Piton jókedvűen tett-vett a laborban, eltakarított, majd szobájába ment, és nekivetkőzött a fürdőnek. Nem maradt ott se sokáig, de nem is sietett. Végül bebújt az ágyába, bevackolta magát a takarója alá, és behunyta szemét, hogy végre kiszemeltjére koncentrálhasson. Habár azt hitte, a lány ennyi idő alatt elaludt, csalódnia kellett. Mozdulatlanul, de nyitott szemekkel feküdt, és bámulta a plafont. Apró mosollyal nézte, ahogy Granger mellkasa lassan felemelkedett, majd visszasüllyedt. Érzéketlen volt. Nem érzett semmit, tehát hozzáérhetett úgy, hogy nem kellett gonddal számolnia. Megtette.

Végigsimított az ifjú arcon, de a boszorka meg se rezdült. Tovább haladt, megcirógatta a nyakát, de semmi. Aztán az ajkait simogatta meg, de a griffendéles ekkor sem mozdult. Takarón át a két mellre helyezte kezeit, majd óvatosan meg is masszírozta picit, ám még egy pislantást se kapott válasznak. Várt. Granger pedig egyre laposabbakat pislogott, majd el is aludt. Nem sokkal később óvatosan csúsztatta a kezét a takaró alá, és a combok közé simította hideg ujjait. Bugyi most se volt a lányon, ám hiába cirógatta, masszírozta, vagy markolta a különböző részeit, semmi reakciót nem kapott, és ez meglepően zavarta. Annyira, hogy végül felmordulva egyenesedett fel, és állt hátrébb. Lemondó sóhajjal vonult vissza, és aludt el ő is.

Viszonylag hamar elérkezett a szombati nap is. Piton már összekészített minden szükséges anyagot a laborban, amire szüksége volt a teszteléshez. Apró mosollyal állt fel, mikor a lány bekopogott hozzá, de mire az ajtóhoz ért, már felvette azt az álarcát, amit neki tartogatott az óráira. Se nem túl hideg, se nem túl bárgyú-boldog, de némiképp kedves. Mikor meglátta a mosolygó barna szemeket, valami apró elpattant benne. A szerda esti kellemetlen eset után gondolatban sem kereste fel Grangert, hogy időt hagyjon magának is, és ne keltsen feltűnést a diákja mellett. Ám most ismét közvetlen közelről láthatta a két lélektükröt, amit felettébb gyönyörűnek tartott. Igazából, a különleges találkákkor, mikor a közelébe ment, épp ezt hiányolta mindig. A tekintetét látni. Ha ébren volt, láthatta, de nem úgy, ahogy ő akarta. Betessékelte hát a két barna csillagot, természetesen, a gazdájukkal egyetemben.

Hermione megállt pár lépésre az ajtótól, és megvárta, míg a férfi becsukta azt. Ám, meglepetésére, nem indultak el a laborba, hanem a tanár az asztalhoz lépett, és arról egy fekete kendőt vett fel. Ezek után pedig a kérdő tekintetével szembeszállva, megállt előtte.
– Emlékszel, mit ígértem? – kérdezte Piton egy pillantással végigmérve a lányt tetőtől talpig.
– Igen, uram. A szaglásomat fogja tesztelni.
– Épp ezért most csukd be a szemed. A rend kedvéért be is kötöm.
– Óh! – Hermione engedelmesen lehunyta pilláit, és hagyta, hogy a férfi rátegye a puha anyagot. Érezte, ahogy közelebb hajol hozzá, hogy hátul meg tudja kötni. A bájitalmester pedig áldotta az eszét, hogy beugrott neki az ötlet, hogy ne varázslattal oldja meg ezt a dolgot, hanem kézzel. Így ismét közelről érezhette az olyannyira szeretett szőlőillatot.

– Kényelmes? Nem szoros? – érdeklődött kellemes, búgó hangon, és Hermione megrezzent ettől a kedves tónustól. Meglepődött.
– Nem, pont jó.
– Remek. Akkor már mehetünk is.

Piton a diákja mögé állt és kétoldalt a derekára téve a kezét tolta maga előtt. Az aprókat lépdelve próbált haladni, és két karját maga elé nyújtotta, hogy kitapogassa, merre van a fal és az ajtó. A bájitalmester elégedetten vigyoroghatott, mert a lány nem látta, és így vezette őt át a laborba, ahol a sarokban lévő kanapéra ültette tanítványát. Egy, már odakészített tálca volt a kisasztalon. Leült ő is, és közelebb húzta az anyagokat.

– Felkészültél? – kérdezte.
– Fel – bólintott határozottan Hermione, és mély levegőt vett.
– Jó. Akkor kezdjük – mondta, és Granger hallotta, hogy üvegek csilingeltek előtte, majd a férfi megfogta a kezét, felemelte, és beletett egy fiolát. – Tessék. Szagold meg nyugodtan.

Hermione úgy tett. Kitapogatta az üvegcse nyílását, majd az orrához emelte, és óvatosan maga felé legyezte az levegőt felette. Csodálkozva húzta fel az egyik szemöldökét.
– Vanília – jelentette ki határozottan, de némi kérdéssel a hangjában.
– Pontosan. Ne csodálkozz. Az elején hagyományos fűszerek és illatok kerülnek sorra. Csak utána jönnek a különlegességek.

Piton megfogta Granger kezét, kivette belőle a fiolát, majd anélkül, hogy eleresztette volna, egy újabbat tett bele.
– Kakukkfű – azonosította azt is diákja.
– Jó. – Ismét kézmegfogás és üvegcsere.
– Citrom.
– Biztos? – kérdezte a tanár. Hermione ismét megszagolta, majd biccentett. – Nem kevered esetleg a lime-mal?
– Nem.
– Jó. Tovább!

Telt az idő, s újabb és újabb illatok kerültek elő, mindvégig Piton kezéből. Aztán másik tálca, más illatok, immáron nem csak a konyhában előfordulók. Volt ott fű, fenyő, föld, de még kagyló is. Aztán a kifejezetten bájitalokhoz használatos anyagok kerültek elő. Növények, állatok részei, és egyre büdösebb és büdösebb dolgok is. Ám, szerencsére, a végére maradt néhány jó illat is. Piton pedig nem bírta megállni, hogy a sok fiola közé ne csempéssze oda az Amortentiát is. Mikor a lány beleszagolt, láthatóan elmosolyodott, majd újra megszagolta.

– Nos? – kérdezte a tanár, és magának is be kellett vallania, hogy kíváncsi volt.
– Ez… Amortentia – mosolyodott el a lány.
– Hm. Miből gondolod?
– Mert az biztos, hogy ezt a három illatot nem keverte volna egy fiolába.
– Honnan tudod? – kötözködött a férfi, de közben elvette a fiolát. Nem bírta megállni, hogy ne szagoljon bele. Szőlő… Hogy az a...! Gyorsan visszadugaszolta, és letette. Épp elég volt a kis bestián érezni.

– Eltaláltam, nem igaz?
– El. Azért elmondod, mit éreztél? – próbálkozott még Piton.
– A frissen nyírt fű illata, az új pergamené, és… menta.
– Hm. Ezek közül tán a pergamen illatával küzdöttem volna csak meg – próbált viccelni a férfi, hogy ne tűnjön fel, mennyire érdeklik ezek az információk.

A tanár ekkor a tanoncához hajolt, és a feje mögötti csomóhoz nyúlt. Hermione azonban összerezzent a meglepettségtől. Azt már megszokta a tesztelés közben, hogy a mestere minden alkalommal megfogta a kezét, de ez a közelség most meglepte. Érezte, hogy kilazul a csomó, és közben hallotta tanára légzését a füle mellett. Aztán a kendő lekerült róla.
– Így. Erre már nincs szükség.
– Jól teljesítettem?

– Jól. Mindent felismertél. Főzés közben viszont mindet tudnod kell azonosítani, vagy ha kinyitsz egy fiolát, a kész bájitalnak az alkotóelemeit fel kell tudnod sorolni. Még ha nem is mindet, de a legtöbbet igen. Van, ami nem érezhető. Épp ezért ezt is fogjuk majd tesztelni. De nem ma. Mára befejeztük.
– Ennek igazán örülök – csúszott ki a lány száján, majd zavartan nézett a tanárra.

– Nocsak, tán mégse szívesen jársz ide? – húzódott gúnyos mosolyra Piton szája.
– Nem, uram, azaz... de, csak… A túl sok szag után szeretnék friss levegőre menni, és kiszellőztetni a fejem.
– Értem én, semmi gond. Viszont késő van, és bár engedélyed van takarodó után is mászkálni, mégse kéne most kimenned a kastélyból.
Granger kétségbeesett pillantásától azonban új ötlete támadt Pitonnak. Ez még jól is jöhet.
– Hát jó, de veled tartok. Nekem is jól fog esni. – Felállt és a kezét nyújtotta a lánynak. – Gyere!

Hermione bár kicsit bátortalanul, de a férfi kezébe tette a sajátját, és ő is felemelkedett a kanapéról. Mestere aztán elengedte és kifelé terelte őt. Már akkor fellélegzett, mikor kiértek a folyosóra, de ahogy a kastélyt elhagyták, mély levegőt vett, és még a szemét is becsukta egy pillanatra.
– Pontosan ez kellett – mondta halkan.
– Furcsa, mégis inkább a könyvtárban ülsz a szabad levegő helyett.
– Ha jó idő van, kint is szoktam, bár mostanában valóban nem sokszor járok a parkban.
– Gyere, sétálunk egy kicsit, aztán visszakísérlek a szobádhoz. Aludnunk is kell, holnap is nap lesz.
– Tudom, uram, de ez most szükséges, mert úgy érzem magam, mint akit megmérgeztek.
– Megértelek.

Lassan indultak el egymás mellett, és egészen a tóig jutottak, ahol aztán tovább haladtak a parton.
– Mondd, szoktál néha mással is foglalkozni, mint a tanulmányaiddal?
– Ha ezzel most a szerelmi életemre célzott, uram, akkor csak két dolgot tehetek.
– Valóban? – kérdezte felvont szemöldökkel a férfi. – Vagyis?
– Megdöbbenek, hogy ilyesmi után érdeklődik, és megrázom a fejem, mert nem foglalkozok ilyesmivel.

– Miért? – érdeklődött tovább a tanár, hátratett kézzel. – Elvégre fiatal, és ráadásul már nagykorú is vagy. Nincsenek talán jelentkezők?
– Mint mondtam, nem foglalkozom ilyesmivel. Egyelőre a tanulmányaim kötnek le.
– Bocsásd meg, ha tolakodó volnék, csak megleptél. Egy ilyen… hölgynek, mint te, nyilván vannak éppúgy udvarlói, ahogy vágyai is.
– Uram, magát ez komolyan érdekli? – nézett fel a lány zavartan és kissé elpirulva.

– Gondoltam, nem akarsz ilyenkor is az iskoláról és a tananyagról beszélni – vágta ki magát a férfi. – Nézd el nekem, sosem voltam, és tán nem is leszek egy társasági ember. A beszélgetés nem az én erősségem. Épp csak próbálom a köztünk lévő… kapcsolatot kellemesebbé változtatni. Mint mondtam, szeretném, ha a közös… munkánk, ha úgy tetszik, jó hangulatú lenne. Habár a mestered vagyok, az osztálytermen kívül nem akarok tanárként bánni veled. Már a kelleténél jobban. És veled nem csak értelmesen, de kellemesen is lehet beszélgetni. – Utolsó mondatát már halkabban és a lánytól elfordulva mondta, kicsit lehajtva a fejét.

– Ne haragudjon, nem akartam megbántani. Beszélgethetünk nyugodtan bármiről, csak… nem hiszem, hogy az én szerelmi életem épp egy ilyen alkalmas téma lenne. – Piton szinte érezte a győzelem ízét. A lány most megsajnálja, és annak ellenére is beszélni fog, hogy korábban eszébe sem jutott. Előnye is volt annak, ha griffendélessel kezd az ember, mert így biztos volt benne, hogy Hermione az iménti szavait később is be fogja tartani. – Megígértem, hogy őszinte leszek és nyílt. Kérdezhet nyugodtan, csak… meglepett.
– Nem akartalak kellemetlen helyzetbe hozni, ne haragudj. De… Akkor talán beszéljünk másról – ajánlotta, miközben még mindig lassan sétáltak tovább. – Van már elképzelésed, mihez kezdesz, miután levizsgáztál és megszerzed a bájitalmesteri címet is?

– Ezt most úgy mondta, mintha ez olyan biztos lenne. – Piton olyan szemekkel nézett rá, ami határozottan azt sugallta: „Ugyan, ne vicceljen! Simán megcsinálja.” – Köszönöm, hogy így bízik bennem – mondta végül Granger, majd visszatért a kérdésre. – Két ötletem is van, de még nem tudom, mi mellett döntök.
– És mi lenne az a két ötlet? – nézett a lányra egy érdeklődő szemöldökemeléssel.
– Gyógyító, vagy tanár.
– Hm. Nem is rossz. Mindkettőnek el tudlak képzelni. Bár félek, ha a tanári állást célzod meg, nekem nyugdíjba kéne vonulnom.

– Hogy? – nézett hirtelen a férfira Hermione, majd felfogva a szavakat, megrázta a fejét. – Először is, nem túrnám ki az állásából, másodszor pedig, még túl fiatal ahhoz, hogy nyugdíjba vonuljon. Sem önként, se másképp.
Piton pár pillanatig elrágódott a "még túl fiatal" megjegyzésen, majd félretette a gondolatait.
– Az lehet, de ha egy olyan ember váltana, mint te, biztos jólesne a diákoknak.
– Akkor sem fogom kitúrni az állásából, emiatt nem kell aggódnia. Még ha tanár is leszek, nem feltétlenül itt, ha mégis, hát nem az ön állására pályáznék.
– Hm. És mi mást tanítanál, ha nem bájitaltant?
– Mondjuk, számmisztikát… – mondta halkan, kissé bizonytalanul Granger.

– És a gyógyítás? Beállnál a Szent Mungóba?
– Igen. Akár. Ráadásul bájitalmesterként ott is kamatoztathatnám a képességeimet.
– Ez biztos, de még van időd eldönteni, és addig még az is lehet, hogy más pályát választasz.
– Lehet. Azon is gondolkodtam, hogy patikát nyitok. És így rendelésre is készíthetnék bájitalokat.
– Egyben biztos vagyok. Akármihez is kezdesz, a maximumot fogod nyújtani, ahogy a tanulmányaid alatt is.

Piton megállt, és egy apró kézmozdulattal jelezte, hogy forduljanak vissza, Hermione pedig szó nélkül követte.
– Remélem, nem gond, de összeállítottam egy könyvlistát. Kérted, hogy segítsek, és pár címet felírtam.
– Ez… nagyon köszönöm, uram! – lelkendezett a griffendéles.
– Fontossági sorrendben írtam, de majd te eldöntöd, melyikeket szeretnéd.
– Nem is tudja, mennyire hálás vagyok önnek – pirult el zavarában a lány.

A férfi nem válaszolt, mert kicsit elkalandozott, hogy hányféleképp hálálkodhatna neki Hermione. Épp ezért csendben haladtak tovább, és a tanár csak akkor tért vissza a gondolataiból, mikor beléptek a kastélyba. A lépcsőkhöz érve automatikusan ment volna tovább a griffendéles mellett, de az megállította. Ő kérdőn, míg amaz kissé félénken nézett.
– Igazán nem kell elkísérnie, uram. Esküszöm, nem tévedek el. – Piton itt elhúzta a száját, jelezve, hogy nem is gondolt erre, de a boszorka inkább úgy értette: „Tudom, hogy rosszban sántikál.” – Tényleg késő van. Menjen ön is aludni, nem kell miattam tovább fáradnia.

A bájitalmester erre összefonta a karjait, majd végignézett tanoncán. Egy gúnyos kis mosollyal pedig aprót biccentett.
– Rendben, menj, de a biztonság kedvéért, figyelni foglak, egész addig, míg be nem lépsz az ajtódon. – A lány meglepett pillantására csak kinyújtotta a kezét, és megbirizgálta a nyakláncot, amin most is ott csillogott a higannyal teli mini üvegcse. – Tudni fogom, hol vagy. Irány az ágy! – mondta, aztán el is indult a pince felé, de egy gúnyos és célzó köszöntést még megejtett. – Jó éjt, Miss Granger! – A magázásra Hermione felkapta a fejét.
– Uram!
– Igen? – fordult vissza férfi, miután megtorpant.

– Tudja, mire figyeltem fel? – kérdezte egy vidám mosollyal, és Piton összeráncolta a szemöldökét a gondolatra, hogy netán lebukott a lány előtt. – Valamelyik nap a higanyon gondolkodtam, és eszembe jutott, hogy mi a vegyjele, és... – Granger úgy tűnt, butaságnak tartja a mondandóját, mert végül nem folytatta, hanem zavartan legyintett, majd elhadart egy „Jó éjt, professzor!”-t és felrohant a lépcsőn.

Piton még hosszú pillanatokig nézett utána elgondolkodva.
Ezzel vajon mit akart? A higany vegyjele? Az Hg. Hg… H… G… Hermione Granger.
Észre sem vette, hogy mosolyogva ment a lakosztálya felé ezzel meglepve pár, még ébren lévő festménylakót. Csak néhány pillanatig követte figyelmével tanítványát, de amint belépett a szobájába, megszakította a kapcsolatot. Aznap elég volt ennyi.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.