Csak pár pillanat kellett, és már egy gyönyörű lány állt előttük. Talán öt centivel lett alacsonyabb, de haja barna maradt, csak épp hullámos, és kicsit hosszabb. Szeme szintén barna maradt, ajkai kicsit duzzadtabbá váltak. Összességében nézve így is gyönyörű volt, nem csak fiúnak. Tökéletes női formáin most a fehér ing lazán állt. A három döbbent ember pedig alig bírt levegőt kapni, nem hogy megszólalni. Dumbledore mosolyogva nézett rájuk.

– Nos, nektek eláruljuk, de senki más nem tudhatja meg, hogy ő valójában, születését tekintve nő. Neve Christine Weston.
– De… Hogyan… – dadogott Sirius. – Oké, ez meglepett – sóhajtott végül.
– Metamorfmágus – közölte McGalagony.
– Valóban az. Méghozzá profi. Christine…
– Elnézést! Szokja meg a Christ, kérem! Nekem is meg kell szoknom – szólt közbe a lány. Hangja pedig most édesebb volt bármilyen méznél.
– Tudom, de nehéz Chrisnek hívni, ha lány vagy – mosolygott rá bocsánatkérőn a mágus. – Szóval Chris elég… különleges a mi világunkban is.
– A jóslat? – kérdezett rá Piton, miközben le sem vette a szemét a tüneményről, aki állta a tekintetet.
– Milyen jóslat? – kérdezte Sirius.
– Született egy jóslat még a Harryről szóló előtt – kezdett bele Dumbledore. – Ez viszont nem itt, hanem Amerikában, egy ottani jóstól. A lényege akkoriban nem volt teljesen érthető, mert a jóslatban elhangzó szavak megzavartak minket. Idézem:
„Angyalok közül jön a sárkány, kiben arany és ezüst a zöldben ég.
Más lesz, mint mi, és más, mint látszik. Általa lesz elérhető az áhított diadal.”

Mindenki próbálta felfogni, és értelmezni a szavakat.
– Nem árulhatok el minden részletet, de egyértelműen ráillik Chrisre.
– Ez éppúgy szólhatott Michelle Westonra is, az anyjára – vetette közbe Piton, aki hallott már a nőről. – Ő is Los Angelesben él. És sokat segített anno, hogy győzzünk.
– Valóban, de nem győztünk, csak ideiglegesen. Chris viszont olyan képességekkel bír, ami a varázslók új generációjának előjele.
– Vagyis?

– Chrisnek is van pálcája, és használni is tudja, viszont abszolút felesleges neki, mivel anélkül is tökéletesen, sőt tán még jobban is varázsol. És láttátok, hogy metamorf, és ezt a képességét profi szinten űzi. Viszont ebben is különlegesebb, mint például Tonks. Chris ugyanis akár egy tárgy alakját is fel tudja venni. Teszem azt egy díszpárnáét, vagy lámpáét.
– Miért kell a fiú alak? – kérdezte Piton, miután hosszú pillanatokig mindenki csendben próbálta felfogni a hallottakat.
– Mert több esélye van a Mardekárban egy aranyvérű, erős, pláne helyes fiúnak, mint egy lánynak.
– És itt, a Rendtagok közt miért kell ezt titkolni? Tán nem bízik meg a többiekben?

– A hiteles játék miatt. Titeket is csak azért avatunk be, mert jobb, ha tudjátok, vész esetére. Bármi is történjen. Perselus, te a házvezető tanára leszel, és Siriusszal egyaránt többször előfordulhat majd, hogy egy-egy akcióra együtt mentek. Vagy összetalálkoztok. Chris jóval jobb, mint bármelyikünk, és ezt nyíltan beismerem.
– Azért ne hasonlítgasson másokhoz. Más vagyok. Ennyi.
– Kedves… – Dumbledore a lány megrovó pillantására megakadt. – Rendben. Valóban más vagy, de legyőztél párbajban, és ezt nem lehet nem számításba venni.
– Elég nagy előny hogy pálca és szavak nélkül tudok varázsolni.

Még vagy egy órán át beszélgettek, majd a lány visszaalakult fiúvá, és elhagyták a könyvtárat. Chris, mert az egyszerűség kedvéért hívjuk így, megkapta szobáját, Sirius pedig nagy lelkesedéssel vezette őt körbe. Az ebédnél már kevesebben voltak, mint reggel, de akadt épp elég személy, aki kérdésekkel bombázhatta az újoncot. Mikor azonban kilépett a folyosóra, egy kiabáló festménnyel találta szembe magát. Sirius azonnal kisietett hozzá, és behúzta a függönyöket rajta, mire csend lett.

– Sajnálom, Chris, de ez a házzal jár. Sajnos nem tudjuk leszedni, így kénytelenek vagyunk elviselni.
– Nem tudjátok leszedni? Hogyhogy?
– Jó kérdés. Nem tudjuk, mivel átkozták oda. Mert hogy átok, az biztos – morgolódott a férfi.
– Megpróbálhatom?
– Csak tessék. Talán neked sikerül, ha már… – elhallgatott a srác pillantását látva. Piton épp ekkor lépett ki az ebédlőből.
– Mikkel próbálkoztak eddig? – kérdezte Chris a letakart képet szemlélve.
– Egyszerűbb azt kérdezni, mivel nem. Még leégetni sem tudtuk. Se átok, se bűbáj, semmi nem használt.
– Hm.

A srác elgondolkozva nézte, miközben Piton várakozón nekitámaszkodott a falnak, és összefonta a karjait. Gúnyosan mosolygott, mondván, ez még tán rajta is kifog. Azonban a srác kinyúlt, majd ujjaival körbesimította a keretet a fal mentén. A kép nem mozdult, de amint körbeért, halvány fény derengett a fal és a kép közül. Az éles sikításra mindannyian hátrahőköltek. Chris elhúzta a függönyt, és egy rémült arcú Mrs Black nézett rájuk.
– Mit művelsz? Hogy mersz hozzáérni a képemhez? Takarodj innen…

A továbbiakat már nem hallották, egy Silenciónak köszönhetően. Csak egy dühös, vörös képű asszonyság tátogása maradt. Chris mosolyogva emelte le a képet, majd a döbbent Sirius kezébe nyomta.
– Tessék. Találhatsz a kedves hölgynek egy kedvezőbb helyet.
– Kedves hölgy? – horkant fel Piton.
– Még nem találkozott Margareth néni képével. Egyik kedves rokonom. Szerencsére távoli, és régen meghalt. Olyan kifinomult módon képes szidalmazni bárkit, hogy az első nekifutásnak dicséretnek tűnik. Ha viszont felkapja a vizet valami miatt, rondábban beszél, mint bármelyik taxis.

– És kint van a falon? – kérdezte Sirius.
– Nem. Egy raktárban van. Anyának elege lett belőle, hogy mindig miattam húzza fel magát, és kezd káromkodni.
– Mit műveltél? – vigyorgott rá a férfi.
– Visszaszóltam neki hasonló stílusban, mint ő. Bujtatott szidalmak. Ő persze értette kapásból. Így eltávolították a házból.

– Egyre inkább értem, miért mondta Albus, hogy a Mardekárban a helyed – mérte végig Piton.
– Én kíváncsi vagyok, mit mond majd a süveg. Mert kerülhetnék a Hollóhátba is.
– És a Griffendél? – kérdezte Sirius, aki még mindig a képet szorongatta maga mellett.
– Nos… talán. Elvégre mindenkiben van minden házból valami. A kérdés, hogy melyikből mennyi.

– És te hova szeretnél kerülni?
– Ez nem kérdés. A Mardekárba kell kerülnöm, hogy a feladatom elvégezhessem.
– És ha mást mond a süveg?
– Nem fog. De még a beosztás előtt az igazgató úr elhozza a süveget, hogy a biztonság kedvéért kipróbáljuk.
– Egy biztos, Hugrabugba nem kerülsz.
– Mint mondtam, a Mardekárba kell kerülnöm.
– Hát részvétem. Piton lesz a házvezető tanárod.

Sirius fintorgásáról Piton grimaszára nézett a srác, majd jókedvűen mosolyra húzta a száját.
– És az miért baj?
– Black és én nem jövünk ki egymással. Elég, ha ennyit tud… Mr Weston.
– Értettem, professzor – válaszolt apró fejbillentéssel a srác.
– Mindazonáltal, mivel az ő házában leszel, kivételezni fog veled, mint ahogy az összes mardekárossal.
– Azt ajánlom, Black, ne kezdj el kritizálni, mert megjárod!
– Ugyan, miért kéne félnem tőled, áruld el!?

A következő pillanatban mindketten a lépcső felé fordultak, ahol épp Chris távozott szobája felé. Mikor már hallótávolságon kívül volt, a két férfi összenézett, majd Piton szó nélkül hátat fordított Siriusnak, és a laborba ment.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.