Szombat reggel Hermione fáradtan ébredt. Kéretlen látogatója nem jelentkezett, miután megnevezte Remust, és ő hiába várt. Sokáig nem bírt elaludni, mert folyton azon törte a fejét, vajon kínzója azért lépett-e le, mert eltalálta a kilétét, vagy azért, mert nem, és megbántotta ezzel. Az is időbe telt, mire egyáltalán bemerészkedett a fürdőbe, mert nem tudhatta, hogy a férfi ott van-e és csak figyeli, vagy elment. Végül az a kevéske alvása is forgolódva telt. A reggelije közben pedig pontosan meg is fogalmazta magának, hogy miért. Félt.

Lassan rágcsálta a szendvicsét, miközben folyamatosan a fejében villogott egy nem is kis piros lámpa. Kéretlen látogatója az este a tudomására hozta, hogy akármikor hozzáérhet, akár becsukja a szemét, akár nem. Ismét száguldoztak a gondolatai. Nem tudta, mit hihet el, és mit nem. Nem beszélt hozzá, de vajon nem is tudna? És mivel nem volt hozzá őszinte, azt se tudhatta, vajon tényleg az iskolában van-e. És ha nem, ez esetben a tippelése is helytelen, azaz az este azért hagyta ott, mert egy másik férfi nevét mondta.

Kényszerítenie kellett magát, hogy a megérkező barátaira figyeljen. Egy álmosollyal és pár kedves kérdéssel megelőzött minden aggódó érdeklődést, majd reggeli után mindhárman meglátogatták Hagridot. Némi idő után otthagyták a félóriást, de ebédig a szabadban maradtak. Hermione hálás volt most a fiúknak, mert el tudták terelni a figyelmét a problémáiról. Délután azonban kegyetlenül tanulásra fogta barátait, és a Griffendél klubhelyiségében felügyelte is a leckeírást.

Nyugtalansága azonban lassan visszatért, és alig bírt figyelni az előtte fekvő sorokra. Cikázó gondolataiból végül egy bűbáj rángatta ki, hogy figyelmeztesse, ideje szedelőzködnie. Elköszönt társaitól, majd szobájában rendbe hozta magát és megindult a pince felé. Ahogy közeledett célja felé, úgy lettek az amúgy is zavart gondolatai még kuszábbak. Egyszerűen képtelen volt rendet tenni a fejében, és mikor Piton ajtaja elé ért, meg kellett állnia egy percre. Összeszedte magát, ám mikor eszébe jutott, hogy milyen választást említett neki a professzor legutóbb, az utolsó reménye is elszállt, hogy nyugalomra leljen. Bekopogott végül, és tanára ajtót is nyitott neki, majd beengedte.

Megállt és arra várt, hogy Piton a megszokott módon elindul a labor felé, és ő majd követi, ám a férfi fürkésző tekintettel megállt előtte.
– Most is zavart és nyugtalan vagy. Szóval? – fonta össze várakozóan a karjait.
– Én nem… – Hermione nem folytathatta, mert a tanára nem engedte.
– Először is. Pocsékul hazudsz. Másodszor pedig megígérted, hogy őszinte leszel. Harmadszor… nem őrültem meg, hogy a szerdai után kockáztassak veled a laborban. Úgyhogy ki vele! Nem mondom, hogy segíthetek megoldani, lévén, fogalmam sincs, miről van szó, de talán mégis jobb lesz, már csak attól, hogy elmondod.

Granger ujjait gyűrögetve nézett mestere két karjára. Nem tudott kinyögni semmit, és arra figyelt fel végül, hogy a professzor az álla alá nyúl két hosszú ujjával, és megemeli a fejét, hogy a szemébe nézzen. Csak pár pillanat volt, aztán a férfi sóhajtva ragadta meg a csuklóját és maga után vonszolta, egészen a már ismerős nappaliba, ahol ekkor is lobogott a kandallóban a tűz, kellemes meleget árasztva. A kanapéra ültek, és Piton várakozón fordult diákja felé, miközben egyik kezével kényelmesen a háttámlára könyökölt.

– Addig nem engedlek ki innen, míg nem beszélsz. Senkinek sem árulom el a titkodat, ha ettől félsz. Azt azonban látom, hogy valami nagyon emészt, és amíg nem tudsz emiatt rendesen dolgozni, ez az én problémám is. Mesteredként kötelességem foglalkozni veled, és ha ez azzal jár, hogy ki kell faggassalak, hát megteszem. Nem akarok rosszat, hidd el!
– Én… nem tudom. – Hermionénak fogalma sem volt, hogy elmondja-e, vagy sem, és ha igen, mi mindent, de ha mindent, akkor hogyan. És ráadásul előző nap még Piton volt az egyik gyanúsítottja. De ma… ma már semmit nem tudott.

– Mit? Hogy mi a probléma? Kétlem.
– Nem, azt tudom, csak…
– Nem könnyű róla beszélni. Megértem. Valami a tanulással kapcsolatban? – érdeklődött a professzor, játszva a tudatlant.
– Nem.
– Muszáj tippelgetnem? – kérdezte, miközben nézte a lány zavart pillantásait. – Hm. Csak nem utolért a kamaszkor, és a másik nemmel akadtak problémáid?

Ha minden paradicsom olyan gyorsan válna pirossá, ahogy a griffendéles arca, a kertészek örömtáncot járnának. Ezzel viszont egyértelműen megadta a választ, így az apró bólintás felesleges is volt.
– Éértem – húzta el a szót mindentudón. – Csak nem Weasley? – Fejrázás. – Szóval, maradunk a barchobánál. Potter?
– Nem! – tiltakozott kissé elborzadva a lány. – Ők csak a barátaim!
– Akkor? Elég sokan vannak a kastélyban, és nem szeretném őket egyesével felsorolni. Kinyögnéd, ki az?

– Nem tudom! – mondta elkeseredetten, a felszólításnak megfelelő hangsúllyal.
– Nocsak. Azt hogy lehet? Titkos hódoló?
– Az, hogy a fene essen bele! – tört ki Hermionéból, majd szájához kapta a kezét, és ijedten nézett a tanárára. – Elnézést!
– Elnézem, de mi a probléma? Zavar, hogy nem tudod ki az, de mit tett, hogy ennyire? Levelet írt, és megsértett, vagy…

– Nem írt – sóhajtotta a lány.
– Kímélj meg a találgatástól, jó? – Kezdte unni a lassú szenvedést, amit a lány habogása és a rákényszerített szerep okozott.
– Ő… időről-időre megjelenik a szobámban, vagy ahol épp vagyok.
– Akkor mitől titkos? Hisz…
– Láthatatlan. És megfogni sem tudom. Ő viszont… akkor ér hozzám, amikor csak akar. Kezdetben azt hittem, hogy csak akkor tud, ha csukva a szemem, de kiderült, hogy az nem fontos. Fogalmam sincs, hogy csinálja, mert ilyen bűbájról még nem hallottam.

– Tehát láthatatlanul keres fel. Gondolom, szeretnéd tudni, ki az. Mondott valamit?
– Nem beszél. Csak eldöntendő kérdésekre válaszol úgy, hogy vagy a számat, vagy az orrom érinti meg.
– Bántott?
– Nem… ő… nem, azaz…
– Hermione – tette kezét a lányéra, aki a talárját gyűrögette. – Bántott? Mert ha igen…
– Nem, csak… fizikailag nem bántott. Úgy értem nem ütött meg, vagy nem… Csak én…

– Nem akartad, hogy így közeledjen?
– Igen. Kértem, hogy jöjjön személyesen, de nemet mondott. És az is kiderült, hogy csak a testem akarja. Persze, hogy nem tetszett, de… – Újabb pír került a lány arcára.
– De?
– Én… – Suttogóra fogta a hangját, és Pitonnak nagyon kellett figyelnie, hogy megértse, mit mond. – Nekem jólesett, hogy…

– Ó! Értem már. Ő közeledett, te élvezted, a probléma csak az, hogy nem tudod, ki ő.
– Nem csak az. Én… Tényleg jólesett, de nem akarom ezt az egészet. Nem csak azért, mert idegen, hanem mert kizárólag a testem kell neki, nem én. Nekem ez így nem megy. Ő viszont nem olyannak tűnik, mint aki visszalépne. Ráadásul most még az is kiderült, hogy nem tudom megállítani. Fogalmam sincs, ki lehet, és így azt se tudom megtenni, hogy én keresem fel.
– Nem is biztos, hogy jó ötlet lenne megtenni – mondta Piton arra gondolva, hogy ha Lupin a gyanúsított, és a lány számon kéri, abból semmi jó nem fog kisülni.

– De személyesen legalább esélyem lenne védekezni, vagy beszélni vele, akármi! De így nem. És azt se tudom, hogy fogok ma lefeküdni, mert ha megint eljön, és… nem akarom, hogy zargasson. Nekem nem kell így látatlanban egy ilyen… Ah! Nem tudom, mit csináljak! – pattant fel idegesen a lány.
– Először is nyugodj le. Aztán pedig ülj vissza. – Miután Granger helyet foglalt a tanára mellett, folytatta. – Próbáltál már valamit tenni ellene?

– Szerdán… Miután innen elmentem, nem a saját szobámba mentem, hátha akkor nem talál meg, de végül… akkor is megjelent. – Ismét pirulva hajtotta le a fejét, miközben eszébe jutott, mi minden történt akkor este. – Nem tudom, hogy követett-e, vagy másképp talált rám.
– Elég ismert vagy ahhoz, hogy bárki tudja, mikor jársz hozzám, vagyis követhetett.
– Ezek szerint esélyem sincs lerázni?
– Nem tudom. Csak akkor jelentkezik, mikor egyedül vagy?
– Egyszer a nagyteremben is megérintett.

– Esetleg nem kéne egyedül aludnod. Talán a társaság elriasztja – mondta óvatosan, nehogy más eredményt érjen el, mint amit akar. – Viszont, a barátaidnak nem meséltél erről a problémádról. Jól gondolom?
– Igen. Nem tudja senki. Illetve, most már maga igen.
– Tudod mit? Legyen – sóhajtott nagyot a férfi, mintha épp hatalmas áldozatot hozna. – Ha megfelel, kipróbálhatjuk, mi történik, ha nem vagy egyedül. Melletted maradok éjszaka. Vagy te maradsz itt, vagy veled megyek a szobádba. A lényeg, hogy a közelben legyek. Így, ha jelentkezne, egyből tudsz szólni, és tán segíthetek.

– De… – jött zavarba most a tanára ajánlata miatta a lány. – Nem akarom a tanár urat ilyesmivel terhelni.
– Nézd, nem foglak győzködni. Tudhatnád, hogy nem teszek ajánlatokat csak úgy. Még veszélyes is lehet ez a te látogatód. Szóval? Hogy döntesz?
– Rendben. – Hermione idegesen tördelte az ujjait, de Piton megint lefogta őket.
– Kérsz nyugtatót?

A griffendéles boszorkány hálásan nézett mesterére, mire a férfi felállt, és pár pillanatra magára hagyta diákját. Mikor visszatért, már kezében volt egy fiola. A lánynak nyújtotta, aki minden hezitálás nélkül megitta, majd az üres üveget visszaadta.
– Köszönöm!
– Azt hiszem, talán az lenne a legjobb, ha itt maradnál éjszakára. Így, ha nem is követ, hanem másképp talál meg, talán elég lesz a puszta jelenlétem, hogy távol maradjon.

– De…
– Nincs de. Kandallón elmész szépen a szobádba, és idehozod, amire szükséged van.
– Hol fogok aludni?
– Remélem, kinézed belőlem, hogy képes vagyok átváltoztatni valamit ágynak.
Hermione zavartan állt fel, majd a férfi a kezébe adott egy kisebb dobozkát a hop-porral.
– Vidd magaddal, kell a visszaútra is.

A lány biccentett, majd pár pillanattal később eltűnt a lángok közt. Szobájába lépve kicsit félve nézett körbe, remélve, hogy egyedül van. Összeszedte a szükséges holmijait, de a hálóruhájához érve bajba került. Nem rakta ki mosásba a hálóruháit, így csak az volt tiszta, amelyik a lehető legtöbbet engedett mutatni magából. Abban a csipkecsodában nem akart a professzora szeme elé kerülni. Kutakodott kicsit, mire előszedett egy fehér pólót és egy melegítőnadrágot. És bár a férfi nappalijában nem volt hideg, nem tudhatta, este, a pincében milyen hőmérsékletet kell majd elviselnie. Egy plusz pulóvert is vitt magával, majd magához szorítva cókmókját, visszament a professzorhoz.

– Gyere! – intett neki a tanár, mire Hermione követte őt egy, még általa nem ismert szobába. A kandallóban itt is lobogott a tűz, és kellemes meleget nyújtott, ám valami sokkal érdekesebb volt. A két baldachinos ágy a tűzzel szembeni oldalon. A nem épp hatalmas szobában nem kerülhettek túl távol egymástól, de annyi hely épp maradt, hogy kényelmesen elférjenek.
– Arra a székre nyugodtan lepakolhatsz – mutatott Piton a sarokban lévő bútordarabra. – Fürdőszoba ott – intett az ajtó felé a szoba túl felén.
Granger lepakolt, majd kérdőn nézett tanárára.
– Képesnek érzed magad, hogy megfőzz egy bájitalt? – A lány bólintott. – Rendben. Gyere.

Nem sokkal később már mindketten egy-egy üst körül sürögtek. A bájitalmester természetesen folyamatosan figyelte diákját, és nem csak azért, hogy hibázik-e. A terv, amit kieszelt, nem volt se könnyű, se rizikómentes. Bármennyire is számolt a lány lehetséges reakcióival, nem tudhatta, pontosan mi fog történni. Reménykedett, hogy a játéka, az indokai és magyarázatai eléggé hihetőek lesznek majd. Csendben dolgoztak, és ő percről percre egyre jobban izgult, bár ezt soha az életben be nem ismerte volna. Mindennek ellentéteként Hermione mintha egyre nyugodtabb lett volna.

A vacsorát is csak pár halk szóval körítették, majd folytatták a dolguk, végül nem sokkal este kilenc után mindketten végeztek. Piton kicsit korábban, így besegített Grangernek a pakolásban. Amint elindultak a férfi nappalija felé, megjelent a lány arcán a hezitálás. Egy bíztatónak szánt szemöldökemeléssel és egy kézlegyintéssel válaszolt, amivel maga elé terelte. A kandalló és a kanapé között viszont megállította a boszorkát.

– Ha annyira zavar, kint maradhatok, és alszok a kanapén. Meghallom, ha szólítasz. Sőt, az ajtót sem kell nyitva hagyni. – Kedveskedő hangjától a griffendéles ismét zavarba jött.
– Nem… Nem kérek ilyet, uram. Így is hálás vagyok azért, amit tesz, nem fogom száműzni a saját ágyából. Inkább nekem kéne a kanapén aludnom.
– Előző este sem aludhattál sokat, amilyen nyúzott vagy, nem hiszem, hogy hiányzik egy kényelmetlenül eltöltött éjszaka. – Jó, mondani szép volt, de előre sejtette, hogy ez az este nem az alvásról fog szólni. – Most menj, és fürödj le. Itt várlak. Rendben?
– Rendben.

Csupán negyed óra kellett, és egy felfrissült, melegítőnadrágos, pólós és köntösös Hermione Granger lépett ki a nappaliba. Piton letette a könyvet, amit olvasott, majd végignézett diákján.
– Várj meg, hamar végzek.
Igazat mondott. Azt a rövid időt pedig, míg nem volt jelen, a griffendéles kis boszorkány arra használta, hogy jobban szemügyre vette a könyveket. Arra riadt fel, hogy a férfi nem sokkal mögötte megszólalt.

– Gondolom, nem egy van, amit elolvasnál. – Szavai hatására a lány szembe fordult tanárával, és picit elmosolyodott.
– Igen, uram.
– Gyere. – A hálóba érkezve mindketten leültek az ágyukra, és így egymással szemben néztek egymásra pár pillanatig. – Hermione, ha bármi gond van, azonnal szólj. Nem alszom túl mélyen.

Granger bólintott, miközben végignézett tanárán, aki ez alkalommal egy sötétszürke köntösben ült előtte, alatta valószínűleg egy pizsama lehetett. Ami megfogta a tekintetét, az a férfi nyaklánca volt. Épp olyan, mint az övé. Piton észrevette a pillantásait.

– A tiéd párja.
– Uram… – kezdte, de megakadt és lehajtotta a fejét.
– Igen?
– Ön… kit gyanúsítana a helyemben? – kérdezte végül Hermione a fekete szemekbe nézve.
– Ezt később megbeszéljük. Most feküdj le aludni.

A griffendéles bólintott, majd, a férfi figyelő szemeitől zavarban levette a köntösét és bebújt az ágyba. Piton pedig magában megjegyezte, hogy a lány „hálóruhája” nyilván csak rögtönzött válogatás. Hermione végül az esti jókívánságok után behúzta a függönyöket az ágya körül, mire a professzor is letette a fürdőköpenyét, ami alatt csak egy pizsamanadrág volt, majd ő is lefeküdt és betakarózott. Egy jól ismert, gonosz mosollyal az arcán csukta be a szemét.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.