– Ideje, hogy lefeküdjünk. – Piton nem bírta kihagyni, hogy ne legyen kétértelmű a megjegyzése.
– Igaza van, professzor.
– Meg bírsz addig maradni a lábadon, míg visszamész a szobádba?
– Igen.
Piton a kandallóhoz lépett, és egy dobozt nyújtott a lánynak a Hop-porral. Hermione belemarkolt, majd a tanárra nézett még utoljára.
– Jó éjt, professzor!
– Jó éjt, Hermione! – mondta, és mikor Granger eltűnt a lángok közt, letette a dobozt a kezéből.

A bájitalprofesszor ekkor összedörgölte a tenyereit, és a gonosz kis vigyor szerint nem azért, mert fázott. Visszament a laborba, és gyorsan elpakolta a főzetet, majd a nappalijában az üres üveget és poharakat is eltüntette, aztán a fürdőszobájába vette az útját. Mikor végre meztelenül beállt a forró vízeső alá, jólesően dőlt a még hideg csempéknek, és hunyta be a szemét. Mint már annyiszor, most is a lányra koncentrált, és ennek eredményeképp meg is látta őt, ahogy szintén a zuhany alatt ácsorog. Igaz, ő homlokát támasztotta a falnak, és így próbált, valószínűleg, kicsit helyrerázódni.

Eljött az ő ideje, gondolta Piton. Eddig nem tehetett semmit, de Granger immáron nagykorú volt. Eddig csak nézhette, és gyönyörködhetett, ám ezúttal… Ezúttal elérkezett az a pillanat, amire egész eddig várt, kipróbálhatta a nyaklánc egyik képességét. Nem sok koncentrálás kellett hozzá. Ahogy eddig képes volt őt látni, képes lett volna őt megérinteni is. Épp csak eddig nem engedhette ezt meg magának.

Közelebb ment a lányhoz, és mellé állva egyik kezét felemelte, és ujjaival olyan óvatosan cirógatta meg a gerincét, hogy tudta, a lány szinte nem is érzi. Főleg így, kábultan, a víz alatt. Megismételte a mozdulatot, kicsit merészebben, de még mindig nagyon finoman érve a bőrhöz. A következő pillanatban pedig Hermione felkapta fejét, és megfordult.
– Remek, már hallucinálok is – mondta, mikor nem látott maga mögött senkit.

Piton mosolyogva nézett végig a lány gyönyörű mellein, a lapos hasán és a formás combokon. A szerencse mellette állt Felix Felicis nélkül is, Granger ugyanis most háttal dőlt vissza a csempének, és fejét hátradöntve hunyta be a szemét. Amint ez megtörtént, a tanár ismét felemelte a kezét, és most mutatóujjával finoman egy vonalat húzott a lány füle tövétől a kulcscsontjáig. Hermione ijedten nézett fel, de mivel nem látott semmit, összevonta szemöldökeit. Hirtelen kinyújtotta a kezét, először előre, majd oldalra is, de nem érzett semmit, így elvetette, hogy valaki láthatatlanul közelítette meg.

– Merlinre, hát mégis belélegeztem! – sóhajtott fel, és a bájital gőzének, valamint a testén végigfutó vízcseppeknek tulajdonította az érzést, hogy azok ingerlik.
Piton tudta, hogy őt nem érezheti, csak ha engedi, így halkan kuncogott a fürdőszobájában, amit a kis boszorka nem hallhatott. Mikor a lány végül haját mosva emelte a zuhanyrózsa felé a fejét, végigsimított alsó ajkán is, amire a reakcióként egy apró nyelvhegy jött. Épp csak kibújt, már vissza is húzódott, de ez pont elég volt arra, hogy a férfit még jobban feltüzelje.

A bájitalmester szíve olyan hevesen vert, hogy több mély levegőt kellett vennie, hogy kicsit lenyugodjon. Nem akarta már az első alkalommal letámadni Grangert, de egyre nehezebben viselte vágyait. Minden pontosan úgy zajlott eddig, ahogy ő akarta, és még nem akart kockáztatni. Igen, megtehette volna, hogy így, láthatatlanul játsszon a lánnyal, és akár erővel is magáévá tehette volna, de ő nem ezt akarta. Készségesen és teljes valójában akarta az ágyában látni. Nem így, gondolatok és mágia útján. Ezt egyelőre csak a későbbiek bemelegítéséhez akarta. Majd később, mikor már nem az első alkalom lesz, megteszi, hogy így is élvezkedik kicsit, vagy nagyon, de még nem.

Ám a játékot sem szándékozott abbahagyni még. Azt akarta, hogy Granger észrevegye, hogy valaki, és nem valami teszi vele mindezt. Ám ennek megvolt a terve, ami szerint a zuhany alatt még nem lép tovább. Majd ha a kis szépség ágyban lesz, félálomban, netán teljesen álomba merülve. Az alkohol megteszi majd a hatását. Annak is oka volt, hogy csak akkor ért hozzá, ha csukva volt a szeme. Nem volt szükséges, mert bármikor megtehette volna, de ez egy tökéletes tükör volt a számára. Mert amint Hermione felfogja, hogy minden érintés valódi, tudni fogja, mit érez, és mit gondol. Látni fogja a reakciókat. És ha összekapcsolja a csukott szemeket az érintésekkel, akkor kiderül, hogy vajon félve hunyja-e be a szemét, avagy direkt, várva a folytatást. Az utóbbiban reménykedett.

Mikor Hermione törülközött, ő is úgy tett, így nem láthatta, ahogy áldozata egy szexi kis hálóingbe bújik. Ám mikor elfeküdt az ágyában, és betakarózott, már nézte is, hogy miként bújik be a lány a sajátjába, és ahogy meglátta a vadító csipkecsodát, azt is észrevette, hogy nincs rajta bugyi. A vékony kis anyag pedig épp csak takarta a fenekét. Nagyot nyelve igyekezett türtőztetni magát. Várnia kellett. És ezt a várakozást azzal töltötte, hogy az éjjeliszekrényének fiókjából előhalászott egy bájitalos fiolát, és meghúzta. Ezzel el is űzte az alkohol minden hatását.

Már csak a vágy részegítette, ahogy tovább nézte a lányt. A légzéséből tudta, hogy elaludt, de még óvatosnak kellett lennie. Mutatóujja külső felével végigsimított az arcán, és csak egy aprót mozdult a feje, így bátran folytatta. Végigsimított ismét a puha ajkakon, mire azok egy pici sóhajjal szétnyíltak. Meg akarta kóstolni, de tartotta magát a terveihez. Pontosan tudta, Granger mikor merült mélyebb álomba. Ezután viszont széles mosollyal, és szemében játékos, ördögi fénnyel közeledett ismét. Óvatosan hajtotta félre a boszorkáról a takarót, felfedve testét, egészen a térdéig.

Zakatoló szívvel és egyre mélyebbeket lélegezve simította a kezét az egyik combra. Selymes volt, meleg és hívogató, ami folytatásra ösztönözte őt. Egyre feljebb és feljebb csúsztatta a kezét, és mivel a lány az oldalán feküdt, könnyedén a fenekére siklott nem épp kicsi keze. Tökéletesnek vélte, ahogy minden részét felfedezte. Gyengéden simított rajta végig újra és újra, ezzel akaratlanul elérve, hogy Hermione kicsit jobban elfordítsa a csípőjét. Óvatosan mellé ült, és bal lábát, ami felül volt, feljebb húzta, a hasához, így jobb belátást engedve magának a legféltettebb részekhez. Piton tovább simogatta a fenekét, majd végigsiklott a tenyerével egészen le a térdhajlatáig. Óvatosan húzta még feljebb a griffendéles lábát, így már majdnem teljesen hason feküdt.

A bájitalmester csak egy futó, gyors pillanatra érintette meg Granger legintimebb részét, már ezzel is sikerült egy halk nyögést kicsalni az alvóból. Nem folytatta inkább, hanem kezét visszahelyezte a combokra, majd lassan, centiről centire haladva csúsztatta feljebb és feljebb. Át a csípőjén, tovább a derekán, majd a hálóing alatt megállt, mikor elérte a finom kis halmot, Hermione mellét. Ott felemelte a kezét, és ujjai begyével cirógatta körbe és körbe, majd a bimbóudvar különösen selymes és puha bőrén simított végig körkörösen, míg az meg nem keményedett.

Kívánta. Úgy, ahogy az elmúlt hetek alatt egyszer sem. Így, hogy nem csak nézte, de érintette is, ízlelni akarta, és mohón bejárni minden porcikáját. Nem tehette, még nem. Bár ő alkotta a szabályt, és megváltoztathatta volna, tudta, miért küzd, és azt kellett szem előtt tartania. De valljuk be, nehéz, mikor az ominózus szem olyan szépségeket lát, mint Granger fiatal és hamvas bőre. Gondolatban a lány ágya szélén ült, miközben a valóságban a sajátjában feküdt. Mindkét keze a takaró alatt volt…

Fejében pedig újabb támadást indított tanítványa ellen. Óvatosan fogta tenyerébe az imént kényeztetett mellet, és gyengéden megmasszírozta picit, és mosolyogva fogadta a halk sóhajt. Aztán lefelé simította végig a kis fruska testét. Hasán keresztül tovább folytatta útját, egészen Hermione és az ágy közé, mivel még mindig a félig hasalós pózban feküdt. Elérte a puha pihéket, és jólesően felmordult, mikor ujjai közt érezte azokat. Finoman siklott tovább, egészen elfedve tenyerével a talált kincset. Nem kezdett ott is játszani, csak hagyta, hogy a kezének, és a boszorka testének melege összekeveredjen, és jólesően borzongassa. Másik kezét, amin eddig támaszkodott, a lány fenekére simította, és nem bírt ellenállni a kísértésnek, hogy ne csókolja meg az olyannyira kívánt bőrt.

Óvatosan hajolt közelebb, és míg keze még mindig gyengéden érintette a felfedezett tájakat, ő, egész közel jutva, megtorpant egy milliméternyire a lány csípőjétől. Így, hogy ilyen közel került hozzá, az olyannyira szeretett szőlőillat még jobban érezhető lett, és mindamellett, hogy ő ezt imádta, meg is lepte. Pár pillanatig ráncolta a szemöldökét, mert nem tudott róla, hogy ezzel a módszerrel szagokat is érezhet. Erre nem figyelt még fel. Az ismerős illat még inkább elbódította, így nem is foglalkozott tovább holmi kérdésekkel. Orrával finoman simult a bőrhöz, és előbb egy apró puszit adott rá, majd még egyet és még egyet. Végül belelendülve nyalta meg egy kicsit, és aztán gyengéden harapott bele, vigyázva, hogy ne okozzon fájdalmat, pláne, ne hagyjon nyomot.

Csak egy hangos nyögés, és Piton hálás volt minden hangszigetelő bűbájnak a lakosztályán. Nem gondolta, hogy azzal, hogy többet kap a lányból, jobb lesz ez is, mégis sokkal elégedettebb volt. Nem nyitotta még ki a szemét. Egy apró puszi még a griffendéles oldalánál a medencecsontra, majd finoman s lassan elhúzta a kezét a boszorka lába közül, mire Hermione nyöszörögve feküdt végképp hasra. Elhúzta a száját, tagadhatatlanul gúnyosan, majd végignézett még a szépségen, betakarta, és eltűnt a szobából. Bár eddig se volt ott… Elégedett volt, a terve tökéletesen alakult, minden úgy ment, ahogy ő akarta. Már csak az kellett, hogy felébredjen Granger előtt. Ezt egy egyszerű ébresztő bűbájjal megoldotta. Pontosan tudta, hogy mindig hatkor ébred fel, mivel volt három hete megfigyelni. Ki nem hagyta volna, hogy ébredés előtt eljátsszon vele, hogy amint magához tér a félálomból a griffendélese, még érezze a bőrén a simogatását, a csókjait.

Nem kellett altatni, ő is hamar álomba merült. Édes, mély és mámoros álomba.
Hajnali ötkor ébresztette a bűbáj, és rettentően hálás volt az előző este megivott bájitalnak, hogy legalább az alkoholnak nem volt utóhatása. Így csak fáradt volt kicsit, de amint jobban felébredt, és rájött, miért kelt ilyen korán, szinte kipattant az ágyból. Gyorsan megmosakodott, és rendbe hozta magát, majd egy szál pizsamanadrágjában visszadőlt az ágyára. Becsukta a szemét, és már meg is kezdte terve újabb pontjának megvalósítását.

Hermione akaratlanul részesítette a férfit különleges meglepetésben. Hátán feküdt, takarója az ágy végébe rúgva, hálóinge egészen a melle alá gyűrve, egyik keze a párnán, másik maga mellett kinyújtva, és hála annak, hogy jobb lábát feljebb húzta, a kis terpesz tökéletes képet adott bizonyos részekről. Piton fel is nyögött, amint meglátta őt így aludni. Láthatóan élménydús álma lehetett. Vajon mitől?

Ismét közelebb ment, és hála a franciaágynak, kényelmesen feltérdelhetett rá. Óvatosan ült le, nehogy már most felébredjen a lány. Nem tudhatta, mennyire alszik még mélyen, bár remélte, hogy a bor miatt épp eléggé. Bőségzavara volt, nem tudta hirtelen, hol is kezdjen hozzá. Az enyhén szétnyílt ajkaknál döntött. Finoman ismét végigsimított az alsón, majd miután Hermione pár pillanatra beharapta azt, közelebb hajolt, és miközben folyamatosan a bájos arcot fürkészte, egy óvatos, leheletnyi csókot adott rá. Megérezve a boszorka szájának mozdulását, nem sok kellett, hogy erősebben, mélyebben essen neki. Így csak még egy dolgot kísérelt meg. Kinyújtva a nyelvét, finoman végignyalt a lány mindkét ajkán. A következő pillanatban gyorsan felült, mielőtt többet tett volna.

Mutatóujjával finoman cirógatta meg a nyakát, és elmosolyodott a gondolatra, vajon mit szólna, ha kiszívná. Megigazította Granger haját, és látva, hogy még mindig elég mélyen alszik, a vállához hajolt, és finoman beleharapott, épp csak egy pillanatig, nehogy bajt okozzon. Aztán a meztelen hasat vette célba, és teljesen rásimította a tenyerét. Párszor körbehaladt, végigsimított a combján a térdéig, majd vissza. A felgyűrődött hálóing mellett állt meg a keze. Ráhajolt az egyik fel-le emelkedő mellre, és az anyagon keresztül a szájába vette, amennyire tudta, majd ajkaival szorította össze, ezzel elérve, hogy a gazdája vágyakozva felsóhajtson. Mikor azonban meglátta a lány kezét megmozdulni, rajtakapottként ült fel ismét. Azonban Hermione szemei még mindig csukva voltak. Álmában simította kezét a mellére.

Piton szíve olyan hevesen vert, hogy elgondolkozott rajta, vajon az ő korában lehet-e szívrohamban meghalni, ráadásul egy griffendéles fruska miatt. Visszasimította kezét a lapos hasra, majd mikor nem kapott reakciót, lejjebb siklott, és a két comb közé rejtette, éppúgy ráhelyezve egész tenyerét az intim részre, mint este. Granger felnyögött egy picit és a lábait is összébb zárta, láthatóan az élvezettől. A gyengéd csapda a férfi keze körül nem ijesztette meg. Végül lassan és óvatosan megmozdította középső ujját. Behajlította, így ingerelve tovább az előtte fekvő szépséget. Egy reszketeg sóhaj szakadt ki a lányból, majd a keze, ami eddig a feje mellet a párnán pihent, most a hasa felé vette az irányt. A tanár gyorsan, de vigyázva vette el sajátját, így még épp elkerülte, hogy a boszorka hozzáérjen.

Hermione keze felváltotta a férfiét, és egy gyors simításra becsusszant a combjai közé, aztán viszont az oldalára fordult, és felhúzta a lábait, így gömbölyödve össze. Mestere gyönyörködve nézte a nőies formákat, a kócos tincseket és a kissé piros arcot. Kíváncsi volt, vajon miről álmodhatott a lány, de nem foglalkozott vele. Ekkor nem. Elég figyelemelterelő volt ugyanis a gömbölyű popsi és a két comb közül kikandikáló gyönyörűség. Meg kellett érintenie. Hermione fenekét megsimogatva jutott el a kívánt részig, és az ott megérintett ajkak csillogva engedték beljebb csúszni az arra járó remegő ujjat. Piton csak ekkor vette észre, hogy a keze reszket. Az, hogy a saját szobájában, az ágyában mit csinált, csak egy dolog, de hogy gondolatban remegjen a keze? Hát ennyire ki lenne készülve?

Miután a csúcsra ért, felállt a lány ágyáról, aki ekkor megmozdult. Piton, bár levegőért kapkodott és alig volt magánál, nézte, ahogy Granger beletúrt a hajába, majd nyögve fájlalta a fejét. Hát, igen, a bor megtette a hatását. Egy halvány gondolata még volt, hogy a reggel folyamán megajándékozza egy másnaposság elleni főzettel, de sokkal inkább koncentrált az ébredezőre. Pár perccel később a tanonca furcsán tapogatta végig saját testét. Tanára innen tudta, érzi, hogy valami történt. Mikor a két lába közé nyúlt, felsóhajtott.
– Hülye bájital! – morogta, de kezét nem vette el.

Piton, bár vissza akart vonulni, látva, hogy mire készül a lány, úgy döntött, inkább marad. A finom kis ujjak mozogni kezdtek, és egyre sűrűbb sóhajokat csaltak ki a gazdájukból. Granger a hátára feküdt, és lábait széttárva folytatta, és sejtése se volt, hogy valaki közben tágra nyílt szemmel figyeli. Nem kellett sok, és felnyögött a csúcsra érve, teste pedig remegett, majd elterült.
– Merlinre! – sóhajtotta. – Jó reggelt, Hermione! – súgta magának.

Kellett még pár perc, mire feltápászkodott, de kapásból a fejét fogta. A fürdőbe ment, és a zuhany alá állt ismét, Piton pedig úgy döntött, nem marad tovább. Visszavonult, és rendbe szedte magát. A lány még nem sejtette, hogy valaki játszik vele, és ez tökéletes volt. Hétfő estére is készen állt már a terv, de az rizikósabb volt, ám, ha sikerül, feledhetetlen éjszakája lesz.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés