A Sakamiban töltött idejük gyorsan telt. Lio segítségével jóval több furfangot sikerült befogniuk, mint amennyire számítottak, és Perselus sok kékszínű vért nyert ki belőlük. Egy elég nagy fiolát töltöttek meg, és mindemellett jó pár növényt is begyűjtöttek. Valamint gazdagabbak lettek egy kissé vad emlékkel, mikor is kettesben sétáltak ki a közeli erdőbe, hogy aztán élvezhessék a természet lágy ölét…
Lio visszafogta közeledését, de ez nem változtatott azon, hogy Perselus továbbra is féltékeny volt.

A hazaindulás vidám volt. Perselus és Hermione örült, hogy visszavonulhatnak, és végre ismét kettesben lehetnek majd. Lio visszavitte őket az erdőbe, ahol már nem láthatta őket más, majd elköszöntek, és egy hoppanálás, majd egy Hop-hálózatos utazással később már ismét a Prince-kúrián voltak. Sami lakomával várta őket, és miután lecsillapították gyomrukat egy-egy bájitallal, boldogan láttak neki. De ahogy az várható volt, egyből utána a laborban kötöttek ki, és rendezték a beszerzett anyagokat.

Egy hétig szinte csak két helyiségben voltak. Hálószoba, labor, hálószoba, labor… Egészen addig, míg hétfőn meg nem zavarta nyugalmukat Draco levele, aki bejelentette, hogy éppúgy, mint minden nyáron, ezúttal is szándékában áll meglátogatni keresztapját. És szándékában állt élete szerelmét is magával vinni. Harry Pottert. Perselus fogait összeszorítva kezdte felsorakoztatni magában a megfelelő átkokat, amiket majd a Kis Hősre szórhat, de ezúttal Dracónak is jutni fog belőle.

Végül mégis hagyta, hogy a keresztfia elhozza a griffendélest, de csakis Hermione kedvéért, gondolván, neki biztos jól fog esni, hogy legjobb barátjával is tölthet egy kis időt. Másrészt sokkal jobban örült neki, hogy Dracónak párja van, még ha az Potter is, mintha egyedül toppant volna be. Így kevesebb rá az esély, hogy az ő Hermionéja felé közeledik. Tudta persze, hogy anno csak provokálta, de akkor is birtokló volt kedvesével.

Hétfőn reggel aztán egy önelégült és büszke Malfoy érkezett meg a kandallón keresztül. Harry Potterrel a karjai közt. Hermione és a fiúk perceken belül lelkes beszélgetésbe kezdtek, aztán, amint Draco kisajátította a szokásos vendégszobát, valamint beköltöztette párját is, mindhárman a kertbe vonultak beszélgetni. Perselus a lehető leghamarabb visszavonult a laborba, nem akarván a kelleténél többet látni Potter szerelemtől csöpögő arcát.

– Gyerünk! Eddig húzhattátok a dolgot, de most már tudni akarom, hogy jöttetek ti össze! – követelőzött Hermione, és Draco gúnyosan mosolyogva nézte, ahogy Harry tetőtől talpig elpirul.
– De Hermione… – kezdte Potter.
– Igazán, Hermione, neked kell hálásnak lennünk. Mindez miattad van.
– Miattam? – kérdezte a lány meglepetten. – Miről beszélsz?
– A fogadásukról, és hogy ragaszkodtál ahhoz, hogy Harry is teljesítse a saját részét.
– Ó – nézett rájuk értőn Hermione.
– Bizony.

Harry és Draco szerelmesen néztek egymásra, és mindketten elmerültek kicsit a még elég friss emlékben…

oOo

Harry idegesen nézte a táncolókat a tanév utolsó buliján. Látta Hermionét az igazgatóval, majd Pitonnal táncolni, de nem igazán tudott koncentrálni. Minél inkább telt az idő, annál jobban izgult. Pontban kilencre beszélte meg Dracóval, hogy találkoznak a Szükség Szobájában. Látta a szőkeséget, ahogy beszélgetett, majd később táncolt is, előbb Parkinsonnal, majd Hermionéval. Aztán Zambinivel társalgott, és akkor akadt el a lélegzete. A szőkeség ugyanis egyenesen ránézett, majd mosolyogva kacsintott egyet. Azóta a bizonyos beszélgetés óta, mióta kiderült, hogy teljesítenie kell a büntetését, többször… na jó, sokszor figyelte a szőkeséget, és néha összetalálkozott a tekintetük. De soha eddig nem kacsintott rá! Azon törte a fejét, hogy mire vélje a dolgot.

Draco is izgatottan várta a találkozót, de igyekezett ezt nem kimutatni. Pottert figyelni viszont kifejezetten izgalmas volt. Hol zavarba jött, hol idegesen igyekezett távol kerülni tőle, hol úgy állt, vagy ült, mintha egy Petrificust mondott volna magára, ha a közelében volt, hol ficergett, mint aki be van sózva. Azt is tudta mindeközben, hogy a griffendéles hős jól megnézte őt, tetőtől talpig végigmérte. Miután mindketten vonzódtak a saját nemükhöz, szinte biztos volt benne, hogy Harry különféle, bujábbnál bujább fantáziákra gondolhat. Különben miért pirult volna el? És a találka ideje rohamosan közeledett. Így mindenkit lerázott, és becélozta a Szükség Szobáját. Odaérve pedig kívánt egy kellemes hangulatú nappalit.

Mikor Harry felért, és kicsit reszketegen nyúlt a kilincs felé, megtorpant. Ez csak Malfoy, bíztatta saját magát. Voldemorttal elbánt, ezt is túléli, gondolta, majd lendületesen benyitott. Az elé táruló kép azonban megállásra késztette. A szőkeség határozottan meg akarta nehezíteni a dolgát. A nappalivá alakult szoba kandallója előtt a szőke istencsapása piszkosul izgató szándékozott lenni. És megy is neki, hogy az ég szakadna rá, állapította meg Harry. A fekete, szűk nadrág minden formát kellőképpen kiemelt, de ez volt a kisebbik gond. Sötétzöld ingjének felső néhány gombját kiszabadítva láthatóvá vált mellkasának sima bőre. Lazán, zsebre dugott kézzel fordult felé, és olyan mindent tudó, gúnyos mosolyt láthatott Harry, amitől nyelnie kellett, s levegőt se kapott.

– Mit művelsz itt, Malfoy? – kérdezte végül rekedten, mire a másik felhúzta a szemöldökét.
– Tudtommal ide beszéltük meg a találkánkat, Harry – mondta olyan hangon, hogy a nevezett beleborzongott.
– Igen, de… – Egy griffendéles bátor, és nem fut el, nem menekül… Nem, ugye? De hát Harryben mardekáros is van, szóval belefér, ha szabadulni akar. A kezében szorongatott fehér rózsával a másik elé lépett, aki kíváncsian várakozott. – Ez a tiéd – nyögte, és átnyújtotta a virágot, épp csak olyan távolból, hogy a másik elérje. – Mert megérdemled. – Ezt hozzá kellett tennie, lévén, benne állt a fogadásban valami hasonló.
– Ugyan már – fintorgott Draco, és a rózsa helyett a fiú csuklóját ragadta meg, majd közelebb húzta, közvetlenül maga elé. – Megy ez neked jobban is. Ez nem volt se hihető, se elfogadható. Kénytelen leszek azt mondani, hogy nem teljesítetted a feladatod.

– Elhoztam a virágot, és elmondtam, amit kellett – tiltakozott Harry, és igyekezett nem gyorsabban venni a levegőt a másik közelsége miatt. Hirtelen melege lett, és így tulajdonképp értette is, miért vetkőzött kicsit a másik. Ő is megtette volna. Bár talán a másikat szabadítaná meg előbb a ruháitól…
– Mondd úgy, hogy hihető legyen.
– Mit akarsz tőlem, Malfoy? Fogd a rózsád, és itt sem vagyok – emelte kettőjük közé a markában tartott virágot.
Draco Harry öklére simította a kezét, és megszorította azt, mire a feketehajú felszisszent. Az egyik tüske sikeresen megszúrta.
– Tudod, igazán kedves és figyelmes tőled, hogy megjegyezted, amit mondtam.
– Mit? – értetlenkedett Potter.
– Hogy a fehér rózsát szeretem. – Azzal Draco végre elvette a virágot, de a másik kinyílt tenyerére nézett. A fiú mutatóujján egy apró vörös vércsepp óvakodott elő a bőre alól. Gondolkodás nélkül emelte a saját szájához, és bekapta, majd, miközben Harry felnyögött, ő körbenyalta azt.

Potter visszakapta a kezét, és a kihívó, huncut szempárba nézett.
– Mit akarsz tőlem? – ismételte korábbi kérdését.
– Hogy teljesítsd a feladatod.
– Megkaptad a rózsát, és elmondtam, amit kellett – vágta rá Harry, és még csak nem is akart a többi részletre gondolni.
– Ez nem minden, és ezt te is pontosan tudod. Kicsit túl vagy öltözve, nem gondolod? – Draco határozottan jól szórakozott, és ez ott csillogott a szemében is.
– Nem kérheted, hogy…
– A büntetésed abból állt, hogy egy szál alsóban adod át a rózsát. A legtöbb jóindulattal se mondhatnám, hogy ezt teljesítetted. A rózsa megvolt. Maradt az alsóra vetkőzés, és a hihető szöveg.

– Senki nem kérte, hogy hihető legyen.
– Én kérem. Legalább egy picit megpróbálhatnád beleélni magad – játszott durcást Draco. – És Weasley kifejtette azt is, hogy nem csupán azt kell mondanod, hogy megérdemlem, hanem hogy azért kapom, mert szép és okos vagyok.
– Ezt mind tudod magadról, nem kellek hozzá én is.
– Na, jó – sóhajtott szomorúan a mardekáros. – Nézd, Harry! Ha nem teljesíted a feladatod, azt a barátaid is meg fogják tudni. És Hermione, úgy hiszem, addig ügyködne, míg elérné, hogy csak azért is tedd meg, mert megígérted, és mert meg kell tenned. Szóval akkor ugyanitt lennénk. Talán máshol, de a hely az mindegy. Talán jobb, ha túlesel rajta.

Harry pár pillanatig csak nézte a szürke szemeket, aztán egy megadó sóhajjal hátrébb lépett, és nekiállt vetkőzni. Igyekezett nem foglalkozni a másik győzedelmes vigyorával, és csak akkor nézett fel ismét, amikor már csak egyetlen, fekete boxerben volt. Malfoyra nézve azonban egyáltalán nem azt látta, amit várt. Se gúny, se lenéző vigyor, se hasonló negatívum. A szőkeség őt nézte. Tetőtől talpig végigmérve, enyhén elnyílt szájjal, és csillogó tekintettel. Aztán, mikor a mardekáros a szemébe nézett, nyelt egyet. Harry előrébb lépett hozzá, és kivette a kezéből a virágot, majd ismét maga elé tartva azt még mindig nem nézett félre, s így szemeztek pár pillanatig.

– Draco – kezdte halkan, és nyugodtságot erőltetve magára. – Fogadd el ezt a rózsát, aminek szépsége fel sem ér a tiéddel, és engedd, hogy ezúton ismerjem el, mennyire nagyra értékelem a tudásod.
– Azt mondtad, Draco – súgta meglepetten, pislogás nélkül a szőkeség.
– Mást is mondtam, Malfoy, és örülnék, ha felfognád, mert nem áll szándékomban elismételni – csattant Harry hangja, de mindezt a saját nyögése követte.
A szőkeség ugyanis újra magához húzta, azonban ezúttal teljesen, s fél kézzel magához karolva a tarkójához nyúlt, hogy úgy vonja még közelebb. A csók hirtelen érkezett, de nem volt se mohó, se követelőző. Harry gyengéd, finom csókokat kapott, ami egyre inkább elvette az eszét. Pár pillanat múlva pedig boldogan viszonozta.

Amint Draco megérezte a másik puha, forró ajkait, még jobban hozzásimult a kívánatos testhez. Harry pedig sóhajtva engedte, hogy elmerüljenek az élvezetekben. A hátát simogató kéztől megremegett, majd kissé zihálva húzta hátrébb a fejét, hogy a szürke szemekbe nézhessen.

– Úgy veszem, teljesítettem a feladatot – mondta halkan. – Akár el is mehetnék.
– El fogsz. Határozottan el fogsz – búgta Draco olyan rekedt és szexi hangon, ami nagyon is hatással volt a griffendéles srác testére. – De ha ki mered tenni a lábad a szobából, mielőtt ez bekövetkezne, kegyetlenül megbánod. – Az újabb csók már forróbb és mohóbb volt, és a szőkeség biztos volt benne, hogy jó ideig nem lesz hajlandó néhány centinél messzebb kerülni a másiktól.

Harry beleszédült a mardekáros rohamába, és egy időre szinte teljesen kikapcsolt az agya. Ürítsd ki az elméd… Hah. Csak Draco csókja kellett volna a dologhoz. Mikor legközelebb magához tért, a szőkeség a derekánál fogva irányította hátrafelé, és hamarosan neki is ütközött valaminek. Mire felfoghatta volna, hogy mi az, már el is terült egy ágyon, és Malfoy már fölé is simult. Hogy hogyan került oda az ágy, az nem érdekelte. Draco teste viszont annál inkább…

oOo

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés