Másnap Sora - jó szokásához híven - megint elaludt. Amikor ránézett az órára, azt sem tudta, hogy hol van, de az rögtön eszébe jutott, hogy elkésett. Még mindig maga előtt látta Leon pokoli mosolyát, és a keze ökölbe szorult. „Majd megmutatom én neked!” Lezuhanyozott és beállt a szekrénye elé. Kivett egy hosszú, fekete nadrágot, ami talán még sosem volt rajta.. Hozzá kiválasztott egy hosszú ujjú sötétkék felsőt. Miután felvette, és megnézte magát a tükörben, kárörvendően felnevetett. „Úgy kell neked, Leon Oswald! Már alig várom, hogy megláss ebben.” Most jött csak rá, hogy ezelőtt sosem volt egy bosszúálló típus. „De most megérdemli!”

Leon már türelmetlenül várta. Amikor meglátta, hogy Sora miben van, csak húzott egyet a száján, de inkább nem szólt semmit. A lány látta, hogy partnere nem repes a boldogságtól, és ez jól esett neki. Leon csak egykedvűen utasította:

- Gyere fel!

Sora mosolyogva kérdezte:

- Nem találtam ettől lengébb ruhát. Nem telik a fizetésemből.

- Nem gondolod, hogy igazán kinőhetnél már a gyerekeskedésből?

- Persze! Mert téged csak a jó szándék vezérel!

- Szerinted? Majd pont rád leszek kíváncsi.

- Tudod mit? Miért nem te állsz ki oda egy szál semmiben?

- Szeretnéd?- és újból megeresztett felé egy ördögi mosolyt.

- Ez nem igaz! Direkt csinálod?

- Mit?

- Hagyjuk! Kezdjük el a gyakorlatot.

Leon szemében még mindig égett a tűz, amitől Sora nem tudott megnyugodni.

Egy órás edzés után Leonnak feltűnt, hogy Sora nagyon verejtékezik.

-Ugye van ez alatt még másik ruha is?-kérdezte (minden mellékgondolat nélkül).
Sora kicsit meglepődött a kérdéstől.

- Persze, hogy van!

Mindezt olyan mérgesen mondta, hogy Leon inkább meg se szólalt. Újra elkezdték a jelenetet, amiben Alevin már szerelmes Gavinonba, de amikor a karjaiba repül, a fiú elengedi. Minden tökéletesen ment, amikor Leonnak eszébe jutott az első Angyalok Tánca, amit közösen hajtottak végre. Tudta, mit kell tennie. „Talán ezután már megbízna bennem.”- gondolta. Sora már zuhant lefelé (jelenleg a hálóba), amikor Leon -megkapaszkodva a trapézban - utána kapott. Sora észrevette, de nem értette.

- Mit csinálsz?

És reflex-szerűen elrántotta a kezét. Ez még Leonnak is túl gyors volt, és nem figyelte, hogy hol fogja meg. Próbálta megragadni a lány kezét, de csak a hosszú ujjú felső maradt a kezében. Mivel amúgy is nagy volt Sorára, minden további nélkül kicsúszott belőle. Leon az utolsó másodpercben beakasztotta a lábát a trapézba, és sikeresen megfogta a lány kezét. Fel se fogta, hogy mi történt, de amit maga alatt látott, attól a szava is elakadt. Ott tartott egy tizenhét éves, gyönyörű lányt, akin csak egy fehérnemű-felső volt, és csak rajta múlott, hogy lezuhan-e. Leon nem egy olyan ember, aki csak úgy bocsánatot kér, és minden rendben. Egyáltalán nem érezte felelősnek magát.

- Azt mondtad, van alatta más is!

- És akkor mi van? Hazudtam.

Sora leugrott a pólójáért a hálóba, és közben nagyon mérges volt. Leon utána ugrott.

- Sora! Előadáson se lesz rajtad több ruha. Emiatt nem kell elmenned.

- Hagyj már békén!

- Gyere vissza edzeni!

- Nem! És holnap sem jövök!

Már készült kimenni az ajtón, amikor Leon (mintha csak magának mondaná) megjegyezte:

- Ezek szerint még May-el is beszélnem kell. Ő legalább nem szégyenlős.

Ez célba talált. Sora megfordult, és ráordított Leonra:

- Inkább gyakorold, hogy holnap ellen tudj nekem állni!

- Azt hiszed, szándékos volt?

- Miért? Olyan béna vagy, hogy csak véletlenül tudtál elkapni?

Ezt Leon se állhatta meg szó nélkül:

- Minek neveztél?

Akkor a lány már futott kifelé a teremből. Tudta, hogy amit mondott, az súlyos volt, és nem akart megismerkedni a „Halálisten” haragjával. Amikor a szobájába ért, lehasalt az ágyra.” Még ő van felháborodva! Azok után, amit velem tett! Na várj csak! Ezt még visszakapod!”

Eközben már Leon is a lakása felé tartott. Mivel Sora elment, neki sem volt értelme maradnia. Sorára gondolt (pontosabban egy bizonyos részére). „Miért rántotta el a kezét? Akkor ez nem történt volna meg! Az se az én hibám, hogy olyan ruhába jött.” Hirtelen megállt, és elmosolyodott. Nem tudta még hogy minek örül annyira, hiszen semmi különös nem történt. (Bár a szíve mélyén sejtette.)

Sora csak feküdt az ágyában, és kívülről láthatóan magában beszélt. Csak ő látta azt a valamit (na meg Rosetta, de ez most nem fontos).

- Hogy fogok így szerepelni? Már Leonnal is úgy szégyelltem magam. Pedig nem is volt olyan rossz a helyzet.

- Ezt magadban kell legyőznöd. És csak akkor járhatsz sikerrel. Éppen ezért... mi lenne... ha elmennél zuhanyozni...

Sora megfogta Fantomot, és bevágta a szekrénybe.