgatóra.
– Nem kéne még egy csapatnak menni?
– Ha gond van, szólnak, de meg tudják oldani minden probléma nélkül. Chris mindenképp. Akár egyedül is.
– Black pedig rontja az esélyeit? – grimaszolt Piton viccelődve, de belül azért aggódott az újoncért. – Minek kell egy gyereket odaküldeni?
– Chris lehet, hogy fiatal, de képzettebb, mint hinnéd.
– Már mondtad, de még nem láttam a saját szememmel. És tudod, mire megyek a szavakkal.

Chris ért elsőnek a célhoz, Sirius mellé érkezett.
– Francba! – káromkodott halkan.
– Mi az? – nézett rá a srác.
– Sikerült egy pocsolyában landolnom. Tele lett a cipőm vízzel.
Chris csak legyintett a kezében lévő pálcával az ominózus lábbeli felé, miután Sirius már egy csepp vizet sem érzett a lábán, vagy a cipőjében.
– Kösz.

– Hogy szeretnéd? Szétválva, vagy együtt?
– Lehet, hogy te bírnád egyedül, de nálunk szokás párban dolgozni, szóval, ha nem gond, együtt.
– Sirius, tiszteletem, de nem beszélni jöttünk, elég lett volna egy szó válasznak.
– Oké – morgott a férfi. – Menjünk!

Sirius látta, hogy a mellette álló srác hirtelen ismét alakot vált. Fekete haja és sötét bőre lett. Egy gyors pillantással végignézett rajta. Néma csendben kémlelték körbe a környéket és az ominózus házat. Alig egy órát kellett várniuk, és megjelent négy halálfaló. Megindultak feléjük. Egy fasor két fája mögött bújtak el, és mikor a négy álarcos közelebb ért, Sirius jelzett, hogy támadjanak.

Chris kikandikált a fa mögül, bemérte a négy halálfalót, és egyetlen kézmozdulattal mindet elgáncsolta, majd egy pillanat alatt mind a négy pálcát begyűjtötte. A következő négy gyors átok következtében pedig megkövülten dőltek el a halálfalók. Sirius levegőt is alig bírt venni. Aztán, mikor Chris ránézett vigyorogva, és ő kérdőn vissza, a srác csak megvonta a vállát.
– Bocs.
– Még szóhoz se jutottam, nem hogy átkozódjak – hüledezett a férfi.
– Na, adjuk fel a postát.

A srác csak intett, mire mindegyik halálfaló bal karja csupasz lett, jól láthatóvá téve így a jegyet. Aztán kivett a zsebéből négy apró golyót, és az összeset megbűvölte. Mindegyik halálfalónak jutott egy-egy. Az egyiknek a kezébe tette, a másiknak a gallérja alá dobta be, a harmadiknak a szájába nyomta, míg a negyediknek szintén a kezébe helyeztte. Külön kis csomagként mellékelte a pálcákat is, majd mind a négy egyén eltűnt. Csak mindezek után nézett ismét Siriusra, aki most is kérdőn nézett a srácra.
– Mi az? – kérdezte Chris.
– Minek jöttem én?
– Tőlem kérded? Na, menjünk haza.

A következő pillanatban már a téren voltak, és sietve mentek be a házba, ahol a konyhában ott várt rájuk Dumbledore és Piton, valamint Tonks is kilépett hozzájuk a konyhából.
– Ez gyors volt – jegyezte meg a most épp rózsaszín hajú lány.
– Ahogy én elnézem, sikerrel jártatok – mondta az igazgató elégedett mosollyal.
– Még csak szóhoz se jutottam, nem hogy párbajozzak. Ez a kölyök simán elintézett mindent. Szerintem öt percig sem tartott.

Az igazgató halkan kuncogott.
– Ez most panasz volt, Sirius? – kérdezte Chris.
– Nem is tudom, minek kellett mennem.
– Így legalább tudod, hogy mire számíts – vont vállat a srác.
– Pf.
– Ha annyira szeretnéd, legközelebb kihagyok egyet, hogy neked is jusson – mosolygott a másikra. – De tudtommal ez nem arról szól, hanem hogy minél gyorsabban, és biztosabban végezzünk. Nem volt rád szükség. És jó lenne, ha valaki elmondaná, miféle szabályok alapján szoktak itt dolgozni, mert nem a helyszínen kéne ezzel foglalkozni.

– Azt hiszem – mondta Dumbledore –, erre Perselus lesz a legalkalmasabb, főleg, hogy ő igen hasznos lépéseket is el tud mondani, minthogy a másik oldal módszereit is ismeri.
– Akár már most leülhetünk megbeszélni – mondta a férfi.
– Rendben – értett egyet Chris.
– Elküldtétek őket az auror-parancsnokságra? – kérdezte Dumbledore.
– Igen – bólintott a srác.
– Rendben, akkor én megyek, intézkedek, ti pedig pihenjetek.
– Mintha lenne mit – sóhajtott Sirius.

Az igazgató távozása után Chris a professzor felé fordult.
– Uram? Mikor és hol?
Piton felvonta az egyik szemöldökét.
– Most. Jöjjön a laborba. Közben legalább csinálok valami hasznosat is.
– Mehetünk.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés