Megtörtént a szereposztás, és kiosztottak egy pár másolatot a forgatókönyvből is. Miután megtudták, hogy csak két hetük van a premierig, lassan mindenki elvesztette a fejét, és rohantak gyakorolni. Kallos még szeretett volna beszélni Sorával és Leonnal, ezért ők ott maradtak az irodába.

- Mától egy hétig csak együtt fogtok edzeni. Kifogás nincs. És te pedig, Leon fiam, ne felejtsd el, amit a telefonban mondtam!

- Ne aggódj, nem fogom. Bár nem hiszem, hogy Sora is benne lenne.

- Az már a te dolgod.

Leon hirtelen mintha ideges lett volna. Ez Sorának is feltűnt.

- Leon? Mibe nem lennék én benne?

- Ne kérdezősködj! Gyere utánam.

Nem is szóltak egymáshoz egy ideig. Csak csendben ballagtak egymás mellett. Leonon látszott, hogy van valami, amit nem akar neki elmondani. Végül Sora törte meg a csendet.

- Figyelj, Leon! Miért mondtad, mielőtt megérkeztünk, hogy ki fogok borulni? Jó, annak a ruhaletépős-résznek tényleg nem örülök, de azért nem olyan vészes.

Leon még sokáig nem szólalt meg, de aztán belátta, hogy muszáj lesz.

- Sora! Kalosnak feltűnt, hogy nincs meg köztünk az összhang, ami ehhez az előadáshoz kell. Éppen ezért megkért...vagyis megparancsolta, hogy... Azt hittem, neked is el akarja mondani.

- Mit kellett volna elmondania?

- Nem lényeges.

- De tudnom kell!

Leon nem szólt semmit. Még csak rá se nézett a lányra. Kinyitotta a terem ajtaját, és a megszokott higgadtságával bevonult.
Közben Sora az ajtó előtt azon töprengett: „Mi lehet az a dolog, ami attól is rosszabb, hogy mindenki előtt leszaggatja rólam a jelmezt? Ez olyan kínos. És őt még csak nem is zavarja!”

Sokáig gyakoroltak, de még csak a harcos jelenetet. Már egész jól ment, csak még néhány helyen kellett rajta csiszolni. Késő délután volt, amikor Leon eldöntötte: mára ennyi elég lesz. Sora épp készült kimenni, amikor Leon utána szólt:

- Holnap ne legyél ennyire beöltözve.

- De hát ettől jobban már nem lehet...

Sora nem értette. Így is csak egy póló és egy rövidnadrág volt rajta.

- Nem ártana szoknod egy kicsit. De végül is nekem mindegy. Engem nem érdekelsz.

És újra megjelent az arcán az az ördögi mosoly, amit Sora az autóban látott. Most is végigfutott a testén az a furcsa érzés. Nem válaszolt semmit. Becsapta maga mögött az ajtót, és meg sem állt a szobájáig.

Leon még mindig az edzőteremben gyakorolt. Egy pillanatra leült a trapézon, és egyenesen az ajtóra nézett, amit Sora nemrég bevágott. Közben arra gondolt: „Milyen mérges volt. Olyan jó érzés, amikor úgy néz rám. Ilyet sosem éreztem még.” Felállt, és újra gyakorolni kezdett. Egyszer fejjel lefelé csüngött, a lábával megtartva magát. Újra az ajtót figyelte, és eszébe jutott, amit Kallos mondott neki. Az állásába kerül, ha nem teszi meg. De nem! Most már belátta, hogy nincs mit tenni. „A húgomként szeretem. Vagyis ezt nem tehetem meg.” Felült a trapézon. „Érdekes. Ha úgy lenne, akkor nem ezt érezném, amit most.”

Közben Sora a szobájában nézelődött. Benézett az ágy alá, a fiókokba.
- A kis kéjenc! Valószínűleg most Rosettával van elfoglalva.
Mivel Fantomot sehol nem találta, elment lezuhanyozni. Közben végig az járt a fejében: „Még hogy ennyi ruha se legyen rajtam! Azt lesheti! De vajon...mit titkolhat előlem?”