Nyár, meleg és fullasztó. De nem Perselus Piton pincéjében. A kellemes hűvös ott még a legforróbb napokon is megmaradt, bár Hermione Granger társaságában neki is bőven jutott a melegből és az izzadásból. Túl az évzárón és minden macerán, végre lelépett a sok diák, és ő nyugodtan, minden gond nélkül csábította éjszakára az ágyába a lányt. Immáron nem kellett titkolniuk se, hisz mindenki megtudta, hogy túlléptek a tanár-diák kapcsolaton. Elégedetten gondolt arra, hogy szerelme büszkén mosolygott bárkire, aki vele kapcsolatban érdeklődött. A kis griffendéles fruska… illetve, exgriffendéles, hisz befejezte az iskolát.

Perselus elmosolyodott, ahogy reggel felébredve Hermione a karjai közt szundított. Szerette maga mellett érezni, ölelni, hogy akkor és úgy érjen hozzá, ahogy csak szeretne. A lány nyakához dugta az orrát a tincsek közé, és mélyen beszívta jellegzetes illatát. Az a szőlőillat, ami kezdettől fogva megőrjítette, most is ugyanolyan hatással volt rá. Félresöpörte a barna fürtöket, és apró puszikat hintett a meleg és puha bőrre. Kezét párja hasára simította, majd amennyire tudott, a combok közé furakodott. Hamar rászoktatta kedvesét, hogy hálóruha nélkül aludjon, fehérneművel pedig előtte sem volt gondja, hisz alváshoz nem hordta a lány. Ujjai a puha szálak közé férkőztek, és ezzel el is érte, hogy legkedvesebb, s valójában egyetlen tanítványa a hátára forduljon. Álmos dörmögés után két gyönyörű barna lélektükör nézett rá.

– Kérhetek mindennap ilyen ébresztőt? – mosolygott Hermione, ahogy azok az ujjak tovább mocorogtak.

– Esetleg – mormolta neki mély hangon Perselus, majd fölé gördülve egy igen forró csókkal folytatta a keltegetést. – Irány a fürdő, aztán reggeli! – adta ki a parancsot hirtelen.

– Mi? Miért? – értetlenkedett a lány, és összevont szemöldökkel nézett a férfira, aki egy gúnyos mosoly kíséretében felkelt. – Gyere vissza! Minek kell sietni?

– Majd megtudod. Most talpra, kisasszony, és talán jó leszek hozzád a zuhany alatt.

Ez már kellően csábító volt ahhoz, hogy Hermione felkeljen. Megfogta a felé nyújtott kezet, majd felállva, fél kézzel szemét dörzsölve kibukdácsolt Perselus vezetésével a fürdőbe. Ott aztán a zuhany alá beállva a meleg vízhez meleg, sőt forró ölelés is járt, és hamarosan már teljesen éberen mosdatták egymást. És igen, Hermione jól emlékezett arra, hogy mindig, mindenhol alaposan meg kell mosni mindent. Bár talán az anyukája, mikor erre tanította, nem egészen arra gondolt, amit ők éppen műveltek. A játékos örömszerzés végül véget ért, és így már elégedetten, és felfrissülten öltöztek fel. A nagyterem felé tartva Hermione nem bírta tovább visszatartani kérdését.

– Mire készülsz?

– Mondtam, majd megtudod – húzta féloldalas mosolyra a száját Perselus. – És hiába faggatsz, nem árulom el előbb.

– Biztos? És ha cserébe ajánlok valamit?

– Mit? – húzta fel most szemöldökét a férfi, és kérdőn nézett a mellette lépkedő lányra.
Hermione megragadta Piton kezét, és a füléhez hajolt, majd pár szó után vigyorogva húzódott vissza. A bájitalmester szeme vággyal telt meg, úgy nézett rá. Még a száját is eltátotta picit, majd egy pillanatra behunyta a szemét, és nyelt egyet.

– Kegyetlen perszóna! – suttogta, mert reggeli kielégítés ide, vagy oda, a nadrágja kezdett ismét szűk lenni. – Akkor sem tudod meg előbb, mint terveztem.

– Hm. – Hermione vállrándítva ment tovább, mint akit nem érdekel a dolog. – Te tudod.

Már a csarnokban voltak, de Perselust nem érdekelte, főképp, hogy diákok már nem voltak a kastélyban, így egy pillanat alatt magához rántotta a lányt, és egy felettébb éhes csókkal juttatta tudomására, hogy az ajánlata mennyire is izgatta fel. Mindeközben azzal se törődtek, hogy Albus Dumbledore épp ezt az időpontot választotta, hogy szintén reggelizni érkezzen. Mosolyogva nézte a szerelmeseket, és már épp megköszörülte volna a torkát, mikor a csók abba maradt, és meghallotta Piton kissé rekedt hangját.

– Mindazt meg fogom kapni alku nélkül is.

– A-a-a-a! Nem, azt hiszem, ha nem kezdesz beszélni, egy jó ideig le kell mondanod ilyesmiről.

– Te…

– Jó reggelt, gyermekeim! – szólt közbe az igazgató, mire mindketten ránéztek, és elengedve egymást rendbe szedték vonásaikat, majd köszöntek. – Igazán szép reggelünk van, nem igaz? Meghozza az ember étvágyát.

– Valóban – mosolygott Hermione, és Dumbledore oldalán szépen besétált a nagyterembe. Maga mögé pillantva látta, hogy Perselus kissé morcosan követi őket.

Hermione a tanárok asztalához lépett, tudván, ezentúl ott a helye, és, természetesen, Piton maga mellé ültette szíve csücskét. Azonban arra nem gondolt, hogy ennek netán hátrányai is lesznek. A kis bestia, ahogy épp hívta magában, ugyanis miközben fél kézzel a már előre megkent pirítósait eszegette, másik kezét Perselus combjára simította. Érezte, ahogy a férfi mozdulatlanná merevedik, és tenyerét kicsit feljebb simítva azt is felfedezhette, hogy az a merevedés bizony másfajta. Ám egy gyengéd simítással elhúzta a kezét, majd teájáért nyúlva nyugodtan ivott, és folytatta a reggelizést. Pontosan látta, hogy párja mennyire küzd, hogy lehiggadjon.

Kis akciójával elérte, hogy amint a nagytermen kívül voltak, Perselus a kezét megragadva szó nélkül húzta magával a pincébe. A szobájának ajtaja épp csak bezárult, mikor a falhoz szorította kedvesét, és mohón megcsókolta, majd derekát megragadva felemelte, így a lány két lábával szorosan átkarolta őt.

– Kezdem azt hinni, hogy rossz hatással vagyok rád. Még egy ilyen valamelyik étkezésnél, és gondoskodok róla, hogy te éppúgy élvezz az asztalnál. Ugye, emlékszel még arra a pici kis szóra? Fruor! – mondta határozottan, és Hermione nyögve hajtotta hátra a fejét. – Biztos vagy benne, hogy jól átgondoltad, kivel játszol? – Véget vetve a bűbáj hatásának, Perselus lábra állította a lányt, majd egy apró csók után elengedte és hátrébb lépett. – Áll még az ajánlatod?

Hermione majdnem rávágta, hogy igen, de ismerve párját, megrázta a fejét.

– Nem. Nem árulnád el, hacsak nem mostanra tervezted, így nem jár semmi. Tipikusan mardekáros tőled, hogy mégis kéred.

– Hát jó. – Ezúttal Perselus vont vállat, mint reggeli előtt kedvese. – Te tudod. Most akkor viszont menj, és csomagolj, mert elutazunk.

– Mi? Hova?

– Mivel nem áll az ajánlatod, nem mondom meg – gonoszkodott Piton.

– De… – Granger taktikát váltott. – Ha nem mondod meg, hova megyünk, honnan tudjam, hogy mit kell csomagolnom?

– Mindent. A nyáron már nem szándékozok visszatérni csak iskolakezdés előtt egy héttel.

– Igen, de…

– Nincs de, Hermione. Mint mestered – nyomta meg a szót –, adtam egy utasítást és te most szépen mész, és pakolsz. Téged ismerve bőven elég lesz pár óra. Tizenegyre legyél itt útra készen, mert az ebédet már nem itt költjük el.

Azzal választ nem várva betuszkolta a lányt a kandallójába, Hop-port szórt bele, és bemondta a lány szobáját, mint úti célt. Apró vigyorral kezdett ő is csomagolni, miközben még maga előtt látta a tátogó boszorkányt. Már jóval korábban eszébe jutott, hogy nyáron elmennek a Roxfortból, és mindent szépen elrendezett, hogy semmi gond ne jöhessen közbe. Dumbledore természetesen örömmel segédkezett. Hermionénak csak az utolsó pillanatban szándékozott szólni, ahogy azt tette is. Bármennyire is sikerült megismernie szerelmét, izgatottan várta, hogy végre kikerüljenek az iskolából.

Negyed órával a megbeszélt idő előtt, Granger kilépett a férfi kandallójából.

– Kész vagy? – kérdezte a bájitalmester, aki épp pár könyvet pakolt vissza a polcra.

– Totál! – nyögte a lány, jelezve, hogy megőrjíti, hogy nem tud semmit.

– Remek – reagált Piton, mint aki észre sem vette a másik idegességét. – Ülj le, mindjárt végzek.

Hermione türelmetlenül toporgott még kicsit, majd lehuppant az egyik fotelbe, és onnan nézte, ahogy szerelme ki-be mászkál. Egy ideig némán tűrt, de pontban tizenegykor kifakadt.

– Mondj már valamit! Mi ez az egész? Hova megyünk?

– Nyugalom, Miss Granger, nem fog belehalni, ha kivételesen nem tud valamit. Időben ki fog derülni minden. Vagy esetleg ismét életbe léptetnéd az ajánlatod?

A boszorka félhangosan morgott valamit, ami valószínűleg nemleges válasz volt, majd nyugalmat erőltetve magára nézte, ahogy a férfi bezárja, majd lekicsinyítve elteszi a ládáját. Perselus végül elé állt, majd kezét nyújtva felsegítette. Egy apró csók után a kandallóhoz léptek, és Piton kimondta az úticélt. Az igazgató szobájában léptek ki. Hermione remélte, hogy végre megtud valamit, de nem ez történt. Elköszöntek Dumbledore-tól, aztán egy újabb Hop-hálózatos utazáshoz felkészülve egy nagyobb adag porral mindketten a kandallóba álltak, és Piton megadta az úticélt.

– Prince kúria!

A gyomorforgató út nem sokkal később véget ért, és Hermione vigyorogva nézett szerelmére. Nyakába kapaszkodva csókolta meg.

– Szóval, ezt tervezted? Itt leszünk egész nyáron? Kettesben? – kérdezte látható örömmel, és mintha már tervezte is volna, mi mindent fognak csinálni.

– Nem feltétlenül egész nyáron. Úgy terveztem, ki fogunk azért mozdulni. És ha Samit nem számoljuk, akkor igen, kettesben – válaszolt Perselus, majd újabb csókot követelt, és csak percek múlva volt hajlandó elengedni a boszorkányt. – Pakoljunk le, együnk, aztán meglátjuk, mihez kezdünk.

– Öhm… – torpant meg Hermione, majd zavartan nézet az épp indulni készülő párjára. – Hova szeretnéd, hogy kipakoljak?

– Természetesen pakolhatsz a múltkori szobába is, de tökéletesen felesleges, mert úgyis mindig velem fogsz aludni. Úgyhogy… Megkértem Samit, csináljon helyet a szobámban a te holmidnak is.

Piton nem várt válaszra, elég volt a lány széles mosolyát látnia, majd felmentek, és a felnagyított csomagokat letették a szekrények elé.

– Jó újra itt lenni. – Hermione viszonylag gyorsan kipakolt és az ágyra ülve várta, míg Perselus végez. – Mi az a sok pergamen? – kérdezte mikor a férfi egy igazán nagy kupacot tett az asztalra.

– Az egy régebbi kutatásom, ami félbemaradt. És most, hogy van elég időm, már ha hagysz – tette hozzá egy féloldalas mosollyal –, szeretném átnézni, és folytatni. Persze, minthogy van egy igen tehetséges tanítványom, remélem, hogy majd betársul.

– Persze! – lelkesült egyből a lány. – És mivel kapcsolatos?

– Lassan a testtel, kisasszony! Bármennyire úgy tűnik, hogy mindig dolgozok, néha nekem is kijár egy kis pihenés. Előttünk a nyár.

– Jó, persze. Nem kezdünk neki most, de attól még elmondhatod, mi után kutattál.

– Nem – mondta határozottan Perselus. – Ha beavatnálak most, elkezdenél rajta töprengeni, és nehezebben tudnálak rávenni, hogy egyszerűen csak lazíts.

– Ha jól emlékszem, rendkívüli meggyőzőképességed van.

– Tény. Elérem, amit akarok. Épp ezért felesleges is kérdezősködnöd.

– Értettem, uram – tette karba kezeit a boszorka, és durcásan félrefordította a fejét.
Perselus letett a kezéből két könyvet, majd a lány elé állt, és elgondolkodva méregette.

– Úgy vélem, ezzel nem azt éred el, amit szeretnél – hajolt közelebb, majd mikor Hermione ránézett, hátradöntötte az ágyon, és csókba fojtotta a felhangzó nyögést. Ennyi is elég volt, hogy Granger teljesen ellazuljon, és elfelejtkezzen minden másról. Csak pár perc múlva váltak szét, hogy aztán vágytól égő szemmel nézzenek a párjukéba. – Befejezhetem a pakolást, kisasszony?

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés