Hermione elgyöngülten olvadt bele mestere csókjába, mert bár ő kezdeményezett, a férfi pillanatok alatt átvette az irányítást. Szinte fuldokolva kértek újra és újra a másikból. A professzor szorosan magához ölelte a lány testét, majd hamarosan a támlához préselte. Falta az ajkait, és nem tudott betelni velük. Aztán egy pillanatra megszakította a light-os kannibalizmust, mire a boszorkány csalódottan felnyögött, és szorosabbra vette a másik nyakát és vállát szorító ölelést. Piton csak egy pillantást tudott és akart vetni azokra az édes ajkakra, és nem csalódott. Gyönyörűek voltak. Csóktól volt duzzadt és piros mindkettő. Mohón csapot le rájuk újból.

Bátran simította kezét a lány derekára, majd a hasára, és mikor felcsúsztatta a két mell között egészen a nyakáig, kis boszorkánya beleremegett. Minden probléma nélkül kezdte el kigombolni a lány talárját, és örömmel konstatálta, hogy Granger igazán gyors és hatékony a hasonló tevékenységben. Mikor végre a boszorka blúzát is félredobhatta, kiszakadt a csókból, és lassan kezdte el puszikkal ellepni a finom nyakat, és ahogy haladt lejjebb, úgy őrjítette meg ezzel még inkább a másikat. A dekoltázsához érve a melltartót első felindulásából csak lecsúsztatta a válláról, majd az egészet a hasáig gyűrte.

Kezdetben gyöngéden nyalta és kóstolgatta a finom, édes mellbimbókat, amik hamar kihegyesedtek. Mikor pedig Hermione szinte marcangolta a vállait és hátát a vágytól, ő is bevetette kicsit a fogait. Lehámozta róla a maradék ruhát, és elégedetten nyögött fel, mikor két óvatos kéz az ő övét bontogatta ki. Nem bírta tovább. Talpra pattant, és az immáron meztelen lányt felrántva ölbe kapta, és egyenesen berontott vele a hálóba. Már nem volt ott a másik ágy, de ezzel senki nem foglalkozott. Az ágyra dobta a lányt, és mire az feleszmélt és ránézett, ő már szintén meztelen volt. Kis boszorkánya végignézett rajta, és olyan gyorsan vörösödött el, ahogy még tán soha. Ő pedig fölé simult, és egy csókkal sikeresen elérte, hogy megnyugodjon.

– Hermione! Kérdeznem kell valamit. Tudnom kell, hogy te…
– Igen? – kérdezte a boszorka, de aztán leesett neki, miről volt szó, és lesütötte a szemét, majd bólintott.

Egy-egy apró puszit kapott a szemeire, majd azokat egy gyengéd csók követte, ami egyre vadabb lett. A professzor ott simogatta diákját, ahol csak érte, és mikor az alatta fekvő szépség már nyöszörögve követelt többet, a két puha comb közé csúsztatta egyik kezét. A lány remegése, és megfeszülő izmai nyilvánvalóvá tették a korábbi információt. Szűz. Ám a vágy nagy úr, és mikor a férfi végül hozzáért legféltettebb kincséhez, pár pillanat után ellazultak a lábai. Ezzel pedig lehetővé tette, hogy mestere megmutathassa, nem csak a bájitalkészítéshez ért.

Az a gyengéd, finom kényeztetés, amit a lábai közt érzett, Hermionét végképp feltüzelte. A férfi ujjainak simogatása, ahogy őrajta csúszkáltak, vagy épp masszírozták, több volt, mint jó. Elveszve ebben az érzésben és a csókban, zavarba ejtő pillanat volt, mikor egy igencsak merev valami dörgölődött hozzá. Kezdő volt, de tudta, hogy viszonoznia kéne azt, amit kapott. Bátortalan, remegő mozdulat volt, ahogy kezét a férfi csípője felé irányította. Piton pontosan tudta, hogy ez az ártatlan kis csitri mire készül, és már a gondolat is kellemes ingereket küldött szét a testében. És mikor egy óvatos kéz hozzáért forró és lüktető férfiasságához, ő nem bírta ki, hogy ne adjon hangot örömének. Belenyögött a csókba.

– Ez az! – mondta, lenézett a lány kezére, ahogy az ujjai bátortalanul a férfiasságára fonódtak, majd pár pillanatra abbahagyva Granger kényeztetését, magára szorította a kis kezet. Megmutatott egy ritmust, egy szorítást, jelezve, hogy nem olyan törékeny, nyugodtan játszhat vele, és mikor elengedte, Hermione ismét jó diáknak bizonyult. Jólesően felmordult, miközben visszatért korábbi tevékenységéhez. Az a kezdő kis kéz piszkosul jól végezte a dolgát, és habár érezhető volt a tapasztalatlanság, épp ez izgatta fel még inkább. Annyira, hogy végül el kellett kapnia Granger kezét.

Pár mélyebb lélegzet után feltérdelt, majd az ágyon lejjebb mászva, határozottan a két gyönyörű comb közé helyezkedett. A lány remegett, és nem csak a vágytól, de picit a félelemtől is, ez érezhető volt. De ott még nem tartottak, ami fájdalmat okozott volna. Néhány puszit hintett az érzékeny hasra, majd egyre lejjebb haladva a combok belső felére is juttatott párat, néha-néha bevetve a nyelvét is. A két láb alatt elnyúlva megtámaszkodott, s egyben kényelmesen el is hasalt.

A lehető legóvatosabb volt, mikor az első, bűnös csókot adta. Szinte alig ért a lányhoz a szája, az máris remegett és az ő két keze után kapott. Mindkettőt megfogta, és így szorították egymást, miközben nyelvét is bevetve térképezte fel a másik legrejtettebb zugát. Nyöszörgés, zihálás, hangosabb nyögések, remegés, ösztönös, irányíthatatlan csípőmozdulatok, ívbe feszülő hát. Mind-mind megtörtént, és minden apró mozzanat csak jobban feltüzelte a professzort. A karjai közt vergődő szépség pedig hamarosan hirtelen bent tartotta a levegőjét és hangját is, megfeszült teljes testében, majd egy hangos kiáltással adta hallgatósága tudtára, hogy Perselus Piton bizony nem csak csók közben tudja használni a nyelvét.

Hermione mozgásra képtelenül feküdt percekig. Lehunyt szemekkel, picit szétnyílt szájjal, elpirulva, pihegve, és végtelenül elégedett mosollyal. Professzora percekig csak ült és gyönyörködött benne. Nehezére esett, mert saját vágya hajtotta, de adni akart neki némi időt, hogy magához térjen. Végül végigsimított a lány hasától a nyakáig, ezzel elérve, hogy ránézzen, és megláthassa azokban a lélektükrökben az örömöt. Viszont Granger is pontosan tudta, mit lát a fekete szemekben. Vágyat.

Cseppet se tiltakozott az újabb csók ellen, noha most kicsit más íze volt. Hamar rá kellett jönnie, hogy saját magát érzi, hisz előtte a férfi őt falta egy igen más ponton. De nem bánta. Pár perc elég volt, hogy teste ismét lázba jöjjön, és mire ismét be akarta vetni magát, hogy a másik kedvére tegyen, a professzora már a két combja közé térdelt. Megemelte az egyik lábát, mire ő egyből utána igazította a másikat, így megtalálva egy kényelmes pózt. Ám a várt támadás elmaradt. Helyette ismét a már ismerős kéz talált utat a nőiességéhez. Ám most egy óvatos ujj finoman csusszant centiről centire befelé.

Hermione lélegzetvisszafojtva nézett a fekete szemekbe. Az az ujj egyre jobban elmerült benne, és ezzel újfent elérte, hogy a testében dörömböljenek a vágyak, és tán ennek hangot adva fülében is hallotta dobolni saját vérét. Az első behatolót egy újabb követte, mire ő erősebben szorította meg a férfi vállait.

– Lazíts! – súgta egy rekedt hang, majd folytatta. – Engedd el magad. Bízz bennem! Vigyázok rád!

Griffendéles bátorság ide, vagy oda, Hermione némi félelemmel igyekezett elengedni magát. Újabb ujj érkezett, és ő remegve engedte a többi mellé. Kezdetben kissé kellemetlen volt, de mindeközben jó is. Egyre jobb. Alsó ajkát beharapva figyelte a saját testét, miként reagál. Egy csók szakította félbe ezt a koncentrálást, mikor már a szemöldökeit is összevonta. Szomjazott rá, és minden cseppjét élvezte, majd az ujjak elhagyták, és helyette valami más érkezett.

Piton óvatos volt, csak lassan csúszott egyre beljebb, ám az elkerülhetetlen így is megtörtént, és mikor Hermione teste megrándult, és becsukta a szemét, azonnal megállt. Gyengéd puszikkal borította el az arcát, és egy apróbb csók után teljesen, tövig nyomult a forró, szűk lyukban. Granger kapaszkodott belé, és kapkodta a levegőt.

– Lazíts! Lélegezz mélyeket! – suttogta a férfi, miközben már ő is gyorsan vette a levegőt. – El fog múlni, csak lazíts. Ez az – mondta, ahogy megérezte a másik izmainak ernyedését.

Várt még pár pillanatot, majd lassan, óvatosan megmozdult. Nem tudta, meddig fogja bírni, de azt tudta, hogy soha ilyen jó még nem volt senkivel. Megőrült a saját vágyaitól, de igyekezett visszafogni magát. Csókolta és simogatta a lányt, miközben fokozta a tempót. Mikor viszont Granger egy egyértelmű, élvezetekről árulkodó nyögést hallatott, ő sem bírta tovább. Gyorsított, és ezzel újabb és újabb hangokat csalt ki az alatta remegő testből. Épp csak ráhajolt az egyik édes mellbimbóra, mikor Hermione teste megfeszült, és koordinálatlan remegésbe kezdett. Ez volt az utolsó csepp, és mikor a boszorka rekedten nyöszörögve mocorgott tovább alatta, ő is elengedte magát. Az a hang, amit kiadott magából, mindent magába foglalt. Azt is, hogy mennyire jó volt, és azt is, hogy rég várt pillanat volt ez.

Piton elgyengülve dőlt Granger testére, majd észhez tért, és feltámaszkodott annyira, hogy ne nyomja össze a másikat. Percekig kapkodták a levegőt, míg viszonylag helyrerázódtak. Egy újabb csók közben a professzor óvatosan a lány mellé feküdt, ám szorosan magához ölelte őt. Hermione furcsa ürességet érzett magában és fázott. Valahogy, amíg a férfi benne volt, annyira odaillőnek találta, hogy most, hogy nem volt ott, hiányolta. Az apró reszkető mozdulataira a férfi egy tisztító bűbáj után magukra húzta a takarót, amit menet közben valahova az ágy végébe gyűrt.

– Csodálatos volt – mondta halkan Granger.
– Igen, az. Köszönöm! – beletúrt a lány hajába, és egy puszit is adott a tincsek közé.

Hosszú percekig csak élvezték egymás ölelését, az apró cirógatásokat, ám egy idő után a boszorkány úgy fordította a fejét, hogy ránézhessen a férfi arcára. Csendben figyelték egymást, majd Hermione felemelte a kezét, és óvatos simogatásokkal fedezte fel a tanára arcát. Aztán az ujjai lejjebb vándoroltak a vállakra, a mellkasra, és végül némi hezitálás után ugyan, de egy ölelés kíséretében kezét az immár nyíltan és elégedetten vigyorgó professzora fenekére simította.

– Elégedett, Miss Granger? – kérdezte Piton, ahogy jobban magához szorította a törékeny női testet. Diákja így tökéletesen érezhette az újból feléledt vágyainak eredményét.
– Nagyon is, professzor – lehelte a griffendéles és bátran megemelte lábát, és azzal is átölelte a másikat.
– Ó! – Kellemes meglepetés volta a lány mozdulata, de ez, vágyaihoz csatlakozva, új ötletet adott neki. Erősebben megragadta Hermionét és míg ő a hátára feküdt, magára húzta a fiatal szépséget. – Ezentúl, ha kettesben vagyunk, hívj Perselusnak.

Az új póz meglepte a griffendélest, és kissé félve térdelt és támaszkodott a férfi fölé.
– Perselus – próbálta ki a nevet, hogy is hangzik, miközben közelebb hajolt egy csókért.
Piton nem hagyta, hogy hamar szabaduljon. Egész addig falta az ajkait, míg levegővel bírták. Kezei közben fel-alá jártak a kívánatos kis testen, végigsimítva Granger hátát, az oldalát, fenekét, combjait. Aztán a két, mellkasához nyomódó mellhez közelített, és ahogy a boszorka feljebb emelkedett, könnyedén tudta őket kényeztetni. Hamarosan viszont egyik kezével lejjebb kalandozott a lány testén, elérve, hogy az ismét beleremegjen abba, ahogy ujjai játszanak vele.

Percek teltek így, míg már Hermione alig bírta tartani magát. Akkor aztán Piton kicsit lejjebb tolta a lányt a combjai felé, majd megragadva ismét a kezét, ráfogta azt már lüktető indulatára, így kérve kényeztetést tőle. Granger pirulva bár, de tette, amit tudott. Tapasztalatlansága még mindig izgató volt, ám a professzor bíztatni kezdte.

– Nem kell annyira félteni. Sem félni tőle. Ez az – csukta be egy pillanatra a szemét, ahogy a kis kéz fogása erősebb lett. – A tiéd. Az egész a tiéd. Fedezd fel, ismerd meg. – Mikor Granger másik keze is csatlakozott a játékhoz, fel kellett mordulnia. Nem bírta hang nélkül. Aztán egy óvatos ujj a kibuggyant nedvet kezdte szétkenni férfiassága legvégén. Ekkor már fel is nyögött, majd elhúzta a lány kezeit, és magához rántotta egy mohó csókra. Mindeközben Hermione forróságához igazította magát, és óvatosan, apró csípőmozdulatokkal jelezte, hogy beljebb szeretne jutni. – Most te következel. Te vagy felül, te irányítasz.

A griffendéles kis boszorkány zavartan, de bólintott. Most, hogy ő volt felül, félt, hogy tapasztalatlansága miatt nem lesz elég jó a férfinak. Felegyenesedett, majd ahogy térdelt, lassan lejjebb eresztve csípőjét, magába fogadta a türelmetlen hímvesszőt. Mindketten elégedettem sóhajtottak fel. Piton gyengéden simogatta őt, miközben szemeivel is majd felfalta. Tökéletes látvány volt. A barna, kócos kis szépség, ahogy rajta ülve, félve, pirulva kezd el mozogni.

– Ez jó – lehelte Hermione, ahogy előre-hátra kezdte ringatni a csípőjét.
– Neked is rá kell jönnöd, hogy mikor, melyik pózban, hogyan jó. – Belekerült vagy öt légvételbe, de végigmondta, aztán a lány combjait fogva hagyta, hogy a másik tegye, amit akar. Édes kínzás volt, hogy bár szeretkeztek, mégse rohanvást.

Jó ideig Hermione Piton hasán vagy mellkasán pihentette kezeit, miközben ringatózott, majd megfogadva a tanácsot, változtatott a testtartásán. Hátradőlt, és a két erős férficombon megtámaszkodva, csípőjét emelgetve folytatta. Ez olyannyira jólesett neki, hogy az első két ilyen mozdulat után fejét hátravetve nyögött fel. Folytatta, miközben mestere erősebben fogta meg a fenekét, és így segített be a mozgásba. Gyorsult a tempó, a légzés, a szívverés, és hamarosan a lány teste izzadtságtól csillogva remegett meg, jelezve, hogy közeledik a csúcshoz.

Piton gyorsított egy picit, és néhány erősebb lökés után Hermione egy aprót kiáltott, ám minden egyes újabb döfés újabb nyögést követelt. Egész addig, míg a férfi magához szorította, és fejét hátrafeszítve el nem élvezett. Granger professzora mellkasára simult, és így próbáltak meg együtt lecsillapodni. Pár perc után a lány le akart mászni róla, de két erős kar megakadályozta.

– Maradj! Hadd legyek még benned egy kicsit. – Olyan jó volt diákja forróságát érezni maga körül, s mindezt úgy, hogy egész testével hozzásimul, hogy legszívesebben így maradt volna örökre.
– Hogy tud valami ennyire jó lenni? – suttogta a boszorka a férfi nyakába.
– Remélem, ezt még sokszor megismételjük.

Jó néhány perc és csók után végül egymás mellett fekve, összesimulva aludtak el. Vacsoraidőre járt, mikor Piton felébredt. Elégedetten simult még jobban lányhoz. Gyönyörű arca most ellazult. Óvatosan megigazított pár tincset. Felsóhajtott, ahogy arra gondolt, mi fog következni, mikor Hermione felébred. Jobbnak látta, hogy felkeljen, mégis inkább maradt, és élvezte még a másik közelségét. A szépség és a szörnyeteg. Ezek voltak ők. De azok után, ami történt köztük, talán a lány, no, jó, nem kevés kiabálás és ordítozás után, de lenyugszik. És akkor nem egy, nem kettő, hanem sok alkalommal ismételhetnék meg a korábbiakat.

Ebben a pillanatban hökkent meg és dermedt mozdulatlanná. Mikor változott meg a véleménye? Eddig csak egyetlen alkalmat akart, de… már az egész lányt. Nem csak ennyire. Többre.
Merlinre, mi van velem?
Oda se figyelt, mikor egy csókot adott a boszorka halántékára, aki abban a pillanatban ébredezni kezdett. Egy ijedt sikoly, egy gyors talpra ugrás, majd Granger két másodperc alatt maga elé kapta a takarót, ám ezzel felfedte a tanára meztelenségét, így eltakarta a szemét is.

– Mi a jó… Mi a fenét művelt velem? – ordította. – Azonnal magyarázza meg!

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés